Na most ugrik a majom a vizbe. Gondold át, hogy az anyagunk egyenlö nagy de ellenkezö értékü e-töltésekböl van felépítve. Az anyag tehát az e-töltésre nézve semleges, de mivel az e-töltések kicsi körpályákon mozognak, statikus mágneses mezöt okozhatnak amik persze kiátlagolhatják magukat, de nem mindig és nem minden távolságban. Egy test közelében nincsenek kiátlagolva -> ez lehet például az adhézió egyik magyarázata. Függetlenül a gravitációtól, a testek kis távolságokban az e-töltések miatt már eröt gyakorolhatnak egymásra, és ezt meg is teszik. Erre ül fel a gravitáció, amit nem egyenlö elemi g-töltések szülnek meg. A mi anyagunkban nincsenek a negativ töltésü protonok beépítve. Feltételezve, hogy az elekron g-töltése ellenkezö elöjelü mint a protoné, akkor is az elektron csak árnyékolni tudja a nagyobb g-töltését a protonnak. Ezért a megmaradó leárnyákolt proton g-töltése nincs "elszigetelve". Ez megmarad mint a testek gravitációja, mint a testek "tömegvonzása"..
Ez azért nem így van! Ha egy fekete lyuk mozog, akkor mozog vele együtt a belőle kijövő elektromos és mágneses tér is, tehát nemcsak egyszerűen kint maradt a tér, mert akkor nem tudna együtt mozogni vele.
Ha meg akarod érteni a töltések "szigetelését" akkor el kell kezdeni az alapoknál. Mondtam, végyél például két különbözö nagyságú e-töltést ellenkezö elöjellel. Már igy észre veszed mi a lényeg. Ezután meg jön a töltések mozgása. Az elözö képen nincs nagy változás. Az "elektromágneses impulzusok"-at egyenlöre elhagyhatod. Na és mi történik a két egyenlö nagyságú és ellekezö elöjelü töltéssel, ha ezek egy köralakú pályán mozognak? Statikus mágneses mezöt okoznak vagy nem? A gravitáció "szigetelésénél" elegendö a két különbözö g-töltések statikus megértése.
A gravitáció töltés eredetü, c sebességgel terjed ki és nem-konzervativ. Csak kétféle mezö van, a jól ismert elektromágneses mezö (kvantálás nélkül) + a gravitáció. Ez a TOE a négy stabil részecskével.
A "Theory of Everything"-et le lehet olvasni a kisérletekböl: Newton egyenlete m a = - G M m /r^2 nem stimmel egy egyetemes G-vel és m = m(g) = m(i) -vel. Ezen kivül persze a fotonok sem léteznek a világmindenségben. De van a négy stabil részecskének elemi gravitációs töltése, az elemi elektromos töltés mellett. Ilyen egyszerü a TOE!
Mindenki szeretne egy "Theory of Everything"-et. (És persze mindenki szeretné feltalálni, learatni érte a Nobelt, és Newton és Einstein mellé kerülni a halhatatlanok pantheonjában).
Csak hát egyelőre nincs ilyen, és sok kételyt lehet felsorakoztatni a léte ellen.
Ne hidd, hogy nem próbálom ezeket a problémákat nagyon sok szemszögből körüljárni. Csak éppen ezek nagyon nehéz problémák, amit az is bonyolít, hogy egyelőre nem igazán van empirikus kapaszkodó arra nézve, hogyan kellene módosítani az áltrelt.
Vannak azért sejtéseim, de nem érik el azt a szintet, hogy ide leírjam. Nemcsak a szingularitásokhoz van közük, de a "Relatív mechanika" topikban tárgyalt Mach-elv problémaköréhez is. No meg esetleg a sötét energiához. Különben mások is pedzegetnek hasonló gondolatokat... De nincsenek kitisztázott, jól kimondható feltevések és állítások, csak homályos megérzések. Analógiák, lehetőségek.
Viszont azt tette, amit kellett. Nem foglalkozott egy rögeszmés eszelős agymenéseivel. Szerintem hetente kap ilyenből vagy 10-et. Nekem az e-mailemből már a spam-szűrőm külön folderbe teszi ezeket ("nem igaz a határozatlansági reláció", "hol tévedett Einstein" és hasonlók). Igazából a /dev/null-ba is irányíthatnám ezeket rögtön, legalább nem foglalnák még azt a helyet sem :)
Én nem osztom azt, hogy ne foglalkozzunk azzal, mi van az eseményhorizont mögött. Már csak azért sem, mert ugyan a fekete lyuk szingularitásig nem látunk be, de a BB szingularitást elvileg láthatjuk a múltban. A szingularitások problémáját tehát meg kell oldani, és nem lehet a szőnyeg alá söpörni.
De valóban, a fekete lyukak szingularitásait ilyen hand waving módon el lehet intézni (bár előtte nem ártana tényegesen bebizonyítani a kozmikus cenzor sejtést). Szerintem ez nem egy elegáns hozzáállás, így én nem támogatom.
Az áltrel toldott-foldott? Szinte nem tudsz még egy olyan elméletet mondani a fizikában, ami ilyen kevés, és ilyen természetesen megfogalmazható elvre épül. Nem is beszélve arról, hogy az elméletnek nincs szabad paramétere (a grav. állandó és a fénysebesség dimenziós paraméterek, egységválasztás kérdése), és így kell egyeznie az empirikus tapasztalatokkal. Nem lehet rajta hangolni semmit, minden jóslata fix, egyértelmű, nem lehet hozzáilleszteni a mérésekhez. Vagy egyezik, vagy nem. Eddig egyezik.
Szerintem egy kicsit jobban meg kellene ismerned, hogy felfoghasd, miről van itt szó. AZ áltrelhez képest a részecskefizika standard modellje a 20 körüli paraméterével egy szörnyeteg. Olyan, mint a ptolemaioszi világkép a rengeteg epiciklussal.
Bizonyítások? Szinte ebben is egyedülálló a fizikában, hogy van egy olyan formalizmusa, amiben matematikai precizitással tételeket lehet kimondani és bizonyítani, mégpedig olyanokat, amik után a matematikusok is megnyalják mind a tíz ujjukat, sőt, matematikusok szánják rá egész életüket az áltrelre.
Ellentmondások? Dehát ilyenek nem is lehetnek benne, annyira precízen megfogalmazott elmélet. Lényegében azt lehet állítani, ha van benne önellentmondás, akkor az egész matematika összedől, az aritmetikától kezdve (relatív ellentmondásmentességi bizonyítás).
Az egy más kérdés, hogy egyszerű elvek ellenére ez egy bonyolult elmélet. Ez nem kell meglepő legyen. Egyszerű elvek gyakran eredményeznek bonyolult viselkedést (ld. Mandelbrot halmaz: milyen egyszerű az iterációs elv hozzá, és nézd meg, milyen komplex a halmaz).
Az egy másik kérdés, hogy nem a világ végső elmélete. De személyes véleményem szerint (és ezt sokan mások is osztják) az egész fizika eddig létezett legelegánsabb elmélete.
Egyrész, hogy az ált.rel. "néha működik , néha nem" elv megjelenhet egy elméletben.
Nem egészen ez jelenik meg benne.
Hawking és Penrose bebizonyított tételeket, amikből következik, hogy a szingularitások az áltrel megoldások generikus jellemzői.
Mondjuk ott van még a kozmikus cenzor sejtés (amire eddig nincs ellenpélda), ami szerint a fekete lyukakéhoz hasonló típusú szingularitások mindig eseményhorizontokon belül vannak. Vagyis, ha nem akarjuk modellezni a fekete lyuk belsejét, és a belhulló testek további sorsát, nem kell vele foglalkoznunk.
A BB típusú szingularitások azok nem, azok az áltrelben az Univerzum kezdeti szingularitásai (esetleg a végállapotban is lehet egy hasonló), és minden geodetikus ilyenbbe fut bele, ha visszakövetjük a múlt felé.
Ami csak annyit jelent, hogy az áltrel egy olyan elmélet, ami megjósolja azt is, hogy vannak olyan tartományok, ahol nem lehet érvényes. A szingularitások közvetlen környezetén kívül viszont vidáman működik.
Egyébként nem az áltrel az egyetlen ilyen elmélet a világon. Más jelenségek modelljeiben is fel tudnak lépni szingularitások (pl. lökéshullámfrontok hidrodinamikai leírásában), ami ilyenkor azt jelenti, hogy az adott jelenségre a szingularitás tartományában más, részletes modell kell. Az áltrel esetén ilyen elméletet sajnos nem ismerünk egyelőre, illetve csak jelöltjeink vannak, de empirikus adataink, aminek alapján választani lehet, nincsenek. Ez lenne egyébként a kvantumgravitáció elmélete.
Pl. a húrelmélet úgy tűbik, hogy feloldja a szingularitásokat. Planck-skála méretekben más fizikát ír le, mint a klasszikus áltrel.
"Miután feketelyukat még senki sem láthatott, így minden elmélet róla csak hipotézis, így megértelek."
Ez nem igaz. Láttunk ilyet. Persze annyira, amennyire lehetséges, de 99.9%-nyira biztos, hogy megvannak. Látogass el a Chandra röntgenteleszkóp honlapjára
Az elektromos és mágneses erővonalak nem fizikai objektumok, hanem a mező matematikai szemléltetése. Nem pályái semmiféle mozgó testnek.
Közönséges, sík téridőben, ha leteszel egy ponttöltést, annak az erővonalai is elmennek a végtelenbe. Megszöknek, ha így akarod.
Ha a téridő sokaság zárt (helyesebben kompakt, ez a matematikai terminus arra, amire gondoltál), akkor az EM fluxus nem szökhet ki belőle, sőt az összes fluxus zérus, vagyis egy ilyen sokaságon mindig csak nulla össztöltés lehetséges. Ezek a Maxwell-egyenletek következményei, ha felírod őket egy ilyen sokaságon. Vagyis minden erővonal vagy zárt, vagy töltésből indul ki és oda is tér vissza, nem tud kimenni a végtelenbe, mint az előző példában.
A Maxwell-egyenletekbe egyébként sem lehet akármilyen forrást beírni, pl. minden esetben eleget kell tennie a töltésmegmaradásnak, ami egy lokális feltétel (kontinuitási egyenlet), ez független attól, milyen sokaságon írod fel. Az olyan globális feltétel, minthogy az össztöltés nulla kell legyen, már a sokaság globális topológiájának a következménye.
