"A fenyőjelkép valszeg. német eredetű, de ez nem biztos adat."
Maradjunk a szavaknál. ""Fenn nő"", ""fenn jő"". Iszonyat képileg jellemző ez a fenyőféle növényekre, fákra. Van magyar magyarázat a szóra, de ehelyt az "igazság" ez: (Elképedek, mert hangtani nehézségei vannak, de kurvára leszarják. A hangtani nehézség mellesleg az, hogy mély magánhanzónak kéne lenni a P(u)->F(f) a szabály szerint.)
A karácsonyban meg benne van a kör karol kar karom, kör és az ács meg az -ony képző. Vö. tak-ony. A kerecsen meg zsákmány után körözve keressen!! ;-))
Kerecseny,kerecsen,karacsuny,karasun = a turullal.
A karasun(y) a magyarok téli napfordulós ünnepe, mely az azévi fiatal(új) solymok röptetésének (versenyének) rendezésében manifesztálódott(testesült meg.
Az analógia nem bonyolult. ( A fenyőjelkép valszeg. német eredetű, de ez nem biztos adat.)
FENE, (1), (fen-e) mn. tt. fenét, tb. fenék. Átv. ért. am. fen-ő, ami fegyvert, körmöt, fogat fen mások ellen, azaz vad, vérengző, pusztító, kegyetlen, fenekedő. Fene vad, fene állat, fene bogár, fene ember, fene természet, fene rűh, fene rák. Rokonságok, a következő szót is ide értve, a török fena (rosz), hellen jonh, jonoV (ölés, gyilkosság) stb. FENE, (2), (l. föntebb) fn. Általán az állati testen rágódó, s azt lassan-lassan emésztő kóranyag, seb, melyet máskép ráknak neveznek. Farkas fene, holt fene. A nép szájában igen is forgó kifejezés, mely gyakran legczifrább és tréfás elnevezéseket kap, mint: fitty fene, vizen kullogó fene, kadarkuti fene, apró fene, fias fene. Egyen meg a fene kenyér nélkül v. olyan apróra, mint a mákszem. Egyen meg a magad fenéje. Fene húzzon ki a gyepre stb. (:Czu-Fo:)
"Fenekedik=rosszalkodik, valami roszra keszul, nem a kardjat feni." Érdemes lenne megnézned a Róma II. filmsorozatot. Egyik jelenet az, mikor kijön a szenátus ajtaján Antonius és rátámadnak. Ezzel kezdődik. Ott fenegették éppen a kardjaikat a fegyvereiket. A másik mikor Atia meg akarta öletni Brutus anyját. Aztán Antonius ezt nem engedte és szólt a Timon nevű valakinek, hogy nincs szükségem már rátok. Mit is csináltak mindeközben ők az utcán? Bizony fentek, fenegettek. Onnan megértheted a homofóniát, ha annak oka esetleg a jelentés átugrás, kiterjedés.
Amit fensz azt fényesíted. (fenésíted) Hajdanán minden csatát ez a tevékenység előzte meg, méghozzá tömeges méretekben. Ha a fűvel harcolsz levágástechnikailag folyamatosan, akkor meg a kaszádat, meg a saraboló s(z)árlódat időnként megfened. A lényeg a lényeg, hogy elképesztő egy nyelv a magyar.
"A lenyeg az, hogy a magyar "fene", a torok "fena" rokona es a sved "fena"-nak semmi koze hozza"
Butaság. A magyar fenének éppúgy semmi köze a rossz jelentésű török fenához, mint az uszony jelentésű svéd fenához. A magyar szó jelentése ugyan mára elhalványodott, de a 16. században még láthatóan egyáltalán nem volt elhalványodva. Elégszer előfordul változatos kontextusban, jelentésmezejének kijelölése nem probléma. Semmi köze a rossz jelentéséhez. Egyébként is szabad szemmel láthatóan az ősi magyar fen ige szabályos melléknévi igeneve. Mi kéne még, hogy téged meggyőzzön?
És akkor? Nagy valószínűséggel semmi közük. Itt most kicsit közelebbi hangalaki, jelentési egyezésekről van szó. De ha Te azzal akarod cáfolni az esetleges kapcsolatot, hogy máshol meg egyáltalán nem, akkor nosza rajta! Mellesleg a finnugor, már uráli (itt a bizonyíték a hangmegfelelés) nyalvászat is eléggé az szó accutív jelentéstani trükkökkel él. Na de amit szabad Jupiternek, nem szabad a ...... ;-)
"Middle English fin, from Old English finn, from Proto-Germanic *finjō, finjaz 'dorsal fin' (cf. Dutch vin, German Finne, Swedish finne, fena), from Proto-Indo-European *(s)pīn- 'backbone, dorsal fin' (compare Old Irish ind 'end, point', Latin pinna 'feather, wing', Tocharian A spin 'hook', Sanskrit sphyá 'splinter, staff')."
A lenyeg az, hogy a magyar "fene", a torok "fena" rokona es a sved "fena"-nak semmi koze hozza.
Veleltlen alaki egyezes a sved es torok kozott, jelentesuk oriasi kulonbsegevel.
"Tehetsegtelen sved eltulajdonitasa egy angol szo'nak."
Butaság. A svéd fena és az angol fin egyaránt szabályosan alakult ki egy közgermán előzményből. Ami ráadásul ie. eredetű szó volt, vagyis tükrözve van például a latinban is. Legalább ezt kellene megérteni: a rokonnyelvek rokonszavai nem egymásból való kölcsonzések, hanem közös tőből sarjadtak ki. Tehát a magyar sem azért finnugor nyelv, mert sok szót kölcsönzött a finnből, a lapból és a manysiból, hanem azért, mert a távoli múltban a magyarnak, a finnek, a manysinak és a lapnak volt egy közös nyelvállapota. De ha ezt megértenétek, nem jönnétek állandóan azzal debil kifogással, hogy nem mi vettünk át a manysiktól szavakat, hanem ők tőlönk.
"A "FENE" például a FEN származéka, és DÜHÖS, SEBES, FÜRGE érteményű"
Vicc, hogy egy szócikket sem vagy képes megérteni, de forradalmat akarsz kirobbantani a nyelvészetben. A fene a fen ige folyamatos melléknévi igeneve, eredetileg a vicsorgó állat jelzője volt. Sebeset, fürgét sohasem jelentett. A fürge -- és a lenge -- analógiaként szerepel a szócikkben, hogy lám, a magyarban volt -e igenévképző. A lenge köré miért nem költöttél semmit, mi tartott vissza?
Köszönöm. Teljes mértékben igazad van.
Két sort összemostam.
Nemhiába mondják, a 2-es szemüvegemet legalább 2,5-re kellene cseréltetnem....
Ami a feni a fogát rá, fenekedést, fenyegetést illeti, szépen összecsengnek ezek a szavak. Seb, és fene... lesz. Ruah sebe a zsebe, ami úgyis zsebre tesz. ;-))))
"A "FENE" például a FEN származéka, és DÜHÖS, SEBES, FÜRGE érteményű"
Vicc, hogy egy szócikket sem vagy képes megérteni, de forradalmat akarsz kirobbantani a nyelvészetben. A fene a fen ige folyamatos melléknévi igeneve, eredetileg a vicsorgó állat jelzője volt. Sebeset, fürgét sohasem jelentett. A fürge -- és a lenge -- analógiaként szerepel a szócikkben, hogy lám, a magyarban volt -e igenévképző. A lenge köré miért nem költöttél semmit, mi tartott vissza?
Érdemes lenne a moziga által hozott képet kinagyítani.
A finnugor etimológia szerint is a ROSSEB elsőként a VÉRBAJ (szifilisz) megnevezése volt, később általánosodott a fekélyes-gennyes tünetű betegségekre.
Ehhez jegyezném meg:
A "FENE" például a FEN származéka, és DÜHÖS, SEBES, FÜRGE érteményű.
'A fene farkas' = 'feldühödött farkas'
A "FÉSZKES FENE" = "FRANC BETEGSÉG" valóban a frank katonákra utaló, nekik tulajdonították a vérbaj terjesztését, ami először a 15. században VIII. Károly seregeiben bukkant föl. Hasonlóan nevesített latinul: MORBUS GALLICUS = vérbaj.
A határozott névelőt remélem nem kell elmagyaráznom neked, mert az általános iskolai tananyag. Vagy nem érted, amit leírsz.
Megpróbáltál belekötni egy másik fórumozóba, és mint kiderült, ez nem sikerült, most pedig belém akarsz kötni. Sok sikert hozzá, de engedelmeddel, én nem veszek ebben részt, úgyhogy a továbbiakban ignore.
