"Kövess engem" - ez a címe a számnak. James első lemezén van ('Az időn túl', 1986) de hungarotonék máig nem tartották érdemesnek egy CD-kiadásra. Pedig k.jó az egész lemez!!!
(ezt most nagyon off, de JUTESZEMBE!!!!! Intenzíven keresem James egyik szólólemezét. Van egy szám, amit nem tudok és nem is akarok kiverni a fülemből, bár a szövegét nem tudom, de talán az a szövege, hogy Kövess engem (?) Nélküled eltévednék
eskü nélkül, ítélet nélkül...
harsonazengés nélkül... meg ilyenek
Segítsen valaki!!!)
/Jajj, most abban sem vagyok biztos, hogy ezt ő énekli, évekkel ezelőtt hallottam ... :))))) /
Felültem megint a Zenevonatra, mint már annyiszor: izgatottan, kalandvággyal telve, hogy vajon ezúttal milyen új helyekre visz - a lokomotív felújítottan csillog-villog, a prospektusok is csábítóak. Kicsit csalódottan látom ugyan, hogy az útirányt most egyedül állította össze valaki, mert ezáltal sok, szívemnek különösen kedves táj biztosan kimarad az utazásból. (No de nem tragédia, legfeljebb hamarosan szerveznek különutakat is. Persze oda sokkal kevesebben fognak velem jönni, de ezt már megszoktam.)
El vagyok kényeztetve, tudom. Sajnos ezt a vonatvezetők is tudják, ezért tőlem senki nem kérdezi meg, hogy merre szeretnék menni. A profik magabiztosságával felvázolnak egy gyors útitervet: "pár határt elég átlépni, az utasok többsége még úgysem járt ennél messzebb". Hiába mutatok én nekik a Holdra - persze, ők is ellátnak odáig, sőt el is indultak már párszor - de most csak vállvonogatva legyintenek: "áá... az utasaink még itt sem értenek semmit!"... "De gyere, öreg, inkább ülj az asztalunkhoz" - ragadnak karon, a büfékocsi felé indulva - "beszélgessünk, muzsikáljunk egyet!" Ez a közvetlen hang jól esik (máris sokkal jobban érzem magam, mint legutóbb a 424-esen), úgyhogy elfogadom a meghívást ("-vagy inkább én hívjalak meg titeket?" Hmm... najó.)
"Ez a mi kocsmánk" - mulatozunk a házigazdákkal, közben még azon sem lepődöm meg, hogy a hangmérnök is pohárral kezében beszélget a csak kb.-beállított pult mögött... Böködöm, hogy egymásrakavarodott a dobgitár meg a pianíno, de mire a fejéhez kapna, James gitárja átharapja a kocsmazajt: "De jó lenne észnél lenni!" Körülnézek, de nem látom Zoránt, pedig ez a nóta kicsit rá emlékeztet. Nem a hangszerelés, csak a csupasz dal - olyan "sohassehiggyetekaszemeteknek"-féle. Kezd indulni a vonat, de már az út elején azt kell tapasztalnom, hogy csak az ismerős köröket futjuk, sőt néha úgy tűnik, mintha nem is mi haladnánk, csak az ablakban váltogatnák nekünk a képeket... Pedig elhagytuk a "12 inch"-határt is, hál' Istennek rég kívül vagyunk már a rádióbarát-zónán. Nekifutunk újabb és újabb emelkedőknek, de mindegyikről kiderül, hogy jelentéktelen domb volt csupán. A gitárok nagyon jó szólamokat játszanak, de csak a háttérben, így persze nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy a kelleténél több sorral próbálják ellensúlyozni a lehúzott potmétereket. A (mű-)fúvósok nagyon igéretesen indulnak, de hiába várom, hogy megemeljék a vonatot - kegyetlenül szórakoznak csak velem, igérgetnek, de nem ragadnak tökön úgy, ahogyan pl. a Hornheads szokott. Reménykedem, hogy valami izgalmas városba érkezzünk, vagy legalább körülnézhessünk egy nyugott réten, de itt most nincsenek meglepetések; zötykölődünk tovább a nagy hangversenyben, csak azt nem tudom, hogy merre... Égetően hiányoltam már egy bridge-részt a versszakok közé is, a dal vége felé pedig újból éneket, gátlástalanul formabontó vokálokkal. Talán a kavalkád ellenére mégis túlságosan észnél van itt mindenki.
A szünetben valaki feltett egy melankólikus, recsegő Tom Waits-lemezt a bárpult mögött, gondolom - de persze Presser Pici is tudja ezt a műfajt (), csak így ebben a társaságban valahogy furcsán hangzik. Nem tudom, miért kellett hangmintákat használni a valódi fúvósok helyett. Így az egész dal olyan műanyaggá vált - kár érte.
"Megjött Moszkvából a csomag" - panaszkodik Presser, és a társaság megértően csápol a slágergyanús nótára. Egyenes, korrekt, közönségbarát rock'n'roll; nincs is ezzel semmi gond. A mondanivaló sántít csak kicsit, mert hát igazán megértem, támogatom a kalózkodás elleni harcot, de egyrészt meggyőződésem, hogy a lemezkiadók eddigi, demagógiától sem mentes vagdalózásaikkal rendre célt tévesztenek, másrészt a kiadók és a jogdíj-elszámoló szervezetek működésében is épp elég kérdés vár rendezésre, amik talán sokkal jobban érintenék a szerzők zsebeit, mint a moszkvai Gorbushka piac... És hát bevallom, bármennyire is egyetértek a felháborodással, pont Presser szájából kicsit másként hangzik az "egy kis jogdíj - az, ami kéne még" sor. (A jogsértések témájánál maradva: kénytelen vagyok azt is megjegyezni, hogy szemmel láthatólag *mások* jogai már nem voltak annyira fontosak a BMG-nek sem, amikor ismét az AGI cég által szabadalmaztatott Digipak CD-tok olcsóbb, jogdíj-mentes másolatának használata mellett döntött. Az, hogy más is csinálja, nem mentség...)
"Nem olyan könnyű" - dünnyög megint Tom Presser a zongoránál. De a következő dalnál végre az LGT-t is hallom megint: üdítően visszafogott csapatmunka. James éneke és gitárjai, Dusán szövege, Somló éneke és szaxofonja, Solti ütőhangszerei - egyaránt nagyon fontos állomás az egész utazásban. "Nem felejtem el sosem, hogy mit kell elfelejtenem..." A következő dalt viszont biztosan hamar el fogom felejteni: a "Mikor leszek a tiéd" számomra a legkevésbé LGT-s szám, tiszta FM-rock. (Még a "Sose repülj az angyalokkal"-t is eszembe juttatta.) Itt szerepet kap majd a skip-gomb is, ezt már előre látom...
"Én úgy emlékszem", hogy ezt a nótát is hallottam már valahol ("knock-knock-knocking..."), sőt úgy emlékszem, hogy Gershwin is "Rhapsody in blue"-t írt, nem pedig "Blue Rhapsody"-t, de mindez most TÉNYLEG mind1. A dal hangulata, hangzása kétségtelenül a 76-os LGT-t idézi, remekül beilleszthető lesz majd koncerten az akusztikus-blokkba.
És hát még most jön csak az egész lemez egyik csúcspontja, a "Miért fáj úgy". Remekül megkomponált, igényesen hangszerelt dal. Itt érzem először azt a fajta ambíciót a csapatban, ami számomra az "Ellenfél nélkül" albumot fémjelezte (leszámítva a vonatozós utólsó dalt) anno. Itt is jobban örülnék valódi rezeknek (a szaxi mellett), de így is nagyon üt a szám. Kénytelen vagyok elismerni, minden korábbi benyomásommal ellentétben, hogy ha az egész album nem is, de ez a nóta mindenképp Igazi LákámátyívGjéTjé! Végre valóban izgalmasan változatos minden: az énekek, a zenei megoldások, a kis hangszerszólók, a kétféle basszus, a ritmika, a szöveg, a gitárok, stb, stb... Csak remélni tudom, hogy a fesztiválon is megszólal majd, legalább ugyanígy - és nem fog érdekelni, hogy hányan lesznek ehhez a színpadon! Külön jó pont a szememben, hogy a csapat ellen tudott állni a képzeletbeli producer óhajának, és a szám végén *nem* hozták vissza a refrént. Így ahogy van, nagyon tetszik! GRATULA!
"Mindent megtennék" én is, ha sokkal gyakrabban találkozhatnánk olyan igényes felvételekkel, mint pl. ez a lassú dal is. Kicsit sablonos hangszerelés, igaz, de mégis izgalmas. James és Pici vokáljai, hangszerszólamai tökéletesen kiegészítik Somló énekét - pedig sok kiegészítenivaló azon sincs. Lehellet-finom megtorpanások, játékok Solti részéről is - profik ezek, kéremszépen.
Az utazás végén, "Magyarország"-ra érve néhány dolgot el is felejtek már a kezdeti aggályaimból, piszkálódásaimból. Dusánra jellemzően nem teljesen felhőtlen, vegyes érzelmeket keltő, remek szöveg, lüktető, kicsit dél-afrikai popzenét idéző ritmika, megosztott éneksorok, szépen összerakott hangkép - méltó záródal.
Alan Leeds egyszer azt találta mondani, hogy "a nagy zenészeket az alkotmányban rögzítetten 16-sávos felvételekre kéne korlátozni", hogy kénytelenek legyenek a zeneileg fontos dolgokra koncentrálni, ne töltsék meg a sávokat csak azért, mert nehéz ellenállni a kísértésnek - és ez a gondolat most is eszembe jutott néhányszor a fenti utazás során. De beismerem, minden hibájával együtt is sokkal jobb lemezt csinált most az LGT, mint legutóbb. Még ha nem is volt sokkal nagyobb céljuk annál, mint hogy megint négyen együtt muzsikáljanak az utasoknak. Érdemes volt felszállni erre a vonatra - és biztos vagyok benne, hogy ezt rajtam kívül még sokan így gondolják majd.
bocs a szóismétlésekért és a nem túl szakértő értékelésért, de hát nem is vagyok szakértő, azok úgy is mindig csak a hibát keresik;-)
szóval teccik na!
Na tegnap este megvettem, bár pár száz ft-tal drágábbért, de ezt nem sajnálom érte, MEGVAN!!!!!
Rövid értékelést engedjetek meg, mint hozzánemértő botfülű:)
1. A mi kocsmánk - igazi kocsmazene, füstös lebujban veri a bárzongorát Pici és némileg fröccsizűen elhörgi a "dalt" - a közönség meg vele hörög:))
2. De jó lenne észnél lenni - igazi koncertszám, ajánlom a feszkóra, a sörtől bódult közönség felszabadultan tudná kántálni a címadó refrént - szívükből igazából nem kívánva az észheztérést:)
igazi örömzene ez is!
3. Visszamenni nem tudok - Tom Waits benyomás elsőre, némi asszociáció a Kotta nélkülre szövegileg, bluesos, szomorkás - szép.
4. Megjött Moszkvából a csomag - szenzációs szöveg, poénokkal, zseniális benyögésekkel, nagyszerű James gitárjátékkal.
A bizarr cím ellenére qrva jó szám, jól szórakoztam rajta!
5. Nem olyan könnyű - Pici és a zongora, elgondolkodtató, lassú, bús szám.
6. Nem felejtem el sosem - egy fokkal gyorsabb teljes zenekarú szám, nagyon szép, szívsajdító szám!
7. Mikor leszek a tiéd - Pici szerelmes dala:))
sms-sel, stb., jó szöveg itt is, és kiváló gitárjáték.
8. Én úgy emlékszem - rövid, régi LGT-re emlékeztető számocska.
9. Miért fáj úgy - ezt még emésztenem kell, hosszabb szám, más most nem jut eszembe róla.
10. Mindent megtennék - nagyon szép, megható szövegű, lassú zene - télleg szép szám!
11. Magyarország - gyorsabb a végére, egészen gyönyörű dal - most mást nem is írok róla, mert csak rontanék a feeling-jén...
Összességében nekem elsőre jobban bejött, mint a 424, nagyon tetszik, qrva jó zene. James és Pici uralja a számokat, Somló eléggé kevessé van jelen... A gitár felértékelődésének nagyon örülök!
Ez csak 2 meghallgatás után írom, még természetesen ízlelgetnem kell a lemezt:)
Bocs, a hosszú szövegelésért - de a topic életének egyik fénypontja a mai, tegnapi nap, ez talán megengedhető!
A MédiaMark-ban tegnap este 3190-ért osztogatták.
Este meghallgattam! Vegyes érzelmekkel viseltetek iránta eddig. Az első szám nagyon tetszik. A többit még kostolgatom. A "Megjött Moszkvából a csomag" c. dal kicsit a Kék likörre hasonlít. Az Angyalok és Emberek CD-n jobban tetszett volna. Egyenlőre ennyit a többit majd később.
Ma és holnap folyamatosan szállítják a boltokba. Tehát este jó esélyek vannak rá itt-ott. De azért lutri. Remélem, minél többetek még ma este berakhatja a lejátszóba.
Hát én nem tudom...
HZS nem válaszolt az előbbi kérdésemre, más meg nem tájékozott szerintem e témában, holnap az tuti, de a rajongók azé rajongók, hogy előbb legyen nekik:))
Mégegyszer mondom/kérdem, lehet hogy éjszakai sorbanállás lesz.!?
csettlik, Lappa, és a többiek - legyen ma kocsmázás vagy ne, többször már nem kérdem meg! :)))))
Nekem úgy is jó, ha mind meghallgattuk és utána összeröff, de akár ma is valahol meghallgathatjuk együtt - cabolopapagáj szólt, uff...
Ja, meg hogy a buli előtt külön hangpróbát tartanak a magnósoknak. Lesz egy feelingje ennek a festnek...
És hogy ők is csinálnak filmet, de ha a közönségből valaki jobbat csinál,
mint ők, akkor övé a pálma. :-)
Hallgattátok tegnap Picit a Petőfin? Elég hosszú beszélgetés volt és három dal: a Mikor leszek a tiéd, a Magyarország és a Megjött Moszkvából a csomag.
Jókedvű volt, jókat mondott, most csak két dolgot emelnék ki. Sokat beszélt a fesztiválról, előre csorgott a nyálam. (Csak jó idő legyen!) Nagyjából elmesélte a programot, és azt mondta, este 7-kor már színpadon lesz az LGT! Wow! Tabán-feeling. Hiszen fél kilenckor még világos van.
A másik: 17 dalt írt a lemezre, ebből végül 11 került rá.
akkor írok én is pár kedvencet, növekedjen a hozzászólások száma:-)
Momdj egy dalt azokért
Ezüst nyár
Vallomás
Kotta nélkül
Az eső és én
Nem adom fel
Veled, csak veled
Annyi mindent nem szerettem még
Embertelen dal
Gondolj rám
Zenevonat
