cirrocumulus: köszönjük az ismertetőt. remélem, nemsokára lemezismertetőt is olvashatunk itt Tőled!
OFF:
Mától Igaz Ember nem ir többet Igaz Ember néven. Mátol Igaz Ember Zobor lett.
(Na ezt aztán sikerült jól megfogalmaznom.)
ON
Írtam Böszmének pénteken, hogy mi újság ezekkel a lemezekkel, és a következőket válaszolta:
"A Solaris NOAB-ról csak annyit tudok, hogy iszonyatosan sokat szöszöztek vele és állítólag kész, de mégse.
Én sem értem. (Majd ha kész lesz úgyis hozzák. Több mint egy éve várom én is.)
Attila második szólólemeze elkészült és most csinálják a grafikai munkát és a gyártás is elkezdődik a jövő héten. Ha minden jól megy, akkor 2 hét múlva megjelenhet a CD, aminek Utópia a címe.
Attila akar koncertezni, de valószínűleg csak 2003-ban kerülhet erre sor."
Hecc:
Bogdán Csaba testvére, Zsolt a minap itt járt nálam Aradon.
Zeneileg (is) jól harmonizáltunk.
Egy véletlen megjegyzés folytán derült ki, hogy nemcsak névrokon, egyébként Zsolttal egy borkóstolón találkoztunk J.
Hasonlóképp ismertem meg Radics Béla basszusgitárosának (Kun Tamás? Attila?) a bátyját. Akkor speciel söröztünk a Maros sörözőben egy 5-6 fős társasággal.
Rövid ideje fedeztem fel a fórumot, és kísérem figyelem a történetet: visszamenőleg el is olvastam mindent három évre, és nagyon jólesett.
Most azért szólok hozzá, hátha ezzel pár nap szünet után megélénkíthetem a mozgást a topicban :)
tillA
Bogdán Csaba 1981. szeptemberében került a Solarisba, bemutatkozó koncertje a Solarissal a Budai Ifjúsági Parkban volt és nagyon pazarul sikerült.
Csaba akkoriban bajuszos volt, de csak kicsit hasonlított a pár évvel később készült képen látható Gömör Lacira (ez a kép, azt hiszem, '85-ben készült).
Friss hírek a legújabb Rockinformból: o:)))))
-------------------------------------
1.) A MUSICAL WITCHCRAFT legénysége elkészítette soron következő anyagát. A hamarosan megjelenő második KOLLÁR ATTILA-szólólemezen az akusztikus zene nagyobb szerepet kap, de mindvégig jelen vannak a Solaris-ból jól ismert stílusjegyek is. A hagyományokhoz híven Solaris tagok és kitűnő session-zenészek szerepelnek a lemezen.
2.) A SOLARIS várva várt Archive II. album stúdió utómunkálatai a végéhez közelednek. A több kiadatlan felvétel közül külön említést érdemel a mintegy 20 perces Noab c. szám.
Várható megjelenés 2002 ősze.
* * * * * * * * * * * * * * *
Ez utóbbi hírhez csak annyit, hogy ezt a Noab számukat már én is nagyon várom: egy recsegő-ropogó, 20 évvel ezelőtti felvételem van róla, de azon is átjön, hogy mennyire klassz, összetett zene ez is!
A következő helyre feltettem egy képet: http://www.kmtf.uz.ua/solaris/solaris5.JPG
A NBD-rol viszonylag sok kép fellelhető, a Solarisrol keveset találtam az Interneten.
A most következő cikket talán nem is kellene idemásolni, kicsit furcsa egy kritika a Marsbéli krónikák-ról. A kritikus „úr” (vagy akkor még elvtárs) játszik a szavakkal, tulajdonképpen Robi nyilatkozatát kritizálja, miközben az olvasó, aki nem hallgatta még a lemezt, leszűri a konzekvenciát: valami nem stimmel ezzel a lemezzel. Miért volt erre szükség?
„Elkésett lemez.” Persze, mert a kritikus „úr”-hoz hasonló fafejek miatt késett 3 évet.
Persze az is le van írva, hogy nagyon tehetséges csapat, nagyon jó lemez. Mert a Marsbéli krónikák-ról nem lehet mást írni!! No de a körítés!?
No mindegy, dühöngjetek Ti is egy kicsit!
LEMEZMÉRLEG
Hol a progresszivitás?
Napjainkban igen kiterjedt olvasótáborral bír a tudományos-technikai fejlődés korszakában a kérdés: milyen lesz a jövő? Ezek az írások megtalálták a maguk híveit a zenészek között is. Egy, filmről is ismert Stanislaw Lem regény címét — Solaris — kölcsönözte nevéül egy fiatal zenészekből álló együttesünk, amely bemutatkozó albumának szintén sci-fis címet talált: Marsbéli krónikák. Ray Bradbury nevezetes novellaciklusára gondol e két szót olvasva az ember.
De vajon mit hall a lemezhallgató? Mielőtt tüzetesebben, többszörösen végighallgatta volna a nagyjából háromnegyed órás zeneanyagot, már ismeri a zenekar vezetőjének, a billentyűsöknél tevékenykedő Erdész Róbertnek a nyilatkozatát, amelyben instrumentálisnak és progresszívnek minősítette saját muzsikájukat. Nos, ennek tudatában teszi föl a kritikus is a lemezt. És 45 perc után kénytelen megállapítani, hogy a dinamikus, gördülékeny és ötletes zene fontos, „fantasztikus" gondokat vet föl. Mert az valóban fantasztikus, hogy jó 15 évvel a progresszívnek nevezett rockzenei irányzat virágkora után egy, a Genesis együttes és Jean-Michel Jarre muzsikáján iskolázott társulat hirtelen s nálunk szokatlanul jelentkezik egy, progresszívnek nevezett zenei matériával, és ezen belül egy hosszabb, összefüggő opusszal. Hogyan kerülhetett ma elő a progresszív jelző? Mit jelenthet a post-punk, new romantic, heavy metál, new wave, break, funk és még megszámlálhatatlan stílus, valamint mindezek keveredései között? Mihez képest progresszív a progresszív?
Valószínűleg nem tisztázta, tisztázhatta magában ezt a Solaris kétségkívül tehetséges zenészcsapata, mert maga a progresszív kifejezés nálunk olyan kulcsszó, amit mindmáig fényesség, egyfajta glória világít meg. Progresszívnek lenni ebből a szempontból annyi, mint elvetni a hagyományos
slágerzenei fordulatokat, hosszabb, bonyolult, szólókkal díszített kompozíciókat előadni. Kétségtelenül van ennek a „háttérnek” vonzása, de csak azért, mert a progresszív rock, mint fejlődési fokozat kimaradt a hazai rock történetéből (egy-két kísérlettől eltekintve).
Ezért elkésett lemez a Solaris Marsbéli krónikája. Hiába szól szépen, impresszionisztikusan Kollár Attila fuvolája, puha hangulatokkal körülkerítve a keményebb gitárt és a szintetizátorokat a Ha felszáll a ködben, és hiába közelít a zenekar az instrumentális slágerességhez a Legyőzhetetlenben meg a Solarisban: ez a lemez, szinte „archaikus” értékeket őriz, dédelget. Nem szüli újjá, nem értelmezi át a saját módján a progresszivitást, hanem igyekszik egy hiányzó láncszemet pótolni. Ez azonban 1984-ben aligha lehet cél.
Gyárfás Péter
Csak most vettem észre, hogy a most következő cikknek kelle az elsőnek lennie. Sajnos nem tudom hol jelent meg.
1981 május 1.
Együttes kísérletezés
Minden új rockcsapat a kezdeti ambíciók mellett két dologra mindig komoly súlyt helyez. Az egyéni hangzás mind zenében, mind szövegben, s nem akármilyen szempont az adott csoport elnevezése sem. A Solaris együttes úgy tűnik, az eltelt egy év alatt bebizonyította, hogy a lelkesedést valóban kísérletező, egyéni hangú muzsika követte, s a nevük is illik a csapat által választott stílushoz. A fiatal együttes—átlagéletkoruk 20 év — tagjai; Tóth Vilmos dob, Kollár Attila fuvola, Kisszabó Gábor basszusgitár, Erdész Róbert orgona, Cziglán István gitár, szinte minden jelentősebb rockfórumon bemutatkozott már. Érdekes kísérletnek bizonyult. A fuvolákat nem a szelek fújják című groteszkjük, melynek zenéjét s a forgatókönyvet is az együttes tagjai írták. A Solaris azon kevés fiatal
zenekar közé tartozik, amely már két rádiófelvétellel (Éden, Ellenpont) és egy fél kislemezzel (Solaris-szvit) büszkélkedhet.
— Honnan az együttes neve?
— A Solaris Stanislaw Lem egyik regényének a címe, melyből film is készült. Lem több sci-fi-témájára írtunk zenét, szinte minden szerzeményünket a tudományos-fantasztikus témavilágból merítjük, a sci-fi hazai képviselőjének, Zsoldos Péternek is megzenésítettük két művét, a Távoli tüzet és a Viking visszatért címűéket.
— Új stílussal nehéz betörni. Ti hogyan neveznétek a Solaris stílusát?
— Mivel a mi zenénk, legszívesebben Solaris-stílusnak neveznénk. Ha viszont meg kellene határozni az eddig kialakult kategóriák szerint, akkor szimfonikus rockot mondanánk. A szimfonikus rockon a zenei építkezés formáját értjük, igyekszünk elkerülni a hagyományos hangszerelési formákat. E stílus révén lehetőség nyílik a többszólamúságra, az összhangzás is nagyobb teret kaphat, nem muszáj egyfolytában döngeni a basszusnak, s a dobnak sem kell csupán alapot játszani, akár külön hangszerként is használhatjuk. Igyekszünk kikerülni a kemény rockot, egyre több hangszert szeretnénk a továbbiakban bevonni zenénkbe, billentyűsöket, szaxofont, akusztikus gitárt, egyelőre ennek csak anyagi akadályai vannak.
— Rádiófelvételeteken ének is hallható, koncertjeiteken viszont nem énekeltek. Ismerve a hazai lemezfogadtatás gyakorlatát, szinte kötelező az énekes beépítése a zenébe.
— Távolról sem a popularitás miatt, de lesz énekesünk. Solaris hangzásához a kidolgozott, tiszta vokál a legalkalmasabb, ami eddig csak a stúdióiban sikerült. Törekedünk egyfajta monumentalitásra, hangzási tökéletességre s ugyanezt szeretnénk elérni, kifejezni a szövegekkel. Egyelőre, s itt megint a technikai feltételekre utalunk, nem lesz ének, az Éden szólamait a dallamhangszerek pótolják a koncerteken.
— A Solaris groteszkje egy paródia volt, vagy egy próbálkozás kezdete?
— Számunkra ez nagyon fontos játék s a vélemények alapján elmondhatjuk, sikeres volt az első kezdeményezés. Már dolgozunk a folytatáson, mely szintén egy hosszabb lélegzetű, de más stílusú színpadi mű, egy balettszvit lesz. Az eltelt év alatt, ha nem is teljesen, de megtaláltuk zenei nyelvünket. Sok segítséget jelentett a rádiófelvétel és a kislemez is. A továbblépéshez rengeteg idő kell, minden ötletet többször is kipróbálunk, de, csak azt építjük be a műsorba, ami a többszöri visszahallgatáskor is tetszik. A komponálást és a hangszerelést is együtt dolgozzuk ki, fontos, hogy az együttes minden tagja elmondja javaslatát. A siker eléréséhez, megtartásához továbbra is a legfontosabb az együttes kísérletezés.
(Z. J.)
Matula barátunk által közzétett "A Solaris M' ars poeticája" c. cikk a Magyar Ifjúság 1984. június 1-jei számában (azévi 22. szám) jelent meg.
Néhány gondolat a cikkel kapcsolatban:
- A cikk végéről: "Május végén a Planetáriumban, élő lemezbemutatónkon lép fel velünk (M. Kecskés) András, a Lézerszínház társulatával együtt."
- És a cikk közepéről: "— Az az irányzat, amit vállaltok, nagyobb lélegzetű zenedarabok alkotására is alkalmas. ... Erdész Róbert: - Koncertműsorainkban kezdettől fogva szerepelnek hosszabb kompozíciók. Első nagylemezünk A oldalán ... már ott szerepelhet a Marsbéli krónikák című, huszonhárom perces, hat tételből álló darabunk."
Épp a cikk megjelenése előtti napokban volt ez a lemezbemutató koncert, ott lehetett először megvenni a "Marsbéli Krónikák"-at.
A nagy érdeklődésre való tekintettel 2 koncertet adtak a Planetáriumban: este 6h-kor és 8h-kor is.
Mondanom se kell, nagyon nagy sikerük volt mindkét alkalommal!
(Localhost: meghallgattad már ???)
És ez a koncert nem csupán lemezbemutató koncert volt, hanem még újabb anyaggal is jelentkeztek: itt volt az ősbemutatója - igaz, hogy még cím nélkül - a Los Angeles 2026 c. számuknak !!! (Ez is 22 perces!)
- Egy újabb idézet a cikkből: " De sokan arról is meg vannak győződve, hogy felvételeinken improvizálunk.
— Valóban, egyetlen, improvizatív hang sem csendül fel szerzeményeitekben?
— Úgy érezzük, hogy a rögtönzés, amely például az Emerson Lake and Palmerre, vagy a King Crimsonra jellemző volt, esetünkben visszafordulás lenne. Egy improvizáció sikerülhet nagyon jól, kifejezheti a zenész érzelmeit, de gyengébben is, még a legnagyobb muzsikusnál is — folytatja a gondolatot Erdész Róbert. — Nekünk az a célunk, hogy előre kidolgozott kompozíciókat szólaltassunk meg, nem az, hogy öncélúan bizonygassuk, ki hogy tud bánni hangszerével."
Ehhez csak annyit, hogy azért egy idő után igényük támadt arra, hogy a koncerteken improvizáljanak is. Az egyik legfőbb ilyen számuk a "Szabad játék" c. szám volt. Természetesen az improvizációk gerince adott volt, de koncertről koncertre változtak az ötletek.
Ez a szám hallható a LIVE IN LOS ANGELES koncert-CD-jükön is; én csak egy dolgot hiányolok ebből: az improvizációk sorát mindig Robi szólója zárta. Kár, hogy ott kint ez elmaradt. Talán épp nem volt ihlete hozzá. Kár, mert a régebbi koncertjeiken időnként egészen fantasztikus szólók kerültek ki a keze alól - néhányat ezek közül őrzök is a saját felvételeimen.
Először írok ide. Sziasztok!
Nagyon szeretem a Solarist. Először egy Napoleon Boulevard lemezkritikáiban olvastam, hogy „volt egy zenekar – a Solaris -, amely nagyon igényes zenét játszott, eredeti volt és népszerű is. Azt hiszem sokunkban él az akkori zene”. Mióta ismerem Zenéjüket nekem a Solaris a No.1 Amennyiben összejönne egy magyarországi koncert - ott lennék, pedig nem Magyarországon élek.
Nemrég egy barátomtól kaptam kb. 20 fénymásolt újságcikket a Solarissal illetve az NBD-vel kapcsolatban. Sajnos nem mindegyiknél van feltüntetve a dátum és az újság neve. Megpróbálom időrendbe itt közzétenni őket. Igyekeztem a scennelés, karakterfelismerés hibáit kiszűrni, ha mégis maradtak: bocs.
A Solaris M' ars poeticája
Apokalipszis, Solaris, Óz, A viking visszatér – íme néhány cím a Solaris együttes rádiófelvételei közül, melyeket nap mint nap hallhatunk a rádió különböző adásaiban, olykor még szignálként is.
1980 februárjában, egy tehetségkutató verseny előtt néhány nappal alakult a zenekar, s az elmúlt évek alatt tizenöt szerzeményüket rögzíthették a Magyar Rádió stúdiójában. A 24 éves átlagéletkorú csoporttól. (Erdész Róbert billentyűs hangszerek, Cziglán István gitár, Pócs Tamás basszusgitár, Kollár Attila fuvola, Gömör László dob), instrumentális rockzenét hallhatunk, a hetvenes évek elejének, közepének oly népszerű, progresszív-rocknak elnevezett muzsikáját.
— Itthon ilyen zenét nem játszik senki — mondja Erdész Róbert billentyűs. — Talán egykor az East, de ők inkább az SBB vonalhoz tartoztak. Sajnálatos, hogy annak idején az ezt az utat kővető hazai zenekarokat, a V’73-at, a Panta Rheit elsorvasztották. Nálunk a téma —, a dallamcentrikusság a döntő, a progresszív-rock jelzőt vállaljuk.
— Az elmúlt évtized hagyományai alapján a 80-as évek progresszív muzsikáját kívánjuk megszólaltatni — egészíti ki társát Cziglán István. — Az együttes ezt az irányzatot elsősorban dallamvezetésben, hangszerelésben igyekszik követni. De sokan arról is meg vannak győződve, hogy felvételeinken improvizálunk.
— Valóban, egyetlen, improvizatív hang sem csendül fel szerzeményeitekben?
— Úgy érezzük, hogy a rögtönzés, amely például az Emerson Lake and Palmerre, vagy a King Crimsonra jellemző volt, esetünkben visszafordulás lenne. Egy improvizáció sikerülhet nagyon jól, kifejezheti a zenész érzelmeit, de gyengébben is, még a legnagyobb muzsikusnál is — folytatja a gondolatot Erdész Róbert. — Nekünk az a célunk, hogy előre kidolgozott kompozíciókat szólaltassunk meg, nem az, hogy öncélúan bizonygassuk, ki hogy tud bánni hangszerével.
— A próbákon egy-egy adott témára rögtönzünk, de a végén csak azt tartjuk meg, amit jónak érzünk — mondja Kollár Attila, aki Török Ádám mellett az egyetlen hazai élvonalbeli rockfuvolás. —Ezért lassan születik meg egy-egy szám, amely valójában volt improvizációk sorozatából épül fel, de végül is minden hangja kidolgozottá válik.
— Az az irányzat, amit vállaltok, nagyobb lélegzetű zenedarabok alkotására is alkalmas. Eddigi felvételeitek mégis három-öt perces számok. Mi ennek az oka?
Erdész Róbert — Koncertműsorainkban kezdettől fogva szerepelnek hosszabb kompozíciók. A rádióban azonban köztudottan ritkán forgatnak le tíz-tizenöt perces felvételeket, s mivel ott fogadták el munkáinkat, így elsősorban a rövidebb számainkat rögzíthettük. Első nagylemezünk A oldalán azonban már ott szerepelhet a Marsbéli krónikák című, huszonhárom perces, hat tételből álló darabunk.
Rádiófelvételeivel a Solaris már legalább két esztendeje bebizonyította, hogy a nálunk ritkaságnak számító zenei nyelvet választva megérett arra, hogy önálló albuma jelenjen meg. Ezért is furcsállottam, amikor jó egy esztendeje a Rádió egyik könnyűzenei vezetője az egyik adásban kijelentette: színvonalas a Solaris muzsikája és ha az együttes szerez még egy énekest is, akár nagylemeze is lehet majd. Hogy miért kell ahhoz zenei hátét, sőt stílust változtatnia egy már tudásáról tanúságot tevő zenekarnak, hogy nagylemeze készülhessen? Ki tudja? Szerencsére nem került rá sor.
(„Úgy érezzük, sokat veszítene minőségéből a zenénk, megszűnne kompozíciós szabadságunk, a refrén-versszak-refrén sémában kellene gondolkodnunk" — vallják a Solaris tagjai.) Az együttes nem követte más zenekarok példáját, s ennek ellenére — némi késéssel — mégis megszülethetett első albuma,
— A nagylemez B oldalam hat számunk került — folytatta a Solaris-korong bemutatását a csapat billentyűse. — Közülük egy új szerzemény hallható, a M'ars poetica, négy korábbi rádiófelvételük végül pedig egy harminchárom másodperces darab. Ez az E-moll előjáték című blockflöte-trió, amelynek mindhárom szólamát Kollár Attila játszotta fel. Régebbi felvételeinket, ahol úgy éreztük, szükséges, új hangszerelési ötletekkel gazdagítottuk a P Stúdióban. Huszonegy napon, százötvenkét órát dolgozhattunk a lemezen, Kecskés Sándor hangmérnöktől nem tudtunk olyat kérni, amit ne teljesített volna. A negyvenhat perces album zenei rendezője maga a zenekar volt.
A Solaris az elmúlt ősszel új klubjával hívta magára a figyelmet, amelynek a Fővárosi Művelődési Ház adott otthont. Ez a klub egyben jó reklám is az együttesnek: tudományos-fantasztikus filmeket nézhetnek a fiatalok, vagy előadásokat hallgathatnak a tudományok világából.
— Az FMH-ban korábban is játszottunk és a klub létrehozásának gondolata is foglalkoztatott minket. Próbálkoztunk több egyetemen, végül az FMH-vei kötöttünk szerződést — mondja Cziglán István. — Minden második alkalommal lépünk fel vendégmuzsikusokkal, s olyan kéthárom hangszerre írt zenedarabok bemutatására is lehetőségünk nyílik amelyekre hagyományos koncerteken nem lenne mód. Zongora-blockflöte, két gitár-fuvola felállásban adhattunk például kis kamarakoncertet. Számunkra a tudományos-fantasztikum nem egy felvett image, amit a siker, vagy a leendő siker reményében is viselünk. A sci-fi iránti rajongásunk egyidős a zene iránti szeretetünkkel. Nevünket is azért választottuk, mert mindannyiunknak kedves ez a téma. És ha észrevetted, szinte mindegyik számunk egy-egy könyv címe is, egy-egy szerzemény a könyvbe foglalt történet hangulati összefoglalása.
Ehhez kapcsolódva jegyzi meg Kollár Attila: — A sci-fi irodalom mellett más műfajokat is igyekszünk zenénkhez közelíteni. Az M. Kecskés András vezette Corpus pantomim-együttes két színdarabjához is irtunk muzsikát. Május végén a Planetáriumban, élő lemezbemutatónkon lép fel velünk András, a Lézerszínház társulatával együtt.
— Várható-e a jövőben valamiféle változás az eddig ismert Solaris hangzásban?
— Énekesünk továbbra sem lesz — válaszol Erdész Róbert. — De szeretnénk még jobban kihasználni az elektronikát, sok új hangszert kipróbálni, egyszerre több billentyűsön játszani. Akusztikus gitárral, gordonkával és blockflötével is bővíteni akarjuk hangszerelésünket.
A cikk első része az 1986. április 7-i búcsúkoncertről szól, az ehhez tartozó képek a 2. linkben láthatók.
(Ez az a Magyar Ifjúság-beli cikk, amelyre a 249-es hozzászólás végén hivatkoztam.)
Cirrocumulus rajongtársunk fiókjából előkerült egy már megsárgult újság Soralis témájú cikke korabeli képekkel. Arra nincs erőm, hogy begépeljem a cikket. De a képeket bescanneltem és elérhetővé tettem egy pár napra.
Solaris-képek
Az előzményben ismertettem Robi sci-fi trilógiáját, a CSAPDA 1., 2. és 3. köteteit.
Robi ezeket álnéven, ROBERT FORESTER néven jelentette meg.
Tegnap sikerült megtudnom, hogy a LIBRI egyik boltjában mindhárom kötet kapható még néhány példányban!
A pontos cím: Bp., VII. ker. Baross tér 22.; tel.: 342-8167, 342-5121.
Ha valaki vidékről érdeklődik a könyv iránt, akkor a LIBRI közönségszolgálatánál, egy ingyenesen hívható zöld számon kérdezheti meg, hogy hol tudná megvenni a köteteket: 06-80-254-274.
Beszéltem Böszmével: ő úgy tudja Robitól, hogy a 2. archív CD, a NOAB talán 1 hónap múlva megjelenik.
Attila lemeze (UTÓPIA) viszont csúszik, egy újabb családi tragédia miatt.
És így az eredetileg most áprilisra halasztott lemezbemutató koncertjét is valószínűleg csak ősszel tudja pótolni.
Az itthoni koncertjükkel kapcsolatban meg az a legújabb hír, hogy amint elkészülnek Attila lemezével, nekilátnak az új Solaris lemez készítéséhez, s ennek, valamint a Nostradamus lemezüknek az anyagával állnak majd itthon
színpadra.
Névnapomra megleptem magam az első Official Bootleg-gel. Nagyon fáradt vagyok most, ezért inkább nem hallgatom meg ma, majd holnap, pihenten. Aztán beszámolok.
