Csordulásig a világ! Szinte már kicsap szőlők, fák és újra fák zöldjéből a hab. Forr, tajtékzik, szédülök, zöld alul, felül; lépek, állok, eldülök, zöld kivül, belül.
Zöld, zöld, lelkes újulás, nagy, termékeny öl; tarthatatlan bolydulás föl, föl, egyre föl! Fű, fa, gyom, szőlő emel, körforgó dagály. Zöld és fény: e két elem árján ring a táj.
Nézem, érzem, bámulok, s engedem magam. Zöld és fény! dagad, forog, szólnék, s nincs szavam. S míg ragyogva nő velem, s hord e két elem, pólyál az időtelen és a végtelen.
Óóóó a hóvirágjaim már mind elvirágzottak, bár a múlt héten a Bakonyban egész domboldalak fehérlettek a hóvirágoktól. :) A képen amúgy egy tőzike látható. ;)
De jó, hogy mutatod! Nekem is menni kéne hóvirágra vadászni, mert mindjárt itt a Nemzetközi Zoltánnap. :o) (És saját képpel elegánsabb köszönteni, mint idegennel.)
Ilyet még én sem láttam. Nagyon közelinek látszott, láttam szinte a földig ért. És jött velünk. :) (Egész jó let, ahhoz képest, hogy bent maradt a makro :))
Szokatlanul kontrasztos, "tömény" szivárvány volt. A Nap nagyon erősen sütött az egyik irányból, a szivárvány mögött meg jó sötét felhők voltak. Az autópályán tükörből láttam, így nem tudtam lefényképezni.
AZ ÉRDI KÖRNYEZETVÉDŐK fotopályázatot hirdettek, madár vagy fa legyen rajta. Info az Érdi Lap-ban. Én indulok, legyetek a vetélytársaim. :-)))) rajta!!
A hetedikes fiúk itt dolgoztak a berendezésen fél délutánon keresztül. Álltam és nézegettem őket, vajon melyik lehet, aki hazafele menet idegesíti a környéket. (Ha egyáltalán ők azok.) Most dícséretet kapnak. Remélem a többi is kiderül.