A garázsban most nincs hely a szereléshez, emellett nagyon hideg is van odalenn. Ezért beérem két képpel:
Szóval egy egészen átlagos, 20 hüvelykes vázról van szó, ami nélkülözi a kényelmes utazás kellékeit, úgymint a sárhányókat, a csomagtartókat és a kosarat. Remélem, a hétvégén lesz annyi időm, hogy mindent átszereljek.
No bizony rögtön körülnézegettem a neten, hogy mit is vettem (mert tegnap nem néztem meg a feliratot), és eléggé beijedtem, hogy tán mégsem láncot adtak vele, hanem ezt a rettenetes szíjat, meg nem tárcsa-, hanem dobfékeket - de ahogy hazafelé tekertem, váltig úgy tűnt, hogy bizony lánc van rajta meg két tárcsafék. És jó magas a váza, meg egyenesen lehet rajta ülni... A fékváltókart majd megszokom, az agydinamót kikapcsoltan nem is érezni. Szóval egy rendes trekking ez miden rávalóval, és ülésre nézve olyan érzést nyújt, mint egy váltós parasztbicikli. Amilyenre régóta vágytam.
Nemsokára lemegyek a garázsba, és berhelek rá ezt-azt a Hattyúról. Akkor aztán lesznek képek is.
No, itthon van végre az új gép. Mielőtt felkantároznám ezzel-azzal, különféle nevek forognak a fejemben. Mindenképen valami lóféle nevet akarnék neki adni, és ha lehet, típusához méltót. (Először Szürke Szamárnak akartam nevezni, mondván: annál jobban el tud majd bújni az erdőben, de - valljuk meg - az nem éppen előkelő, ráadásul szinte kínálja magát a lopásra.) Ezért beírtam a Sztaki-szótár anagrammakeresőjébe (http://szotar.sztaki.hu/docs/anagramma) a fajtáját: "Trek Soho." Ezek jöttek ki a szigorú keresésre (ékezethűen):
1. eh kos tor
2. eh kotor s
3. eh ok rost
4. eh ok s tor
5. eh ok sort
6. eh rostok
7. eh s torok
8. eh sok tor
9. eh sor tok
10. eh torkos
11. he kos tor
12. he kotor s
13. he ok rost
14. he ok s tor
15. he ok sort
16. he rostok
17. he s torok
18. he sok tor
19. he sor tok
20. he torkos
21. keh ostor
Nyilván nem kell a teljes névhez ragaszkodni: hétköznapi megszólítás céljára elég lesz a kifejezőbbik szó. Kékkel jelöltem meg azokat az anagrammákat, amiknek van valami értelmük, és valami (nem mondvacsinált) közük lóhoz vagy biciklihez.
- A (3) Rostok balcsillagzatú név: nem jutok megyek messzire, mert senki nem az izomrostokra fog gondolni, hanem hogy ez egy makacs, haladni nem akaró vén gebe, afféle rostok-ló. Tehát a (3) elutasítva.
- A (10) Torkos rettenetes gúnynév: így egy lovat csak akkor neveznék, ha én magam nem volnék az. Kilőve.
- A (21) Keh-Ostor név egyesíti magában minden lovak hátulütőit. Azaz hogy kehes (köhögős), és ütni kell hátul, hogy menjen. Ne is beszéljünk róla többet.
Nem ér semmit ez az anagrammacsináló. Jöhetnek az értelmetlen, de lóilag hangzó anagrammák. Itt van rögtön a Te Horkos. Nagyon szépen kifejezi, hogy (a) megszólításnak szánom, (b) igényesen jelzi, hogy ez a ló az erőfeszítésre született, (c) szépen latinosítható, és nem is jelent semmit latinul. Legközelebb az Orcus áll hozzá, vagyis az alvilág, de majd jól megnyomom azt a H-t, ha latinul kell bemutatkoznunk.
A jelen állás szerint tehát a lovamat Horkosnak hívják, de ha találok jobbat, azt kapja. A végleges döntés, mint mondtam, az első túra végén esedékes.
Leg végső esetben ajánlott és nagyon sok kompromisszumra kötelez. Egy járdaszegély lehajtástól is letörhet vagy kátyúba hajtástól is. A pálcás az sokkal strapabíróbb. Lásd Kivi írása.
Általában 5kg a névleges teherbírásuk. A kosár és a konzol is szinte kivétel nélkül műanyagból készül, tehát olyan nagy terhelést nem visel el. Esésnél a fém kosár csak deformálódik, ez viszont törik. Könnyebb cuccokhoz jó, a probléma inkább az, hogy a könzol a kormányra rögzül, a stucnitól balra-jobbra pár centivel. Tehát helyet kell neki biztosítani. Sok esetben (gyakorlatilag mindig) a kosár kitakarja az első lámpát, de legalább sötétben is látod mi van a kosárban. :-) Emiatt a lámpát valahova máshova kell helyezni.
Milyenek ezek az adapteres, levehető kosarak? Mennyire strapabíróak, mennyire lehet könyvvel meg ilyenekkel terhelni? Nem gáz az, hogy alulról nincs alátámasztva, mint egyes mezei kosarakon?
Rendben, kedves Nemo! Érvekkel meggyőzhető vagyok. Kivi tiszta lappal indul. A többi már csak rajta múlik. Örülök, hogy itt vagy ebben a társaságban! Kellemes napot!
Szerintem ennyi csipkelődést még nem kell sértésnek venned, így összevesznetek sem érdemes. Ha jól emlékszem, egy kategorikus kijelentésedből támadt ez a kis perpatvar, miszerint csak alapos okból szabad lemondani az elsőbbségünkről. Egy biciklista jobban teszi, ha rugalmasan kezeli az ilyen döntéshelyzeteket, és néha akár udvariasságból, akár kényelemből is lemondhat az elsőbbségéről.
Főként azért kerültem a teleszkópot, mint a pestist, mert nem tudtam volna vele együtt használni az első csomagtartót (a pálcásat). Anyám bicaján ilyesmi van: ott a két gyönge pálca és egy kormánypánt tartotta teszkókosár rendelkezik annyi önmozgással, hogy a teleszkóppal együtt valamicskét mozogjon, de rossz nézni, amit csinál. Nekem meg mindennél fontosabb az első kosár. Következő honlapi ódámat arról fogom írni. Röviden: abban lapul a nagy böhöm fényképező, és táskájában a többi értékes elektronika. Abból kajálok menet közben, ott van a térkép és az útikönyv. Oda gyűjtöm az almát, körtét. Végül pedig a kosárból szeegetem elő az időszakos ruhadarabokat: sapkát, kesztyűt, szemtörlő rongyot.
Ezen kívül utálom a teleszkópot, mert nem mozgok gyorsan olyan terepen, ahol érezném a hasznát. Emelkedőn pedig érezhetően fogyasztja a mozgási energiát. Ennél már csak a rugós nyeregcső rosszabb. Egy ízben huszonöt kilométert kellett ilyennel megtennem, és bizony hajtáskor járt föl-le rendesen, minthogy elég nagydarab ember vagyok. Rettentően kifáradtam tőle.
Ma láttam, amikor bementem a garázsba, hogy a váltó "kissé" furcsán áll a Hattyún, no meg a döglött küllők sem voltak túlzottan rejtőzködőek... akkor ez volt az ok! :( Sebaj, lesz még jobb is!
