Könnyű sétának indult, de a végkifejlet bizony-bizony elkeserítő.
A kocsmától a már jól ismert aszfaltcsíkon indultunk, követve a K+ jeleket. Mikor azok balra el, akkor mi maradtunk az úton.
Ritkultak a jelzések, majd indult egy szekérnyom lefelé, de jelet nem találtunk.
Picit továbbmentünk, jel semmi.
Úgy döntöttünk, alaposabban körülnézünk a szekérnyomos útféleségen, hát nem ott volt a jel, kicsit odébb!?
Magas gaz, sáros keréknyomok, de lehetett haladni. Jelek is akadtak.
Emlékeim szerint a kanyarnál hatalmas falerakat volt, ezt vártuk, de semmi.
Egy furcsa jel, mely mintha azt mutatná, hogy aki jobbról jön, annak balra kell fordulni, de jobbról csak egy ösvány féleség érkezett, méteres gaz között. Előre mentem a patakmederig, de jelet nem találtam. Zsákutca.
Mivel a lerakat csak nem akart jőni, bambán továbbmentünk.
Jel semmi, és az irány sem tetszett. Visszafordultunk.
Akkor fedeztük fel a másik csapást, mely még magasabb gazban indult. Bíztató volt, hogy balra kerítést véltem látni, bár a gaz olyan magas volt, hogy ki sem látszottunk belőle.
Hamarosan megláttam az első jelet a kerítésen.
A várva vár lerakó tehát eltűnt, helyét felverte a gaz.
Kicsit elkeseredve tapostunk, a gaz magassága csökkent, de gyakorlatilag a kerítés mentén végig méteres gazok között haladtunk.
Mikor az út elindul jobbra, kicsit felfelé, akkor már nincs gaz.
Elérünk egy szekérúthoz, melyből balra ágazik ki az az ösvény, mely a Perei-Gaja átkelőhelyéhez vezet. Nem volt sok víz a patakban, sikeresen vettük az akadályt.
Innen nagyon kell figyelni, hisz az út kanyarog, de vannak jelek.
Egy különös kanyarnál érdemes figyelni, hisz a régi, lefestett jelek egy rétre vezetnek, mely felgazosodott, nincs tovább.
Visszamentünk megkeresni a jeleket.
A réttel részben párhuzamosan, sok-sok ösvény, vannak jelek is, de a váratlan fordulókra érdemes figyelni.
Nehéz szakasz.
Egy idő után a gazban az "ösvény" elindul a rét felé. Kevesebb, mint 100 méter, és elérünk egy szekérnyomot a magas fűben. Itt balra kell kanyarodni, később, a rét szélén jelek is lesznek.
Nem tart sokáig, indul ui. egy újab "ösvény" (taposás), itt jobbos kanyarral elhagyjuk a szekérnyomot.
Az első nagyobb fán ott a jel.
Sok gaz, keskeny nyom, a jelek eltűnnek.
Keresztezzük a vezetéket, de jel nincs.
Elérjük a keresztező jól járt földutat, jel itt sincs.
Picit balra, majd irányban indul egy füves, sáros út, ezen mentünk. Jelet nem láttunk.
Elértünk egy dombhoz, "megjött" a vezeték, de jel sehol.
Ahogy a térkép jelzi, követtük a vezetéket, volt szekérút is, jelet nem találtunk.
Mikor a vezeték jobbra el, akkor a mi utunk feljavult, de jelet nem találtunk.
Az irányt jónak minősítettük, folytattuk tehát a bandukolást.
Teljesen véletlenül visszafordultam, és találtam egy jelet.
Ezt követően újabbak.
Az útkereszteződés után kicsit balra, sok-sok jel.
Le kellett ereszkedni a patak melletti útra, ott volt a jel.
Elértünk egy "hidat", ezen átkelve felfelé indult egy szekérút. Jobbra, elől, a vízmosásnál volt egy jel, feltételezem, hogy az átkelő nemrég készült el, régebben kicsit odébb volt egy szűkület, ott lehetet átkelni.
Megindult az út felfelé, majd elértünk egy szántót. Innen már szekérút az erdő szélén, majd kicsit be az erdőbe.
Már látszott a víztorony.
Nagyeszterágáron rengeteg tiszta jel. K- és Z-.
Asszonykámnak elég volt, buszra szállt.
Kicsit később "jött" a kocsma, sör be, irány Zirc.
Még 1,5 kilométer aszfalt, de az állomás büféjében már várt a meleg bableves, na és a sör.
Kényelmesen elértük a 17:34-es majomringatót.
Az IC természetesen késett, de akkor már mindegy volt:o)
Kicsit melegebb volt, mint gondoltam, de örülök, hogy "letudtam" ezt a szakaszt.
Még pénteken beszéltem Pusztai Sándorral, ha lehet, vinnék néhány igazolófüzetet a Mályvád túrára, meg különben is, már másnak is ígértem, hogy küldök, de szokásától eltérően elég barátságtalan volt, nem kaptam, csak két darabot. Azért a héten elmegyek még egyszer, hátha még néhányat kapok. Korán ígértem, hogy mindenkinek tudok majd adni, de azért amennyit lehet, megpróbálok vinni Gyulára.
Ha adnak több füzetet is akkor én szeretnék kérni 3 db-ot. Mályvádon át tudom venni. Ha sikerült füzetet kapni lécci szólj hogy keresselek a túrán vagy előtte.
Sziasztok! Már sokat olvasgattam a fórumot, 2005.07.04-én kezdtem el az OKT teljesítését, most szerény 252,8 km-nél tartok. Beszámolóimat mindig honlapomon teszem közzé, ahol GPS-el készült útvonalrajz (újabban Google Earth-ben megnyitható, 3D-ben körbeforgatható) és szintábra is megtekinthető a leírás és a szép fotók mellett. Legutóbb a Badacsonytördemic-Tapolca szakaszt abszorváltam, 18-án gyönyörű időben. Érdemes már csak a képek miatt is megnézni :-)
Eladó egy CASIO Protrek PRG-80-1 túraóra. Mindent tud: digitális iránytű, hőmérő, magasságmérés (komplett elemzések!), barométer, stopper, világidő, napelemes, stb. Az óra vadonatúj, abszolúte karcmentes, két napos, usából kaptam, de az én vézna csuklómon nem mutat jól. Garancia tehát nincs hozzá, de nem is hiszem, hogy kellene. Megtekinthető, elvihető. 45.000,- pénzért. Borkutime szaküzletben 59.000,-ért árulják. Érdeklődj e-mailen! Üdv, Viktor. eviktor@fw.hu.
Ma voltunk az Északi Zöld igazolófüzetért a Kiadóban és csak egyet adnak személyenként, mert nagyon kevés van. Ezt mondták. A párom is csak egyet kapott, nekem nem tudott hozni, úgyhogy a jövő héten mehetek be én is.
Jövő hét elején bemegyek a kiadó könyvesboltjába és kérek még igazolófüzeteket, amit a Mályvád túra előtt minden érdeklődőnek oda tudok adni. Az igazolófüzet ingyenes és nagyon igényes! Esetleg postán elküldhetem, az még talán jobb is, mert szombaton amilyen korán lehet, indulnom kell a túrán, hogy a 18:35-ös vonatot elérjem, mert 26-ára szól a jegyem :))) és persze az én tempómban nem sok időm lesz a célban időzni. Tehát akit érdekel, szívesen kérek neki igazolófüzetet és így vagy úgy eljuttatom hozzá, csak dobjatok egy mail-t!
Lemaradt a link, tehát a http://www.karpategyesulet.hu/doksik/KL/ címről tölthetők le a Kárpáti Lapok, amiben 2005 májustól 2006 májusig vannak cikkek az Északi Zöldről.
Az Északi Zöldet a Magyar Kárpát Egyesület kezeli, ők alkották meg a túrautat. A Kárpáti Lapok c. újságban egy éven át rendszeresen beszámoltak az útvonalfestés nehéz munkájáról, nagyon élvezetes stílusban, sok képpel. Tanulságos olvasmány, innen tölthető le, illetve nekem is megvan, el tudom küldeni mail-ben (13 szám, 20 MB). Délután megyek a HTM szerkesztőségbe igazolófüzetet venni, olyan régen várom már, hogy megjelenjen :))) Jó túrázást!
ÉSZAKI ZÖLD (393 km) túraútvonal leírást kaptam.
A 70 oldalas színes utikalauz és igazolókönyv ingyen átvehető a XIII. Népfürdő u.15/D-ben a Hegyisport és Turista Magazin szerkesztőségében.
Részletes útleírás képekkel, 1:50 000-es szintvonalas térképekkel, a határ mentén való túrázás szabályaival, újonnan létesített gyalogos határátlépő helyekkel, szállásjegyzékkel.
Csak azt hiányolom benne, hogy ki az útvonal kezelője, és ki igazolja majd a teljesítést a végigpecsételt könyv alapján.
Na, majdnem eltántorítottál a túrától... De jmte bejelentkezett tegnap este, hogy megyek-e, mert jönne, így gyorsan újra kedvet kaptam. Úgy tűnik, mostanában mindenféle őrültségre kapható (pl. Tátralátó 30 várhatóan pocsék időben)... :))) Hihetetlen. Majd ketten küzdünk a szúnyogokkal, a dzsindzsával és a tájékozódással..
Csak ceges okitas van, a kinti kozpontban... Hetfo ota itt vagyok, eddig ketszer mentem ket orat kocogni a kornyekbeli erdobe. Feljutottam 550 meterre, szuper erzes volt. De csak alapozok az oszi szezonra:)
Péntek este úgy döntöttünk, hogy átköltözünk Lillafüred környékére. Ennek egyik oka a már említett körülmények, a másik pedig, hogy miután feladtuk a Bükk 900-al kapcsolatos terveinket, semmi értelme nem lett volna lemenni forrásozni és barlangozni, majd este visszamászni Bánkútra. Így szombaton reggeli után összepakoltunk. Evés közben figyeltük, hogyan rajtolnak a teraszon a Bükk 900-as teljesítménytúra résztvevői, hallgattam, hogyan beszélik meg az útvonalat, vízvételi helyeket, latolgatják a lehetőségeiket. Sok tavalyi emlék előtört eközben, de még önmagam számára is meglepő módon sikerült ellenállnom a kísértésnek, hogy beleszóljak :)) Előző nap OT VJoe barátom jelezte, hogy szívesen velünk túrázna aznap, megbeszéltük, hogy feljön hozzánk Miskolcról, így míg rá vártunk, elbeszélgettünk a túra szervezőivel. Idén csak 35 körüli indulójuk volt a tavalyi 70-el szemben, ebben egyrészt az ígért rossz idő is szerepet játszhatott, valamint az is, hogy ugyanakkor zajlott a Rockenbauer Pál emléktúra.
VJoe érkezése után felpakoltunk (persze hátizsákunk most is több, volt, mint hátunk, így előre is jutott :) és elindultunk a P- és S- jelzéseken Csipkéskút felé. Mivel a közelében haladtunk, tettünk egy kis kitérőt a Felső-Borovnyákhoz, megbámultuk a lokátort és pecsételtünk a csúcsoszlopnál. Ekkor előkerült VJoe tavaly betelt igazolólapja is, aminek láttán kicsit elszomorodtam, az enyém ugyanis elveszett a postán… (a teljesítésemet elismerték, de az a pecsétekkel teli lap sokat jelentett nekem)
Ezek után ereszkedni kezdtünk és hamarosan a Csipkéskúti víznyelőbarlangnál voltunk. A kód a barlang fölött egy fán jól olvasható. Lemásztunk a bejáratához, de nagyon sáros volt, így csak messziről néztük, ahol a patak becsordogál a sziklák között. Itt egy kis szúnyogriasztás után átszerveztük a csomagjainkat és kialakult a végleges sorrend: Felazso és én nagyzsákkal, Vjoe a két kisebbel (elől-hátul harci teknősként) Ádám pedig egy picivel.
Következő megállónk a Csipkés-kút volt, ahol jó sokáig kerestük a forrást. A csikónevelő telep közepén van, ahova elvileg tilos bemenni. Azért megkérdeztük, szabad-e és beengedtek. A forrás és a vízmű meglett, de kódot furcsa mód egyáltalán nem találtunk. Akkor még azt hittük, kell lennie valahol, később jöttünk rá, hogy mi voltunk pancserek.
Innen a P- jelzésen haladtunk Jávorkút felé egy csodálatos fenyvesen keresztül. Hatalmas, öreg fák, engem kicsit az Őserdő hangulatára emlékeztetett, nagyon megfogott, mindenképpen vissza szeretnék ide menni alaposabban is körülnézni.
Jávorkúton megnéztük a forrást (nagyon bőséges) és letelepedtünk ebédelni. Az idő eléggé lehűlt, fenyegető, sötét felhők gyülekeztek, de szerencsére nem lett eső belőle. Itt is bőszen keresgéltük a kódot és nem értettük, miért nem találjuk. Hamarosan kiderült, hogy addig adminisztráltunk GPS és térkép között, hogy végül a Bükk-fennsík túra igazolóhelyei közt szereplő Csipkéskút és Jávorkút a forrásos mozgalom pontjaként lett bejelölve a térképünkön. Sok bába közt elvész a gyerek tipikus esete…
A jávorkúti pihenőt követően a Z- jelzésen ballagtunk sok kilométeren át műúton, melynek egyhangúságát csak a táj váltakozása és a víznyelők, barlangok jelentették, melyekhez kisebb-nagyobb kitérőket tettünk. Elsőként a Jávorkúti víznyelőbarlang, ami egy hatalmas tölcsér a földben egy belefutó patakkal. Az útról nem látható, célszerű a mellette futó szekérútról megközelíteni. A kód elég mélyre van festve, le kell mászni hozzá, de a sár miatt ezt inkább kihagytuk. (Mire jó a nagy zoomos fotógép :))
Innen csak egy ugrás a Bolhási víznyelőbarlang, ami kicsit szelídebb méretű, de a környékén kis tó/mocsár, patak is van, érdemes körülnézni. A kód itt is rendben, bár kicsit kopott. Továbbra is aszfalton gyalogoltunk, a műút jelzése átváltott S-ra. Itt elkövettünk egy csúnya hibát. Nem tudtuk ugyanis térkép alapján beazonosítani a Sebes-víz Keleti forrásbarlangot, így azt feltételezve, hogy biztos a térképen jelölt forrás és vízmű környékén lehet, elindultunk délnek, az üdülő felé. Átvágva a zsúfolt réten és a horgásztónál elértünk a vízműhöz. Itt kiderült, hogy tévedtünk, barlangnak se híre, se hamva. Elkezdtük összehasonlítani a nálunk levő 3 különféle térképet (azokon sem volt) és arra jutottunk, hogy inkább a patak völgyében lehet. Az egyiken találtunk egy Nyugati-forrásbarlangot, attól keletre kéne lennie :) (Azóta beszéltem a túramozgalom egyik szervezőjével, kiderült, hogy a Huba-forrásként jelölt helyen van. Azt mondta, hogy azért kényszerültek ezt a nevet feltűntetni, mert a BNP csak úgy adta ki az engedélyt, hogy ha a listán az ő barlangkataszterük szerinti nevet szerepeltetik, így sokan nem találják meg elsőre)
A sikertelen próba után nem keresgéltük tovább (az emlékeimben szereplő durva meredeket nem kockáztattuk nagyzsákkal), visszatértünk a műúthoz, immáron a S- jelzésen haladtunk tovább, majd kb. 1,5 km múlva elértük az útmenti víznyelőbarlangot. Ez sokkal kisebb, meredek oldalú lyuk, bár közvetlen az út mellett van, nem túl látványos, majdnem sikerült is elmenni mellette! A szájában deszkákból ácsolt védfal, a bepottyanás ellen. A kód az útról is látható.
Ezek után egy másik típusú barlang felé indultunk. Már egész a közelében jártunk, amikor kocogva megjelent velünk szemben a műúton néhány fiatal barlangi öltözetben, majd szintén beöltözve és kocogva mögöttünk egy másik csapat. Először átfutott a fejemen, hogy valami baj van, azért futkosnak, de a jókedvük nem ezt mutatta. Aztán elértünk egy kis ajtóval elzárt lukat, ahol két fiatal felvilágosított, hogy a BNP kutatóháznál barlangász tábor van és ennek egyik „versenyszáma” hogy le kell szaladni a barlang 1. sz bejáratához, végigmászni a járaton és ezen a kis lukon fel, majd vissza a házig, mindezt a lehető leghamarabb. (Szóval gyorsasági barlangászás :)) Az is elmondták, hol találjuk a bejáratot. Szerencsénk volt, hogy aznap zajlott ez az esemény, így le volt taposva a réten a gaz és a csalán, átverekedtük magunkat és máris a barlang szájánál álltunk. Érdekes látvány, ahogy a patak folyik és eltűnik a hegy alatt. Állítólag egy darabig simán be lehet menni, de nagyon nem próbálkoztunk, inkább csak lámpa fényénél lestünk befelé. A kód a barlang bejáratával szemben levő fán van, sajnos nagyon rosszul olvasható (állítólag hamarosan az összes kódot újrafestik)
Visszamásztunk a műútra és néhány lépés múlva máris a Tuskós barlangnál találtuk magunkat. Ez egy sziklahasadék korláttal, lefelé amennyire beláttunk, függőlegesen folytatódhat. A kód itt is kicsit kopott, de vakuval lefényképezve már nyilvánvalóvá vált a megoldás. A feljegyzése után továbbindultunk, elhaladtunk egy hasonló hasadékbarlang mellett és elértük a P- S- elágazását, ahol végre letérhettünk az aszfaltról!!! (sok kilométer után már mindannyiunk lába elfáradt tőle)
Itt egy réten kell áthaladni a jelzéseket nem nagyon volt hova festeni, de ügyesen megoldották. Itt VJoe kicsit eltérített bennünket, de szerencsére hamar rájöttünk és visszatértünk a jelzett útra. A réten jópár töbör és mélyedés van, némelyik fűvel, némelyik fákkal, cserjékkel borított. Sokat keresgéltük a Létrás-tetői/Szepesi barlang bejáratát a töbrök között, mikor a térkép újbóli tanulmányozása alapján visszatértünk a jelzettel nagyjából párhuzamosan, a domb oldalán futó szekérúthoz. A barlang bejárata egy lebetonozott aknafedő, közvetlenül az út szélén van, eltéveszteni sem lehet! A kód jól olvasható.
Az aznapra tervezett utolsó barlang elérése után igyekeztünk nagyobb sebességre kapcsolni és a S- jelzésen mihamarabb Lillafüredre érni, ahol szállást foglaltunk. A rét szélén az erdőt elérve egy őzet láttunk elsuhanni a fák között, majd egy tarvágás után a bükkösbe érve ereszkedni kezdtünk. A hatalmas ezüstös fatörzsek között olyan érzésem volt, mintha egy oszlopcsarnokban, vagy templomban lettem volna, önkéntelenül is lehalkítottam a hangomat és óvatosan lépdeltem. (Lehet, hogy a többiek jót szórakoztak rajtam…) Az út végén még egy megpróbáltatás várt ránk: a Vesszős-völgyben nemcsak hogy a meredek miatt kellett a lábunk alá figyelni, de a nagy esők miatt a patak is a medre helyett mindenfelé folyt, különféle hordalékokat rakva az útra. Ezen a szakaszon Ádám szárnyakat kapott, folyamatosan „csicsergett” (igaz, a hátizsákját már mi vittük :)) Felazso szidta a patakot, hogy miért nem a „neki kijelölt” helyen folyik, VJoe csak csendesen baktatott, én pedig a tavaly tavaszi Népek Tavasza teljesítménytúrás emlékeimet elevenítettem fel.
Végül szerencsésen elértük Lillafüredet, ahol bejelentkeztünk a panzióba (kicsit meg is zavartuk a recepcióst, mikor beállítottunk a három főre foglalt szobába négyen :)) A tapasztalatok sokkal pozitívabbak, mint Bánkúton. A szoba egyszerű, a fürdőt egy másik szobával kell megosztani (nem laktak benne), kicsit kopott, a csap nehezen működik, de minden ragyogó tiszta! (2500 Ft/fő árért) VJoe-tól búcsút vettünk, majd vacsora után megnéztük a panziónkkal szemben levő Szent István barlangot. A kód tökéletes, a bejárati kőfal távolabbi részére van festve, kicsit keresni kell. (Mérleg: kb. 19 km – 1 csúcs+8 barlang+2 mozgalomban nem szereplő forrás)
Mi a múlt héten voltunk arrafelé, két neuralgikus pontra hívnám fel a b. figyelmedet:
1. A Sarvaly erdészházaktól fel a Tátikára (mi Sümeg felől mentünk) a murvás úttól egészen addig, ahol a KL vár felé menő földútját el nem értük bozótharc + túlélőtúra volt az egész. Ezen a szakaszon véletlenül vannak jelzések (K- meg kék és sárga pötty), bármelyiket látod, az jó.
Bár az ösvény néha beleveszik a dzsumbulyba, de a jelzések alapján az ösvény helye azonosítható. Ha jól navigálsz, láthatod a mohos Fekete-tavat is! Tábla jelzi a tavacskát!
2. A Sztúpától lefelé Zalaszántóra. Hát ott úgy eltévedtünk az erdőben, hogy ihaj! Pedig ott is vannak jelzések, csak éppen ösvény nincs! Fától fáig követtük a jelzéseket, de egy ponton túl nem láttuk a következőt. Tájolóval navigáltunk vissza a Sztúpához.
Egyébként nagyon szép az a szakasz!
Zalaszántón ajánlanám a Szent Vendel kempinget. Sátorral 1150 HUF/koponya, de lehet lakókocsit is bérelni. Jó fej a tulaj, jókat lehet dumálni vele. Tel:83/370-147
A kemping a falu északi végén van, az országút és a focipálya mellett, tízperces sétára a Tátika presszótól (pecsételőhely).
