Akkor nem borzolom tovább a kedélyeket teljesítmény-vitorlázás ügyben: az ülés alatt van egy kis gumitömlő (slag), amelyik egyik oldalán tölcsérben végződik, a másik oldalán a szabadban. Ez azon ritka esetek egyike, amikor nem a rászoruló megy vécére, hanem a vécé megy a rászorulóhoz.
A nagyobb dolgok megoldására ez a rendszer természetesen nem alkalmas. A kérdést a megfelelő étrend és szigorú önkontroll útján látom megoldhatónak. Emiatt fogyasztják például az érintettek a különben közkedvelt Pilóta-kekszet, annak ugyanis, álíltólag, minimális a salakanyag-képző hatása.
Visszatérve a kisebb dolgokra, nem tisztázott számomra, hogy a hölgypilóták hogyan oldják meg ilyen problémáikat. Köztudott, ugye, hogy anatómiaki okokból a hölgyek azonos idő alatt többször szorulnak rá a használatra, viszont az ugyancsak köztudott mechanikai inkompatibilitás miatt elég nehézkes lehet az említett eszköz igénybevétele számukra. Ha jól tudom, a női űrhajósok viszonylag kis arányban való szerepeltetése a nagy kozmikus porondon hasonló inkompatibilitási problémák miatt volt jellemző korábban. A mostani változás, t.i. a hölgyek gyakoribb űrutaztatása arra utl, hogy a kérdést valamilyen módon sikerült megoldani. Őszintén merem remélni, hogy nem sebészeti úton.
A vitorlázó repülőgépekről nincsenek információim, de az Ancsák tekintetében van hozzáfűznivalóm. Kulúráltabb helyeken a gravitációs módszer alkalmazása nem a matéria külső légtérbe eresztését jelenti, hanem ún. vegyi WC használatát, amelyekkel lakókocsikban, vagy kisebb yachtokon is találkozhatunk.
Csendesen megjegyzem, hogy a japán szuperexpressz szennyvizét például a korszerű repülőgépekéhez hasonlóan kezelik. Nem MÁV módra kifröccsentve.
Az Ancsákon most is gravitációs a toalett. Így tudnak a kukacbombázók egy menetben permetezni és trágyázni is. Arra persze kíváncsi vagyok, hogy a gazdagréti atya repülő temploma (valami hihetetlen dodzsemlila/sárga Ancsa) hogyan számol el ezzel az "égi áldással". :-)))
lborli: Egész jó dolgod volt. Neked legalább adtak vizet. :-)))
Egyébként a MALÉV stuvik sem egyformák. Épp az említett Fokkeres utamon volt egy hölgy, aki szerintem nagyon profin dolgozott, kedves volt, udvarias, és minden ami elvárható. (Megjegyzem, nem tudta, hogy belső ember vagyok, mivel nem szoktam reklámozni) A kitűzőjéről a nevét is megjegyeztem, úgyhogy név szerint nyilván tartom őt.
Azt viszont nem igazán hiszem el, hogy az olyan huszonéves stuvijelöltekből, akik a buszon a bicegő nénikének nem adják át a helyüket (Személyes élmény a piros 93-as járaton. És az ifjú hölgyek és urak, nem látszottak valami elgyötörtnek.), valaha is tisztességes, az utassal foglalkozó dolgozó lehet. Talán a MALÉV is szelektálhatna jobban. De ez inkább a "Hova süllyed még a MALÉV" topic témája lehetne.
Fly: Nem tudom, hova valósi vagy és milyen könyvtárakat próbáltál eddig. Ferihegyen az LRI ROK (Repülésoktatási Központ) épületében van egy szakmai könyvtár, ami elég jó. Ezt is meg kéne nézzed! Ha érdekel a dolog, e-mailben megbeszélhetjük.
Újlaki: Köszönöm magam és a társaság nevében is a tartalmas bemutatkozást. Végre egy műszeresrobotos sorstárs! :-))) Végzettséget tekintve szintén zenész, csak RKIIGA. És a ROK-beli irányítottság is stimmel. :-)))
Lehet, hogy engem is a számítástechnika vár a jövőben? :-)
Egy-iskolakörös vitorlázórepülő vagyok (azt is oktatóval és -4 dipotriával). A legnagyobb gép, amivel repültem, Tu-124, időtartam: 10-20 perc; igaz, a bal ülésben.
Végzettségem szerint villamosmérnök (aki collsokkal méri a villamosokat; na jó, néha trolibuszt is). Ezen belül a Repülőgépek elektromos berendezései és repüléstechnikai műszerek szakon végeztem a KIIGA (aki nem tudná, a Kijevi Repülőmérnöki Egyetem) hallgatójaként 1978-ban. 11 évig dolgoztam a MALÉV (aki nem tudná, a Magyar Légiközlekedési Vállalat) dolgozójaként navigációsműszerész-technológusként majd vezérlőrendszerek-technológusként (aki nem tudná, ez utóbbi gyakorlatilag a robotpilótát jelenti). Oktattam a Rock... Rocktattam az Ock... szóval előadtam navigációs műszerészek típustanfolyamán az LRI oktatóbázisán. Részt vettem a MALÉV mérésautomatizálási programjában, egy egészen kevés közöm van az ott kifejlesztett - és azóta ebek harmincadjára hagyott - automatikus mérőrendszer hardver- és szovftverkialakításában.
Vargabetű: az én rendszerváltásom az volt, hogy elmentem a Recognita Rt-hez írásfelismerő programmal kereskedni francia és olasz földön. Négy éve után saját céget alapítottam és mesterségesintelligencia-szoftver, egészen pontosan neuronhálózatos program fejlesztésével és finanszírozásával (ez utóbbi a legkisebb gyermekem után kapott GYES kutatás-fejlesztésbe ölését jelentette) foglalkoztam. Az éhhalál elől a Graphisoft Rt-hez menekültem, ahol a változatosság kedvéért építészeti szoftver (van-e, ki nem hallott még az ArchiCADról?) francúzföldi terjesztésével foglalkoztam volna, ha le nem terít a gyilkosnak szánt, de kicselezett kór. Lábadozva és felépülve az internet felé vettem az irányt, ahol is a fekete, a szürke és a fehér tartományban (most pár napig még a rózsaszínben is) egyaránt tevékenykedtem. (Csak miheztartás végett: a fekete túlélést, a szürke durván nullszaldót, a fehér drága hobbit jelent.)
És elérkeztünk napjainkhoz, amikor is éppen kérdésedre válaszolok.
Remélem, az önéletrajz kellően kiemerítő és szakmai volt.
Az esetet nem tartottam akkora tragédiának, hogy a repülőszerencsétlenségek topicba fért volna, így került ide. :-))
Ha nagyon off akkor elnézést. Uff.(szkazal Winnetou)
Nem a legnagyobb repülős élményem csak éppen eszembe jutott. Egyik tavalyi repülésem alatt az egyik lány (stuvi) rám löttyentett némi vizet (nemzeti zászlóshajón). Kérdően néztem rá, mert vártam volna valami magyarázatot. Ő lenézett rám és csak annyit mondott: "ez csak víz". Én meg erre, hogy ez a megjegyzés nem egészen pótolja az elnézést kérést. Ennyiben maradtunk.
Most akkor én egy nagyon faksznis utas volnék?
Ha érdekelnek valakit az orosz gépek, itt megnézhet párat, sok fotóval, mémi leírással fűszerezve.
(per pillanat nem volt más mondanivalóm, csak véletlenül ráleltem erre a lapra, gondoltam, közkinccsé teszem)
Nekem is volt nagy élményem a nyáron a Fokker70 (HA-LMF) rötyijével. A MALÉV járatán utaztam hazafelé, amikor szükségét láttam a kis helység használatának. Irány a gép hátsó része. Mivel, ezen a gépen van hátsó konyha, a repirány szerinti bal oldalon elhelyezkedő ajtót céloztam meg. Gyors check: zöld "OPEN" felirat OK. Nyitom az ajtót. Kellemetlenségemre odabent egy hölgy igazgatta alsó ruházatát. Ciki. A stuvival, aki a konyhában ácsorgott, és ily' módon mindent látott megvitattam a sajnálatos esetet. Ő elmesélte, hogy nem az első. Ugyanis a Fokker WC-inek ajtaja máshol reteszelhető (kb mellmagasságban), mint ahol a nyitófogantyú van. Emiatt sokan nem tudják az utasok közül bezárni, mert nem találják meg a zárat.
De mesélt egy esetről, ahol egy távol-keleti úr a WC elött található szekrénybe szeretett volna benyitni a WC-t keresve. Szorult helyzetben az ember mindent megtesz, hogy kimásszon a bajból. :-)))
Utas2: Az elmúlt évben egy szamai lapban éppen e kényes témáról közöltek egy 3 oldalas cikket. Ott megemlítették, hogy a legkényelmetlenebb rötyijei a Concorde-nak vannak. Azt s sokáig fejtegették, hogy honnan származhat a repcsik mosdóinak "BLUE ROOM" elnevezése. Állítólag az első olyan repcsiken, ahol szériafelszerelés volt, kékre festették. Másik forrás az öblítő folyadék kék színére vezeti vissza a dolgot, bár nem valószínű, hogy olyan volt az e célból egyszerűen lukkal ellátott repülőgépeken. :-)))
Volt idő ugyanis, amikor a matéria valóban kihullott. Ma már nem használatos ez a mód. Azonban a vákuumos változat bevezetésekor volt olyan eset, hogy egy testesebb alsó fertájú hölgyet a WC csésze magához szippantott és nem engedte ebből a szorult helyzetből. Azóta a vákuumos műtárgyak lehajtható deszkáit úgy képzik ki, hogy szabad légáramlást biztosítsanak akkor is, ha ülnek rajtuk. Az említett hölgynek a légitársaság kértérítés gyanánt élete végéig ingyenes repülőjegyet biztosított. (Odaszippanthatna engem is végre már a pöce. :-))) )
De a B737-nek volt egy másik csudajó dolga a rötyivel kapcsolatban. A szivárgó öblítőfolyadék szép nagy kék jégcsappá fagyott (blue ice) és lepottyant az égből. Mikor aztán egy ilyen alkalommal a becsapódás egy hölgy lakásában (a tető áttörése után) a hölgytől kb. fél méterre következett be, az FAA sürgősen lépett és megfelelő óvintézkedéseket vezetett be.
Ráadásul azok az életveszélyes klotyók a fedélzeten. Ha kissé óvatlan az utas, a végtermék elszívásakor keletkezett vákum mást is beszippanthat....
:))
És nincs annál pocsékabb élmény, amikor a több órás úton - persze töksötét van és éppen a kedvenc filmed vetítése kezdődött el - végre rászánod magad, hogy a vacsi után elvégezd a dolgodat. Aztán kiderül, hogy a WC-k mindegyike zárva van, mert azokban kedves utastársaid végzik esti pedikürjüket, néhány órának tűnő súlyos perceken át. (Alap-megfigyelés: egy repülőn soha nincs megfelelő számú szabad klotyó...)
Közben kínosan ácsorogsz a WC-n kívül, ahol persze mindenkinek útban vagy: a kocsiját toló és pakoló sztyuvinak, a kergetőző kisgyerekeknek és utánuk szaladgáló mamájuknak, a bizniszen ismerősét felfedező túristaosztályú utasnak vagy viszont, és annak a néhány tucat többi utazónak, akik éppen a szintén kedvenc (vagy tökmindegy alapon, csak villogjon) filmüket szeretnék nézni, de te mindenhogyan belelógsz a képbe, ahogy várakozol összeszorított combokkal.
Aztán mikor végre bejutsz, és a 11 W erősségű izzók "fényénél" még magadra is préseled az ajtót, akkor életed egyik legkényelmetlenebb pózában kell cselekedned, és naná, hogy éppen akkor kerül a gép légörvénybe, amelynek egyenes következménye, hogy a gatyád is megtisztelődik... A lehúzó kart alig találod meg (figyeltétek már, hogy minden gépen máshol van?), az előtted levő nemcsak a mosdót sem törölte ki, hanem adott esetben más nyomot is hagyott...(Talán éppen az előző légörvényt fogta ki.)
Végül mikor utastársaid filmjébe belógva és az éppen dzsúzt osztogató sztyuvin átgázolva visszajutsz folyosó melletti ülésedbe, akkor az addig az ablak mellett békésen szundikáló szomszédod dönt úgy, hogy most rajta a sor. És persze az előtted levő ülés túl közel van ahhoz, hogy ne férjen át, csak ha felállsz. Amit a mögötted levők éppúgy nem díjaznak, mint ahogyan te sem, hogy szomszédodat még vissza is kell engedned a helyére. Úgy egy óra múlva...
Zolibá : nem sajna az egyetemen volt egykori e-mail címem megszünt, már csak a megadott él. ahhoz még annyit, hogy a kukac után egy mail. szócska lehet hogy kimaradt.
Ujlaki: Te napi kapcsolatban vagy Á. Z. vel? dehát ő nem kőbányai lakos. Hol tudtok találkozni? (költői kérdés, nem igényel választ :-)) Különben én is napi kapcsolatban vagyok vele.
Újlaki: Semmi gond.
Az említett személy olyan, mint egy igazi angol gát. :-)) Nem?
Ha igen, én is ismerem. Szintén jó kapcsolatokat ápolok vele.
Az asszociációt nem veszem zokon, ugyanis vannak dolgok, amiben én is szeretek úgymond "kötözködni". Főleg, ha tudom, hogy igazam van. :-)))
"...Hát, ha én valamit szétszedek, az a minimum, hogy zolibá össze tudja rakni, nem? Legfeljebb egy-két alkatrész kimarad... "
Bocs, zolibá, hogy rád terhelem a felelősséget, de van egy nagyon kedves volt maléves (mármint nekem volt, a többieknek jelen ACE-es) kollégám, szintén Zoltán, aki nagy ezermester és hibakereső (még azt a hibát is megtalálja, amit a két vállalat több szolgálata együttes erővel próbál eltüntetni); a nevedről mindig őrá asszociálok.
Á.Z. fizikai távolléte ellenére szellemileg haloványan mindig jelen van itt, e témák között, hiszen egy-két friss információt, egy-egy ötletet rendszeresen ő szállít számora, és így tudom ezeket közkinccsé tenni. Hogy mást nem mondjak, left right angle gearbox.
Újlaki: na, azért Robot nem akarok lenni. Különben felesleges is a tanfolyam, már most I. osztályú repülôgépszimulátorvezetô vagyok :-). Csak fagylalt-tanból voltak elmaradásaim.
Szóval lelepleződtem. :-)))
Akkor üdv mindenkinek a ROK-ból.
Vince: Semmi gond, legalább már valakit személyesen is ismerek innen. :-))
Újlaki: A gyerektől ne vond meg ezt a térkép élményt! Magadtól sem! Én elég türelmes vagyok. Majd kivárom a sorom és a következő lehetőséget.
lborli: Lásd az elöbbi sorok. A központban egyszer valóban szívesen tennék egy látogatást. Tudod, nekünk csak szimulátor van itt.
A szilvaeltávolítás témakörben:
Újlaki nem említette, hogy a cefreeltávolító kocsin is van felirat. Ha jól emlékszem "WASTE WATER". De a reptéri szlengben használatos a "HONEY CAR" kifejezés. Ez utóbbi, persze csak mézesmadzag a Micimackóhoz hasonló egyszerű gondolkodású, a szakmában járatlan élőlényeknek. :-)))
Jégtelenítés, jegesedésgátlás ügyben:
Újlaki válasza valóban kimerítő volt (nem pejoratív értelemben). Egyetlen kis kiigazítást tennék a rendszerek csak levegőben lehetséges működtetésével kapcsolatban. Ez nem minden fűtőrendszerre igaz. A teljes-, és statikusnyomás felvevőket (mármint a fűtötthető egyedeket), és az állásszögadót legtöbbször földön is lehet fűteni. (láttunk már megbarnult, megégett darabokat :-)) )
Nem már nincs technológiai osztály az ACE-nál. Hosszas ide oda nevezgetés huzi-voni, főnök jövés menés után, a Mérnökszolgálaito Osztály (MO) nevet kapta.
Hát, ha én valamit szétszedek, az a minimum, hogy zolibá össze tudja rakni, nem?
Legfeljebb egy-két alkatrész kimarad...
A duplikát térképről, fájó szívvel de lemondok zolibá javára (a fiam még nem tudja, úgy hogy gyorsan csináljátok). Majd esetleg, valamikor, ha lesz új kiadás... ... ...
A szilva színképelemzésével kapcsolatos asszociációid egészséges műszaki érzékre vallanak. Azt is mondhatnám, talált, süllyedt.
(((Csak egészen-egészen zárójelben jegyzem meg, nehogy Pilóta barátunk, pont, amikor esélyes egy jó robotpilóta-tanfolyamon megfelelni, meggondolja magát, és belügyminiszteri engedéllyel nick-nevét, monjduk, Kapitányra, Kamionsofőrre vagy esetleg Biciklistára változtassa; szóval azt mesélik, hogy rége-srégen, ott szemben a főépülettel srégen, szóval a ferihegyi újoncokat nemcsak kanyarfúróért küldözgették át a reptér egyik végéből a másikba (ez a séta most már lassan kilométerben is közel kétjegyű számot jelentene), meg vissza, hanem bizony előfordult, hogy az elsőórás inast - így hívják a kezdő, szakszolgálati engedéllyel (és főleg tapasztalattal) nem rendelkező, és ezért csak a kulcsok ;-) adogatására alkalmas ifjú szakembert - odaküldik a gép hasa alá, hogy "Vedd le azt a fedelet!". A szegény gyerek nem tudhatja, hogy azt a fedelet nem szokták levenni, az olyan csiki-csuki csappantyúval záródik, és csak akkor nyílik ki, amikor az a bizonyos kékszilva-fagylaltos kocsi megfelelő tömlője, lehetőleg légmentesen rácsatlakozik; szóval leveszi azt a fedelet, és a derék gépmadár megkönnyebülve teríti be vétlen jótevőjét egy nagy adag szilvafagyival hígított... mondjuk így, szilvamaggal. Szerencsére ezek az idők elmúltak, de azért tudnék mesélni. A legsúlyosabb ártatlan tréfa bokatöréssel végződött.)))
A szilvával kapcsolatos színképelemzésedről jutott eszembe az első látogatásom repülőgép toalettben. Az a kék öblítő valami olyan hevességgel és hosszan ömlött, hogy azt gondoltam elrontottam a rötyit.
Más.
Igaz, hogy a Catering specialitása a kék hering? :-)))
