Szeretnék a dolog végére járni, de csak részeredményekről tudok beszámolni.
A téma a túra hossza, résztávokkal.
A forrás részben SK fényképe (Tiszacsécse), részben az alábbi táblák:
Mohos-tó (műút)
Vaja vá.
Tákos
A füzetben a táv 148 kilométer.
Ami egyezik.
Mohos-tóig 25 kilométer, Nyíregyházától.
Apró szépséghiba, hogy a tábla a tó előtt 0,5 kilométerrel van, a műútnál, de a résztávok ezzel együtt korrektek, ott ui. Nyíregyháza 24,5 kilométer, Mohos-tó 0,5 kilométer.
Van eltérés Mohos-tó és Vaja között, nem sok, 3 kilométer. Ennek az is lehet az oka, hogy Ófehértó előtt rövidebb az "északi" kunkor. A leírás alapján meg lehet találni a jeleket, csak a réten nincsenek, de erről írtam anno.
Teljes a zűrzavar Vaja és Tákos között, különösen a Nyírmada - Ilk távolság irreális.
Ennek oka kutatásaim szerint az, hogy eredendően Gemzse felé volt egy kunkor, ezt levágták. Van hivatkozás a Vaja - Nyírmada közötti útvonal módosítására a leírásban, de hogy hol vezethetett a régi (vélelmezhetően hosszabb), azt nem tudom.
Vásárosnaményig a 23 reálisnak tűnik, ez van Tákoson is és Tiszacsécsén is.
Hasonlóan reális és egyező Tákosig a 13 kilométer.
Tivadar és Tiszacsécse között a 20 kilométer egyezik, de a füzet bontása (7/13) irreális.
Tákos és Tarpa között 15 kilométer, Tarpától Tiszacsécséig 26 kilométer. Ez utóbbi minden táblán azonos.
Kicsit nehezítette az elemzést, hogy Tiszacsécsén fordított az irány, ezért a távolságok visszafelé vannak.
De leküzdöttem az akadályt:o)
A füzet két résztávja között tehát kettő irreális:
Nyírmada - Ilk 18 kilométer
Gergelyiugornya kemping - Tákos 20 kilométer
Ez utóbbi azonnal kiütközik, hisz a Tákos és Tarpa közötti 5 kilométer nevetséges.
A következtetés:
Az SK által közzétett Tiszacsécse tábla reális résztáv adatokat tartalmaz, a túra 130 kilométer hosszú.
A részletekről már írtam, remélem, nem kell sokáig várni arra, hogy az utolsó 26 kilométerről is beszámolhassak.
Ha valaki hamarabb indul, akkor jó lenne, ha készítene fényképet a táblákról, jegyzeteim ui. nem a legpontosabbak.
Vaján kétszer jártam, az már-már OK, de a Mohos-tónál csak skicceltem, bíztam ui. abban, hogy sikerül a fénykép.
Mivel a tábla magasan van, és az én gépem nem a legtökéletesebb, sajnos nem olvashatóak a képen a számok:o(
pl. Abaliget barlangtól a Kisújbányai kulcsosházig a táv 40km kb 900 méter szinttel. Igaz nagyon szép tájon, és sok az erdős rész belőle, de kevés a kocsma. Forrás még akad itt ott, de igazi Kaja és hideg sör az a Hotel kövestetőnél érhető el. Zobákpusztán meg ugyan már kora hajnalban nyit a kocsma, de nem tart sokáig nyitva.
Egyszer a szomszéd átjött hozzám: - Te figyelj csak, ki akarjuk tapétázni a nappalit, és kb. ugyanakkora lehet mint a tiétek, hány tekercs tapétát vettél te annak idején?? - 14-et, - Ok, kösz! - azzal hazament.
2 hét után ismét átjött hozzám: - Figyelj már vazze, hát vettem 14 tekercset aztán 4 megmaradt! - Nekem is...
Igazad lehet, jobb lesz vigyázni ezekkel a napi távadatokkal. :) De tudod úgy vagyok vele, hogy idestova majdnem 10 éve fekszik otthon szegény DDK füzetem - ennyit már Ő is megérdemel hogy végre pecsétek kerüljenek bele, na meg világot lásson a kicsike... :))))
Joey-nak szerintem igaza van, ha már ekkora túrára mész, érdemes beszerezni egy friss igazolófüzetet. Szhely-Szarvaskend pl. legalább egy tizessel több, szerintem, bár nincs nálam füzet.
Nem tudom, milyen szállásokat szervezel - néha nem árt lefürödni - de jónéhány napi végpontnál legfeljebb vadkemping lehetőség van.
Szevasz Joey! :) Megtennéd nekem, hogy átküldöd holnap délutánig nekem az újabb füzetből erre a bontásra a távadatokat? Ó és melyik szakaszra jöttök?! ;))
Tavaly Abaligeten belefutottunk a Bluegrass fesztiválba, úgy látom ti pont egy pár nappal előbb jártok csak arra. Idén csak ez miatt megyünk Abaligetre:
ROCKENBAUER PÁL JUBILEUMI EMLÉKTÚRA útvonalbeosztás
Sziasztok! Mellékelem nektek a 3 hétre tervezett útvonaltervemet:
JÚLIUS 23. Velem --> Írott-kő --> Szombathely Kb. 30 Km (Kőszegi-hg. térképről mérve) 24. Sz.hely --> Szarvaskend 36,8 Km 25. Sz.kend --> Szalafő 31,6 Km 26. Sz.fő --> Felsőszenterzsébet (vagy Kerkafalva) 31,1 Km (lehet hogy a régi kéket próbáljuk követni mert az új jelzés nagyobbat kerül) 27. K.falva --> Zalalövő 16,9 Km ("Pihenőnap" a Vadása-tónál..) 28. Z.lövő --> Petrikeresztúr 33,2 Km 29. P.keresztúr --> Lasztonya 36,9 Km 30. Lasztonya --> Valkonya (Rockenbauer Pál Th.) 24,8 Km 31. Valkonya --> Zsigárd-puszta 25,1 Km AUGUSZTUS 1. Zsigárd-p. --> Nagybakónak 18 Km ("Pihenőnap" a Bagó-hegyi szőlők között..) 2. N.bakónak --> Nemesvid 32,9 Km 3. N.vid --> Mesztegnyő 20,3 Km (A kisvonat csak pénteken közlekedik és ezt a szakaszt Kisvonattal tesszük meg) 4. Mesztegnyő --> Zselickisfalud (v. Szenna) 36 Km 5. Szombat teljes PIHENŐNAP. 6. Zs.kisfalud --> Gálosfa 29,2 Km 7. Gálosfa --> Abaliget 35,1 Km 8. Abaliget --> Kisújbánya 36,5 Km 9. K.újbánya --> Mecseknádasd --> Rockenbauer Pál sírja Kitérővel Zengővárkonyba kb. 16 km 10. Mecseknádasd --> Kismórágy 27,2 Km 11. Kismórágy --> Szekszárd 33,2 Km
A távadatok az 1991-es Rockenbauer Pál kéktúrafüzetből lettek számolva.
A nagy nyári meleg miatt az alábbi módon fogjuk teljesíteni a napi túratávokat:
reggel korai 7 (vagy legkésőbb 8) óra körüli indulással a napi táv első felét már délelőtt teljesítjük, és ezután legalább 1,5-2 órás (de kánikula esetén akár 3-4 órás) hosszú szieszta- ill. ebédszünetet tartunk, majd aztán csak kb. 4 óra körül megyünk tovább a maradék távot megtenni. Inkább érkezek este 9-re a szálláshelyre, mint hogy délután 2-kor a legnagyobb forróságban gyalogoljak.
VÁROK MINDENKIT AKÁR EGY KISEBB SZAKASZON IS SOK SZERETETTEL!
Azért a Te hozzászólásodhoz írtam, mert Te is kérdeztél Visztulától, erre próbáltam reagálni. Természetesen a "kérdés" Visztulának szólt.
Már csak azért is, mert Te végig konzekvensen romákat említettél.
Régebben már volt róla szó, hogy azért a kényszerrel városba telepített cigányság kultúrája, meg a kis falvakban maradtaké között óriási a különbség.
Nem szeretném újrakezdeni a témát, de még egyikünk sem írt arról (ha jól emlékszem), hogy valami attrocitás érte volna mondjuk Mverebélyen vagy Abaújszolnokon.
Mondjuk Reziben egy fiatal leányzó beinvitált magához, de én elutasítottam, mondván sietek... (Azért én ezt nem vettem attrocitásnak....)
A kajszi-sörrel kapcsolatban egyezik a véleményünk!! Bár láttam már olyat, aki a kettőt együtt fogyasztotta, de akkor az előbbi is folyékony állapotban volt már.... :-)
Cigándon a tényleg "vasgyúró" Visztula járt, nem én :-D
Viszont annyira tartottunk a csereháti szakasztól, és annyi pozitív élményünk volt a helyi kisebbséggel kapcsolatban (akik ott a döntő többség), hogy fontosnak tartottam kitérni erre!
Persze lehet, hogy egyszerűen szerencsénk volt, vagy esetleg a sok szabadban végzett munkától és túrától "rezes" barna bőröm tévesztette meg a helybelieket. :-))
Áruld már el, hogy miért éjszaka járod az országot? Azt elhiszem, hogy ilyenkor nincs az a döglesztő hőség, meg modjuk le sem ég az ember gyereke, de ezeken kívül mi van még, ami mellette szól?
Hú, ez most hosszú lesz, de hátha valakit érdekel ez is?
OKT a Csereháton
1. nap Bódvaszilas - Rakacaszend
Szombaton reggel 07:25-kor indult a vonatunk a Keletiből és hatvani majd miskolci átszállással 12:37-kor már hipp-hopp meg is érkeztünk a kedves kis Bódva-parti falucskába. Gyors pecsételés az állomáson – most nem dátumos körbélyegzőt, hanem az állomás hosszú bélyegzőjét adták oda – aztán gyors málházás után indulás következett.
A vasútállomástól a P- jelzést követtük a falu főteréig, ott érkezett meg a K- jobbról, a dombok közül. Ezt a szakasz még a kora tavasszal bejártuk, így továbbindultunk a falu főutcáján, most már a kék jeleket követve. Faluból kiérve előbukkant az Esztramos-hegy, hogy aztán látképe elkísérjen bennünket egészen Bódvarákóig. Először a Bódva-menti főúton tapostuk az aszfaltot vagy másfél kilométer hosszan, aztán ezt megfejeltük egy kb. ugyanekkora szakasszal Bódvarákó bekötőútján a falu felé menet.
Kereszteztük a falu előtt a Bódvát: barnán, zavarosan futott lefelé szinte az egész medrét kitöltve (pedig nem is esett mostanában). A bélyegzés a Szabadság u. 23. szám alatt rendben megtörtént, a néni a csengetésünkre hozta a bélyegzőt.
Továbbindulva a templomnál kell balra térni, a keskeny betonútra, aztán ez később földúttá alakul. Innen jól látni az Esztramos „hátsó” oldalát, hiszen félkörben megkerültük már. Ezután a földút kétszer is Y alakban kettéágazik, mindkét alkalommal a bal oldali ágat kell követni (itt jelzések nincsenek, mert nemigen van mire festeni őket). Az erdőbe beérve az út emelkedni kezd és a jelzések is újra feltűnnek.
Fenn a gerincen kereszteztük az Északi Zöldet, itt precíz útjelző táblák segítik a tájékozódást. Innen olyan földúton haladtunk tovább az erdőben, ami erősen emlékeztetett a Gerecse északi oldalának földútjára (ha valakinek mond ez valamit :-)) ). Néha már arra vártam, mikor tűnik fel a Sandl-hárs és a volt Gyermeküdülő!
Hosszabb erdei út után értük el a Tornabarakonyra vezető keskeny aszfaltutat, aztán erre ráfordulva a falut. Pecsételés rendben megtörtént a Dózsa György út 21.-ben. Ezután megcsodáltuk a falu alsó végén álló útjelző táblát. Nem mértünk utána, de az 1627 km Párizsig kicsit soknak tűnt. Mindenesetre érdekes látnivaló, még több európai nagyváros távolsága és iránya is meg van adva rajta.
Innen könnyű túra vezetett Rakacaszendig, fentről a dombhátról kitűnő kilátás nyílt szinte körben a Cserehátra. Rakacaszendi szállásunk az óvodában volt, 1000 HUF/fő alapon. Hálózsákot érdemes vinni. A pecsételés a „középső” kocsmában történt meg, ami egy családi házban van és az udvaron keresztül lehet megközelíteni.
2. nap Rakacaszend – Felsővadász
Felhős időben indultunk és ez az idő az egész napra rányomta a bélyegét. Könnyű kapaszkodás után a Kopasz-hegy tetejéről szép kilátás nyílt észak felé a falura és a tágabb környezetére. A szikszói úton jól lehetett haladni egészen a Kecske-padig, itt a 2002-es atlaszunkhoz képest megváltozott a kéktúra útja: nem mássza meg a dombot, hanem egy irtáson keresztül vezető földúton rövidít (atlasz jelöli az utat). A jelzések az irtáson meghagyott másfél méter magas fatörzsekre vannak festve.
Irota előtt nehéz volt megtalálni a patakon átvezető kis hidat, egy keskeny ösvényen kellett elindulni jobbra a földútról letérve. A túlsó parton aztán egyértelmű már az út a faluig. A Talentum Vendégházban csak megpihentünk és ebédeltünk, de jutányos árért sátorhelyet, vagy szállást is lehet itt kapni.
A faluból már szemerkélő esőben indultunk tovább, ez a gerincre felérve esőre váltott, és kitartott egészen Felsővadászig. A gerinc földútján a mezők között vagy másfél km hosszan egyáltalán nem voltak jelzések, de térkép alapján navigálva az út szinte eltéveszthetetlen. Akkor váltott az eső újra szemerkélésre, amikor az erdőből kiérve megpillantottuk magunk alatt Felsővadászt. Itt a mezőn szintén nincsenek jelzések, de a térkép itt is hasznos, akkor kell balra fordulni a falu felé, amikor szemből megérkezik a piros jelzés (itt a térképtől picit eltérően a kék egy íves kanyarral rövidít).
Szállás a faluban az iskola (volt Rákóczi kastély) tornatermében, 500 HUF/koponya alapon mosdó és zuhanyozóhasználattal. Eddig ez volt a legolcsóbb kéktúrás szállásunk (már ahol fizetnünk kellett). Pecsételés a kocsmában rendben megtörtént, az adminisztráció után leültünk egy-egy italt elfogyasztani.
Epizód:
Körülöttünk békés roma társaság iddogált, játékgépezett, beszélgetett. Ekkor esett be az ajtón egy fiatalember, 2 db kéktúrás pecsételőfüzettel a kezében. Gyorsan végzett a bélyegzéssel a pultnál (mi addigra már visszaadtuk a stemplit a pultosnőnek), majd ahogy kifele indulva megfordult, egy pillanatra lereagálta, hogy előttünk is ilyenek fekszenek az asztalon, de a lendület már kivitte a kocsmából. Mi is szedelődzködtünk pár perc múlva és az ajtón kilépve észrevettem a főutcán tovaporzó Volán buszt.
3. nap Felsővadász – Encs
Itt kezdődött a túra azon szakasza, amit a következő egyszerű szekvenciával lehet leírni: egy domb – egy falu. Az időjárás pedig újra szép volt: napsütés, meleg és kék ég. Felsővadászról a kék új útvonalán elhagytuk a falut (a falu északkeleti végén lévő templomnál indult felfelé a dombra egy földút, fenn a megművelt földek tetején találkoztunk a kéktúra régi nyomvonalával). A gerinc legmagasabb pontján az erdőt elérve eltűntek a jelzések, innen kénytelenek voltunk a saját fejünk után menni. Az erdőből kiérve megpillantottuk magunk alatt Nyéstát, itt a kék jelzés új nyomvonala térkép szerint szinte egyenesen levezet a faluba, nem tesz kerülőt észak felé, mint régebben. Jelzés híján egy alig járt ösvényen indultunk lefelé, egy jónak tűnő irányba, így értük el a közvetlenül a falu felett húzódó erdősávot. Itt egy kék jelzéssel találkoztunk, de aztán vége.
Észrevettem egy, a faluba levezető középfesz. távvezetéket, ennek a nyomvonalában próbáltunk haladni és valóban a falu felé forduló vezeték sarokoszlopára fel volt festve a kék jelzés. A nyomvonalat követve a templom mellett értük el egy kapun keresztül a falu főutcáját, itt a kapu mindkét félfájára fel voltak festve a behívó jelzések.
Újabb domb – újabb falu: Abaújszolnok. Bár ezen a szakaszon is gyérek a jelzések, de az atlasz és tájoló alapján könnyen lehetett navigálni.
A pecsételésről: Könnyen megtaláltuk a Rákóczi út 40. számot – kapuján tábla: OKT pecsételőhely – de hiába kiabáltunk Márta néninek, a redőnyök leengedve, semmi mozgás. Két roma fiatalt kérdeztünk meg, van-e a faluban valami bolt, ahol pecsételhetnénk, ők mondták, hogy a falu túlsó vége felé van a vegyesbolt. Elballagtunk odáig, nyitva volt a bolt, és pecsétet is kaptunk a tényleg rendes roma tulajtól. Persze fogyasztás nélkül nem illik távozni, ha ilyen rendes a boltos, ezért ittunk egy hűtött sört + kólát. Aztán visszafelé ballagva már Márta néni is előkerült, hozta a pecsétet is. Így aztán azzal is pecsételtünk (ha már lúd, legyen kövér!).
Még egy domb – még egy falu: Baktakék. Ezen a szakaszon nem volt komolyabb problémánk. Rákóczi út 27. alatti kocsmában pecsételés, pihenés (sör + kóla), aztán tovább.
A változatosság kedvéért most is egy domb jött és a túlsó oldalán váratlanul(?) egy falu is feltűnt: Fancsal. Itt nem kocsmában volt a pecsét, hanem velük szemben, egy családi ház kerítésén. Persze az egyiket meglátogattuk (sör + kóla). Kezdett nagyon meleg lenni, kellett a védőital!
Már untuk a banánt, de megint egy domb következett, és a tövében újabb falu: Abaújdevecser. Az utunk hatalmas kajszibarackos mellett vitt el, a fák roskadoztak az érett terméstől, hatalmas brigádok szüreteltek a fasorok között. Abaújdevecser előtt a keréknyomok, amiken haladtunk, egy kopasz dombot kerülnek meg észak felől. Itt érdemes a dombtetőre felkapaszkodni, mert a kilátás onnan szédületes: a Hernád völgyén túl fekvő teljes Zempléni-hegységet belátni onnan!
Elérve a falut végigballagtunk a hosszú főutcán és a kastélyparkot megkerülve lassan elértük a 3-as főutat. Itt pillantottuk meg a rólam elnevezett „Hörpölde” nevű búfelejtő intézményt. Természetesen ezt sem hagyhattuk ki (sör + kóla), bár ebben a faluban nem kellett pecsételni :-)).
Innen már csak egy ugrás volt Encs (mindenfajta domb nélkül), ahol már megvolt a szállásunk a Kurek panzióban.
4. nap Encs – Boldogkőváralja vmh.
Kedd reggel továbbindulva egy óra alatt elértük a Hernád-parti Gibártot. Meglátogattuk az erőművet, itt bár a kapu zárva volt, csengetés után egy perccel kijött a kezelő és beengedett minket. A stempli a gépteremben volt a bejárathoz legközelebbi ablakpárkányon.
Kérésünkre az egyszemélyes szolgálat végig is vezetett bennünket az erőművön. A tényleg érdekes és szakszerű vezetés kb. fél órát tartott. Visszaérve a főútra betértünk a híd előtti presszóba pihenni és a szokásos védőitalainkat elfogyasztani.
Gibártot az enyhén szerpentinező aszfaltúton hagytuk el, de egy kanyarjában földútra tértünk, ami egészen Hernádcécéig elvezetett bennünket (árnyék = 0). A falut elérve a mobil átjátszó torony tövében álló ház kerítésén van egy kéktúrás pecsét, ennek le volt tépve a gumilapja. Petőfi u. 24-ben pecsételtünk (nincs házszámtábla, de a pihenőpadokat elhagyva a barnakapus házról van szó), majd továbbindultunk Boldogkőváralja vmh. felé.
Egy dombháton átvágva értük el az állomást, miközben remek kilátásunk volt a várra is. Az állomáson pecsételtünk, aztán megvártuk a vonatunkat. Hidasnémeti és miskolci átszállással érkeztünk haza.
