Tökéletesen egyetértek veled!
De Robinak próbáld megmagyarázni, mert ő ragaszkodik a BS-hez.
A Petőfi Csarnokra pedig azt mondta, hogy annak már kicsi a színpada az ő terveikhez, mert nemcsak zenélni szeretnének egy lemezbemutató koncerten, hanem diszleteket is, stb. (Annak idején a búcsúkoncertjük sem sima koncert volt ugyanott ...)
Köztes megoldásként a Kongresszusi Központot javasoltam neki. Egyelőre nem tudok semmi többet.
Még azt sem tudni, milyen téma köré épül az új lemezük, de már nagyon kíváncsi vagyok!
Hahó, kedves EoToN!
Örülök, hogy ezt mondod, akkor nyilván így is van - belőlem inkább az a csalódottság beszél(t), amit még a boldogult nyolcvanas években (a Solaris-rajongás látens aranykorában) (mit akarok ezzel mondani?...magam sem értem) éreztem, látva, tapasztalva, hogy rajtam kívül senki" sem ismeri. Ilyen kommunikációs forma, persze, mint az internet, akkor nem volt, máshogy sem találhattak egymásra az egzotikus zenei izlésű lemezgyűjtők. Én magam másfél évtizeden át mindenfééle naráti társaságokban gyakran hovatkoztam a Solarisra, várva, lereagálja-e valaki a nevet - nagyon ritka volt a siker. És hozzáteszem, nekem sosem volt személyes (budapesti) koncertélményem, ahol láthattam-érezhettem volna, hány százan vagy ezren szeretik még ugyanezt a műfajt.
És hogy írjál-e a saját élményeidről, gondolataidról? Hát már hogyne! Én várom.
Szerintem nem feltétlenül kellene BS-ben gondolkozni. Az talán tényleg nem reális. Hacsak nem az Aréna UFO-alakját vesszük alapul. :))))
Egy családiasabb hangulatú klubkoncert is (nem hiszem, hogy a Live in L.A. vmi óriási helyen készült volna) maradandó élmény lehetne mindenkinek. De a PeCsa sem lenne akkora kockázat, és EGYETLEN estét igazán össze lehet szervezni.
Azért erős túlzás, hogy csak pár százan ismernék a Solarist. Múltkor is felsoroltam valakinek kedvenc zenészeimet, együtteseimet, kb. 30-at, és ebből 4-et ismert az illető: Mike Oldfieldot, Jarre-t, Vangelist és a Solarist, pedig voltak közöttük eléggé ismertek is. Meg egyébként is az a tapasztalatom, hogy elég sokan tudnak az együttesről.
Ha akarjátok, megírom a véleményemet a Solaris és a tagok lemezeiről.
Addig is bármit - már csak hogy éljen ez a topic, meg ez a kis közösség. Ha elhal, megint társ nélkül marad az a pár száz Solaris-kedvelő (egyáltalán: -ismerő), aki itt él. Szóval kinek mi eszébe jut, tudassa rögtön e helyt. Nekem például, aki nem pesti, a nyolcvanas évekre utaló visszaemlékezéseket (koncert, miegyéb) volt a legérdekesebb olvasni annak idején, mikor rábukkantam erre a topicra. Ha van még emlék, én várom. Ha megint összejönne hat-nyolc ember ezen a fórumon, bedobhatnánk olyat is, hogy ki hogyan emlékszik a Solarissal való egykori megismerkedésére. Vagy ahogy tetszik.
Üdv
Kedves Felhőcske,
azért, mert az utóbbi időben picit visszaesett a topic (aktív) forgalma, rajongóként még nap mint nap várjuk a Te pótolhatatlan híradásaidat a Solaris és lemezei házatájáról.
És ti, többiek, kérlek, bátran írjátok meg ide, ha eszetekbe jut valami a zenekarról.
Micsoda kegy! Mintha külön szívességet tennének azzal, hogy itthon is játszanak.
Bár, ha összehasonlítom az itthoni prog rock viszonyokat a civilizáltabb területekével, még helytálló is a dolog.
Hát igen. Első megközelítésben tényleg így látszik, de én is úgy gondolom, hogy inkább a második dologról lehet szó.
Ha végiggondolom, hogy 1996-tól kezdődően milyen nyilatkozatokat hallottam tőle, vagy miket mondott ezzel kapcsolatban, akkor azért az is észrevehető, hogy fokozatosan miként változott neki is a véleménye ezügyben.
'96-'97-ben - a kinti nagy sikereik után - még úgy állt a dolog, hogy az együttes zöme (értsd: Robin kívül) nagyon szeretett volna egy itthoni koncertturnét, szerettek volna játszani azokon a helyeken, egyetemi klubokban is, ahol régen gyakran léptek föl. Böszörményi Gergő egy BS-koncertet is szívesen megszervezett volna nekik!
Azonban Erdész Robi nagyon félt attól, hogy itthon viszont senki sem kíváncsi rájuk, nem mert belevágni, így az egészből nem lett semmi.
1999 elején elkészült a NOSTRADAMUS lemezük, és úgy tűnt, hogy a többiek meg tudták győzni Robit, mert elkezdtek szervezni egy BS-koncertet (a lemezen közreműködő operaénekesek is felléptek volna velük!) ... a BS viszont '99 végén leégett! Így megint ugrott az itthoni koncert.
2000. augusztus 12-én Kollár Attila - a saját koncertjén, a Budai Parkszínpadon - tett egy bizonytalan bejelentést: mondván, hogy azév végén, vagy 2001. elején talán lesz
Magyarországon Solaris koncert.
(Nemigazán értem azóta sem, hogy Attila mire alapozta akkoriban az optimizmusát, hiszen egy nagyszabású koncertet nem lehet pár hónap alatt megszervezni, a szponzorokat felkutatni hozzá - legalábbis ebben a műfajban nem.)
Mindenesetre 2001. júniusában egy rádióinterjúban Robi már csak a pénz hiányára hivatkozva mondta azt, hogy nem valószínű egy itthoni Solaris koncert - és már nem hivatkozott arra, hogy itthon senki sem lenne kíváncsi rájuk.
Én roppantul örültem ennek a változásnak, mert azt a pénzt azért csak elő lehet teremteni...
2001. végén elég bíztató híreket hallottam ezügyben: ha konkrét programmal, ötletekkel állnak majd elő Robiék, akkor valószínűleg lennének, akik szponzorálnának egy ilyen koncertet.
És ezek után mondta azt Robi 2002. februárjában, hogy a Nostradamus-ból már nem, de majd az új lemezükből lesz itthon koncert.
Most 2003. márciusa van, az új BS-t nemrég átadták, őszre várható az új lemez ...
2004-ben már nem úszhatjuk meg itthoni Solaris koncert nélkül :o)) (és Robi sem!)
Micsoda kegy! Mintha külön szívességet tennének azzal, hogy itthon is játszanak. Bár, ha összehasonlítom az itthoni prog rock viszonyokat a civilizáltabb területekével, még helytálló is a dolog. :-(
Én is nagyon remélem, hogy így lesz!
Még tavaly februárban azt mondta Robi, ha meglesz az új lemez, abból lesz koncert Magyarországon is.
Hát... Remélem, tartja a szavát!
Az előbb beszéltem telefonon Erdész Robival, és nagyon jó híreim vannak:
1. gőzerővel dolgoznak az új !!!!!!!!! Solaris lemezen;
Eddig 5 szám már nagyjából készen van (4 szám Bogdán Csaba, 1 pedig Robi ötletei alapján készült).
Sajnos, a lemez koncepcióját nem árulta el. :o(
Szeptemberre tervezik a lemez megjelentetését! :o)
2. Robi új szólólemeze készen van, már csak a keverés van hátra.
Ennek az időpontja pedig attól függ csupán, hogy a fia (Erdész Tamás) mikor ér rá, mert ő végzi majd a keverési munkálatokat.
(Hogy milyen jól, azt hallhatjuk Attila UTÓPIA c. nagylemezén!)
Rossz hír viszont, hogy a NOAB c., második archív CD-jükkel még mindig nem tudtak zöldágra vergődni.
Mondta is Robi, hogy sokkal nagyobb kedvet éreztek most ahhoz, hogy új zenékkel foglalkozzanak, minthogy azzal bíbelődjenek.
Az az igazság, hogy nem nagyon járok színházba (lehet, hogy ciki, de ez van), mert a darabok zömét ripacskodásnak tartom, kevés az igazán felemelő élmény.
A "Mennyből a hulla" c. darabot még anno meg akartam nézni, kíváncsiságból a zenéje miatt, de a darab tartalma nem igazán vonzott, s mire rászántam magam, hogy megnézem, hát le is vették a műsorról.
Most, ha már újból előkerült, elmegyek majd arra is, meg az újra is.
Ha van rá módod, fővárosi lakos lévén (és persze kedved), nézd meg, akár mindkettőt, s aztán e helyt számolj az élményről (amiről én miskolciként lemaradok). Legalább egy lelkes olvasód lesz!
Üdv, Attila
A napokban vettem észre a Pesti Est Súgó márciusi számában, hogy Erdész Robi újból zenét írt egy színdarabhoz.
A Vidám Színpadon játsszák majd március közepétől a "Nász-frász" c. vígjátékot.
Valamint itt adják elő újból azt a darabot is, ami a '90-es évek elején az Újpesti Színházban ment, és szintén Robi írta a zenéjét: Mennyből a hulla.
Alfonso Paso: Mennybôl a hulla
Bűnügyi komédia két részben
Rendezte: Radó Denise. Fordította: Horváth János. Díszlet: Szojka Gyula. Jelmez: Tordai Hajnal. Zene: Erdész Róbert. Adva van egy vonzó, ám kissé hazudós feleség, egy roppant megértô, de rendkívül elfoglalt férj, a kedves, ámde hihetetlenül feledékeny családi barát és a megbízható, bár kissé merev szobalány. Szenteste van, a feleség és a szobalány a családi szertartást készítik elô. És akkor...
Üdv!
Én is (többek között) Solaris rajongó vagyok, és amikor vki ír, akkor a többiek már csak azért is örülnek, mert nő a létszám :-)
De nem csak ezért. Én is leírom a véleményem Attila két szólólemezéről. Valahogy a lassab, akusztikus számok nem tudnak annyira megfogni (pl. Duo (1990-en), Poseidon, Toronyszoba), annál inkább a több hangszerrel alátámasztott zenék. Lehetnek pergősek (pl. Sötét középkor, Ba'rock, A máglya fényénél, Inkvizóció), de "nyújtottak" is (pl. A hallgatag ember imájának az eleje).
Nem vagyok zenész illetve nincs zenei képzettségem, úgyhogy szakszavak helyett olyan szavakat használok, amelyek szerintem megfelelnek, szóval ne kössetek bele emiatt :-)
Ez a sztori konkrétan a búcsúkoncertjükön hangzott el 1986. április 7-én, részleteztem is az egész koncertet a 249-es hozzászólásban.
Az idevágó részt idemásolom (az "E-moll concerto ..." c. számuk után):
"CZIGI: - Elhangzott kompozíciónk a rendkívül komoly című "E-moll concerto allegro con molto", és amint ebből is hallható, a zenekar igen sokat fektet arra, hogy a kompozíciókat megfelelően komoly, érzelmi tartalommal ellátott címekkel ruházza fel.
Ez így van a következő előadandó számunknál is, amelynél a címadás közben még arra is gondoltunk, hogy nekünk is fel kell zárkózni a divathoz, amikor is különböző más zenekaroktól látott példa alapján ... Ugye, hát van egy zenekar nyugaton, aztán idővel beszivárog hozzánk ...
És hát például ez a számunk is egy olyan dolog, hogy van egy "Frankie Goes To Hollywood" nevű zenekar, és mikor őket meghallottuk, akkor kapásból írtunk egy számot, a címe: Józsi Mátészalkára megy! (nagy derültség)"
Honnan lehet ilyesmiket tudni ?!!! :)
Hozzátéve, hogy a Józsi-dolgot annak idején magam is kilogikáztam (az FGTH-nak is voltak jó dolgai, ha valaki fogékony a nyolcvanas évek közepi késő-újhullámra).
Semmi magasröptű értelmet nem kell tulajdonítani ennek a címnek.
Egyszerűen annyi a története, hogy akkoriban létezett egy FRANKIE GOES TO HOLLYWOOD nevű együttes és valamelyiküknek (azt hiszem, Cziginek) jött az ötlet, hogy miért ne adhatnának ők is egy hasonló címet az egyik számuknak, csak persze magyarul.
Szóval, csak ennyi.
Ennek a számnak az eredeti címe egyébként Az igazság pillanata volt.
1984. decemberében játszották először, a 2. planetáriumi koncertjükön.
Amúgy több számuk is átment címváltozásokon az idők folyamán, elég lazán bánnak a számcímekkel.
Pl. a "Marsbéli Krónikák" régebben "Körkörös romok" névre hallgatott (Jorge Luis Borges egyik nagyszerű novellája alapján).
Az előbb találtam az interneten teljesen véletlenül (mást kerestem): Gömör Lacival egy beszélgetés a "mogyoro" webtelevízió műsorán
tavaly február 21-én.
Kissé döcögős a beszélgetés, de nagyon sok érdekes dolog is szóba kerül: a Solaris kezdetéről; az itthoni, színvonalas zenét játszó zenészek siralmas megélhetési lehetőségeiről; a Napoleon Boulevardról; a Solaris kinti sikereiről (az egyik sztorijukat Erdész Robi is elmesélte máskor, ez olvasható a 147-es hozzászólásban); Gömör Laci mostani zenekaráról (SHANNON); ...
Nem tudom, milyen hosszúságú a műsor, én már majdnem egy órája hallgatom és még csak a felén vannak túl.
(Kár, hogy a bejátszott zenék nem kötődnek a beszélgetéshez. Legalábbis amit eddig hallottam a műsorból.)
Megnyugtat, hogy ezt hozzátetted: igazság szerint én sem voltam elragadtatva Kollár Attila első lemezétől. Nem rossz zene, persze, igényes, meghát mégiscsak Solaris-hatás - és az ember, ha rajongó elfogult, még önmagával szemben is -, de tényleg csalódás volt. (Azt már végképp csak halnak merem leírni, hogy a Meeting Point is az, első néhány meghallgatás után, pedig vannak részek, amik tetszenek, de Erdész Robitól nem ezt, nem ilyet vártam.)(Hanem mint a Marsbéli krónikák I, vagy a Solaris 1990-ről a nagyon lendületes szintetizátoros részek.)(Vagy még inkább mint a M'ars poetica és a Solaris rövid, de ellenállhatatlan billentyűs vad vágtái.)
Tényleg reménykedem, hogy egyszer lesz valamilyen technikai mód hozzáférni az anyagaidhoz - cserélgetni a gyűjteményünket, mondanám szívesen, de mint említettem, nekem csak a kézenfekvő dolgok vannak meg, cd-n, esetleg még olyasmiket tudok szóba hozni, mint a PR Computer LP-je, vagy a Pantha Rei cd-je -, szóval az idő mindent megold, végül is több reményt az ember 1985-86-ban sem táplálhatott, „amikor betoppant egy szőke lány...”
Apropó: hova lettek a többiek a fórumból?
Üdv, Attila
Ja, és Attila új CD-jét is feltétlenül vedd meg: nagyon-nagyon jó!!!!!!!!!!
Számomra nagy elégtétel az első lemezéhez képest, attól - sajnos - nem igazán voltam elragadtatva.
Ez a mostani lemeze - UTÓPIA - sokkal dinamikusabb, robbanékonyabb hangzású, néhol kifejezetten elsöprő hatású.
Kösz a gyors választ!
Sajnos, nincs nekem az a videó, de talán abból, hogy számomra újdonság Erdész Robi második (?) lemeze, láthatod, hogy nem vagyok közel sem annyira naprakész Solaris-ügyben, mint Te. Jómagam, ha az utóbbi két évben tapasztalt revivalt, meg ezt a fórumot nem számítom, a Solaris-rajongás elakadt valahol 1990-ben - hiszen utána nem számíthatott rá az ember, hogy valaha hallja még ennek a zenekarnak a nevét. (Képzelheted, hogy megdöbbentem tavaly nyáron, amikor ráakadtam erre a topicra! együltőhelyemben elolvastma visszamenőleg az összes levelet, kinyomtattam, illetve lementettem magamnak html-ben.)
Innen - elsősorban Tőled - értesültem arról, hogy Erdész Róbert milyen aktív volt az elmúlt években, hogy mi minden mögött az ő zenéje sejlik fel, meg arról is, hogy a többiek sem passzívak (egyedül Kollár Attilának a Musical Witchcraftjával rendelkezem cd-n még).
És végül az utolsó kényszerű negatívum: nincs minidiscem, nem is tudom, mi az. Lehet még ennél rosszabb a helyzet?! :)
Nincs más dolgom, mint kivárni, hogy előbb-utóbb cd-másolási lehetőséghez juss :)
Pedig valószínűleg sok olyasmi van a birtokodban, amiért 1986 táján ölni tudtam volna, és ma is nagy örömet jelentenének, ha megvolnának nekem is (minden Solaris-os felvételek).
Üdv, Attila
