egyébként ez a szemlélet még erősebben jön elő, ha zárt határokon szocializálódik az ember, viszont így nem veszi észre, ha a szomszédból kiszippantják a talpa alól a gázt :-D
tehát kommunikáció szintjén nagyon is előnyös lehet :-)
Nálunk egy épülő atomerőműre nem a geológia gyakorolja a veszélyt, de nem is a figyelmen kívül hagyott üregtényező mint Csernobilnál, hanem az, ha közbeszerzési alapon építik az alvállalkozó alvállalkozójának alvállalkozójának sógora Bt-jével... azok tektonika nélkül is tudnak törésvonalat gyártani:
(itt az Adria-mikrolemez szokta csinálni a mikrobalhéit, ha jól rémlik... na jó, nem egy Szt András vonal, az tény... de tudod, nagy birodalom, nagy törésvonal, kis ország, kis törésvonal:))))
Skóciában és Észak-Angliában ma is használják, s persze a Bibliában és Shakespeare műveiben is használatos volt. De még időnként mai filmekben is előfordul.
Thou tárgyesete thee, birtokos névmás thy, önmagában thine
Persze a thou után az igét is ragozzák: thou lovest.
:-) átlósan kb a Balcsitól délre É-K-i irányban a teljes országot átszelve van egy törésvonal, amennyire hiányos ismereteim birtokában kijelenthetem, kb ez nehezíti meg a gázkészlet kitermelését. Van rá térképem, majd megkeresem.
:-) vannak baráti és ellenséges törésvonalak is, az itteni egy békés, baráti verzió lehet :-D
Azért, hogy ezt indokoljam is - talán illik - szóval alapvetően más a kétféle gondolkodás... amíg orosz relációban a kormányok megegyeznek valamiben, akár gazdasági vagy politikai természetű dologban, az nem szokott terhet róni egy harmadik félre... a nyugati megegyezésekből meg jön az "és most cserélje le mindenki a villanykörtéit 3x drágábbra de neki sokkal xarabbra - percek, amíg teljes fényt ad - és higgye el, hogy az neki jó". A két mentalitás között van alapvető különbség, hogy hiába működik ma mindkét tömb már gazdaságilag kapitalista tulajdonviszonyok között, az orosz politika még mindig a "szocialista utat" követi, pontosabban rövid "gajdari megingás" után arra tért vissza, hogy a hatalmat gyakorló a hatalom megtartása érdekében folyamatosan a kisembereknek tesz engedményeket, a szavazók életszínvonalának folyamatos emelésével van elfoglalva. Addig ugye a nyugati modell a "bátor, megszorító" - főleg, ha kifele kell dirigálni, "öngondoskodás és egyéni felelősség" alapú, ami óhatatlanul a különbségeket növeli, és elit-ben és plebs-ben gondolkodik, olyan elitista modellben, ahol az elitbe tartozás fontosabb, mint hogy épp melyik "őfelsége kormánya" és "őfelsége ellenzéke" - tehát bár LÁTSZÓLAG demokratikusabb politikai váltógazdálkodást teremt, mint a mondjuk "putyinizmus", de valójában pont a demosz szív rajta nagyobbakat, akinek ugye a nyugati politikai filozófia szerint egy célja LEHET - permanens küzdelem a "döntéshozó-véleményformáló elitbe" kerülésért.
Szóval végeredményben az a nagy különbség, hogy bár mindkettő mára kapitalista lett, de a poszt-jelcini orosz politikai filozófia nem viseli a "neo" előtagot, sem nem neokon, sem nem neolib. Sem politikai, sem gazdasági tekintetben. Tán pont ezért támadja a legélesebben ez a két irányzat...
na jó, akkor meg mi vettünk föl a nyugati testvérektől hitelt, amiből Tengiz épült, amit olcsógázzal fizettek ( :-)) ami természetesen nem volt soha sem :-) ) , és ami jelenleg már az Exxon és a Chevron kompánia :-) nevére van írva :-)))
Na ya... az atomerőmű hihetetlen előnye a termelt áram relatív olcsóbb és a jóval kevésbé környezetkárosító voltán (már ha az egy normális konstrukció, nem egy Fukusima-Csernobil szerű, ahol ugye mindkét esetben ismert a későbbi katasztrófákat megalapozó alapvető tervezési hiba) túl az, hogy megszünteti a NAPI energetikai függőséget, mert hát hiába építi ez vagy az, a kapcsolók itt vannak, és ha összekapjuk magunkat, még üzemanyagunk is akad hozzá határokon belül, meg azt bárhol tudunk zsibizni a világpiacon az EU-tól Iránig:)))
Érdekes... ismerem ezt az érzést, csak hát általában a nyugati parttal szemben... az a tapasztalatom ugyanis, hogy az "ajándékai" mellé az szabja a sokkal több, a kisembert is érintő feltételt...
... nem feltétlenül "területi" követelés lesz, a tisztviselő, döntéshozó színtársulat lecserélésével olyan egységes hatalom lép színre Európa területén, aminek visszahatása lesz a "lengyel" lakosság érdekeire is. ...meg az "ukrán" lakosságéra is.
A II. világháború után maradtak lengyel kézben ukrán többségű területek. A problémát a lengyel belbiztonsági alakulatok oldották meg: az ukránok nagy részét erőszakkal deportálták a Szovjetunióba, a maradékot pedig áttelepítették, szétszórták az újonnan szerzett nyugati területeken.
Arról nem is beszélve, hogy Rossetti 1862-ben, 17 évvel Sevcsenko versének megjelenése után írta ezt a híres verset. Inkább arról van szó, hogy a kor uralkodó irányzata a romantika volt.
When I am dead, my dearest
When I am dead, my dearest, Sing no sad songs for me; Plant thou no roses at my head, Nor shady cypress tree: Be the green grass above me With showers and dewdrops wet; And if thou wilt, remember, And if thou wilt, forget.
I shall not see the shadows, I shall not feel the rain; I shall not hear the nightingale Sing on, as if in pain: And dreaming through the twilight That doth not rise nor set, Haply I may remember, And haply may forget.
A kettős párhuzam okán hoztam fel, nehogy valaki rámsüsse a bélyeget, hogy bélyegzek. Egyébként pedig Rossettiről nem is tudtam pontosan, hogy mikor élt, csak egy-két általam is olvasott versének archaikus kicsengése alapján feltételeztem (mint egy tudat alatt), hogy korábban élt Sevcsenkónál.
