Óh, ha van Európában öböl még, melyre halkan vágy vonna: kicsi víz az, egy vak tócsa, hideg, hol bús fiúcska guggol az ámbrás alkonyatban s papirhajót ereszt el, mely lepkeként libeg...
"Én ugyanúgy árva vagyok, mint te,... ... Ráadásul nekem barátaim sincsenek,... ... Bizonyára velem van a baj, az emberek nem találnak rokonszenvesnek. ... Azért örvendeztem olyan nagyon, amikor a barátságoddal megtiszteltél. Hiányzol."
" Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl! "
"... létezik az idők szelleme, egy – a generációra jellemző– gondolkozásmód, amely emberről emberre száll, és egy társadalomnak jellegzetes bélyegét adja. E korszellem változásában kevés munkával mindenkinek részt kell vennie."
"Az élet szép. Tenéked magyarázzam? Szeressük egymást! Isten arra rendelt. De annyi baj, gond nyomja ma az embert, Nyögünk adót, aszályt és háborút, A legtöbbnek falat kenyér se jut. Kevés a méz, és sok a medve. Ki él ma abból, amiből szeretne!"