Ez nekem sem világos látod... az MTSZ-ben tavaly 1000 Ft-ért vettem a füzetet. S nem tudom, hogy ez most tartalmazza-e a jelvény árát vagy sem?
Olvastam már ezt, azt, három verzióról is tudok:
1. A füzet már magában foglalja a jelvényt, tehát csak azt kell elküldeni
2. A füzeten felül 500 Ft
3. A füzeten felül 1000 Ft
Elvileg én már jó ideje megvagyok (13 a minimum, 16-nál járok + kettőt nem találtam a helyszínen), de még folytatni akarom. Mekkora élmény volt most a Mátrában (Hasznos, Cserteri-vár) ismerős kódokat látni :-))
Módosítok: november első két hetére kitartó vénasszonyok nyarában reménykedem (főleg hogy a "napfényes" Hellászban az elmúlt két hétben ma láttam először a napot...)
Várpalotán hagyva az autót veszprémi átszállással közelítettük meg Eplényt. A buszok gyakran közlekednek, de a pesti járat késése miatt csak sprintelve értük el a zirci buszt. Eplény, újtelep megállótól néhány háznyira, az erdő szélén van az Enikő panzió, ahol becsöngetve készségesen kaptunk céges bélyegzést.
Régi, ritka jeleken kezdtük meg felfelé az utat, ami egy tanösvény táblánál jobbra élesen kanyarodik. Tervünk az volt, hogy a pirosról kitérőt teszünk az Ámos-hegyi kilátóhoz és a közelében lévő geoládához. Egy jól járt földúton haladtunk felfelé, de egyszercsak a tanösvény „Tölgyesek, bükkösök” feliratú táblájánál találtuk magunkat. Az igazolófüzet melléktérképéről sikerült beazonosítani, hogy a pirosról egy földútra keveredtünk és félig megkerültük a hegyet, valószínűleg valahol a villanyvezeték keresztezése környékén kellett volna balra térni. A tanösvényen korrigálva így végül a déli oldalról közelítettük meg a csúcsot, mint utólag kiderült, szerencsére.
A kilátó szép, a panoráma pedig fenséges, Olaszfalutól Zircen, Kőris-hegyen át Kab-hegyig mindent lehetett látni, a másik oldalon pedig még a Balaton is megcsillant. A kilátó közelében pihenőhely is található, a láda megkeresése után lefelé indultunk. A hegynek ezen az oldalán mindenhol a hóágyúhoz szükséges csővezetékeket fektetik, a mély árkok egyikén csak átugrani lehetett:( Végül visszaértünk a pirosra, innét már közel volt a Malom-völgy. Itt az aszfaltos út mellett több pihenőhely, tornapálya, kisebb tavak találhatók. Az éles balkanyar után az út kettéágazik és murvássá válik, a miénk a bal oldali, a másik út a völgyben folytatódik tovább.
Hamarosan elérjük azt a pontot, ahol jobbra kell térnünk egy jelleghatárnál, itt az egykori kisvasút hídfőit is láthatjuk. Innét váltakozva hol újabb, hol régebbi jelzéseken, szekérutakon emelkedve haladtunk a Köves-kútig, amiben volt víz, a közelében jó kilátás nyílik az Ámos-hegyre. Eddig bár az út néha kanyarog, éles fordulóra nem emlékszem. Hamarosan egy irtásra vezet be egy régi kapu maradványai mellett a szekérút, itt mindkét magaslesnél egyenesen megyünk tovább felfelé, a belső erdősarok irányába, jelzések nincsenek egészen addig, amíg be nem lépünk az erdőbe. A most folyó faritkítás és a nyiladékon lévő furcsa gödrök miatt kicsit kacskaringózva lehet lefelé haladni ezen a szakaszon, amikor becsatlakozunk egy balról érkező földútba, már közel vagyunk Alsóperéhez.
Jobbra fordulva szinte rögtön az arborétum bejáratához és a mellette álló haranglábhoz érkezünk, az igazoló szám harmadik-negyedik számjegye sérült, nehezen olvasható. Az arborétum szép, gondozott, kicsit sétáltunk, megebédeltünk és megkerestük a közelben lévő ládát is.
A harangláb mögött induló gesztenyefákkal szegélyezett murvás úton folytatjuk utunkat, egy idő után a Szúnyog-völgyi erdőben emelkedünk földúton, jobbra disznódagonyáknak használható esővízfogók, elhaladunk egy fedeles magasles mellett is. Később, amikor a jobb oldali gerinc már nincs magasan, az út Y alakban kettéágazik, itt figyelni kell, ugyanis a mi utunk egy harmadik, felhagyott szekérút, az előzőektől jobbra. Egy jobboldali nagy fán van – a sajnos nem irányba mutató – jel, a legközelebbi jóval arrébb lesz. Az Észak-Bakony térkép kicsit pontatlan, de ha valaki a földutakon mindig a jobb oldalit választja valószínűleg ugyanide jut, mivel hamarosan az elenyésző szekérúton lévő jelek mellé balról néhány méterre erős földút érkezik és halad párhuzamosan felfelé.
Egy magaslesnél hatos útkereszteződés található, itt a jobbra előre vezető út a helyes, jelzés van. Lényegében szintben haladunk előre a Mórocz-tetőre vezető Phrsz kiágazásáig, nagyon megéri megtenni ezt a kitérőt! Belátható a fél Balaton-felvidék és a Balaton Kab-hegytől keletre, a második kilátóponttól, ami egy új magaslestől délre található, egészen Várpalotáig ellátni. Az Öreg-Futónénál a geodéziai tornyon lévő kód és egy újabb láda begyűjtése után indultunk Várpalota felé, itt már konstatáltuk, hogy a füzet szerint hátralévő 12 km-t nem tudjuk világosban megtenni.
Az Öreg-Futónétól az eddigi utunk folytatásában kezdünk ereszkedni, ami a Pn elindulásakor jobbra kanyarodik, majd egy idő után hirtelen jobbra kell fordulni egy szekérútra. Közvetlenül előtte az út szigetszerűen ölel körbe egy kisebb facsoportot, talán így jobban beazonosítható a hely. A szekérúton haladva egy elágazáshoz érünk, melynek közepén egy fenyőfa áll, itt a bal oldali út a helyes, jelzés csak jóval később. Ez az út már járatlanabb, de a keréknyomokban még lehet haladni. Végül leérve a dózerútra egy alacsonyabb kerítés állja utunkat, ami kikötözhető. Balra fordulva hamarosan egy útelágazásba érünk, szemben látszik a Tési-fennsík, a jobbra kanyarodó dózerúton haladunk tovább, jelzés nincs.
Egy útelágazásban álló harckocsigúlán jelzés mutatja balra a Márkus-szekrénye felé az irányt, mi azonban a gyorsabb haladás érdekében a dózerúton indultunk lefelé, amit helyenként görgőkövek nehezítettek. Egy szekérúton rövid kitérőt tettünk a bátorkői ládához – maga a vár most sajnos kimaradt – majd a sötétben még másfél órát gyalogolva értük el a várost. A bezárt várat megkerülve jutottunk el az autóbusz-állomásig, a késői időpont miatt pecsételés majd legközelebb.
Táv: bruttó 29,2 km, a ládázásokat leszámítva, rövidebb Ámos-hegyi kitérővel, valamint a Mórocz-tetővel együtt kb. 26 km
Az OKT-ból talán a Vértes hiányzik. RP-DDK fullos. A "Kerekek és lépések" kissé hiányos, de avi fájlokban azóta pótolva lett szinte mindegyik rész.
Bizony lesz különbség bőven a korábbiakhoz képest. Eleve sok helyen az útvonal is más, de az élet, a körülmények, az épített környezet azóta nagyon megváltozott.
Prince imént jelezte, hol tudom beszerezni, de egyébként köszönöm a jelzést. Mindhárom filmsorozat megvan amúgy?
Hihetetlenül izgalmas lesz számomra megnézni majd azon tájegységről szóló filmeket, amelyet bejártam már. És persze lesz összehasonlítási alapom, milyen most mindaz, amit 1979-ben (ill. 1986, 1990) filmre vettek.
Tehát az ERDETI RP-DDK útvonala ill. az, amit Rokiék 1986 őszén bejártak. Az útvonal tartalmazza a fontosabb kitérőket is. Ám a rövid letéréseket (pld. aranymosók megtekintése a Dráva-parton) nem vettem bele a felsorolásba. Az egyes földrajzi nevek mögötti távolságadatok a filmben elhangzottak alapján olvashatók.
Hol fértél hozzá? Vagy felvetted a tv-ből? Épp tegnap este olvasgattam az RP-DDK atlaszt, jövőre tervezem elkezdeni, bár lehet, hogy a Mecsekben bejárok már idén 1-2 szakaszt.
Már önmagában a bevezetők is olyan hangulatosak, hogy szinte azonnal pattannék lábra, hogy rajtoljak. Ráadásul nyaralások, kirándulások formájában a tájegységek és a bélyegzőhelyek jó részében jártam már, csak épp még rendszeres gyalogtúrás életem (2004 nyarától) előtt.
Szóval, nem adták ki DVD-n vagy VHS-en az "...és még egymillió lépést"? Bár igazság szerint a Másfél millió is nagyon érdekelne, gyererkfejjel láttam csak belőle részeket, mikor még csak mint mezei tévénézőt kötött le, gőzöm sem volt róla, mi az az OKT. A Kerekek és lépésekből augusztusban láttam epizódokat, pont az utolsókat. Nagyon tetszett Sinkó László zárszava.
Hm. Azért nemcsak a határsáv környékét mellőzi a mostani útvonal. Rokiék pl. Zalalövőtől ZSzegre mentek Salomváron át és onnan indultak csak dél felé. Ennek a módosításnak mi lehetett akkor az oka? Szvsz az ő verziójuk érdekesebbnek tűnik, nemrég néztem meg az idevágó "és még egymillió lépés" filmet.
Ezen a szakaszon is fel voltak újítva a jelzések, és több kevesebb sikerrel elég jól tudtuk követni őket. A jelzések néhány helyen eltértek a térképen jelzett útvonaltól.
Bajáról egy elég hosszú (15 km) "gáttúrán" kell eljutni Ósükösdre. (ugyan a távolság kicsit hosszabb, mint amit a túrafüzet ír). A Kulcssoház jele a térképen rossz helyen szerepel, a jelet kell követni, hogy megtaláljuk. Szerencsére megtaláltuk a gondnokot, aki készségesen nyújtotta a bélyegzőt és a párnát (Bács-Kiskun megyei AK felirattal). Sükösön nem a térkép szerint megy a jelzés, hanem a logikus "egyenesen keresztül a falun" útvonalon. Sükösd után a jelzés nem a földeken keresztülvezető út felé mutat, hanem az erdő felé tesz egy kitérőt, amit nem nagyon értettünk, de végül a jelzéseket követtük. kb 4 km után egyszercsak eltünt a jelzés, de lehet, hogy mi voltunk figyelmetlenek. Ekkor átvágtunk az első keresztező úton a térkéen jelzett út felé, és nagy meglepetésünkre ott volt a frissen felfestett jelzés. Sajnos az Ólom-hegyre nem tudtunk felmenni, mert nem találtunk utat, ami felvitt oda, lehet, hogy ezzel a kitérővel szalasztottuk el az alkalmat. Aztán a Rémi országútig már nem volt nagyobb gond, ott egy kicsit megpihentünk, és mentünk tovább. A Szentgyörgy erdésztelepig a jelzések jól követhetőek voltak, és szerencsére találtunk ott egy működő kutat, mert addigra már minden vizünk elfogyott. Utána szerintem a térkép eltér a valóságtól (és a jelzéstől), mert a jelzésen hagytuk el a telepet, de 1 km után egyszer csak nem találtuk, és a hangokból itélve balról elmentünk a falu mellett. Szerencsére az 54-es melett találtunk egy fogadót, ahol megpihentünk, és végül országúton mentünk el a Hajósi pincékig a sötétre való tekintettel. Bélyegző és szállás a Judit-panzióban.
Másnap Császártöltés felé vettük az irányt, jelzések jól követhetőek voltak, és Kéleshalmon a boltot vasárnap is éppen nyitva találtuk (10-ig van nyitva). A Természetvédelmi terület után a jelzés megint eltünt, de aztán egy kis bozót törés után szerencsésen visszatalált hozzánk, és a Pici-paci tanyára már együtt érkeztünk. Egy kicsit meglepő volt, hogy a jelzés egy tanyán megy keresztül, aminek zárva vannak a kapui, de legyőztük ellenérzéseinket, és beléptünk. Hamarosan a német vendég/tulaj is megjelent, és adott bélyegzőt. Ez után Kunfehértóra sima utunk volt, azon már meg sem lepődtünk, hogy a jelzés nem azon az úton megy, amit a térkép jelez.
Szeptemberben újítottuk fel a Németbánya - Nagyesztergár közötti OKT szakaszt, benne a Kisszépalma - Szépalma közötti részt is. A hétvégi Bakonyi Barangolás túrán derült ki, hogy lekerítettek ezen a szakaszon egy erdő részt, ahol fakitermelés folyik.
Bosszantó és elkeserítő, hogy elterelték és leszürkítették a friss jeleket, viszont mégis dicséretes, hogy gondoltak a túrázókra és "festettek" helyette elkerülő úton jeleket. Máshol ezzel nem törődve, egyszerűen csak lekerítenek erdő részeket és mindenki menjen, amerre tud. Lényeg az, hogy el lehet találni ezen a szakaszon is.
Így most bekerült a jövő évi terveink közé ennek a szakasznak az újra festése is!
Nógrádi vártúrák + Bükk, Mátra várai + Szentkutak Magyarországon
Hasznos-Fallóskút-Ágasvár
2006. október 8.
Láttam a térképen, hogy közvetlen jelzett út visz a Cserteri-várhoz Hasznosról (Z, majd ZL), át is mentünk rajta, mivel jórészt a falu (azaz pásztói városrész) főútján halad, de kocsival mentünk családdal, így maradt a víztározónál parkolás, és a főút felőli megközelítés. Ami viszont jóval keményebb mászás a meredek, bozótos, sziklás déli oldalról. Fentről remek a körpanoráma, a víztározó és Kelet felé, de vissza Pásztóra is. A "Várak a Mátrában" kódjai két helyen is megvannak (egyrészt a ZL útvonalán, a romok alatt, egy fatörzsön tábla, ill. fent az egyik falmaradványon festett jel) a "Bükk, Mátra várai" szervezőjétől megtudtam, hogy ezek a pöttyök is megfelelnek igazolásként. Talán a Nógrádi vártúrákhoz is elfogadják majd... főleg, ha fényképpel is megtámogatom.
Fallóskúton, mivel már voltam ott többször, a családot magára hagytam, hadd fedezzék fel a Szentkutat és környékét, én pedig alapos rohanásba kezdtem, hogy ne várjanak rám sokat. A zöld sávon mentem Ágasvár felé, a Fiúsom-patak mellett ereszkedett az út folyamatosan (tudtam én, hogy ezen majd vissza is kell jönni), a túloldalra, az irtás felé, ahol négy éve sokat jártunk, szép kilátás volt egy-két ponton. A P és a Csörgő-patak jobbról becsatlakozott, én balra haladtam, úgy terveztem, hogy majd a P+ lesz a választott útvonal Ágasvárra. Viszont jó időt akartam menni, így lejtmenetben ill. szintben jobbára futottam. Nem is vettem észre a jobbra induló piros keresztet, s ha a sziklamászóhelynél nincsenek ott páran kötélen lógva, amire felfigyeltem, akkor bizony (bár már gyanús volt, hogy hosszan haladok a piroson) beszaladok Mátrakeresztesre. A térképen láttam, hogy a sziklamászóhely bizony már túl van, így visszafelé erősen figyeltem balra, meg is lett a P+. Innentől aztán a Naszály kék háromszög jelzése jutott eszembe: szűk ösvény, hangulatos, de egen meredek. Méregtelenítő túraszakasz volt, értsd: izzadtam rendesen. Jobbról érkezett aztán a PZ, s rövidesen fent voltam az Ágasvári-turistaháznál. A büfé nyitva, kéktúra-bélyegző a pulton, vettem üdítőt és ásványvizet is, egyrészt mert volt mit pótolni folyadék-ügyben, másrészt kellett is az üres flakon a szentkút vizéhez. A turistaháztól visszafelé szép kilátásban volt részem, továbbá megállapíthattam a fallóskúti irtásra és az erdészeti útra nézve, honnan jöttem, s hova kell majd visszamásznom - persze erős lejtmenet után. Visszafelé útba ejtettem a Csörgő-lyukat is, amennyire lehetett, vakuval befényképeztem a lezárt barlangbejárattól, valami azért látszik. A plusz -igaz, nem vészes- kitérő miatt (a sziklamászóhelyhez) továbbra is jó iramban mentem, de inkább futottam, bár egyszer majdnem bokaficammal zárult a flúgos futam, innentől óvatosabban léptem.
A legjobban a gyaloglás mégis szintben felfelé, a Z- útvonalán vissza Fallóskútra sikerült, inkább agyból, mint combból, folyamatos erős ütemet diktálva, nem akartam, hogy sokat várjanak rám a népek.
A Szentkútnál most is nagyon sokan voltak (egyházi ünnep lévén, bár itt mindig erős a forgalom hétvégén), bélyegzőt nem kaptam, a kegytemplom bazárjában sem, de a remete, akinek igen veres képe van és bőbeszédű, elkérte a füzetet, mondván, ő majd aláírja, sőt adott mellé egy képeslapot, szintén dedikálva. Persze fényképeztem is.
Zárszó: Mátraszentimrén a Szlovák Csárdában a juhtúrós sztrapacska és a káposztaleves most is boldoggá teszi az embert.
