Falatka? Hol? A kutyi mindent eltüntet.:)A cica meg hagyja. Nem egy agresszív típus.
És egyébként? Mert néha lehet látni a kutyin, hogy "ő felmehet az ágyra? És én? Én is jöhetek?"
Az etetés egy kényes pont!
Akkor nem árt , ha felügyelet alatt vannak !
Utána meg ne maradjon kóbor falatka szanaszét, ami nézeteltérés tárgyát képezheti......
Nekem cicusom van.Még kölyök. Augusztusban szereztem tavaly, és nagyon izgultunk, hogy hogyan fogja majd fogadni a barátom "öreg" kutyusa.
Semmi baj nem volt. Bár őrült féltékenységet azért még a mai napig is lehet tapasztalni etetésnél.:)
Nektek mi a tapasztalatotok? Nálatok is észre lehetett venni "féltékenységet" a kutyusotoknál?
Saját tapasztalataim alapján csak superlatívusokban tudok beszélni a témáról.
Van egy belga juhász lányunk, Romy, akinek legjobb barátnőja az első befogadott cicánk, Cica cica volt. Mikor Cica cica meghalt - bár csak alig háromnegyedév adatott nekik a közös életből - , nem bírtunk Romy-val. Az egy dolog, hogy be kellett zárnunk, míg eltemettük szegény cicát, de Romy hetekig szomorodott utána, és sokáig asírja örül mászkált, holott elvileg nem látta, hiszen bezártuk ara az időre.
Cica cica kölykei (hat hetesek voltak, mikor elvesztették a mamájukat) Romy-val nőttek fel. Gyakran láttuk, amint megfogta a grabancuknál fogva őket és vissazterelte a csapatot a rendes kerékvágásba. Annyira jó köztük a kapcsolata, hogy például Cice (fekete ivartlanított lány)óriási döföket ad a kutyának, van, mikor átöleli a nyakát és úgy teszi mindezt.
Gyakran alszanak telente a konyhában elhelyezett bársony szivacskán együtt, kutya és a macskák.
Múlt nyáron befogadtuk Kicsit, egy pici (már nagy) fekete lánycicmákot. Romy az első nap befogadta, elfogadta, soha semmi baj nem történt.
Van egy abszolút selejt papillon kanom. Hatalmas haverságban volt a Tigris nevű cirmos cicussal, gyakran fogócskáztak. Először a macs vette futóra, a papi utánarohant, amikor a kapuhoz értek, a macs dobbantott egy nagyot a kapun, ami eszméletlen nagy zajjal járt és megfordult a kocka. Menekülőre fogta a papillon és a macsek üldözte. Ha utolérte, ráugrott, átkarolta a nyakát, finoman alulról beleharapott a nyakába és a két hátsó lábával "kirúgta" belőle a lelket. Eszméletlen aranyosak voltak!
Szerettek együtt napozni, a papillon lefeküdt a fűbe, a macs pedig a gyönyörű hosszú farokszőrökre telepedett. Ezzel Cognac (így hívják a papillonomat, mert francia-belga fajta révén szerintem az egyedüli jó francia találmány a cognac. Hívtam volna Guillotinenak ?) le lett láncolva, amíg Tigris csicsikált, nem tudott a kapuhoz rohanni ugatni.
Szerintem a két állatfaj közötti ellenségeskedést elsősorban az emberek generálják, főleg azok a tahó kutyások, akik direkt uszítják a kutyájukat a mscakákra. Én mindig úgy gondoltam, hogy normális gazdi összeszoktatja kedvenceit.
Nálunk ez úgy működött mindig, hogy az újonnan jöttet, legyen az kutya vagy macska, bemutattam, szó szerint mindenkinek.
Pl. vettem egy felnőtt mudi tenyészkant, hatalmas macskagyilkos hírében állott. Levittem a kennelhez, odahívtam a két macskánkat és egyenként a kutya orra elé tartottam őket. Elmeséltem a kutyának, hogy ők a házhoz tartoznak, barátok és szétrúgom a hátsóját, ha bántani meri őket. Megpróbált stikában odakaffantani a fejükhöz, ekkor az orrára koppintottam. Soha többé nem bántotta őket, bár néha észrevettem rajta avágy borzongását, hogy "De jó lenne megkergetni!". De nem bántotta.
Macskáim a nagyon hideg teleken (kinti macsokról van szó) mindig a kutyák házában aludtak. Egy kutyaházban átlag 3-4 mudi és 1 macska volt. Van egy fényképem is, ahogy a macskát párnaként használja az egyik mudim, de nem tudom, hogy kell ide feltenni? Segítene valaki ebben?
