Járdánházán láttuk a Rózsa presszót, ahol te is bélyegeztél, de mindössze egy napsütötte asztal volt kint a szabadban, azt abban a melegben kihagytuk. Több kocsmát nem fedeztünk fel, pedig szép hosszú a falu!
Röhej, hogy a postán nem árulnak képeslapot. Ezt tapasztaltam Bárnán is, bár ott a posta egy épületben volt a polg. hivatallal. Itt nem.
És a Somsályba való letérésről:
A villanyoszlopok előtt láttam én is egy irányba (jobbra) tartó ösvényt, még a nyílt terepen. De mivel addig egész jól lehetett haladni, gondoltam, meg kell próbálni tovább. Nem kellett volna...
Így viszont a végére maradt a (talán) legszebb rész: Járdánháza-Istenmezeje. Remélem, hamarosan tudom folytatni.
Természetesen a túratársak az ilyen szakaszokat is fel tudják dobni:))) Meglepetésemre kalauzidőn belül leértem, bár ebből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni:(
... de az unalom azonnal megszünt amikor egy kedves , szórakoztató, és szerény topiktársad bukkant ki az erdőből , és kellőképpen megnyugtattad, hogy időben le fogunk érni :-))
Nem gondoltam, hogy egy tátrai kirándulásra mozgalmakból is fel kellene készülnöm, pedig a múlt héten én is megszerezhettem volna a Morskie Oko pecsétet:(((
Kényelmesebbek lovaskocsival is megközelíthetik a tavat (30 PLZ egy út). Visszafelé gyalog mentünk le, így is elég unalmas volt az aszfaltos rész.
Ennek az érintési pontnak a pikantériája, hogy a 2500 m magas Tengerszem-csúcs lábánál található, ám a lengyel oldalon. Nehézséget jelent, hogy a Magas-Tátra területén csak két helyen lehet legálisan átlépni a határt, a csúcson és Lysá požana nemzetközi közúti határátkelőhelyen. Ezek a peremfeltételek nagyjából körvonalazták is a turistaház felkeresését célzó túraprogramot. Tátralomnicról az első 6 órakor induló busszal utaztunk a fent említett közúti határállomásig (47 perc). A busz végállomásától csak kb. 200 m-re volt a határátkelő, aminek a túloldalán balra indultunk el az aszfaltozott úton. Kb. 1,5 km múlva egy fizetős parkolónál ér véget a közforgalom számára megnyitott szakasz, innen már mindenkinek gyalog kell továbbmenni. A parkoló mellett kell belépőjegyet váltani a Nemzeti Parkba (4,40 zloty, diákoknak 2,20 zloty). Innen még hosszú, kb. 6..7 km-es út következik zömében az aszfaltúton a Halas-tavi (Morskie Oko) turistaházig. Mi közben tettünk egy rövid kitérőt a Roztoka th-hoz reggelizés céljából. A Halas-tavi th-tól már csak 3 km a Rysy, a kalauzidő mégis 3:50...4:15 óra körül van megadva, a szintkülönbség ugyanis több mint 1100 m.
A csúcsra vezető út a tó partján indul, majd meredek kőlépcsősoron vezet fel a Tengerszemhez, amely 1580 m-en fekszik. Innen már csak kb. 1,5 km és 920 m szint a csúcs. Az ösvény meredek kőlépcsősoron folytatódik, helyenként hófoltokat is kereszteznünk kellett. A felső szakaszon már többnyire vasláncokkal biztosított ösvény vezet a meredek, sziklás hegyoldalon felfelé. Ezen a szakaszon a kialakult zivataros idő miatt nem nagyon volt lehetőségem és időm nézelődni, tempósan igyekeztem tovább a szlovák oldalon a csúcs alatt 250 m-rel lévő turistaház felé. Gethe úrék kissé lemaradtak az emelkedőn, így őket egy hegyimentő már nem engedte tovább a csúcs felé a villámlások miatt.
A turistaházban vártam rájuk kb. 3/4 órát, közben megebédeltem, majd elindultam tovább le a völgybe. A turistaház előtt és után is egy-egy meredek hófoltot kellett keresztezni, majd egy láncokkal is biztosított sziklapárkányon lemászni. Innen a Békás-tavakat érintve már könnyebb terepen, kikövezett turistaúton ereszkedtem le a Menguszfalvi-völgybe, onnan tovább a Poprádi-tóhoz. A tó partján álló turistaházhoz tettem bélyegzés céljából rövid kitérőt, majd a 3,5 km-re lévő villamosmegálló felé indultam tovább sietősen. Sajnos az órám elkezdett késni, a villamos pedig korábban jött és el is ment az orrom előtt, de szerencsés módon sikerült stoppal viszonylag hamar visszajutnom a kempingbe. Itt telefonon kapcsolatba léptem Gethe úrékkal, akiknek végül még volt vissza buszuk, így csak Tátralomnicra mentem elébük a kocsival.
A 3. napon egy lazább programot választottunk. Miután sikerült felkelni és összepakolni, épp vonatmentes idő volt, így gyalog sétáltunk fel Tátralomnicra, ahol benéztünk a Tátra Múzeumba (belépőjegy 30 SK, diákoknak 10 SK, nyitva 9-17 óráig, ha jól emléxem). A múzeum megtekintése és bélyegzés után egy parkon át rátaláltunk a zöld jelzésre. Ezen felsétáltunk a felújítás alatt lévő Nagyszállóhoz (Grandhotel Praha), amely mellett található a már néhány éve nem műkődő 2x30 személyes kabinos függővasút végállomása. Innen a sárga jelzésen, majd a kéken hosszasan nyílt terepen, a vihar által letarolt fenyvesek helyén haladtunk a Zsálya-forrás felé. Később már a megmaradt erdőben értük el a Zöld-tóhoz felvezető kövesutat és a forrást. A Zöld-tótól a Magisztále piros jelzésén, egy rövid szakaszon láncok segítségével, majd meredek szerpentinen másztunk fel a Nagy-Morgás-hágóba, majd onnan kis kitérővel a Nagy-Morgás-csúcsra. Rövid pihenést és fényképezkedést követően kőfolyásokkal tarkított hegyoldalban oldalaztunk a Kőpataki-tó felé (közben sikerült egy zergepárost közelebbről is megörökíteni). A tótól 5 percre lévő turistaház sajnos 17 órakor bezárt, mi pedig 17:15-kor értünk oda, így visszamentünk a felvonóállomásra, és annak az éttermében bélyegeztettünk, a turistaháznál pedig fényképeztünk (remélhetőleg Kovalik úr elfogadja az étterem pecsétjét is jobbhíján). Végül már nem volt kedvünk a köves ösvényen lebotorkálni, így 190 koronáért igénybe vettük a 4 személyes kiskabinos kötélpályát.
Az 1. nap Selmecbánya környékén a hivatalos utat jártuk végig, akárcsak a 2. napon, amikor Ótátrafüredről a füzetben berajzolt hivatalos úton mentünk fel a Téry-házhoz. A Téry út hivatalosan ott ér véget (a turistaházban, 2015 m magasságban), azonban még másnap fel kellett keresünk a Tátra Múzeumot Tátralomnicon.
A túramozgalom tudomásom szerint 1 fokozatú, ehhez minden útvonalat végig kell járni. Nekem még kb. 1 nap hiányzik a Visegrádi-hegységben, 1 nap a Börzsönyben, és a Kübekháza - Szeged szakaszt is illene gyalog is végigjárnom, május 28-án ezt a szakaszt ugyanis autóval jártuk be a gátőrházig.
A következő 4 napot a Tátrában töltöttük. A szállást az Eurocampingban oldottuk meg sátrazással, innen aránylag jó volt a közlekedés a hegység irányába. Tátralomnic 4 km, ám a kemingtől 300 m-re van a Tátralomnicra közlekedő Bz-motorvonat :o) megállója, de ha nem jó ott a csatlakozás, gyalog is teljesíthető ez a távolság.
Ótátrafüredre a korai Bz-vel, majd Tátralomnicról a hegyi villamossal jutottunk el. Innen gyalog mentünk fel a zöld jelzésen Tarajkára (Hrebienok), amely Ótátrafüredtól 2 km és 250 m szintemelkedés. Idáig siklóval is el lehet jutni, de drágának találtuk (130 SK). Tarajkán a siklóállomás büféjében található egy szép turistabélyegző, majd innen 5 percre a zöld jelzés mentén a Bílikova chatában még egy. A zöld jelzés mentén leereszkedtünk a Tarpataki vízesésekig, majd a kék jelzéssel együtt értünk fel a Zerge-rétre, a Rainer kunyhóhoz. Itt állt egykor a Zerge szálló, amelynek kő alapfalai ma is állnak a nappali órákban serpamúzeumként és büféként üzemelő Rainer kunyhó mellett.
Kis pihenő után a tátrai fő turistaúton, a Magisztrálén indultunk tovább az Óriás-vízesést érintve a Zamkovszky th. felé. A turistaházhoz már a balra elágazó zöld jelzésen érkezünk, majd egy gyors bélyegzést követően már indultunk is tovább a Kis-Tarpataki-völgyben a szemközti magaslaton álló Téry menedékház felé. Az út törpefenyvesben vezet, majd egy omladékos hegyoldalon szerpentinezik fel a turistaházhoz. A házban megpihentünk, Gethe úrék sült kolbászt ettek 50 koronáért, én meg egy lekváros gombócot (buchty) 100 koronáért.
Innen az Encián emlékek füzetben megadott másik, közeli érintési pont, a Hosszú-tavi ház felkereséséhez célszerű a legrövidebb, Vörös-torony-hágón (2352 m) átvezető sárga jelzésű utat választani. Ez az útvonal a legnehezebb jelzett turistaút a Magas-Tátra szlovák oldalán, az utolsó szakaszon, a hágó előtt folyamatosan vasláncokkal biztosított úton kell a sziklákon felfelé mászni, ez a turistaút egyébként csak június közepétől és csak ebben az irányban járható. Ehhez képest még július közepén is találtunk néhány hófoltot az útvonalon, amelyeket kereszteznünk kellett.
A Hosszú-tavi háztól a kék jelzésen ereszkedtünk le a Nagy-Tarpataki völgyön (néhol itt is voltak láncok), majd a Rainer kunyhót és a vízeséseket ismét érintve egy fenyőerdőn, végül a letarolt fenyves helyén át értünk vissza Tátralomnicra.
Az elmúlt héten abszolváltuk Gethe és Kerek repkény topiktársakkal a Téry Ödön emlékút, valamint az Encián emlékek túramozgalmak szlovákiai, illetve tátrai vonatkozású szakaszait, érintési pontjait.
Kedden reggel indultunk autóval Selmecbányára, ahol a Téry Ödön emlékút egy útvonala várt ránk. Az autóval a BILLA áruház parkolójában álltunk meg, és gyors vásárlást követően indultunk felfelé a városka főutcáján. A bányászati múzeum a város felső részén, a templom mellett található, és ha jól emlékszem 9-től 17 óráig van nyitva. A belépőjegy 20 SK, diákoknak a fele. Bélyegzést és a tárlat megtekintését követően elindultunk fel a zöld jelzésen a Červená studňa nyergébe. A jelzés irányítótáblája a városban hiányzott, de a Szentháromság-szobor felé kell elindulni, és hamar kivezet a városból, a fenyvesben már jól követhető. A nyeregben egy kis tó mellett a piros jelzésre kell balra áttérni, amely eleinte egy murvás úton, később keskeny és meglehetősen benőtt gerincösvényen vezet a Tó-nyeregig (Sedlo Pleso). Ez a szakasz esős időben, illetve korán reggel, amikor harmatos a fű, elég kellemetlen lehet. A végén így is tele ment a cipőm mindenféle szúrós szmötyivel, az elágazásban vagy fél óráig tisztogattam a cipőt. Ellenben érdemes a gerincet végigjárni, nagyon szép kilátópontokat és sziklaalakzatokat érint.
A Pleso nyeregben az eligazítótáblát már jórészt megette a rozsda, de innen a kék jelzés jól járható földúton, majd műúton vezet a Krína-nyeregbe. Ezután meredek emelkedők következnek, a jelzés betér jobbra egy gallyakkal teledobált ösvényre, majd a földútra visszatérve irtásos területeken és erdőkön át vezet felfelé. Kis lejtővel érkezünk Tatárska lúka nevű tisztásra, ahonnan az utolsó 100 m szintet meredek lépcsősorokon, sziklaképződmények közt kell megtenni. Fent a csúcson található egy kis pavilon, amely kedden (munkanap) kora délután is nyitva volt. A pavilonban büfé és kiállítás működik, továbbá nagyon szépek a pecsétek.
A csúcsról lefelé indulva továbbra is a kék jelzés az irányadó, amely egy darabon műúton vezet. Az egyik hajtűkanyarban egy működő forrást találunk, majd az út jobb oldalán egy elapadt forrás látszik. Nem sokkal ezután ágazik el balra az Ilijába vezető zöld jelzés, amely csak az elágazástól van felújítva. Az erdei út elég sáros, széttúrták erdészeti gépek. Ilija központjában található egy kocsma (hostinec), de a hölgy pecsétet nem tudott adni, aláirattuk vele az igazolófüzetet, és elkértük a pénztárgépi bizonylatot, amelyen olvasható a település neve.
Innen a füzet és a térkép szerint sárga jelzés vezet vissza Selmecbányára. Nos, ez a jelzés megszűnt (helyenként láthatóak az érvénytelenített, lefestett jelzések), helyette a kék C jelzés (kerékpáros turistajelzés) van felfestve, végig a régi S jelzés nyomvonalán. Az út zömében nyílt terepen vezet, de többnyire egyértelmű, a város iránya jó tájékozódási támpont. Egy kis fürdőtó mellett érjük el a várost, ahonnan kb. 20 perc alatt értünk vissza a parkolóba. A túrát kb. 7 óra alatt teljesítettük kényelmes tempóban, nézelődve (kicsit hosszabbnak tűnt az igazolófüzetben megadotthoz képest).
Áááá, fairtás előtt sem volt sok jel, kb. 5 darab volt a Gátőrház és Pácin között fára festve, Ez kb. 1 jelzés/km Ja és persze nem teljesen az MTSZ füzet szerinti nyomvonalon :)) http://img.tar.hu/olahtamas2/size2/20436146.jpg
Vasárnap indul Rockenbauer Pál 20 éves jubileumi vándortúrája, melyet tavasszal hirdettem meg "EGYMILLIÓ LÉPÉS MÉG EGYSZER" címmel. Bár a turista levelezőlistán is, különbözö egyesületeknek, továbbá megyei szövetségeknek is közzéadtam a hírt, valamint több természetjáró magazinban is megjelent a túra - mégis csupán egy-két érdeklődő van, aki csatlakozna az emléktúrához. Épp ezért emiatt az alacsony érdeklődés miatt az eredetileg tervezett 4-hetes kényelmesebb tempó helyett gyorsabb teljesítést tervezek, így kb. 3 hét alatt szeretnék végigjárni a teljes Dél-dunántúli Kéktúrán Írott-kőtől (Velemből) Szekszárdig. A napi átlagos távok így körülbelül 30 kilométert fognak kitenni - de azért az esetlegesen csatlakozó túrázók saját menettempójához is igazodni fogunk. Amennyiben valamelyikőtök mégis kedvet kapna, hogy csatlakozzon hozzám, akkor ezt megteheti úgy, hogy felkeres a következö mobilszámon: 0630-556-0598. (július 20-ától)
Tehát JÚLIUS 23-ÁN útjára indul a túra, ROCKENBAUER PÁL emlékére!
A Gátőrház utáni fekete rakottyásnál még mindíg nagy a belvíz ? Ott már gondolom világosban mentél. Tetszik az időpont választásod, ilyenkor még nincs meleg :))
Pácin nevezetes hely, ott élnek Farkas Berci szülei. És ott sikerült a határőröktől túrabélyegzőt szereznem, ami azért ritkán jön össze, mert állítólag nem szabad nekik. Ja és ebéd közben megnéztem valami megye hármas focimeccs elejét. Nem azért mentem oda, de ha már az ebédlpmben játszották? :-)
Most néztem vissza, gondolom azóta megnézted a térképen, amúgy is nehéz lenne előszedni az emlékeimből.
És hogy válaszoljak is. :)
A térképen megnéztem, Szarvaskút felől, mikor a főút jobbra fordul, vele szemben van, annak is a túlvégén. A buszállomástól kb. 8-10 perc séta, a vonat messzebb van, de nem sokkal. Autóval kerülni kell, mert a főút felé egyirányú az utca.
