Ahhoz, hogy egyértelműen ki lehessen jelenteni valamiről, hogy márpedig az a valami igaz (és ezért bizonyíték lehet más számára is), kétféleképpen lehet eljutni: vagy az egyszerűbbik megoldással valahol kijelentem, hogy márpedig az számomra igaz és nem vizsgálódom tovább;
Igen és ez szerintem kőkeményen korrupció ugyanis szerintem ez a bizonyos valahol, az a pont, amikor feladjuk és elütjük egy kis csalással, önámítással, tehát hazugsággal a dolgot. És tartok tőle, hogy ez a jellemző gyakorlat
vagy pedig valamiképpen tényleg végigmegyek valamennyi okon és okozaton, és visszajutok önmagamhoz, mert önmagam létezését kénytelen vagyok igazságként definiálni. Ez utóbbi mutatványhoz az illető kénytelen öröklétűnek és mindentudásúnak lenni, máskülönben nem sikerülhet a feladat elvégzése.
Ez pedig ugyebár nemigazán lehet a gyakorlat, hiszen ezt mi kis esendő halandó emberkék képtelenek volnánk véghezvinni. Tehát marad a korrupció. De vajon kizárólag, vagy van egy harmadik lehetőség is?
Ha valaki kísérteteket lát, magyarázható önszuggesztióként vagy (ha többen is látják) kollektív hallucinációként is, hiszen senki sem tudta eddig megvizsgálni objektívan a kísértetek vagy más túlvilági jelenségek létezését.
Nos ezt én talán kissé merészen kiterjeszteném a világ minden létezőnek és megtapasztaltnak kikiáltott dolgára, azaz a nagy büdös valóságra... ;)
Az, hogy ki mit fogad el bizonyítéknak, talán csak "ízlés" dolga."
Tehát szerintünk minden bizonyíték, bizonyság, igazság és tudás nem lehet objektív, hanem mindig egy szubjektív, személyes és főleg elfogadható, stabil alaptól mentes döntés eredménye, másszóval: nem létezik!
Az, hogy valaki kiválasztja a számára igaznak tűnő eredményt, akkor volna hazugság, ha közben tudná, hogy nincs igaza. Ehhez feltételeznünk kellene, hogy az ilyen ember birtokában van a szó leghétköznapibb értelmében vett "mindentudásnak
Szerintem is! Tehát sohasem tudhatjuk, hogy objektíve és fatálisan mikor van igazunk és mikor nincs. Nincs módunk és lehetőségünk az alapvető és végső tudásra, csak feltételezhetünk, valószínűsíthetünk és reménykedhetünk abban, hogy esetleg akár igazunk is lehet. Ennek ellenére a legtöbben mégis fennhangon, gőgös sértettséggel (az esetleges megkérdőjelezők miatt) hangoztatjuk abszolút "igazságainkat", biztosságokat és nyilvánvalóságokat...
Miért abból indulsz ki, hogy a hit állandó? De még ha így is lenne: miért feltételezed, hogy mindenki azonnal rátalál a saját hitére, arra, amit valóban ő maga, őszintén hisz, és nem azt, amit a környezete próbál rátukmálni?
Nem tudhatom, honnan tudhatnám hogy melyik verzió az igaz. Meglehet, hogy van, akinek kvázi állandó, tehát egyszer hozta meg azt a (valójában értékelhető alaptól mentes, spontán) döntést, lehet olyan is aki hetente váltogatja ezeket, attól még e (persze talán csupán általam vélt) lelki mechanizmus lényegében ugyanaz. Nem?
Gondolom azért ez az általános ellenséges hozzáállás a "hit" fogalomhoz, mert az utóbbi időkben errefelé nem volt lehetősége az embereknek arra, hogy őszinték legyenek önmagukhoz, és mindenkinek sokkal fontosabb volt, hogy megtalálja a megfelelő szerepet, amivel a legkevesebb energiaveszteséggel tud létezni
Ez szerintem kulcsfontosságú (már ha igaz persze).
Erről próbálok meg itt (többek közt) értekezni: őszinteség önmagunkhoz! Nekem gyakran úgy tűnik, hogy hit dolgában oly nehéz feladat elé vagyunk mi emberek állítva, hogy legtöbbünk elér ahhoz a ponthoz (az akár minden nap is megeshet), amikor nem bírja tovább, feladja és ekkor jön az a bizonyos döntés, hogy hazudik önmagának és e kis korrupciót elássa lelke legmélyebb pontjára és ottfelejti. Ezután pedig minden könnyebb és egyszerűbb lesz, hiszen van egy fix pontja, azaz kvázi hite...
Természetesen nem gondolom, hogy mindenki így van ezzel, csak az a gondom, hogy honnan tudhatnám meg, hogy ki az aki nem, hiszen ha elég ügyesen ásta el, akkor akár százezer százalékig, halálosan (sokan haltak és halnak is meg ilyesmikért ugyebár) is biztos lehet a dolgában, holott valójában valahol a mélyben ott lappang az a bizonyos (legalábbis általam feltételezett) rés a pajzson
hátha a sok beszervezéssel kapnak néhány jópontot (de ők maguk is érzik, hogy ez csak átverés, és ezért hülyülnek meg még jobban), és akkor talán csillapodik valamennyire a rettegésük, ami a belső diszharmóniából ered.
Sajnos magam is ezt látom jellemzőnek a hitüket hírdetők köreiben. Persze tévedés jogát fentartva.
Ám halottam olyanról is, hogy ha egy dologban minél többen hisznek, annál inkább (legalábbis azok számára) valóra válik (és itt elértünk a hit állítólagos teremtő erejéről, amire még visszatérek a későbbiekben) Talán így van, ki tudhatja biztosan
A hit egyszerűen csak bizonyosság valamiről, amiről az embernek nincs tudomása.
Ja. Aranyviki bizonyság nélküli bizonyosságnak mondja. :)
Hát nem tudom. Nekem ez az ami sántít, valahol inkorrektséget érzek ebben önmagunk felé...
Mi az hogy elfogadok valamit biztosnak, anélkül, hogy bebizonyosodott volna számomra. Akkor egy ilyen embernek azt mondok amit, akarok és mindent el fog hinni nekem?
Számomra mondjuk Jézus követése egyenértékű azzal, mint amikor én gyerekkoromban kitaláltam, hogy nekem "bal kézzel könnyebb tartani a poharat" -- mert a Csillagok Háborújában így láttam Luke Skywalkertől, és szerettem volna hasonlítani rá.
Tehát egy spontán, alapos ok nélküli döntés, mondhatni: emberi szeszély. Ezt próbáltam fejtegetni a kettes hozzászólásban.
Mondhatjuk akkor, hogy a hit tulajdonképpen spontán emberi szeszély? És amikor egy szeszélyt kikiáltunk a világ legkomolyabb és legfontosabb dolgának, az abszolút igazságának, az hazugság.
Nem?
mindez nagyon szép. de valahogy olyan üres szószaporítás.
nem érzed?
érdekes meglátások. az érzékelés nulla számodra. a gondolkodás nulla számodra. a tapasztalat nulla számodra. az érzés nulla számodra.
viszont az üres vakhit, az viszont igen! az a valami! az a fix pont!
a tiszta, tökéletes, igazi!
minden csak hit kérdése...
hát, ez így kicsit sarkított.
Persze hogy az. Sarkítunk, hogy kiugrasszuk a tapsifülest a bukszusból.
Ám a sarkítás gyakran lehet frappáns és lényegremutató, mégha egyszerűsít, álatalánosít és felületes is...
Nem?
persze, mindenki magából indul ki. aki szerint semmi fix pont nincs, csak hit, az feltételezi ezt másokról is. de attól még ez nem biztos, hogy így van.
Mi az hogy csak hit? Nem lehet, hogy a hit pont nem kevesebb hanem több? Nem lehet, hogy pont az a nagyszerű ha valódi hit van és az az igazi, a tökéletes fix pont (a többi hazugság)?
azok az emberek, akik teljes bizonytalanságban vannak minden felől, kétségbevonják, hogy létezhet bizonyosság. ha
pl. én merészelek olyat állítani, hogy vannak nyilvánvaló dlogok, akkor rögtön lehurrognak.
A nyilvánvalóság kérdése szerintem abszolúte szubjektív dolog. Elfogadható, hogy van valaki számára, az ő saját, belső, relatív és szubjektív világában nyilvánvaló dolog, ám mitől lenne az objektíve, a külvilág és mások számára is nyilvánvaló?
Azért mert egyes (és gyakran igen szűk) embercsoportok megegyeztek abban, hogy mivel néhány szubjektív igazságuk hasonló (ismétlem, hasonló, tehát korántsem biztos, hogy tökéletesen ugyanaz, sőt minimális az esélye hogy az lenne) deklarálnak nyilvánvaló dolgokat és ezt megpróbálják, mint igazságot interpretálni és a többiekre ráerőltetni, miért kellenne ezeket mindenkinek elfogadni? Fogadjam el csak úgy, mert amazok (szintén csak úgy!) kitalálták?
viszont ha a saját megalapozatlan vakhitükre kerül sor, akkor rögtön kijelentik: "Én TUDOM, hogy van Isten!" :-)
Aki teljes bizonytalanságban és ezt be is látja, az szerintem nem jelenti ki, hogy bármit is tudna, főleg nem a legmeg- és felfogahatatlanabb dolgot...
Viszont akinek vakhite van az vagy tényleg biztos valamiben (már ha létezik ilyen egyáltalán) vagy ügyesen és főleg erőszakosan palástolja bizonytalanságát. És itt szerintem újból fel is merül az indítókérdésem, hogy honnan tudhatnánk, hogy aki tényleg azt gondolja magáról, hogy valóban biztos valamiben, nem lehet, hogy csak oly mélyre fojtott magában egy korrupt, önámító alapgondolatot, hogy már nem is emlékszik rá. Pl. a nagypapa aki ezerszer elmesélte már élményeit a fogságban, ám az első és az ezredik szinte teljesen különbözik egymástól, mégis szent meggyőződése, hiszi, hogy az márpedig pontosan úgy történt, ahogy ő legutoljára mondta
csak elmondtam, hogy attól még, hogy ti kétségbevonjátok a bizonyosságot, még létezhet.
Létezhet persze! Ez a bizonytalanság egyik legbiztonságosabb jellemzője, hogy semmit nem zár ki, így természetesen bármi létezhet, semmi sem kizárható. Hogyne lehetne bizonyosság, csak éppen mindaddig fenntartom a jogot magamnak, hogy megkérdőjelezzem, amíg be nem bizonyosodik... ;)
mit kell a valóságon bizonyítani? a valóság attól valóság, hogy nyilvánvaló. hogy akkor is létezik, ha (sikertelenül) ki próbálod zárni a tudatodból.
A bizonytalan semmit sem kíván, sem próbál meg kizárni, egyszerűen csak őszinte és korrekt szeretne lenni önmagához. És amikor valamiről (tehát lényegében mindenről) azt látja, hogy így-vagy úgy, de megkérdőjelezhető és bizonytalan (nemrégiben egy fizikus megerősített ebben!!!), akkor nem akarja azt hazudni önmagának, hogy az mégis biztos és igaz.
Van egy olyan érzésem, hogy nem értenéd meg, amit írok. Hát minek strapáljam magam ennél jobban: persze, mindent kétségbe vonok, de nem esem át a ló másik oldalára sem. Ennél hosszabb választ nem írok, mert minek.
Inkább menj, igyál egy sört és szedjél fel valami nőt. Ne pocsékold az időd a netezésre!
Nos a hit az nem kultusz, hanem az ember egyik tulajdonsága ami az érzelmi életének része!
A hit természetes módon van jelen minden emberben és nem feltétele egy Istenképnek, avagy egy kultúrának, habár kultuszt csináltak belőlle!
Nagy a rajongók tábora! :))
A hit igazából csak körülírható, hisz olyan önnáló fogalmú szavakkal lehet leírni, ami társul az alaphoz....
hogyan képzeled el a hitet egy kultusz részeként?
Kultúrális értékkel bírna a hit? A miben való hit teszi értékessé eme pszihés jelenséget?
Mert a festészetben való hit még nem tesz festővé senkit...., de istenné sem válik valaki a hittől, de következményei elhatnak a végletekig....
A hit nem egy portéka, amit megalkotunk és forgalomba hozunk, mert ha ez így lenne, akkor már más dimenziókban kellene értékelni....
Te miként kultiválod a hitedet, hogy az egy nemzet kultúráját emelje fel?
Nos éntőlem a te meghatározásod elég messze van...., azt elfogani nem tudnám, de felfogni sem! :))
azért valahol érthető, hogy kénytelen vagy azt hinni, hogy mindenki olyan, mint te, a folyamatos "jaj, mit fog szólni a környezetem" kimerítő lehet azért, tapasztalatból tudom:)
nyugodj meg, addig nem süllyednék, hogy neked magyarázkodom, de hidd ezt, ha ez kell
egyébként meg nagyon szeretem magam úgy, ahogy vagyok, sebaj:)
akar alázni a fene, annyi olyat látok, mint te, bár igaz, nagy részük nem járhat anyázni az indexre, ennyiben tényleg több vagy náluk
na jó, kicsit akarok, annyira vicces ez a "kakskodás", mégis nehéz kihagyni, csak frusztráló kicsit, hogy a legjobb alázásokat nem fogod fel, meglehetősen igénytelenségre nevelne, de azért az "anyád! te anyád" szintedet nem szeretném elérni
a "savanyú a szőlő"-vel meg aranyosan elszóltad magad:)
afrancmármegintoffvolt
"nem, ha "macsó lennék", felkötném magam, kevés dologtól undorodom jobban, mint a hozzád hasonló, nagypofájú, de végletesen gyáva "csávóktól", akik csak virtuálisan vagy esetleg ha "sokan vannak" kemények"
jé. nem csak savanyú a szőlő? :-)
"mint írtam, kisbolha, nagyon jól tudom, mi a valóság, még ha adott esetben le is szarom, mert unalmas, nem ciki, hogy ennyire sarokba szorulsz, hogy hazudoznod kell?"
mi a gond, "kicsim"? hát hova lett a híres hidegvéred, az intellektuális fölényed? átmész bolhába? ráadásul randa, nyeszlett bolhába?
"egyébként meg nem tudsz válaszolni, oké, erre számítottam, azért valahol dicséretes, hogy nem is próbálsz ködösíteni, ahogy szoktál."
minek válaszoljak? válaszolsz te önmagadnak. :-)
"nem örülnék, ha olyan lennék, mint te, lásd az első bekezdést"
tudom, abszolút hihető.
a megvilágosodottak tisztánlátása lenne, amit produkálsz?
vagy inkább a nyeszlett, randa töketlenek kimagyarázkodása? :-)
"szegény fejed, mennyire kimerítő lehet a folyamatos talpnyalás, amit irl produkálnod kell
de próbáld levezetni, hajrá:)
kockacukor kell?"
Látod, még alázni sem tudsz rendesen. Pedig a rosszszándékod megvan, csak a tehetség hiányzik. :-)
"nos, van EGYVALAMI, ami a fix pont létezése mellett szól: az, hogy abban a bizonyos fix pontban és bizonyosságban kételkedők hatalmas bal****ok. élhetetlen, befordult okostojások, kik csak lehúzni tudnak. mert hiányzik belőlük a gyakorlati érzék. vajon miért is?!"
Miért is? Egyébként igazad van, az ilyen embereket jobb is elkerülni, de semmiképp sem okos dolog hagyni, hogy beavatkozhassanak az életedbe.
"mitől lenne igaz? ott van minden az orruk előtt, de ők abban nem hisznek. a gőzös agyrémeiket viszont valósággá nyilvánítják. miért lenne nekik igazuk?"
Ne pánikolj, brutálmaci, én nem a hitzombikról írtam. Az a te privát nyomorod, hogy csak az ilyenekről vagy képes tudomást venni.
"én bántok mindenkit. elég egyszer beszólnom, máris olyan rinyálásba kezdtek, mint egy tucat nyolcvanéves, köszvényes frigid halaskofa."
Ki nem szarja le? Ha neked attól áll föl, hogy beszólogatsz a neten, hol érdekel az engem?
"ami nyilvánvaló, az nyilvánvaló, akkor is, ha becsukod a szemed."
Ezek már érvek! Mintha csak malachyt olvasnám. :]
"egyesek tudnak élni is, nem csak az elvont, pöcsölös okoskodásokkal elcseszni az idejüket."
nem, ha "macsó lennék", felkötném magam, kevés dologtól undorodom jobban, mint a hozzád hasonló, nagypofájú, de végletesen gyáva "csávóktól", akik csak virtuálisan vagy esetleg ha "sokan vannak" kemények
mint írtam, kisbolha, nagyon jól tudom, mi a valóság, még ha adott esetben le is szarom, mert unalmas, nem ciki, hogy ennyire sarokba szorulsz, hogy hazudoznod kell?
egyébként meg nem tudsz válaszolni, oké, erre számítottam, azért valahol dicséretes, hogy nem is próbálsz ködösíteni, ahogy szoktál
nem örülnék, ha olyan lennék, mint te, lásd az első bekezdést
szegény fejed, mennyire kimerítő lehet a folyamatos talpnyalás, amit irl produkálnod kell
de próbáld levezetni, hajrá:)
kockacukor kell?
neked ez a "vágd magad hanyatt" a vesszőparipád? :
vagyis, ha tehetnéd, ha jóképű, izmos macsó lennél, akkor egymás után vágnád hanyatt a lányokat, és vacsorát főzetnél velük?
de mivel te randa, nyeszlett, tesztoszteron-hiányos lúzer lettél, ezért nem marad már, mint a virtuális hősszerelmeskedés bizonytalan nemű és kilétű virtuális lényekkel? :-)
jól van, csináld csak, ezt nem irigyli el tőled senki. :-)
A hit maga a fundamentum. Nem ezt kell valamire epiteni [nem is lehet], ellenkezoleg, erre epiti az ember az eletet.
Mar persze akinek van hite.
Jut eszembe egy regi kerdes, hogy ahhoz hogy valaki hittel rendelkezzen kell-e valami kepesseg. Sok ember van, aki kuszkodik, szeretne hinni, de nem jon ossze neki. Ez mitol van? Sot, ugyanezt a kerdest fel lehet tenni a hetkoznapi bizalomra is. Pl parkapcsolatokban. Amelyek alapja szinten a bizalom. Kellene hogy legyen. Es jo reszukben ehelyett a feltekenyseg uralkodik, es ha elbeszelgetek az erintett emberekekl, olyanok derulnek ki, hogy a "bizalom" az o fejukben mar fogalom sizntjen sem letezik, a helyen ellenorzes, allando felugyelet, szemrajtatartas szerepel.
Es tovabbi kapcsolodo kerdes, hogy _felteve_ hogy egyes emberek tenyleg keptelenek bizalomra es/vagy hitre (mint ahogy vannak szinvak, botfulu, stb emberek), ok kepesek lehetnek-e megerteni ezek termeszetet, es az ilyennel rendelkezo embereket? Vagy ez egy orok szakadek, melynek letezeset tudomasul kell venni.
bizonyítanád is állításaid?
kezdd azzal, hogy létezik valóság (nem tagadom, csak látnám már bizonyítva)
(egyébként érvelésed ellen szól, hogy lúzer vagy; vagy a virtuálisan nagy pofa csak szükséges, de nem elégséges?:)
persze, persze, kis fába szorult:-)
mondd csak, naponta 15 az adag, az alatt összeomlasz
mondd utánam: "csak az van, amit látok"
15x
nem hiszem, hogy akár csak hírből ismernéd a szerelem nevűt mindentől eltekintve (a "vágd magad hanyatt anyukám 3 percre" nem az, csak bemesélték; ha kaját is főz, akkor sem)
bizonygat a fene. bizonygattam netán? csak elmondtam, hogy attól még, hogy ti kétségbevonjátok a bizonyosságot, még létezhet. mindössze ti vagytok bénák. :-)
Ui: ja, mi a helyzet a "kicsiddel"? találkoztál már vele? mi derült ki róla? van már tizennyolc éves? kukija van, vagy puncikája? ember? emlős?
a szerelem szép dolog.
"persze, mindenki magából indul ki. aki szerint VAN fix pont ÉS BIZTOS TUDÁS, az feltételezi ezt másokról is.
de attól még ez nem biztos, hogy így van"
gratulálok, papagáj. örülök, hogy érvelsz.
nos, van EGYVALAMI, ami a fix pont létezése mellett szól: az, hogy abban a bizonyos fix pontban és bizonyosságban kételkedők hatalmas bal****ok. élhetetlen, befordult okostojások, kik csak lehúzni tudnak. mert hiányzik belőlük a gyakorlati érzék. vajon miért is?!
"És ez fordítva is igaz lehet."
mitől lenne igaz? ott van minden az orruk előtt, de ők abban nem hisznek. a gőzös agyrémeiket viszont valósággá nyilvánítják. miért lenne nekik igazuk?
"Igen, téged mindenki csak bánt."
én bántok mindenkit. elég egyszer beszólnom, máris olyan rinyálásba kezdtek, mint egy tucat nyolcvanéves, köszvényes frigid halaskofa.
"És ugyanígy, ha a saját meglapozatlan "materiális-ateista" vakhitükre kerül sor, akkor rögtön kijelentik: "Én TUDOM, hogy mindenki hülye és beteg!" :]"
ami nyilvánvaló, az nyilvánvaló, akkor is, ha becsukod a szemed. egyesek tudnak élni is, nem csak az elvont, pöcsölös okoskodásokkal elcseszni az idejüket. de ezek valahogy soha nem azok közül kerülnek ki, akik szerint "minden hit."
A hit mint valamely kultusz, meghatároz bizonyos alapvető értékeket, valamint az ezeknek megfelelő cselekvéssorokat. A kultusz gyakorlása viszont kultúra. A kultuszhoz kapcsolódó ritus pedig a kultusz cselekvéssorok útján történő megújítása és megjelenítése. A kultúra a kultusz által meghatározott értékeket az életnek a kultusz által behatárolt tevékenységi területére terjeszti ki.
A kultúra fenntartja és megerősíti a kultuszt, és annak szerves részét képező ritust, egyúttal újabb és újabb kultusz igazságát alátámasztó eszméket, elméleteket, ideológiákat és tevékenységeket hoz létre a kultusz (mint fenn:hit) meghatározta fogalmi kereten belül. A civilizáció a ritus gyakorlásához és a kultúra fenntartásához szükséges tevékenységeket foglalja magába.
A civilizáció az egyén számára mind nagyobb fokú önkifejezésre és és önmegvalósitásra ad lehetőséget azáltal, hogy a kultusz(hit) gyakorlása közben a kúltúra expanziójával tágul a kultúrális mező. A kúltúra expanziója szükségszerű! A civilizáció egyre egyénibb tevékenységeket legalizál, és e tevékenységek közül azok amelyek szellemi értékhordozó jellegüknél fogva szorosan kapcsolhatók a kultuszhoz/hithez, beemelkededhetnek a kultúrába. A hit és kultúra fennmaradását és expanzióját a kultusz, kultúra és civilizáció elkülönitésének köszönheti.
A hit továbbá megtestesül a nemzetteremtő erőben és képességben is. Eddig szót nem ejtettem a vallásos hitről.
1. tehát a hit nem gyüjtőfogalom
2. a meghatározása: kultusz
3. a hit tehát: alkotó erő
4. célja, értelme és értéke a fentiekben rejlik
5. ha azt mondod hogy hit a hűségre gondolok először
Ki mondta, hogy a hit csak pozitív lehet? Miért ne hihetne valaki negatív, borzalmas dolgokban? A hit egyszerűen csak bizonyosság valamiről, amiről az embernek nincs tudomása. A bizonyosság oka millióféle lehet, és mint ilyen, részletkérdés csak.
A keresztények között is sokféle van: az egyik csak a "Jézus az egyetlen úr" mantrát darálja ész nélkül és talán szívesen alágyújtana a hitetleneknek, míg a másik nyugodtan kijelenti, hogy például Jézus útja is egy jó út, de ezen kívül vannak még más jó spirituális utak is.
A Biblia meg tényleg akárhogyan olvasható. Számomra mondjuk Jézus követése egyenértékű azzal, mint amikor én gyerekkoromban kitaláltam, hogy nekem "bal kézzel könnyebb tartani a poharat" -- mert a Csillagok Háborújában így láttam Luke Skywalkertől, és szerettem volna hasonlítani rá. Van, akinek igénye van arra, hogy élete során végig példaképei legyenek, míg mások ezt "kinövik", illetve önmagukra vezetik vissza.
Nos győzz meg, hogy a hit nem lett mára egy gyűjtőfogalom!
Meg tudnád határozni a hitet?
Mi a hit?
mi a célja értelme és értéke?
A hitről már elmondtam a véleményemet és nem úgy nézett ki, hogy az nem meghatározható, sőt behatárolhato, szelektálható és rendszerezhető is az!
Ha azt mondom, hogy hit....., mire gondolsz?
A hitet nem én definiáltam, sem nem én határoztam meg annak jellegét, hisz már az ökori filozófia is próbálta körülírni...., mint mindent amivel kapcsolatban van az ember....
Nos minden vallásban megtalálható a hit....., de a vallástól független távol álló emberekben is és nem mondhatnám azt rájuk, ha hsiznek egy szebb és jobb világban, avagy csak egy probléma valamikori megoldásában, hogy az már bennük is vallásossá vált! Erre mondanám, hogy a kereszténység is előszeretettel használja ki a hít jelenlétét az emberekben , amit nem is hitnek neveznék, ha jobb szó lenne rá...., mint olyan fogalmat, ami mintha csak a kereszténységben érné el célját...., a definíciója lényegét tekintve!
Az emberben természetes módon van jelen a hit érzékelése és sok minden hat rá, vagyis befolyásolható az!
Egy Istenben való hit nem feltételezi az egyházi intézményeket...., sem a gyülekezetek létjogosultságát!
Mi is jellemzi a keresztény hit alapját?
Egy könyvagyüjtemény, amit újszövetségnek neveztek el, amit az Ó-főlé helyeztek és mércévé tettek...., de ebből hiányzik az íz, a valós érzet, a személyes isteni megtapasztalás.... Hát van helyette pszihés és irányított...
pl. az , hogy az egyén elismerje az eredendőségből fakadó bűnt...., majd az ehhez hozzájárult saját maga által elkövetett vétkeket...., hogy aztán, ha azokat megvallja Istenének, avagy Jézusának a akár a gyülekezet előtt is....., akkor megbocsájtást nyerhessenek a hit által...., de hol van a valóságos bocsánata Istennek? Na ehhez kell a hit!
Jól látod a dolgokat te is......
