Az ötletek jók, de itt az irodában egyetlen törölköző sincs, zsepi sincs, és ráadásul utálnám, ha tök vizesen ülnék a gép előtt és dolgoznék. Dolgozni sajna muszáj, még este tízig, brrrr. De köszönöm az ötleteket!
vizes zsepit a fejedre , vizes törölközöt a lábad szárára. Persze ha nadrágos vagy akkor neki köll gyürközni a dolognak:)) de megéri. Persze mindezt csak akkor ha nagyon muszájtatik a meló. Egyébként minimum húzz haza és állj be a zuhany alá.
Nincs az irodában légkondi, ha kinyitom az ablakot, nem működik a rendőny, nem látom a monitort, ha nem nyitom ki az ablakot, elájulok. Dolgozzak, ne dolgozzak?!
Kedves Mirja,tarsunk Clea megirta hova lehet az "oromokel fordulni".De maradjunk meg a problemaidnal.Nem sokat tudink itt segiteni Neked hiszen amit irsz valobban nem semmi,csak legfeljebb druckolni Neked es kiserni Teges szeretettel.Gondolom az 1.-es es 2-es problemak a nehezebbek,a 3-as es 4-es Toled fug.Vizsgatol felni nem mindig rossz egy kicsit emeli az adrenalint,erzekeny es gyorsabb gondolkozasra kesztett.Egy limitig.Aztan kell a fegyelemnek intervenialni,tartani a vizsgahoz szukseges logikat.
Az elso pontrol(baratno elveszteserol)irhatsz ha az gondolod segithetunk,veled egyutt feldolgozhatjuk.Ha nagyon intim,akkor ne ird ide.
A masodik pont az ami inkabb bant.Remelem beugrik segiteni valaki idolegesen .Irj.
Kedves Blue Bird,arra gondoltam,hogy ereztesd hogy az a gyongedseg oda figyeles nem mindennapos dolog hogy az a Te szerelmed jele es vele csinyjan kell banni.
Kedves Mirja, nézd meg a Napi hálák naplója c. topicot!
Egyelőre linket nem tudok beszúrni, ezét csak így: http://index.hu/forum/forum.cgi?a=t&t=9017051&uq=56
1. elvesztettem a legjobb barátnőmet,
2. befizettem a tandíjamat, így nem maradt pénzem a számlákra, mondjuk másra sem,
3. utálom a munkahelyemet,
4. jönnek a vizsgáim, és én félek!!!!
Egy napos kesessel szeretnek en is csatlakozni a tobbiekhez, ISTEN ELTESSEN SOKAIG! Sok boldogsagot, szerencset es egeszseget kivanok!
(Remelem nem hagytam ki semmit, ami fontos.)
Kedves Mumu!
Igazan sajnalom, hogy a hosszabb hozzaszolas elszallt.
Most torhetem a fejem, hogy hogyan valositsam meg, amit irtal "lathato legyen, hogy ez nem termeszetes, hanem egy kegy a reszedrol".
Azert koszonom a biztato sorokat.
Udv: BlueBird
Köszönöm az elismerő szavakat mindkettőtöknek, igazán jólesett.
Értem, mire gondolsz, Mumu. Az egészben az a legjobb, hogy az ember gondolkodásmódja, jelleme képlékeny dolog, mindig változik.
Minden jót kíván:
Simf
Kedves Simf,elsosorban jol esett amit irtal,de nagyon.Ez egy peldaja annak hogy sajat tartalekaibol is kimaszhat az ember a godorbol,persze kell egy elvekben osszealo koteg,nem tudom megertesz e,ez egy eleg empatiatkero hasonlat.Kerlek latogasd a Maganyosok klubjat,segits ha kell neha felkurblizni egyes kedves tarsunkat.
Persze nagyon jol esett hogy emlekszel szulinapomra,ma van,Koszonom ,tobbet er mint nagyon sok elo koszontes.Az hogy milyen ember vagyok eppen most nem tiszta.Vannak akik most azert kritizalnak mert tul erzekeny es onfeju,vagyok..de jo hogy Te ezt maskep latod.
Drága Simf, Te biztos több vagy annál amit a naptár mutat. A szektás évekre gondolj úgy, hogy - bár mélységesen ellene vagyok ezeknek a dolgoknak, mármint a szektáknak - hogy több lettél vele. Most már legalább azt tudod, hogy hova NEM tartozol.
Jó volt olvasni Téged.
Az én fiam is 20 éves:)
Sziasztok! Még egy Mumu-topic. Apropó! Boldog szülinapot, Mumu! Nem tudom, mikor van, de ha jól emlékszem, akkor májusban, igaz?
No akkor. Beszélek. 20 éves vagyok. Az emberek azt gondolják, (az idősebbek) hogy egy 20 éves embernek nem lehetnek komoly problémái. Igenis lehetnek. Ám nekem nincsenek. Meglepő, de igaz, azt hiszem. Tudom, hogy a pajkos hozzászólásokat figyelmen kívül hagyjátok, de ezt nem annak szánom. Már csak azért sem, mert csak pár hónapja érzem jól magam a bőrömben. Hét év óta először igazán. És nem kellemes dolog, ha az ember a középiskolát úgy éli végig, hogy utálja magát. Nem tudtam magam elfogadni, kishitű voltam, szeretethiányos, stb. Talán azért, mert a szüleim nem élnek jó házasságban, meg is csalták egymást. Így otthonról nem jött meg az a támogatás, amire egy tizenéves gyereknek szüksége van. Talán ez, meg az, hogy szerelmes voltam egy lányba, okozta azt, hogy egy szekta tagja lettem. (A lány hívott meg oda.) Két és fél-három évig tartott ez az időszak, és most úgy érzem, mintha az az idő kiesett volna az életemből. Mintha aludtam volna. Ráadásul, ha visszagondolok, nem is értem, hogy mit is láttam én az egészben, olyan marahságnak tűnik.
Most viszont már egy jó ideje elhagytam ezt a szektát, és nagyon jól érzem magam. Volt egy barátnőm is. Két hónapig jártunk. Nem illettünk össze. De azért jó volt.
Jól esik élni. Felvételire készülök, így nem nagyon járok el sehová, meg nem is sok mindent csinálok, mégis élvezem az életet. Ki vagyok békülve a világgal, önmagammal. Jókat elmélkedem magamban, olvasok internetezem, tanulok, tévézek. Persze, néha hiányzik az, hogy legyen mellettem valaki, de ez az érzés nagyon ritkán jön elő mostanában. Azelőtt, tizenöt éves koromban például, nagyon súlyos depresszióba estem a magány miatt. Nagyon komolyan foglalkoztatott az öngyilkosság gondolata. Csak az anyám miatt nem tettem meg.
Most meg eszembe sem jut. Világosan látom, hogy mit akarok, mit kell tennem annak érdekében, hogy ezt elérjem, és igyekszem is megtenni. Nem vagyok szép, sem nagyon okos, vagy feltünően művelt. De hülye sem vagyok.
Kibékültem az élettel, és ez így nagyon jó. Rájöttem, hogy nincs értelme a gyűlöletnek, például. Arra is rájöttem, hogy nem kell mindenáron az én véleményemet rákényszeríteni az emberekre. Elmondhatom, hogy mit gondolok, de azt nem várhatom el, hogy az adott illető is úgy gondolkodjon, mint én. Kár, hogy erre sokan egész életükben nem jönnek rá.
Jelen pillanatban azt gondolom, hogy az a legjobb, amit tehetünk, ha próbáljuk élvezni az életet, persze bizonyos határok között, úgy, hogy másoknak ne ártsunk vele, hanem lehetőség szerint esetleg használjunk is. Na talán ennyi. Így is nehéz lesz végigolvasni.
Mumu, szerintem te egy nagyon rendes ember vagy, aki sokat törődik másokkal, amellett még művelt is. Jó, hogy vannak ilyen emberek.
Minden jót!
Simf
Kedves Kekmadaram,egy sokal hoszabb hozzaszolasomat elvitte a gepEWzert csak roviden:Te egy nagyon kedves tipikus lagy,simulekony No vagya ,sok ferfi alma.Vigyazz lathato legyen hogy ez nem termeszetes hanem egy kegy a reszedrol.Ne szokjak meg,ne legyen magatolertheto.
Kedves Mumu!
Koszonom szepen a gyors valaszodat.
Ugy gondolom, hogyha meg akarom tartani a baratomat, akkor mindenkeppen valtoznom kell, de ha ez megsem sikerul, akkor meg azert, hogy az utana jovo kapcsolatban ezeket a hibakat ne kovessem el. Nagyon meggyozott az a mondatod, hogy ezeket a "hisztiket" egy ferfi megunja.
Viszont a figyelmesseg kerdesben inkabb forditott a helyzet, amikor megkerdezi, hogy nekem milyen volt a napom, akkor en kovetkeztetek arra bizonyos jelekbol, hogy hiaba beszelek nem figyel (pl. masfele nezeget, belevag a mondanivalomba vmivel, ami eppen eszebe jut). En noi modon figyelek: csak ra nezek, lehalkitom/kikapcsolom a radiot (mintegy gesztuskent, hogy csak ra figyelek), folyamatosan bologatok. Olvastam a Ffiak a Marsrol, a nok a Venuszrol jottek c. konyvet, onnan tudom, hogy mindket nem maskeppen figyel. A ferfiak tanacsokat adnak (o is megteszi, en ettol a falra tudok maszni, hiszen csak arra van szuksegem, hogy meghallgasson, odafigyeljen), a nok viszont teljes odaadassal es egyutterzessel figyelnek. Jomagam probalok ennek megfelelni, amikor o beszel, kerdeseket szurok kozbe a temaval kapcsolatban, mintegy lehetoleges megoldasokat javasolva, hogy erezze meghallgatom ot. Probaltam neki megmagyarazni, hogy en hogyan szeretem, ha meghallgatnak, es hogy ez nekem nagyon fontos, de meg eddig csak annyi volt az eredmenye, hogy "en figyeltem, el tudom ismetelni, amit mondtal". Nem adom fel a dolgot es igyekszem en is turelmesebb lenni.
Megegyszer nagyon koszonom a tanacsaidat, es mivel mar kivancsi vagyok rad eloben is, varom a kov. Mumu talli idopontot. Jo lenne, ha ilyen lenne a nagypapam, mint Te.
Jo hetveget!
Kedves Kek madaram,amit mondok elfog keseritenni,de meg van a remeny ra ha valobban kepes vagy magadon a ratiodon keresztul javitani akkor visszont pozitiv hatasal lesz rad:ha igy csinalod tovabb el fogod egyszer vesziteni.
Amit leirtal az klaszikus eset:magyon szereted a parodat,nagyon keveset bizol sajat atraktivitasodba.A duzzogas meganyi ero proba ha ezt is kibirja megis szerett engem.Az o reszerol pedig a duzogasog egy kicsit a szereteted bizonyiteka de nagyon pedig egy kellemetlen helyzet amibol csak ugy jon ki ha mindig megnyugtat.Es ezt szokta meguni egy ferfi barmenyire szeret.
Tehat ne hasznald ezt fegyvernek,bizonyiteknak,haragudj ra ha van ra valobban okod de akkor mend is meg es beszeljetek meg.Legyel vele gyenged es kerdez az o problemairol.Ne felejtsd el a reszleteket es kerdez rajuk hogy lassa mionden ami vele kapcsolatos erdekel.Vald be szerelmedet azt is hogy nem akarod ot elveszteni de ne a felelmedet e miatt.
Azt hiszem sikerult osszeszednem magam vegre es leirom a problemamat.
In medias res, a helyzet a kovetkezo: tobb, mint egy eve egyuttjarok egy sraccal, nagyon szeretem, o is engem, a problema az, hogy 23 eves fejjel tudom, hogy semmi sem biztos az eletben, tehat az sem, hogy egyuttmaradunk. Neha, mikor olyan hangulatban vagyok ez nem is erdekel, elfogadom, hogy ilyen az elet, viszont van ugy, hogy eszembe jut es nagyon elkeseredem. Ilyenkor jonnek az olyan temaju almaim, hogy elhagy. Egyszeruen nem merek hinni, bizni abban, hogy kitart mellettem, felek, hogy kiadom magam es leginkabb attol felek, hogyha elhagyna az nagyon fajdalmas lenne. Onzo vagyok tudom. Szerencsere o nagyon turelmes velem, nyugtatgat, de en nagyon kritikus vagyok vele szemben. Meg turelmetlen. Pedig nem akarom, de megis. Tudom, hogy ez nem tesz jot a kapcsolatunknak, de akkor is. Ha hibat kovet el velem szemben, sohasem tudok megbocsatani azonnal, duzzogok, nem beszelek rola, ezzel is buntetem. Ilyenkor utalom magam es ez eszre terit, megmagyarazom, hogy miert nem esett jol, amit tett es megbocsajtok neki. Furcsa, mert amikor vmilyen "hibat vet" (most nem jut jobb szo az eszembe)es ezt masodszorra, vagy sokadszorra teszi, akkor ugy erzem mintha megcsalt volna, mert nem emlekszik ra, hogy amit tett v. mondott az nem esik jol nekem, es ezt mar egyszer megbeszeltuk.
Anyukamra emlekeztet a viselkedesem, de en nem akarok olyan lenni! (Egyebkent, azt hiszem sokan vagyunk igy ezzel, hogy felismerjuk szuleink hibait, tudjuk, hogy nem igy kene, de kesobb megis elkovetjuk ezeket a hibakat. Jellemzo fogadkozas: en majd nem igy nevelem a gyerekemet!)
Nem tudom mit csinaljak, hogyan legyek turelmesebb, megertobb.
Tanacsaitokat, eszreveteleiteket (foleg a tiedet, Mumu) szivesen elolvasnam, udv: BlueBird
Hosiesen olvasom a Maganyosok klubjat (tobb, mint 1600 hozzaszolas!), de mar kaprazik a szemem, ugyhogy meg ezt az oldalt (31.) elolvasom, aztan folyt. kov. holnap.
Kedves Ully,remelem igazad van.
A problemad-hiszen azzal jelentkeztel itt-a hianyzo oinbizalom azzal szemben ami esetleg tobb mint a velt kepeseged es ennek kovetkezmenyei.
Erre adtam a dadogas peldajat,mert nem volt kezugyembe jobb.Tehat hogy magad erejebol is lehet a velt lehetosegeket megnagyitani.Es ezt kivanom Neked ujra mondani:ne foglalkozz annyit a veszelyel.Te meg fogsz vele birkozni.
Nincsenek kétségeim, ha meglátok egy banánhéjat magam elött, nem gondolok
arra, hogy biztos el fogok csúszni rajta, legfeljebb az agymüködés a banánhéjjal
kapcsolatos összes megtapasztalásomat jelezheti. Mint gyakorlott céllövö, min-
dig tudom azt, hogy mikor trafálok bele a céltábla közepébe. S minnél tökélete-
sebb az a bizonyos egyensúly bennünk, melyre minden anyag, dolog törekszik, és amiröl minden valamire való filozofiai irányzat emlitést tesz, annál bizonyosab-
ban "állíthatunk". Ŕllíthatom, hogy az ember egyoldaluvá válik akkor is, ha "meg-
tapasztalásai" bölcsé teszik is. Önmagában az a technikai fogás, mint amit a te
esetedben a beszédhiba legyözésére alkalmaztál, én úgy gondolom nem elegen-
dö, hisz a veszély forrása, hogy újra elöjöhet, mindig kisért. Az az út, amit eddíg
bejártál nem mindennapos, söt az élet, igazán kegyetlen volt hozzád. Görcseidet
javarészt legyözhetted, de a kiváltó okot, illetve az erre való emlékezést nem.
Hamár Jézust említetted, mint embert, mindenféle misztikus körítés nelkül, hadd
emlékeztesselek egy epizódjára, mikor ( ha jól emlékszem ) Nikodémusz-nak
mondja, hogy "szülessetek újra". Vagy érthetöbben: felejtsd el azt ami eddig
történt veled és megszabadulsz görcseidtöl, esetedben a "dadogástól".
Semmi baj ez igy is jo.A fontos hogy megkerdezte,nem banto modon.hiszen ilyen kerdes jogos,mert ha feluletesen olvasol akkor egy magat fontosnak tarto oreg predikal itt.Mindig lesznek ketkedok(es nem mindig ok nelkul)es mindig lesznek olyíanok akik nem birjak a respektust(ezzekbol lesznek igaz es velt forradalmarok,egyesek szogaljak majd a haladast)Azt hiszem ennyivel mike-nak tartozunk ,lehte hogy belep majd a topicba.
Kedves ully annelkul hogy olvashattam volna amit irtal legutobb -hiszen en is irtam kozben,gondolom,vaklaszoltam is ha csak indirekt is egy reszere a kerdesednek.Most hogy elolvastam a konkret kerdest azt mondanam:
Bizony a legtobbet a sajat tapasztalatod,a talalkozasod a hatarokkal egy kis eroszak a hatarok kiszelesedesere,egy kis ujabb siker,tapasztalat mikent tortent,ez segit a legjobban.Tehat igenis a sajat tapasztalat.
Ezzen kivul ha nem tartanad ugyanannak a dolognak akkor a tanulmanyok ,az osszehasonlitasok,a ratio is segit eddigi magad fejlesztesere.
Egyet mindenkepen el kell hagynod.a ketseget.Azt hogy nem tudsz vaklamit tenni.Vannak egyszeru peldaim ra:ha arra gondoltanm hogy jaj,most dadogni fogok,mindjart dadogtam is.De nezzel peldaul egy masok peldat:ha nagyon gyorssan szaladsz le egy lepcson es arra gondolsz te jo isten ez egy kicsit tul gyors,mindjart megbotlasz.Szoval ne felj probalékozni es ne vedfd Isten buntetesenek ha valami nem sikerul,vagy beteg leszel vagy tudom en..nincs egymashoz nagyobb koze mint egy stress szituacionakmazzal pedig talalkozol annelkul is hogy valamit tennel.
Valaszolok egy emilre:Nem vagyok psihologus csak jogasz es sokan keresztulment ember,meg idos.Ez a harom indokom van arra ha van valamirol egy velemenyem merjem kozolni.Liberalisnak tunok csak mert megertem mindenfele meberi gyarlosagot(magamnak is van)de elveimben talan koromnal fogva is konservativ lennek.
Azt hiszem hogy a sok megprbaltatasom altt csak az elveimhez valo ragaszkodas segitett egyben maradnom,nem ketelkedni abba amit trennem kell ha mar nagy nagy onbkinzasok es feszultsegek utan elhataroztam magam.Mint mondtzam mar szerencses voltam hogy volt,lett egy testi hibam(ha a dadogast ide minosited) es ennek a legyozese konyebb volt mint mas testi hibae de elsosorban lekellett hidegverrel mernem hibam merteket,hatasat masokra es foleg elkergetni azt a feltevest hogy a tobbiek akik lereagaljak a hibamat rosszak.Igy eljutottam az elso megallapitashoz:ok olyanok amilyenek,nekem kell a tobbseghez alkalmazkodnom,ilyen dologban-
Aztan ra kellett jonnom hogy negativ dolgoknak is van pozitiv oldala es azokat ki kell fejleszteni-igy mar istam nyelvkeseg,tartalomra koncentralas,kiallas.
Vegul azt hogy az ember ha felkeszul ra es meg van gyozodve hogy realisan merte fel a helyzetet megtudja javitani azt ha egyaltalan az emberi tulajdonsagokhoz koze van.Es ennek volt.
Az etikai elveim csak kesobb,mikor mar egyforma embernek ereztem magam atobbivel allakulktak ki,bizonyara a tarsadalom befolyasara.Miutan arva gyerek voltam anyam reszerol es apam ott hagyott ,egy bizonyos tarsadalmi erzekenyseget kaptam,a jora es arosszra,az igazsagosra es igazsagtalanra.Eloszor kommunista fiatal lettem ,mert ok fogadtak be mint egyenlot ami nekem az 5o-es evekben nagyon fontos volt es adtak egy ideologiat amit szorgalmasan tanulmanyoztam es abbol az egyenloseget,a szolidaritast es anemes nep javara valo tenykedest tartottam meg magamnak.Mikor aztan az 1953-as berlini,1956 lengyel es magyar forradalmat megertem es mert akkor eppen konyvtariskepen hozzajutottam a forradalom anyagahoz mielott betiltotrtak volna,Erdelybol halhattam a magyar radiot is ,eloszor nagy csalodast majd kesobb szembenallast eereztem a elvi apam-komunizmus ellen-Jott 1968 amit mint roman allampolgar aki veletlen Pragaban tartozkodott a csehek mellett talalt,Jan Pallach tuzhalala,a nep felkelese a buta bevonulokkal szembe,megtette a tobbit.Mikor 1974 -ben sikerult mar ceasescu orszagabol kijonom,orientalatlan voltam.Aztan jott a krisztusi szocialis tan ismerete,tulajdonkepen minden olyan elvel amit a komunizmusban ertekeltem.Anelkukl hogy el tudtam volna fogadni Jezus vallasi tortenetet de iasmerven Jezus tortenelmi figurajat azonosulni tudtam es tudok a formaktol es misztikatol levetkozott Jezusi peldaval emberszeretetbol,a keresztel mint aldozata jelevel az emberek irant es az o papopk es egyhaz nelkul kozvetitett tarsadalmi allaspontjaval.Ebbol adodik mai ,most mar 15 eves hozzaallasom es ittlettem a topicokban es a tarsaim mellett.Ennyi .kerded mi jogosit fel itt tanacsokat adni.Csak ennyi,mindig megemlitve hogy ez csak egy nem szakember hozzaallasa aki azonban sokat elt at es akar segitenni ott ahol meghallgatjak.ott is azzonban csak azzal a kikotesel hogy elmondja nem baj ha nem kovetik tanacsat legyen ez csak egy a tobb alternativabol amit a kereso megtalal.Ennyi kedves Mike.
Az önbizalmammal nincsen baj, söt ellenkezöleg túl sok is van belöle.
Ami persze nem baj, ha kordába tudom tartani és nem lehengerlésre
használom. Egy fajta rezignáció az amiben vagyok és nem a csalódotság,
az emberiségböl való kiábrándultság motíválja. A kérdés számomra az, mit
engedhetek meg magamnak és mit nem. Melyik az a behatárolt terület,
melyben szabadon szárnyalhatok anélkül, hogy sérülést ne szenvedjek,
illetve sérülést ne okozzak másoknak. Természetesen ismerem az emberi-
ség, az Isten törvényeit, melyek behatárolják, a tapasztalatok, vagy érdekek
alapján mozgás tereinket. Megszívlelendöek ezek,..."add meg a császárnak
ami a császáré, s add meg az Istennek ami az Istené"... csak valahogy unal-
masak lesznek egy idö után, s jön a lázongás. S ki tudja, talán lázongásunk
az egyetlen evolúciós erö. Mindent kipróbálni, megtapasztalni,( s nem csak
elolvasni mások megtapasztalásait és jó tanácsait ) egy életen át, szerintem
nem lehet, egy élet kevés ehhez, mégha százhúsz évig élhetnénk is, hisz ab-
ban a korban már nehéz megtapasztalni mondjuk a "szörfözés" örömeit,
hacsak nem az internet-en próbálkoznánk vele. Ráadásul, például a technikai
fejlödés olyan esze-veszetten robog el mellettünk, hogy állandóan olyan érzésünk
támad, lemaradunk valamiröl.Tehát kérdésem a következö: A megtapasztaláson
kívül van-e más út?