Írod: "Az adminisztrációterminológia szerintem csak egyszeres összetétel."
Ez így igaz. De éppen olvasom: "Az összetételek szótagszámánál a jeleket és a ragokat nem vesszük figyelembe, a képzőket azonban igen."
Az "adminisztráció(1)terminológia(2)i(3)ak(x)at(x)" azonban tartalmaz egy -i képzőt is, azaz mégiscsak háromtagú lenne? => elvileg is, nem csak az olvashatóság kevéért "adminisztráció-terminológiaiakat"?
Értem mit mondasz, és köszönöm az ennek megfelelő helyesíráseligazítást. Mindemellett szerintem akár így, akár úgy zárójelezzük, a szemantika nem, vagy pontosabban alig változik:
(Kb. ilyesmi lehet a szándékolt kifejezés: felsőoktatásban, azon belül is az adminisztrációban (nem pedig pl. az oktatásban) használt szókincs) Ezt ugye lehet az felsőoktatási adminsztrációnak a szókincseként is leírni (1), vagy egy olyan adminisztráció szókincsként, amely a felsőoktatásban használatos (2).
Ránézésre amatőr tipp: ha az egyetemi adminisztráció terminológiájáról van szó, akkor egyetemiadminisztráció-terminológiaiakat, ha a terminológia vagy a javítás az egyetemi, akkor egyetemi adminisztrációterminológiaiakat. Nem tudom, ez így jó-e, vagy értelmes-e. Az adminisztrációterminológia szerintem csak egyszeres összetétel.
Ma, vagyis tegnap, de ma is Újév miá' kissé-nagyon beittam, úgy kerültek fel a hírböngésző oldalakra a cikkek, hogy 8 agancsos hibát ejtettem egy 3 szavas címben. Pl.
Ezért minden olvasó elnézését kérem! Szilveszter révén némileg magasabb aprót veszek majd fel a pénztárban. mindez csöppet sem késztet arra, hogy legalább a helyesírás-ellenőrző progit használjam. Le van szórva! Ugye jót nevettetek rajtam olvasók és ugye jó kis oldalunk van ? Heh, heh.
((Emberek, a hírgyűjtő portálokat alig lehet olvasni !))
C általában valamilyen mássalhangzót jelöl (consonans) V általában valamilyen magánhangzót (vocalis)
A kis szám pedig behatárolja a "valamilyet"
Azaz a C1C2C3 három egymástól mind különböző, egyébként "valamilyen" mássalhangzót jelöl, egymást követvén, közvetlen kapcsolatban.
Azaz a C1C2C1 pedig két egyforma magánhangzó által közrefogott másfajtát.
Geminátákat, azaz "hosszú" msh-kat általában két rövidként jelöljük, azaz C1C2C2 annyit jelentett, hogy egy mássalhangzót (közvetlenül) egy geminált (másik) msh követ.
jóvan, megfejtettem ezt a C-izés jelölést (nyilván együtthangzókról van szó - in concreto: szonánsokról), azt is elfogadom, hogy a köznapi beszéd mára már szinte érthetetlen, én, talán dafkéból, általában mégis mégis tudatosan artikulálok...
Ez akkor van, ha a homofónia tudatában hangsúlyozni akarod az egyik alakot, tudatos ejtés, nem rendes beszédszituáció.
Ugyanúgy, ahogy ha valamit többletinformációt akarok közölni, idézhetek úgy valakit, hogy
[Némá gázsí] az én (familiáris regiszterű) hétköznapi [nemá gazsi] helyett vagy a valamivel merevebb [nemár gazsi] helyett
De ez, mondom, nem az alap beszédszituáció.
Az átlag beszélő átlag beszédszituációjában a magyarnak nincs C1C2C2 kapcsolata realizáció szintjén. Ha morfológiailag egy ilyen kapcsolat alakulna, a kiejtésben egy rövid C2 hangzik csupán.
Ugyanúgy érvényes szabály ez, mint a zöngésségbeli, vagy a szibiláns-hasonulás.
Egyetlen normális ember sem mondja azt, hogy [egész.ség], mindenki [egésség]-nek mondja. Legfeljebb akkor mondjuk azt, mesterkélten, hangsúlyozva, hogy [egész.ség], ha ezzel azt akarjuk kifejezni, hogy most nem a 'Gesundheit, health'-ről van szó, hanem valami filozófiai vagy metafizikai 'Ganzheit, wholity'-ről.
Ugyanez van nálad is. Külön hangsúlyozni akarod, hogy nem te, de valamilyen okból nem akarod hozzátenni, hogy "napszámosokkal" vagy "a festőkkel".
ha nem én festettem ki, és körbemutatok, nézd, kifesttettem, én bizony úgy megállok egy hosszú pillanatra az első té után, hogy biz' körülöttem a 'lehellet' is megszegik...
A homográf alakok 99,9%-ánál nincs probléma. A "Rám vár" kis eséllyel jelenti azt, hogy "Rám erőd". Inkább valami szabály- vagy tendenciafélét mondj, mert így sok betűvel keveset írsz.
Ha azt mondanánk, hogy egyértelműen a -tet- alak van benne, jogos lenne a *festtettem alak, ugyanis a helyesírásunk ilyen szempontból morfémaelemző, ilyesféle egyszerűsítéseket nem szokot figyelembe venni. De pont mivel két alakú, és normális magyar beszédben mindkét alak teljesen egyformán hangzik (van olyan nyelv, amely ismeri a C1C2C2-féle kapcsolatokat, pl. a finn is, de a magyar nem. Nálunk mondhatni hogy általános szabály hogy C1C2C2 mindig C1C2-vé egyszerűsödik), ezért teljesen lényegtelen vitatkozni, és akár logikusnak is mondható az egyszerűbb alak feltételezése.
Számtalan homográf szóformánk van, általában mégis elég jól megértjük egymást.
Normális, folyó beszédben nem hinném. Ha kimondod, akkor bűvészkedsz egyet. Nos, ugyanilyen bűvészkedést írásban is lehet. Ahogy eltérsz a kiejtési sztenderdtől, eltérhetsz a helyesírástól is. De komolyan nem értem, miért probléma ez.
Én tisztában vagyok vele, hogy az én "kifestettem"-ben az utolsó e nyílt, az én "kifestettem" másokkalban pedig az utolsó kettő nyílt -- de ezt a lakosság 99%-a nem érzi.
Egyébként tévedsz, mert beszédben éppenséggel tudom érzékeltetni a hosszú t-t. Írásban nem engedik.
Bezzeg szóban? Úgy se! (Ha már nagyon akarod jelölni, pontozgasd a zárt ë-ket. A két e-jű nyelvváltozatban ugyanis nem neutralizálódik ez a különbség. Vagy tegyél bele egy határozót, és már nem lesz félreérthető.)
Van ilyen alakja is, olyan is. És az alapszótól függ, nem előrelátható módon, hogy melyik alak használandó.
lak+tat, de szül+et.
A helyesírás, ha valóban a múltidős E/1 II.-es ragozású kauzatív-faktív képzős alaknak is "festettem"-et ír elő, ezzel csak olyaniránt foglal állást, hogy szerinte a fest szóhoz a képző "et" alakban és nem a "tet" alakban járul. (ejtésben úgyis mindegy illetve nem eldönthető, mert a fest+tet is, a fest+et is [festet] alakban realizálódna magyar nyelvi fonetikai szabályok miatt).
Nem lehet, hogy nem a szabályzat nem engedi, hanem a nyelv, mindannyiunk "belső" nyelvtana?
A kauzatív-faktív képzőnek ugyanis nem csak tat/tet alakja van, hanem van egy at/et alakja is, és ez demonstrálhatóan "szabad" (illetve lexikailag kondicionált) alakváltozat, nem pedig mássalhangzó-clusterbeli fonetikus rövidülés. (a festettem-nél lehetne azt mondani hogy fest+tet fonetikailag törli az egyik t-t, mert a magyarban nincs olyan hogy C1C2C2, de lásd alábbi példákat).
Ez még csak hagyján. "Kifestettem a szobákat." Én festettem ki, vagy talán kifesTTettem őket? A "kifesttet" alakot nem engedi a szabályozás. Ez és a hozzá hasonlók, na ez az igazi röhej, mert elvész a jelentésbeli különbség.
Az OSIRIS Helyesírást böngészve az általam most boncolt szó megfelelő írása az lenne, hogy "célba irányítás", nem pedig "célbairányítás". Pedig az nekem jobban tetszik. :)
Még le is írnám amúgy, de ha elé teszek egy jelzőt, már fura: "dinamikus célba irányítás".
Mintha a "cél" lenne a dinamikus. Vélemény? Jó ez így külön?
Asszem ezt megbeszéltük;) <Gondolom, nem lenne értelme arra hivatkozni, hogy 92-ben végeztem az programozóiskolában (ELTE), és azóta dolgozom a szakmában, tehát nagy biztonsággal tudom, hogy miről beszélek>
Hát, aki így használja, az nem használja a szaknyelvet szabatosan, valószínűleg kever valamit. A szülő - gyermek terminológia eléggé pontos: a gyermek könyvtár az, amelyb a szülő könyvtárból jön létre, nem pedig az, amely annak alá van rendelve.
