leltár nézd, itt az életünk; s benne rendbe szedve minden, mi történt velünk...! emlékszem, kedvesem, mennyi jaj, mennyi sóhaj, millió csók, bók, adok-kapok, (ó, mi bolondok!), és mennyi megesett eset, pillanat-életünkben mennyi kaland, és mennyi tipegő-topogó lépés, esdeklő tekintet, kérés, kéretlen történés, mennyi halk szó, csalfa, s bohó, mennyi lágy érintés, vad vita, és veled, szerelmem, sok buta, csókba fulladt gyűlölet, tisztelet, szeretet, és mi is volt még? rég eltűnt közös barátok, elvesztett álmok, valóságok, s mindig, mint zsarátnok izzott a vágy, és izzadt az ágy, és nagyra törő tervek, rettenetes terhek, kemény legény voltam, ígértem, sziklákat görgetek, s égbe megyek, neked lehozok minden csillagot, és napi betevőért szenvedtünk, sürögtünk-forogtunk, és vágytunk jó szóra, nyáron fagyra, télen napra, erős várra, nyugalomra, és emlékszem, adtam neked, mit tőled kaptam, mit magamban találtam, s vártam, vágytam, választottam, s engem választottak, sírtak értem, kértem, kértek, írtak, szóltak, de nem hallgattam, ordítottam, és te is velem, egyetlen szerelmem, s kaptuk a nagy pofonokat, mit a sors bőkezűen osztogat, a sors, mely lelkeket fosztogat, és röhög, ha belénk rúghat, (ó, te dög! - vádoltuk), és csikorgott fogunk, kerestük jogunk, és árultuk, eladtuk erőnket, tudásunk fillérért, mosolyt ingyért, vigyétek, vegyétek, mindent adunk, több boldogságot akarunk, még egy picit, rég erre vártunk, még mindig várunk... csak várunk...
Közel vagy és távol Szívem repked szíved közelében, Mégis mikor az álnok bú férkőzik lelkembe, S a félelem, hogy mellettem vagy, Mégis csillagok távolában élsz, Elfog a szomorúság, Hogy én nem osztozhatom Tevilágod csodáiban. Hogy van ami egyedül a Tied, És én ahhoz nem férhetek.
Legalább Te vegyél részt az én lelkemben, Legyél bennem, hadd osszam meg veled minden apró rezdülésemet, Ha már fordítva nem lehet.
Mennyire szeretném Gondolataid gondolni, És érzéseid érezni, Lelked hívó szavát öntudatlanul is megérezni. Átélni Téged. Érteni kedves szívedet. Látni Benned és járni mint ismerős házban, A kedves meghitt szobákban.
Mennyire idegen vagy és ismerős egyszerre Csupa meglepetés és szívemnek kedves szokott mozdulat. Még közelebb, még közelebb! Mindened akarom és megvárom és megismerem, mert célom ez. Engedj Szívedhez, hogy bizalmasa legyek és méltó szeretni Lelkedet. "Lina..."
Vezess, csak vezess Egy érzéki, igaz világba jöttem Hozzád, százszorta szebb világba e létnek, hol tiszta szerelem álmai igéznek, halovány emlékek nem kísértenek...
Aki csak arra vár hűvös hajnali ködben, kelő nap vakító fényében, - ölelj magadhoz... semmivé lenne életem, halálra sebezne egy szó - bíztass életem, lágy bátor, s álmodni való...
Minden vagy, Mindenség, vágy, színes álom kéjmámor, gyógyír a lelkemnek -, maga az Élet ha mosolyogsz, s nevetsz, megérinthetlek, nincs örök kudarc, életfogytig reméllek
Végtelen vágyódó remény, magamnak akarlak becsülni valóban, vesztett csata nélkül. Ne hagyj felébredni kérlek, jeges a szél minden, mit álmodtam, valós világról mesélt...
Körülöttem csend, ments meg! Fekete az éj... Angyalok muzsikája csendül, egy világról mesél Nem vagyok senkié, akarj magadnak, szeress! Igaz álmok mezején vezess, csak vezess... "Lina..."
Szíved rejtekén Előttem születsz újjá minden áldott nap a kelő hajnal fényeiben tündökölve virágok balzsamos illata száll felém: a végtelen észrevétlen puha fészke...
Oly nesztelen, mégis hűsítő, lágy inkák rózsája, legenda, mitikus világ átkarol, ősi ösztön hajt feléd, s az éj szerelmünk harmonikus egységéről mesél
Felső rendelés zengi, sorsom beteljesül. Életed tengerébe merülve csendcseppenként csordogáló mézédes nektárt nyújtasz felém boldogan pihenek meg szíved rejtekén
S a pillanat fogságában megállt az idő égő tekinteted hoz felém örömkönnyeket szent ereklyeként őrzöm e pillanatot, s adom neked örökre e szerelmet. "Lina..."
Megérinthetlek? Csendesen, de szívemben hallom hangod ideje már letenni nehéz terhemet - szavak, mik halántékomban lüktetnek, megérinthetlek? Valóság vagy, vagy csak képzellek...
Talán nem vagy egyéb, mint csalóka ábránd, egy felmagasztalt érzés egészen az egekig, itt ne hagyj, el ne hagyj mégis erre kérlek e csodás érzés előtt nem mehetek el végleg kérlek...
Szeretném végre érezni hús-vér valódat - és csendben elmerülni lélektükrödben... vagy csak áltat az élet, megcsillantja, ajkamhoz érinti, de nem hagyja, méregpoharát itatja... "Lina..."
Tombol most bennem annyi drága emlék Átbeszélt éjszakák..és most:itt a nemlét. Elillant vágyálmok..most nem biztos semmi Pedig tisztán tudtam, akartam szeretni!
~~~
Tombol most bennem annyi drága emlék Átbeszélt éjszakák..és most: itt a nemlét. Elillant vágyálmok..most nem biztos semmi Pedig tisztán tudtam, akartam szeretni!
Testem megelőzött, de nem kellett volna A lelkem akarta ...és az a pár óra És az idő akkor olyan gyorsan szaladt Gondolatainkra...szinte semmi maradt
Csókoltam pilláit, mit annyira vágytam... Rajta kívűl semmit, de semmit nem láttam. Pedig szemem akkor, hogyha nyitva marad Megláthattam volna, mit rejt a pillanat...
Korbácsol az önvád, a felgyülemlett harag... Ne hagyj el kedvesem...utánad mi marad...
pár perc eltelik, s meg is jelensz. karod átöleli gyenge testemet. halkan súgod: - itt vagyok kedves. s ajkamra gyengéd csókot lehelsz.
eltelik egy kis idő s lassan felébredek, körbenézek, forgolódok, s megszólalok halkan: - hol vagy kedvesem? mért nem látlak? gyere vissza hozzám, annyira kívánlak!
Alszik a párnán a kedves. Szeme körül álompillangó kerget szivárványtüzű árnyékvilágot, most talán eléri, amire vágyott.
Haja, mint hullámzó tenger, szétterül s mint megannyi huncut, csillogó patak futnak ki tincsei a párna redői közül hogy végül a félhomályba elbújjanak.
Az ablakon bekukucskál a hold a vén kukkolló, ily csodát ritkán lát rá is teríti puhán ezüst sugarát.
Oly szép e kép, mozdulni sem tudok nem csábíthatnak el most dévaj démonok torkomban érzem a vágy lüktetését, érte mozduló testem minden rezdülését
A világot most intettem csendre minden s mindenki fogja be! Tücsök! Nem kell most harsány zene, valami halk duruzsolóba fogj bele.
Alszik a párnán a kedves, s én lélegzetvisszafojtva hallgatom ahogy piheg a levegő a csepp ajkakon.
Felkeltem a földről,Elindultam feléd,Felébredtem a ködből,S egy csillag vitt eléd.Biztonságban érzem magam,Add, hogy ez így legyen,S, hogy a hamis élet elragad,Kérlek, ne tedd.Futok, elfogok tán késni?Talán ha nem érek oda,Az életem semmit nem fog érni?Nem tudom...alj ostoba...Add ölelő karod,Ez legyen akaratod.Látni a mosolyom,Minden napon.Futok hozzád, nemtudom mi hajt,Talán az érzés, mi úgy felkavart.Szeress, vagy pusztíts el égető tűz,De ha veled vagyok, ez a tűz minden gondot elűz.
Már azt hittem újabb szerelem tör rám,S gyöngéden karolsz át minden éjszakán.A szerelmet már én is érzem,Rád tekintek s mintha megszűnne minden.Mintha mi lennénk az egész világon,S hozzád bújnék sötét éjszakákon.Nem bírom ki sokszor nélküled,Hogy ne érezem testemen testedet.A pillanat mikor a szám a szádhoz ér,Szinte felemel és olyan minta szárnyalnék.De hiába is várakoztam a szerelem nem jött el,Várva várt pillanatom így bomlott fel. "most"
Most itt egy új lehetőség!! Meg akarod lepni a barátodat/barátnődet? Szakító levelet akarsz de nem tudo hogyan,vagy valaki tetszik és nem tudod hogyanm szerezd meg!!Küldj neki egy szerelmes videót! Itt az alkalom hogy ne csak versbe szedd amit gondolsz hanem videóba!!!
Csak írj nekem egy emailt!! És én maximum 5napon belül kész leszek a filmel!!!
Küldhetsz zenét,képet,verset bármit,és be teszem neked a videóba!!!
Tenéked írom most e versem, Egyetlenem! Soraimat előtte rímekbe kell szednem. Érzésem oly erős, mi hozzád fűz, Szívem mint egy katlan, miben nem alszik ki a tűz. Ha velem vagy, szívem duplán zakatol, Gyorsabb a ritmusa s közben hozzád dalol. Ha hozzám érsz, lelkem is bizsereg, Szerelmes érzés tölti meg lelkemet. Illatod szeretem, szinte vágyok rád, Bújj hát közelebb s jól ölelj át. Forróság önti el testem minden tagját, Kérlek, csillapítsd szerelmem kínzó szomját. Szeretlek Téged, mint még senkit soha így, Ne szűnjön meg soha, szeress Te is ugyanígy! Szerelmünk oly erős, mint egy lánchíd, Mindent kibírunk együtt, összeköt a hit. S bár az évek, ha lassan is, de múlnak felettünk, Szívünk egyre gazdagabb, hisz egymást Szeretjük! Szeretném, ha ezt éreznénk nyugdíjas korunkra is, Nélküled árva lennék - s gondolom - Te is!
