Bejelentkezés
Az első hosszabb távollét után kicsit furcsa volt újra "köztetek lenni".
Megpróbáltam elolvasni a "termést", röviden ennyi: tessék többet túrázni mindenkinek!
Tiszacsécsén olvastam a Móricz házban: Gyalogolni jó.
Írni is jó, de mióta "szabad" vagyok, több a távollét, és nagyon szűk az idő, melyet "itt" töltök.
Nem ígérek részletes beszámolókat, hisz a felsorolás is "méretes".
Íme:
2006. szeptember 5. (kedd) - OKT, (Dédestapolcsány) - Mályinka - Bélapátfalva.
Másnap pihi. Húzós volt a túra a szint és a sok kő miatt.
2006. szeptember 7. (csütörtök) - DORNYAY BÉLA EMLÉKÚT, Bakonybél - Herend.
Erről megpróbálok írni.
2006. szeptember 8. (péntek)
Budapest - Tarpa
Útközben Vásárosnaményban múzeum, Tákos és Csaroda (10/100).
Az eső miatt az új jelek követése csak az aszfaltos úton volt lehetséges.
Tarpa környékén (Szipa-főcsatorna) nem találtam jeleket.
Vendéglátónk este nagyot "alkotott". Hiába, a tarpai szilvapálinka jó "alap".
2006. szeptember 9. (szombat)
Tiszahát (körtúra)
Nagyar (Petőfi-fa)
Szatmárcseke (temető), Tisza (átlátszó, tiszta víz, a sóderes kanyar csodálatos volt!)
Túristvándi (10/100)
Tiszacsécse
Tiszabecs
Sonkád (gótikus templom)
Túr-bukó (hú, ez nagy kaland volt!)
Penyige (Lekvárium)
Fehérgyarmat (templom)
Tiszabecsen ebédeltünk, egy pizza 760 forint, kemencében sütik és ketten alig bírtuk megenni.
Tiszabecs Rákóczi emlékhely. Kimentünk a gátra, a Tisza zöld színű volt.
Vendéglátónk ismét kitett magáért, a töltött káposzta beregi módra fenséges.
Egy kis idill, lekvárfőzés a szomszédban.
2006. szeptember 10. (vasárnap)
Tarpa - Mátészalka - Garbolc - Budapest
Kb. 450 kilométert autóztunk, két túratársat "vettünk fel" Mátészalkán.
Jó messze van a 'K' pont (PORTYÁZÁSOK)
Hazafelé egy kis kitérő.
Csengersima temploma a csúcsok csúcsa. Egy kis szigeten áll, pici, de "mindene" megvan. Zsindelyes.
A kulcs őre frissen sült lekváros fánkkal (lepény méretű) fogadott bennünket. Fenséges volt!
A templom után egy kis múltidézés, elautóztunk Nagygécre. Itt román kori templom van, de település már nincs.
Megdöbbent volt a látvány, talán majd írok egyszer. Aki arra jár, ne hagyja ki!
A 49-es út 56-os táblája után indul egy aszfaltcsik, jobbra (Mátészalka felől értendő).
Tábla nincs, remélem lesz. A temetőbe is tesznek fejfát! Ez nem kerül sokba!
Egyszer már nem jött be, a "múltat végképp eltörölni!".
A kissé lehangoló "élmény" után beletapostam a gázba, Vaján álltunk meg pihennu, vendégeink még nem látták a várat.
Ez is Rákóczi emlékhely. Tarpa és Vásárosnamény is az. Négy távoli pont a füzetbe!
Úgy terveztük, hogy döngetünk a 82-es "kőig", de két őrült keresztbe tett.
5 kilométeres dugó, közel egy órát araszoltunk a pályán.
Mire elértük a tervezett pontot, már sötét volt. Kimaradt az utolsó kaland, de volt elég.
Ájultan zuhantam az ágyba, kimerítő hétvége volt.
Kicsit soknak bizonyult az utolsó nagy mixtúra, de Sz-Sz-B megye messze van.
Megtelt a füzet (10/100) legkritikusabb 10 rubrikája.
Csaroda
Szatmárcseke
Tiszacsécse
Túristvándi
Szívembe zártam a tájat, az embereket. Másodszor is eljutottam Tiszacsécsére, de most "belefért" a templom is (megkapó a története), megtaláltuk az eredeti táblát az emlékház falán (koszorúk fedik), és a szülőház emlékére állított "kaput" sem hagytuk ki.
Az emlékház gondnoka emlékezett a törülközős túrázóra (rám). Remélem, nem csak az illat miatt:o)
Tarpán, a csárda szomszédságában voltunk "szilvát főzni". Itt azzal a mezőőrrel találkoztam, akitől érdeklődtem, "merre vezet az út" a Szipa-főcsatornától Csaroda felé.
Ez az ember is megismert.
Kicsi a világ!
Feledhetetlen élmények, de ami a legfontosabb, picit "éltem" a beregi emberek között. Nem tudom, a zempléniek milyenek, de ahol én jártam, ott tiszta szívű, dolgos, derék emberekkel találkoztam.
Nem szeretem a minősítgetést, de azt hiszem, magyar emberek. A szó legnemesebb értelmében.
Nem könnyű a helyzetük.
Garbolcon abban reménykednek, hogy megnyílik a határ, és a túloldalon "visszatérhetnek" a "központhoz", Szatmárnémetihez. Akkor már nem lesz Garbolc zsákfalu.
Talán egyszer elkészül az M3-as is, Nyíregyházáig. Onnan még 100 kilométer Garbolc!
Még egy "pont" hiányzik, ez Hollóháza. Nem volt nálam legutóbb a "LAP", ezért nem tudtam igazolni az ottlétet.
De már nem sokáig!
Azért a legjobban annak örülök, hogy két társunkkal együtt jutottunk el a "legkeletibb" ponthoz. Ez a legnagyobb kihívás azoknak, akiknek nem adatott meg, hogy autóval közlekedhessenek.
Az sem mellékes, hogy problémamentesen autóztunk közel 1.000 kilométert, és hazaértünk.
Ekkora kiruccanás nem lesz egy ideig, az biztos!