dzsugasvili82: "+1) Derüljön ki, mi a középső L betű Leslie L. Lawrence nevében! :-)"
"1972-ben Lőrincz L. László néven a Dzsingisz kán című ifjúsági regény volt az első. De ebben is van némi művészi, ugyanis már kész volt a könyv borítóterve, amikor kiderült, hogy létezik egy másik Lőrincz László a szépirodalom területén. Két egyforma név nem lehet, de a borítóra hosszabb név már nem fért, így került oda az L betű." L.L.L.
Megnéztem az ajándékokat, amiket a Jézuska hozott, elolvastam az interjút, éééés.... Úristen, 8 kötetesre tervezi a Báthory Orsit???!!! Ezt én bizony fenyegetésnek kell vegyem. És még csak az se derül ki, hogy hogy 8 kötet. 8 db könyv, vagy lesz majd olyan, amikor 1-2. rész ad ki egy kötetet, tehát az akkor még több alkalmat jelent! Ez a hátborzongató, nem Stephen King.
Azt mondja a női olvasóknak akar kedvezni vele. Hát megnézném azt a női olvasót, akinek ez jobban bejön a többi könyvénél. Amúgy egyáltalán létezik olyan olvasója, aki nem olvassa csak a fantasztikus könyveit, vagy csak a Lawrence-eket? Mert én nem találkoztam ilyennel. Aki itt írogató rajongó, az eddig még mindkettőt véleményezte, amennyire olvasom itt már egy ideje. Nem tudom, van akármilyen könyvvel nála értelme célcsoportokat megcélozni. Azért nem több százezres eladási példányszámok vannak Magyarországon, LLL-nél sem, ahogy beszéltük most többször is. Ha elkezd szegmentálni, negyedannyit ad majd el a végén, az meg csúnya lesz.
Belinkelem a szöveget, hátha ti mást olvastok ki belőle, pl. hogy "ha a Báthory Orsi nem jön be a rajongói magnak, akkor nem csinálom tovább":-D
Igen, és én már részekben leírtam korábban is ezeket az elmúlt másfél évben, 100 részletben. Sőt a Báthory Orsikat meg A piramis gyermekeit még "real-time" véleményeztem.:-D De pontokba szedve egész jól mutat, csak még el kell e-mailezni.
Íme a véleményem. Sajna baromi hosszú lett, de nem ment rövidebben. Előzetesen még annyit, hogy én mindent egyszer olvasok el, így ami pontatlanság előfordul, vagy amire nem emlékszek pontosan, az ennek a ténynek a következménye, és azért elnézést kérek. Nem könyvenként írok véleményt, hanem inkább ötleteket példákkal.
A fantasztikus regények nagyon különbözőek, így a tippek jó része a Lawrence-sztorikra vonatkozik, de a megfelelő pontoknál szerintem tudni fogja a szerző, ha a Lőrincz L. László néven írtakra is vonatkozik az ötlet.
1.) Nem jó a két kötetes szerkesztési mód. Nekem kezdettől fogva gagyi hatást kelt. Elég gyenge minőségű papírra nyomják, a puha borító is a legbénább minőség, meg se közelíti a '80-as évekbelit, a nagy betűk ritkás sorokkal rövid oldalakat eredményeznek. Borzalmas, na. Mint egy könyv kisgyerekeknek. Öregebbek szemüveg nélkül olvashatják. Inkább maradjanak a kicsivel jobb minőségű könyveknél, és abból az egykötetesnél.
2.)Az árak nagyon megemelkedtek az elmúlt években. Ezzel együtt semmiféle színvonal vagy minőségbeli javulás nem járt. Ezért is örvendetes lenne az egykötetes verzió visszaállítása. Akkor nejlonozni se kéne. Persze nem várom, hogy csökkentsék a mai, háromezer forintos árat, de akkor egy darabig most ne nőjön tovább.
3.)A témával kapcsolatban. Szeretem a fantasztikus sztorikat és a Lawrence-féléket is. Régen teljesen más stílus volt a kettő, a végére viszont már eléggé hasonlóvá váltak sajnos. A lényeg mindenképpen az lenne, hogy eredeti legyen a történet, és érdekes, izgalmas. Ezért a folytatásoktól óvakodni kellene, amennyiben nem áll rendelkezésre elég ötlet a megvalósításhoz.
Példának "A fekete anya kígyóját" mondanám, ami "Az ördög fekete" kalapjának a folytatásaként lett beharangozva, közben meg volt benne vagy két ördögimádó meg egy korábbi mellékszereplő, amúgy semmi különösebb kapcsolat. De önálló történetként sem lett olyan jó, így duplán csalódott voltam.
"A piramis gyermekeinél" elismételték az előző történetét, az elején volt egy kis szenvedezés cél nélkül, de amúgy kár volt megírni ezt a könyvet, ráadásul még az első részre is rossz fényt vet.
A "Három sötét királynál" tudtam előre, hogy folytatás, de csak a legvégén volt utalás arra, hogy itt megint Drakula-történet van, amúgy szintén nem volt egy komolyabb alkotás.
4.)A korábban Lőrincz L. László által sokat emlegetett ismeretterjesztést nagyon fontosnak tartom. Ezért szerettem meg - más dolgok mellett - a szerző könyveit. Ezek az elemek mára teljesen kikoptak a könyvekből. Régen mindegyik könyv másik országban játszódott, vagy ha pl. tibetes volt, akkor más-más kulturális elemre koncentrált.
De egy "Ördög, ördög, ki a házból!" az milyen többletet tartalmazott? "A játék rabszolgáiban" a netes játékok ügye került elő, de a kulturális - Nepállal kapcsolatos - részek hiányoztak szinte teljesen. A Báthory Orsi-történetekben ugyanez volt a helyzet.
5.)A Lawrence-féle könyvekben van a kulturális/országismertető tartalom mellett valamilyen aktuális témakör, ami körül az események forogtak (pl. a netes játékok). Ezek is jók, bár manapság egyre erőltetettebbek (pl. a netes játékok ügye) vagy amikor a levegő oxigén tartalmának változását kutatták valamelyik könyvben, vagy amikor valami kövér emberek mentek fogyni a Himalájába. Ha nem sikerül viszonylag reális ötletet kitalálni, inkább maradjon ki ez is, különben unalmassá, bosszantóvá teszi a regényt. Inkább koncentráljanak a cselekményre, gyilkosságra, nyomozásra.
6.)A történetek gyakran egzotikus helyeken játszódnak. Azonban a helyiek csak nagyon ritkán kerülnek főszerepbe, sőt, akárcsak jelentősebb szerepbe is. Ez már régen is hiányzott. Játszódhat a történet Indiában, Bhutánban, Nepálban, Thaiföldön, akárhol, de mégis mindig európai és amerikai emberek a főszereplők, áldozatok, gyilkosok, mindenki. Nagyon kevés kivétel van (pl. félig-meddig "A villogó fények kolostorának" főellensége, de ő se igazából).
A helyiek csak max. az indiai viccesnek beállított, segítő kisgyerek formájában, vagy a Lawrence mellé állított féldebil, ijedős szerzetes formájában vannak reprezentálva (ami egyébként sértő is egy idő után a tibetiekkel szemben). Ha Lőrincz L. László nem akar ezen változtatni, akkor inkább hagyja ki a félfogyatékos helyieket a könyvből, mert a századik könyvben ugyanazzal a stílussal bosszantóak már.
7.)A könyvekben lévő párbeszédeket nagyon le kéne redukálni. Vagy a tartalmukon kéne változtatni. Sőt, mind a kettőt egyszerre kellene bevezetni. Mert az azért hihetetlen, hogy ma már a könyv 1-2. oldalán párbeszéd kezdődik, és minden marhaságot tízszer körüljárnak, minden poént, minden cselekményt, majd még egyszer végig mennek ezeken pl. egy rendőrrel is, ráadásul ostoba módon belebonyolódnak, mint valamilyen harmadrendű szituációs komédiában. És ez egyáltalán nem teszi viccessé vagy kelendőbbé a történetet. Éppen ellenkezőleg. Nagy türelmem ellenére is néha már át akarok lapozni egyet-egyet a párbeszédek közül (a mai könyvforma mellett ez vagy 10-15 oldal!).
Régebben még 20-30 oldal volt a könyvek elején, ameddig Lawrence-ről kiderült, miért van éppen ott, ahol. Milyen konferenciára utazott, honnan jött a felkérése. Vagy "A nagy madárban" a rögtön a kulturális tartalommal kezdődött: Lawrence a sámánná avatása miatt üldögél az oszlop tetején. Egyedül. Vagy a fantasztikus regények elején régen szintén hosszas bevezetés volt, nem pedig idétlen poénkodás.
Rossz példának "A játék rabszolgáit" említeném, ahol valami kutya után megy fel L. a ház tetejére, és jönnek a szomszédok, és nem is részletezném. Ez tömény borzalom.
Ha ezeket meg lehetne szüntetni, össze menne a terjedelem egy normális kötetnyi hosszúságra, és így már meg is valósulhatna az egykötetes szerkesztés. Ráadásul senki nem bosszantaná magát a feleslegesen hosszú átkötő részeken.
8.)A helyszíneken színesíteni kellene. Ma mintha az USA-felé tolódna a hangsúly ("A piramis gyermekei" részben, Báthory Orsi-történetek, "A játék rabszolgái" részben), ami önmagában nem baj, csakhogy semmiféle jelentősége nincs a helyszínnek. Nem a Grand Canyonban játszódik a történet, nem is a floridai mocsarakban, a Sziklás-hegységben erdőiben vagy a mormonok között, hanem New Yorkban. De a tibeti helyszínek se adnak már többletet. A mellékszereplő szerzetesek számítógépes munkákat végeznek, a hegy barlangjában műanyag függönyök vannak ("A játék rabszolgái").
Miért nem volt Mongólia még soha helyszín? Az igazi Tibet, ahol Lőrincz L. László maga is járt már, a Lhászáig hosszú az út óta nem volt, ha jól emlékszek. Kína úgy általában? Oroszország is méltatlanul háttérbe van szorítva. De európai országok is jöhetnének, nem kell nekem semmi világrengető szenzáció, lehet Magyarország, Ausztria, vagy Szlovákia, csak legyen valami változatosság, és legyen szerepe a helyszínnek.
10.)Még a tartalommal kapcsolatban. A technikai, és ennek következtében minden tekintetben nagyon gyorsan változó világ az írók elé is nagy kihívást állít. A fentebb említett furcsa, erőltetett aktuális tartalom (pl. a különböző bhutáni, nyugat emberekből álló, bűnügyüket furcsa tevékenységgel álcázó csoportok) is ennek lehet a következménye.
Így nagyon erősen javasolnám, hogy a múltban játszódó történetek íródjanak. Amik pl. Lawrence fiatalabb korában játszódnak. Legyen második világháborús kémelhárító Mongóliában, ahogy ez eleinte előkerült még. Legyen Radzs Kumár Szingh is főszereplő! Ha könyvet olvasok, baromira nem arra vagyok kiváncsi, hogyan keres ki a számítógépes adatbázisából 2012-ben valakit a rendőrfelügyelő, vagy hogy GPS-szel hogy mérnek be valakit, nyugodtan lehet '60-as évekbeli a sztori, és akkor máris valami újat kaptunk.
Ez egyébként a Lendvay és Lawrence korával kapcsolatos kérdésekre is válaszreakció lehetne, mert ez így azért elég vicces szituációkat eredményez. A világháborús kémelhárító Lawrence 2012-ben többször is megkapja "A játék rabszolgáiban", hogy milyen fiatal még.
9.)A karaktereknek egyéniséget kell adni. Ennek következtében a számukat is redukálni kellene. Nem állapot, hogy a könyv elejére több oldalas névmutató kerül, rövid leírással együtt. Hát mi ez? Dráma? (A párbeszédek mennyisége miatt egyébként már majdnem.) Amikor először megláttam, megnéztem, jó könyvet vettem-e meg. A szereplőknek semmi egyénisége nincs. Nincs miről megjegyezni őket. Nem tudunk meg róluk semmit. A régebben még a kiváló de Carvalho, McKinley, a rejtélyes Jondon mellett indiai rendőrfelügyelőket, grúz filmrendezőt (Síva utolsó tánca) is elő lehetett újra venni, mert emlékeztünk rájuk. "Ja tényleg, ez a rendőr keménykedett a regényben, de jó!"
De ma már semmi ilyesmi nincs. Követhetetlen, hogy ki kicsoda. Nincsen szimpatikus és antipatikus, emlékezetes szereplők. Ez igaz a főszereplőkre is. Lendvay mindig is hasonlított Lawrence-re, de az utóbbi időben gyakorlatilag azonosak. És a korábbi mellékszereplők sztorijaiban is de Carvalho, McKinley vagy Santarcangeli atya is pontosan ugyanolyan volt.
Ezen változtatni kell. A '80-as, '90-es évekbeli könyvek mintájára. Kevesebb szereplő, több egyéniség.
10.) A Báthory Orsi-történeteket be kell fejezni. Iszonyúan gyenge az egész. A kislánynak nincs egyénisége, ugyanolyan, mint Lawrence, nyomoz össze-vissza 14-15 évesen. A történetnek semmi értelme. Az egész mű, a szüleivel való viszonyától az ismerőseivel való viszonyán át a tanáraival való kapcsolatig. Életszerűtlen. Katasztrófa. Mind a kettő. Be kell látni, ez nem megy. A néha megjelenő szellemnek semmi jelentősége, a két kötet 7-800 oldala alatt nem tudtunk meg semmi róla. Egy amerikainak talán izgi lenne, de Báthory Orsi-történetei címmel Magyarországon baromira nem az. Értékelhetetlen.
Megjegyzem, a "Rekviem a kacsalábértban" sokkal jobban sikerült a nő szerepébe belehelyezkedni. Persze azt nem szánta a szerző vicceskedő történetnek. Jól is sikerült.
Ja, és nem volt szép Leslie L. Lawrence alatt futtatni a könyvet. Esetleg eredeti néven nem vettek volna belőle ennyit se?
11.)Ezzel kapcsolatos, hogy a Lawrence-nek a nőkkel való viszonya a könyvekben szintén borzalmas manapság. A "Síva újra táncolban" tűnt fel, amikor a feminista, kötekedő nő végül ráhajt L-re, hogy hová is süllyedt a színvonal. Azóta viszont még lejjebb ment. Ma már szinte teljesen előzmények nélkül, mindenféle perverz jellegű, betegesen furcsa, rettentően erőltetett szituációkban egyszer csak jön egy 2-3 oldalnyi szexjelenet (természetesen párbeszéd). Nem néztem át a mondatokat még könyvenként, de gyanítom, nagy egyezések lennének. Ezt a vonalat így minden további nélkül meg kell szűntetni. Nem vicces, nem ötletes, nincs pozitív oldala. És ha esetleg még Lőrincz L. Lászlónak se sikerül ilyet beszuszakolni a történetbe, akkor megkapjuk a könyv befejezéseként.
"A játék rabszolgáinak" a végén az amúgy sem túl pozitív véleményemet jócskán lerontotta, amikor megjelent a semmiből a már elvált, a leírtak szerint kb. 23 éves, addig egyáltalán nem szerepelt fiatal csaj (az ismerős szenátor lánya!), és máris egymás karjaiba esnek a grál lovag Lawrence-szel, aki második világháborús kémelhárító volt (de még a történet szerint is azért itt-ott egyetemi tanár volt, lehet egy negyvenpár éves azért). Ez nem csak nem illett a történetbe, de gusztustalan is volt.
12.)A gyilkosságok módszerein is változtatni kell. Nagyon kacifántosak lettek az elmúlt években. És semmilyen reakciót nem váltanak ki a szereplőkből már. Abszolút életszerűtlen az egész. Ja, és egy határon túl a hullák ide-oda rakosgatása sem vicces. Ez főleg a kolostoros történeteknél volt jellemző. Legyen kevesebb áldozat, hagyományosabb módszerek, nem én akarom megmondani, pontosan micsoda, de a mai rendszer nem jó.
13.)Tudom, hogy túl nagy kérés, de legalább egyetlen egyszer próbálkozzon már meg a szerző akármilyen történetnél, hogy nem a legvégén van egy nagy leszámolás, ami legtöbbször egészen elképesztően hülyén van megoldva. Pl. Lawrence tudja ki a gyilkos és mi a helyzet, mégis a nagy hős mindenkit veszélybe sodorva kb. leszervezi a nagy találkozást, ahova mindenféle kitekert segéderőket szervez, akik majd megmentik őket. Ahelyett, hogy kőkemény nyomozóként előzetesen leütné a főkolomposokat a szobájukban. Vagy legalább egy részükkel előzetesen elszámolna. Ez izgalmasabbá tenné az egész könyvet.
Ez az ötlet igaz a fantasztikus regényekre és a Lawrence-történetekre is.
Ide tartozik, hogy Lawrence lehetne kicsit keményebb. Mára már szinte teljesen Sherlock Holmes lett a korábban azért James Bondosnak is mondott szereplőből. Erre oda kéne figyelni.
+1) Derüljön ki, mi a középső L betű Leslie L. Lawrence nevében! :-)
Nagyjából ezek a problémáim és az ötleteim. Ha már néhányat sikerülne közülük megfogadni, nagyon örülnék.
Megjegyezném, annyira fanatikus rajongó voltam régen, hogy nem egyszerűen összegyűjtöttem minden könyvét (a történelmi és ifjúsági regényeket kivéve), hanem az első kiadásokat gyűjtöttem össze, cserélgettem be antikváriumokban a második, harmadik kiadásokat és életmű sorozatokat (valamiért úgy vagyok vele, hogy az az eredeti). Minden könyve ott virít a polcomon, első, eredi kiadásban, némelyik dedikálva.
Éppen ezért zavar, hogy jelenleg még nem állt módomban megvásárolni a legújabb könyvet, 1500-2000ft-os áron még csak-csak megvettem volna, régi Gestás árakon... de most ünnepek és egyéb miatt 3000ft-ot nem tudtam érte kiadni. Januárban fogom tudni megvenni, akkor első utam a könyvesboltba fog vezetni és megnézzük, hogy most mi született... ;)
De addig is, lenne egy furcsa kérdésem, amiért lehet le fogtok itt hurrogni. Nem tudja valaki véletlenül beszkennelni és elküldeni? Adok email címet, ha szükséges. Nagyon hálásan megköszönném, egyszerűen nem nagyon bírom ki január közepéig, hogy megszerezzem :)) Tudom, hogy Laci bácsi kérte, hogy az internetről kerüljenek le a feltett változatok... :S Ha nem, akkor marad a január :)
Most pedig egy kis tisztelgés a klasszikusok előtt, mert az sem árt- A Gonosz és a Fekete hercegnő, Siva utolsó tánca, Monszun, Az ördög fekete kalapja, Sindzse szeme, A vérfarkas éjszakája, még sorolhatnám. Van amit már háromszor is kiolvastam ezek közül, de nem hiszem hogy ez lenne az oka annak, hogy szinte a komplett szereplőgárdára emlékszem- név szerint, az (ál)foglalkozásukkal együtt, emellett a sztorira, a helyszínre, a gyilkosra és indítékára, mindenre.. ha ezzel szembeállíttom mondjuk a tavaly olvasott Teaültetvényt, amiből Srí Lankán kívül semmi az égvilágon nem ugrik be, érthető az elkeseredésem. És nyilvánvaló a különbség.
Hol van az az érzés, amikor az ágyamban ülve féltem a kiáradt Mekong folyó vad sodrásától (Monszun), vagy a Kicsik dobogásától? Hol marad a döbbenet, amikor kiderült, hogy ki a Gonosz és Fekete hercegnő "rosszfiúja"? Olyan pillanatok, mint Gautschi házának megostromlása (Vérfarkas éjszakája), vagy az akciójelenet leforgatása az ingatag hídon (Siva utolsó tánca) bennem olyan mélyen rögzültek, hogy nem irthatja ki őket semmi. Ezért nevezem 5-6 könyvét alapműnek, a modern magyar irodalom fontos láncszemeinek, azaz klasszikusoknak. Nyilvánvaló, hogy aki szereti az írót, ezekre a dolgokra fog emlékezni, és nem az elmúlt évek kínlódására. Szóval időnként nem árt kiemelni, hogy miért imádjuk őt még mindig.
Az elküldés gombbal a rendszer most tüntette el egy fél órán át írt véleménynyilvánításomat, de nem röstellek még egyszer nekifogni.Tetszett El chombo értékelése az elmúlt tíz évről, már én is készültem ilyesmivel, szóval íme. Kezdem rögtön a hanyatlás kezdetének behatárolásával, ami elsőre azt hittem kemény dió, de Dzsugasvili pár napja leírt időrendi listáját böngészve nem is olyan nehéz:
A kritikus időpont szerintem 2002-2003. Ekkor jött a Siva újra táncol, ami kissé meglepett- hiába a visszatérő szereplők, és a viszonylag érdekes alapsztori a jetiről, valahogy nem fogott meg. Állandóan csak a Siva utolsó tánca járt a fejemben, ami szerintem az egyik legnagyobb klasszikus, egyértelmű hiányérzetem volt, és először kísértett meg a gondolat, hogy ezt talán nem kellett volna. Aztán ott van ugyanabból az évből a Vérfarkasok kastélyában, ami szerintem az első mű, ami nem rendelkezett számottevő kultúrális tartalommal- kaptunk egy falatnyi Írországot, de semmi mást. Ezután, nagy egyetértésben az előttem szólóval, két kifejezetten gyenge folytatás következett, Tizenhárom kristálykoponya és a Fekete anya kígyója. Az utolsó könyve, ami kifejezetten tetszett, az a Három sötét király volt (bár ezt is lehet erőltettnek venni, mivel harmadszor húzta le a bőrt Viorica Negrescu-Danról, ennek ellenére egy igényes, jól összeszerkeztett mű volt szerintem). Hogy abszurd a sakk miatt gyilkolás? Hát igen, de ennyi erővel elmondható, hogy a Gonosz és a Fekete hercegnő, ill. a Sziget a ködben gonosztevőinek indítéka is röhejes.
A Három sötét király óta viszont eltelt 6, azaz hat egész év. A könyvek azóta egyre kevésbé szórakoztatnak és tanítanak, a történetek átmentek logikátlan gyilkolászásba. Persze azóta is voltak kísérletek az újításra (lásd: Domingos de Carvalho: Portugál április, amiben egy teljesen más személyiségű főhős szemén átt láthattuk az eseményeket), de valószínűleg lebeszélték LLL-t erről az irányról, amit én nem is bánok. De sajnos továbbra is színtelen-szagtalan sztorik következtek- (A lófejű démon, Kilenc csontfarkas, Hannahanna méhei)- utóbbiban kb annyit tudtunk meg a történet középpontjában lévő Hettita birodalomról, amit a Wikipedia bevezető három mondatából is meg lehet tudni.
Aztán elérkezett számomra az első igazán nagy meghökkenés, az Ördög, ördög, ki a házból. 2010-et írunk. A történet nulla. A helyszín? Jellegtelen. A szereplők? Dettó. Tanultunk valamit? Nem. Befejeztem egy könyvet, és egyszerűen elégedetlen voltam, ebből kifolyólag dühös is. Aztán csodák csodájára, sok-sok év után végre kaptunk egy kis kultúrát, egy kis történelmet- megismerhettük Srí Lankát a Teaültetvényben. Az írás minősége sajnos már nem változott, de mégis felüdülés volt ranulni valamit. Jött a villogó fények kolostora, itt tetszett az a alaptörténet minden idők egyik legjobb tudósáról, bár a megvalósítás már itt is hagyott kívánnivalót maga után. A piramis gyermekeiről nincs mit mondanom- mindent leírtak előttem, az a könyv egyszerűen egy klasszikus meggyalázása volt.
Majd jött az abszolút mélypont, az Álmaim asszonya. Valószínűleg a női nem számára írodott, de ezt illett volna bejelenteni előtte. Nem rég itt megjegyezte valaki, hogy csak egy vámpírfiú hiányzott ahhoz, hogy egy idétlen, tini-ripacskodás legyen az egész. Hát, számomra még így is az volt. Egy átlagos LLL-könyvhöz képest, ez mire tanított? Hogy ne álljunk szóba idegen bácsikkal? Ehh, hagyjuk. Rengeteget olvasok, de az Álmaim asszonya életem legrosszabb könyve volt.
A többit már leírtam, jött az utolsó esély, a Játék rabszolgái, nem győzött meg, én pedig nem olvasok több új LLL-regényt. Én ide jutottam (megjegyzem, 2007-től olvastam folyamatosan az éppen aktuális könyveket, az azelőtt pedig nem megjelenési sorrendben, de nekem a tartalom és az írás stílusa árulkodott mindenről, az évszámokat csak a jobb tájékozódás végett csekkoltam).
Amivel a nagyon nagy probléma van, az a többi. Kezdve a tudományos-fantasztikus regényekkel. Itt a hanyatlás a Kicsiknél kezdődött. Az alap regény fantasztikus volt, a kicsik nyomában már nem annyira, de elment; a tizenhárom kristálykoponya viszont egyre inkább a borzasztó kategóriába sorolandó, és lerombolta azt, amit az első felépített. A Manituk hosszú kihagyás után "jött, látott és győzött". Számomra a top első kategória, 10/10, az a hangulat, történetvezetés, minden - perfekt. Ilyennek kell lennie egy LLL-féle scifinek, ha már ezen az emberiség előtti szuperkultúrán halad... Nagyon tetszett, egyik kedvenc regényem, imádtam olvasni (tényleg, elő is veszem valamikor...) Még a borító is szenzációs volt szerintem. Amikor megjelent és olvastam, úgy éreztem, régi scifit olvasok. A Kilenc csontfarkas a Studium Plusz első könyveként, hát... amilyen fantasztikusan jó volt az első, olyan borzasztó a második... és úgy látom LLL félbe is hagyta a témát. Nem is baj. Főleg, hogy gyakorlatilag ugyan az, mint a Kicsik, csak más szereplők, más helyszín és más emberiség előtti civilizáció. Örülnék folytatásnak, de tudom, hogy az első részt nem tudná elérni a mai mentalitással (pedig csak 4-5 év telt el :S). Aztán A piramis gyermekei. Egyenesen katasztrófa. Nem a nulla szint, hanem a mínusz... Egész jól megvalósított hogy az első folytatása, viszont tele felesleges leírással, az első kötet kuka, 10 oldalban összefoglalható, a második meg összecsapott, eseménytelen... Élvezhetetlen és az alap történet meggyalázása. És most akar még folytatást állítólag a Kegyetlen csillagoknak meg a Kicsiknek majd... Előre félek.
A sci-fi mellett ott vannak a történetek-sorozat kötetei. Ezeket sem tudom nagyon minősíteni. A Felakasztott Indián szigetén a Piramis gyermekeivel együtt a minősíthetetlen kategória. Ez a kettő megkockáztatom hogy olvashatatlan. A maharáni arcképe, mint már írtam, jobb, és egész jó is lehetett volna, ha jobban kidolgozott és nem nyakatekert bugyutaság ez is. Pedig elég misztikus volt és az alapötlet is jó, megkockáztatom, ijesztő horrort lehetett volna belőle csinálni. A Portugál április régen egyik kedvencem volt, hosszú volt, de jó, azt kell mondanom, bár sokan lehúzták, ez egy jó könyv. Nem eget rengető, de jó. És még brutális is eléggé. Az Ördög, ördög, ki a házból egyszer olvasható, egyszerű, emészthető köny volt, nem jó, de nem is rossz - a címétől viszont sikítófrászt kaptam... Amikor vettem, szégyelltem kimondani hogy mit szeretnék venni, mert féltem hogy hülyének néznek. Idővel sokkal jobbra ki lehetett volna hozni, elég nyomasztó volt, egy nagy hibája, hogy a környezet teljesen jellegtelen, bárhol játszódhatna, ír vonal semmi sincs benne. Pedig jó ötletnek tűnt amikor beharangozták, hogy jön.
Lendvay-könyvek közül a Hannahanna méheivel sem volt különösebb bajom. Olyan, mint az Ördög, ördög, ki a házból - nem véletlen, egy időben, pár hónap eltéréssel jelentek meg. Rövidebb, egyszerűbb, nem nyakatekert, és még a végére is rá lehetett jönni hogy ki a gyilkos és miről szól. Ez a könyv sem az élvonal, de nem is rossz, szerintem - karakterek jobban ki lettek volna dolgozva és Törökország rendesen be van mutatva, nagyon jó is lehetett volna. Nagyon felvillanyozott, hogy új ország, Török Riviéra, stb - aztán az egészből szinte semmi se lett. Itt is az időhiány volt a baj szerintem...
Végül a Báthory Orsi történetek első két darabja. Erről annyit tudok nyilatkozni - hozzácsapom a Felakasztott Indián szigetéhez és a Piramis gyermekeihez. A szerző munkásságának meggyalázása. Többel nem tudom illetni.
Egyre kíváncsibb vagyok az új regényre. Az ajánló alapján egész jónak tűnt, McKinley meg minden - két dolog, amit sérelmeztem már most, az megint csak az, hogy McKinley feltételezhetően nincs végig benne, mint a "régi szép időkben", a másik meg ez an apernyős ostobaság. Feltételezem megint valami apró hülyeség amivel 100 oldalakat eltölt feleslegesen; vagy valami szuper-fegyver ami majd kihúzza a bajból a történet végén, természetesen úgy, hogy még csak véletlenül is nehogy a legkisebb baja is essen a többségnek a végén - nem mondom hogy a gyilkosnak, mert az új regényekben általában már nem is az egy-két gyilkos felderítése a lényeg, hanem ahogy írtam, mindenki elkövetett valamit és minden egyes esemény más emberhez kapcsolható, más indokból... Ennek ellenére várom.
Az utóbbi évekből kiindulva; mondjuk a két kötetes regények óta, az elmúlt 10 év. A Siva újra táncol regényig nem volt semmi bajom a Lawrence-történetekkel, sőt, azt kell mondanom, az is nagyon tetszett, ráadásul "igazi" folytatás volt, még kapcsolódott is a Siva utolsó táncához szervesen. Eléggé kritikus szemmel nézek, de azt mondom, az egy nagyon is jó regény volt. Nem ért fel a régi klasszikusokkal és az előzményekkel, de jó volt. Hosszú, az eleje érdekes a meteorológusokkal meg jeti-vel, nem volt ki tudja hány gyilkosság, mindössze 3 ha jól emlékszem, az se ki tudja milyen kacifántosan - 10/8. Egy erős jó. A Fekete Anya kígyója az ellentéte, nem lehet folytatásnak nevezni, semmi köze az előzményhez, bonyolult, érthetetlen, agyontekert-facsart, az inkább a rossz kategória. A szádhuk sem volt egy nagy eresztés, főleg az eleje, meg a visszatérő karakterek is egyre inkább veszítették a stílusukat és személyiségüket, de ez meg pont azért tetszett, mert nem futott ki tudja hány szálon, csak egyen. A Három sötét királyt sokan dicsérik, nekem nem igazán jött be, önmagában elmenne, de az igazi régi Draculás horrorisztikus-brutális-nyomasztó könyvek közelébe sem ér, teljesen más téma, ráadásul kicsit bugyuta - sakk végett gyilkolászni? Ez volt az a könyv, ahol aztán tényleg senki sem az volt, akinek mondta magát - Lawrence persze mindenféle nyom nélkül mindenre rájött... Az egyedüli, amit itt tetszett, a borító volt - szervesen kapcsolódott a könyvhöz, már a páncélból a borítón rájöttem, hogy ez bizony Draculás-könyv lesz. A vízidisznók gyöngyökről álmodnak egész jó volt, végre egy egyszerűbb téma megint csak, sima drog meg hamis műkincsek, krimi-alapnak tökéletes, ezzel a problémám annyi volt, hogy a könyv egyharmada ahogy írták is, a végjáték volt, ott ült Lawrence az ablak alatt és nézett. A Karvaly árnyékában 450 oldalából kb 5 oldal volt a végjáték, meg 50 a mesélés a legvégén, ami kellett is. Itt a 700-ból 300 oldal a végjáték... Aztán jött a fordulópont, a Thumo. Ekkor igazán boldog voltam. A könyv leegyszerűsödött, Himalája, kolostor, sátortábor, hó, misztikum, két szál - nagyon tetszett, közel olyan volt, mintha egy régi regényt olvasnék, már csak a szereplőket kellett volna kidolgozni jobban. A Lófejű démon sem volt rossz, egy szál, véres, rejtélyes, csak túl lett dramatizálva, csavarva és túl bugyuta lett. Nem tudom, feltűnik-e, de a Három sötét király, a Vízidisznók gyöngyökről álmodnak és a Lófejű démon címei egyáltalán nem kapcsolódnak a regények tartalmához... De mindegy ;) A Fekete Özvegy megint csak nagyon tetszett, egy gyilkos, amire még rá is lehet jönni figyelmes olvasással, a történet lényege is kikövetkeztethető, logikus, egyszerű és NINCS ELNYÚJTVA. Ráadásul még nyers és brutális is volt. A Teaültetvény ezt a vonalat vitte tovább, bár itt megint csak több volt a felesleges mese, de megint csak nagyon tetszett, a 2. regény főleg. Azt kell mondanom, kezdett közelítei a Thumóval és a Fekete Özveggyel a régi regények felé. És ide csapódott A villogó fények kolostora is. Igazi csavar volt benne, hogy egy szerzetes a gyilkos. Végre. Azt kell mondanom, a Thumo óta - 2007 - javuló tendencia mutatkozott némileg, a könyvek egyszerűsödtek, érthetőbbek, logikusabbak lettek. Sokan lehúzták őket, de szerintem ezek még mindig megértek eghy 10/7-8-as értékelést, ami simán stabilan jónak nevezhető. Nem eget rengető regények, de szórakoztatóak, ovlashatóak, mind a rajongóknak, mind azoknak, akik most ismerkednek a szerző remekműveivel. Amivel javítani lehetett volna rajtuk, ismét csak, ha kevesebb a szereplő de azok jobban kidolgozottabbak, Lawrence kicsit keményebb; szerkezetüket nézve, ha bizonyos felesleges leírásokat kivesznek, jobban megvariálják a címet a felhozott példáknál, az ajánlón is lehetett volna segíteni. Ezekkel azt mondom simán megközelítették volna a régi klasszikusokat.
Ez a véleményem az elmúlt 10 év Lawrence regényeiről. Az újról nem tudok nyilatkozni, mert sajnos még nem tudtam elolvasni, de most hogy ennyit foglalkoztam itt a fórummal meg elemezgettem meg írtam, egyre inkább érdekel. Kritikus szemmel nézve azt megfigyeltem, kicsit különbözik a véleményem a többiekétől, és más is az ízlésünk. Nekem pl. a Lawrence történetekkel sosem volt bajom a Gesta idejében, kb. 1993-tól a könyvek bonyolódtak, egyre inkább egy kaptafára mentek, de igazi Lőrincz L.-stílus volt, nagyon jó regények voltak ezek is. Persze, akkor is a 90-es évekig írtak a legjobbak. De alapjában véve Én a Lawrence történeteket nem kritizálom. Születtek nagyon jó könyvek később is, pl. a Ganésa gyémántjai. Az simán 10/10. Gyengébb a Fekete Anya kígyója, meg a Szádhuk voltak - szerintem.
A Huan-ti átka nem Kínában játszódott, csak Kína történelméhez kapcsolódott. Laoszban játszódott a történet. És ez az egy ami Kínához kapcsolódik, de ez sem ott kap helyett (nem baj, jó volt Laosz nagyon is, legalább ilyen is volt. De Kína még mindig nem).
És igen, erre is utaltam a korábban leírtakban, de konkrétan nem írtam le, viszont evidens. Az új könyveivel semmit sem "tanít". A Himalájai történetekben ugyan azt ismétli, ez végül is nem csoda, mert már lerágott csont. De ez a központi téma, ez a szakterülete, nem írhat állandóan majákról (bár most aktuális lenne ;) ) és egyebekről. Ez oké is. De ha már itt van a Báthory Orsi vonal, akkor lenne benne a magyar történelemről legalább, a Báthory családról, legendákról, hiedelmekről, egyebekről. Lehet, hogy a későbbiekben majd lesz, ez rendben is van még, sőt, maga az alap ötlet tetszett is. Gondoltam magyar vonal, magyar történelem, stb. Ezzel szemben lement 2 regény, amik terjedelemben összesen elérték a szokásos 700 oldalt, széthúzva - aztán az első rész egy monológ volt ami gyerekeknek íródott nagyjából, a második meg egy Lawrence-féle történet csak teljes módon igénytelen szinten. A kettő együtt egy 0, külön-külön még annyi se. Senkinek sem ajánlanám elolvasásra.
Bár többnyire egyet értek az elhangzottakkal (egyébként a Huan-Ti átka azt hiszem Kínában játszódott, nem?), nekem valami más hiányzik a mai Lawrence könyvekből. Valami, amire Laci bácsi olyan büszke volt, úgy emlékszem, a Friderikusz Showban is ezt emelte ki: az ismeretterjesztés. A Lawrence könyvekből mindig sokat lehetett tanulni, történelmet, kultúrális érdekességeket, én imádtam ezeket a dolgokat. Az izgalmas krimi nekem csak ráadáas volt.
Ezért tudom, kik a párszik, vagy a vörös süveges szerzetesek, a neandervölgyiekről is volt pár érdekes dolog stb. Még a rovarokról is voltak érdekes dolgok, bár ezt a vonalat már teljesen leépítette. A Lőrincz. L. László könyveket nem is említve.. én innen tudom, hogy Temüdzsinnek hívták Dzsingisz kánt, vagy hogy a sólyom mongolul szongor.
De a Mogyoróallergiából mit lehet tanulni? Vagy a Piramis gyermekeiből (amit különösen sajnálok, mert az eredeti történet szuper volt)?
Laci bácsi hatalmas tudással rendelkezik a keletről, kár, hogy ezt egyre ritkábban szövi bele a könyveibe.
El Chombo nem sokat teketóriázott és rögtön billentyűzetet ragadott, hogy elmondja építő jellegű véleményét, amit utólag is köszönök. Viszont felhívta figyelmemet a karakterek limitált számára, ami "csak" 7000 db. Ezért megadom a közvetlen címemet is: tulpaman@gmail.com. Ide is jöhetnek a vélemények, ha esetleg kevés lenne a karakter. :D
Még egy apróságot hozzáfűznék, érzékeltetni amire korábban gondoltam, bár már lehet sok lesz belőlem :D
Vegyük alapul a Sindzse szemét. Igazi kőkemény krimi, már-már horrorisztikus, de egzotikus tájon, a saját maga jellegzetességeivel, kalandos is egyben; Himalája, expedíció, karaván, kolostor, falu, stb... Csak egy jelenetet emelnék ki. Amikor a harmadik tudós hulláját megtalálják a második pihenőhelyen, a barlangban, szíve alatt a purbuval - holdfény, hó, jéghideg, hegyek, fegyveserdő, sátortábor, mindenhol a nagy üresség, mezők, hegyek hó, kihaltság - és nem az első haláleset, tudva, hogy még újabbak is fognak következni, és bármikor bárki meghalhat, senki sincs biztonságban; Sera kapitány pedig arról beszél, hogy nyilván rolang lakik a tőrben, nem véletlen hogy mindig eltűnik, majd valaki mellébe szúrva kerül elő... Ez a pro.
A kontra meg legyen például a Lófejű démon, ahol előkerül vagy 10db ismeretlen, név nélküli, semmitmondó ember, vérben fürödve és a végén kiderül hogy egy vérrel teli edénnyel rohangásztak amit ijedtükben megsemmisítettek egy biztonsági mechanizmussal, a vér rájuk folyt, egy mérgezett tű meg beléjük állt (tartályba rejtett tű, ami a tartály elégésekor pontosan beleszúródik mindig mindenhogy mindenkibe sőt magától még mérget is fecskendez beléjük, mindezt úgy hogy nem hagy semmiféle nyomot) és meghaltak. Mindez úgy lett előadva, hogy a szerencsétlen egylábú "tejireng" féllábon odaugrált hozzájuk, lenyomott egy csövet a torkukon és kiszívta a vérüket, aminek még csak nyoma sem maradt, lévén hogy nem védekeztek ellene...
Melyikbe tudja beleélni magát jobban az ember, melyik a hihetőbb, melyik az ijesztőbb, misztikusabb, horrorisztikusabb? Segítek: nem a második... Ez már tényleg csak egy zárójeles megjegyzés, de más példákat is hozhatnék...
Mivel időm az ünnepek miatt, munka hiányában engedte, rögtön éltem is a Tulpa által kínált lehetőséggel, és le is írtam neki, ami hirtelen eszembe jutott Lőrincz L. László könyveivel kapcsolatban... Mivel annyira nem bízom a technikában, és bármikor lehet malőr, ha már ilyen szépen összegyűjtöttem a gondolataimat és megfogalmaztam őket kulturáltan, ide is leírom, biztos ami biztos, sőt egy kicsit még ki is egészítem (ott limitálva volt a hely) :) És itt legalább más fórumozók is egyetérthetnek vagy lehülyézhetnek, bár sok újat nem fogok tudni írni, a napokban nagyjából már leírtam azt, amit levélben is elküldtem most és ide is kiteszek... Szóval:
Az egyik alapvető probléma LLL mostani könyveivel a következő: nyilvánvalóan közel 100 mű után, már fogytán vannak az ötletek, ennek következtében a könyvek egyre inkább egy kaptafára íródnak. Ezzel még nincs is olyan nagy baj, hiszen ez a stílusa, és régen is azért hasonlóak voltak egy adott kategóriájú könyvei; de pont hogy változatosságnak ott volt a sci-fi vonal. Voltak az egymásra azért hasonlító, de mégis változatos Lawrence-könyvek, és a tőlük, de egymástól is teljesen elütő sci-fi, kicsit megspékelve a Lawrence-hez hasonló Lendvay könyvekkel, de a teljesen más stílusú Cockney regények sem maradnak ki a sorból... Ennyit azonban manapság már fenntartani nem lehetne, és nem is kéne bolygatni. Laci bácsi, bármit is teszünk, öregszik, az ötletek meg fogynak. Szóval: Lawrence és scifi - slussz! Az első és legfontosabb, szerintem, amire koncentrálni kéne: két fajta könyv. Kettő, nem több! És EZ a kettő! A jól bevált Leslie L. Lawrence kaland-KRIMI történetek, és a sci-fi könyvek. Nagy néha esetleg 1-1 Lendvay regény is jöhetne, de tényleg csak néha, és azt is úgy, hogy Lendvay karakterét visszaformálni a régire, mert újabban ő is csak egy Lawrence, más néven. A többit mind hanyagolni - Cockneyt nem bolygatni, történetek sorozattal nem tölteni el feleslegesen az időt, a Báthory Orsi meg egyenesen és most rögtön kuka... Habozás és gondolkodás nélkül! Nem kell tinilány főszereplő, és a Cockney-sorozat is régen csak úgy abbamaradt, ideje ennek is most rögtön befejeződnie, mielőtt jóval többet rombol LLL írói munkásságán, mint segít. Ebből a történetből semmi jót nem lehet kihozni, főleg hogy már az alapjai bukók...
A sci-fiben rengeteg lehetőség rejlik, játszódhat múltban, jelenben, jövőben, a lényeg hogy teljesen üssön el a Lawrence-könyvekből (írói stílus azért maradjon, de a struktúrája ne ugyan az legyen...). Ez változatosságnak tökéletes, és nagyon jó regényeket lehetne írni. Mint az Üvültő Bika, stb, akár sci-fi novelláihoz hasonló regényeket is írhatna. Ott volt az időutazás, az android-kérdés, idegen igazságszolgáltatók, stb - ezek mind-mind nagyszerű tudományos-fantasztikus regények alapjául szolgálhatnának. Ezekben nem voltak rejtélyes gyilkosságok, a végén meg nagy leszámolás - mint a Neander-völgyi vagy Kicsik témánál. Mindkét sorozat NAGYON JÓ VOLT, nem azt mondom, de egyre inkább húzni kezdett a Lawrence-féle történetekhez, a két stílus lassan egybemosódik (főleg hogy a Lawrence könyveknél is egyre több a krimi helyett a sci-fi elem...) A Manituk többek között pont azért tetszett és lett az egyik kedvencem, mert az nem ilyen volt, azon érezni lehetett, hogy: igen, ez valami más... A sci-fi az legyen scifi, játszódjon az ókorban, ide érkezett űrhajóságokkal, vagy kergessenek egy gyilkost egy űrállomáson a távoli jövőben; esetlg harcoljanak emberek közé beférkőzött idegenekkel, mentsék meg a földet, keressenek új bolygót maguknak évezredekkel a mai kor után, eccetra eccetra... Hajmeresztőnek tűnhetnek, főleg a mostaniak után, de változatos és rengeteg ötlet lehet benne... Amennyire én tudom, LLL rengeteget olvasott sci-fit, a Galaktikában ugye jelentek meg novellái régen, nem hiszem hogy ne lennének ilyen ötletei; ne nekem kelljen már adni, aki a sci-fiben nem mozog annyira otthon, mint Ő. Felüdülés volt a 2006-os, Galaktikában megjelent új, legutolsó novellája... Ezekkel még most is népes rajongótábort tudna gyűjteni, régi és új rajongókat, hiszen a tudományos-fantasztikum világát rengetegen kedvelik. Sokkal nagyobb sikere lenne, mint a tinicsajnak... Arra maximum a 30-40-es korosztályból pár női olvasó kíváncsi, de más nem... ;) (ezt onnan tudom, hogy csak és kizárólag ők dicsérik szinte.)
A másik, és legfontosabb kérdés a Lawrence-sorozat. Erre pedig ténylegesen ráférne egy igazi, nagy reform. Még most, idejében megállítani a hanyatlást... Az egyik legnagyobb probléma, ahogy már sok helyen írták és írtam én is itt: a szereplők jelleme. Régen mennyi nagy, jellegzetes, nevezetes szereplőt vonultatott fel a szerző? Az állandóan nyafogó, nyavalygó, "beszari" "Sera kapitány", a Lawrence-t látványosan terrorizáló Paz-Marin százados, Jondon láma, Roberty McKinley, De Carvalho, a kis púpos, mindenki által utált, agresszív Warren, stb... A mostani regényekben ezek hol maradnak? A régi könyvek összes szereplőjét fel tudnám sorolni fejből, a legfontosabb tulajdonságaikkal; a Teaültetvényvől vagy a Villogó fények kolostorából 1-2 év távolából NEM EMLÉKSZEM A SZEREPLŐK NEVEIRE SEM, nemhogy egyébre... Bár azt meg kell jegyeznem, mindkét regény tetszett, az utóbbi évek Lawrence-történetei közül messze a legjobban, főleg a Teaültetvény a Srí-lankai vonallal, ami teljesen újdonság volt ;) De, visszatérve az előző gondolatmenetre: a Sindzse szemét alapul véve, ott 5-6 főbb szereplő van, azok jól kidolgozva, nem pedig 15-20 semmilyen... Lecsökkentei a szereplők mennyiségét, de kidolgozott jellemet nekik! Ebből adódik a következő probléma. Mivel a szereplőknek nincs jellemük, csak egy semmitmondó nevük, így nem is váltanak ki semmiféle érzéseket az olvasóból - nem szeretjük, és nem is utáljuk őket. Csak vannak, hogy kitöltsék a könyvet. Megölik őket válogatott módokon, ennyi célt szolgálnak csak, ezt 1 oldalban részletezi a szerző, és le is van zárva az ügy... Régen súlyuk volt a gyilkosságoknak, most semmi. 15-20 ugyan olyan csak más nevű szereplőből meghal 10, na puff. És senki nem is törődik vele a regényben sem. Régen oldalakon keresztül sokkolta az embereket egy szekrényből előeső kedves barát zsinórral a nyakán, a mostani regényekben nagyjából a többiek csak röhögnek az ilyenen és nem törődnek vele... Ez sajnos alaposan elveszi a regény keménységét, komolyságát... Nem kell trancsírozni, nem kell vérben tocsogni, nem ostoba B kategóriás horrorokról lenne szó, de ha valaki meghal, annak azért legyen súlya. Ebből adódóan, Lawrence karakterének pedig keményedni kellene... Ott van tökéletes példának a II. világháborús veterán Lawrence, a régi Lendvay, vagy éppen Frank Cockney, esetleg Samuel Nelson (kedvenc fő karakterem, amilyennek egy ilyen regényhősnek lennie kell!). Ha úgy adódott, ha szorult a hurok körülöttük, habozás nélkül megölték az "ellent", nem pedig odacsődítettek biztosítéknak 10 másik emberkét aki majd kihúz a bajból, mindezt úgy, hogy a csúnya bácsiknak nehogy akár csak egy hajszála is meggörbüljön... Nem. Fogjon egy pisztolyt, lője keresztül a gyilkost, utána meg majd kimagyarázza magát, nincs az a bíró, amelyik elítélné egy sorozatgyilkosság elkövetőjének megölése után, főleg nem a világ végén... De még ha el is itélik, akkor is, abban az adott szituációban nem ezen töri a fejét, és nem is a széplelkét ápolka, hanem a túlélési ösztön vezérni... A keselyűk gyászzenéjében (egyedüli regényben) Lawrence habozás nélkül lelőtt 1-2 rosszarcot... Ez szerintem ismét egy nagy probléma, hogy a mostaniban unreális jólelkű lett Blobzang rinpócse.
Azt is leírnám, hogy régen logikusan ki lehetett következtetni, kicsoda a gyilkos, voltak apró utalások, nyomok, fejtörők, logikus volt minden, a háttérsztorit rendszerint nem lehetett annyira magunktól megsejteni, de ez is értelmesen és logikusan kiderült. Manapság semmi ilyen. A 20 karakterből 15 benne van valamiben; az egyik lop, a másik csal, a harmadik negyedik és ötödik gyilkol. Teljesen összemosódik hogy ki kicsoda, mindenki benne van valamiben, igazából nem is lényegesek már a gyilkosságok, rendszerint nem egy ember követi el őket és nem egy indokból, aztán még a fantasztikus elemek meg túlvilág meg egyebek is belekapcsolódnak. Ezeket is szépen ki kéne venni belőlük, ezekre ott vannak a már ismertetett sci-fik. Gyilkoljanak csak késsel, kötéllel, pisztollyal - néha lehet cifrázni - de ne ki tudja milyen ostoba bugyuta hülye módokon. Egy apró megjegyzés: késes gyilkosság. Akármelyik könyvet nézzük, semmi sérülés nincs az áldozatokon, csak elvágják a torkukat. Fojtogatás: semmi sérülés nicns az áldozatokon, csak megfojtották őket. Kérdem én, hol védekeznek, hol vannak rajtuk egyéb sérülések, hol volt olyan hogy valakit leszurkáltak, arról nem is beszélve, hogy miért, ha mindig mindenki pisztolyokkal mászkál - ha már azt vett, hangtompítót is tud rá venni - akkor miért kell kacifántos és kockázatos módokon elkövetni a gyilkosságokat? Legyen ez igazi, logikusan megírt és szerkesztett krimi!! Azt már tényleg csak zárójeles megjegyzsében, hogy akármelyik országban is vagyunk, mindenki be tud vinni fegyvereket mindenhova. Nem! Ne legyenek akkor lőfegyverek, legyenek kések, de a gyilkos is hibázzon, ne tudjon 10 embert ugyan úgy megölni - mindegyiknek simán elvágom a torkát és egy se védekezik. Apróság ez is, de - az én szememben - rengeteget tudna dobni a könyvek hangulatán, és sokkal jobban átérezném és bele is tudnám magam élni... Nem tudom, mennyire sikerült értelmesen leírnom és mennyire értettétek meg, mire is gondolok most.
Amit még megjegyeznék, az a könyvek megszerkesztése. A borítók terén valóban történik javulás, egyre jobbak és szebbek - nem kell ki tudja milyen díszesnek lennie, de nézzen ki jól, keltse fel az emberek érdeklődését; egyik legfontosabb aspektus, akár egy LLL-t nem ismerő, könyvesboltba betérő ember figyelmét is felkeltheti egy jól csengő cím, egy csinos, de nem túl csicsás borító, ami még kapcsolódik is a regény tartalmához, és egy megfelelően megszerkesztett ajánló. Ajánló, amelyből ki vannak véve a bugyuta elemek - az ilyen "LLL vásárol egy napernyőt, stb...". Milyen krimi lehet az, amiben ilyenek a kiemelni kívánt dolgok? Mintha egy gyerekmesét olvasnék... Nem ártana a betűméretet kisebbre venni, a sorközöket, behúzásokat, ezáltal jóval kisebb lenne a regények terjedelme, kevesebb lenne az anyagköltség, mindjárt kisebbnek tűnnének a könyvek, ami jelen esetben pozitív. Akár egy LLL-t ismerő, akár egy alig ismerő egyén utánanéz, hogy évi 2 könyvet ad ki, közel 100 történet után, minden évben, rendületlen, 30 éve, és ezek a regények 2 kötetes 700 oldalas könyvek - az ember elgondolkozik, ezeknek vajon milyen lehet a minősége?? Hát... pont olyan! Régen 300-400 oldalba belefértek a könyvek, és milyen jók is voltak! Ellenben a mostaniakkal... Kisebb az anyagköltség, már nagyobb a bevétel, és már talán többen veszik a könyveit, mert feltételezik, ha nem is olyan hosszú, de legalább jó (és egy 700 oldalas könyvnek a betűtípus- és méret átvariálással simán lehet egy 500 oldalas egy kötetes változata, aminek a vastagsága még fele akkora is...) Mindjárt sokkal jobban mutat. Nagyon szívesen vennék a kezembe egy 3-400 oldalas, kis, vékonyka, de mégis terjedelmes igazi Lawrence-krimit valami egzotikus tájon; de szép is lenne... Régen figyeltem meg, a Pannon könyvkiadó könyveiből amíg 1 oldalt elolvastam, annyi idő alatt a Gestásból 2-3 oldalt is... Érdekes, nem? :P ;) Nem írok le nagy dolgokat, javarészt a gyökerekre kéne csak visszavezetni az írót, ahonnan elindult.
A tájakkal nincs baj: a Himalája maradjon meg elsődlegesnek, aztán jöhet India - mint a Keselyűk gyászzenéje, de jó is volt -; Kína, Laosz, Burma, Nepál, változatosságnak 1-1 Európai ország (nem ragaszkodom MO-hoz, itt maximum adócsalás vagy c.gánybűnözés után lehetne nyomozni, már elnézést ;) és 1-1 Amerikai ország. De ott van valóban Japán, Ausztrália, Mongólia, ahol még soha nem játszódtak könyvek, pedig ez sem lenne rossz... Kína is eléggé elhanyagolt, pedig a Távol-Kelet szíve. Konkrétan egy könyv sem játszódott még ott... :S És fontos lenne még, hogy a helyszínek tényleg jellemezzék azt, ahol játszódik - a Báthory Orsi történetek pl. bármelyik ország bármelyik városában játszódhatnának... A Himalájai történetekből pedig éppen azt hiányolom, hogy már nem olyanok, mint régen voltak (bár az újat még nem olvastam, ehhez nem tudok hozzászólni). De szép is volt, amikor egy adott, jól felépített, valamiben jellegzetes és a többitől elütő kolostorban, fent a hideg himalájai télben bent ragadtak a kolostor falai között páran, aztán egyre fogytak, sorra haltak - nyomasztó volt, ijesztő is, rejtélyes, bele tudta magát élni az ember... Nem pedig egy egész adott területen, a kolostorban, mellette, más közeli objektumokban stb játszódtak. Imádtam a Sindzse szemét, a Halálkiáltókat, a Rodzsungok kolostorát, a Lebegőket... A Szádhukat és a többit ellenben már nem. Bár a Thumo felüdülés volt, ugyan az is keveset játszódott a kolsotorban (csak az elején) de mégis a régi könyvekre hasonlított. És A villogó fények kolostora is.
A sztorikat pedig vissza lehetne vezetni a régi gyökerekhez, de modernizálva. 2. világháború helyett aktuális politikai helyzetek, Afganisztán, Afrika, információs hadviselés, terrorizmus, drog-háborúk, és a többi és a többi. Ezek mind jó kis krimi-regények alapjául szolgálnának. Krimi regényekéül, tehát nem a mostani maszlag alapjául. Néha megspékelni egy-egy bosszú-hadjárattal, tudományos kutatással. Ott az űrkutatás, nukleáris fegyverek és hasonlók gyártása, orvosi dolgok, AIDS-ellenszer, rák-gyógyítás, stb, tudományos témák, amik köré rengeteg történetet fel lehetne építeni. És ezzel együtt: a régieket nem bolygatni, a folytatásokat elfelejteni, legalábbis addig, amíg nem tud LLL visszaállni a gyökerekre. A visszatérő szereplők természetesen maradjanak, de legyenek olyanok, mint régen! Mikor volt utoljára egy könyv pl, amiben Robert McKinley az elejétől a végéig benne volt és Lawrence-t csesztette? 2003, Siva újra táncol... 9 éve... 2002, Csöd - Domingos de Carvalho, 10 éve...
Nagyjából ennyi "rövidke" dolog jut eszembe, de ha még támad ötletem, ígérem, megírom ;)
Örömmel látom, hogy ismét beindult a fórum. Sajnos a téma nem kellemes, de sajnos egyet kell értenem az elégedetlenkedőkkel. A mostani regények csapnivalóak. A játék rabszolgáit még mindig nem olvastam ki, a második könyvvel szenvedek, a Bathory történetek nem jönnek be, A piramis gyermekei szintén semmit mondó iromány, pedig az első rész a kedvenceim között szerepel, és még sorolhatnám.
A minőségromlást nem lehet szó nélkül hagyni. dzsugasvili82 írta: "Nem marad más csak a hiábavaló netes morcogás." Ezt a jogos morcogást szeretném segíteni. Ha elkülditek nekem e-mailben, hogy miért nem tetszenek az új regények, esetleg ötleteket is írtok, hogy mit csinálnátok másképp Laci bácsi helyében, akkor ezeket összegyűjtve elküldöm "Az Öreg"-nek. Az én leveleimet biztosan elolvassa. Tudom, hogy ezeket már sokan megfogalmazták itt a fórumban, de szeretném, ha levélben küldenétek el. Persze alap, hogy a levelek kultúrált formában legyen megírva - bár a hozzászólásokat olvasva ezzel nem lesz gond -, ugyanis én a kritikákat nem írom át. Úgy lesz elküldve, ahogy én megkaptam. Nálam nincs cenzúra. Az ünnepekre való tekintettel egyenlőre még csak itt írok a kezdeményezésről, de január közepe fele a lapomon és a facebook oldalamon is bejelentem. Szerintem két hónap elég lesz a vélemények összegyűjtésére, aztán jöhet a mehet. Kíváncsi leszek a kiadó reakciójára, ugyanis figyelik mindkét oldalamat. :) Remélem, hogy valamilyen szinten elérjük célunkat. Megemlítem, hogy ha lehet, legalább ezt a fórumot olvassa.
Az oldalamat ma igazán érdemes lesz látogatni, mert délelőtt megérkezik a Jézuska, és szép ajandékokat hoz.
A leveleket az oldalam menüjében található e-mail címre várom.
Mindenkinek békés, boldog karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok!
Részben nem értek egyet. Amikorra a Studiumhoz került Lőrincz László már egyáltalán nem az, akit "mindenki szeret, mindenki imád, mindenki ismer". Szerintem ott két dolog jött össze: egyrészt az író szerintem több pénzt akart a csökkenő példányszám mellett (könyvpéldányonként), másrészt a kiadónak nyilván jól jött a még azét mindig igencsak nagy példányszámokat eladni tudó író leszerződése. Semmiféle hülyülést nem látok itt, épp az ellenkezőjét. LLL sokszor elmondta, hogy neki ez a munkája, amit az ezerszer átrágott módon naponta űz (reggel ír, délután javít, stb.). Csak az interjúknál mindenki szépen mosolygott, és egyetlenegy rajongó se vonta le a következtetést, hogy "úristen, dehát még ki is mondja ezt hangosan?".
Hát a többi mai menőnek tekintett 10 ezres példányszámú nyegle író mind hosszasan részletezi, hogy neki mi az inspirációja, hogy ő Berlinben, hogy ő Firenzében, hogy ő a tenger partján szeret írni, és hogy sokat jár kirándulni a hegyekbe, de ugyanakkor hajléktalanokkal is beszélget. Viszont el se tudja képzelni, hogy legalább az 50 legkedvesebb könyve ne legyen vele az íráskor, akárhol is legyen, mert azokba belenéz szükség esetén. És így tovább. Nem ám az, hogy Erika írógép, aztán minden nap, reggeltől estig, ha esik, ha fúj, és nincs olyan, hogy írói válság meg ötlethiány, mert "ez a munkám". Hát ez akkor favágás inkább.
Régen elhangzott, itt is le lett írva, hogy LLL szóbeli közlése alapján könyvenként állítólag 10% körül kapott régebben (ezt neten olvastam, szóval nem biztos). Múltkor egy rokonnal beszélgettem, mondtam ezt neki "A játék rabszolgái" kapcsán, kiröhögött, hogy el ne higgyem már. És talán tényleg ez lehetett a kiadó csere oka is, hogy a Studiumnál jobbak a "kondíciók". Annyira iszonyat sokat gondolom nem keres könyvenként, hogy ráhagyhassa az egészet vagy más tempóra váltson az írásban. Milliárdok biztosan nem jönnek össze, utálni meg biztosan nem utálja az írást, szóval marad a mai helyzet még egy darabig. Azok a régi nagy írók voltak 80-100-150 éve, Herczeg Ferenc meg Tormay Cécile meg Victor Hugó, akiknek hírnévből olyan sok jutott, hogy tényleg csak a minsőégre kellett koncentrálniuk. Itt belátható módon nem ilyen kategóriáról beszélünk, sőt ma nem is létezik ilyen kategóriájú író.
Akkor meg meg kell érteni, hogy bizony több évtizednyi sikeres pályafutás után is előfordulhat ilyesmi, amiért mi itt páran háborgunk. És nem marad más csak a hiábavaló netes morcogás. :-)
Azért azt érdemes megnézni: annak idején LLL megírta az évi 2-3-4 könyvet a Magvető könyvkiadónak, Pannon könyvkiadónak, majd a Gesta könyvkiadónak, (utóbbinál azért már nem annyira) óriási sikerekkel, olcsón, MO bestseller írója és leghíresebb írója is volt egyben, mindenki imádta a könyveit és oda volt értük. Most pedig mi történt? a színvonal elkezdett visszaesni, LLL kiírta magát, majd a Studium Plus átvette a Gesta helyét - van egy Lőrincz L. Lászlónk, akit mindenki szeret, mindenki imád, mindenki ismer, iszonyat mennyiségben kelnek el a könyvei, és évente minimum 2-t kiad, nosza, hajtsunk belőle hasznot... Innentől kezdve a minőség a béka segge alatt, a színvonal esik, a rajongók elfordulnak - a könyvek ára meg a másfélszeresére nőtt valóban 2-3 év alatt... Hogy azért a kiadó valamit nyújtson, a borítókat legalább próbálja helyrepofozni kissé... Itt már rég nem az a lényeg, hogy az olvasók élvezzék, amit a kezükbe vesznek, hogy az egy színvonalas könyv legyen, nem számít már LLL hírneve sem, egy dolog ami számít - hogy a korábban lehelyezett stabil alapok miatt minél többen vegyék a könyvet, amiknek az ára egyre emelkedik (az olvasók számának csökkenésével) és minél több bevétele legyen belőle a kiadónak; ezt pedig fenntartani csak az évi 2, pontosan, időre kiadott könyvvel lehet.... Ahogy írták is, színtiszta tömegtermelés. Nagyiparos munka.
Egyet nem értek. LLL miért nem tesz ez ellen semmit? Nem akaródzik kimondani, de... öregszik és hülyül?? Pénze van elég, nem hiszem hogy szüksége lenne rá nagyon... Feltételezem, hogy szeret írni, szereti az olvasóit, szeretne szórakoztatni, mint régen, és szereti azt a hírnevet, amit - jogosan - szerzett magának.... csak öregszik és kezdenek kicsúszni a kezéből a dolgot. Nyilván a kiadó nyomja, hogy írjon írjon; jó az amit ír, a fórumokkal hozzászólásokkal manipulálnak, elhitetik vele, hogy amit csinál, az jó, mindenki odavan érte, csak íron írjon és írjon, mivel a könyvek ára emelkedik, ő is csak többet profitál belőlük - ő pedig ír rendületlenül, azt kell mondjam ész nélkül, már csak írja ami eszébe jut. A kiadó pedig akasztja le a nagy pénzeket azoktól az emberektől, akik megveszik a könyveket azért, mert a régiek mennyire jók voltak, és majd talán ezek is...
Legfelső, novemberi bejegyzés. A Gesta 7 év alatt emelte fel 1000-ről 2000-re a könyvárat, és emlékszek, hogy mindig is elég olcsónak tartottam az LLL újdonságokat akkoriban. Aztán 2009-től átment a Studiumhoz, aki 2010 óta már 3000-re emelte az árat. Kicsit most félek is, hogy a következő Báthory Orsi már nem marad meg ezen a szinten...
November tájékán, amikor az új könyv még nem jelent meg, felnéztem a Facebook-oldalra, de láttam, hogy csupa haszontalan dolog volt, pl. hogy holnap megjelenik az új könyv, meg hogy mikor lesz dedikálás és hol (tehát kb. annyi, amennyi a hivatalos weboldalon), szóval azóta nem bojgattam. Az meg, hogy csak ömlengő kommentek vannak, nem lep meg. Azokhoz a bejegyzésekhez így dukál. De most hogy ezt írtad, tudom, hogy továbbra sincs ott keresnivalóm.
Én pl. úgy tévedtem erre a fórumra, hogy a talán legrégebbi rajongói oldalos, Big Joe (akinek ezúton is köszönet, mert nagyon sok hasznos infót, sőt könyvet szedtem tőle az elmúlt 10 évben), megszűntette a saját fórumát az oldalán, és ide irányított át. Sokáig csak ritkán néztem ide, de tavaly láttam, hogy ha nem is sok, de némi élet azért pislákol itt, így aztán írtam ide. Azóta egész szépen pörög az oldal szerintem. A Gugli 7. helyen dobja ki LLL nevére keresve, szóval más is ide találhat (főleg ha meglátja a Facebook-oldalt :-)).
Egyébként Big Joe-ról jut eszembe, hogy fent volt nála sok könyv az oldalán, ott volt, hogy LLL bácsit nem zavarja, mert megkérdezte tőle. Erre meg 2-3 éve megjelent, hogy a kiadó és a szerző kérésére le kellett szedni mindet! Úgyhogy valószínűleg a kiadóváltással a pitiánerség is magasabb fokra hágott, az árak is azóta szaladtak el, és amíg a 2008-as Manituk (nálam az utolsó jó könyv, ami kimagaslik a megjelentek közül, mert már előtte is jó pár gyenge jelent meg, nemhogy azóta) még a Gestánál jelent meg, addig az utána következőkben már egyetlen elfogadható se volt a mai napig.
El Chombo: én teljességgel egyetértek azzal kapcsolatban, ami az Az-ról írtál, ugyanakkor én úgy vagyok vele, hogy nem szívesen hozom fel Kinget példának egy LLL fórumban, bár szívesen tenném. . Hogy miért? Azt hiszem azért, mert Kinget nem sorolnám a színtiszta ponyvairodalomhoz, az ő művei hogy úgy mondjam, a ki-kikacsingatnak a szépirodalom felé (tényleg csak kacsintgatnak, nem mondom, hogy oda tartoznak).
Amit pedig te és Dzsugasvili a rajongókkal való kapcsolattartásról írtok: igen, ez valóban eléggé ellentmondásos- nem igazán tűnik úgy, hogy törődnének a rajongók véleményével. Valószínűleg ez itt a legnagyobb, legismertebb fórum LLL-ről, de nem hiszem, hogy LLL vagy a kiadóból valaki követné. A hivatalos oldal trágya,ez így van. A rajongói oldal viszont (Tulpa.lapunk) nagyon pofás, és igényes, sok kiegészítő dolog található ott...
Amit viszont nem említettetek, gondolom talán nem lájkoltátok, az a Facebook-oldala. Az utóbbi időben ott egyre inkább zajlik az élet. Sőt, most már túlzottan tenyérbe mászóak, sajnos: naponta tesznek fel idétlen kérdéseket: Mit olvastok éppen? Melyik LLL könyv kerül a fa alá? ... néha pedig azt is megkérdik, hogy mi a véleményetek? Hát, amilyen hozzászólások ott vannak, az röhej. Persze mások véleményét tisztelni kell, de ilyesmikre: Nekem nagyon tetszett :) vagy Jó az új könyv :) - mit lehet reagálni? ...ennél részletesebb, és okkifejtőbb véleménnyel nem találkozni ott. Ez kérem, találó kifejezéssel élve, a segglyuk szájúság. Az ilyen hsz-ek nem érnek semmit az én szememben, hogy finoman fejezzem ki magam.
És a legmegdöbbentőbb az egészben, egy igazán nagy furcsaság: negatív véleményt ott nem találtok! Speciel kettő negatív hangvitelű hozzászólással találkoztam ott a jó néhány hónap alatt, amióta lájkoltam az oldalt. Na jó, csak eggyel, a másikat én magam írtam :) És tudjátok, mi történt? Fél órán belül mindkettőnek nyoma veszett, törölték. Ezek után adott a kérdés: valóban számít a véleményünk? Mert egyáltalán nem úgy néz ki.
Szerintem félreértés van a dologban, mert visszanéztem, és itt mindenki csak dícséri A Föld alatti piramist, a legutóbbi véleményező is. Ő is épp azt írja, hogy amennyire fantasztikus lett az, annyira gyatra a tavalyi folytatás.
Az e-mailjét az olvassa, legalábbis pár éve még olvasta, jó pár alkalommal leveleztem vele, normális időn belül válaszolt, és szokta is emlegetni néha, hogy levelet az olvasóival. Ha a véleményedet oda megírod, akkor van esély, hogy lesz reakció. Persze ez nem helyettesíti a fórumot, ahol a beírók egymás véleményét is látják, illetve lehet párbeszéd.
Az igaz hogy a stíluson nagyon nem kéne változtatni, maradhatna a végén a nagy lemászolás, csajozás, ilyenek, ez oké - unalmas néha, de mégis csak ez a stílus, ezért szeretjük (szerettük?). Csak tényleg, a szereplőknek jellem, a gyilkosságoknak súly, változatosság, több kultúra és politikai háttér, komolyság és nem gyerekesség kellene. Az is igaz, hogy a régi könyvek oké hogy "vékonyak", meg 300-400 oldalak, de sokkal kisebb betűkkel, sűrűbben... Az újra kiadása egy régi 300-400 oldalas könynek most 2 kötet és 600 oldal, ló betűkkel, széthúzva... így el lehet adni (régebben ugye amikor bejöttek a 2 kötetes könyvek, 2003-2004 környéke, 2000ft-ok voltak, az 1 kötetes újra-kiadások pedig 1500.... nem véletlen ez, már a Siva utolsó tánca is most két kötetben jött ki - régen kiválóan belefért egybe...).
A már emlegett It című Stephen King regényben az tetszett például (aki nem olvasta) 2 szálon fut a történet, 1958-ban és 1985-ben, ugyan azokkal a szereplőkkel gyerekként és felnőttként, és gyakorlatilag fele-fele arányban jelen (85) és visszaemlékezés (58) és párhuzamosan fut a kettő...1985-ben játszódik, de elmeséli a szerelők gyerekkorában, 1958-nak a nyarát, hol a jelen, hol a múlt megy, felváltva. Érdekes volt olvasni a 700 oldalas könyv legelején olyan utalásokat a főszereplők gyerekkorából, amelyek a visszaemlékezésben csak a történet végére érkeztek el (magyarul, utalt rá hogy ugyan a visszaemlékezés még csak a nyár elején tart, de majd nyár végén ez és ez fog történni a szereplőkkel, és a könyv végén, amikor odáig érkezett a "visszaemlékezés", valóban az történt). 2-3 évig írta a könyvet... Nem tudom, értitek-e, mire gondolok. Látszik, hogy amikor elkezdte írni, már rég megvolt a történet vége, többször átnézte, átolvasta, átfutotta, amit az elején leírt, abból logikusan következett az, ami a végén történt. Nekem 3 hónap volt elolvasni, pedig szinte minden nap olvastam valamennyit belőle (angolul), nagyon hosszú és összetett könyv. Ilyen apróságokkal is fel lehetne dobni LLL könyveit. Átgondolt, kidolgozott, aprólékos, összetett és megtervezett. Ez viszont nem megy 2-3 hónap alatt, kiadó nyomására, rohanva, stb.. Ezért én még mindig azon az állásponton vagyok, legalább 1 évet kellene csak az ÍRÁSSAL tölteni, plusz a borítók, nyomtatás, kiadás stb... Így egy-másfél évente jönne ki egy-egy könyv, de az minőségi lenne.. Igaz, hogy régen évente volt hogy 4 könyvet kiadott, NAGYON JÓ könyveket, de már nem fiatal... Az is érdekes, SK-nak is, és sok másnak, az írás az élete és foglalkozása - LLL-nek nemkülönben... Ők tudnak hónapokig, évekig írni színvonalas, minőségi könyveket, itt Magyarországon ez sem megy - már nem...
Ami még foglalkoztat és érdekes, az a fórum. Igen, a hivatalos oldal egy trágya, nem nézik, nem frissítik. LLL-nek van emailje, rajongói feltételezem, amit valószínűleg sohasem olvas. MO leghíresebb, előszámú bestseller írója, és nincs egy fórum az oldalához vagy bárhova biggyesztve, HIVATALOS, ahol le lehet írni észrevételeinket, kérdezni, beszélgetni - ő pedig elolvassa, értelmezi és válaszol.... Idejéből kitelne - azt nem tudom elhinni hogy reggeltől estig ír.... ;) Szóval, ez is érdekes. De ha nincs, nincs; internetet használ - legalább ezeket olvasná el. Vagy ennyire nem érdekli a rajongói?? Nem tudom... :S
Nagyon jó kis összefoglalója a dolgoknak. Azt viszont nem hiszem, hogy évekig kéne dolgoznia a "mesterművein", mert ezek egyszerűen nem olyan történetek. A régiek se. A Sindzse vagy a MOnszun vagy A gyűlölet fája is sokban hasonlít a maiakra, eléggé párbeszédes, humoros, ugyanaz a Lawrence-viselkedés, tehát kicsit Brett Sinclair, kicsit Bond, ugyanúgy nők után mászkál, stb., egyszerűen több volt a történés, mértéktartóbb volt az egyes elemeknél (pl. hagyományosabb gyilkosságok voltak általában), jobb volt a stílus, na. Nem olvastam Kinget, de úgy hallottam, hogy ő tényleg nagyszabású történetekkel áll elő. A Lawrencekben sose volt olyan fajta mélylélektani töltet, amit ilyen sokáig gyúrhatna az író, legalábbis szerintem. Viszont ha akár kicsivel jobban átolvasná (vagy velem átolvastatná előzetesen :-D), pontosan megmondanám neki, mi a baj, elemenként akár.
Tőlem ha nem akar, ne változtasson az alapvető jellegen, legyen benne mindig szeretője, legyen a végén egy helyszín, ahol összegyűlnek, de ne legyenek annyira baromságok, mint amilyeneket felsoroltunk, és ne legyen olyan eltolódás a semmiről nem szóló, önismételgető párbeszédek javára, mint amilyenek manapság, stb.
Egyébként a régi könyvek se voltak rövidek, megnéztem ugyanis, hogy az akkori 1 kötetesek sokkal sűrűbb oldalakkal íródtak a maiaknál. Ha ma készülne, a Huan-ti átka pl. nyugodtan lenne szerintem 500 oldal ekkora oldalakkal. Ha A játék rabszolgái is 500 oldal lenne, vagy 450, akkor a cselekmény sűreje maradna csak, és máris sokkal jobb volna.
Az meg valóban vicces, hogy a Juszt-interjúban Lőrincz László bemondja, hogy ő olvasói igények alapján ír történeteket, közben meg ezzel a fórummal - ami tudtommal az egyetlen, ami róla szól! - nem foglalkoznak egyáltalán. A saját oldalát is csak egy évben ha kétszer frissítik, utolsó pillanatban kerülnek fel a dedikálási infók, az új könyv megjelenési dátuma, minden. Ha legalább egy vendégkönyv lenne. De nem. Mások büszkén felpakolják a velük készült interjúkat, tudósítanak az író-olvasó találkozókról. Itt semmi. Én megértem, hogy neki ez nem létszükséglet, de a nyilvánvalóan apadó példányszáma mellett nem hiszem, hogy a sokáig jó lenne neki a folyamatos - szintén emlegetett - áremelgetés, annál gyorsabban lemegy a példányszáma azért. Ha meg 1-2 éven belül 5 ezres könyvekkel jön ki, hát még a végén én is hagyom. Ezért kicsit rászólhatna a kiadóra, hogy szerkessze normálisan a netes oldalt, ő maga még rákukkanthatna erre a topicra. Alig hiszem, hogy úgy akarna búcsúzni az írástól, hogy még dolgozik, de már a kutyát nem érdeklik a művei.
Sokat beszéltünk a legjobb könyveiről. Jöjjenek a legrosszabbak:
Régi, fanatikus rajongói fejjel is, a top első (hátulról): a Felakasztott Indián szigetén. Gratulálunk, csillagos egyes. Az égvilágon semmi értelme, semmi történet, semmi megvalósítás, karakterek 0, az egész egy abszurd elképzelhetetlen mindenféle realitást mellőző óriási ostobaság.
A második a maharáni arcképe. Még jó is lehetett volna, az ötlet is tetszett, azt kell mondjam, horrornak is elment volna - rövid volt, összecsapott és az a felfújható elefánt meg a súly amivel az áldozatokat megölték... nem is kommentálom.
Aztán csaphatóak ide a Báthory Orsi történetek. Az álmaim asszonya egy tinilányoknak íródott regény, ebbe ha beletett volna egy csillámvámpírt biztos lett volna a siker és vinnék mint a cukrot... A Mogyoróallergia egy fokkal jobb, de még mindig nem üti meg a 0 szintet sem. Most, fé év után megváltoztatom akkori álláspontomat: akkor azt mondtam, egyszer olvasható - most azt mondom, nem. Nem tudnám még egyszer a kezembe venni. Pedig a régi könyveit mindig újra és újra olvastam...
A piramis gyermekei. Megpróbálta elérni azt a szintet, amit a föld alatti piramissal (fantasztikus!) elért. Aztán fordított arányosság lett a végeredmény. Amilyen jó az első, akkora szar a második. Az első kötet kuka, semmire sem jó, a második talán a 0-t eléri.
Kilec csontfarkas. Fáj leírnom - a Manituk az egyik kedvencem. Pedig már ez sem azokból a hajajjj de jó évekből származott... Egyszerűen fenomenális volt (Nekem). A folytatása egy borzadály... Tizenhárom kristálykoponya - kuka. Még jó is lehetett volna - de nem lett az.
Bízva abban, hogy egyszer LLL vagy a kiadója vagy valaki elolvassa, még egyszer leírom. KOMOLYODJANAK MEG A KÖNYVEK! Kevesebb szereplő, de azok kidolgozott jellemmel, személyiséggel, olyanok, akikhez az olvasó kötődik. Akiknek az esetleges halála megüti az olvasót. Akiket megismerünk, megszeretünk - vagy utálunk -, azért, amilyenek; akiknek a halála kivált belőlünk valami érzést. Ha előkerült egy hulla, akkor a többi szereplő is reagáljon arra, rettenjen meg, háborodjon fel, kapjon sokkot, legyenek emberi reakciók. Essen ki az a hulla a szekrényből zsinórral a nyakán, átvágott torokkal vagy szitává lőve - de ne verjék agyon egy 20 kilós súllyal miközben felfújható elefántokat lebegtetnek felette; vagy éppen ne mogyoróvajat csókolózzanak át a szájukba... Miután Lawrence-t összezárták pár emberrel, velük élt, szenvedett pár napot, hetet, megöltek közülük 2-3-4-et, akiket megismert, esetleg összebarátkozott velük, váltson ki belőle haragot mindez; ha a végén elkapják a tettest, vagy lehetőség adódik rá, főleg az isten háta mögött, ne veregesse meg a vállát hogy "jól csináltad fiam" és hagyja felfutni egy villámhárítóra hogy majd csak agyoncsapja a tavaszi villám és nem nekem kell megölnöm (anna ellenére írom ezt, hogy a Sziget a ködben talán a kedvencem, sokáig az volt a top 1 legjobb könyve Nekem), hanem igen is fogjon egy pisztolyt, lője bele az egész tárat és még rugdossa is meg! Ne legyen sebezhetetlen szuperhős, akit minden gonosztevő utál, mindenki fél tőle, de óvják mint a hímes tojást - lőjék le, késeljék meg, verjék össze, rabolják el. Legyen egy igazi játékos, aki kidumálja magát hazugságokkal és taktikával ezekből a helyzetekből, mindezt úgy hogy ne essen át a ló másik oldalára és éljen túl még egy atomkatasztrófát is... Meg kéne találni a középutat és azon írni, az ostoba bugyuta gyerekes hangvétellel és történetvezetéssel felhagyni, és egy kőkemény, horror-és krimi elemekkel, rejtélyekkel, fordulatokkal, kiváló karakterekkel megírt kalandregényeket írni. Mint régen, csak még jobbakat... Nem hiszem el, hogy nem lehetne.
Sajnos, egyet kell értenem az itt hozzászólók legtöbbjével, bármennyire is "nehezemre esik" :S
Lőrincz L. László könyvein nőttem fel, azt kell mondani, igazi fanatikus rajongója voltam, időt, pénzt nem sajnálva gyűjtöttem össze minden létező könyvét és novelláskötetét (a történeti munkáiból nincs meg egy sem, az ifjúsági regényeiből csak azok, amiket újra kiadtak - ezeken kívül minden létező műve megvan. Azaz, majdnem megvan.... erre majd később). Ráadásul nem csak összegyűjtöttem, hanem TÖBBSZÖR el is olvastam a könyveit, novelláit, elsősorban a Lawrence-regényeket, ezek voltak mindig is a kedvenceim, bár a Lendvay- és scifi történetek között is ott van pár top-helyezett.
Most ébredtem rá én is valami furcsaságra. Régebben nem tetszett a pár lehúzó hozzászólás, és inkább nem is reagáltam rájuk, de most megteszem. NAGYON IS IGAZUK VAN! Sajnos, a mostani könyvei, csapnivalóak. Eddig úgy voltam vele, hogy nem az a színvonal, ami régen volt, de olvasható. Eddig a pontig. Jelenlegi anyagi helyzetemben sok fontosabb dologra kellett-kell költenem, mint az új könyvére, és még nem sikerült beszereznem és elolvasnom - nem is tudom miről szól, ezeket a spoileres hsz-eket kerültem. És itt jön a mostani két észrevételem: az egyik, hogy régebben azon lettem volna, minél előbb beszerezhessem és elolvashassam ezt a könyvet is - most pedig egyszerűen nem érdekel. A másik: úgy voltam vele, ha már bele is unok egyszer a könyveibe - jóból is megárt a sok - azért az újakat csak megveszem és elolvasom legalább egyszer... De most valahogy ez sem hiányzik túlzottan. Az elmúlt évek munkásságával eljutott oda, hogy egyszerűen nincs hangulatom végigrágni magam egy LLL-történeten, nem még 3000ft-ot kiadni érte. Minden könyve ott virít a polcomon: ha az új fent lenne interneten pdf-ben, már rég letöltöttem volna és nem lenne ott a polcon valószínűleg soha...
Azt viszont tényleg nem kéne veszni hagyni, amit eddig "letett az asztalra". A változást szerintem háromféle képpen lehetne elérni. Első és legfontosabb: hagyni a fenébe a mai gyakorlatot, hogy a kiadó nyomására megadott időre el kelljen készülni a könyveivel. A fenét! Írjon egy könyvet egy évben, sőt, inkább 2-3 évente egy könyvet! De azon dolgozzon... Ne mondja senki, hogy megöregedett és nincs már ötlete. Inkább vannak ötletei, tapasztalata, gyakorlata, és profi az írásban. De nem időre! (Kiváló példa erre Stephen King - It című regénye, most olvastam a nyáron, a végén ott van hogy valami 3 évig íródott a pdf-ben 700 oldalas könyv... 3 évig, nem pedig 3 HÓNAPIG -nagyjából 3 hónap megírni, 1 hónap kitalálni, 1-2 hónap kinyomtatni kiadni). Ezzel tehát valóban fel kéne hagyni. Magyarul: szarni a kiadóra! De nem most, már évekkel ezelőtt ezt kellett volna tenni. Akkor, amikor még sikeres volt, és úgyis lett volna olyan kiadó, amelyik kiadja a könyveit... Ha mást nem a spórolt pénzéből, könyvei bevételének egy részéből nyit egy magán-kiadót, és addig dolgozik egy-egy remekművön, amíg csak jólesik. Nem pedig időre legyárt egy tucat szart. Mert lassan már egy tucat...
A másik: nem a terjedelem az elsődleges, hanem a minőség. Ez is való igaz. Kevesebb szereplő, legalább a fele a mostaniaknak. Azoknak kidolgozott jellem, mindegyik más. Kevesebb gyilkosság. Könyvenként 2-3-4 bőven elég, azt se muszáj ki tudja hova cifrázni. De - legyen brutális, kőkemény, mint régen. Vagy mint egy jó horrorban - nem trancsírozásról beszélek... de legyen súlyuk a gyilkosságoknak. Régen, ahogy valaki már írta azt hiszem egyszer, előkerült egy hulla és 50 oldalon keresztül sokkolva volt mindenki; mostanában 2 oldalanként előkerül egy és senki sem foglalkozik vele... Gyerekes, ostoba, semmi krimi-horror szaga nincs. Inkább mese. Politika, aktuális helyzet a világban, háborúk, konfliktusok - mind-mind kiváló téma a régi, Sindzse szeme, Karvaly árnyékában féle könyvekhez, amiket néha lehet variálni személyes bosszúval, egyebekkel, kisebb történetekkel. Esetleg olyan könyvek, ahol egyszerűbb bűnügyek vannak csak, 1-1 gyilkosság, nem pedig sorozatos gyilkosságok. Változatosságnak ez is jó. Lawrence-t visszavezetném a 2. világháborús háttértörténethez, 70-es évek, NEM MODERN technika, hatalmas ütőlapnak írnék egy regényt Lawrence fiatalabb koráról - Angliai kiköltözése és a világháború. Abban aztán lehetne trancsírozást tenni meg tömeges hullákat, úgyis ez a mániája....
És a harmadik és legfontosabb: RAJONGÓI VÉLEMÉNY. Írjuk itt mi a meglátásainkat, ötleteinket, véleményeinket, de semmi sem történik. Egyszerűen senki sem foglalkozik vele, LLL a legkevésbe. Vagy ha mégis, a kiadó, vagy valaki nem engedi. Egyszerűen mintha tönkretennék. Van egy kiváló példám: ott a BioWare a Mass Effect játékokkal (nem tudom kinek és mit mond), ott is voltak nagy felháborodások fórumokon, és érdekes módon a cég meghallgatta a rajongók nyavalyáit és próbálja olyan irányba eltolni a továbbiakat. Persze, ne mi, a rajongók írjuk a könyveket, de azért amikor 10-ből 11 hosszászólásban azért sírunk, hogy nincs jelleme a karaktereknek, hogy gyerekes bugyutaság a történetvezetés, hogy nincs hangulata, hogy nincs már megfelelő táj-kultúra és háttértörténet ábrázolás, és mégsem történik semmiféle változás, fél évente ugyan azt a szemetet kapjuk évről-évre.... Vagy nem olvassa LLL a fórumot, vagy ennyire nem érdekli a rajongói véleménye, csak a pénz, vagy nem hagyják neki a változást...
