Az ukrán hatóságok letartóztatták Mihail Dobkint, a Harkovi terület korábbi kormányzóját államellenes tevékenység miatt.
Ukrainian Prosecutor General Oleg Makhnytsky and Interior Minister Arsen Avakov have confirmed the detention of Mikhail Dobkin, the former governor of Kharkov Oblast, the nation's fourth most populous region with a population of 2.7 million people.
Dobkin is being held on suspicion of violating Ukraine's territorial integrity and, according to Russia's ITAR-TASS news agency, "activity aimed at decentralization of state power in Ukraine through its transformation into a federation."
Akkó' most mi van? Ha az EBESZ kéri, hogy legyen jelen, akkor ezzel elismerik Krímet. Ha a Krím kéri, akkor ez azt jelenti, hogy nagyon fontos lenne nekik, hogy elismerve legyenek. Másrészt a 35K ruszki katona már régen kívül van a 25K-26K-s szerződésben meghatározott számon. Ez már invázió!
Rick Rozoff, a Stop NATO nemzetközi hálózat vezetője tévéinterjújában kijelentette: A nyugat parancsait követő új ukrajnai vezetés azt kívánja lehetővé tenni, hogy az orosz határ közelében támadó és elfogó rakétákkal felszerelt USA, illetve NATO katonai bázisok jöhessenek létre. Ez egy hadviselés Oroszország ellen - jelentette ki az elemző.
Felderítő gépeket küld Lengyelország és Románia fölé a NATO 2014, március 10 - 21:54 Friss hírek Külföld
AWACS típusú, légtérfigyelő és -ellenőrző repülőgépeket küld a NATO Lengyelország és Románia térségébe az ukrajnai konfliktus nyomon követése érdekében - közölte hétfőn a katonai szövetség.
A Krími Autonóm Köztársaság EBESZ-megfigyelőket hívott a vasárnapi népszavazásra
A Krími Autonóm Köztársaság hivatalosan felkérte az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet (EBESZ), hogy küldjön megfigyelőket az Oroszországhoz való csatlakozásról rendezendő vasárnapi népszavazásra - jelentették hétfőn orosz hírügynökségek
Krím csak a kezdet: óráról órára nő az orosz erők száma a félszigeten
Most 35 ezer orosz katona állomásozik a Krímben. 55 ezer kell ahhoz, hogy megindulhasson Herszon és Odessza irányába – idézte az UNIAN Igor Kabanyenkót. Az ukrán vezérkari főnök korábbi helyettese szerint óráról órára nő az orosz erők száma a félszigeten.
Bár az olimpiával kapcsolatos nehézségek inkább szimbolikusak, az orosz állam kétségtelenül számos kihívás előtt áll. A 2012-es, 3,4 százalékos GDP-növekedés után tavaly már csak 1,3 százalékkal nőtt a gazdaság, és a gazdasági minisztérium szerint a következő években sem várható ennél lényegesen nagyobb fejlődés. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is jobban teljesít ennél, a BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína) többi tagja pedig sokkal jobban. Decemberben Putyin azt is elismerte, hogy a lassulás leginkább belső okokra vezethető vissza.
A gazdasági növekedés lényegében egyetlen mozgatórugója az elmúlt évtizedben többszörösére nőtt olaj- és gázárak. Míg azonban tíz évvel ezelőtt az orosz államháztartás akkor volt egyensúlyban, amikor egy hordó olaj ára 20 dollár volt, most már 103 dollárnak kell lennie, az Ural hordónkénti ára pedig 107 dollár körül mozog. Az energiahordozók ára (részben a palagáz-forradalom miatt) várhatóan tovább csökken a következő években, a kitermelést eddig is csúcsra járatták Oroszorszgában, a gazdaság energiaexport függősége pedig nagyobb, mint a szovjet időkben: 1980-ban az exportbevételek 67 százalékát jelentették az energiahordozók, most már 75 százalékát.
ugye ezt a hitet döntötte meg alapjaiban a WTC - ügy, ez már nem az az éra.
Ezt a hitet nem döntötte meg a WTC ügy, sokkal inkább megerősítette.
Mert az annak kifejezésre juttatása volt, hogy a szegény nem tehet semmit a nyugattal szemben, max. tökönrúghatja néhanapján.
Putin nem látja a lényeget. Azt hiszi hogy a világhatalmi erő áru, amivel zsarolni, kereskedni lehet, holott ez csak az USA esetében igaz, mert ott a pénz mellett van elég fegyver és erős gazdaság is.
A kubaiak kétharmada alig várja, hogy az USA gyarmata lehessen, mert akkor legalább jóllakhat. Ahogy az ókorban a Rómaiak expanziós törekvéseit is elfogadták a behódoltatottak, mert rájöttek, hogy miféle jóságokat, színesebb kultúrát, biztonságot, felemelkedést, luxust jelent Róma.
Az oroszt nem azért nézik le mert szláv, nem is azért mert nem tud 'késsel villával enni', hanem azért mert a gondolkodásával van baj és mert a problémamegoldó képessége leszűkül az erőszakra.
Putyinnak be kellene látnia, hogy:
Mit sem ér a harag hatalom nélkül.
Putyin vak hozzá, hogy meglássa, az ellenzék, pláne ha az nem is politikai erő, jót akar és érdemes lenne rá odafigyelni. Mert a birodalmi gondolkodás, az ellenségkép igénye csak a második csődhöz fog vezetni, ahogy az 90-ben történt.
Az, hogy vki eszik-e eleget, vagy sem, koordinátarendszertől független dolog.
A putyini oroszország erősödött, nem is keveset, de ez is csak olajárrobbanásnak köszönhető, ugyanakkor ez az erősödöttség még mindig puszedli.
Az orosznak ma nincs hadserege sem gazdasága amelyre támaszkodhatna, egyetlen amiben bízhat, az az atomfegyvere. Ebben az egyben igaza is volt putyinnak, amikor szinte szóról szóra ugyanezt mondta.
De ha nem volna neki, akkor sem rohanná le a nyugat, szóval putyin ebben téved. Ma már a gazdaságban vívják a háborúkat és a legfőbb fegyver a pénz, nem pedig az atom. Gondolkodásban eddig azért putyinnak is illene eljutni.
Nézd, nekem mindegy mi lesz, a dolog nem fog eszkalálódni, mert abba putyin is belebukna és az országa is, ezt ő tudja jól.
Azt meg, hogy mit kezd a most kialakult helyzettel, kb. leszarom, tartani nem tartok az orosz atomtól, más meg nem érint. Nekem nem putyin ad enni.
De a valóság ennél sokkal egyszerűbb, prózaibb, kézzel foghatóbb...
Az meg kb annyi, hogy miután a Nyugat felrúgha a Helsinki-folyamatot, mert mindenáron "győztes akart lenni", annyit sikerült elérnie, hogy a SZU szétesett, és anarchiába süllyedt... a kezdetek az összes posztszovjet országban azonosak voltak, megszűnt a törvény, és kialakult a szabadrablás, az erősebb kutya izél állapot, a közvagyon szétcapcarálásán megtollasodott kiskirályok, oligarchák maffia-világa... és akkor voltak országok, amelyek némi konszolidálódással ugyan, de benne is ragadtak lényegében ebben az állapotban - élénk példa rá a tárgyalt Ukrajna - és voltak, ahol fellépett egy erő, amelyik képes volt ezt letörni, részint behódoltatni részint eltaposni az oligarcha-világot, és többkevésbé helyreállítani a törvényességet. Erre meg élénk példa a mai Oroszország.
És hát bizony, lehet ezen siránkozni, de az egyetlen olyan erő, ami erre egyáltalán képességgel bírhatott, amit a klánvezérek is respektáltak, az a KGB volt.
Hogy ez nem ment túlkapások nélkül? Hát igen, ez sajnálatos, tényleg az, de ez a világban még sehol nem ment túlkapások nélkül, ha egy egymással marakodó farkasfalkában helyre kell állítani valamiféle rendet. Putyinnak ez nagyjából sikerült, ezért az aki ma, ezért tart ott Oroszország ma ott, ahol.
Az egy másik kérdés, hogy ez a Nyugatnak abszolút nem jön be, amelyik szerette volna Oroszországot a paternalista alárendeltség státuszában megőrizni, és hatalmat gyakorolni felette. És láthatóan nem veszi tudomásul, hogy a helyzet megváltozott, és továbbra is úgy próbálja kezelni, mint az engedetlen gyerekét, zsebpénzmegvonással, kimenő-korlátozással terelni az általa helyesnek tartott útra. Csak hát tudod, eljött az a pillanat, amikor a "gyerek" nem magába roskad a zsebpénzmegvonástól, hanem közli, hogy "d*** fel magadnak a pénzed" és bevágja az ajtót, mert a továbbiakban a saját útját járja, a saját elvei szerint. És akkor létrejött két felnőtt EGYENRANGÚ kapcsolata...
Logikus, számodra a gyengeségét bizonyítja az is ha ellenlépést tesz, de az is természetesen a gyengeségét bizonyítaná, ha ellenlépés nélkül hagyná.
Erre mondtam én azt (kb 2 hete), hogy putyin olyan helyzetet teremtett, amiből jól nem jöhet ki.
Viszont tény, hitek ellen nem lehet harcolni, és Te szemmel láthatóan erősen hinni akarsz abban, hogy Oroszország gyenge.
Ez az. Tények igazolják, hogy gyenge.
Oroszország világhatalmi státusza megszűnt. Csak energiapolitikai tényező ma már.
"A pénzügyi hatalom átruházása az oligarcháktól a szilovikokra talán elkerülhetetlen volt. Az orosz emberek többségének – akik kevés szimpátiát éreztek a gyorsan meggazdagodott oligarchák iránt – semmilyen kifogásuk nem volt ellene. A szilovikok kezdetben még némi népszerűséget is szereztek maguknak. Azonban, hogy jól sáfárkodnak majd az újonnan reájuk szakadt vagyonnal, az nagyon is kérdéses. „Azt jól tudják, hogy hogyan kell tönkretenni egy céget, vagy elkonfiskálni belőle valamit. Arról azonban gőzük sincs, hogyan kell azt vezetni! Erőszakkal oldanak meg mindent, merthogy más módszert nem ismernek.” – mondja egy régi KGB-ügynök, aki ma már az üzleti életben dolgozik."
"A gazdasági növekedés lényegében egyetlen mozgatórugója az elmúlt évtizedben többszörösére nőtt olaj- és gázárak. Míg azonban tíz évvel ezelőtt az orosz államháztartás akkor volt egyensúlyban, amikor egy hordó olaj ára 20 dollár volt, most már 103 dollárnak kell lennie, az Ural hordónkénti ára pedig 107 dollár körül mozog. Az energiahordozók ára (részben a palagáz-forradalom miatt) várhatóan tovább csökken a következő években, a kitermelést eddig is csúcsra járatták Oroszorszgában, a gazdaság energiaexport függősége pedig nagyobb, mint a szovjet időkben: 1980-ban az exportbevételek 67 százalékát jelentették az energiahordozók, most már 75 százalékát. Csökkenő népesség, elavult struktúrák, alkoholizmus
A nehézségeket tovább tetézi, hogy becslések szerint az orosz gazdaság felét állami mamutok ellenőrzik. Az Economist szerint ezek többnyire a piaci versenytől védve, elavult struktúrákkal, hatékonytalanul működnek, a vezetők kiválasztásánál pedig inkább az ismerősi kör a meghatározó, semmint a képességek. Egy amerikai kutatóintézet, a Peterson Institute 2011-es felmérése szerint a Gazromnál 40 milliárd dollár többletköltségbe került a korrupció és a nem hatékony működtetés.
Az Economist szerint hiába növelték meg jelentősen a közszférában dolgozók fizetéseit, a szolgáltatás minősége nem javult. A termelékenység fele az EU-szintjének. Oroszország ráadásul komoly demográfiai problémák elé néz. 2008-ig fokozatosan nőtt a munkaképes lakosság, de a ’90-es évek csökkenő születési arányszámai miatt ez a trend megfordult, nem beszélve arról, hogy az alkoholizmus miatt az orosz férfiak negyede nem éri meg az 55. életévét.
Mindazonáltal Putyin hiába jelezte, hogy tisztában van a problémákkal, energiáit láthatóan inkább az köti le, hogy Oroszország nagyságát hangsúlyozza a világ előtt. Míg Putyin regnálásának első felében a hadseregre fordított költségek stagnáltak, egy nemrég beindított, tíz évig tartó, 725 milliárd dolláros fejlesztési program miatt 16 százalékkal nőttek a védelmi kiadások.
A korábban az orosz hadseregről könyvet íróMark Galeotti, a New York University professzora szerint ezzel együtt az orosz hadsereg mérsékelten versenyképes, a német vagy a brit hadsereg fejlettségét sem éri el, a NATO ellen nem lenne hatékony, legfeljebb a kisebb szomszédok ellen.
Olyan, mint 1980-ban.
Az Economist végkövetkeztetése szerint a mostani helyzet sokban emlékeztet 1980-as Szovjetunióra. Akkor magasan voltak az olajárak, a nyugati országok keresztülmentek egy válságon, a szovjet gazdaság stabilan növekedett. Akárcsak most, a virágzó exportnak köszönhetően fedezték az ország szükségleteit, amelyet az elavult gazdaság képtelen volt előállítani. Pár évvel később azonban csökkentek az energiahordozók árai, a Szovjetunió pedig bomlásnak indult.
A krími intervenció miatt pedig a mostaninál is nehezebb helyzetbe kerülhet Putyin. A gazdasági problémák első jelei miatt holtponton lévő elfogadottsága (bár így is 60 százalék körül van) tovább csökkenthet, ugyanis a Time által idézett, a Kremlin közvélemény-kutatója által készített felmérés szerint az orosz lakosság 73 százaléka ellenzi a krími intervenciót. Oroszország nemzetközi elszigeteltsége pedig kétségtelenül fokozódik, az annektálás miatt például egyik közeli szövetségese, Kazahsztán is aggodalmát fejezte ki, és a hasonló konfliktusoknál rendre csendes Kína is azt közölte, hogy tiszteletben tartják Ukrajna függetlenségét és területi integritását."
Egy korábbi KGB-tábornok: „Valóban azt hiszik, hogy Isten választotta ki és vezeti őket, és hogy még a nekik annyi örömet okozó magas olajárak is Isten akaratának köszönhetők.”
Szergej Grigorjanc, akit a KGB szovjetellenes propaganda miatt gyakran kihallgatott és kétszer börtönbe is zárt, úgy véli: a biztonsági főnökök azt hiszik, hogy „kizárólag nekik van helyes értelmezésük a világról, és kizárólag ők értik annak működését”. Ennek az értelmezésnek alapja egy eltúlzott ellenségkép, ami létezésük értelmét adja: hiszen ellenség nélkül semmi szükség nem lenne rájuk. „Azt képzelik, hogy meglátják az ellenséget ott, ahol a közemberek nem képesek meglátni.” – állítja Kristanovszkaja.
„Néhány évvel ezelőtt annak az illúziónak a rabjai lettünk, hogy nincsenek ellenségeink. Drágán megfizettünk ezért.” – mondta Putyin az SzbSz-nek 1999-ben. A KGB-veteránok java része és utódaik osztják ezt a nézetet. A legnagyobb veszély a Nyugatról leselkedik Oroszországra. A Nyugat célja, hogy meggyengítse Oroszországot, és káoszt teremtsen ott. „Azt akarják, hogy Oroszország technológiai függésbe kerüljön tőlük” – mondja egy SzBSz-ügynök. „Elárasztották piacainkat a termékeikkel. Istennek hála, a nukleáris fegyvereink még megvannak.” A szilovikok „ostromlott erőd”-mentalitása és nyugat-ellenességük kedvező visszhangra talált az orosz közembernél. A magán őrző-védők szószólója, így érzékelteti a hangulatot: „A gorbacsovi időkben Oroszország a Nyugat kedvence volt, és mit kaptunk tőle? Mindent odaadtunk neki: Kelet-Európát, Ukrajnát, Grúziát. És lám… a NATO itt van a határainkon.”
Ebből a szempontból mindenkit, aki együttműködik a Nyugattal, otthon belső ellenségnek tekintik. Ezek közé tartoznak az utolsó szabad gondolkodású újságírók, az utolsó nyugati támogatásból élő nem kormányzati szervezetek, és az a néhány liberális politikus, aki sajátjának vallja még a nyugati értékeket. Hogy átérezzük ennek az érzésnek a mélységét, érdemes meghallgatni, hogyan reagált egy SzBSz-tiszt a Putyint és brutális csecsenföldi háborúját bíráló újságíró, Anna Politkovszkaja – akinek könyveit egyébként külföldön jobban ismerik, mint Oroszország határain belül – megölésére: „Nem tudom, ki ölte meg, de a cikkeiből csak a nyugati sajtó húzott hasznot. Megérdemelte, amit kapott.” És ugyanez a közvélekedés a volt KGB-ügynökről, a múlt évben Londonban polóniummal megmérgezett Litvinyenkóról.
Ebben a közhangulatban az a gondolat, hogy Oroszország biztonsági szolgálatainak joguk van kíméletlenül elbánni az állam ellenségeivel, akárhol is legyenek, széles körben elfogadottá vált, és számos törvényben is testet öltött. Ezek közül az egyik, az extrémizmus elleni, felhatalmazza az SzBSz-t és más szervezeteket, hogy üldözzenek bárkit, aki a Kreml érdekei ellen cselekszik vagy beszél. Már alkalmazták is független elemzőkkel és újságírókkal szemben. Egy jogászt, aki panaszt tett az Alkotmánybíróságnál, amiért az SzBSz törvényellenesen lehallgatta ügyfele telefonját, államtitoksértéssel vádoltak meg. Több, külföldi cégekkel együttműködő tudóst vetettek börtönbe hazaárulás vádjával.
Az ellenségképzés ösztönzi a szekértáborok közötti torzsalkodást és táplálja a nacionalizmust, de nem növeli az ország biztonságát és nem használ a gazdaságnak. Miközben az SzBSz a külföldi kémek növekvő számáról számol be, hazaárulással vádol tudósokat, és az orosz testvériség fontosságát hangsúlyozza, Oroszország továbbra is a világ egyik legkorruptabb és legbürokratikusabb állama, ahol a bűnözés aránya nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően magas.
Ugyanis a szankciók eshetősége hallatán közölték ar oroszok, hogy akkor ők meg rátenyerelnek a nyugati vagyonra. Kinyilvánítva ezzel azt, hogy az bizony nekik kurvára fájni fog.
Logikus, számodra a gyengeségét bizonyítja az is ha ellenlépést tesz, de az is természetesen a gyengeségét bizonyítaná, ha ellenlépés nélkül hagyná... de persze valójában az bizonyította volna a gyengeségét, ha erre eláll a szándékaitól...
Viszont tény, hitek ellen nem lehet harcolni, és Te szemmel láthatóan erősen hinni akarsz abban, hogy Oroszország gyenge... hisz mindenből azt olvasod ki.
Ugyanis a szankciók eshetősége hallatán közölték ar oroszok, hogy akkor ők meg rátenyerelnek a nyugati vagyonra. Kinyilvánítva ezzel azt, hogy az bizony nekik kurvára fájni fog.
A G7-tel is megszívta, mert azt találta mondani, hogy ő lenne egy személyben a G8 és aki nem jön el, az nem is számít.
A valóság az, hogy a G8-ba oroszország kegyelemkenyéren került be és ma sem teljes jogú tag.
"A G8 a világ gazdaságilag legfejlettebb 7 országának és Oroszországnak az együttműködési fóruma. Tagok Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Egyesült Királyság, Amerikai Egyesült Államok és nyolcadikként Oroszország.
1998-ban, Oroszország felvétele után G8-cá bővült ez a csoportosulás, bár egyes pénzügyi konzultációkban Oroszország a mai napig nem vesz részt (ezért a csoportosulás politikailag teljesen korrekt megnevezése „G7/G8“).".
Az is sokat elárul, hogy putyin nem meri felvállalni a tetteit de még a célját sem.
Bizony, nem véletlenül.
Hát ennyit a nokedli keménykedéséről, meg világhatalmi szerepéről dióhéjban.
Abban, hogy az EU nem néz félre diszkréten akkor amikor Putyin ólálkodik a baromfiudvar körül, hanem kizárja a G8-ból, ejti a vízum-könnyítést és vagyonokat fagyaszt be, valamint kilátásba helyez egyéb gazdasági szankciókat is.
Az EU-nak jelen pillanatban sem a presztizse sem a gazdasága nem sínylette meg a történteket. Nem így putyin, ugyanis neki a presztizse mondhatni nullázódott oroszországon kívül és a gazdaságának sem tesznek majd jót az akciója következményei.
"Most láttam egy részletes elemzést a helyzetről, a gáz 15 az olaj 10 %-ot emelkedne, ugyanakkor az orosz-EU attak eredménye az volna hogy az oroszok 15-ször annyit buknának mint az EU- tehát 2 %-os EU GDP visszaesést az orosz gazdaság már nem élne túl. Az EU is behajolna persze, de nem rengetné meg. "
Újra elmondom, a Putyin KGB-s és nem hülye... szóval azt a játékot, hogy a Nyugat a saját terepére terelje a háborúskodást, azt el lehetett játszani a hidegháború vége felé a Brezsnyevvel, a végtelenségig naív Gorbacsovval, de Putyinékkal nem fog menni, ezek profi technokraták.
Amíg az van kérlek, hogy az USA lelkesen ücsörög a maga segge alá tolt közel-keleti puskaporos hordón, az arab-izraeli konfliktuson, a kanóc meg hozzá a Kremlben végződik, addig bizony a maci akciórádiuszát a saját szándékai és képességei határolják be.
Minket sem azért nem rohan le, mert "majd a NATO megvéd" - egy világháborús helyzetben simán lexarnának, és mindenki a saját bőrével lenne elfoglalva - hanem leginkább, mert nem akar, mert nem fűződik hozzá a világon semmiféle érdeke. És ez egy erős érv, megnyugtató érv, többet ér, mint minden F-16-os...
Szerintem ez legfeljebb az ügy hozadéka lehet számára, amit elfogad a Nyugattól:)))
Eredendően azt akarja, hogy a Nyugatban tudatosuljon, hogy a jelcini érának egyszer és mindekorra vége, és ne akarjon folyamatosan a maci territóriumában kavarni... tegyen le ex orosz tagállamok NATO-ba gyömöszöléséről, meg ilyesmi....
És én nem humorból mondom, hogy nála van az ütőkártya... az, hogy mikor lesz Iránnak a rakettáihoz (jajj, de röhögtem amikor a lépcsőházi korlátoltságú nyugati "lassan mondom" politika először térdét csapkodva viháncolt Irán Korán-idézeteket mormoló műholdjától - majd egy pár nap után leesett nekik a fatantusz, hogy egy interkontinentális ballisztikus rakéta tesztjét röhögték végig ami képes elérni az USA-t is, és szó megszakadt, hang fennakadt, lehellet megszegett) nukija, az Oroszországon múlik, ha ők úgy akarják, akkor holnap reggeli 6 órakor. És akkor a világon semmi, Obama térden csúszása sem tudná visszatartani a bepánikoló Izraelt a preventív katonai csapástól, aminek kapcsán seperc alatt lángba borul az egész arab világ, és az USA pillanatokon belül azt sem tudná, hogy melyik Reparont melyik segglukába gyömöszölje a marha nagy GDP/capita-jával... és néhány óra múlva a legnagyobb akadály az orosz hadsereg esetleges atlanti óceáni kirándulása előtt max a várható üdvözlő beszédek hossza lenne - na, ezt a koreográfiát meg az összes valamire való katonai stratéga ismeri, és egyik sem akarja, baromira nem. Ezért került vétó alá nehány előbb emlegetett NATO tagság, és ezért kénytelenek tudomásul venni a maci akciórádiuszát:))) Kb...
(mellesleg kb az volt a geopolitikai értelme az arab tavaszos bohóckodásnak, hogy ennek a koreográfiának az eshetőségét csökkentsék - nem igazán jött össze az se, legfeljebb ellentétes előjellel)
Szóval a kérdés nem az valójában, hogy mit akar a Nyugat, hanem az, hogy meddig akar elmenni a Putyin. Mert addig nagy valószínűséggel el is fog menni.
Putyin addig fog elmenni, ameddig hagyják neki.
(és ezt Merkel is tudja, nem véletlen, hogy folyamatosan győzködi, és győzködi, és győzködi)
Merkel tudja jól, hogy az EU-nak, pláne németországnak nem lenne hasznos ha szankciókat alkalmazna. Ezért arra vár, hogy Putyin feje kihűljön és megjöjjön az esze. Hogy a maga racionalitásában lássa a helyzetet annak minden következményével.
Most láttam egy részletes elemzést a helyzetről, a gáz 15 az olaj 10 %-ot emelkedne, ugyanakkor az orosz-EU attak eredménye az volna hogy az oroszok 15-ször annyit buknának mint az EU- tehát 2 %-os EU GDP visszaesést az orosz gazdaság már nem élne túl. Az EU is behajolna persze, de nem rengetné meg.
Azt meg hadd ne mondjam, hogy a válság elmúltával az orosz területre komolyabb nyugati befektető jó darabig nem tenné a lábát, az biztos.
"Egy biztos: Ebben a partiban oroszország számára nem osztanak érmet"
Már osztottak néhányat....:)))
A felsoroltak közül néhánynak (mint pl Orbán) az az ÉRDEKE, hogy távol maradjon a harcmezőtől... mások meg de, stratégaként semmit sem érnek. Mint pl Cameron... aki lehet hogy azzal vonul be Anglia történelmébe, hogy alatta hullott szét Nagy Britannia...
Tudod, teljesen mindegy, hogy milyen gazdasági ereje van az USA-nak akkor, ha a politikai ütőkártya folyamatosan Oroszország kezében van, és ezt az aprócska tényt felejtik ki a kiváló gazdasági elemzők - akiknél ugye egy háziasszony is csak jobban tőzsdézet, de hiába, aki tudja csinálja, aki nem tudja irányítja. Szóval a kérdés nem az valójában, hogy mit akar a Nyugat, hanem az, hogy meddig akar elmenni a Putyin. Mert addig nagy valószínűséggel el is fog menni. (és ezt Merkel is tudja, nem véletlen, hogy folyamatosan győzködi, és győzködi, és győzködi)
Abba kellene hagyni a hidegháborús gondolkodást, amikor a háborúhoz pénz meg pénz és pénz kellett, és az volt a győztes, akinek nagyobb volt a gazdasági ereje... ugyanis a terrorizmus harci eszközként való használata az egész logikát beborította. Mára nagyon olcsó, és roppant hatékony fegyverek állnak rendelkezésre...
Az EU egy lapát lótrágyát nem ér, de hogy miért nem:
Másod-harmad vonalbeli, levitézlett, megfáradt vagy bukott politikusok menhelye az EU parlament. Elég ha végignézzük, kik ülnek ott pl. tőlünk.
Más a helyzet az EU vezérpolitikusaival kapcsolatban. Ezek között is van hülye szép számmal, de azért egy Orbánt, egy Merkelt, David egy Cameront nem neveznék annak. Az EU mellett jelenleg ott van még az USA is, ami nem annyira a szellemi kapacitás okán, sokkal inkább az orosz potenciál ellensúlyaként nagyon nagy szerephez jut.
Egy biztos: Ebben a partiban oroszország számára nem osztanak érmet, pedig a kezdő lépést is ő tette, ami a sakkban kifejezett előnynek számít.
