Ha harc, akkor legyen harc!
2. felvonás
Nagyon rövid szünetet engedélyeztem magamnak, szombaton már a terepen voltam.
A CORVIN 20-as távját választottam. Ideális arányok, 20 kilométer, 500 szint és 7 óra szintidő.
Nagyon örülök annak, hogy 5 órán belül beértem. Jó "meccs" volt.
Vasárnap rekreációs szabadság, majd hétfőn irány a hegy!
Ez már komoly megpróbáltatás volt. Jó sok szint, jó meleg, sok csalán és egy kis elkolbászolás.
Íme a részletek:
Pásztón hagytam az autót, és a 7:40-es vonattal mentem Mátraverebélyig.
Az állomáson a kedvenc fémbélyegzőm a helyén, ennek nagyon örültem.
Irány a kocsma, ott is van bélyegző, az gumis. Gyenge kávé, majd neki a dombnak.
Ha jól érzékeltem, akkor a telepen csatornáznak. Sok autó csövekkel, sok-sok gödör. Hamar kijutottam.
A atlasz cserháti térképrészletei ügyes át*sok, a méretarány ui. 1:60.000-es.
A dombon egy szekérút van, melyből kiágazik egy nagyon gyenge ösvény, jel csak később. Jó sűrű a növényzet, és vizes is volt. Kellett kapaszkodni rendesen!
Az egyetlen problémám a villanyvezetéknél volt, ellenkező irányból sem könnyű megtalálni a felhagyott szekérutat, melyen ezalkalommal érkeztem, de Sámsonháza felé sem egyszerűbb. A kritikus ponton nincs jel, a vezeték alatti pászta ösvénye méteres gazok között "vezet". Tapostam egyet én is, de reménytelen. A kivezető út eleje sáros.
Egykedvűen érkeztem Sámsonházára, ittam 3 dl hideg tonicot.
Innen egy jó darabon országút, majd nyílt terep. 9:45 körül jártam arra, akkor már tombolt a hőség.
Nagybárkányban a cukrászda, ahol a pecsét van, csak délután nyit, a boltban kaptam cégest.
Csak 2 literes, meleg üditő volt, akkor még nem tudtam, hogy ez a jó döntés.
Újabb nyílt terep, majd végre erdő.
Gyorsan fogyott a lé, az izzadság pedig kezdte feltölteni a vastag törülközőt. Emelkedik rendesen!
Hatalmas tempót diktáltam, hisz 12:40-kor volt buszom Garáb és Felsőtold között. Ezt el akartam érni.
10:15-kor indultam, 12:00-kor voltam a nyeregben. Ez már több, mint bíztató.
Kényelmesen leereszkedtem a faluba, de a kocsma zárva volt. Sebaj, a 2 literből még volt, majd Felsőtoldon tankolok, gondoltam.
Jött a busz, nem "feleztünk", mert kellett a jegy az igazoláshoz.
Felsőtoldon is zárva volt a kocsma:o(
Úgy terveztem, 1 óra 10 perc elég Hollókőig, irány a völgy. Volt kb. 1 dl lé a 2 literből és az aranytartalék 1/2 literes meleg jegestea.
Az ismerős útvonalon azt gondolná az ember fia, hogy nem lehet eltévedni. A patak völgyében kell menni, oszt jó.
Igen ám, de dózeroltak egy új utat. Gondoltam, kipróbálom.
Mikor már magasan jártam a dombon, balra szántó, úgy gondoltam, ideje átvágni jobbra, hisz az "igazi" völgy arrafelé van.
Ezt tettem.
Nem lett volna baj, de kereszteztem egy mély árkot, melyben eső után sok víz lehet. Szép szurdokvölgy, vidáman elindultam lefelé.
Sok-sok kidőlt fa, sziklák, szúros ágak, miegymás. Még vízesés is lehet, ha van víz! Jó 200 métert mentem visszafelé, mikor végre megtaláltam a "mi völgyünket".
Mindez a térképről hiányzik.
A történethez hozzátartozik, hogy megpróbáltam átvágni egy réten a két patak között. Pár méter küzdelem után egy gödörben kötöttem ki, újabb véráldozatot bemutatva. Nagynehezen kikászálódtam, és maradtam a patakvölgyban. A kaland következtében este sok jód fogyott.
Szó-mi-szó, két patakvölgy van tehát, a térképen egy.
Megtaláltam az utat, irány a rét.
A kútnál egy fázós gazda gazt égetett.
Úgy döntöttem, a 14:00-ás busz elérése irreális, tanyáztam egyet.
A gazda elmondta, hogy a kút vize iható, ha kitisztítja a környékét, akkor majd lehet itt sátrazni is. Feltölti a kis tavat, és gaztalanítja a környéket. Nemes terv.
Még politizáltunk egy keveset, majd beindultam.
A pihenés nem tett jót, bár az is lehet, hogy az árnyék után a tűző nap volt sok.
Az erdei ösvényt megtaláltam, ott voltak jelek is.
Utána tartottam az irányt, de azt hiszem, túlmentem, a tanösvényen értem el a Krom jeleket. Akkor már mindegy volt!
Zombiként ültem le a kocsma teraszán egy székre.
Karomon alvadt vér, a nyakmban lévő törülközőből csavarni lehetett a nedvességet. És szaga is volt!
Mindössze 20 percet "késtem". Bőven beértem volna, ha nem kolbászolok el az elején!
Nem baj, most legalább tudom, hogy két patak van, na és a beszélgetés sem volt haszontalan.
A kocsma zárva volt.
Kissé rendbeszedtem magam (inget váltottam), majd a boltban vettem egy dobozos sört és egy jegesteát.
A 15:05-ös busszal elhagytam Hollókőt. A sofőr gúnyosan megemlítette, hogy nem megy Felsőtoldra!
A történetnek az a lényege, hogy ha ment volna, akkor Felsőtoldon elértem volna a buszt, mely Garábon keresztül Pásztóra megy. Nyilván, a sofőr ezt tudja, de neki Szécsényben van a "gazdája". Az a VOLÁN azonban nem az a VOLÁN. Ez szécsényi, az pásztói. Az utas meg várjon! És ez még nem MÁV - VOLÁN, ez VOLÁN - VOLÁN.
Igen ám, de az én Uram ismét velem volt.
Az elágazásnál meszeltem egy autót, mely az én autómig vitt. Bizony!
Kérdem a sofőrt, merre jártak. Háztűznézőben voltunk Szécsényben:o)
Hogy mi a poén?
Este mutatta a Haradó, egy ház leégett Szécsényben:o)
Az autóban lévő víz ihatatlan meleg volt, a jeges tea akkor már rég hígítóként funkcionált.
Egy életem, egy halálom, egy órával a dorbézolás után be az autóba, irány Budapest.
Megúsztam.
Kutya meleg volt a sztrádán!
Azt hiszem, többet nem lazítok, mert ha azt teszem, akkor előjönnek a nyavalyáim.
Menni kell, oszt majd ha vége, akkor lehet nyűglődni.
Ez a tanulság.