Alapinformációk elérhetők a Kinizsi Százas hivatalos honlapjáról: www.kinizsi.org. További információ: bakancsos-szurikata.hu/kinizsi/ - Az eddigi Kinizsik áttekintő táblázata A következő, 42. Kinizsi időpontja 2024. május 25. (szombat).
A csobánkai műúton jobbra fordulva 1-200 méteren belül, a temetőnél van egy nyomóskút. Valószínűleg működik; ha addig járok még arra (autóval időnként útba esik), ellenőrzöm. Más kérdés, hogy ilyenkor még nem igazán van rászorulva az ember a vízre.
A túrát keresztező aszfaltutaknál általában van néhány autós, aki valaki(ke)t frissítővel vár - vésztartalékként ezek is szóbajöhető vízforrások, előre bekalkulálni őket piócaság.
Egyébként én bő 5 litert fogyasztok 'Százon', amit a rendelkezésre álló vízforrások és egy literesnél kisebb kulacs gond nélkül biztosítanak.
Egybként vannak, akik kulacsot sem visznek a Százasra: egyik ismerősöm '84 óta stabil résztvevő, szintidő 12-14 óra, és azt mondja, volt már, hogy pocsolyából ivott.
>> A somlyóvári bányák lehet, hogy okoznak némi meglepetést, de annyi kell.
> Ha bányát látsz, már nagyon elkevertél.
Csak abból gondoltam, hogy az új térképek a kékhez közel jelölnek valami 'új bányaterületet'. Majd megnézem pontosan, mire is emlékszem.
>beosztásra. A Negy-Getét már vagy 2 éve viszacsempésztem az állandó pontok közé, most a >Hosszúhegy követi - és ez csak részben nosztalgia. Persze a jól bevált "ellenőrző hely" >fogalma és gyakorlata érvényben marad.
Meglepődnék - tán egy kicsit :-( is lennék - ha idén Pusztamaróton nem lenne ellenőrző hely :-)
> Szerintem elég nagy szívás hurcolni a vizet egész úton.
Hátmég sátrat, hálózsákot, egy heti kaját mondjuk egy fogarasi gerinctúrán :-) A Kinizsi Encián egy magashegyjáró szakosztály.
Na, kicsit komolyabban. Nekünk nemcsak rendezőként ez az elvünk, de résztvevőként is - nagyon jól érezzük magunkat az olyan teljesítménytúrán is, ahol csak a magunkkal cipeltre számíthatunk. Ami ezen felül van, az kellemes plusz.
Egyébként annak lehet csak nagy szívás a vizet cipelni, aki egy szál semmiben futná végig a távot. Akinek úgyis ott van a hátán a hátizsák az esőköpennyel, egy meleg ruhával, lámpával, eü csomaggal, és nem rekordot akar dönteni, hanem csak szép nyugodtan végigsétálni és kellő biztonsággal szintidőn belül beérni, azt egy plusz kiló súly nagyon nem zavarja. És azért 20-30 kilométerenként lehet utántölteni, tehát az 1 liter legyen elég (ezt pont egy gödény mondja :-).
Hogy mások milyen elvek szerint rendeznek túrákat, az az ő dolguk. Van néhány alapelv, ami mindenki számára fontos, másban pedig ízlések és pofonok ... Van, aki versenynek tekinti a teljesítménytúrát, van, aki nem. Nem mondanám, hogy az egyiknek igaza van, a másiknak nincs. Egyetlen dolog fontos, legalábbis szerintem: előre derüljön ki, mi az, amit a rendező nyújt és elvár, ezt tartsa is be; aztán ki-ki eldöntheti, hogy a dolog érdekli-e így, vagy sem.
A Kinizsi Százas egy turista felfogású teljesítménytúra - vagyis az alapelv: mindenki gondoskodjon magáról, vigye magával a szükséges enni- és innivalót.
Csobánka fölött a Camping büféje vagy nyitva van, vagy nem - ne számítson senki rá.
A Szent-kút egy érzékeny kitérő szintveszteséggel.
Pilisnyeregben árúsítunk üdítőt.
Kesztölcön van nyitvatartó kocsma, és lehet találni (de keresni kell!) nyomóskutat.
Dorogon vannak boltok, büfék.
Aki nagyon ki akar száradni, kis kitérővel Csolnok felső szélén találhat egy nyomóskutat.
Ha a jármű-kérdést sikerül megoldanunk, vagy a Getén, de valószínűbb, hogy a "horgásztó"-nál lesz valami nedű - de ez célkitűzés, nem ígéret.
Tokodi pincéknél az ott lakók szoktak adni vizet.
Mogyorósbányán kocsma, és lehet, hogy a bolt is nyitva tart. Van több nyomóskút is.
Péliföldszentkereszten a Szent-kút most több száz méteres kitérő.
Pusztamaróton a tábor előtt van forrás - nehezen megközelíthető, kis vízhozamú.
Bányahegyen adunk teát, és vizet a kulacsba.
Koldusszálláson a vadászháznál a kútból a víz a mezőny elejénél elfogy.
Somlyóváron maximum 1 pohár víz jut a nagyon kitikkadtaknak, kulacs töltésre nincs lehetőség. (Itt nincs forrás, a vizet kannákban viszik fel azok az ott alvók, akiknek van terepjárójuk).
Kőrösi-Csoma forrás - folyik, iható, de már úgyis alig van valami hátra a célig.
Szóval arra kell készülni, hogy 30 km-es darabokra vigye mindenki magával a vizet.
> A somlyóvári bányák lehet, hogy okoznak némi meglepetést, de annyi kell.
Ha bányát látsz, már nagyon elkevertél.
> Látom, ismét van ellenőrző pont Hosszú-hegyen.
> ...az utóbbi időben nem volt - ha jól tudom, azért, mert ott még túlzottan együtt van a tömeg.
Ez egy sokkal bonyolultabb kérdés.
Eredetileg - az első százason - nem volt, mert a mintaként szolgáló Nagyszombati Százason is csak 30 km-nél volt az első pont, és nekünk nem hiányzott közben.
Aztán láttuk, hogy sokan sumákolnak, és Hosszúhegyet alul kerülik. Akkor raktuk be a Hosszúhegyet és a Nagy-Getét az ellenőrző pontok közé. Abban az időben viszont az "ellenőrző hely" fogalma még nem létezett - vagyis nem csináltuk azt, hogy a füzetben felsorolt 20-30 hely közül 2-3 -ra tettünk pontőrt és pecsétet - amit a résztvevők előre nem tudtak, hogy melyik helyen lesz. Erre az útvonalnak a Tata felé való áthelyezése után lett szükség, mert mind a Hegyeskő, mind a Bajóti Öregkő kihagyásra csábító kerülőbe került. A pontok teljes számát viszont nem nagyon akartuk bővíteni - ezért aztán Hosszúhegy, Gete és Pusztamarót megszűntek állandó ellenőrző pontok lenni - viszont mindig volt 2-3 ellenőrző hely,
általában a Nagy-Kevély, Hosszúhegy, Gete, Hegyeskő, Bajóti Öregkő, Péliföldszentkereszt Szent-kút, Pusztamarót készletből válogatva.
Most, hogy a szárligeti cél miatt megint nincs gond a kerülőkkel (az Öregkő helyett a kék+ -on, az átvágó úton kell menni, aki meg a horgásztói irány helyett bemegy Tokodra és tovább az országúton, az lehet, hogy spórol némi szintet, de távolságban rátesz, és flasztert kap ösvény és szekérút helyett), részben vissza tudunk állni az eredeti beosztásra. A Negy-Getét már vagy 2 éve viszacsempésztem az állandó pontok közé, most a Hosszúhegy követi - és ez csak részben nosztalgia. Persze a jól bevált "ellenőrző hely" fogalma és gyakorlata érvényben marad.
A tömeggel olyan nagy baj nincs. Hagyományos adminisztrációval (táblaőr-karton, toll) 3 "asztal": 3 páros, 3 bélyegző kell, meg egy forgalomirányító. Számítógéppel elég 1 belyegző - amit a rajt ugyanilyen stílussal el tud indítani, azt már egy pont is elbírja - legfeljebb noszogatni kell az embereket, hogy előre vegyék az ellenőrzőlapot a kezükbe, és ne az asztal előtt tegyék le a hátizsákjukat bogarászni benne, feltartva az egész sort ezáltal. Szóval az 1 "asztalhoz" azért 4 pontőr tartozik (gépkezelő, pecsételő és 2 forgalomirányító), de ők le tudják zavarni a tömeget komolyabb sorbanállás nélkül.
Tegnap hallottam (tornatanártól), hogy újabban a kocogást nem tartják egészségesnek, mert ütésszerűen terheli a lábízületeket. A futás OK, mert ott 'gördül' az ember a talpán, ellentétben a közel 'telitalpas' kocogással. Én szerintem a 'lassú futás'-nak nevezhető műfajt művelem, de világosítsatok már fel, ha bővebb infóitok vannak a témában. (Tényleg egészségtelen-e, lehet-e lassabb (sac/kb 9-12 km/h) tempó mellett úgy futni, hogy létrejöjjön az a bizonyos 'gördülés', vagy nagyobb tempó kell hozzá stb.)
Örömmel látom, hogy összeállt a végleges útvonal, és elkészültek a térképvázlatok. Ezek után fogom a Gerecse térképet amit még a '89-es Százasra vettem... volna, de éppen nem lehetett kapni, úgyhogy bementem a Kartográfiai Vállalathoz, ahol - köszönet Berki Zoltánnak - adtak egy, még címlap nélküli munkapéldányt. Szóval, juszt se veszek újat, hanem alkoholos filccel bejelölöm a változást Kisegyházánál (az Országos Kék ezen még nem megy be Tokodra, bizony ám!), és hajrá. A somlyóvári bányák lehet, hogy okoznak némi meglepetést, de annyi kell. Addig még Pucros Mackótól megtudom (remélem), hogy jók-e a jelzések Bányahegytől Szárligetig, mert ha igen, akkor az egész túrán minimalizálható a térképhasználat.
Gödény!
Látom, ismét van ellenőrző pont Hosszú-hegyen. Örülök neki, én "megszoktam", hogy van, de az utóbbi időben nem volt - ha jól tudom, azért, mert ott még túlzottan együtt van a tömeg. Szóval ez csak nosztalgia, vagy valamiért visszatértek ehhez a rendszerhez?
Mackó!
Milyen a Kakukk vendéglő ételkínálata? Zsíros kenyér van? Készülnek a Százasra valamilyen gyorsan felszolgálható készétellel?
Amúgy (az Egó szól :-)) a heti egyórás terepfutásnak már van némi látszata: az elején hegymenetben még haldokoltam, és 7,5 km/h volt az eredmény, legutóbb lazábbra vettem a dolgot, és így is 8,5 km/h lett a vége. Szóval abban már biztos vagyok, hogy Hosszú-hegyig hozom a formámat...
A májusi erdő gyönyörű! Még olyan helyen is virágillat volt, ahol éppen semmi nagyobb tömegben virágzó növényt nem láttam. Háromféle kosborral is találkoztam.
A Hegyeskő utáni látvány valóban rettenetesen pazar: majdnem 360 fokban nagyon nagy távolságig lehet látni nagyon mutatós tájakat, és ami a teljesszögből hiányzik, azt is maga a gyönyörűséges Hegyeskő takarja.
Nekem nem szokták megragadni a figyelmemet ritka növények, de tegnapelőtt kivétel esett: a Tokodi pincék után, a házakat elhagyva, ha jól sejtem, lila nőszirom lehetett, amiből szép kis társaság gyűlt össze egy kis oldalban.
A Mogyorósbánya előtti szakasz pszichésen tényleg fárasztó (nagyon várja már az ember a hosszú pihenőt!:)), de egyébként nem rossz. Attól fogva, hogy a Kis-Getéhez közelítve előbukkan a táj, szinte folyamatosan csodás helyeken vezet az útvonal. Sosem felejtem el, amikor egyszer a tavasz egy korábbi szakaszában előtúrára indultam Dorogról. Kora reggel már érezni lehetett a Nap melegét, de még gomolygott a köd a Gete girbegurba fái között, és ebben a tömény, látszó párában terjengett a tengernyi odvas keltike illata... olyan volt, hogy bármelyik pillanatban elém toppanhatott volna egy zöld erdei manó anélkül, hogy meglepne...:)))
A kedvenc tájam - nem tudnám megmondani, miért - a Bányahegy utáni szakaszon van, már a kerítésmászás után, ahol egy kissé bokros részen vesz egy hirtelen balkanyart az út. A fene se érti, miért, de ennek a hangulata nekem nagyon bejön. Főleg nappal persze, de azért éjjel is valahogy nagyon otthonos:)))
Ízlések és pofonok - de aki a Nagy-Getén kimegy a rét bal szélére, az igencsak tágas kilátást élvezhet. A Hegyeskő alatti fordulóponttól is jól látszik, merre fogunk még menni. Mogyorósbánya előtt, a Kősziklán nem ennyire nyilvánvalóan, de csak néhány lépés észak felé, és szerencse, hogy a szempillantásnak nem kell útlevél.
Kesztölctől a Belányi-telepig tényleg nem nagy élvezet, de ami utána jön, az felér a Nagy-Kevély - Hosszúhegy - Pilis-nyereg látványával (csak vize legyen elég az embernek :-).
Biciklisekről: ha jól emlékszem, 90-ben láttam egy biciklist a Százason, valahol a Gete és Péliföldszentkereszt között. A meglepő, hogy valami közönséges országúti gép volt, rendes felnivel és országúti gumikkal.
Egyrészt az emlékek miatt. "Tudod, kisunokám, amikor a huszadik Százasomon, vagy nem is, a huszonkettedik volt az..." :-)) Jó érzés a Százas közben visszagondolni a korábbiakra, meg egyéb túrákra is, hiszen gimiben is ezen a környéken túráztunk-barlangásztunk a legtöbbet.
Másrészt a táj és a növények miatt - azt hiszem, egyébként is ez a két dolog vonzza az erdőbe a legtöbb embert. Igaz ugyan, hogy a Százas nem tipikusan az a túra, ahol az ember negyedóráig a növényhatározót bújja, ha észrevesz egy új fajt, de azért van néhány kedves helyem és növényem. Ezért is jó a május végi időpont - nagyon sok virág nyílik ilyenkor.
Az ezüst-hegyi nagy kőfejtő előtt már megjelenik az út szélén az enyves szegfű. A pirosas-lilás virágok alatt az egyébként zöld szár barna és ragadós - nem tudom az okát, miért. Az Ezüst-hegyi tölgyes meglepően fajszegény - talán a vörös homokkő alapkőzet miatt - viszont maguk a kövek magukban is, mohaborítással is nagyon szépek. A Nagy-Kevély dolomitja sokkal fajgazdagabb - a fenyves rész kivételével. A Nagy-Kevély tetejéről - Mackó is írta korábban - gyönyörű a kilátás, és emlékeim szerint a Pilis sem tűnik nagyon messzinek. A Kevély-nyeregből lefelé menve nagyon szép a széles, lapos völgytalp, bár ilyenkor már 'csak' zöld. Az igazi áprilisban, lila-fehér odvas keltike-szőnyeggel.
A következő kép, ami élénken bennem él, a Hosszú-hegyről lefelé menet egyszer csak előbukkanó, iszonyú magas Pilis. Nekem az innentől a Pilis-nyeregig tartó szakasz szokott aránytalanul hosszúnak és nagyon nehéznek tűnni, pedig több kedvenc növényem is csak itt látható a túra során. Kevéssel a szántói műút után szokott nyílni a méhfű.
Védett a terület (és ezt én respektálni is szoktam), de tiltás ide vagy oda, ennek bizony egy-két virágát, levelét elrágcsálom. A Dréher út mentén nagyon szép és illatos szegfűk nyílnak - a fajukat pontosan nem tudom. Szeretek innen visszanézni: a panoráma egészében is csodálatos, a megtett út már egész komolynak látszik, és a Pilishez képest meglepően alacsonyak az eddig leküzdött hegyek. Jó időben látszik a Gerecsén a tévé(?)adó - és elég hihetetlennek tűnik, hogy odáig, sőt még tovább is elér az ember.
A Pilis-tetőre több okból is jó fölérni. Vége az emelkedőnek, általában kellemesen hűvös a levegő, és a bükkös gyönyörű. Itteni kedvenceim a pirosló hunyor és a farkas boroszlán (ezek kóstolgatását viszont nem ajánlom).
Kesztölc környékén egyetlen fehér virágú zsályafajunk, a magyar zsálya nő az út mellett. Elvileg nem egy ritkaság, de én máshol még sohasem láttam.
Innentől ritkulnak egy kicsit a növények (pl. a Dorog előtti akácosban), és valószínűleg az emlékeim is, mivel számomra a Kesztölc-Mogyorósbánya szakasz a legunalmasabb. A Bika-völgy-Pusztamarót részről viszont nincsenek rossz emlékeim - sokat kell mászni, de semmi több.
Pusztamarótnál gyönyörű a bükkössel szegélyezett rét, a Kis-Gerecsére mászva pedig egy újabb kedvenc, a medvehagyma illata tölti be a levegőt. Uborkával és joghurttal, enyhén megsózva kiváló saláta készíthető belőle - persze nem a Százason.
Innentől aztán egyre inkább sötétedik, és a beszélgetés marad az egyetlen 'kikapcsolódási' lehetőség. Nagy előny, hogy a szint zöme ekkorra már a hátunk mögött van.
(Megj: ez az első próbálkozásom weblink-készítéssel, ha nem működik, tudjátok be ennek.)
20 kg-os hátizsákkal el lehet menni egy teljes hétre magashegyre: sátor vagy főzőfelszerelés (elvégre legalább ketten összeállnak), derékalj, hálózsák, esőköpeny, meleg ruha, kaja az egész hétre, tisztálkodás ... Ehhez már keretes, párnázott derékövvel rendelkező zsákot célszerű használni.
Egy teljesítménytúrára egy kisméretű zsák, térképek, esőköpeny, elemlámpa tartalék elemekkel, kulacs víz, meleg ruha éjszakára / megálláshoz, váltás zokni, aki nem állja meg doppingszerek (plussz meg hasonlók) vagy kenőcsök nélkül, annak az, némi kaja - nekem inkább könnyebb dolgok, zöldség, gyümölcs, esetleg kompót, csoki, dió, mazsola - és elég is.
Esetleg egy váltás cipő - bakancsosnak valami könnyű tornacipő, edzőcipő - de az már luxus.
Egy vízhatlan anyagú zsák annyiban segítség, hogy szemerkélő - cseperésző esőben nem kell rögtön esőköpenybe bújni, hogy az ember a zsákját = száraz, meleg ruháját, okmányait védje.
Merthogy aki mozog, az biztos, hogy nedves lesz - ha túl jól zár az esőköpenye, akkor megfől a saját levében. Ez ügyben csak a Goratex jellegű anyagok jelentenek kivételt - kellően borsos árért.
Aki teljesítménytúrán 6-8 kg fölötti zsákkal indul útnak, az valamit nagyon elbaltázott - de vannak, akik inkább a kísérőkre, vagya sebességükre hagyatkoznak (és rossz időben, vagy a kísérő kocsi hibája, eltévedése esetén jól ráfáznak).
> mindent TT kiírásában hangsúlyozzák, hogy a résztvevők saját felelősségükre indulnak.
> de akkor sem lehet mindenkire vigyázni.
Ez sajnos igaz, de akit az útvonalon ér baj, arról illik gondoskodni és a legtöbb teljesítménytúra rendezői meg is teszik ezt. Amíg elég sűrű a mezőny, addig a résztvevők is segítenek egymáson - de egyedül erre se lehet alapozni. És attól, hogy a kiírásban ott van az a mondat, még szeretnének a rendezők nyugodtan aludni. Mert a teljesítménytúrának alapvetően két értelme van (ha csak az erőpróba számítana, mehetne mindenki maga, amikor akar): a társaság és a biztonsági háttér.
Kerékpár - a Kinizsi Százasról már megszokták a bringások, hogy nem nekik van rendezve - az utóbbi években egyre több kerékpáros rendezvény van a Kinizsi Százas napján.
A horgásztós levágás rövidebb volt, mint gondoltam. Az ösvény felfelé éppen az útvillánál van, még egy kerítésoszlopra fel is van pingálva, hogy "K100" meg egy nyíl. Aztán iszonyatos meredek fel, de szerencsére rövid. Utána a póznák alatti úton kell menni, ahol viszont az út és a vezetékek is hirtelen balra kanyarodnak, ott makacsul egyenesen folytatni - pont szemben van az első oldalvölgy széle, ahol a fehér jelzésalap jól látszik az egyik vékonyka fa törzsén. Az Anna-völgyből jövő szekérút nem látszik igazán, amin pedig jövünk, az egy szántóföld közepén hirtelen véget ér. A térképen mindez jól látható, tehát nem nehéz megtalálni a kényelmesebbik utat, ha az ember utánanéz.
A mogyorósbányai kocsmában - pontosabban: a Kakukk Vendéglőben - a pultos sráccal dumáltunk, megmutatta a belső kerthelyiséget és a zuhanyozót. Nagyon komfortos lesz! A wc is teljesen hibátlan, tiszta. Lenyűgözött az intézmény és a vendéglős kedvessége.
Az útvonal többek szerint amúgy is legutálatosabb része, a Bika-völgy és Pusztamarót közötti, kerítés melletti "hullámvasút", most a szokottnál is sokkal kellemetlenebb volt. Sok tüskés bozót nőtt az ösvényre, ráadásul a fakitermelők teljesen betemették egy szakaszon jókora száraz gallyakkal az Országos Kék útját - nem volt mit tenni, ágról ágra ugrálva kellett nyomuljak. A Százason ez nagyon durva dolog lesz, éppen ott... Hasonlóan tréfás lesz Bányahegy után valamelyik kerítésmászó létrára feljutni: hiányzik a legalsó foka:))))
Még egyszer okoztak bosszúságot a fakitermelők: a vértestolnai műút után most hatalmas irtáson indul a kék Koldusszállás felé, és bizony eltévesztettem... egyszer csak vége lett az útnak, körös-körül sűrű aljnövényzet, a turistajelzés pedig odébb, az irtás sarkában. Megint csak gallyakon ugrálás lett a dologból, ezúttal nem gallyból volt sok, hanem csalánból:))) Ez is ciki lenne a Százason, sötétben, haldoklás közben.
Amúgy csodás, tiszta idő volt. Nekem kedvesebb a Százasnak ez a második része, mutatósabbak a panorámák és a kisebb látványegységek is.
Koldusszállásról aztán bementem Alsógallára, nem folytattam tovább ezúttal. Jövő héten megpróbálom ugyanezt gyorsabban, és majd a rákövetkezőn megyek végig Szárligetig.
Elgondolkodtató amit írsz. Én valóban nem ismerem egy túra-rendezés kulisszatitkait, soha nem vettem részt ilyenben, mindig csak induló voltam.
A Kinizsi Százas útvonalát az út minősége szempontjából nem ismerem, nem tudom, hogy mennyi halad egynyomú ösvényen, mennyi halad szekérúton, stb. De megpróbáltam kiindulni abból, amit eddig tapasztaltam.
A kerékpárosok és gyalogosok összekeveredését talán lehetne orvosolni úgy, ha kb. 1 órával korábban indulna az utolsó bringás,mint az első gyalogos. Így talán a mezőny nagy része a gyalogosok előtt maradna végig. Persze, tudom hogy ez sem oldana meg mindent. Ráadásul így vagy a kerékpárosok indulnának rettentő korán (talán 5 óra tájban) vagy a gyalogosok túl későn (8 körül).
Amit a felelősségről írsz, abban viszont kételkedem. Tapasztalataim szerint mindent TT kiírásában hangsúlyozzák, hogy a résztvevők saját felelősségükre indulnak. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy a valaki megsérül, akkor otthagyják a rendezők vérbe fagyva, de akkor sem lehet mindenkire vigyázni. Nem beszélve arról, ha valaki eltéved, és ott éri baleset.
Mint már írtam eddig 40km volt a leghosszabb gyalogtúra amit megtettem. Ide nem kellett olyan sok felszerelét vinni.
Azonban egy 100+ km hosszú túrára gondolom több holmira lehet szükség : étel-ital, ruha, elsősegély, esetleg sátor, hálózsák, gázfőző, stb. stb. Ez utóbbiak nyilván nem a Százashoz kellenek
Ti mit visztek magatokkal?
És milyen tipusú hátizsákot favorizáltok?
A Beac Maxi céljában beszélgettem egy kedves férfival (úgy emlékszem a Téry-től volt ott) aki elmesélte, hogy volt már 28kg-os hátizsákja is, amiben már tényleg minden benne volt, ami egy gyalogtúrához kellhet.
Az útvonaltól (az utak jellegétől), a létszámtól, meg a rendezőség nagyságától és képzettségétől is függ, hogy a kerékpáros részvételt célszerű-e engedélyezni, vagy sem.
A Kinizsi Százason - szerencsére, vagy helyesebben mondva, szándékosan - elég sok az ösvény, szekérút, és viszonylag kevés az aszfalt, a széles, zúzottköves út. Tehát a kerékpárosok és gyalogosok találkozása nem problémamentes. A gyalogosoknak se jó, ha állandóan "száguldozó" bringások elől kell félreugrálnia, és a bringásnak se jó, ha folyamatosan csak gyalogosokat kell kerülgetnie.
A Kinizsi Százason sok az induló - 800 fölötti az indulók száma általában. A célba 14 órán keresztül érkeznek be résztvevők (ez válasz a másik kérdésre: igen, van, aki végigfutja - most, ha jól emlékszem, valamivel 10 óra alatt van a rekord tavalyelőttről - tavaly túl meleg volt az idő új rekordhoz. Tavaly más volt a különleges - a legelső beérkező nő volt.) - az elején ritkásan, de hajnali 2-től már egyre folyamatosabban. Tehát a kerékpárosok zöme nem "légüres térben", a gyalogosok előtt haladna, hanem közöttük - míg a leggyorsabbak természetesen még előrébb.
A pontokat is még hamarabb kellene felállítani.
További gond a biztonság. A rendezők bizonyos fokig felelősek a résztvevőkért. A mezőny zömének végén, és az abszolút végén is halad egy "seprű", a rendezőség kis csapata, akik segíteni tudnak - elsősegélyt tudnak nyújtani. A rendezvény orvosa a mezőny végefelé található az országút kereszteződéseknél. Ha kerékpárosok indulását is engedélyezi a rendezőség, akkor ezt a biztonsági hátteret számukra is biztosítani kell - vagyis kellene például egy másik orvos a kerékpárosok zöme haladásának megfelelő időbeosztással. És a Kinizsi Százast egy kislétszámú szakosztály szervezi - nincs is MTB-s a gárdában, nincs, aki fel tudná mérni a veszélyeket, a szükséges megelőző lépéseket.
Én csak kisebb (20-40km) gyalogos telj. túrákon indulok, sokkal jobban szeretem a mountain bike-os TT-kat. Ehhez kapcsolódna a kérdésem is: vajon a Kinizsi 100-at miért nem lehet MTB-vel teljesíteni?
Egyszer egy szervező arra hivatkozott, hogy a gyalogos vs. kerékpáros konfliktusokat akarják kiküszöbölni. Hm... A Beac Maxin, a Kiscell 60-on, a Mátrabércen, stb. mind lehet kerékpárral indulni. Vajon itt miért nem?
Apropó... próbálta már valaki futva teljesíteni a Százast? Tavaly a Beac Maxin az első futó srác éppen hogy egy kicsivel 12 órán kívül teljesített (picit eltévedt, megnézte Ürömöt is...). A gyalogos szintidő 27óra volt. Ezzel a teljesítménnyel a kb. 80 bringásból is kb. 65-öt lenyomott!
Köszönöm, használni fogom. Bár holnap még valószínűleg nem, Koldusszállásról többnyire rögtön az alsógallai vasútállomásra megyek, így csak kb. 50 km-es ez az előtúra. Mindenesetre elviszem kinyomtatva, hátha túl korán és túl jó erőben érek Koldusszállásra:)))
Nagyegyháza sarkától, ahol az M1 alatt átmegy a Szárligetre menő országút, csak egyetlenegy jelzés bújik át az M1 alatt, és megy be Szárliget, vasútállomásra - az Országos Kék. Igaz, hogy a jelenlegi nyomvonal egyetlen térképen sem szerepel helyesen, de jól van jelezve (ez a Komárom megyeiek érdeme).
Szóval: átmenve az M1 alatt marad az ember nyugat felé haladva az országúton. Kb. 300 m után van balra egy kis tisztás, ahol régen bement a kék az erdőbe. De most marad továbbra is az országúton. Újabb 250 m után jobbra van a Kőrösi Csoma forrás (sajnos a kifolyó cső leverve, de azért lehet belőle tölteni, feltéve, hogy elég szomjas az ember - én már ittam finomabb vizet). Vagy újabb 50m a flaszteron, és balra bemegy a jelzés az erdőbe. Innentől figyelni kell a jelzést, de végülis minden út Rómába vezet :-) Szóval van olyan, hogy bujkál a keskeny ösvény, és egy pillanatra nem látszik a jelzés - de aki nem megy neki ész nélkül a bozótnak, azt néhány lépésen belül megnyugtatják. Meg olyan is van, hogy nagy - négyes, vagy még többszörös - útkereszteződés "deltákkal", és a jelzés a közepén, két fa között hívogat keresztbe. Szárligeten a vasútállomás felüljárójától lesz a cél, az iskola kitáblázva.
Kisegyháza - Nagyegyháza között már érdekesebb a helyzet. Itt - hacsak nem fog zuhogni - vasárnap festjük majd át az Országos Kéket a Nagyegyházán keresztüli ocsmány aszfalt helyett az ősi, 15 évvel ezelőtti nyomvonalára.
Koldusszállástól Somlyóváron át a Kisegyházi vadászház melletti tavakig, és az utána jövő majorságig egyenlőre semmi faxni, de az Országos Kék nem mindegyik terképen szerepel helyesen (a Kisegyháza melletti bányaterületet délre, menetirány szerint jobbra kerüli a jelzés, lemegy egészen a patakvölgyig, át a patakon, a tavakat jobbról kerüli). Ma már nincs rá időm, de majd pénteken csinálok szkennelt turistatérkép-részletből javított térképet, és felteszem a Százas honlapjára.
Ha véletlenül sikerül az erdészettel dűlőre jutni, akkor lehet, hogy a Tarjáni műút - Tornyópuszta szakaszt flasztermentesítjük, de erre egyenlőre kár készülni - a legvalószínűbb, hogy erre a változtatásra csak jövőre kerül sor, ha egyáltalán belemegy az erdészet.
Gödény, holnap megnézem ezt a horgásztavat! Legközelebbre el tudnád mesélni a Koldusszállás utáni részt is? (Nagyegyháza és Szárliget között - térképem szerint - két jelzett út is érinti az M1-et.)
Talán a tavasz vonzóbb, mint az ősz. Vagy a start helye jobban megközelíthető.
Én is szerettem volna BEAC Maxira menni, de valahogy a nyári forróságban nincs akkora kedvem felkészülni, mint ilyenkor tavasszal, amikor ennyire lehet örülni az újraéledő erdőknek.
Rövidebb túrákat pedig már inkább egyedül teszek; egészen hatvan-hetven kilométeresig inkább kerülném a szervezettséget.
Már én is föl akartam tenni a kérdést, mert nem igazán tudom a választ. Azt hiszem, Hillarytól kérdezték a Mount Everest megmászása után, hogy miért kellett felmennie. "Mert ott volt." - valami ilyesmiről van szó.
Mackó indokai közül nálam a "tudjam, hogy még képes vagyok rá" játszik leginkább, nem is önbizalomerősítés miatt, hanem csak úgy.
Vannak még további motiváló tényezők is: a - kis részben ismerős - társaság, a túra szervezettsége (máshol egy fénymásolt A4-es lap, itt programfüzet), ez a legrégibb, nyilvántartják a teljesítéseket. Másképpen: egy bizonyos kör számára 'hagyománynak' vagy 'népszokásnak' tekinthető, és mióta faluban élek, már kezdem érteni, mit jelent a hagyomány - ereje van.
Amit azonban végképp nem értek, hogy 94-től mostanáig miért nem hiányzott nekem a Százas???
Még egy kérdés: miért _sokkal_ alacsonyabb a BEAC Maxi résztvevőinek száma? Én mindig csak tervezgettem az indulást, de sosem indultam rajta, de úgy tudom, szintén jól szervezett, etetés-itatás szempontjából a Százasnál jobb túra, sokkal nem nehezebb, úgyhogy a részvétel nyugodtan lehetne hasonló.
No igen, de jó adag önmérsékletre van szükség ahhoz, hogy az ember ne húzzon bele már az elején: én legalábbis eléggé 'bepörgök' a Százastól, és mennék, mint a meszes, másrészt jönnek a 'loholók', akiken látszik, hogy nem sokáig fognak futni, mégis nagyobb tempóra ösztönzik az embert - szóval nagy a kísértés.
A "mindent bele" stílust kipróbáltam: az első Százason az Ezüst-Kevély oldalában majdhogynem sírógörcsöt kaptam a fáradtságtól, holott ez a viselkedésforma nem túl jellemző nálam...
Úgy értettem, a tudatos kontroll a lényeg, hogy a gyorsaságot megfontoltan adagoljuk, figyelembe véve azokat a testi jeleket is, amelyeket a nyers lelkesedés nem engedne észlelnünk.
Ahogy sok más helyzetben is, itt is kell egy gázpedál és egy fékpedál, és mindkettő bowdenjének olajozottan kell működnie. Erre mondom, hogy a 100 km során először inkább a fékpedálra kell összpontosítani, a végefelé pedig már a gázpedálra jobban. Ahhoz, hogy a végén legyőzhessük a korlátainkat, távolságot kell tartani tőlük az elején. Az energiagazdálkodáson és az izomzat hosszú távú terhelhetőségén kívül figyelni kell a bőrre, az ízületekre, és nem utolsósorban a pszichés motiváltságra is - meg biztosan vannak más tényezők is.
Azon gondolkodám, vajon jó-e egyáltalán, ha a sikeres felkészülés miatt viszonylag "lazán" megy végig az ember? Nyilván, a válasz attól függ, ki miért szereti a Kinizsi Százast. Összegondoltam néhány lehetséges okot erre:
1. Ha elmondja az ember, hogy 100 km-t gyalogolt 24 óra alatt, mások gyakran megdöbbennek - van, akinek ez jólesik.
2. Az általános önbizalmat erősíti, ha tudom, hogy még mindig képes vagyok rá.
3. Az utolsó szakaszok szenvedése edzi a kitartás és akaraterő képességét, ami az élet számtalan helyzetében hasznunkra válik.
4. A modern élet túl kényelmes és megpróbáltatásokban túl szegény, ezt a mentális egészség és egyensúly érdekében fontos ellensúlyozni. Néhány száz év kulturális fejlődése dacára biológiai lényünk még mindig az ősi mennyiségű küszködésre van beállítva.
5. Tanulságos megfigyelésekre van alkalom a túrán, különösen a végefelé, saját magunk és mások viselkedését, reakcióit illetően.
Nekem ezekből a 3-5. motivációk tűnnek a sajátomnak. Tudnátok bővíteni a listát?
