Amióta az eBay, Catawiki, Chrono24 site-okat bújom, feltűnt, hogy nagyon sok eladó olasz, holland, török, dél-koreai, japán. Több olyan eladó van, aki kiköti, hogy Olaszországba nem szállít. Van ezeknek az országoknak valami specialitása? Hollandián kívül egyik se túl jó csengésű (tudom, az előítélet, de például Ázsiába hogyan jut el ennyi vintage svájci óra, az olasz és török eladóról meg nekem a hamisítvány szavak ugranak be).
Vettem egy kék számlaposm Omaga Geneve-et Dél-Koreából, rosszul tettem?
Nem tudom, hogy az olaszok ezt vállalnák-e, még sosem tettem rá kísérletet... P.Kiss felárért vállal egyedi klisé készítést - de ettől még a minősége az általa alkalmazott technológiának erősen korlátozott - amit te magad is megtapasztalhattál. Ezt olyan esetekben lehet nyugodtan bevállalni, amikor "így is jó" - van azért sok olyan egyszerű, eleve, gyárilag sem nagyon finom vonalvezetésű számlap, ahol teljesen vállalható a végeredmény.
És van sok olyan, ahol jó lenne jobb - de nem fér bele a keretbe...
Persze, lehet mondani, hogy hülyeség az egész, minek felújítani, amikor tenger sok szép számlapos óra van - de egyfelől ez sajnos nem igaz, nincs tenger sok eleve szép óra (és azok egy jelentős hányada is felújított.. ;-))) ), másrészt pedig igenis lényeges kérdés az is, hogy "mennyi az annyi"?
Az ember nem fog kidobni a kukába egy három körös arany Universal kronót azért, mert tönkrement a számlapja. De még egy szép régi Seamastert sem - és bizony nagyságrenddel több a már nem kifogástalan számlapú-tokú, mint a "NOS" példány (amelyek zöme ugyebár szintén felújított...).
Az olasz felújítások zömének ugyanakkor a minősége nagyon jó. Nem, nem szoktak összevissza elcsúszni a feliratok - előfordul nem tökéletes, ez tény (vissza is lehet küldeni, ha van az embernek türelme, megcsinálják újra, szavatosságban), de én például még nem is jártam így, másnál láttam már effélét - egyet. Általában eredeti számlapokról készített, vagy egyenesen az eredetiek gyártásánál használt klisékkel dolgoznak - de így is előfordulhat, hogy nem hajszálpontosan ugyanolyan számlap jön vissza - mert nem volt hozzá való kliséjük - hanem egy olyan, amit amúgy az adott modellhez szintén használtak, és csak kicsit eltérő. IWC-m is jött már vissza így, nyilván legjobb lett volna, ha "pont olyan", de igazándiból egyáltalán nem rossz az sem, ami visszajött - és csak egész kicsit más.
Amúgy meg azért ma már ott tartunk, hogy viszonylag komolyabb órák eleve csak azok, amelyek elbírnak egy számlap-felújítást, még akár P.Kiss relációban is. Most már igazándiból egy Doxa sem, egy Cornavin vagy átlagos GUB, pláne orosz végképp nem - viszont itt jön elő a "nagypapa órája volt" effektus, amikor egy családi emléket felújíttatnak akkor is, ha az gazdaságilag nem kifizetődő. Persze, lehet mondani, hogy mi értelme, meg xy ezt nem tenné, úgy hagyná - de más meg másképpen gondolja, és nehogy már ebbe bárki beleszóljon...
Csak leírtam egy részét annak, amit tudok. :) Az emberek hajlamosan egyszerűnek nézni bizonyos fázisokat. Van az óraiparban sok olyan is, de azokkal meg abba fulladsz bele, hogy senki nem akarja a 100 ezer darabos gyártást félretenni.
Gondolom, az olasz is megcsinálja neked extra kiadásban a végletekig pontosan, egyediben, amit kérsz. Csak a megfelelő áron.
Bár az is lehet, hogy tesz rá, beígéri, és csinál valamit, amire két kávé között ráfogja, hogy belefér a művészi szabadságba, és összeválogatja a leghasonlóbb elemeket, hogy nehogy megerőltesse magát. :)))
Mindenesetre a számlap komoly dolog. Az egyik nagy-nagy órás mogulnak volt egy régi kis sorozatú órája speciális lappal. Amik idővel tönkrementek. Az eredeti készítő cég kapta a feladatot. És nem tudták ugyanúgy elkészíteni őket. Az új számlaposak láthatóan különböznek a régiektől. Érdekes sztori.
Nem szándékozom számlapkészítő műhelyt nyitni, ha félreérthető lettem volna :D Habár az kár, hogy itthon csak ilyen egyszem limitált lehetőség van. Az összelegózás azt jelenti, hogy az "olaszok" nem is vállalnak új számlapot, akkor se, ha kapnának filmet a klisé(k)hez? Ez sem túl bíztató, ha így van.
"de talán Glashütte környékén lehetnek kisebb számlapkészítő helyek is"
Biztosan vannak. Állnak rendelkezésedre, ha kell 300-500 számlap. Gondolom, 50-nel is kiszolgálnak pont ugyanannyiért. Persze az amúgy szokásos órabéredet írd hozzá a költségekhez, amíg a neten, emailben, telefonon kutatod őket.
Ebben az iparban a kis sorozat 300-500+ darab. Ezt el kell fogadni. ( Egy ETA vagy Soprod is ad neked egy darab szerkezetet, ha kifizeted 500db árát ( nem vicc )).
Amint ez megvan, kapsz számlapot több színnel 6-10.000 forintért is simán. Csak áfával-vámmal akkor is 3.5-4 millával ülsz a hintában. Ami egy Steinhart-nak megéri persze, mert X darab órát ad el 100+ ezrekért, és mert van rá tőke.
Nem a csillagászati árú tamponnyomó gép a kérdés ( bár a vége amúgy az annak is ). Az örökké nem eltartható több tízezres literenkénti árú festékek pl., amikből nincs 4 centes kiszerelés mint a jägerből, és ráadásul nem minden tapad mindenre. ( A te lapodhoz ha olyan szín kell, ami nincs készleten, akkor plusz 100 euró pl. )
Nem szabad beleesni a laikus látásmód hibájába.
Az olyan, mint az "én tudok olcsóbban szekrényt csinálni, mint a 40 ezres kikás". Igen. 3-400 ezer forintos eszköz és géppark, autózások nyersanyagért, pár hónapos-éves tanulási idő ( ami alatt mások pénzt keresnek ), egy műhely, meg a zaj miatt anyázó szomszédok.
Ráadásul a valóban minőségi számlapgyártás nem játék.
A tokgyártás ugyanez. Hacsak nem vagy egy személyben CAD tervező, jó ízlésű és felkészült grafikus, CNC mérnök, aki tudja milyen anyagú szerszámot ereszthet az alapanyagba, és milyen fordulaton, valamint gépkezelő, hogy gondoskodj arról, a több tízmilliós CNC gépedet nem teszed tönkre. Akkor nyilván helyzetben vagy, és onthatod a jobbnál jobb tokokat.
Ja, és kész az 50 darabos - a példa kedvéért MMII - számlapkészlet, és valakinek megtetszik, majd nyomat kétszázat, akkor egy szavad nem lehet, mert nem védetted le milliókért.
Az olaszok azért relative olcsóak, mert nepperek tömegeire vannak berendezkedve, akik a piacon túrt csúnya számlapokkal eltartják őket az év minden napján.
Ezért nem is tervezgetnek neked külön. Van 600 ezer különféle - ügyesen optimalizált - cuccuk, amiből összelegózzák, ami neked kell. Így keletkeznek a vastagabb betűk, a kicsit más logó, az eltérő árnyalat.
De pl. nem is tudom, kicsi-e egy olasz. Lehet, hogy harmincan pingálnak ott napi 8 órában. :)
Ha nem veszed rossz néven, nálad azért talán jobban tudom, én mikor voltam kint utoljára...
Idén még nem, az tény, múlt évben is októberben, amikor még jó idő volt. És egy lassú, sokéves leépülési folyamat eredménye, hogy már nem nagyon látom értelmét. Persze, ebben benne van az is, hogy nekem jó messziről kell/kellene kimennem kb: 120km autózás oda-vissza egy ilyen "üzemlátogatás", ami helyett inkább elmegyek futni az erdőbe - ha már nincs semmi értelme...
A reggel 6-ra kijáró kupeceknek-neppereknek még lehet, hogy megéri, én hobbista vagyok e téren, nekem már nem. Mára az órabörzék is nyomasztóan beltenyészetek lettek - de, hát ez van. Kis ország, kis pénz, kis foci...
Gratulálok APT! Ezt annyira egzakt módon megfogalmaztad, hogy még én sem tudtam volna különbül. ;-)
"Ami még rosszabb, az az, hogy egyre inkább úgy kezdem látni, hogy a még azért bőven a piacon lévő, ott nepperkedő, azt igazándiból erősen uraló, még a szocialista éra zárt és különleges régiség-piacán, az akkori, akkor tényleg fogalom Ecserin szocializálódott kereskedő-nepper réteg nagy része fejlődésképtelen, nem is valódi kereskedő, nem képes felfogni sem a kereslet-kínálat összefüggéseit, de a vevőinek kijáró megbecsülést sem bírja megadni - és mivel mára netes portálok mindenki számára elérhetők lettek, hát lassan kezdi is teljesen elveszíteni a talajt a lába alól.
Vagy nincs semmi, vagy olyan nevetséges árakat mondanak, amiből már alkudozni sincs kedve az embernek - a kevés azért mégis felbukkanó jó és jó árú holmi meg eltűnik a bennfentes kupec körök kezében, még mielőtt az átlagos piacra sétálgatni kimenő ügyfélnek bármi is juthatna..."
Viszont micsoda szerencse, hogy Te itt vagy! ;-) Akinek már- már az Ecseri piac is úgy tűnik mintha a new yorki business district lenne ahol hozzád hasonlóan a nagy fiúk homokoznak ;-)
Ok, persze a Cador egy példa volt, az nagy cég, de talán Glashütte környékén lehetnek kisebb számlapkészítő helyek is, mint ezek szerint Olaszországban. De mindegy, ha olaszok, hát olaszok :D Azért a számlapnyomtatást nem hasonlítanám a szerkezetkészítéshez, még a tok készítéséhez sem, a tamponnyomás ideális nagyon kis sorozatokhoz, egy kézi tamponnyomógép sem csillagászati árú, nyilván a kliens felé a klisé ára nem oszlik el egy példánynál, több színnél sok lehet. Mondjuk a SuperLuminovát valóban aranyárban mérik (70USD/g)... Amúgy a számlapozás is a maffia kezében van Olaszországban? Egy sötét kapualjban kell leadni Luiginél a felújitandó számlapokat? :D
Röviden: az olaszok szóba állnak veled az árva egy darab számlapoddal.
A Cador ( és társai ) meg vagy nem válaszol, vagy finoman elküld a 'csába, vagy magadtól mész, mikor adnak árajánlatot minimum 500 darab számlapra, és egy külső kerületi pesti lakás ára van leírva euróban.
Az óraipar már csak ilyen. Veszett drága és nehezen hozzáférhető alapanyagok, megfizethetetlen és lassan megtérülő gépek és szerszámok, brutális árak, és sokszáz darabos rendelési minimumok.
P.Kissnek örülni kell, mert nélküle Doxa hiány lenne a vaterán. És az olaszoknak is, mert a rengeteg gatya közép árfekvésű 38-40mm alatti acéltokos IWC, Omega stb. sose újítódna fel. :)
Nem ördöngősség maga a szerkezet gyártás sem. Van bevált célszoftver hozzá. Igaz, franciául, és csak az éves frissítés 3 milla+ÁFA, de cserébe gyártásban lévő katalógustermékek ülnek a könyvtárban, és egérrel dobálod össze a werket, majd modellezed le a funkciókat. ( Legalábbis ilyen egyszerűnek tűnik. Aztán mégiscsak ETA meg Sellita ketyeg mindenben )
T'képp mért pont Olaszország ahová mennek itthonról a számlapok? Az olaszoknak különös érzékük van a tamponnyomáshoz? :D Pl. Németországban is vannak számlapkészítő cégek, mint a Cador vagy a Schätzle. Mindenesetre mivel az Antik... topikban nem jött válasz :D a kérdésemre, hogy P. Kiss Mester számlapjai mennyiben különböznek az "Italian Job"-októl, meglátogattam az élő legendát, Kiderült, hogy kihívásokkal küszködik, és meglehetősen limitált opciókkal dolgozik:
Nem tud fehérrel fekete számlapra nyomni, mert csak szürke lesz a nyomat, elmondása szerint nem talált megfelelő festéket. Ami elég furcsán hangzik, mivel 10 perces guglizással kiderült, hogy nincs valamiféle fehér csodafesték, ami 100%-osan fed, hanem 23-szor nyomnak fehérrel ugyanarról a kliséről, hogy megfelelően fedjen. Ez azt a gyanút kelti bennem, hogy nem tud "passzerpontosan" több színnel nyomni, erre utalhat az is, hogy
nem tud (Super)Luminovával nyomni, ami így érthető is lenne, mivel az is hamar kiguglzható, hogy pl. az IWC-nél is 810-szer utánnyomják a Luminovát, hogy megfelelő vastagságú réteg legyen (a tamponnyomás 10-15 mikront visz fel egyszerre a számlapra).
Mutatott világos számlapon fekete nyomatot, ami jónak tűnt, de lupéval nézve volt "légbuborék" a vékony vonalakban, az 0,1-0,2mm vonalvastagság már eléggé a határokat feszegetheti a Mester által használt technikával.
Szóval valóban nem olyan egyszerű számlapot nyomni, és ez csak maga a nyomtatás része, valóban az is kérdés, hogy digitálisan mennyire pontosan kreálják újra az eredeti számlap rajzolatát a klisékészítéshez. Mindenesetre nyilván nem ördöngősség, és a korszerű festékekkel, lakkokkal jóval jobb minőségű lehet, mint az eredeti számlap volt.
"Ezek a klisék ma egyszerű számítógépes grafikai módszerekkel reprodukálhatók, majd a számlapok újranyomtathatók - gyakorlatilag pont ugyanabban a megjelenésben és minőségben, mint anno készültek"
Na ez az ami nem igaz. Mindig elcsúsznak valamin, és tudod miért? Mert ez nem restaurálás, mint egy Rembrandt képnél, amit szakértők hada végez, korabeli festékekkel és 30 év restaurátori tapasztalattal a háta mögött, hanem ahhoz képest egy pitiáner üzleti vállalkozás. Tízezer számra viszik Olaszországba a számlapokat ahol a tied csak egy a tízezerből azon a héten, és már csak a nagy számok törvénye miatt is vagy nem középen lesz a felirat, vagy a vonalvastagság nem lesz megfelelő, vagy a szín csúszik el, nagyobb lesz a logó, lehagyják a modelljelzést, mint a fekete Seikódnál, bármi apróság elég ahhoz hogy kézbe fogva ordítson róla, hogy nem eredeti a darab. 100 euróért pont le fogják szarni, hogy olyan legyen, mint az eredeti volt, és tudod mit? én is pont leszarnám. Nem is várhatod el ennyi pénzért a csodát. Mert ezt olyanra megcsinálni mint az eredeti, 100 euróért lehetetlenség, a Népszínház utcában a feléért meg még inkább az.
Megértem hogy jobban tetszik a fekete felújított számlapos Seikód mint a foltos fehér. De nem eredeti. És pont. Nagyító sem kell hozzá, mert a felújító orbitális hibát csinált. Megértem hogy örülsz neki, írsz majd egy cikket róla sallala, mindenki boldog.
Azt nem értem meg, miért nem egy nem foltos, szép, eredeti számlapost vettél meg. És ezt valószínűleg nem is fogom megérteni, te majd megmagyarázod, hogy olcsóbb volt vagy akármi, vagy ellenállhatatlan vágyat éreztél arra hogy megmentsd az utókornak.
De nem is kell ezt megértenem, te ezekkel vagy boldog, én meg majd veszek tíz foltos helyett egy szépet...
A Facebook meg a Vatera egy játszótéri homokozó, ahol megengedik, hogy tét nélkül bárki beleböfögjön az üzletbe. A Facebook ingyenes, tehát reklamációnak helye nincs, de a Vatera már nevetséges. Ebaytől felfelé hiába írkálnak be, azt csak a tárgy tulajdonosának az engedélyével kerülhet ki a terméklapra.
Épp most olvastam, és nem áprilisis tréfa: a Breitling és a Tudor nyílvánosságra hozta, hogy egymásnak szerkezeteket szállítanak. A Breitling veszi a Tudor MT5612 szerkezetét, míg a Tudor a kronográfjaiba veszi a Breitling B01 szerkezetét.
Általában elmondható, hogy normális ember tartja magát az "ami jó, azt nem akarjuk megjavítani" elvéhez - és akkor kerül sor egy számlapfelújításra - ha az eredeti már tényleg nem vállalható.
Amúgy meg kb: senkinek semmi köze ahhoz, hogy valaki másnak mi tetszik, és saját órájával/lakásával/autójával (a törvények megszabta kereteken belül ;-)) ) mit csinál...
Persze, ilyenkor illik is megmondani, hogy ez felújított számlap. Másrészt picit is hozzáértő erről a számlapról látja is - példának okáért hiányoznak legalul a picike modelljelzések, amelyek az eredetin mindig ott vannak.
Amúgy ez azért még nem az a kategória, hogy a fekete számlapos modellek sokszorosan többet érjenek - csak simán ritkábbak, ezért nehéz őket levadászni - de ha felbukkannak, nem feltétlenül kerülnek sokkal többe az egyéb kiviteleknél.
A csúszós lejtő az olyan óráknál van (pl: Comex Rolexek, hasonlók), ahol egyébként standard modellek kis szériában készültek valamilyen cégnek, valakinek egyedi számlapjelölésekkel - és tényleg csak a számlap felirataiban térnek el a többiektől - viszont egyes gyűjtői körökben a ritkaságuk miatt többszörös árat érnek.
No ezeket tényleg szokták hamisítani, persze olyan minőségben, hogy szakértő se tudja megkülönböztetni az eredetitől.
Értem is az álláspontodat, sőt el is fogadom szó nélkül.
De én pl. saját kútfőből írtam a minap, amit írtam. Van a 10-12 órab*zi ismerősömből 7-8, aki nyálfröcsögve tombol, amikor bármilyen felújított számlapot lát, hogy neki olyan nem kell. ( Összerohadt, javíthatatlan szerkezet bezzeg igen )
Ugyanakkor fenntartom, amit írtam: nem tudom, az ellenzők népes tábora nem-e kibic, aki csak ingyen köpköd a neten.
Mert ha ezt a felújított Seiko-t kirakod a vaterára, fészbukra, bárhová ( ahol komment lehetőség van ), rögtön megérkezik mindenki, aki a szólászabadságot összekeveri azzal, hogy neki nyilatkoznia kell tét nélkül, de rögvest; tekintet nélkül arra, hogy kérdezte-é valaki, te eladni szeretnél-e vagy trécselni, és hogy akartál-e ingyenes vitaparti felületet adni neki.
És indul a "nem jó a font, vastag a betű, M. Hakayama nem ezt használta, nem így álmodták meg a Jinba Ittai jegyében" bla bla, aztán közben megy a licit a kínai kézihúzós seiko 5-ösre. :D
Könnyen lehet, hogy egyik számlap felújítás ellenző sem vesz úgyse semmit, de manapság bárki tud kis létszámban és kamu alapon is hangos lenni, ezt tudjuk.
Én pl. egyik táborba sem tartozom. Egyszerűen nem érdekel eléggé a kérdés.
Nagyon jót röhögtem a minap egy "patinás", "szépen öregedett" számlapon, ami úgy nézett ki, mintha 5-10 éve levizelte volna valaki, és mostanra végzett volna az ammónia.
De csodálkoztam már rá olyan számlapra, ami eredetileg rém unalmas lehetett, de valamilyen okból kifolyólag elképesztő érdekesre ( és egységesre ) öregedett.
Ugyanilyen jól mulatok, amikor a fészbukon arról vitatkozik az óraértők krémje, hogy az újrapingált, felújított, húsvéti matricázott számlapos zsebóra beépítés az eredetibb, vagy az eredeti zománc számlapos, amit beleraknak egy löncshús konzerv méretű lengőfüles tokba, ami a legtöbb ember csuklóján gond nélkül és röhejesen körbeforog; szent értékmegóvó küldetésnek beállítva azt, hogy savonette az a 41+ mm-es tányér, csakis ezért a lengő fül.
Úgyhogy ezt még viccből se veszem magamra :)
"És nekem ez most így tetszik, így lelem benne örömöm. Ezek után embernek vagyok-e még tekinthető? ;-)))"
Mert nekem aztán mindegy. Én a szerkezeteket szeretem csak úgyis. Azokból is a régebbieket inkább, ha lehet. Számlappal vagy anélkül. :)
viszont ez az óra készült pontosan ilyen, matt és fényes fekete számlappal egyaránt, így nem is stílustörés, ám ez utóbbiak olyan ritkák, hogy szinte hozzáférhetetlenek.
Laikusként nem akarok beleszólni a vitába, de ez a gondolat megragadott. Szerintem alapjában véve egy ilyen festéssel egy esetben lehet gond, ha esetleges értékesítésné a vevő nem tudja, hogy nem a szuper-ritka fekete számlapos változatot kapja, amire évek óta vadászik, hanem egy átfestett darabot, hiszen ha megelégedett volna egy átfestettel akkor már évekkel ezelőtt megcsináltatta volna magam. (világos, hogy nem akarod értékesíteni, így ez csak gondolatkísérlet)
Egyébként az megállapítható valahogy, hogy a fekete számlapos órád eredeti e, vagy átfestett?
Mi az, hogy "gyűjtő"? Van erre egy szigorúan egzakt, "kanonizált", általánosan elfogadott definíció, amiből kiderül, hogy mitől lesz valaki "gyűjtő", és milyen ismérvek zárják ki ebből a körből?
Mi az, hogy a "gyűjtő nem vesz meg nem teljesen eredeti órát"? Én igenis gyűjtőnek gondolom magamat - mégis megveszem. Akkor most mi van? Viszont egy minden porcikájában eredeti meg NOS órát sem veszek meg - ha nem illik az ízlésvilágomba, a gyűjtői preferenciáimba.
Más: lehet merengeni azon, hogy egy "műtárgy" az csak a maga teljesen eredeti állapotában tekinthető valóban autentikusnak - de mennyire tekinthető "egyedi műtárgynak" egy olyan ipari termék, mint például egy óra - ami jó eséllyel már a XIX. században is ipari tömeggyártási módszerekkel készült, részben még a Patek/Vacheron szintű neveknél is külső beszállítóktól származó alkatrészekre épülő, nagy szériás tömegáru volt. Valamikor a XIX. század elején fordulhatott elő utoljára, hogy ha xy főherceg, király rendelt valami egészen egyedi órát mondjuk Breguettől, akkor tényleg olyasmit kapott, amiből nem volt több - bár megjegyzem, ebben az órában is valamelyik "általános" billegő, gátszerkezet és sok más "tipizált" elem dolgozott, de azért összességében ez akkor is egy egyedi dolog volt.
Egy valamivel későbbi, Rockefeller vagy Morgan, Packard gyűjteménye számára über-egyedileg készített nagy komplikáltságú Patek zsebórát szétszedve bizony azzal szembesülhet a valóban hozzáértő szakember, hogy ez ugyan szintén egy összességében egyedi óra, de azért a Patek amúgy más óráiban is alkalmazott, meg egyébként is a LeCoultre-től származó ütőművet, öröknaptárt párosították egy egyedi konstrukcióba - sok szükséges módosítással, de azért nem kevés, más, akár más gyártók neve alatt is futó órákkal csereszabatos alkatrésszel is.
Ez egy ilyen iparág.
Ezek után mennyire tekinthető "műtárgynak" egy 50-80-100 éves Omega kar- vagy zsebóra, amiből garantáltan tíz-, akár száz-ezerszám, egyes esetekben milliós darabszámban készült pont ugyanilyen, ahol teljesen standard, ma is bármikor reprodukálható ipari módszerekkel klisé alapján szériában készültek külső beszállítónál a számlapok? Ezek a klisék ma egyszerű számítógépes grafikai módszerekkel reprodukálhatók, majd a számlapok újranyomtathatók - gyakorlatilag pont ugyanabban a megjelenésben és minőségben, mint anno készültek. Akkor ez most mi? Értéktelen ócskasággá válik ettől egy óra? Miért???
Szerintem meg nagyban növeli az értékét - egy rossz számlaphoz képest, és amúgy, ha a felújítás valóban, tényleg jó minőségben, az eredeti megjelenéstől megkülönböztethetetlenre készült - akkor még csak azt sem lehet mondani, hogy különösebben kevésbé lenne egy ilyen óra értékes, mint egy olyan, aminek eleve szép maradt a számlapja. Már csak azért sem - mert alkalmasint tényleg meg sem tudjuk mondani, hogy ez most egy ennyire jó felújítás - vagy valóban NOS...
És igen, a piac is ezt így reagálja le pontosan. Újra hangsúlyozva, hogy nem kis szériás, esetleg eredetileg tényleg kézzel pingált számlapos, kézzel reszelt tokos felső kategóriás különlegességekről, hanem hétköznapi használatra szánt, tömeg-gyártott órákról beszélünk (amibe egy arany Rolex is bőven belefér még).
Ezzel együtt a magam részéről egy teljesen méltányolható, elfogadható, legitim álláspontnak, "ízlésnek" tartom azt, ha valaki szigorú purista, és csak a teljesen eredeti állapotot fogadja el, másra nem kíváncsi. De már elnézést, ez olyan dolog, mint ha valaki azt mondja, hogy a számára csakis és kizárólag a szőke, kékszemű és nagy mellű nők játszanak, a többiek számára nem is léteznek. Rendben van - de ha elkezdi sulykolni vadul, hogy ez nem az ő személyes ízlése, hanem ez maga az egyetemes igazság, és értsük már meg, hogy még emberszámba sem lenne szabad venni az ezen feltételeknek nem megfelelő nőket - akkor az illetőt elég hamar fel fogja pofozni (és joggal!!!) valaki, aki mondjuk igencsak meg van békélve csinos, fekete/barna, mérsékeltebben bögyös kis feleségével...
Ez, amit itt hallottunk, ez egy kifejezetten rossz ízű és altruista ízlésvita volt. Amibe már belekezdeni sem lett volna szabad... Senkinek semmi köze ahhoz, hogy kinek milyen órák tetszenek, semmi a világon - saját ízlését meg csak egy szociopata akarja ráerőszakolni másokra...
Amúgy kis adalék - bár igazán a japán órás topicba illene - a kvarcóra+felújítós történethez, nemrég vettem az ebayon egy remek Seiko Grand Twin-Quartzot (azért ez nem "játékóra", maradjunk annyiban, már 1978-ban évi 20mp pontosságot tudott - és ma sem "játék" az ára sem, ha nem is mondható egy megfizethetetlen különlegességnek), aminek a számlapján kicsit hámlott a lakkozás. Az első képen látszik, hogy nézett ki, az első két képen is látni, milyen állapotban jött meg - de élőben még csúnyább volt. Gondoltam, megkockáztatom, hogy le tudom lakkozni - de nem jött össze, egy hétig volt jó, aztán megbarnult az egész, gusztustalan lett...
Hát, én úgy döntöttem, felújítom, és mivel igazándiból eleve is fekete számlaposra vadásztam, viszont abból hónapok alatt sem bukkant fel egyetlen egy sem - hát olyanra is csináltattam meg a számlapot. Az utolsó képeken látszik - igen, ez nem az eredeti állapota - viszont ez az óra készült pontosan ilyen, matt és fényes fekete számlappal egyaránt, így nem is stílustörés, ám ez utóbbiak olyan ritkák, hogy szinte hozzáférhetetlenek. Az árról meg annyit, hogy így felújítva, gyakorlatilag új állapotban állítom, többért tudnám eladni, ha egyáltalán eszembe jutna, mint amennyit teljesen hibátlan állapotú és eredeti - de gyakori - fehér számlappal adnának érte. Igen, persze, az az öt darab sarkosan purista gyűjtő, aki kizárólag eredetit vesz - az nem venné meg - másik száz érdeklődő viszont lelkesen licitálna egymásra érte...
És nekem ez most így tetszik, így lelem benne örömöm. Ezek után embernek vagyok-e még tekinthető? ;-)))
Van a gyűjtő szemszöge ( glasé is ez ), akinek értékesebb egy eredeti kettérepedt zománc számlap, mint egy hidegzománccal javított. Vagy értékesebb egy eredeti ám kopottas Rolex lap, mint ugyanaz újrafestve.
Jogos. Elvégre a Mona Lisán javítgatni az idő rombolását egész más történet, mint lealapozni az egészet, és ráhúzni egy 18 megapixeles részletességű színes nyomatot.
Nyilván teljesen más árfekvésben a piacon meg az átlag vevő rálegyint az ilyenre, hogy "emmátörött".
De alapvetően ez egy ideológiai vita.
Mert ha egy felújított számlap csak olyan értelemben nem eredeti,
hogy azt már nem az Omega nyomatta a beszállítójával 52-ben, hanem Giovanni két ristretto között, akkor egy antik percütőshöz elérhetetlen, de CNC-vel legyártott méretpontos alkatrész után le kéne vakarni a márkajelzést és a swiss made-et.
Valamint el kéne, hogy veszítse az értékét. Mert nem 1820-as ötvözetből, és nem 1820-ban vágta ki a pantográf maró, valamint nem mondjuk Audemars sorjázta le személyesen a kis reszelőjével.
Érdekes kérdés, hogy a számlap, mint az óra arca miért nem felújítható, miközben egy Lange összekaristolt hídjait le lehet polírozni, újra lehet mattírozni, és le lehet aranyozni, senki nem kezd köpködni, hogy ez már kérem nem eredeti.
De szerintem mindegyik álláspontnak van helye. A gyűjtő - drágábban, de - úgyis az eredetit veszi, a kisebb tárcájú felhasználó/gyűjtő meg a felújítottal is boldog.
A százezreket-milliókat gyűjteményben tároló emberek elvárásait nehéz lenne összeegyeztetni azokéval, akik újrakrómozott, újrapkisselt doxákra vadásznak fészbukon, mert 37 ezrük van karórára meg azokra, akik ezeket eladják nekik. Más tábor, más világ, más lehetőségek és más vágyak-elvárások.
Valamint ott az a gonosz álláspont is, hogyha talál az ember egy gyönyörű tokkal és werkkel rendelkező órát, aminek a számlapja egyszerűen nem bírta az évtizedeket, akkor az miért nem a gyártót minősíti?
Lehetne röhögve mutogatni a GUB órákat ( az volt az ) a fórumokon azzal, hogy "nézd már, egy számlapot nem bírtak normálisan elkészíteni", ahelyett, hogy 1:1 Langeként, Glashütteként futtatják őket a nepperek a neten, holott azért egy Lange 1A-hoz képest ordít ám azokról a szocializmus sokszor.
Kicsit "a kvarc órának nincs lelke" szembenállás ez. Holott az egész óratörténelem egyik, ha nem a legnagyobb durranása volt innováció tekintetében. Legalábbis ahhoz képest, amerre a mechanikusok fejlesztése tendál.
A kvarc drámaian hozzáadott az óra legeredetibb funkciójához: a pontos időméréshez. Valamint adott tisztességesen a gondozásmentességnek is, azt gondolom. Mégis jóformán leköpködik, ami remek a mostani csillagászati áron mechanikus svájcit, akár újonnan, akár felújítva trendnek.
Mert ugye "nincs lelke", sz*rul néz ki az esetek nagy többségében, és unalmas. Vannak érvek bőven.
Közben olvastam egy gépészmérnök véleményét, aki meg azt mondta, szerinte bűn feláldozni egy óra fontosabb tulajdonságait az esztétika oltárán. Kontraproduktív és fölösleges egy jól működő egyszerű rendszert csak azért átalakítani és bonyolítani, hogy szebb legyen.
Példának hozta fel az MB&F óráit többek között, amik pont ugyanazt csinálják agyonbonyolítva, 612 alkatrésszel, amit egy sima 60 alkatrészes szerkezet: mutatják az időt. Nem pontosabban, pláne nem megbízhatóbban, csak drágábban.
Ezt hallaná meg az összes idei Baselworld kiállító, aki plusz 20 tengellyel ( vagy még azzal sem ), tourbillon ketreccel és zafír hidas akármivel mutatta meg ismét, amit tud: 3 mutatóval jelezni a többé-kevésbé pontos időt. ;-)
Helló Urak! Ezekről az alumínium tokos Swatch-okról mi a vélemény? (Egy régi barátomtól kaptam ajándékba) 
