Bogár László: A világ végfelszámolása 2014. március 12. 08:17
Aki ugyanis a „múltat végképp eltörli”, ahogy a nemzetközi kommunista mozgalom indulója, az Internacionálé egyik sora fogalmaz, az ezzel az emberi létezés lelki, erkölcsi, szellemi talapzatát zúzza szét. Erre pedig azért van szüksége, hogy ezzel gyökértelenné és kiszolgáltatottá tegye az emberi közösségeket, így a világ korlátlan és folyamatos kifosztása számára akadálytalanná váljék.
Mike Billington, az amerikai Felderítő Szemle hírmagazin felelős szerkesztője tévéinterjújában kijelentette: Az, hogy az Egyesült Államok kiszoította a hatalomból kiszorítani a szuverén megválasztott kormányt Ukrajnában bruttó bűncselekményt jelent, hozzátéve, hogy az Egyesült Államok elnökét, Barack Obamamát bíróság elé kell állítani.
De egy hibája van: az "amerikaiaknak", az USA-nak mint legfelsőbb globális hatalmi -és érdekcentrum jellemzése.
Inkább az az igaz, hogy egy globális, valóban internacionalista hatalmi szféra használja az USA erőforrásait, hadseregét, befolyását arra, hogy adu ászként irányítsa a világot és megnevelje a rakoncátlan országokat. tehát az USA társadalma, az amerikaiak nagy többsége is járomban van; csak elhitetik velük, hogy az ő nemzetük a legerősebb, az uralkodó.
Valójában amiket az USA rendszeresen csinál 1945 óta, az semennyire sem egy nemzet érdeke, törekvése, önkiteljesítése. A nebraskai farmereknek, texasi autószerelőknek és friscoi vendéglősöknek egyáltalán nem állt érdekükben, hogy az ő adójukból fenntartott bombázók Líbiában embereket irtsanak, vagy most, hogy Ukrajnában puccsot hajtsanak végre.
Persze van olyan szűk elit, New Yorkban, Bostonban, Chicagoban, Vegasban, akiknek viszont igen - de őket azonosítani az amerikai néppel, legalább akkora hiba, mint az ukrán oligarchákat a donyecki bányászokkal.
általában jól látható, hogy az USA és a britek együtt vannak mindenféle kétes beavatkozásban, de még ez se mindig igaz.
Líbiaval kapcsolatban pedig sokan hajlandóak elfelejteni, hogy pont az USA farolt ki a végére, és a franciák voltak a fő héják.
Németország is Nyugat, de ők általában sokkal megfontoltabbak. (ott van ugye a vicc, hogy Göring meséli Hitlernek, hogy nagyon rosszat álmodott, a távoli jövőben az oroszok és az ukránok összekaptak és Németország békíti őket.)
tehát a Nyugat elég sokféle és nem mindig egyeznek a vélemények.
én egyáltalán nem bírom Putyint és rendszerét, de úgy gondolom, magától nem menne bele egy újabb hidegháborúba, nyugati és amerikai szívességeket viszonozna és nem lenne ellenére a jó viszony. (főleg, hogy neki ott van a hátában Kína is, amivel sosem volt egyértelműen pozitív a kapcsolatuk) de ezt a Nyugat elbaltázta és szívességek/közeledés helyett inkább tüskéket helyezett az oroszok körme alá. néha úgy érzem, a hidegháború vége felé értelmesebb politika folyt, mint most.
Mi mindenesetre önként, egy érvényes népszavazás után csatlakoztunk a NATO-hoz, viszont arra nem emlékszem, hogy annak idején a Varsói Szerződésről is népszavazást rendeztek volna. A szavazók 85%-a támogatta a belépést a NATO-ba. A Munkáspárt és a MIÉP ellenezte a belépést.
Arról nem is beszélve, hogy előzőleg Magyarországot nem szállták meg a NATO fegyveres erői.
"Pedig erről szó nincs. A nyugat nem akar nyerni. A nyugat célja a nemzetközi jog betartatása."
Úgy látszik jól működik az agymosó médiapropaganda. Gondolkodni pedig fáj.
A nyugat nagyon jól betartotta a nemzetközi jogot. Afganisztánban, Irakban, Líbiában, Egyiptomban, Szíriában. Igaz ezt pár millió ember élete bánta, de ez belefér a nyugatnak. Meg különben is a háború, ha az a nyugat érdeke akkor jogszerű. A népszavazás, ha az a nyugatnak nem érdeke, akkor jogellenes. Tiszta ügy - demokrácia és emberi jogok mindenek felett!
Persze a hűséges és nyugatbarát elnyomó rezsimekkel semmi gond, lásd Szaúd-Arábia. Ahol konkrétan az Al-Kaida terroristák kiképzése történik, hiszen ők a nyugat zsoldosai, Líbiában is.
Az Ukrán Biztonsági Szolgálat herszoni területi központjának munkatársai az éjjel az orosz hadsereg kémeit fogták el, akik az ellenőrzőpont megkerülésével próbáltak behatolni a Herszoni területre a Krímből.
"AzEgyesültÁllamokelsődlegescélja aviláguralom –Ami az ukrán válság hátterében van."
"Azok az ország vezetői, akik túlzottan függetlenek, előbb vagy utóbb megbánják, mert az USA igen hamar kiméri rájuk a megfelelő szankciókat."
"Ki veszélyezteti az amerikai dominanciát? Ki képes megkérdőjelezni az amerikai hegemóniát? Pillanatnyilag csak az Oroszországról lehetne szó. Éppen ezért a Hideg Háború befejezése óta az USA egyre inkább harapófogóba zárja az oroszokat"
Most Ukrajnára került a sor. A NATO egyik volt szovjet köztársaság után a másikat kaparintja meg. Mindeközben a Fehér ház és a szorgalmasan együttműködő mainstrem média bizonygatja az embereknek, hogy az ukrán eseményeknek az égvilágon semmi köze az oroszokhoz, és ezt meg akarják etetni Putyinnal is, aki hangosan így gondolkozott néhány éve: A NATO egy katonai szövetség és egyre közelebb jön a határainkhoz, MIÉRT?
A közelmúlt eseményei fényesen bizonyítják, hogy a Szent Szövetség minden vágya Ukrajnát leszakítani Moszkva kebléről, az orosz flottát kiszorítani a fekete-tengerről, és NATO-USA bázist alakítani ki közvetlenül az orosz határ mentén.
Mert egyik sem volt... a "zárjuk Oroszországot NATO-ba gründolt ex szovjet tagállamok gyűrűjébe, nehogy kiemelkedjen a kvázi-középhatalmi státuszából" Bush doktrína volt...
"A „színes forradalmak” a 2000-es évek geopolitikájának egyik legérdekesebb fejleményei. Lukjanov szerint ideje a „színes forradalmak” kapcsán szakítani az eddig leginkább elterjedt két magyarázattal, azaz, miszerint a „színes forradalmak” az amerikai hírszerzés összeesküvései voltak (ezt főként Moszkvában hangoztatják), illetve azzal, ami szerint a színes forradalmak a „demokrácia diadalai” lettek volna (ez elsősorban Nyugaton hangzik el)."
Miért nem? Az az érdekünk, hogy a szomszédaink minél kisebbek és gyengébbek legyenek. Ha darabjaikra hullanak, az nekünk csak jó, főleg, ha magyar többségű darabok válnak le róluk és így azok visszatérnek hozzánk, vagy legalábbis magyarbarát-magyar kötődésű országok alakulnak belőlük a szomszédságunkban.
