Csak ceges okitas van, a kinti kozpontban... Hetfo ota itt vagyok, eddig ketszer mentem ket orat kocogni a kornyekbeli erdobe. Feljutottam 550 meterre, szuper erzes volt. De csak alapozok az oszi szezonra:)
Péntek este úgy döntöttünk, hogy átköltözünk Lillafüred környékére. Ennek egyik oka a már említett körülmények, a másik pedig, hogy miután feladtuk a Bükk 900-al kapcsolatos terveinket, semmi értelme nem lett volna lemenni forrásozni és barlangozni, majd este visszamászni Bánkútra. Így szombaton reggeli után összepakoltunk. Evés közben figyeltük, hogyan rajtolnak a teraszon a Bükk 900-as teljesítménytúra résztvevői, hallgattam, hogyan beszélik meg az útvonalat, vízvételi helyeket, latolgatják a lehetőségeiket. Sok tavalyi emlék előtört eközben, de még önmagam számára is meglepő módon sikerült ellenállnom a kísértésnek, hogy beleszóljak :)) Előző nap OT VJoe barátom jelezte, hogy szívesen velünk túrázna aznap, megbeszéltük, hogy feljön hozzánk Miskolcról, így míg rá vártunk, elbeszélgettünk a túra szervezőivel. Idén csak 35 körüli indulójuk volt a tavalyi 70-el szemben, ebben egyrészt az ígért rossz idő is szerepet játszhatott, valamint az is, hogy ugyanakkor zajlott a Rockenbauer Pál emléktúra.
VJoe érkezése után felpakoltunk (persze hátizsákunk most is több, volt, mint hátunk, így előre is jutott :) és elindultunk a P- és S- jelzéseken Csipkéskút felé. Mivel a közelében haladtunk, tettünk egy kis kitérőt a Felső-Borovnyákhoz, megbámultuk a lokátort és pecsételtünk a csúcsoszlopnál. Ekkor előkerült VJoe tavaly betelt igazolólapja is, aminek láttán kicsit elszomorodtam, az enyém ugyanis elveszett a postán (a teljesítésemet elismerték, de az a pecsétekkel teli lap sokat jelentett nekem)
Ezek után ereszkedni kezdtünk és hamarosan a Csipkéskúti víznyelőbarlangnál voltunk. A kód a barlang fölött egy fán jól olvasható. Lemásztunk a bejáratához, de nagyon sáros volt, így csak messziről néztük, ahol a patak becsordogál a sziklák között. Itt egy kis szúnyogriasztás után átszerveztük a csomagjainkat és kialakult a végleges sorrend: Felazso és én nagyzsákkal, Vjoe a két kisebbel (elől-hátul harci teknősként) Ádám pedig egy picivel.
Következő megállónk a Csipkés-kút volt, ahol jó sokáig kerestük a forrást. A csikónevelő telep közepén van, ahova elvileg tilos bemenni. Azért megkérdeztük, szabad-e és beengedtek. A forrás és a vízmű meglett, de kódot furcsa mód egyáltalán nem találtunk. Akkor még azt hittük, kell lennie valahol, később jöttünk rá, hogy mi voltunk pancserek.
Innen a P- jelzésen haladtunk Jávorkút felé egy csodálatos fenyvesen keresztül. Hatalmas, öreg fák, engem kicsit az Őserdő hangulatára emlékeztetett, nagyon megfogott, mindenképpen vissza szeretnék ide menni alaposabban is körülnézni.
Jávorkúton megnéztük a forrást (nagyon bőséges) és letelepedtünk ebédelni. Az idő eléggé lehűlt, fenyegető, sötét felhők gyülekeztek, de szerencsére nem lett eső belőle. Itt is bőszen keresgéltük a kódot és nem értettük, miért nem találjuk. Hamarosan kiderült, hogy addig adminisztráltunk GPS és térkép között, hogy végül a Bükk-fennsík túra igazolóhelyei közt szereplő Csipkéskút és Jávorkút a forrásos mozgalom pontjaként lett bejelölve a térképünkön. Sok bába közt elvész a gyerek tipikus esete
A jávorkúti pihenőt követően a Z- jelzésen ballagtunk sok kilométeren át műúton, melynek egyhangúságát csak a táj váltakozása és a víznyelők, barlangok jelentették, melyekhez kisebb-nagyobb kitérőket tettünk. Elsőként a Jávorkúti víznyelőbarlang, ami egy hatalmas tölcsér a földben egy belefutó patakkal. Az útról nem látható, célszerű a mellette futó szekérútról megközelíteni. A kód elég mélyre van festve, le kell mászni hozzá, de a sár miatt ezt inkább kihagytuk. (Mire jó a nagy zoomos fotógép :))
Innen csak egy ugrás a Bolhási víznyelőbarlang, ami kicsit szelídebb méretű, de a környékén kis tó/mocsár, patak is van, érdemes körülnézni. A kód itt is rendben, bár kicsit kopott. Továbbra is aszfalton gyalogoltunk, a műút jelzése átváltott S-ra. Itt elkövettünk egy csúnya hibát. Nem tudtuk ugyanis térkép alapján beazonosítani a Sebes-víz Keleti forrásbarlangot, így azt feltételezve, hogy biztos a térképen jelölt forrás és vízmű környékén lehet, elindultunk délnek, az üdülő felé. Átvágva a zsúfolt réten és a horgásztónál elértünk a vízműhöz. Itt kiderült, hogy tévedtünk, barlangnak se híre, se hamva. Elkezdtük összehasonlítani a nálunk levő 3 különféle térképet (azokon sem volt) és arra jutottunk, hogy inkább a patak völgyében lehet. Az egyiken találtunk egy Nyugati-forrásbarlangot, attól keletre kéne lennie :) (Azóta beszéltem a túramozgalom egyik szervezőjével, kiderült, hogy a Huba-forrásként jelölt helyen van. Azt mondta, hogy azért kényszerültek ezt a nevet feltűntetni, mert a BNP csak úgy adta ki az engedélyt, hogy ha a listán az ő barlangkataszterük szerinti nevet szerepeltetik, így sokan nem találják meg elsőre)
A sikertelen próba után nem keresgéltük tovább (az emlékeimben szereplő durva meredeket nem kockáztattuk nagyzsákkal), visszatértünk a műúthoz, immáron a S- jelzésen haladtunk tovább, majd kb. 1,5 km múlva elértük az útmenti víznyelőbarlangot. Ez sokkal kisebb, meredek oldalú lyuk, bár közvetlen az út mellett van, nem túl látványos, majdnem sikerült is elmenni mellette! A szájában deszkákból ácsolt védfal, a bepottyanás ellen. A kód az útról is látható.
Ezek után egy másik típusú barlang felé indultunk. Már egész a közelében jártunk, amikor kocogva megjelent velünk szemben a műúton néhány fiatal barlangi öltözetben, majd szintén beöltözve és kocogva mögöttünk egy másik csapat. Először átfutott a fejemen, hogy valami baj van, azért futkosnak, de a jókedvük nem ezt mutatta. Aztán elértünk egy kis ajtóval elzárt lukat, ahol két fiatal felvilágosított, hogy a BNP kutatóháznál barlangász tábor van és ennek egyik versenyszáma hogy le kell szaladni a barlang 1. sz bejáratához, végigmászni a járaton és ezen a kis lukon fel, majd vissza a házig, mindezt a lehető leghamarabb. (Szóval gyorsasági barlangászás :)) Az is elmondták, hol találjuk a bejáratot. Szerencsénk volt, hogy aznap zajlott ez az esemény, így le volt taposva a réten a gaz és a csalán, átverekedtük magunkat és máris a barlang szájánál álltunk. Érdekes látvány, ahogy a patak folyik és eltűnik a hegy alatt. Állítólag egy darabig simán be lehet menni, de nagyon nem próbálkoztunk, inkább csak lámpa fényénél lestünk befelé. A kód a barlang bejáratával szemben levő fán van, sajnos nagyon rosszul olvasható (állítólag hamarosan az összes kódot újrafestik)
Visszamásztunk a műútra és néhány lépés múlva máris a Tuskós barlangnál találtuk magunkat. Ez egy sziklahasadék korláttal, lefelé amennyire beláttunk, függőlegesen folytatódhat. A kód itt is kicsit kopott, de vakuval lefényképezve már nyilvánvalóvá vált a megoldás. A feljegyzése után továbbindultunk, elhaladtunk egy hasonló hasadékbarlang mellett és elértük a P- S- elágazását, ahol végre letérhettünk az aszfaltról!!! (sok kilométer után már mindannyiunk lába elfáradt tőle)
Itt egy réten kell áthaladni a jelzéseket nem nagyon volt hova festeni, de ügyesen megoldották. Itt VJoe kicsit eltérített bennünket, de szerencsére hamar rájöttünk és visszatértünk a jelzett útra. A réten jópár töbör és mélyedés van, némelyik fűvel, némelyik fákkal, cserjékkel borított. Sokat keresgéltük a Létrás-tetői/Szepesi barlang bejáratát a töbrök között, mikor a térkép újbóli tanulmányozása alapján visszatértünk a jelzettel nagyjából párhuzamosan, a domb oldalán futó szekérúthoz. A barlang bejárata egy lebetonozott aknafedő, közvetlenül az út szélén van, eltéveszteni sem lehet! A kód jól olvasható.
Az aznapra tervezett utolsó barlang elérése után igyekeztünk nagyobb sebességre kapcsolni és a S- jelzésen mihamarabb Lillafüredre érni, ahol szállást foglaltunk. A rét szélén az erdőt elérve egy őzet láttunk elsuhanni a fák között, majd egy tarvágás után a bükkösbe érve ereszkedni kezdtünk. A hatalmas ezüstös fatörzsek között olyan érzésem volt, mintha egy oszlopcsarnokban, vagy templomban lettem volna, önkéntelenül is lehalkítottam a hangomat és óvatosan lépdeltem. (Lehet, hogy a többiek jót szórakoztak rajtam ) Az út végén még egy megpróbáltatás várt ránk: a Vesszős-völgyben nemcsak hogy a meredek miatt kellett a lábunk alá figyelni, de a nagy esők miatt a patak is a medre helyett mindenfelé folyt, különféle hordalékokat rakva az útra. Ezen a szakaszon Ádám szárnyakat kapott, folyamatosan csicsergett (igaz, a hátizsákját már mi vittük :)) Felazso szidta a patakot, hogy miért nem a neki kijelölt helyen folyik, VJoe csak csendesen baktatott, én pedig a tavaly tavaszi Népek Tavasza teljesítménytúrás emlékeimet elevenítettem fel.
Végül szerencsésen elértük Lillafüredet, ahol bejelentkeztünk a panzióba (kicsit meg is zavartuk a recepcióst, mikor beállítottunk a három főre foglalt szobába négyen :)) A tapasztalatok sokkal pozitívabbak, mint Bánkúton. A szoba egyszerű, a fürdőt egy másik szobával kell megosztani (nem laktak benne), kicsit kopott, a csap nehezen működik, de minden ragyogó tiszta! (2500 Ft/fő árért) VJoe-tól búcsút vettünk, majd vacsora után megnéztük a panziónkkal szemben levő Szent István barlangot. A kód tökéletes, a bejárati kőfal távolabbi részére van festve, kicsit keresni kell. (Mérleg: kb. 19 km 1 csúcs+8 barlang+2 mozgalomban nem szereplő forrás)
Mi a múlt héten voltunk arrafelé, két neuralgikus pontra hívnám fel a b. figyelmedet:
1. A Sarvaly erdészházaktól fel a Tátikára (mi Sümeg felől mentünk) a murvás úttól egészen addig, ahol a KL vár felé menő földútját el nem értük bozótharc + túlélőtúra volt az egész. Ezen a szakaszon véletlenül vannak jelzések (K- meg kék és sárga pötty), bármelyiket látod, az jó.
Bár az ösvény néha beleveszik a dzsumbulyba, de a jelzések alapján az ösvény helye azonosítható. Ha jól navigálsz, láthatod a mohos Fekete-tavat is! Tábla jelzi a tavacskát!
2. A Sztúpától lefelé Zalaszántóra. Hát ott úgy eltévedtünk az erdőben, hogy ihaj! Pedig ott is vannak jelzések, csak éppen ösvény nincs! Fától fáig követtük a jelzéseket, de egy ponton túl nem láttuk a következőt. Tájolóval navigáltunk vissza a Sztúpához.
Egyébként nagyon szép az a szakasz!
Zalaszántón ajánlanám a Szent Vendel kempinget. Sátorral 1150 HUF/koponya, de lehet lakókocsit is bérelni. Jó fej a tulaj, jókat lehet dumálni vele. Tel:83/370-147
A kemping a falu északi végén van, az országút és a focipálya mellett, tízperces sétára a Tátika presszótól (pecsételőhely).
hm.. most éppen most adódna lehetőség, bár egyedül túráznék a kutyákkal.. Most eléggé elment a kedvem... Persze ha jössz a mecsetével, és vágod az utat, meg ugye ismered a terepet.. :) aztán lehet, h csak lemegyek mamámhoz Sopronba aludni.
Mit mondjak, Zala megye. Ezzel mindent elmondtam. Ha varsz a turaval oktoberig, akkor _elvileg_ ki kell legyen tisztitva, es fel kell legyen ujitva az egesz szakasz. Hangsuly az elvileg szocskan. Nagyon remelem, hogy tenyleg igy lesz.
Várhatóan péntek-szombaton megkísérelek Keszthely-Sümeg viszonylatban kékezni, egy alvással Z.szántón. Autóval mennék, mert kutyákat viszek, lenne hely, oda mindenképp, vissza Pestre még nem biztos. Pontos logisztika még nincs.
:) DE viccen kivul: Szerintem nem az a rutinos kekezo, aki veri a mellet, hogy en 3szor meg en 4szer, hanem az aki rendszeresen (kek)turazik. Persze amikor befejezed, es megvan az utolso pecset beirod ide a forumba, nagyon orulsz neki, de nem ettol leszel rutinos, hanem attol amit addig ateltel.
A pisztrángtelepről én is hallottam, szomorkodtam is miatta, mert szeretem azt a helyet, többször vettünk ott halat. Ahogy elhaladtunk mellette a vonattal, néhol látszottak az árvíz nyomai, de a medencékben sok hal volt és a sütőnél is nyüzsögtek a turisták. Úgy néz ki, hogy nagy kár érte, de valahogy túlélik.
Azt írtad, hogy rutinos kékező? Jajj, de jól esett, iszol valamit?
Komolyra ferdítve: hol vagyok én még a rutinos kékezéstől .... Véleményem szerint aki legalább egyszer teljesítette az OKT-t, az sorolhatja magát a "rutinos kékező" szekcióba. Nekem mindössze 435 km hiányzik ehhez .....
Tudom, brutális pusztítást végzett a patak, a pisztrángtelepet el is mosta. Ha belegondolok, hogy még abban horgásztam az árvíz előtt pár nappal, utána meg a telepről is, a patakról is a Hámori-tóba sodort a víz a halakat... amely már MOHOSZ-kezelésű víz, amely szervezet köztudottan egy vízfejű mammut, diktátor.
A kisvasút teljesen rendben megy már, nincs semmi gond a pályával?
Talán azért, mert ezeket jó régen hozták létre, amikor még tényleg a múzeumok "szárnya alatt" és támogatásával jöttek létre az ilyen kiállítások?
Azóta volt egy nagy zuhé és az Őskohó környékét kicsit elmosta a megáradt Garadna. Egy hete jártunk arra, a kisvasút sínjét már helyreállították, a kohó el volt kerítve, egy részén állványozva, amin munkások dolgoztak. Mivel csak arra kisvonatoztunk nagyon nem tudtuk megnézni, mi a helyzet.
Újmassa hogy tetszett? A 10/100 keretében májusban én is jártam ott, nagyon tetszett. Az őskohó mellett Lillafüreden a kohászmúzeumot is megnéztem, mindkettő ingyenes, viszont ennek ellenére nem valami összecsapott tárlatocskák, hanem rendkívül színvonalas, komoly muzeuológus munka, elsőre szerintem befogadhatatlan információmennyiséggel. Nagy élmény!
Más. Megérkezett a BAZ Megyei Kerékpáros Mozgalom díjazása is. Gyönyörű fém jelvény, nem gondoltam volna. A Bükk Forrásai mozgalom díjazását is sikerült begyűjtenem, igaz személyesen vettem át Miskolcon, a vasútállomástól 10 percre volt gyalog. Úgyhogy egy héten két mozgalmat is sikerült elismertetnem és a díjazást begyűjtenem.:D
Néztem :P Csak sztem mégegyszer nem veszem rá az 5 éves lányomat, hogy végigjöjjön velem arra és ráadásul szintidőn belül. :D Inkább a "7 Mérföldes Tekergés Ősz"-ön indulok vele, ott nincs szintidő.
ha a másik topik a "meztelen fotók a feleségemről" akkor ott lehet, hogy megköpködnek érte :) kabátból vagy PVC poncsó vagy Goretexes membránú. ez utóbbi télen és magashegységben is jól muzsikál, de árban 5-10szerese a másiknak. A Sandstone engem is sok helyre elkísért és elkísér de vízállóságban az ilyen középáras cucc nincs ott mint a másik 2.
Tanulunk, szép lassan tanulgatunk, mondta J. V. Dzsugasvili. Hát én is tanulgatok, a Vasi Volán honlapján megtaláltam Szombathely helyi közlekedésének menetrendjét, és - bár a hétvégeken eléggé sporadikus - van használható járat is. Köszönöm!
A Pomáz közelében levő János forrás környékén a viharok következtében több fa is kidőlt, az egyik pont úgy, hogy a száradó lombja eltakarja magát a forrást.
Mi most voltunk Kőszegen és onnan túráztunk, kirándultunk. A kollégiumban foglaltunk szállást.
Apartmant, 2*1 szoba, fürdőszoba, mert gyerkőcökkel voltunk. Tuti hely, tiszta, rendes. A gyerekekért fizettünk 1.100.--ot és a felnőtt ár pedig 1.800.- + 300.- idegenforgalmi adó.
Kérésünkre még hűtőt is raktak be. Tv a közös helyiségben. Az egyéb szobák 3-4 ágyasok, de ott is tisztaság volt.
Csak ajánlani tudom annak, aki csupán szállásként veszi igénybe. Napközben mi nem voltunk otthon. Nagy udvara és parkja van. A kocsinak parkoló.
