Ennyit?! :))
Az alapkérdéshez: Mályusz szerint Anonymus III. Béla notariusa volt, aki "...nem érte be az átdolgozással, hanem merőben új munkát akart írni, nem állott be a gestafolytatók sorába." Mintegy négy oldalnyi terjedelemben foglalkozik a művel. Érdekes viszont, hogy ezt Csapodi Csaba (Az Anonymus-kérdés története) egyáltalán nem említi, a bibliográfiából is kihagyta.
Ezt javaslom tanulmányozni hozzá:
Mályusz Elemér: A Thuróczy-krónika és forrásai. - Tudománytörténeti Tanulmányok 5. Akadémiai Kiadó 1967. (207 oldal).
Természetesen.
Egy ilyen kérdés mellett nem lehet elmenni.
Ugyanúgy, mint ahogy egy másik topicban Konstantin művében a Vazul probléma mellett sem, amit nem tudom melyik nickeden említettél.
Az még súlyosabb kétely, mert látszólag ellenmondás (ez a "nigrum" itt nem az, csak megerősítetlen), utána kell járni.
Amig a pergamen gyújtóst velem normálisan nem beszélik meg, nincs miről (új dologról) beszélgetni. Püspöki Nagy Péter szerint egy ív új pergamen ma is 25 ezer foríntba kerül. Nekem nem kell a csibekeltetős görög popa sztoríja. Az meséljétek el az ELTE illetékes tanszékeinek.
Tudom a fizetés determinálja a személyi állományt.
Hálistennek én független kutató vagyok, nem úgy mint te, akinek nyújtani kell valamit (elvárnak) a havi fizetésükért, ami persze nem sok. Jó pár leépült ismerősöm akadémiai intézetekben reggeltől estig nyomja a gombot mert mást nem tud csinálni. Kutat!
Remélem érzed, hogy én mit gondolok rólad egy ilyen nap után...
Most egy másik topicban kezded a Homérosz vitát, itt meg nem válaszolsz arra, hogy mi van a papíruszokkal?
Azokon Homérosz részletek vannak, 1000 évvel a humanisták előtt.
Tudom, az írás stílusa alapján!
A sinai-kályha és gyújtós sztorihoz van már újabb adalékod, esetleg egy kis Tüker alágyújtós, amely jobban ég a pergamennél?
Olvasd el az "Aki látta Jézust" c. könyvet, ami egyébként a Magdalen papiruszról (Máté evangélium töredék) szól, és azt is megtudhatod, hogyan állapítják meg a papiruszok, pergamenek, kódexek korát. Nem olyan egyszerű, mint te gondolod, és sokkal megbízhatóbb, mint hiszed.
A Magdalen papiruszt egyébként i.sz. 60-ra datálják és egyelőre nem sikerült ezt megcáfolni.
Elkerülte a figyelmemet a 852. oldali 2. magyarázat:
A homéroszi eposzok magyar tolmácsolását a lehetőségekhez képest Devecseri Gábor nyomán közöljük.
Sajnos 5 perc elegendő volt nekem (Polybios művéből) a Geógraphika értékelésére...
Vége!
Azt gondolsz amit akarsz rólam...
Úgy általában a hamisitásról és bizonyításról.
Ha Thaiföldön kiások egy több hétig előtte vizeletben öregített, hamísított bronz Buddha szobrocskát, az addig 21. századi, amíg egy szakértő azt nem mondja, hogy 15. Az pedig szubjektív emberi tevékenység.
Elég sok hírt olvashattál, hogy a Japánokkal nyugati árveréseken több tíz millió dollárért megetettek eredeti festményeket.
A 17. századi Wulfila, csak emberi szakértés következtében lett 4. századi.
Még rosszabb a helyzet Tischendorfffal, hiszen a MEGTALÁLÓ aki ráadásul nagyon keresi is, minősíti, szagérti saját öregített levizelt bronz Buddháját.
A Laokoon-szoborcsoportot 1506-ban találják meg Rómában. A pápa azonnal antiknak minősíti...
Süt róla a 15/16. század. (Miért nem látszik rajta az idő vasfoga?)
Mára odajutottunk, hogy antik kopie, az előzménye az bronz volt...
Azért mondhatnál egy példát, ahol Strabon azt mondja, hogy valamelyik fennmaradt Homérosz műből idéz és az nincs benn az ismert múben.
Csak hogy tudjam miről van szó.
"hiszen ha te egy 17. századi Wulfilát 4. századinak,"
Nem láttam, hogy bárki is bebizonyította volna, hogy 17. századi.
"egy Tischendorf/orosz cár megbízásából készített 19. századi Bibliát 4./5. századinak gondolsz"
Nem emlékszem, hogy ez ügyben nyilatkoztam volna.
Az viszont tény, hogy nem láttam bizonyítékot, a hamisításra, csak feltételezéseket.
Itt válaszolnék Sosigenés kérdésedre, mert ott az akadémiai tudomány válaszát várjuk epedve...
Nem kutattam kinél maradt fenn, csak reménykedem, hogy egy görög papiruszon, és nem egy középkori pergamenon.
Julius Caesar és I. Philip (244-249) között jó a relatív kronológia, mivel érem létezik az ezer éves fennállásról.
A juliáni évet (365.25) nem bántották, tehát a középkor folyamán alkalmazták a szökőévet.
Szerencsére azt is tudták mindig, hogy mi a tavaszi napéjegyenlőség, és annak mikorra kell (kellene) esnie a julián naptár szerint. Ezért tudott Gergely jó naptárreformot végrehajtani 10(11) nap elhagyásával
Javasolom, egy kis időre szüntessük a vitát, hiszen ha te egy 17. századi Wulfilát 4. századinak, egy Tischendorf/orosz cár megbízásából készített 19. századi Bibliát 4./5. századinak gondolsz, nincs miről beszélnünk.
P. S. Strabón Geographika-ja is vastagon idéz Homérosztól! Csak valahogy az idézetek nem stimmelnek. Nem kutattam okát, egyelőre nem is akarom, nem is nyilatkozom Strabón eredetiségét illetően. Majd később, ha a naptárt rendbetettük
Üdv,
Tehát akkor Homéroszt is a humanisták, esetleg a protohumanisták hamisították?
Tiszteltetem Fomenkót, de nem látom, hogy megmagyarázta volna, hogy a humansita hamisítók hogyan tudták elérni, hogy Egyiptomban és máshol rengeteg papiruszt találtak Homérosz idézetekkel.
Ehhez tényleg látnoki képességek kellettek.
"There exists a large and ever-growing number of published papyri (as well as ostraca, wood tablets, and inscriptions) containing portions of the texts of the Iliad and Odyssey. These items are so plentiful that their number far exceeds that of papyri representing any other Greek secular author. In Roger Pack's 1965 list of literary papyri, out of 1,566 papyri of works by identifiable authors, 680 are Homeric, and although the number of literary papyri has increased since 1965, it is not likely that the ratio of Homeric to non-Homeric literary papyri has considerably changed."
Ami a Homéroszi művek lejegyzésének stabilizálódását érinti:
"The Homeric papyri are, with the exception of a few ancient quotations, the oldest surviving witnesses to the text of Homer. These papyrus documents are all fragmentary, and range in date from as early as the third century BCE to the seventh century CE. The vast majority of the fragments were discovered in Egypt, and now reside in collections located all over the world.
Papyrus fragments are extremely significant for Homeric studies. First, as already noted, they are old witnesses to the text of Homer. The medieval manuscript tradition of Homer begins with the tenth century CE manuscripts of the Iliad known as D (Laurentianus 32.15) and Venetus A (Marcianus Graecus 454). Some papyrus fragments predate the medieval tradition by as many as 1200 years.
The fragments, moreover, give us an otherwise irrecoverable picture of the Iliad and Odyssey as they were performed and recorded in ancient times. When taken altogether, Homeric papyri reveal a state of the Homeric texts in antiquity that can be quite surprising. There are numerous verses in the papyri that are seemingly intrusive from the standpoint of the medieval vulgate. These additional verses, the so-called plus verses, are not present in the majority of the medieval manuscripts of the Iliad. Other verses that are canonical in the medieval manuscripts are absent from the papyri - these may be termed minus verses. Also prevalent is variation in the formulaic phrasing within lines. In other words, it seems from this most ancient evidence that the poems were performed and recorded with a considerable amount of fluidity in antiquity. It is not until about 150 BCE that the papyrus texts begin to stabilize and present a relatively more uniform text."
Ez a hely a homéroszi papiruszadatbázist tartalmazza, megnézheted, hogy meilyen jellegűek az eltérések.
Most egy kicsit ókori lexikonunkkal(1902) folytatom:
Homérosz legnagyobb kutatója "nem kételkedett ugyan Homerus személyisége történelmi voltában, de bizonyítani iparkodott, hogy Homerus költeményeit nem írták le, hanem hogy azokat szájbeli hagyomány (a rhapsusok czéhe) adta nemzedékről nemzedékre s csak 550 táján Kr.e. írták le Pisistratus kezdeményezésére;
Szóval - Fomenkoval folytatva - a két gigantikus költemény először 670 évvel a trójai háború után lett leírva. Párszáz évvel Homérosz után?
És itt következzen néhány kényelmetlen kérdés.
Hogy őrződtek meg a vak költő csodálatos verssorai?
El akarják velünk hitetni, hogy mindez a fentiek szerint történt?
Hogy lehet 700 oldalnyi moméroszi verset megtanulni és megjegyezni, egy teljes életen keresztül?
A vak költő sokszor elszavallta hallgatóságának két költeményét, akik végül is megtanulták, megjegyezték kívűlről.
A költő meghalt.
De továbbéltek azok, akik kívűlről tudták mindkét költeményét...
Ők folytatták a régi tradiciót és új hallgatóságnak tanították be szóban, az általuk megjegyzetteket...
Aztán ők is meghaltak...
(holnap folytatom ha kéred...)
Előkerestem egy orosz könyvet (Noszovszkij-Fomenko Rusz i Rim 2001) abból fordítok szabadon sok helyesírási hibával:
" A trójai háború végét i.e. 1225-re szokás tenni.
Az első tudósító a háborúról nem más mint Homérosz. Más senki nem létezik!
Nem tudjuk mikor élt Homérosz!
Az biztos, hogy többszáz évvel a trójai háború után...
Ebben még semmi különös nincs.
A tradicionális nézet szerint Homérosz vak volt!
Tehát maga írni nem tudhatott...
Legjobb esetben diktálni tudott...
De erről szó sincs! A tudomány nem ezt tanítja:
Homérosz zseniális költő volt, és kívűlről tudta mindkét költeményét (magyarul több mint 12 ezer verssor, oroszul 700 kisbetűs oldal)
Művet népes hallgatóságnak szavalta el. Ezt sok éven keresztül tette...
Életében még művét nem írták le. Csak többszáz év múlva.
(Mindjárt folytatom csak benézek a kitalált középkorba.)
Mondjuk a 8. század. Forrás:
Világtörténet évszámokban 1. 1789-ig Gondolat 1982
"A VIII. sz.ra tehető a homéroszi eposzok születése, valamint a főniciai betűírás átvétele."
Hérodotosz három jó napfogyatkozásával nálam sziklaszilárdan tartja magát. El tudom képzelni, hogy papiruszon jó állapotban, több példányban is fennmaradhatott Alexandria, vagy Kisázsia száraz vidékein. 1453 után pedig szakszerűen másolják.
