Keresés

Részletes keresés

etna Creative Commons License 2002.08.10 0 0 276
Ez ugyanaz a Bogdán Csaba, aki a Beatricében is gitározott 1981-ben?
Előzmény: Semmit se fogad el (275)
Semmit se fogad el Creative Commons License 2002.08.08 0 0 275

Bogdán Csabika elég vadul néz ki ezen a képen...hö-hö

Előzmény: matula12 (272)
Semmit se fogad el Creative Commons License 2002.08.08 0 0 274
Solarisék honlapja 2001. jan.22-én lefagyott?
Miért nem frissítik?
cirrocumulus Creative Commons License 2002.07.24 0 0 273
Sziasztok!

Friss hírek a legújabb Rockinformból: o:)))))
-------------------------------------

1.) A MUSICAL WITCHCRAFT legénysége elkészítette soron következő anyagát. A hamarosan megjelenő második KOLLÁR ATTILA-szólólemezen az akusztikus zene nagyobb szerepet kap, de mindvégig jelen vannak a Solaris-ból jól ismert stílusjegyek is. A hagyományokhoz híven Solaris tagok és kitűnő session-zenészek szerepelnek a lemezen.

2.) A SOLARIS várva várt Archive II. album stúdió utómunkálatai a végéhez közelednek. A több kiadatlan felvétel közül külön említést érdemel a mintegy 20 perces Noab c. szám.
Várható megjelenés 2002 ősze.

* * * * * * * * * * * * * * *

Ez utóbbi hírhez csak annyit, hogy ezt a Noab számukat már én is nagyon várom: egy recsegő-ropogó, 20 évvel ezelőtti felvételem van róla, de azon is átjön, hogy mennyire klassz, összetett zene ez is!

matula12 Creative Commons License 2002.05.29 0 0 272
A következő helyre feltettem egy képet: http://www.kmtf.uz.ua/solaris/solaris5.JPG
A NBD-rol viszonylag sok kép fellelhető, a Solarisrol keveset találtam az Interneten.
cirrocumulus Creative Commons License 2002.05.24 0 0 271
Mindkét cikk (a 267-es és a 268-as alatti is) a Magyar Ifjúságban jelent meg.

"Kedves" Gyárfás Péter cikke 1984. augusztusában.

Előzmény: matula12 (268)
localhost Creative Commons License 2002.05.23 0 0 270
Én is dühöngök!
Kritikus Gyárfás!
Szerintem hiába használtad annyiszor az írásod végén a "hiába" szót!

Évtizedek távolából üdvözöllek!

Előzmény: matula12 (269)
matula12 Creative Commons License 2002.05.23 0 0 269
A most következő cikket talán nem is kellene idemásolni, kicsit furcsa egy kritika a Marsbéli krónikák-ról. A kritikus „úr” (vagy akkor még elvtárs) játszik a szavakkal, tulajdonképpen Robi nyilatkozatát kritizálja, miközben az olvasó, aki nem hallgatta még a lemezt, leszűri a konzekvenciát: valami nem stimmel ezzel a lemezzel. Miért volt erre szükség?
„Elkésett lemez.” Persze, mert a kritikus „úr”-hoz hasonló fafejek miatt késett 3 évet.
Persze az is le van írva, hogy nagyon tehetséges csapat, nagyon jó lemez. Mert a Marsbéli krónikák-ról nem lehet mást írni!! No de a körítés!?
No mindegy, dühöngjetek Ti is egy kicsit!

LEMEZMÉRLEG
Hol a progresszivitás?
Napjainkban igen kiterjedt olvasótáborral bír a tudományos-technikai fejlődés korszakában a kérdés: milyen lesz a jövő? Ezek az írások megtalálták a maguk híveit a zenészek között is. Egy, filmről is ismert Stanislaw Lem regény címét — Solaris — kölcsönözte nevéül egy fiatal zenészekből álló együttesünk, amely bemutatkozó albumának szintén sci-fis címet talált: Marsbéli krónikák. Ray Bradbury nevezetes novellaciklusára gondol e két szót olvasva az ember.
De vajon mit hall a lemezhallgató? Mielőtt tüzetesebben, többszörösen végighallgatta volna a nagyjából háromnegyed órás zeneanyagot, már ismeri a zenekar vezetőjének, a billentyűsöknél tevékenykedő Erdész Róbertnek a nyilatkozatát, amelyben instrumentálisnak és progresszívnek minősítette saját muzsikájukat. Nos, ennek tudatában teszi föl a kritikus is a lemezt. És 45 perc után kénytelen megállapítani, hogy a dinamikus, gördülékeny és ötletes zene fontos, „fantasztikus" gondokat vet föl. Mert az valóban fantasztikus, hogy jó 15 évvel a progresszívnek nevezett rockzenei irányzat virágkora után egy, a Genesis együttes és Jean-Michel Jarre muzsikáján iskolázott társulat hirtelen s nálunk szokatlanul jelentkezik egy, progresszívnek nevezett zenei matériával, és ezen belül egy hosszabb, összefüggő opusszal. Hogyan kerülhetett ma elő a progresszív jelző? Mit jelenthet a post-punk, new romantic, heavy metál, new wave, break, funk és még megszámlálhatatlan stílus, valamint mindezek keveredései között? Mihez képest progresszív a progresszív?
Valószínűleg nem tisztázta, tisztázhatta magában ezt a Solaris kétségkívül tehetséges zenészcsapata, mert maga a progresszív kifejezés nálunk olyan kulcsszó, amit mindmáig fényesség, egyfajta glória világít meg. Progresszívnek lenni ebből a szempontból annyi, mint elvetni a hagyományos
slágerzenei fordulatokat, hosszabb, bonyolult, szólókkal díszített kompozíciókat előadni. Kétségtelenül van ennek a „háttérnek” vonzása, de csak azért, mert a progresszív rock, mint fejlődési fokozat kimaradt a hazai rock történetéből (egy-két kísérlettől eltekintve).
Ezért elkésett lemez a Solaris Marsbéli krónikája. Hiába szól szépen, impresszionisztikusan Kollár Attila fuvolája, puha hangulatokkal körülkerítve a keményebb gitárt és a szintetizátorokat a Ha felszáll a ködben, és hiába közelít a zenekar az instrumentális slágerességhez a Legyőzhetetlenben meg a Solarisban: ez a lemez, szinte „archaikus” értékeket őriz, dédelget. Nem szüli újjá, nem értelmezi át a saját módján a progresszivitást, hanem igyekszik egy hiányzó láncszemet pótolni. Ez azonban 1984-ben aligha lehet cél.
Gyárfás Péter

matula12 Creative Commons License 2002.05.22 0 0 268
Csak most vettem észre, hogy a most következő cikknek kelle az elsőnek lennie. Sajnos nem tudom hol jelent meg.
1981 május 1.

Együttes kísérletezés

Minden új rockcsapat a kezdeti ambíciók mellett két dologra mindig komoly súlyt helyez. Az egyéni hangzás mind zenében, mind szövegben, s nem akármilyen szempont az adott csoport elnevezése sem. A Solaris együttes úgy tűnik, az eltelt egy év alatt bebizonyította, hogy a lelkesedést valóban kísérletező, egyéni hangú muzsika követte, s a nevük is illik a csapat által választott stílushoz. A fiatal együttes—átlagéletkoruk 20 év — tagjai; Tóth Vilmos dob, Kollár Attila fuvola, Kisszabó Gábor basszusgitár, Erdész Róbert orgona, Cziglán István gitár, szinte minden jelentősebb rockfórumon bemutatkozott már. Érdekes kísérletnek bizonyult. A fuvolákat nem a szelek fújják című groteszkjük, melynek zenéjét s a forgatókönyvet is az együttes tagjai írták. A Solaris azon kevés fiatal
zenekar közé tartozik, amely már két rádiófelvétellel (Éden, Ellenpont) és egy fél kislemezzel (Solaris-szvit) büszkélkedhet.
— Honnan az együttes neve?
— A Solaris Stanislaw Lem egyik regényének a címe, melyből film is készült. Lem több sci-fi-témájára írtunk zenét, szinte minden szerzeményünket a tudományos-fantasztikus témavilágból merítjük, a sci-fi hazai képviselőjének, Zsoldos Péternek is megzenésítettük két művét, a Távoli tüzet és a Viking visszatért címűéket.
— Új stílussal nehéz betörni. Ti hogyan neveznétek a Solaris stílusát?
— Mivel a mi zenénk, legszívesebben Solaris-stílusnak neveznénk. Ha viszont meg kellene határozni az eddig kialakult kategóriák szerint, akkor szimfonikus rockot mondanánk. A szimfonikus rockon a zenei építkezés formáját értjük, igyekszünk elkerülni a hagyományos hangszerelési formákat. E stílus révén lehetőség nyílik a többszólamúságra, az összhangzás is nagyobb teret kaphat, nem muszáj egyfolytában döngeni a basszusnak, s a dobnak sem kell csupán alapot játszani, akár külön hangszerként is használhatjuk. Igyekszünk kikerülni a kemény rockot, egyre több hangszert szeretnénk a továbbiakban bevonni zenénkbe, billentyűsöket, szaxofont, akusztikus gitárt, egyelőre ennek csak anyagi akadályai vannak.
— Rádiófelvételeteken ének is hallható, koncertjeiteken viszont nem énekeltek. Ismerve a hazai lemezfogadtatás gyakorlatát, szinte kötelező az énekes beépítése a zenébe.
— Távolról sem a popularitás miatt, de lesz énekesünk. Solaris hangzásához a kidolgozott, tiszta vokál a legalkalmasabb, ami eddig csak a stúdióiban sikerült. Törekedünk egyfajta monumentalitásra, hangzási tökéletességre s ugyanezt szeretnénk elérni, kifejezni a szövegekkel. Egyelőre, s itt megint a technikai feltételekre utalunk, nem lesz ének, az Éden szólamait a dallamhangszerek pótolják a koncerteken.
— A Solaris groteszkje egy paródia volt, vagy egy próbálkozás kezdete?
— Számunkra ez nagyon fontos játék s a vélemények alapján elmondhatjuk, sikeres volt az első kezdeményezés. Már dolgozunk a folytatáson, mely szintén egy hosszabb lélegzetű, de más stílusú színpadi mű, egy balettszvit lesz. Az eltelt év alatt, ha nem is teljesen, de megtaláltuk zenei nyelvünket. Sok segítséget jelentett a rádiófelvétel és a kislemez is. A továbblépéshez rengeteg idő kell, minden ötletet többször is kipróbálunk, de, csak azt építjük be a műsorba, ami a többszöri visszahallgatáskor is tetszik. A komponálást és a hangszerelést is együtt dolgozzuk ki, fontos, hogy az együttes minden tagja elmondja javaslatát. A siker eléréséhez, megtartásához továbbra is a legfontosabb az együttes kísérletezés.
(Z. J.)

cirrocumulus Creative Commons License 2002.05.21 0 0 267
Halihó!

Matula barátunk által közzétett "A Solaris M' ars poeticája" c. cikk a Magyar Ifjúság 1984. június 1-jei számában (azévi 22. szám) jelent meg.

Néhány gondolat a cikkel kapcsolatban:

- A cikk végéről: "Május végén a Planetáriumban, élő lemezbemutatónkon lép fel velünk (M. Kecskés) András, a Lézerszínház társulatával együtt."
- És a cikk közepéről: "— Az az irányzat, amit vállaltok, nagyobb lélegzetű zenedarabok alkotására is alkalmas. ... Erdész Róbert: - Koncertműsorainkban kezdettől fogva szerepelnek hosszabb kompozíciók. Első nagylemezünk A oldalán ... már ott szerepelhet a Marsbéli krónikák című, huszonhárom perces, hat tételből álló darabunk."

Épp a cikk megjelenése előtti napokban volt ez a lemezbemutató koncert, ott lehetett először megvenni a "Marsbéli Krónikák"-at.
A nagy érdeklődésre való tekintettel 2 koncertet adtak a Planetáriumban: este 6h-kor és 8h-kor is.
Mondanom se kell, nagyon nagy sikerük volt mindkét alkalommal!
(Localhost: meghallgattad már ???)
És ez a koncert nem csupán lemezbemutató koncert volt, hanem még újabb anyaggal is jelentkeztek: itt volt az ősbemutatója - igaz, hogy még cím nélkül - a Los Angeles 2026 c. számuknak !!! (Ez is 22 perces!)

- Egy újabb idézet a cikkből: " De sokan arról is meg vannak győződve, hogy felvételeinken improvizálunk.
— Valóban, egyetlen, improvizatív hang sem csendül fel szerzeményeitekben?
— Úgy érezzük, hogy a rögtönzés, amely például az Emerson Lake and Palmerre, vagy a King Crimsonra jellemző volt, esetünkben visszafordulás lenne. Egy improvizáció sikerülhet nagyon jól, kifejezheti a zenész érzelmeit, de gyengébben is, még a legnagyobb muzsikusnál is — folytatja a gondolatot Erdész Róbert. — Nekünk az a célunk, hogy előre kidolgozott kompozíciókat szólaltassunk meg, nem az, hogy öncélúan bizonygassuk, ki hogy tud bánni hangszerével."

Ehhez csak annyit, hogy azért egy idő után igényük támadt arra, hogy a koncerteken improvizáljanak is. Az egyik legfőbb ilyen számuk a "Szabad játék" c. szám volt. Természetesen az improvizációk gerince adott volt, de koncertről koncertre változtak az ötletek.
Ez a szám hallható a LIVE IN LOS ANGELES koncert-CD-jükön is; én csak egy dolgot hiányolok ebből: az improvizációk sorát mindig Robi szólója zárta. Kár, hogy ott kint ez elmaradt. Talán épp nem volt ihlete hozzá. Kár, mert a régebbi koncertjeiken időnként egészen fantasztikus szólók kerültek ki a keze alól - néhányat ezek közül őrzök is a saját felvételeimen.

Előzmény: matula12 (266)
matula12 Creative Commons License 2002.05.20 0 0 266
Először írok ide. Sziasztok!
Nagyon szeretem a Solarist. Először egy Napoleon Boulevard lemezkritikáiban olvastam, hogy „volt egy zenekar – a Solaris -, amely nagyon igényes zenét játszott, eredeti volt és népszerű is. Azt hiszem sokunkban él az akkori zene”. Mióta ismerem Zenéjüket nekem a Solaris a No.1 Amennyiben összejönne egy magyarországi koncert - ott lennék, pedig nem Magyarországon élek.
Nemrég egy barátomtól kaptam kb. 20 fénymásolt újságcikket a Solarissal illetve az NBD-vel kapcsolatban. Sajnos nem mindegyiknél van feltüntetve a dátum és az újság neve. Megpróbálom időrendbe itt közzétenni őket. Igyekeztem a scennelés, karakterfelismerés hibáit kiszűrni, ha mégis maradtak: bocs.

A Solaris M' ars poeticája

Apokalipszis, Solaris, Óz, A viking visszatér – íme néhány cím a Solaris együttes rádiófelvételei közül, melyeket nap mint nap hallhatunk a rádió különböző adásaiban, olykor még szignálként is.
1980 februárjában, egy tehetségkutató verseny előtt néhány nappal alakult a zenekar, s az elmúlt évek alatt tizenöt szerzeményüket rögzíthették a Magyar Rádió stúdiójában. A 24 éves átlagéletkorú csoporttól. (Erdész Róbert billentyűs hangszerek, Cziglán István gitár, Pócs Tamás basszusgitár, Kollár Attila fuvola, Gömör László dob), instrumentális rockzenét hallhatunk, a hetvenes évek elejének, közepének oly népszerű, progresszív-rocknak elnevezett muzsikáját.
— Itthon ilyen zenét nem játszik senki — mondja Erdész Róbert billentyűs. — Talán egykor az East, de ők inkább az SBB vonalhoz tartoztak. Sajnálatos, hogy annak idején az ezt az utat kővető hazai zenekarokat, a V’73-at, a Panta Rheit elsorvasztották. Nálunk a téma —, a dallamcentrikusság a döntő, a progresszív-rock jelzőt vállaljuk.
— Az elmúlt évtized hagyományai alapján a 80-as évek progresszív muzsikáját kívánjuk megszólaltatni — egészíti ki társát Cziglán István. — Az együttes ezt az irányzatot elsősorban dallamvezetésben, hangszerelésben igyekszik követni. De sokan arról is meg vannak győződve, hogy felvételeinken improvizálunk.
— Valóban, egyetlen, improvizatív hang sem csendül fel szerzeményeitekben?
— Úgy érezzük, hogy a rögtönzés, amely például az Emerson Lake and Palmerre, vagy a King Crimsonra jellemző volt, esetünkben visszafordulás lenne. Egy improvizáció sikerülhet nagyon jól, kifejezheti a zenész érzelmeit, de gyengébben is, még a legnagyobb muzsikusnál is — folytatja a gondolatot Erdész Róbert. — Nekünk az a célunk, hogy előre kidolgozott kompozíciókat szólaltassunk meg, nem az, hogy öncélúan bizonygassuk, ki hogy tud bánni hangszerével.
— A próbákon egy-egy adott témára rögtönzünk, de a végén csak azt tartjuk meg, amit jónak érzünk — mondja Kollár Attila, aki Török Ádám mellett az egyetlen hazai élvonalbeli rockfuvolás. —Ezért lassan születik meg egy-egy szám, amely valójában volt improvizációk sorozatából épül fel, de végül is minden hangja kidolgozottá válik.
— Az az irányzat, amit vállaltok, nagyobb lélegzetű zenedarabok alkotására is alkalmas. Eddigi felvételeitek mégis három-öt perces számok. Mi ennek az oka?
Erdész Róbert — Koncertműsorainkban kezdettől fogva szerepelnek hosszabb kompozíciók. A rádióban azonban köztudottan ritkán forgatnak le tíz-tizenöt perces felvételeket, s mivel ott fogadták el munkáinkat, így elsősorban a rövidebb számainkat rögzíthettük. Első nagylemezünk A oldalán azonban már ott szerepelhet a Marsbéli krónikák című, huszonhárom perces, hat tételből álló darabunk.
Rádiófelvételeivel a Solaris már legalább két esztendeje bebizonyította, hogy a nálunk ritkaságnak számító zenei nyelvet választva megérett arra, hogy önálló albuma jelenjen meg. Ezért is furcsállottam, amikor jó egy esztendeje a Rádió egyik könnyűzenei vezetője az egyik adásban kijelentette: színvonalas a Solaris muzsikája és ha az együttes szerez még egy énekest is, akár nagylemeze is lehet majd. Hogy miért kell ahhoz zenei hátét, sőt stílust változtatnia egy már tudásáról tanúságot tevő zenekarnak, hogy nagylemeze készülhessen? Ki tudja? Szerencsére nem került rá sor.
(„Úgy érezzük, sokat veszítene minőségéből a zenénk, megszűnne kompozíciós szabadságunk, a refrén-versszak-refrén sémában kellene gondolkodnunk" — vallják a Solaris tagjai.) Az együttes nem követte más zenekarok példáját, s ennek ellenére — némi késéssel — mégis megszülethetett első albuma,
— A nagylemez B oldalam hat számunk került — folytatta a Solaris-korong bemutatását a csapat billentyűse. — Közülük egy új szerzemény hallható, a M'ars poetica, négy korábbi rádiófelvételük végül pedig egy harminchárom másodperces darab. Ez az E-moll előjáték című blockflöte-trió, amelynek mindhárom szólamát Kollár Attila játszotta fel. Régebbi felvételeinket, ahol úgy éreztük, szükséges, új hangszerelési ötletekkel gazdagítottuk a P Stúdióban. Huszonegy napon, százötvenkét órát dolgozhattunk a lemezen, Kecskés Sándor hangmérnöktől nem tudtunk olyat kérni, amit ne teljesített volna. A negyvenhat perces album zenei rendezője maga a zenekar volt.
A Solaris az elmúlt ősszel új klubjával hívta magára a figyelmet, amelynek a Fővárosi Művelődési Ház adott otthont. Ez a klub egyben jó reklám is az együttesnek: tudományos-fantasztikus filmeket nézhetnek a fiatalok, vagy előadásokat hallgathatnak a tudományok világából.
— Az FMH-ban korábban is játszottunk és a klub létrehozásának gondolata is foglalkoztatott minket. Próbálkoztunk több egyetemen, végül az FMH-vei kötöttünk szerződést — mondja Cziglán István. — Minden második alkalommal lépünk fel vendégmuzsikusokkal, s olyan kéthárom hangszerre írt zenedarabok bemutatására is lehetőségünk nyílik amelyekre hagyományos koncerteken nem lenne mód. Zongora-blockflöte, két gitár-fuvola felállásban adhattunk például kis kamarakoncertet. Számunkra a tudományos-fantasztikum nem egy felvett image, amit a siker, vagy a leendő siker reményében is viselünk. A sci-fi iránti rajongásunk egyidős a zene iránti szeretetünkkel. Nevünket is azért választottuk, mert mindannyiunknak kedves ez a téma. És ha észrevetted, szinte mindegyik számunk egy-egy könyv címe is, egy-egy szerzemény a könyvbe foglalt történet hangulati összefoglalása.
Ehhez kapcsolódva jegyzi meg Kollár Attila: — A sci-fi irodalom mellett más műfajokat is igyekszünk zenénkhez közelíteni. Az M. Kecskés András vezette Corpus pantomim-együttes két színdarabjához is irtunk muzsikát. Május végén a Planetáriumban, élő lemezbemutatónkon lép fel velünk András, a Lézerszínház társulatával együtt.
— Várható-e a jövőben valamiféle változás az eddig ismert Solaris hangzásban?
— Énekesünk továbbra sem lesz — válaszol Erdész Róbert. — De szeretnénk még jobban kihasználni az elektronikát, sok új hangszert kipróbálni, egyszerre több billentyűsön játszani. Akusztikus gitárral, gordonkával és blockflötével is bővíteni akarjuk hangszerelésünket.

Falus Tamás
Magyar ifjúság (?)

Igaz Ember Creative Commons License 2002.05.11 0 0 265
Mya_tom munkáját, linkjét áttettem végleges helyére. Ha van még anyag, akkor szívesen felteszem ide:

Solaris-oldal

cirrocumulus Creative Commons License 2002.04.27 0 0 264
Köszönjük szépen, mya_tom!!!

A cikk első része az 1986. április 7-i búcsúkoncertről szól, az ehhez tartozó képek a 2. linkben láthatók.
(Ez az a Magyar Ifjúság-beli cikk, amelyre a 249-es hozzászólás végén hivatkoztam.)

Előzmény: mya_tom (263)
mya_tom Creative Commons License 2002.04.27 0 0 263
mya_tom Creative Commons License 2002.04.27 0 0 262
Kedves Rajongótársak!

Cirrocumulus rajongtársunk fiókjából előkerült egy már megsárgult újság Soralis témájú cikke korabeli képekkel. Arra nincs erőm, hogy begépeljem a cikket. De a képeket bescanneltem és elérhetővé tettem egy pár napra.
Solaris-képek

cirrocumulus Creative Commons License 2002.04.18 0 0 261
Az előzményben ismertettem Robi sci-fi trilógiáját, a CSAPDA 1., 2. és 3. köteteit.
Robi ezeket álnéven, ROBERT FORESTER néven jelentette meg.

Tegnap sikerült megtudnom, hogy a LIBRI egyik boltjában mindhárom kötet kapható még néhány példányban!
A pontos cím: Bp., VII. ker. Baross tér 22.; tel.: 342-8167, 342-5121.

Ha valaki vidékről érdeklődik a könyv iránt, akkor a LIBRI közönségszolgálatánál, egy ingyenesen hívható zöld számon kérdezheti meg, hogy hol tudná megvenni a köteteket: 06-80-254-274.

Előzmény: cirrocumulus (247)
cirrocumulus Creative Commons License 2002.04.16 0 0 260
Sziasztok!

Beszéltem Böszmével: ő úgy tudja Robitól, hogy a 2. archív CD, a NOAB talán 1 hónap múlva megjelenik.

Attila lemeze (UTÓPIA) viszont csúszik, egy újabb családi tragédia miatt.
És így az eredetileg most áprilisra halasztott lemezbemutató koncertjét is valószínűleg csak ősszel tudja pótolni.

Az itthoni koncertjükkel kapcsolatban meg az a legújabb hír, hogy amint elkészülnek Attila lemezével, nekilátnak az új Solaris lemez készítéséhez, s ennek, valamint a Nostradamus lemezüknek az anyagával állnak majd itthon
színpadra.

eFZé Creative Commons License 2002.04.12 0 0 259
küldtem mail-t
Előzmény: cirrocumulus (255)
Youwine Creative Commons License 2002.04.11 0 0 258
Névnapomra megleptem magam az első Official Bootleg-gel. Nagyon fáradt vagyok most, ezért inkább nem hallgatom meg ma, majd holnap, pihenten. Aztán beszámolok.
cirrocumulus Creative Commons License 2002.04.11 0 0 257
Köszönöm ezeket a szavakat!

Majd keressük egymást e-mailben, szia!

Előzmény: localhost (256)
localhost Creative Commons License 2002.04.11 0 0 256
Nekem! Nekem! Nekem!

cirrocumulus! Te fantasztikus fanatikus vagy! :-))))
(Ez egy hivatalos kijelentés ezen topic indítójától: már rég óta bebizonyosodott, hogy ki az aki "hátán viszi" az egész Topicot! Köszönet érte!)

Előzmény: cirrocumulus (255)
cirrocumulus Creative Commons License 2002.04.11 0 0 255
Igen, fölvettem akkor a koncertet!
És bárkinek szívesen átveszem.
Előzmény: Youwine (254)
Youwine Creative Commons License 2002.04.11 0 0 254
Létezik ebből felvétel? Ha igen, kaphatnék egy másolatot?
Előzmény: cirrocumulus (250)
mya_tom Creative Commons License 2002.04.09 0 0 253
Én sajnos nem voltam ott ezen a búcsú-koncerten, valószínüleg nem is lehettem volna ott több okból sem, hisz például katona voltam akkoriban... De - kedves cirrocumulus - a leírásod alapján azt hiszem nagyon sokat vesztettem...
Előzmény: cirrocumulus (250)
eFZé Creative Commons License 2002.04.09 0 0 252
Szintén. Első koncertélményeim egyike volt... Jó volt elolvasni a beszámolót, és visszaidézni azt az estét.
Előzmény: Ariel (251)
Ariel Creative Commons License 2002.04.08 0 0 251
ott voltam. nagyon jo volt, nagyon elveztem es sajnaltam, hogy vege..
Előzmény: cirrocumulus (250)
cirrocumulus Creative Commons License 2002.04.08 0 0 250
Igaz, hogy már 8-a van, viszont hétfő, és 16 évvel ezelőtt április 7. is hétfői napra esett.
Ez a nap sokak számára volt szomorú nap, pedig napos, nyáriasan meleg idő volt (nem úgy, mint ezekben a napokban), délután 25 fok körül volt a hőmérséklet Budapesten, s éjszaka sem hűlt sokkal 15 fok alá a levegő.

Azon a napon, 1986. április 7-én este 20 órakor volt a SOLARIS búcsúkoncertje a Petőfi Csarnokban.
Zsúfolásig tömve volt a terem, többen kint is rekedtek a folyosón, mintegy 2500 ember előtt léptek fel a fiúk.

Nagy volt a reklámja a koncertnek, tv-ben, rádióban, újságokban egyaránt. Hónapokkal korábban megjelentek már a plakátok is a legforgalmasabb útvonalakon. Nem szerepelt rajtuk, hogy búcsúkoncertről van szó, de mindenki tudta: Solarisék búcsúra készülnek.
(Később másfajta plakátok is feltűntek az utcákon, melyeken tévedésből 19 órai kezdés lett meghirdetve. Úgyhogy már este 7-kor is nagyon sokan ott voltak a Petőfi Csarnokban.)

Megpróbálom megosztani Veletek annak az estének a hangulatát, az elhangzott számok felsorolásával és a számok közötti konferálásokkal együtt, valamint leírom Fábián Tibornak (a Pesti Műsor munkatársának) a koncertet bevezető beszédjét.

Tehát: 1986. április 7. 20h - Petőfi Csarnok.
---------------------------------------------

FÁBIÁN TIBOR bevezetője (7'08"): - Jó estét Budapest, jó estét Magyarország!
Hát igazán nagyon szép számmal vagyunk, úgyhogy azt hiszem, nem túlzás ez a köszöntés. És talán megengedem magamnak azt is, hogy máma tegeződjünk: Szervusztok!
Én azt hiszem, hogy ma egy kicsikét szomorúnak kéne lenni; no, legelőször nem azért, hogy ennyit késtünk, de ezért elnézést kell kérjek itt a Vezetőség nevében is. Egy kicsikét a nagy buzgalomban - hiszen ma egy nagyon fontos koncertre jöttünk össze - nagyon sok reklámja volt a dolognak tulajdonképpen, és egy kicsit ebből is adódnak néha a félreértések: itt ennyi volt meghirdetve, amott meg amannyi. Tehát akik 8 órát tudtak, azokkal szemben nem lehetett megengedni, hogy 7-kor kezdődjék a koncert. Úgyhogy elnézést, akik egy kicsikét sokat várakoztak, de én azt hiszem, hogy van olyan jelentős és fontos ez a mai buli, hogy megéri a várakozást.

De most már igazán nem fogunk várni, csak néhány gondolatot hadd mondjak el!
Hiszen azt hiszem, ilyenkor, amikor - hát nem is tudom - búcsúztatunk vagy mi a csodát csinálunk, de én úgy érzem, hogy mégsem igazán búcsúztatjuk ezeket a srácokat, hiszen a dolog él és élni fog tovább is.
De miután tulajdonképpen egy nagyon szép ívű pálya itt ezennel - legalábbis e név alatt és ilyen formában - véget ér, mégis egy icipicikét emlékezzünk vissza, hogy mi is történt valójában.
Igen, és egy kicsikét - hát hogy is mondjam - talán otthonról beszélek, hiszen 1980. februárjában magam is azok közé tartoztam, akik meghirdettünk egy tehetségkutató akciót, és ezen a tehetségkutató akción nagyon sok fiatal jelentkezett, nagyon sok olyan fiatal, aki azóta ma neves és az élvonalba tartozó muzsikusunk, sőt sztárunk.
Ezen a tehetségkutatón indult a SOLARIS együttes is, pontosabban erre az akcióra állt össze ez a zenekar, mint ahogy maguk Robiék is, Erdész Robiék többször elmondták. Való így igaz, tulajdonképpen egy héttel előtte határozták el, hogy ez lesz a zenekar neve és ezen név alatt ilyen fajta muzsikát fognak játszani, mint amit hát jól ismerünk, a SOLARIS játszott immáron 1980. óta tulajdonképpen 6 esztendeje.
És ezen a tehetségkutató akción valóban olyan tehetségről tettek tanúbizonyságot, amely egyáltalán nem kerülte el a figyelmünket. Én remélem, hogy ez is oka, hogy a SOLARIS együttes már onnan tulajdonképpen győztesen került ki, és mindjárt a döntőn, ha nem is elsők lettek, hiszen az akció folyamán ők mindig valahol az élen végeztek a különböző középdöntőkben, de a döntőn egy nagyszabású, teljes szakmát átívelő zsüri volt jelen, voltunk vagy 50-en, és hát a végső döntés úgy hozta, hogy valami vokális zenekart szavazott meg a nagy zsüri az első helyre, és hát miután ők nem énekeltek, ezért azt hiszem, hogy pontosan ez volt az indok, hogy nem az 1. helyet kapták meg.
Dehát azt hiszem, azóta igencsak bebizonyították, hogy ők valóban az egyik győztesei ennek az akciónak. Rögtön utána lemez készült velük, és hát a további pálya - azt hiszem - elég jól ismert.
Mostanában elég sokfelé elhangzott erről egynémely visszaemlékezés. Igen, nem olyan könnyű dolog volt ez - hiszen valóban egy instrumentális zenekarról lévén szó -, a lemez nem olyan könnyen jött: kislemez volt, egy is meg kettő is, de a nagylemez, az váratott magára. Hát végre-valahára ez is megszületett, és a MARSBÉLI KRÓNIKÁK föliratkozott még abban az esztendőben a Popmeccsen - hogyha emlékeznek, emlékeztek rá - a legjobb 5 lemez közé, és én azt hiszem, egyáltalán nem érdemtelenül.
Ugyanis ez az öt fiatalember, akik tulajdonképpen hárman ma is azok közül valók a zenekarban, akik az alapítók voltak - Erdész Róbert, Kollár Attila és Cziglán István -, nos, ezek a fiatalemberek nagyon is konzekvensen kitartottak amellett, hogy igen, az igényességet tartják legeslegelőször szem előtt: mindegy, hogy milyen divathullámok hullámzanak erre, arra vagy amarra, ők igenis járják a maguk útját.

És én nagyon-nagyon boldog vagyok, hiszen ez a mai este is azt bizonyítja, hogy érdemes volt, és igenis sokan vagyunk, sokan vagytok, akik nagyon is szeretitek a komoly, igényes zenét.
És ezt 5-6 esztendőn keresztül - azt hiszem, hogy talán nagyon kevesekkel egyetemben, de - a SOLARIS mindenképpen így művelte és ilyen igényességgel állt mindig is elétek.
(taps)
Megérdemli a tapsot - való igaz - ez a kitartás és ez a nagyon szép és nagyon konzekvens munka!
Nos hát, ez az 5 fiatalember ma itt ebben a formában tehát utoljára lép föl, a SOLARIS együttes végső soron így ezen név alatt búcsúzik ma tőletek.
(taps)
Remélem, nem a búcsúnak tapsoltok, hanem a SOLARIS névnek! Úgy igaz!
Tehát Erdész Robi, Cziglán István, Kollár Attila és Gömör László, valamint Pócs Tamás: ők a mai SOLARIS együttes.

És ezt úgy azért előre elárulhatom, hogy azért ők öten együtt fognak maradni, csak valami mást fognak csinálni és egy kicsikét kibővülnek: bizonyára hallottátok már - fölemlítem a nevet -, lesz egy ilyen zenekar, hogy Napoleon Boulevard.
Nos, ebben mindenképpen találkozunk majd a SOLARIS egykori tagjaival.

Ma tehát véget ér egy pálya, de holnap egy újabb indul. És azt hiszem, hogy boldogan, büszkén írhatjuk, hogy ezek a muzsikusok valóban ma már az élvonalban jegyzettek, hiszen a tömegkommunikáció valamennyi eszköze odafigyelt erre az eseményre, és kicsikét értetlenül áll, hogy miért hagyják abba.
Én azt hiszem, hogy ennek a koncertnek mindenféleképpen olyan figyelemfelkeltő ereje van, amely egy igényes és valóban a szimfonikus jellegű, komoly, összetett muzsika felé fordítja újra a nagy tömegek figyelmét.

Hát kedves lányok, kedves fiúk, hölgyeim és uraim!
Nem akarom szaporítani tovább a szót, de elmondanám még, hogy a mai búcsúzó koncerten a SOLARIS együttesnek lesz néhány vendége is. Igen, ők többször jelen voltak a SOLARIS koncerteken: M. Kecskés András és szólistái pantomimos együttese.

Következzék tehát az a búcsúkoncert, amely egyben egy nyitány is: ma utoljára, itt, a SOLARIS együttes búcsúzik Önöktől!

- - - - - - - - - - - - -
És stílszerűen, a borús hangulatnak megfelelően egy vihar - dörgés, zuhogó eső - hangjainak a bejátszásával kezdetét vette egy kb. 130 perces koncert!
- - - - - - - - - - - - -

- viharbejátszás (0'50")
- Nyikorgó idegen (3'26")
- Marsbéli krónikák (13'25")
(taps: 0'15")

CZIGI: - Nagyszerű és egyben szomorú alkalom, hogy itt és így kell találkoznunk. Mi nagyon örülünk, hogy ilyen sokan eljöttetek és ennyien kíváncsiak voltatok a zenénkre!
A Marsbéli krónikákból játszottunk egy részletet, és most egy Magyar tánccal folytatjuk.

- Magyar tánc (3'24")
(taps: 0'13")

CZIGI: - Ez volt a Magyar tánc, és a régi számok körénél maradva maradjunk még egy régi számnál egy darabig, a címe: A Viking visszatér.

- A Viking visszatér (3'31")
(taps: 0'13")

CZIGI: - Most egy újabb szerzeményünk következik. Nem is olyan régen, kb. egy vagy másfél évvel ezelőtt készültünk el vele.
Ez feltehetőleg most már soha nem fog lemezen megjelenni. Eredetileg annak szántuk: egy esetleges második SOLARIS lemeznek lett volna az "A" oldala, és a kompozíció címe pedig az, hogy Los Angeles 2026.

- Los Angeles 2026 (18'50")
(taps: 0'38")

- Tavaszi kompozíció (Czigi szólódarabja) (3'03")
- Duó (Attila és Czigi kettőse) (4'06")
(taps: 0'24")

- M'ars poetica (9'12"; ebből a dobszóló: 3'18")
(taps: 0'56")

ROBI: - És most elérkeztünk a koncertnek ahhoz a pontjához, amelyért tulajdonképpen nagyon izgulunk ma, mert ez ma egy egészen pontosan 22 perces bemutató lesz, ami most következik, és nekünk is egészen újfajta módszerrel készült: úgynevezett MUSIX-81 rendszerrel, teljesen komputeres technikával.
Hát néhányan biztos ismerik az Éjszakai tárlat c. kompozíciónkat: ez a gerince a dolognak és erre épült az egész mű.
Az egésznek a története pedig a görög mitológia szvitjét fonja körül. Ebben lesznek szereplők M. Kecskés András és pantomimtársulata, és az egész szvitnek pedig a címe: Éjszakai tárlat.

- Éjszakai tárlat (szvit) (17'41")
- Éjszakai tárlat (önálló szám) (4'02")
(taps: 1'22")

/Közben Attila érkezik a színpadra karmesteri öltözékben./

- E-moll concerto allegro con molto (3'38")
(taps: 1'43")

CZIGI ezután bemutatja a zenekar tagjait: - ... karmesterünk és fuvolásunk, Kollár Attila.
ROBI folytatja ezután: - Cziglán Istvánon a szólógitár játszik!

CZIGI: - Elhangzott kompozíciónk a rendkívül komoly című "E-moll concerto allegro con molto", és amint ebből is hallható, a zenekar igen sokat fektet arra, hogy a kompozíciókat megfelelően komoly, érzelmi tartalommal ellátott címekkel ruházza fel.
Ez így van a következő előadandó számunknál is, amelynél a címadás közben még arra is gondoltunk, hogy nekünk is fel kell zárkózni a divathoz, amikor is különböző más zenekaroktól látott példa alapján ... Ugye, hát van egy zenekar nyugaton, aztán idővel beszivárog hozzánk ...
És hát például ez a számunk is egy olyan dolog, hogy van egy "Frankie Goes To Hollywood" nevű zenekar, és mikor őket meghallottuk, akkor kapásból írtunk egy számot, a címe: Józsi Mátészalkára megy! (nagy derültség)

- Józsi Mátészalkára megy (4'06")
(taps: 0'08")

CZIGI: - És következő számunk is hasonló jellegű címet visel magán. Csak az a baj, hogy szándékunkban némileg gátolva éreztük magunkat, midőn fölvettük a Rádióban és adtunk neki egy címet, és ez a Rádiónak nem nagyon tetszett.
Ugyanis azt a címet adtuk neki, hogy "Mark Alexandrovics". És hát valamiért ez nekik nemigen tetszett és felkértek rá, hogy bár a zene meg jó, hát változtassuk meg a számnak a címét.
Mi ezt boldogan meg is tettük, hiszen a zenét jónak tartottuk, úgyhogy a szám címe: "Kuzmin Tyimofejevics"! (ismét derültség)
Mielőtt azonban belefognánk, Robi akar valamit mondani.

ROBI: - És ez a Kuzmin Tyimofejevics kicsit depressziós ember volt, ezért idéznék tőle néhány "vidám" sort:

"Van nagy csömöröm és van nagy irtózásom,
Van egy fájós derekam.
Utolszor meghajlok előtted,
Uram, én megadom magam."

/Az idézet - igaz, néhol más szavakkal - ADY: Az ős Kaján c. verséből való./

- Kuzmin Tyimofejevics (=Mark Alexandrovics)
/Ez a szám a konkrét zenei rész után tele van szólókkal, ezért lemezen már a "Szabadjáték" címet kapta./ (15'07"; ebből a szólók: 9'08")
(taps: 0'55")

ROBI: - És most utoljára szeretnénk eljátszani azt a számot, amit legelőször játszott a zenekar. Amivel tulajdonképpen az első alkalommal, azon a bizonyos, sokat emlegetett tehetségkutató versenyen fölléptünk, és amelynek a döntőjében, amikor azt eljátszottuk - lehet, hogy ezt ilyen nagyszámú publikum előtt nem illenék elmondani, de - mindannyian sírtunk, amikor lejöttünk a színpadról. Valahogy úgy éreztük, hogy akkor az ott annyira jól sikerült, hogy valahogy mindenkiből ez jött ki.
És én, legalábbis személy szerint, azóta is így vagyok, hogy ez alatt a 6 év alatt ugyanezt az érzést kerestem minden koncerten. Valahogy úgy éreztem, egy kicsit azt érzem, amit akkor, azalatt a Solaris-szvit alatt: akkor jól játszottunk és jót csináltunk, akkor úgy érzem, hogy megtettük a legtöbbet, amit tehetünk, hogy örömet szerezzünk mindazoknak, akik hallgatják és hallgatták a zenénket.
Ez a cél vezetett eddig minket ez alatt a 6 év alatt, és ugyanezzel az elhatározással szeretnénk eljátszani most, itt és utoljára a zenekar első kompozícióját, melynek a címe: Solaris.

CZIGI: - És mielőtt megkeseredne a szájunk íze, hozzátennénk, hogy nagyon szépen köszönjük azoknak, akik jóakaróink voltak, hogy segítettek ennek a 6 évnek a létrejöttében, és sok buktató és gát mellett átsegített minket a közönség rengeteg jó dolog irányában. Tehát nagyon szépen köszönjük a jóakaróinknak!
És nagyon szépen köszönjük a rosszakaróinknak, hogy nem akadályozták meg ezt a 6 évet!
Szervusztok!

- Solaris (4'45")
(taps: 20 perc)

- - - - - - - - - -

Nem tévedés: a több, mint 2 órás koncertet húsz perces (!!!), szűnni nem akaró vastaps zárta!
(Erről a 20 percről később a koncertről tudósító cikkében a "Magyar Ifjúság" c. hetilap is megemlékezett.)
Ráadás nem volt, a fiúk csak egyszer, kb. a 8. perc tájékán jöttek vissza a színpadra, de csak meghajoltak. A közönség tőlük "Szép volt, fiúk!" kiáltásokkal búcsúzott el...

Kegyetlen volt az az este: felemelő és szívszorító is volt egyben!

(A 90-es évek elején Czigi nyilatkozta egyszer, hogy : "Pályafutásom legszélsőségesebb érzéseket kiváltó élménye a SOLARIS búcsúkoncert volt.")

Életük egyik legjobb koncertjét adták: a technika is tökéletes volt, ragyogó volt a keverés, nagyszerű a látvány M. Kecskés Andrásék jóvoltából az "Éjszakai tárlat" c. szvitjük alatt.

És nem tagadták meg magukat: nem tudom, van-e még a világon együttes, amelyik ennyire komolyan vette közönségét és saját magát is, hogy búcsúkoncertjére vadonatúj, 22 perces szvittel készült! Egy olyan együttes, amelynek - akkor úgy tűnt - nincs jövője. Bár néhány nyilatkozatukban azért hagytak némi reményt is nekünk, amikor azt mondták, hogy "nem zártuk be az ajtót véglegesen a SOLARIS mögött."

A folytatást már mindannyian ismerjük ...

cirrocumulus Creative Commons License 2002.03.28 0 0 249

Bocs, a vasárnapi időpont helyesen: 19.03-19.30 !!

Előzmény: cirrocumulus (248)
cirrocumulus Creative Commons License 2002.03.28 0 0 248
És jó hír, hogy a Magyar Rádiónál sem felejtették még el őket, időről időre játszanak a zenéikből: hol Solaris számokat, hol a szólólemezeikből.

Most hétvégén a Petőfi adón kétszer is hallhatók majd:
- márc. 30-án, szombaton: 22.27-23.00: A Solaris együttes felvételeiből,
- márc. 31-én, vasárnap: 19.03-19.00: Erdész Róbert "Meeting Point" c. lemezéből.

cirrocumulus Creative Commons License 2002.03.28 0 0 247
Ha már a múltkor szóba került ismét Erdész Robi prózai munkája (CSAPDA), megpróbálom ismertetni az egyes köteteket a borítók hátoldalán és a könyvek végén közölt részletekkel, és a kötetek alcímeivel.

CSAPDA 1. - A csapda
CSAPDA 2. - A csapda bezárul
CSAPDA 3. - Menekülés a csapdából

--------

CSAPDA 1.

"... Harminc éve tart a gyilkosságsorozat. Az áldozatok ártalmatlan "szobatudósok". Senkinek sem állhattak útjában. Felfedezéseiknek se a pénzhez, se a hadiiparhoz nincs köze. A biológia és a matematika látszólag teljesen veszélytelen határmezsgyéjén mozogtak. És mégis: tragikus haláluk kísértetiesen hasonlít egymásra!
Aztán három évtized múltán történik valami. Homokszem kerül a gépezetbe: az egyik áldozat megmenekül! Fogalma sincs róla, kik szeretnék megölni és miért? Honnan jön a következő támadás és mit akarnak tőle? Csak egyet tud biztosan: "valakik" vadásznak rá!
Az élete állandó hajszává válik. Egyre kétségbeesettebben menekül, miközben rögeszmésen halad előre elméletének kidolgozásában.
És egyszer csak összeáll a kép. Hihetetlen dolog tárul föl előtte: A CSAPDA! ..."

CSAPDA 2.

2855. május 10. Visszatér a Földre a Deepest-II. kutatóűrhajó. Fedélzetén robottechnikusok és makroelemzők érkeznek haza a világűr távoli szektorából. És másnap kitör a pánik!

A hazatérők beszélni kezdenek. Kiderül, hogy egy titkos kísérlet résztvevői, amelyben százmilliók pusztultak el!
Több milliárd ember - vagy mégsem emberek...?

Eközben az Idegenek egyre beljebb hatolnak az Univerzum ember uralta térségeibe. Honnan és miért? Még csak nem is sejti senki. Szédítő iramban fejlődő technikájukkal azonban nem bírjuk a versenyt. Napról napra fogy az időnk...
És a káosz tetőfokán megjelenik tizenöt ember 1990-ből! Peter Plant, Charles Norton, Thomas Perkins, Marylin Minkowsky...; hogy kerültek 2855-be?! Mit akarnak a jövőben?
Vagy ez mégsem a jövő?

A Csapda kitervelői ellen fordul! A szerepek megcserélődnek, már nem tudni, ki kivel van!
És ki ellen....

Döbbenetes fordulattal változik át minden az ellenkezőjére!
A CSAPDA BEZÁRUL, csakhogy mindenki bennszorul!
Marad-e kiút?

Az első rész levegőben maradt kérdései közül sok hátborzongató magyarázatot nyer. A legfontosabb azonban nyitva marad: ki irányítja valójában a dolgokat?
Mit akarnak az Idegenek?

"... Csak egy dolgot nem vizsgált többé senki: hová tűnt a Nicodemus? A kérdés elmerült a sokfelé ágazó történet zegzugos szálai között. Pedig érdekes fejleményeket hozhatott volna egy ilyen vizsgálat. Már ha sikerrel jár. Amire, persze, nemigen volt esély.
A hajó ugyanis eredeti útvonalától sok tízezer kilométerre száguldott ismeretlen célja felé. Azonosító hívásokra nem válaszolt. Elkerült minden sűrűn hajózott útvonalat.
Egy tömegdetektor, ha beméri, észlelhetett volna némi növekedést.
De csak egész minimálisat.
Azt viszont egyetlen műszer sem mutathatta volna ki, hogy az a plusz tömeg él ..."

CSAPDA 3.

"... Az első csillaghajók közül való volt. Akik nekivágtak vele az Univerzumnak, számítottak rá, hogy mire visszatérnek, a Földön minden megváltozik. Talán az út célja is értelmét veszti.
De nem így történt. Semmi sem változott meg!
Minden olyan maradt, ahogy ötszáz évvel korábban maguk mögött hagyták. Csak embereket nem találtak sehol. Egyetlen egyet sem ..."

A hazatérők kétségbeesetten kutatják át a bolygót. Életnek semmi nyoma. Üres, elhagyott városok, maguktól működő szerkezetek mindenütt.
És ami a legfurcsább: a saját útjukkal kapcsolatban sem emlékeznek semmire! Akik emlékezhetnének, nem ébrednek föl. Akik fölébrednek, "átaludták" az egészet.

Ezzel a különös történettel veszi kezdetét a CSAPDA trilógia befejező kötete, hogy aztán váratlan fordulattal visszakanyarodjon mindennek az elejére!

A megoldás nem egyszerűen meglepő.
Hátborzongató kérdést vet fel: kik is vagyunk valójában?

* * * * *

Olvasta közületek valaki ezt a trilógiát?

Mindenkinek tiszta szívből tudom ajánlani: rendkívül cselekményes, ötletgazdag, nagyon olvasmányos a stílusa. Igazán elgondolkodtató alkotás!
Robi nagyon érzékletesen ábrázol hangulatokat, apró élethelyzeteket is, időnként a humorát is megcsillantja.

Néhány részletben rövid, árnyalatnyi utalás történik a 90-es évek magyarországi politikai viszonyaira is, ekkor Budapest az egyik helyszín.

Sőt, egy rövid részben a progresszív rockzenéről is olvashatunk ...

Hosszú-hosszú éveken keresztül érlelődött, formálódott Robiban ez az anyag. Erről ő maga írt a 3. kötet zárszavában, ahol nagyon sok személyes vonatkozásról is igazán őszintén ír.

Ez a sci-fi trilógia szerintem abszolút megállja a helyét az általuk is olvasott és felhasznált sci-fi novellák, regények mellett. Katarzist éltem át, amikor elolvastam!

Fantasztikusan nagyívű, gondolatgazdag alkotás!
Horderejében Zsoldos Péter sci-fi trilógiájához (A Viking visszatér/Távoli tűz/Az utolsó kísértés) tudom hasonlítani.
Ez utóbbi trilógiát épp a napokban olvastam el újból: döbbenetes hatású ez is!

A két trilógiának, persze, semmi köze egymáshoz, és egy nagyon fontos, eddig eldönthetetlen kérdésben éppen ellentétes álláspontot képviselnek:
míg Zsoldos Péter regényének alapja az a vélemény, hogy értelmes élet a Világmindenségben több más helyen is kialakult és fog is még kialakulni, ráadásul hasonló életfeltételek mellett a létrejövő életformák (növények, állatok) is hasonlóak, így az intelligens lények is emberszerűek lesznek, vagyis létrejöhet köztük és köztünk a kommunikáció,
addig Robi azt a fájdalmas, de szintén lehetséges változatot fogalmazza meg, hogy egyedül vagyunk az Univerzumban ...

Előzmény: cirrocumulus (246)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!