Persze, hiszen ha akarod, a háttérsugárzás is definiál egy kitüntetett vonatkoztatási rendszert, ez lehetne egyfajta globális éter.
Köszi.
De ez nem azonos a XIX. századi éterrel... persze, hogy nem
és ez az újfajta "éter" nem az EM hullámok terjedési közege.
Miért is nem ? Hiszen ha van éter, és úgy látom a legjobb úton jársz, akkor az éter ott van mindenhol, kitölti a vákuumot, a fény máshol nem is tud terjedni... Csak az éterben. Mert mindenütt az "éter" (DVAG) van.
A fizika ... valószínűleg újabb forradalom előtt áll éppen (sötét anyag/sötét energia, kvantumelmélet/gravitáció problémája)...
Oh, hogy említhetted egy mondatban a sötét energiát a gravitációval, amikor annak (szerinted) egészen más az állapotegyenlete, még valaki azt találja gondolni, hogy kezded megadni magad. A végén még rájössz, hogy a
1. A megfigyelő távolsága nem változik a fényforráshoz képest, éppen 300 000km. Nincs éterszél. A fényforrás másodpercenként villant egyet. Mennyi időnként fog a megfigyelő villanást észlelni?
2. A megfigyelő távolsága nem változik a fényforráshoz képest, éppen 300 000km. Éterszél van, elég régóta ahhoz, hogy a fény végig éterszélben haladjon a forrás és megfigyelő között. A fényforrás másodpercenként villant egyet. Mennyi időnként fog a megfigyelő villanást észlelni?
3. Nincs éterszél. A forrás 0 időpontban bekövetkező villanását pontosan mely időpontban látja meg a megfigyelő? Egybeesik ez a forrás második villanásával?
4. Éterszél van, jó nagy. A fénynek most 450 000km-t kell megtennie az éterben.
A forrás 0 időpontban bekövetkező villanását pontosan mely időpontban látja meg a megfigyelő? Egybeesik ez a forrás második villanásával?
5. Na most, fenti kérdésekre adott válaszaidból csinosan össze lehet rakni az MM kísérletet... Két fényút van, úgy állítják be őket, hogy ha nincs éterszél, a villanások egyszerre fussanak be. Aztán megnézik ugyanezt éterszélben...
Most jön a kérdés: Mi is a baj MM számolásával?
(Korom trükkje a következő: lyukat beszél az ember hasába, míg fizikai fájdalmat nem érez a rászórt rizsától. Közben erősen bízik abban, hogy az olvasó elfelejti: ugyanazzal a betűvel jelölt két különböző frekvenciát. Először annak az éterhez képset alló forrásnak a frekvenciáját, ami egy adott hullámhosszt eredményez az éterben. Aztán egy szükségképpen más frekvencijú másikét, amely mozog az éterben, és egyetlen irányban éppen ugyanakkora hullámhosszt ad mint az előző. Ezt nem meri közvetlenül felhasználni, mert a sírásig untatott olvasó is kibökné. Helyette megint a rizsa, végül bevezet pár saját fogalmat, aztán kijelenti, hogy ezek különböznek. Ezekbe már bekeveredik a kétféle frekvencia egynek vétele, de a magyarázat olyan mértékig zavaros, belezöldül a megkízott olvasó. Végül, minden érthető indolás nélkül, kijelenti hogy ezzel kész is a kocsi, Korom jó, MM téved, annyi.)
Lingarazdától kérdezem, mert ha ő nem tudja itt, akkor senki. Azokat a levezetéseket keresem az interneten, amelyek a Merkur periháliumvándorlásának képletét hozzák ki, az E=m*c2 Einsteini változatát és a Nap téridőgörbítő hatását leíró egyenletet. Milyen adatokból indult ki Einstein és hogyan jött ki a Nap mellett elhaladó fénysugárra 1.75 ívmásodperc? Az is érdekelne, hogy miért lett ez kétszerese a newtoni módon számolható értéknek? Egyik könyvben azt olvastam, hogy a newtoni tömegvonzásra még a Nap téridőgörbítő hatása is hozzájön. A kettő nem kizárja egymást?
Te Lingarazda, tudod Te egyáltán mi is az a müon? Kutyafülét tudod! A müon egy öt elemirészecskéböl álló instabil részecskerendszer! Tudod Te mi is az az instabil neutron? A kutyafülét tudod! Az instabil neutron egy négy elemirészecskéböl álló instabil részecskerendszer. Tudod mik a neutrínók. A k.f. t.! Kettöféle van belölük, az elektronneutrinó és a protonneutrinó. - Csak nem a h-val számolták ki az elektron és a müon 'mágneses' momentumát? Megsúgok Neked valamit, az elektron mágneses momentuma = nulla, nem létezik!
Egy Móricka-rajz, ami megpróbálja szemléltetni, hogy miről is volna szó az M-M kisérletnél. A csíkok relatív helyzete a fontos, ami a különböző úthosszok miatt megváltozik függetlenül attól, hogy a kettős doppler-effektus nem mutat frekvenciaváltozást. A csíkok távolságát azonban érdemes volna vizsgálni különböző sebességgel mozgó interferométereknél.
Ciprián és miért nem ellenörzik a bemenö alapfeltételeket? Ezekben van a hiba! Rossz útra terelte Einstein a fizikusokat, aztán nem tudák kivédeni. Ha nem passzoltak a megfigyelések az elmélethez, akkor jöttek az új hipotézisek, rogyásig. Példa. a hirdogén egyenletében 'kifelejtették' a jelenlevö mágneses mezöt, ki kellett találni a spint. Nem értették meg a súlyos és tehetetlen tömeg szerepét Newton egyenletében, meg kellett görbíteni a tért. Kizárták az elektront a magból, be kellett vezetni két új kölcsönhatást, és így tovább, és így tovább. Ezt nevezed Te a tapasztalattal való ellenörzésének? Xar az alap, xar a ház!
Ciprián, folytassam a dzsumbujt az egyetemi fizikában? Azt a 20. század kezdeti fizikusoknak, más a szemükre lehetne vetni, hogy nem találták meg a jó utat a gravitáció megértése felé. A newtoni állandó már akkor nem mutatatta ki magát mint egy állandó. A 3. Kepler törvény 0.15%-os eltéréseiröl ne is beszéljünk. De az izotópok tömege megmérése után már végérvényesen kitisztulthatott volna a látótér. Csak fel kellett volna tételezni, hogy a súlyos tömeg nem változik meg a magok képzésénél, és ezt ellenörizni kellett volna, ejtökisérletekkel is. Meg volt rá a lehetöség. A 20. század második felében, már kézzelfogható volt, hogy a gravitációs eröt a Föld felszinén zavarja valami, ezért nem lehet hinni az Eötvös-féle kisérletek eredményében. A súlyos és a tehetetlen tömeg 10^-13-os megegyezését már csak falazással lehetett fenntartani. - Az elméleti dzsungel a fénykibocsátásnál is mindig sürübb lett. Nem hallottak a fizikusok az eikonál elméletröl, a nem-konzervativ e.m.-mezöröl és nyílt rendszerekröl? Nem tudták volna elképzelni, hogy a Planck állandónak egész más szerep jut, mint a hv fotonokat elöteremteni? Ezen túl beszerkeztették a h-t oda, ahol semmi keresni valója nincs: a spinbe, a szabad részecskék egyenletébe, az atommagba, meg mittom hová? Nem volt senkiben sem mersz az ellenérveket lantba vetni? Meg vagyok gyözödve róla, hogy voltak elegen. De ezeket a 'befutottak' nem hagyták érvényesülni, öket a tudományos munka tekintetében kivégezték. (Nézzétek meg mit próbál Lingarazda itt müvelni!) Még Einsteint sem kimélték 1930 után. A 'befutottak' révén oda jutottunk a fizikában ahová megérdemeltük, a zsákutcába. Én bemutattam, hogy müködika kikerülö. Csak egy újat kell feltételezni, az elemi gravitációs töltések létezését. Után vagy száz hülyénél hülyébb hipotézist a papíkosárba lehet dobni.
Ciprián, az egyetemi fizikának nagy befolyása van az esztelen elméletek gyártásánál, mert nem tud irányt mutatni. Az 'elfogadott' fizika is megsemmisíti az elektromos töltést és az anyagot, a fénykibocsátásnál mellé beszél, a gravitáció magyarázatánál meggörbíti a tért, Ösrobbanásról, fekete lyukakról, húrokról/membránokról álmodik. Mit várhatunk el külsö cáfolókkal szemben?
Köszönöm, hogy elfogadtad a feltételeket, és hogy hajlandó vagy a vitára.
:-)
Én úgy látom, hogy Korom modelljében a fény az éterhez képest mozog c sebességgel.
Ha ez így van, akkor az éterhez rögzített rendszerben eléggé egyszerű a számolás.
Korom össze-vissza csapong, és nem következik egyik állítása a másikból. Ezért jó lenne, ha megpróbálnád világosan kifejteni a saját álláspondodat.
Én a következőképpen látom:
Az egyszerűség kedvéért válasszuk leíró rendszernek az éterhez rögzített rendszert.
A lépések:
1. rajzoljuk be a fény útját az éterben, mindkét pályán.
2. Határozzuk meg, a mozgó fényforrás fényének hány hullámhegye van az egyes vonalak mentén. Ebből kijön, milyen relatív fázisa van a fénynek a vonalak találkozásánál.
3. Ha a relatív fázis független a fényforrás&target éterhez mért sebességétől, akkor Koromnak van igaza ebben a kérdésben. Ha függ, MM-nek.
Őszintén szólva, azt nem értem, hogy ennyire triviális számítást hogyan képes Korom nem érteni, és hogy lehet az, hogy ebben még követőre is talál... :-)
Ciprián és Gyözöcske! Nem értek együtt Karinthy Frigyessel, hogy "minden máshogy van". Egyet értek Hraskó Péterrel a c állandóságával kapcsolatban. Hraskó is rájöhetett volna mi van másképp, ha megmérte volna a testek gyorsulását a Föld vozóterében. Én megmértem, ez máshogy van.
Gyözöcske, azért álljon meg a világ! Korom Gyula még azt sem érti, hogy a fénykibocsátás független a kibocsátó forrás mozgási állapotától. A kibocsátott fény abszolút fázisáról meg úgy sem tudunk semmit. Semmirevaló az egész levezetés.
Kedves Gyözöcske. Ha nem engeded magad meggyözni a távolba ható eröröl, akkor én ugyan nem tudlak meggyözni. A pár milliárd fényévre távollevö csillagokról csak annyit, hogy ezek között bizony nem lehet a statikus erökböl kiindulni. Különösen nem, két ilyen távolságban elhelyezett csillag között. A közelebbre esö csillagok egyesített hatása minden eröhatást a két kiszemelt csillag között felül üt.
Nem csodálkozom Korom Gyula modelljén (de én ezt nem fogadom el). Ö sem értette meg a fénykibocsátást, mint az egyetemi fizika. Az e-dinamika hullámegyenlete különben nagyon jól leírja a fényt a töltés nélküli tér-idö tartományban. És ez minden mikroszkópikus rendszer által kibocsátott fényre is alkalmazható.
Természetesen Hraskó professzor ezt nem tudja matematikailag bizonyítani. A bizonyítás Korom dolgozatában van, és számszerűen igazolja a kettős Doppler-effektust:
Velem lehet alkudni, az emisszió akár folytonos is lehet. Nem arról vitatkozom, hogy miként van, csak arról, hogy miként nem kehet. Közvetítő közeg nélkül nem lehet. Amit itt írsz, nem más, mint a Newton féle közvetítő közeg nélküli távolbahatás, ami lehetetlen. Számszerűen persze kijönnek a dolgok, mert a nonzó éa a taszító erő között csak az előjel a különbség. Azonban egy vonzó erőhatás tényleges létrejöttéhez hatásmechanizmus szükséges, csakúgy, mint egy taszítóhoz. A taszítás igen egyszerű, a hatás-ellenhatás, rakétaelv, stb. gyönyörűen magyarázza. Azonban két egymástól több milliárd km-re lévő égiest közötti vonzás magyarázata ennél sokkal több fizikát és jóval kevesebb matematikát igényel.
Gyözöcske, a két fundamentális mezö elég a kölcsönhatás közvetítéséhez. A statikus erö két töltés szorzatával arányos, az e.m-mezönél + elöjel, a g-mezönél - elöjel áll a szorzat elött. A négy stabil részecske körül az eröböl (a töltésböl) levezetett távolra ható statikus mezök vannak. Ez elég a vonzó és taszító erö magyarázatához mindenféle közvetítö közeg nélkül. Az atomoknak van alapállapota bizonyos energiánál és ez az energia függ a Planck állandótól. De ezen kivül nincs kvantált energia tárolás. Az atom folytonosan veszi fel és adja le az energiát. A Planck állandó csak a rezgésszámot kvantája a továbbiban. Az emission nem kvantumos fotonokkal/gravitonokkal történik, hanem mint hullám.
