Keresés

 

" A legtöbb anya képes rá, hogy tejet adjon, de csak kevesen tudnak mézet is adni:

  A méz az élet edessége az élet szeretete az élet boldogsága.

  Hogy a nő mézet adhasson gyermekének ahhoz nem csak jó anyának,

  hanem boldog embernek is kell lennie." 

 

" Ne gondold, hogy szegény vagy, mert nem váltak valóra álmaid.

   Csak az az igazán  szegény aki soha nem is álmodott."

"Hogyha egy egész órát úgy betöltesz, hogy benne érték hatvan percnyi van, minden kincsével bírod ezt a földet, s ami még több ember vagy fiam"

"Mert mindíg ami csodaszép volt
mindíg az múlik el..."

 

Simonyi Imre 

"Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak...
Gyáva rab vagy."

Heltai Jenő

Így kéz a kézben
Mi eddig szerelem volt, törvény már.”
Zorán

"Ah vége, vége! Vagy ki tudja?
Diák marad az ember, amíg él,
Leckéjét a sírig tanulja:
Nehezebbet folyvást a réginél!"
(Reviczky Gyula)

"Nem az a fontos, hogy velünk mit tesznek, hanem az, hogy mi mit teszünk.
Életünk olyan, amilyenné gondolataink teszik. "

Marcus Aurelius

„Mert a boldogságra kevés a jelen,
A multon épül az s az emlékezeten …”

(Tompa Mihály)

József Attila: Óda

 

                     2

 

Óh, mennyire szeretlek téged,

ki szóra bírtad egyaránt

a szív legmélyebb üregeiben

cseleit szövő, fondor magányt

s a mindenséget.

 

Ki mint vízesés önnön robajától,

elválsz tőlem és halkan futsz tova,

míg én, életem csúcsai közt, a távol

közelében, zengem, sikoltom,

verődve földön és égbolton,

hogy szeretlek, te édes mostoha!

Csoda
Én látom őt – és ő lát engem
valami tükörszerelemben
én benne – ő bennem ragyog
egyedül és ketten vagyok.

Gyurkovics Tibor

"Jó lenne egyszer közel engedni a csodát... "

Boda Magdolna

"Ne gondold, hogy ami neked nehezedre esik,
az emberileg lehetetlen. Inkább úgy fogd fel,
hogy ami emberileg lehetséges
és megszokott, azt te is elérheted."
(Marcus Aurelius)

"Jegyezd meg jól,
de ne csüggedj soha,
remény, csalódás,
küzdelem, bukás,
sírig tartó nagy
versenyfutás.
Keresni mindig a jót,
a szépet,
s meg nem találni, -
ez az élet."
(Madách)

"A hangod akkor legszebb
ha kerete a csöndnek,
a hajad akkor legszebb
ha cseléde a napsugárnak,
az arcod akkor legszebb
ha emlékszem rája sírva,
a sorsod akkor legszebb
ha elszáll mint az ének." /Weöres Sándor/

"Semmi nem vonzza annyira az ember szívét, mint a szeretet."

Sienai Szent Katalin

"...õrizd az embert magadban,
hogy jogod legyen a szóhoz,
hogy súlya lehessen a szavaidnak,
hogy méltó maradj a munkához...."
(Kósa Ferenc)

"Életed útját magad választod,
Válassz hát úgy, ha egyszer
Elindulsz, nincs már visszaút."
(Kodály Zoltán)

"Mennyi szín és furcsaság
és élet mindez és mennyi
emlék és mennyi remény"
(Karinthy)

"Lehet, hogy gyenge még a hangunk
Lehet, hogy léptünk még bizonytalan,
De indulunk a szépet, jót akarjuk,
Érezzük, hogy hitünknek szárnya van."
(Juhász Gyula)

"Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fûszálon pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél."
(József Attila)

"Ám, úgy kell lennie:
A végtelen felé halad az út,
Amely a végtelenbõl érkezik."
(Illyés Gyula)

"Ne légy ma ez
holnap emez
s jövõre ismét
mást szemezz.
Érc légy mely
mindig egy marad
ne törmelék - dirib - darab.
(Ibsen)

A csönd megtanít hallani.

Králl Attila

"Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni,
fõként ne gyûlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre!"
(Goethe)

"A gondolkodó nem indulhat ki olyanból, amit egyszer valakinek elhitt. De lehet-e más kiindulópontja?"

Osvát Ernő

 

Ady Endre: Csak jönne más

 

 

 

 

Hódolni kergetem elébed

 

A vágyak éhes csapatát,

 

Nomád, vad, büszke csapatát

 

A vérnek.

 

 

 

Irigyellek, szánlak, utállak,

 

Szerencsés koldusasszonya,

 

Királyi koldusasszonya

 

A Vágynak.

 

 

 

Csak tudnék én mást úgy kivánni,

 

Mint téged. Óh, csak jönne más.

 

Egy más asszony. Valaki. Más.

 

Akárki.

 

 

 

Ady Endre: Tüzes seb vagyok

 

 

 

 

 

Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,

 

Kínoz a fény és kínoz a harmat,

 

Téged akarlak, eljöttem érted,

 

Több kínra vágyom: téged akarlak.

 

 

 

Lángod lobogjon izzva, fehéren,

 

Fájnak a csókok, fájnak a vágyak,

 

Te vagy a kínom, gyehennám nékem,

 

Nagyon kivánlak, nagyon kivánlak.

 

 

 

Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,

 

Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes,

 

Adj kínt nekem, a megéhezettnek:

 

Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess.

 

 

"Találkozás és búcsúzás
az élet annyi csak,
Valaki jön, valaki megy,
S az emlék megmarad."
(Leonard Da Ung)

József Attila: Óda

 

               1

 

Itt ülök csillámló sziklafalon.

Az ifju nyár

könnyű szellője, mint egy kedves

vacsora melege, száll.

Szoktatom szívemet a csendhez.

Nem oly nehéz-

idesereglik, ami tovatűnt,

a fej lehajlik, és lecsüng

a kéz.

 

Nézem a hegyek sörényét-

homlokod fényét

villantja minden levél.

Az úton senki, senki,

látom, hogy meglebbenti

szoknyád a szél.

És a törékeny lombok alatt,

látom előrebiccenni hajad,

megrezzenni lágy emlőidet és

-amint elfut a Szinva-patak-

ím újra látom, hogy fakad

a kerek fehér köveken,

fogaidon a tündér nevetés.