Valoban jol nézett ki, ha a tömbrekonstrukciohoz hozzáképzeled a korban az apátságokon jellegzetes szines márványboritást, az oromzatok diszes ornamentikus faragásait, a vizköpöket, a párkányzat szobrait és a homlokzatok szobordiszitését is.
Kivételes szerencse, hogy egész Szántódpuszta megmaradt olyannak, mint ahogy 1730 és 1860 között kiépült.
Számos házzal, gazdasági épüólettel (istáló, goré, magtár), aztán kastéllyal és kápolnával.
Az egész falu a tihanyi apátság tulajdonában volt, mint Somogy egyik jelentős földesura.
Államositás után, nem verték szét, nem bontották le a régi zsupfedeles házakat, hanem csodával határos módon az egész puszta ránk maradt örökségül.
De, igen, van csárda is Szántódpusztán. A neve Ménescsárda. 1845-ben épült. Eredetileg cselédlakások voltak, és műhelyek hosszu nádfedées épület alkalmasabbnak bizonyult méretei révén vendéglátásra.
Sajna a tulajdonosa elhanyagolja, udvarát felveri a gaz, valamiért nem igazán müködik.
A Ménes csárdát is mutatom, ami ilyen módon régi 1845-ös épület, de nem történelmi csárda, mert eredetileg nem az volt.
De Somogyban és Zalában fennmaradt még az 1700-as évekböl több eredeti betyárcsárda (5-röl tudok, egyik kifejezetten hirhedt és veszélyes volt), majd idövel ezeket is mutatom.
A tihanyi apát emeltette a pásztornépek szórakozására és hogy az apátság bora elkeljen.
A helybeliek nem látogatták, hiszen tisztességes parasztember megtermelte magának a bort és pálinkát, arra pénzt nem adott ki.
A pásztorok és betyárok annál inkább látogatták.
A "közbátorság" (ma közbiztonságnak mondják) védelmében többször le akarták ezeket romboltatni.
Kétszer össze is irták őket, egyszer 1813-ban, majd 1864-ben is.....
Utóbbi esetben Mérey főispán le akarta öket romboltatni, hogy ne szolgálhassanak buvohelyül, de az arisztkorácia (élükön Esterházy herceggel, akiknek vastagon érdeke volt a csárdák fenntartása) ezt mindannyiszor meghiusitották. (Szerencsére).
Török berendezkedések. Először a Balaton délkeleti sarkának a környéke került török uralom alá. Endréden, hol a törökök egy párkányt emeltek, már az 1545–46. évi zsoldlajstrom szerint 73 müsztahfiz (várőriző) és topcsi (tüzér) volt az őrség (Velics–Kammerer: Török defterek II. 45.). Csakhamar a törökök birtokába került Koppány, 1552-ben Görösgal (ma puszta), az 1555. évi hadjárat folyamán Kaposvár, Koroknya, Babócsa, melyet azonban a keresztény sereg 1556-ban visszafoglalt. Az 1566. évi hadjárat folyamán, Szigetvár eleste után, Csákány, Csurgó, Babócsa, Berzencze, Vízvár, Zákány, Segesd, Marczali és Marót is a törökök kezébe került. Az 1595. évi hadjárat alatt Babócsát a magyarok visszafoglalták ugyan, de az 1600. évi hadjárat folyamán Ibrahim ismét hatalmába kerítette. Ez évben esett el Kanizsa vára, ezzel Somogy vármegye meghódítása befejezést nyert. A mint a török a vármegye területéből egy részt elfoglalt, vagy behódoltatott, azt a már meglévő kerületekhez csatolta.
Somogy felosztása
Az 1554. évi fejadólajstrom szerint a vármegyének behódolt része a mohácsi szandzsákhoz tartozott. A hódoltsági terület ekkor három járásra oszlott. Az egyes járások székhelyei Szerdahely (ma Kaposszerdahely), Vaskaszentmárton (ma Felsőszentmárton) és Görösgal voltak. Az utóbbi azonban kéza (birósági kerület) is volt (Velics-Kammerer i. m. II. 150–176.). Az 1555. évi hadjárat folyamán ismét jelentékeny terület került a török birtokába, úgy hogy Somogyban önálló szandzsák szervezése vált szükségessé. Az új szandzsák székhelye Koppány (ma Törökkoppány) lett. Ez a szandzsák a következőleg oszlott fel: 1. koppányi nahie (járás), 2. dombói nahie, 3. karádi nahie, 4. kőrösi (ma Kőröshegy) kerület, 5. marczali nahie.
A vármegye éjszakkeleti sarka a simontornyai szandzsákhoz tartozott. E szandzsák egyik járása az endrédi nahie volt.
Az 1571. és az 1589. évi adólajstromok szerint a vármegye területének egyrésze a budai, a másik a szigetvár–pécsi vilajethez tartozott. A budai vilajethez tartozó terület a koppányi szandzsákot alkotta, mely hat járásra oszlott fel, ú. m. a koppányi, a dombói (dombovári), a karádi, a kőrösi, a marczali és a zalavári nahiéra. A budai vilajethez tartozott még a simontornyai szandzsák is, ennek azonban csupán az endrédi járása volt a mai Somogy vármegye területén (Velics–Kammerer i. m. I. 327–331.).
Kanizsa elfoglalásával a közigazgatási beosztás is lényegesen megváltozott. Kanizsa külön vilajet székhelye lett, melyhez három szandzsák tartozott: 1. szigetvári, 2. siklósi, 3. kanizsai, 4. valpói, 5. pozsegai. Az új beosztás szerint Somogy vármegye területéből három szandzsák alakult. Kettőt: a kanizsait és a szigetvárit, a kanizsai vilajethez csatolták, ellenben a koppányi továbbra is a budai vilajethez tartozott (Mill. Tört. VI. 464.). 1610 táján, I. Ahmed szultán uralkodása alatt, a kanizsai elajet (miként ekkor nevezték) szandzsákjainak számát háromra apasztották, s a három szandzsák székhelyei: Szigetvár, Pécs és Pozsega voltak (Salamon Ferencz i. m. 270). Ez a beosztás az egész hódoltság alatt megmaradt.
Ezt igy még nem publikálták, mert személyesen a régészektöl tudom, de ennyit azért már megjelentettek belöle, amikor az álarc felleltét piublikálták, és ebben is van fantasy:
"A feltehetően a település határait jelölő áldozati gödrök különösen gazdagok, több rétegben állati és emberi egyedek maradványait is tartalmazzák. Rituális gödrök azonban a településen belül is megtalálhatók. A 1036. gödör felső szintjén öt kiskérődzó ép váza, az alsó szinten újabb kiskérődzó és kerámiatöredékek voltak. A beásással együtt sekély, ha-mus betöltésű gödrök és alig átégett, egyszer használt tüzelőhelyek indultak egy szinten. Ezt az objektumcsoportot a metszetek tanúsága szerint egyszerre létesítették. Azt gondoljuk, elsőként sikerült megragadni az áldozati gödör melletti szertartás helyszínét is, ahol az állatok leölését és az áldozati rituálét végezték. Az áldozati helyszíntől néhány méterre egy nagyobb gödörbe ásott kisebb, négyszögletesedő mélyedésben feküdt az agyagból készült, emberi arcot formázó maszk töredéke (Id. az ezt bemutató tanulmányt). Meglehetősen magas a telepen belül, feltehetően szintén szakrális okokból eltemetett-feláldozott emberek száma is. Ezek egy része bedobott, más részük pozícionált, fektetett (általában jobb oldalra zsugorított) vagy hason fekvő tetem volt, általában mellékletek nélkül. A feldolgozás jelen állapotában 49 emberi temetkezést kötünk a badeni kultúrához, amelyek a telepen belül kerültek elő, nem szabályos sírokként. Az áldozati jelenségek ilyen magas számú és változatos módú megjelenése, bizonyos jelenségek sorozatos ismétlődése arra utal, hogy ezen a településen bonyolult és igényes szakrális élet zajlott, gyakorta űzött rítusokkal. A települést nyugati irányban határoló áldozati gödrök értelmezése önkéntelenül felveti azt a lehetőséget, hogy ezek óvó-védő varázskört vontak a falu köré, így védelmezve azt."
Tudomásul kellene vennie a múlttal foglalkozóknak, hogy csak a valóság töredékét ismerhetjük meg! Csak azt amiről egyértelműen kiderül, hogy mi volt/mire használták,mi történt, stb. Még az írások tartalma is megkérdőjelezhető, a félreinformáltság, tudatlanság, vagy a szubjektivizmus miatt.
Elhiszem, hogy ezt nem könnyű elismerni, de ez van, eszed vagy nem eszed, akkor is!
Négy-öthetesorbánc után indulóbanvagyok amegérdemelt szanatóriumba, ésígyszíves soraira csakfuttábantudokfelelni.Afaltöredékkorakétséges— aközépkortólle az őskorig,a magamrészérőlúgyanyagában, mint festéséből inkább középkorinaktartom; igaz,hogy abichromfestés őskoricserepeken iselőfordul,defaltapasztásróleddig nem ismerem.Ez azonban nemjelentiazt, hogyamiteddig nemtaláltunk,azmásholelő ne fordulhatna;hiszen magam isásatokolyanmeglepődolgokat, amelyekfölforgatjákaz eddigielméleteket amiketmeggyanúsítanék,ha nem magamszedném fel őket. Acserepekmind aneolítikum-ból származnak,vagyisacsiszoltkőkorból, koruk körülbelül5000 év;a meandroiddíszítésűdarabok szerint a kornak avégéről valók, amelyami vidékünkönmárrendesenarézkorralkeveredik. Acserepekkelegyidősazállatcsontis, csakrégészeti értelemben őskori, geológiailag nem „őslény".Nemdiluviális,hanemalluviális, fiatalszarvasmarha koponyatöredéke. Mivelcsontvázakrólnemméltóztatott említésttenni,bizonyáranemtemetőről,hanem lakóhelyrőlvan szó,errevallacserepektöredékvolta azállatcsonttal való előfordulások is. Azt hiszemhamus-gödrök, tűzhelyeknyomaiéshulladék-vermekvannak ott. De valószínű,hogyvalaholközellehet atemető is,mert azősembernem ment messzire a temetkezéssel —olykoraputrijábatemetkezett is.Amiazó-halmi ősök nemzetiségét illeti,annak amegállapításáról természetesennem lehetszó.Akőkori rasszokrólcsak annyittudunk, hogy már akkor is kevervevoltakaz ún.hosszú-fejűelemek a rövidfejűekkel.Mindenprecízebbnek látszó megállapítás, mint pl. anémeteké,akik márameander-díszek népébenisgermánt látnak,mamég merő találgatás. Tömérdek, rendszeresásatáskellene ahhoz, hogy ezeket akérdéseketmeg lehetneközelíteni, sajnos, mireodaérnénk,hogy erre is volnapénzünk, akkoráraalegtöbbtelep éstemető elpusztul.Ugyan ahogy maállunk,lehet, hogy miméghamarabb. Acserepekmindenesetremegérdemlkamegmentést,addig is,amígaMúzeum Egyesületnekegyszermódjábanleszásatni.
A kaposvári neolitikus település felfedezése. Somogyi ősök a kései neolitikumból.
Gönczi Ferenc, a Somogy Megyei Muzeum akkori kurátora majd igazgatója a leleteket megküldte Móra Ferencnek.
Mórától ezt a levelet kapta.
Négy-öthetesorbánc után indulóbanvagyok amegérdemelt szanatóriumba, ésígyszíves soraira csakfuttábantudokfelelni.Afaltöredékkorakétséges— aközépkortólle az őskorig,a magamrészérőlúgyanyagában, mint festéséből inkább középkorinaktartom; igaz,hogy abichromfestés őskoricserepeken iselőfordul,defaltapasztásróleddig nem ismerem.Ez azonban nemjelentiazt, hogyamiteddig nemtaláltunk,azmásholelő ne fordulhatna;hiszen magam isásatokolyanmeglepődolgokat, amelyekfölforgatjákaz eddigielméleteket amiketmeggyanúsítanék,ha nem magamszedném fel őket. Acserepekmind aneolítikum-ból származnak,vagyisacsiszoltkőkorból, koruk körülbelül5000 év;a meandroiddíszítésűdarabok szerint a kornak avégéről valók, amelyami vidékünkönmárrendesenarézkorralkeveredik. Acserepekkelegyidősazállatcsontis, csakrégészeti értelemben őskori, geológiailag nem „őslény".Nemdiluviális,hanemalluviális, fiatalszarvasmarha koponyatöredéke. Mivelcsontvázakrólnemméltóztatott említésttenni,bizonyáranemtemetőről,hanem lakóhelyrőlvan szó,errevallacserepektöredékvolta azállatcsonttal való előfordulások is. Azt hiszemhamus-gödrök, tűzhelyeknyomaiéshulladék-vermekvannak ott. De valószínű,hogyvalaholközellehet atemető is,mert azősembernem ment messzire a temetkezéssel —olykoraputrijábatemetkezett is.Amiazó-halmi ősök nemzetiségét illeti,annak amegállapításáról természetesennem lehetszó.Akőkori rasszokrólcsak annyittudunk, hogy már akkor is kevervevoltakaz ún.hosszú-fejűelemek a rövidfejűekkel.Mindenprecízebbnek látszó megállapítás, mint pl. anémeteké,akik márameander-díszek népébenisgermánt látnak,mamég merő találgatás. Tömérdek, rendszeresásatáskellene ahhoz, hogy ezeket akérdéseketmeg lehetneközelíteni, sajnos, mireodaérnénk,hogy erre is volnapénzünk, akkoráraalegtöbbtelep éstemető elpusztul.Ugyan ahogy maállunk,lehet, hogy miméghamarabb. Acserepekmindenesetremegérdemlkamegmentést,addig is,amígaMúzeum Egyesületnekegyszermódjábanleszásatni.
A szennai templom van a boritoján, majd hozom erről is a fényképet.
de Somogyból a paleolitikus, neolitikus leletek,rézkori leletek, a hunkori leletek, honfoglaláskori leletek és a bronzkori leletek, különös tekintettel a mészbetétes kerámia kulturára is izgalmasak és ezekből a neolitikus, paleolitikus, rézkori, mészbetétes és hunkori országos jelentőségúek.
1706-ban Vak Bottyán generális Somogyban hadakozott, A Drávától a Balaton irányába vonulva a császári csapatoknak sikerült a kurucokat Igalnál utolérni és súlyos vereséget mérni rájuk.
Az igali csata szörnyű öldöklésbe fordult, nem maradt más utána mint fülstölgő romok, kuruc és császári katonák holttestei és polgári áldozatok.
A megmaradt lakosság a holttesteket egy halomba rakta, a romok köveit ráteritette, az áldozatokból kialakult dombon három keresztet emelt, hogy ezen a szent helyen oldja a szörnyűségeket békévé az emlékezés.
Szerintem, ahogy halad a topik lényegesen modosul a képünk az őstörténetünkröl és a Berci féle sirszámlálosdi
Ha figyelnél is, és nem csak grafománkodnál, látnád, hogy nem én, hanem a régészek számolják a sírokat, pl. ADAM, de legutoljára a hozott Szalontai cikk is leszámol pontosan 100 db 800 - 850 között földbe került avar sírt, és ebből messzemenő következtetéseket tesz, csakúgy mint Madaras, stb.
Előbb olvasunk, aztán írunk -- már ha egyáltalán megértettük az olvasmányunk tartalmát ...
értelmét veszti, mert az ösöket lehet nem ott kell keresnünk
Ja, hogy te eddig azt hitted, hogy minden mai magyar rendelkezik honfoglaló ősökkel ....