A 40x/0.65-ös objektíveknél még megy szárazon is, s 0,95-ös Apochromatoknál már muszáj immerziót használni a kondenzor és a tárgylemez között (a 0.65-ösöknél se árt)
Persze a 0.95NA esetén már talán célszerűbb igazi (kardioid vagy paraboloid) sötétlátótér kondenzort használni.
Ennek a cuccnak a linkeden kb 20mm átmérőjű a lámpafoglaló része.
Van egy ilyenem nekem is, de mivel sztereóhoz tervezték, L vázat még nem raktam rá, hogy kipróbáljam, passzol-e.
A zeiss sztereóhoz nem passzol, illetve pont hogy nagyon is passzol, mert tökre ugyanaz az átmérője, mint annak a talpa, így nem ugrik be abba a horonyba a perem, és lecsúszik róla az állvány.
És mivel az egész problémád elejéről én valahogy lemaradtam, ötletem sincs, hogyan adjak tanácsot.
"(mert a német és az angol azért közelebb állnak egymáshoz)"
Nem azért jobb a német-angol fordító, mert közelebb állnak egymáshoz a nyelvek, hanem mert sokkal-sokkal többen beszélik ezeket a nyelveket, így sokkal több szöveg (és fordítás) érhető el, ami alapján ezeket a fordítókat be lehet tanítani.
Egyébként pont a műszaki szaknyelv esetén szerintem a magyar közelebb áll a némethez, mint az angol. Egyrészt a legtöbb szakszó (legalábbis a régebbiek) a német verzió tükörfordítása, másrészt - a némethez hasonlóan - viszonylag egyértelműek a szavak, a különböző dolgokat más szavakkal illetjük. És a legtöbb szakszó "értelmes", ha elolvasod kábé ki tudod találni mi lehet: pl. "alátét" - ezt valami alá tesszük. Szemben az angollal, teljesen random neve van mindennek (pl. alátét=bushing), sokszor ugyanazt a szót használják tök különböző dolgokra (és fordítva, egy dolgot többféleképp is hívnak)
Nekem az volt a döntő, amikor az AC system kapcsolatot a szövegkörnyezetnek megfelelően fordította klímarendszerre vagy váltóáramú rendszerre. Na ilyet még nem láttam. Ja igen, és mindezt a magyar nyelvvel (mert a német és az angol azért közelebb állnak egymáshoz).
Köszönöm, kipróbálom. Amúgy a Google egész értelmesen lefordítja angolra a németet. Például az egész NU2 használatit angolosítottam és viszonylag ritkán kellett belenyúlnom a fordításba.
Ja, értem. De az a tükör nem különbözik számottevően más mikroszkópokétól, úgyhogy azt lehet, hogy olcsóbb dolog lenne szerezni inkább.
A méretet őszintén szólva nem tudom. Úgy értem van nekem ilyen és L sorozatú mikroszkópom egyaránt, de az Lu, nagyobb az Lg-nél (sima L nagyon ritka) és biztosan nem passzol rá. Viszont annyival nem rövidebb az Lg talpa szerintem, hogy ráférjen.
Uraim, csak részben mikroszkópos dolog, de hátha van olyan, aki mondjuk németül nem tud, és örülne neki. Mint sokan, én is a google fordítót szoktam használni. Próbáljátok ki a DeepL oldalt. https://www.deepl.com/translator
Egy nagyságrenddel jobb, mint a Google - műszaki szövegben biztosan.
Nem, ez sztereomikroszkóp átvilágító alátét. A "rendes" mikroszkóphoz ez nem jó, meg hát ebben is tükör van, szóval ugyanott vagy vele, mint az L váz saját tükrével.
Nyugodj meg, Feri, a mai iskolákban Magyarországon sem igen van jobb mikroszkóp. Már ahol előveszik egyáltalán. Amikor pedig rendelnek/pályáznak újra, általában az sem tud többet ezeknél és többnyire kevésbé bővíthető. Legalábbis azokban az iskolákban, amelyekről ismereteim vannak.
Ilyen környezetben mit akarsz te drága, bonyolult eszközökkel?
Hát, igazából csak visszaadni a gyerekeknek a saját kézzel/fejjel való tevékenységek örömét. És ebből a szempontból pont leszarom, hogy a társadalomnak mi az érdeke (köztünk maradjon: fene tudja, mi az érdeke)
Tudom, hogy hiábavaló vergődés. Egyébként persze, nagy örömmel nézek meg én is egy olyan videót, amin olyasmit látok, amit esélyem sem lenne megtenni, de van mihez kapcsolnom előző tapasztalásból. De ha ezeknek már csak szekunder élményeik lesznek? Mi meg nyilván nem véletlenül gyűjtögetjük ezeket a régi szürke vasakat.
,,Az a 70 éves (?) tükrös biológiai mikroszkóp mint a modern oktatás É-koreai jelképe eléggé sokatmondó. A komolyabb gyártók mikor hagyták el a tükröket és készítik a kutatómikroszkópokat elektromos világítással ?''
Nem vagy egy kicsit túl szigorú? Minek egy iskolába kutató mikroszkóp? Egyáltalán, minek oda egy modern mikroszkóp?
Egyébként szerintem ez egy viszonylag komoly mikroszkóp, rendes kondenzorral, binokulárral, finomállítóval, tárgymozgatós tárgyasztallal. Egy haladó amatőr igényeinek is megfelel.
És: azért megnézném, Magyarországon hány iskolában van mikroszkóp, milyenek és hányban veszik elő.
(Nem É-K-val való összehasonlítás végett. Ez a kép nyilván nem mond semmit az ottani valós viszonyokról.)
Ok, ezek vintage mikroszkópok. A tanterem meg pont úgy néz ki, mint 40 éve, amikor Romániában én voltam gimnazista. Mondjuk akkor nálunk nem volt monitorcsatlakozó.
De vajon 2021-ben a magyar gimnáziumok hány százalékában használnak egyáltalán valódi mikroszkópot, valódi metszetekkel, valódi élőlények megfigyelésére. Mert attól tartok, túl sok helyen mutogatnak youtube videókat, korszerűségnek beállítva a tunyaságot.
Az a 70 éves (?) tükrös biológiai mikroszkóp mint a modern oktatás É-koreai jelképe eléggé sokatmondó. A komolyabb gyártók mikor hagyták el a tükröket és készítik a kutatómikroszkópokat elektromos világítással ?
Nagyítógép objektíveket nagyításra (igen, mostanában is szoktam néha), illetve makróra vagy fotó/dia digitalizálására. A Meopta objektívet egyelőre semmire :)
Írtam a Meoptának tegnap. Az imént kaptam egy tök pozitív választ, hogy megpróbálnak segíteni, küldjek fényképeket az objektívról meg a garanciapapírról.
Nekem van egy legyész ismerősöm, nála láttam, hogy amikor legyeket vizsgál sztereó mikroszkóp alatt, egy palackból lefújja CO2-vel. A légy szépen bealszik, aztán amikor visszateszi a dobozba ott meg feléled újra.
Emberrel viszont ugyanezt már nem igazán lehet eljátszani. Többek között nem fér be a sztereó alá...
(Emellett az is lehet, hogy a gáz le is hűti a legyet, ami szintén ilyen hatással van rájuk, és szintén visszafordítható. Egyszer télen túráztunk, és Csehbányán egy turistaházban aludtunk. Mikor bementünk, az ablakpárkányok centi vastagon teli voltak döglött legyekkel. Aztán, amikor befűtöttünk a kályhába, egyszer csak azt vettük észre, hogy feléledt ez sok rohadék. Borzalmas, mi volt ott!)
"Nehogy azt hidd, hogy mindenről tudja, mire való. Mondanám inkább a kisebb részéről tudja csak."
Ez így van, az ilyen speciális dolgokról általában nem tudja mi, de ez érthető is. Ő nem fotózik, nem mikroszkopizál, nem kutat - honnan is tudná.
Ő kereskedő, a cuccok tetemes része ráadásul másodkézből, örökségből érkezik. Ha meg is kérdezné az eladótól, hogy mi az, jó eséllyel tőle is csak egy "fogalmam sincs" lenne a válasz.
Ez néha még jó is, anekdotáztam már erről egyszer a 8550.hsz.-ban
Most nem tudom lefotózni, de szerintem aki tudja mi ez, az már az eddigiek alapján felismerte.
Egyébként képzelj magad elé egy cca 4cm hosszú 3cm átmérőjű, kívül gyakorlatilag végig egy finommenettel "borított" hengert, a legvégén 5,6/135 felirattal (csak ez a hét karakter van a cuccon), benne lencsék.
Az egész körbe van tekerve a már emlegetett 3 részbe hajtogatott garancialevéllel, a kettő együtt egy selyempapírral és az egész benne van egy szokásos keleti blokk típusú tüchtig alul fekete felül átlátszó csavaros műanyag dobozban.
A kialakítása alapján nyilvánvaló, hogy ezt beszerelve használták, pl. skálának a kivetítésére, vagy valami másológépbe.
Az alapján hogy van mellé ez a cetli a fókusztávval, azt gyanítom, hogy - amire akarod - típusú felhasználásra gyártotta a Meopta, lehet hogy volt ebből egy egész sorozat mindenféle paraméterekkel.
Leginkább az lenne a jó, ha lenne róla valami specifikáció - optikai felépítés, képszög, meg mire van optimalizálva (pl. kis torzítás, kis képmező görbület, nagy felbontás, apochromat) és mi az optimális leképezési arány.
"Ezeket a spéci objektíveket lehet használni esetleg nagyítólencseként ?"
Természetesen egy vetítőgép, de főleg egy fotó/nagyító objektív nagyon jól korrigált, sokkal jobban, mint egy lupe.
A vetítőgép objektívnek az az előnye, hogy tipikusan nagy fényerejű, ergo nagyobb átmérőjű
Hogy mire és mennyire használható, az a fókusztávolságtól függ leginkább, mert az határozza meg a nagyítást.
Pl. ez a 135mm-es alig nagyít, alig több, mint 2x-es.
Nekem is van egy ilyen keskenyfilmes vetítőgép objektívom, az már jó erős - régen azt használtam a lemezes gépemen a mattüvegen az élesre állításra.
Vagy ott van a 2/58-as ruszki objektív. Nem olyan rég még 990Ft-os egységáron ment a Soósnál. Elég nagy átmérőjű, kb 5x-ös a nagyítása és jobb, mint a legdrágább lupe, amit a boltban kapsz. Másrészt meg elég nehéz és kicsit kényelmetlen a használata, mert elég mélyen van a frontlencséje a foglalatban. Viszont csináltam hozzá PVC csőből egy távtartót amibe frontlencsével lefele pont passzol, így remekül lehet használni hátulról megvilágított negatívok, diák nézegetésére. A távolságállítóval lehet finomállítani az élességet.
(a jelzése H-2 F18-11.4 A számokról nem tudom mit jelentenek )
Tippelek:
H-2: típus
11.4: f=11.4mm fókusztávolság. Ebből bő 20x-os nagyítás adódik.
F18: F1.8-as fényerő (relatív nyílásviszony), amíből az apertúra méretére 11.4/1.8=6.3mm-re jön ki.
Ezeket a spéci objektíveket lehet használni esetleg nagyítólencseként ? Azért kérdezem, mert én kiszereltem vagy 20 éve egy orosz keskenyfilmvetítő parányi 2,5 x3,5 cm méretű vetítőlencséjét (a jelzése H-2 F18-11.4 A számokról nem tudom mit jelentenek ) Legalább 3 lencséből állhat és egészen kíválóan használható. Sokszor magammal vittem, ha régi kerámiákat kellett tüzetesebben megvizsgálni múzeumi fölkérésre. A nagyítása kb akkora mint egy sztereomikroszkópnak és nagyon jó torzítatlan képet ad,ha egészen közel (pár mm-re) tartom a vizsgált tárgyhoz.
Jaj igen, én is vettem a Soósnál egy ilyen 5,6/135-ös lencsét. Úgy tukmálta rám annak idején, csak vigyem. Akkor jó ötletnek tűnt majd valamihez, de azóta sem találtam neki felhasználást. Mire való egyébként?
Elhatároztam, hogy megkeresem az Emitar-omat. Persze találtam mindent (pl. mindenféle Meopta Anaret-ek, Belar-ok), csak azt nem. Én az is kiderült, hogy kopik a memóriám, nem egy Componon-on van, hanem kettő, és egyik se 135-ös, hanem egy 5.6/105-ös és egy 5.6/150-es (ezek a sima, nem az S-es verziók).
Viszont találtam még valami érdekeset: a Soósnál volt egy időben egy doboz Meopta 5.6/135-ös objektív - fillérekért árulta, vettem is belőle pár darabot. Fogalmam sincs milyen felépítésű, de nem Tessar, inkább valami szimmetrikus. Elég hosszú foglalata van, ami kívül végig menetes (rekesz nincs rajta). És minden példányhoz tartozik egy papírcetli, amin az objektív nevét nem említik, csak azt, hogy 6 hónapos garancia van rá, és századmilliméter pontossággal rá van írva az adott példány fókusztávolsága! (pl. 135.39, 135.45 stb)
Mindhármat szétszedtem, mert porosak voltak a lencsék, onnan tudom. Csak az Amar négylencsés, az Emitar és a Mikar triplet.
A Janpol ( nem Jenapol, az ugye mikroszkóp és sokkal inkább kellene nekem :) jobb konstrukció, tényleg négylencsés.
Schneider Componon S-ből nekem az 5,6/100-as és a 2,8/50-es van meg. Szintén Durstból származnak, de a nagyítógépeket már nem vittem el, nincs hova tenni. Ha ritkán előhívok, elég lesz a korábban beszerzett PZO Krokus Color.
Ez tuti? Általában pont a hosszabb fókusztávolságúak szoktak tripletek lenni.
Én úgy emlékszem, az Emitar 80-as négylencsés. A Jenapol tuti mindkettő mindkettő négylencsés, megnéztem.
Igazából ezt az Emitart nem nagyon használtam. A Jenapol-t polygrade papírokhoz igen, ameddig nem szereztem egy színes nagyítófejet.
Utána Meopta Meogont. Ez hatlencsés Gauss-féle konstrukció, sokkal jobb, mint az Anaret, Emitar és társai.
Egyszer egy 4x5-ös Durst nagyítógéppel együtt (a sok kacat között) ölembe esett még egy Schneider Componon is. Az se rossz, csak az 135-ös, igazából csak síkfilmre lenne jó - de a Durst-ot sehol se tudtam felállítani, költözések sorozata jött, aztán meg beütött a digitális korszak.
A kisfilmes változatot azért szeretem, mert az 55 mm fókusztáv miatt Pentacon diamásolóval könnyen lehet vele diát vagy negatívot APS-C formátumra digitalizálni. Az 50 mm-es Meopta Anaret vagy Meopar nem képezi le az egész filmkockát, túl rövid a gyújtótávolságuk. A hosszabbakhoz pedig nagyon ki kell húzni a kihuzatot.
A PZO nagyítóobjektív sorozatból van kétféle, a régi fém és az újabb, műanyag állítógyűrűjű. Az enyém újabb fajta sorozat (55, 80 és 105 mm-esek) és csak a 4,5/105-ös Tessar, a két rövidebb gyújtótávolságú triplet.
Igen, ez egy nagyítógépbe való PZO (lengyel) objektív leginkább 6x6-os rollfilmhez. Négylencsés Tessar rendszerű objektív. Mondjuk úgy, hogy közepes minőség.
Van ennek egy jópofa változata, a JANPOL 5.6/55 ill 5.6/80. Abban van két folyamatosan változtatható denzitású szűrőpár színes képek nagyításához, de remekül használható a fekete-fehér polygrade papirokhoz is.
Ha már it ólálkodom nézőként régóta. Találtam a fiókban egy valamilyen objektívet. (nagyító?) Emitar/s 4.5/80. Van benne rekesz, meg poros belül. Ha valakinek valami haszna van, elküldöm szívesen.
Vagy: fekete szigszalagot ráragasztod az üvegre és kivágod-kikaparod az átlátszó karikat.
Azt is lehet csinálni, hogy nem egy gyűrűt csinálsz, hanem egy megfelelő méretű fekete korongot. A gyűrű külső oldala pedig a kondenzor apertúrarekesze lesz. A régi kondenzorokon olyan sok lamellából állnak a rekeszek, hogy az szinte tökéletes kört ad.
Akkor valószínűleg fáziskontraszt objektív. Készíts a kondenzor szűrőtartójába illő rekeszlapot, amelyiken átlátszó gyűrű van olyan méretben, hogy a fénynyaláb pont az objektív fázisgyűrűjén haladjon át. Legegyszerűbben öntapadós címkéből lehet ilyet barkácsolni, a kivágandó korongokat kéthegyű körzővel kikaparhatod a címkéből. Ha kész van fesd feketére filctollal és ragaszd átlátszó üveg vagy műanyag korongra.
ha azt ráragasztod egy STOP-tábla sarkára, akkor a Tesla azt fogja hinni, hogy ezt egy főútvonal jelző tábla.
Amennyire tudom, erre a problémára még nem igazán találtak megoldást.
2022-ben elvárható lenne, hogy a TELJES úthálózaton, az ÖSSZES közlekedési tábla másodpercekkel a felhelyezése után rajta legyen egy hiteles térképen. Az ideiglenesek is. A Tesla gondolom amúgy is folyamatosan összehasonlítja az érzékelt adatokat meg a térképen lévőket. És akkor, ugyanúgy mint mi emberek, ha olyan helyen lát mondjuk STOP-táblát, ahol az nem lehet (plusz: magassága, mérete, elhelyezkedése stb), majd eldönti, minek hisz inkább, a szemének, vagy az adatbázisnak.
Ha meg valaki annyira tökéletes másolatot készít poénból (elég hülye vicc), ami valóban olyan, mint egy igazi STOP-tábla - nos, akkor ott NEKED is meg kell állnod :)
Legalább 25 éve mondom, hogy ez a "neurális háló" egy hülyeség. Túl egyszerű modellje az idegrendszernek ahhoz, hogy értelmes dolgokra használható legyen.
Több mint 20 évig igazam is volt. Aztán pár éve történt valami (valójában több minden), és hirtelen elkezdtek működni ezek a módszerek. Ez a képfelismerés, hangfelismerés egészen elképesztő, mire képes(*). Nekem a google photos olyan képeken is beazonosít embereket pár pixel alapján, hogy én alig ismerem fel az illetőt.
Most kezdünk átesni egyébként a ló túloldalára. Ma már gyakorlatilag nem lehet egy fejlesztési tendert vagy kutatási támogatást elnyerni, ha nincs beleírva, hogy "mesterséges intelligencia" meg "deep learning", akár van értelme akár nincs. (Pár éve még a "big data" azelőtt meg a "data mining" volt hasonló varázsszó).
(*) Egyébként van egy komoly probléma ezekkel a képfelismerő cuccokkal, ami komoly fejvakarásokat okoz. Ezek úgy működnek, hogy vesznek egy csomó (sok tízezer) állatos képet, kézzel megadják, hogy milyen állat van rajtuk, és ezekkel "betanítják" ezeket az algoritmusokat. Ezután az algoritmus marha nagy biztonsággal megmondja egy tetszőleges képről, hogy az egy medve vagy egy zsiráf.
VISZONT meg lehet csinálni a következő szívatást: fogsz egy ilyen betanított algoritmust és fogsz egy képet, amin egy medve van. Ezt a képet meg lehet úgy változtatni, hogy te gyakorlatilag észre se veszed, hogy változott a kép, viszont az algoritmus simán azt fogja mondani rá, hogy zsiráf.
Ami miatt ez igazán aggasztó, hogy nem lehetetlen egy pár centiszer pár centis matricát csinálni úgy, hogy ha azt ráragasztod egy STOP-tábla sarkára, akkor a Tesla azt fogja hinni, hogy ezt egy főútvonal jelző tábla.
Amennyire tudom, erre a problémára még nem igazán találtak megoldást.
Ha igen, nem is csoda, hogy köpte a választ, hát szinte egy az egyben sikerült lefotóznod azt, ami ott az egyik fényképen van! Beállítás, háttérszín....
Igen, itt azért kellett a desztvíz+vatta, mert a folyóvízbe lógatás magában nem szedte le a retket, csak fellazította.
És azért nem csapvízzel törölgettem a vattával, mert a csapvízben mindig lehet homok vagy mészkristály (nálunk nagyon meszes a víz). Jobb elkerülni, hogy azzal karcoljuk össze a tükröt. Egy üvegfelületnél ez kevéssé valószínű, de egy féligáteresztő tükör már kényesebb jószág.
Először folyó vízben lemostam, aztán desztvízzel nedvesített vattával finom mozdulatokkal gyönyörűen meg lehetett tisztítani.
Ha rálehellsz az üvegre, az is desztvíz ugye (plusz kis alkohol, egyéntől függően. A járulákos előnye, hogy szépen kirajzolódik a még rajta lévő, de szárazon láthatatlan koszminta - amit azért KELL eltávolítani, mert idővel aztán mégiscsak fog látszani.
Nekem jól szoktak működni az ablaktisztító folyadékok is.
Ez a kosz sima vízzel, esetleg mosószeres (a legjobb az ősöreg Ultra mosópor) vízzel jó eséllyel könnyen le fog jönni. Ha véletlen nagyon zsíros valami van rajta, akkor a sebbenzin a legjobb.
Én lehetőség szerint elkerülném a prizmák kiszerelését akkor is, ha emiatt a sarkokban ott marad némi kosz. Benedvesített fülpiszkálóban szerintem célba fogsz érni. A végén meg száraz piszkálóval és rálehelve eltávolítod a törlésnyomokat. Ha van Lenspen-ed, akkor az a legjobb a befejezésre. Ha nincs, akkor mikroszálas törlőkendő. Egy fülpiszkálóval azt is be tudod toszogatni kevésbé hozzáférheő helyekre.
Egy kis segítségre lenne szükségem. Került hozzám egy régi Zeiss Laboval mikroszkóp. A binokuláris tubusban rettenetesen mocskosak a prizmák, ezek tisztításához kérnék tanácsot. Nyitott állapotban tárolták. Úgy néz ki, hogy nem tudom megúszni a kiszerelésüket. Valami lötyiben kellene őket áztatni? Nem szeretnék bennük kárt tenni. Tudom nem a legszerencsésebb kiszerelni, de úgy látom nincs más választásom. Az összerakás egy másik történet lesz. A központozáshoz nincs szálkeresztes okulárom, megpróbálok egybe szálkeresztet rakni. Mennyire kell pontosan középre tenni? Néhány századon belül be tudom jelölni, illetve felragasztani. 0,04mm-s huzalom van, nem vastag bele? Vagy inkább szerezzek be egyet? Érdemes foglalkozni vele, vagy csak az időmet pazarolom?
Feleségem válóokként jelölte meg a mikroszkopizálást, kizárt a lakásból, már negyed éve... így egyrészt csak postafiók címem van (Foxpost egy áthidaló megoldás) másrészt elég sok mindent a nulláról kell összerakni, amíg a Bíróság el nem rendeli, hogy hozzáférhessek a holmijaimhoz...
Ahogy látszik, egy rom Meritar frontlencse (csak az) rá van tolva közvetlenül a LED-re, erre meg a leges-legdomborúbb kondenzorlencse került, amit csak elő tudtam túrni a fiókból. Így meglehetősen rövid lett.
Fókuszálás egymásba tolt 5cm-es szennyvízcsővel.
Rekeszelni nem lehet, igazából nem is tudom, hova kerülhetne a rekesz
Sajnos a mikroszkóplámpa másik neuralgikus pontja a benne levő optika, mert annak - ha kicsi a LED mérete - akkor extrém nagy fényerejűnek kell lennie. A különben igen jól korrigált fotó/nagyító objektívek sajnos erre nem használhatók. Vagy messzebb teszed, akkor nagyon kicsi lesz a kivilágított felület, vagy közel tolod a mikroszkóphoz, akkor meg az apertúrát nem világítja ki teljesen, aminek a felbontás látja kárát.
A mikroszkóplámpákban ezért van sokszor egy aszferikus öntött lencse. Esetleg lehet próbálkozni egy régi vetítőgép kondenzor lencséjével.
,,Glicerinbe ágyaztam, körömlakkal kereteztem. Örömet okozott a készítésük, de tönkrementek. Mind kifakult.''
Itt az alkalmas festék a lényeg, amit nem mos ki illetve nem fakít ki a glicerin, Levente biztos megmondja ezügyben a tutit.
De az ilyen festett metszeteket inkább kanadabalzsamba - vagy hasonlóba kell tartósan eltenni. Az egy fokkal még macerásabb, mert először vízteleníteni kell. Egyre töményebb alkoholban kell áztatgatni (lecserélni a vizet alkoholra), utána egyre töményebb xylol-alkohol keverékben áztatva az alkoholt lecserélni xylolra, és utána beágyazni.
A glicerint, glicerin-zselatint inkább festetlen készítményekre használják. A briológusok (mohászok) nagy kedvence, ezenkívül kis rovarok és vízi minibiszbaszok beágyazására jók.
,,A hypoval és sósavval tisztított kovamoszatok szépek, de teli vannak ásványi törmelékekkel. Arra gondoltam át kellene őket szűrni valamivel.''
Nem állítom, hogy teljes sikereket értem el e téren, mindenesetre az ülepítés a javasolt technika erre.
A tisztított mintát felkevered, a nagyobb homokszemcsék pár másodperc alatt leülnek, ekkor leöntöd a róla a még lebegő kovamoszatokat és ezt többször ismétled.
Utána az aprószemű agyaggal pedig fordítva kell eljárni: felkevered a mintát, megvárod, amíg leül a kovamoszat, aztán egy vékony csővel óvatosan leszivornyázod a vizet az üledékről, és ezt vízzel felöntve ismételgeted. Itt az időzítés a fontos, hogy a kovamoszat leüljön, de a többi por még ne (valami veszteség mindenképpen lesz). Persze ez az kovamoszat méretétől is függ, sőt így akár a különféle kovamoszatokat is lehet szeparálni. Ezért fontos, hogy a leszívott vizet se öntsd ki, hanem ülepítsd le teljesen és nézd meg, mi van benne.
És persze az igazi művészet, amikor egy tárgylemezre beszárított mintából egyenként, szépen elrendezve rakosgatják át a kovamoszatokat a végleges preparátum fedőlemezére (ami egy rögzítővel be van vonva, hogy a kovamoszatok a helyükön maradjanak a beágyazás végéig).
"Őrzöm a hozzá kapott beágyazóanyagot, de amíg ilyen szennyezettek, nem akarom elpazarolni."
Azt akkor is érdemes használni, ha nem szép kitisztított a mintád, mert a kovamoszatok ebben vizsgálhatók csak rendesen.
itt egy másik, ez sokáig küzd, aztán elpusztul. az a durva, hogy bár csak egy egysejtű, mégis marhára kétségbeejtő és megrázó nézni, talán azért mert szó szerint széjjelbomlik a semmibe az egész...
Hasonló CD tartó szekrények kb tized áron kaphatóak. Bárcsak ott tartanék, hogy olyan sok preparátumom lenne , hogy ilyenekre kellene vadásznom ! A tartós preparátumok készítése még nem megy. Rengeteg metszetet készítettem tavaly kézzel és festékekkel színezve. Glicerinbe ágyaztam, körömlakkal kereteztem. Örömet okozott a készítésük, de tönkrementek. Mind kifakult. A hypoval és sósavval tisztított kovamoszatok szépek, de teli vannak ásványi törmelékekkel. Arra gondoltam át kellene őket szűrni valamivel. Őrzöm a hozzá kapott beágyazóanyagot, de amíg ilyen szennyezettek, nem akarom elpazarolni.
Nagyon klassz. De ilyet lehetne készíteni házilagosan nem túlságosan bonyolult módon, különösen a szekrény részét. Akinek csak tárolásra kell és nem ragaszkodik fához, az például nyomtathat fiókokat bele. Asztalosmunkával nehezebb azért, de nem lehetetlen.
eltolható kondenzora --> eltolható kondenzortartója (ebbe megy bele a váltókondenzor, de az alsó rész a szűrőtartóval és apertúrarekesszel a helyén marad).
Alpárnak volt júliusban egy jó kis összehasonlítása a váltókondenzorokról (lásd a 28291. hozzászólást). Bár tesztjében nem kifejezetten volt pozitív a Siedentopf-féle váltókondenzorral kapcsolatban, csak nem hagyott a dolog nyugodni és szerencsémre jó áron sikerült egyet beszereznem. Erről fog szólni a bejegyzés.
Magát a kondenzort már nem mutatom be képen, inkább a varázslás részéhez kívánok hozzájárulni. Emlékeztetőül ez a kondenzor tulajdonképpen egy paraboloid rendszerből, egy áteső részből és egy elmozduló átlátszatlan foltrekeszből áll.
- Alapállapotban a foltrekesz középen a paraboloid rész belső apertúráját kitakarja és sötét látóterű a megvilágítás.
- A hosszabbik állítókart elfordítva ez a foltrekesz elkezd középről kimozdulni és fokozatosan szabaddá válik a belső apertúra a fényrekesz szűkülésével párhuzamosan, ferde megvilágítást adva.
- Elég nagy elmozdításnál csak a homályosított és zöldeskékre színezett belső apertúra működik, ekkor világos a látótér.
A kondenzor kb. 0,65 NA-ig használható sötét-világos látótér váltogatásra -- de a lényeg szerintem a köztes állapot, ahol ferde a megvilágítás és ide kell némi mágia, mert nem könnyen adja optimális formáját. Arra jutottam kísérletezéssel, hogy kell egy homályos üveg a kondenzor alá, ezzel sokkal egyenletesebb és lágyabb lesz a megvilágítás. Erre legalkalmasabb az Lu Wd típusú eltolható kondenzora. További előnye, hogy az apertúrarekesz eltolásával tovább változtatható a megvilágítás jellege. Jelen állapotban készítettem pár képet, hogy megmutassam mit lehet ebből kihozni.
Az első három kép mohalevélkéről készült 10/0,30 Apochromat objektívvel.
,,Évek óta próbálok rájönni, hogy azok a csodaszép angol preparátumtároló szekrénykék miért olyanok, amilyenek!
Mármint miért olyan kis lapos fiókosak, amikben a prepik fektetve vannak egymás mellett, s nagyon rossz emiatt a helykihasználásuk?
Hát ezért!'
Igen, ezért, de van még egy oka: ha egymás mellett lapjával vannak, akkor látod a tárgylemezeket és a rajtuk levő feliratokat. Ezek a tároló dobozok nem lakótelepi lakásra voltak optimalizálva.
A Simon Henry Gage "The microscope - An Intoduction to Microscopic Methods and to Histology" című biblia(*) a "Cabinets and Trays for Speciments" fejezetben 5 oldalon keresztül, szép ábrákkal taglalja hogyan kell kinéznie egy ilyen tárolónak. Abban minden szempontot leír. (A rendszerezést, kartotékozást külön fejezet tárgyalja.)
(*) Ez a könyv (legalább) 17 folyamatosan javított-bővített kiadást ért meg, a legkorábbi nekem meglevő verzió az 1892-es 4. kiadás, a legkésőbbi az 1947-es 17. kiadás. Közben az ajánlások alapján két feleséget is elfogyasztott a szerző. Legjobban az 13. kiadást (1920) kedvelem. Az már kellően "modern" de stílusában, kidolgozásában, képeiben még nagyon szép kiművelt, veretes.
"Tényleg, ezzel kapcsolatban van-e valakinek egy kis gyakorlati tapasztalata?
Mi már nem lapjára fektetve kis fiókos tárolókban tároljuk a preparátumokat, hanem élükre állítva, dobozban. Idővel a keretezés ellenére nem süllyednek meg ezek a nem teljesen szilárd preparátumok?"
Egy apró ötlet: ha élével tárolod a dobozokat, akkor a preparátumok lapjával fognak állni/feküdni.
Én nem így tárolom, de nem tapasztaltam elcsúszást, glicerines készítményben sem. De ez nyilván attól is függ, hogy mennyire ,,lazán'' vannak a tárgyak a beágyazóban.
Például a már említett mohaleveleknél azt csináltam, hogy nagyon-nagyon kevés glicerinbe tettem a levélkéket. Amikor erre ráteszed a fedőlemezt, a kapilláris erő elkezdi szétteríteni a glicerint, és - ha elég kevés a glicerin - igen komoly erővel rászorítja a lévélkékre a fedőlemezt. Nagyon szépen kisimulnak, és olyan szorosan fogja, hogy az nem fog elmozdulni. Persze ezt nem lehet mindennel eljátszani.
Nem annyira saját tapasztalat (nemigen készítek olyat), csak szakirodalmi leírás: de igen, lesüllyednek. Különösen a glicerines készítmények. A múzeumiakat szintén vízszintesen tárolják. Egyébként pont emiatt nem szoktam folyadékban preparálni tartós készítményt.
Ez a preparátum lezárásával (keretezéssel) hidalható át.
Tényleg, ezzel kapcsolatban van-e valakinek egy kis gyakorlati tapasztalata?
Mi már nem lapjára fektetve kis fiókos tárolókban tároljuk a preparátumokat, hanem élükre állítva, dobozban. Idővel a keretezés ellenére nem süllyednek meg ezek a nem teljesen szilárd preparátumok?
Minden topikban erről mérgelődik a törzsgárda, de a fenét se érdekli miért csinálja! Lehet, hogy van valami egyéni algoritmusa, amivel osztályoz - és nem is kötelezően szakmai szempontok alapján -, és ahhoz kell neki.
Nem kell vele foglalkozni, pláne állandóan vissza-visszatérően!
,,Elsősorban vízoldhatók érdekelnek gyakorlati és egészségvédelmi okokból.''
Ehhez hozzá kell tenni, hogy rengeteg hagyományos vízoldható beágyazó van, különféle gumiarábikumos, cukros meg PVA alapú keverékek, aztán a glicerin zselatin, sőt a tiszta (vagy vizezett) glicerin.
Ez utóbbi pl, fluoreszcens vagy UV vizsgálatokhoz különösen alkalmas.
Én a PVA-G-nek vagyok nagy híve, mert könnyű házilag elkészíteni, és nagyon könnyen kezelhető. Egyszer bemásoltam ide a - Walter Dioni-tól származó - receptet, érdemes rákeresni.
,,Itt az a fő probléma, hogy nagyon sok ezek közül nedves levegőn vizet szív (higroszkópos) és hajlamos elfolyósodni.''
Ez a preparátum lezárásával (keretezéssel) hidalható át. Pepecselős dolog, de amatőr viszonylatban az idő ingyen van.
Ebből a szempontból talán a tiszta glicerint a legrosszabb, de az is nagyon szépen lezárható. Vannak sokéves tiszta glicerinbe ágyazott, sellakkal lezárt tartós mohalevélke preparátumaim kifogástalan állapotban. Még az immerziós vizsgálat utáni törölgetést is gond nélkül viselik.
Szerintem meg felesleges mindenen megsértődni, főleg mások helyett.
Szerintem ez egy hülye kérdés volt, és el is mondtam, hogy miért. Talán mondhattam volna, hogy "buta kérdés", de ez a kettő ugyanazt jelenti.
Velem is előfordul, hogy hülyeséget kérdezek vagy mondok, és örülök neki, ha erre felhívják a figyelmemet.
VISZONT egy árva rossz szót nem mondtam (és nem is gondoltam!) a kérdezőre, csak a kérdésére. Nem kell odagondolni le nem írt dolgokat egy leírt mondat mögé, és akkor nincs felesleges konfliktus.
Ami a konkrét kérdést illeti: nem lehet érdemben válaszolni rá, ha nem tudjuk mire akarjuk használni az anyagot:
- szélvédőjavításra semmi előnye nincs a kanadabalzsamnak nem is használja senki.
- lencsék ragasztására a - válaszomban leírt - előnyös tulajdonságok bőven elenyésznek az UV-re kötő ragasztó előnyeivel szemben, gyakorlatilag nem használják a kanadabalzsamot. Sporadikus felhasználási területe lehet: például restauráláskor én szeretek ragaszkodni az eredeti technológiához, aztán meg - mivel bontható a kötés - ha hibázol (buborék marad benne, nem lesz koncentrikus) könnyebben javítható stb.
- mikroszkópi preparátumok beágyazása - ott meg milliónyi szempont van, hol ez a praktikus, hol az, és ennek megfelelően ezernyi beágyazó létezik. Az UV-ra kötő ragasztó ezek közül egy, mégpedig egy viszonylag ritkán használt.
A kanadabalzsam pedig egy másik, ami régen a legáltalánosabban használt beágyazó volt, manapság azonban kiszorulóban van, mert a szintetikus helyettesítőknek (pl. Eukitt) jobbak a kémiai tulajdonságai, abszolút színtelenek és gyorsabban száradnak, ami profi laboratóriumi felhasználásnál nagy előny. Amatőr célra viszont szerintem van helye a kanadabalzsamnak: könnyebben kezelhető, nem olyan kényes arra, hogy tökéletesen tiszta legyen a beágyazásra kerülő minta, könnyebb elkerülni a buborékokat (gyakran eltűnik a buborék, nem pedig nagyobb lesz idővel), stb.
De ezek a szempontok a hasonló oldószeres beágyazókra relevánsak leginkább, nem az UV-ra kötőre.
Most már ismét gépközelben vagyok, tehát folytatom a beágyazós eszmefuttatást. A beágyazótól azt várjuk, hogy szilárd vagy nagyon viszkózus(*), optikailag homogén, megfelelő törésmutatójú, lehetőleg minél szélesebb hullámhossz-tartományban átlátszó és tartós legyen. Utóbbi kémiai és fizikai értelemben egyaránt értendő. Ezek az abszolút szempontok. Ezek mellett gyakorlati követelményeket kell még figyelembe venni, pl. kis viszkozitást, jó nedvesítést, a lezáráskor a lefedőbe kerülő buborékok könnyű eltávolíthatóságát, valamint a lehetőség szerint gyors megszilárdulást, jó oldhatóságot a valamilyen szempont szerint optimális oldószerben. Természetesen minden követelményt egyszerre egy adott lefedő sose tud kielégíteni. Ezért használnak a cél szerint különbözőket. Eddigi tapasztalataim szerint legcélszerűbb kismolekulájú, de nem kristályosodó anyagokat használni. Erre a célra oligomerek felelnek meg legjobban, azaz párszáz-néhány ezres molekulatömegű anyagok. A kanadabalzsam jellemzően ilyen oligomerek keveréke, ahogyan a legtöbb gyanta. Szintetikus anyagokból, pl. VTMS, ugyanilyen változatok ideálisak, ezért a polisztirol alapú, gyakorta használt DPX-et dibutil-ftaláttal lágyítják és még így is zsugorodásra, buborékosodásra hajlamos. Nagyon jó az, ha a szobahőn szilárd anyagként viselkedő lefedő viszonylag mérsékelt melegítésre meglágyul, hiszen utólagosan a repedéseket, buborékokat óvatos hőkezeléssel megszüntethetjük.
A többetek által sikerrel használt VTMS és PPM mellett más lefedőket is kifejlesztettem, jelenleg ezek tesztelése folyik. Elsősorban vízoldhatók érdekelnek gyakorlati és egészségvédelmi okokból. Itt az a fő probléma, hogy nagyon sok ezek közül nedves levegőn vizet szív (higroszkópos) és hajlamos elfolyósodni. A másik vonal a polimerizálódó lefedőké, csak a zsugorodás csökkentése nehéz feladat úgy, hogy a többi jó tulajdonságuk megmaradjon.
* Amennyiben nem kívánjuk a preparátumot keretezni. Ha ez nem szempont, akkor akár lehet hígabban folyós.
Kedves Jalpar ! A helyedben nem minősíteném a kérdést olyan módon, ahogyan megtetted. Sértő a kérdezőre nézve, rád pedig rossz fényt vet. Ez mindenkinek rossz, neked is. Ne haragudj, nem szeretném ha ezt kioktatásnak vennéd ! Örömmel olvasom általában a hozzászólásaidat, sokat tanulok belőlük, nagy mikroszkópos tudásról,tapasztalatról tanúskodnak.
Később majd írok erről -- most mennem kell -- de a polimerizálódó anyagoknak nagy hátránya, hogy zsugorodnak és így kötéskor a buborékok kitágulnak, a fedőlemez eldeformálódhat. A kanadabalzsam jó esetben kidolgozza magából a buborékokat, mivel egyrészt az oxigént lassan elnyeli (viszont sajnos ezáltal savas lesz), illetve folyadék marad sokáig, csak nagyon viszkózus.
Bár már említettem itt, ismét hasznos leszögezni: a xilol nem rákkeltő. A toluol sem. A benzol rákkeltő csak a három közül. Persze nem egészséges semelyik, de azért nem egyformán veszélyesek. A kereskedelmi festékhígítók egyikében-másikában szintén van xilol vagy toluol. Abból eredhet a tévedés, hogy a xilol és a toluol a kőolaj aromás frakciójából is készülhet a benzollal együtt és kis mennyiséget tartalmazhatnak belőle.
A kanadabalzsam nem csak xilolban/toluolban oldódik, egy csomó más folyadék is oldja. Például a terpentin, így kellemes fenyőszaga lesz az oldatnak és kémiailag a terpentin sokkal közelebbi rokona a kanadabalzsamnak, szintén terpén. Csak sajnos lassabban szárad a xilolnál/toluolnál. Lehet a balzsamot észterekben (pl. butil-acetátban) oldani, így kellemes körte szaga lesz.
Jalpar védelmében egy kis logikával kiegészítettem a válaszait:
- jobb az illata, mint az UV-ra kötőnek
- bizonyítottan alkalmas mikroszkópi készítmények 100+ (sőt sokmillió) éves konzerválására- az Uv-ra kötőnél ezt még nem lehet tudni
- akármeddig eltartható -az Uv-ra kötőnél ezt még nem lehet tudni
- jól oldódik xylolban: a beágyazást/ragasztást újra lehet csinálni.- Az uv-s nél ezt nem teheted meg
- melegítéssel is oldható, a balzsam ill. a minta v. a ragasztott üveg károsodása nélkül.- - Az uv-s nél ezt nem teheted meg
A xilol rákkeltő hatása miatt nem aggódnék a helyedben, ha csak nem literszámra gőzölöd el rendszeresen, éveken keresztül, zárt térben. A lakkok,festékek oldószerének, higítójának fontos alkatrésze, a motorbenzinekben is megtalálható. Ha időnként készítesz néhány preparátumot amiből kigőzölsz néhány tized ml xilolt attól nagy valószínűséggel nem lesz semmi bajod, pláne ha közben csinálsz egy kis huzatot is. A festők mázolás közben az ezerszeresét is beszipkázhatják.
Nyilván hülye kérdést teszek fel, nade a válasz teljesen használhatatlan, lévén az uv fényre kötő műgyantával való összehasonlításra pont nem tértél ki...
- bizonyítottan alkalmas mikroszkópi készítmények 100+ (sőt sokmillió) éves konzerválására
- kényelmesen használható
- akármeddig eltartható
- jól oldódik xylolban: a beágyazást/ragasztást újra lehet csinálni.
- melegítéssel is oldható, a balzsam ill. a minta v. a ragasztott üveg károsodása nélkül.
Egyébként meg:
- elég hülye kérdés így magában, hogy ,,mi az előnye?''. Attól függ, mire akarod használni.
- nem okvetlen kell hozzá xylol (l. az előző pontot): például lencsék ragasztására nem oldatban, hanem melegítve, megolvasztva használják (-ták).
- Mikroszkópi beágyazásra nemigen használnak kanadabalzsamot manapság, de az általnosan használt szintetikus helyettesítők szintén oldószeresek, és xylolt használnak.
Az A jelzés azt jelenti hogy az adott objektív nem korrekciós ( jelzés nélküli illetve A jelzésű) okulárral használandó. A C jelzésűt korrekciós okulárral kell használni.
C vitamin,szalicilsav, bórsav és hidrokinon keveréke vizes és alkoholos oldatokból. Hogy mivé alakulhattak át a keveredést követően azt nem tudom. Reichert diapan, 10x obj, pol., Panasonic G7, 5 képes fókuszsorozat.
Ha valakit esetleg érdekli a dolog, a Facebook Mikroszkópos klub oldalán megtalálhatja: Budai Ferenc. ˇ Geológiai metszeteket (vékonycsiszolatot) venne valaki? Elég sokféle van, nummulitestől a meteoritokig.
Nemrég hozzájutottam egy Zeiss Jena Amplival-hoz, melyhez a képen jelölt kiegészítőt keresnék.
Mi a különbség a "csúszkás" és a "forgatós" pankratikus kondenzor blende között?
Mert találtam hozzá egyet, de drágának találom (25eft), főleg, hogy a PHV fólia is sérült. Esetleg tud valaki lehetőséget, hogy hol lehet beszerezni ilyet? Vagy valakinek lenne eladó?
PWM teljesítményszabályozás van a LED-en, nagyfrekvenciás négyszögjellel. Vedd le a fotómasina érzékenységét a minimumra és növeld az expoidőt, ameddig csak lehet.
(Van ott egy csapágy gyár. Ilyen csapágygolyókkal dobálták meg a Kék Nyíl nevű kormányztai vonatot, amin Kádár is rendszeresen utazott. Apró árút nem darabra szoktak mérni, hanem súlyra. Csavart, szeget, mákot, almát, krumplit. Kivéve, ha eleve hevederben árulják, mint például a diódát és az ellenállást. Mert azt centire vagy folyóméterre mérik. Nagyobb cégek pedig ötszáz méteres gurigákban veszik. Ellenkivétel is van. Bécsben a felvágottat nem dekára vették a büfében, hanem például 4 szeletet kértek.)
Van egy csapágybolt Debrecenben, közel az egyetemhez. Múltkor véletlenül tudtam meg, mert a kollégámnak ott volt dolga és én vele mentem. Már pont Kínából készültem rendelni...
Elvileg csapágyboltban beszerezhető kéne legyen, de amikor én kerestem ott, eléggé kiröhögtek, ill. nem kecsegtettek alacsony árakkal sem. Ezért hozattam a kínaiaktól.
Feri nemrég írt a 32865 hozzászólásban revolver csapágygolyókról. Nekem sikerül egyszerűen beszerezni itthon 500 db ilyen golyót revolver javításra. Nem olyan olcsón, mint a hivatkozásban -- bár szállítással-postai lenyúlással együtt talán 500 Ft lenne a különbség --, de ezek G10-es pontosságúak és másnapra meg voltak.
WD40 (vagy petróleum/benzin) + melegítés kombinációt a fecskefarok pályán próbáltad? Ha meg se mozdul, akkor esélyes a zsír belekövülése. Ha megakad, az más gondra utalhat.
Valószínűleg a kenőzsír van beállva. Próbálj ráhajszárítózni mindkét oldali finomállító tövére. Nem baj, ha kézzel kellemetlenül meleg lesz. Próbáld meg ezután finoman megmozdítani a gombot. Ha nagyon beállt, akkor kis WD40-et is lehet a tövére fújni, csak vigyázz, ne vidd túlzásba. Ha már úgyis szétszeded, akkor a kilazítás után át kell kenni a megfelelő részeket. Itt a fórumon korábban már volt szó róla. A fogaslécre ne tegyél zsírt, a fogasív óraművét meg max. nagyon finom olajjal enyhén olajozd csak meg.
Az ott egy olyan rugószerű izé, ami a levelemben is említett rudacskát fogja oda egy fogasívhez, amint az ott látszik is. Ez jó. Ennek a rudacskának a másik (felső) vége csúcsos, és annak kell beleilleszkednie az emelni való asztaltartóba.
Ezt az egészet ki kéne húznod, hogy átlásd, hol eshetett szét, hogy nem mozog. Csak simán ki kell húzni.
De megnézted, hogy csúszkál-e le-fel az asztaltartó, vagy be van ragadva?
simán el tudom képzelni, hogy váltott képsorkiolvasású az elektronikus zár, pontosabban itt valószínűleg nem képsorok vannak, hanem mondjuk 8 sor egyszerre
A ledet ami hajtja, az tkp villogtatja a ledet. Szerintem. A kamerádban electronic shutter van, vagy rolling shutter, hol van fény, hol nincs fény. A led fényerejét ha tudod állítani, változni fog a csíkok szélessége vagy aránya.
A nyugati Zeissnek a hengeres toldaton kívüli másik verziójában szintén hárompontos-körfecskefarkas a csatlakozó, csak ott a két fix pont egy-egy vastagabb hernyócsavar gömbvéggel, a szorító meg egy ricnis csavar műanyag betéttel (hogy ne marjon bele a fecskefarokba). Ezt technikailag sokkal könnyebb kivitelezni a marós darabnál és ugyanolyan pontos, ha utóközpontozod a két fix bütyköt, aztán beragasztod.
Azt a mama kúpot én is előbb esztergálnám körben ki méretre, és csak aztán marnám le a felesleget. Fordítva szerintem sokkal nehezebb a pontos megmunkálás és mérés, esztergálni nem is lehet, mert ahogy a megmaradó fogba ér a kés, azonnal üt egyet, és az ott rezgést és elmozdulást eredményez. És a 15 mikron tűrés szerintem Zeisséknél arra az alkatrészre is állt.
(btw:gondolkodtam ezen a tűrésen: ha mondjuk egy lencsétlen fényképezőt teszünk fel az általunk kreált cuccra, akkor nem érdekes, de, ha már egy optikával szerelt eszközt, pláne úgy, hogy a mikroszkópból kapott képsík hátrébb van a mi lencséinknél, akkor már a tűrés érdekes, nem csak a központosság miatt, hanem az optikai torzítások kialakulásáért is. )
Szóval tetszik a módszer, és tovább is lehet fejleszteni, mondjuk kettévett papacsatlakozóval, aminek részei között rugós feszítés oldja meg a mamába való fix befeszülést, és csipesz-szerűen lehet betenni-kivenni.
Gondolkodtam a mérésen, meg rajzoltam is valamit. (nem kell röhögni, én vagyok az a mérnök, aki nem tud autocadben rajzolni.)
Szóval: a fecskefaroknál az "apa" darab a homlokfelületén fekszik fel, és addig csúszik be az "anya" darabba, amíg azon 2 kis felületen felütközik (amik a kimarás után megmaradtak a belső kúpból, a harmadig pont annyit tesz (a csavar), hogy rátolja a másik két pontra, illetve ráfeszíti (a kúposság miatt) a homlokfelületre.
Az "anya" alkatrész kívül gyakorlatilag mindig hengeres. Ha tehát meg tudom mérni az "apa" középpontjának a távolságát a henger külső felületétől, az ugyanúgy jó mérés, mert a henger átmérőjét pontosan tudom mérni, megvan a sugara, abból vissza tudok kalkulálni.
Ez alkalmazható a kész anya fecskefaroknál, de egy kis trükkel a félkész terméknél is (mert én Alpárral ellentétben BIZTOSAN először kúpot esztergálnék, csak utána marnám ki a "fölösleget". Tehát vennék egy apa fecskefarkat, kimarnék a kúpból anynit, hogy csak az a rész maradjon meg a tárcsán, amennyi valóban felfekszik az "anya" feskefarok két kis kúpos részén. Ezt így már be lehet tenni a félkész darabba is, mérés közben nyilván kézzel kell majd a helyére szorítani
Ennek a hátlapjára felerősíteném az indikátoróratartót, a furat pontosan a fecskefarok középsíkjában. Az óra összeszerelve az "anya" rész hengeres felülete felé lóg be - mégpedig sugárirányban. Ha most egy eredeti alapján kell legyártanom egy belső fecskefarkú alkatrészt, akkor először megmunkálom a külső hengert - az lesz a méréshez a bázisfelület, a távolságnak pontosan annyinak kell lennie, az indikátorórát az eredetin nullázom, majd nulláig munkálom meg a darabot.
Ha más átmérő kell, akkor persze a két átmérő különbségével korrigálok.
Nana. A gyártásnak abban a fázisában, amikor a belső kúp készül, az alkatrész még szimmetrikus, nincs kimarva belőle a kerület jókora része - vagyis az ellendarabot még nem tudod behelyezni. Ez még csak meg lehet mérni egy megfelelően "kikönnyített " tolómérővel, ami a két pofával a belső kúpon kb 2 mm-re a homlokfelülettől támaszkodjon fel.
Csakhogy: az eredeti alkatrész már nem szimmetrikus (a kimart rész miatt) - ezért azon így nem tudsz mérni.
Vagyis az ellendarabon kell mérni külső méretet, majd átfordítod belsőre (ennek feltétele, hogy ugyanott tapintsad a kúpot.
De hogy saját magamnak ellentmondjak, a canon vázakat pl mindig a tűréstartomány közepére állítom be adott optikával, miközben a gyári tűrés megengedi mondjuk az 1/3 mélységélességi tartományt.
Mindehhez csak sok megismételt mérés kell, megy átlagolás
Viszont pl. ezzel lehet megőrjíteni egy átlagos értelmi színvonalú optometristát, aki szerint egy szemüvegfelíráshoz elegendő egy mérést, oszt' jónapot.
Hát nem.
Mondjuk megnézném Ferit, amint éppen multifokális szemüveget csináltat magának.
Kicsit kizökkentelek Benneteket a fecskék farkából. Inkább ilyenből legyen jó sok :)
1000 Ft-os (bal) és 2000 Ft-os papírpénz (közép & jobb) UV-ben. Epifluoreszcens képek 365 nm-es UV LED, UG1 gerjesztőszűrő és GA 42 zárószűrő kombinációjával. 4×/0,10 Planachromat, Mf Projektiv K 2,5:1 és reduktorlencse. Sajnos a bankókat nem sikerült teljesen laposan tartani, ezért egyes részek életlenek lettek.
Én mindkettőtökkel egyetértek, arra próbáltam utalni, hogy szerintem nem mondtok egymásnak ellent, hanem másról beszéltek.
Illetve egy dologban vitatkozom Jánossal: szerintem a rajz alapján, görgők és egy mikrométer segítségével nem lehetetlen akár a gyári előírás szerinti pontosságban otthon(*) elkészíteni ezt az adaptert.
Abban nincs vita, hogy ez valóban szükséges-e, vagy csak bicepsz mutogatás.
(*) Otthon alatt a saját 10m²-es műhelyemet értem.
Én egy ÖSSZEHASONLÍTÓ mérést végeztem. Ha a lehetetlent célozzuk meg a házi gyártásnál, akkor el se kezdjük.
Ha kellene egy ilyen fecskefarkú toldat, elővenném a rajzodat, gyártanék egyet annak alapján kicsit túlméretesre, majd a saját módszeremmel közelíteném a tökéleteset - egy létező minta alapján. Na lapozzunk :)
"János mérése megmutatta, hogy a gyári toldatok között is lehetett 0,06 mm különbség."
Feri azt mondja, hogy ezt nem lehet egy tolómérővel megmutatni.
Annyit talán mutat, hogy jó eséllyel a kettő közül valamelyik hibás. De, hogy (a) melyik a hibás, és (b) mennyivel az nem derül ki.
A másik tételmondata az volt, hogy tolómérővel nem lehet az elvárt ą15ľm-os tűréssel legyártani a méretet.
Akkor se lehetne, ha az eredeti 0 tűréssel tartaná a nominális méreteket, de - ahogy ezt János remekül demonstrálta - a gyári darabok se pontosak. A tűrésen belül mindenképpen szórnak, és amint azt látjuk, azon túl is.
A harmadik (illetve) legelső tételmondata pedig az volt, hogy a görgős módszerrel a rajz alapján lehetségesaz előírt pontosságú adapter egyedi/házi legyártása.
Arról nem nyilatkozott, hogy van-e szükség ekkora pontosságra. (Szerintem nincs.)
Javítom magam, elnézést a félreértésért. Egyfelől projektívtoldatnál-okulárkihuzatnál az okulárperem van a felfekvőtől 120 mm-re, a képsík csak 120-13=107 mm-re. Másfelől az említett 71,15 mm felfekvőfelület-képsík távolság nyilvánvalóan mindegyik mikrofotó toldatra igaz. Ami változik, az magának a közdarabnak a hossza, éspedig az aknamélységtől függően. Szóval ez nem szokásos projektíves C-mount toldat lehet, hanem valami máshoz van illesztve.
Nincs jelentősége ennek a 15 mikronos tűrésnek. Oké, hogy ez a gyári előírás (bár nem vagyunk biztosak abban vajon mindegyik fecskefarokra ennyi volt-e vagy csak erre a típusra), de semmi észrevehető gondot nem okoz, ha 0,05-0,1 mm-en belül marad. János mérése megmutatta, hogy a gyári toldatok között is lehetett 0,06 mm különbség. Sokkal fontosabb, hogy a felfekvő felület a hossztengelyre pontosan merőleges legyen -- különösen nagy kihuzatoknál, ahol a nem-egytengelyűség a kihuzat végén jóval nagyobb hibát okozhat.
A nyugati Zeiss egyes toldataihoz nem fecskefarkat alkalmazott, hanem egyszerű hengeres csatlakozót, amelyik másik hengerbe megy bele. Egy kis rugós bütyök szorítja be oldalról, a másik két érintkezési pont egy-egy hernyócsavar feje. Az az előnye, hogy utólag centrálható.
Az volt a feladat, hogy ha készítek egy fecskefarkat, hogy tudom egyszerűen (értsd: görgők, idomszer stb nélkül) ellenőrizni a pontosságát. Vagy akár egy meglévő gyári darabét.
A tolómérőnk (bár az enyém egy egészen jó klón Mitutoyo) abszolút értékben nyilván nem annyira pontos, mint a ráírt felbontás. Na de pár tizeden belül, összehasonlító mérésnél?! Biztosan elég jó lesz.
Itt van, amit közben mértem - számomra elég meggyőző.
Egy alig használt binokulár volt az etalon, utána egy szintén zeiss közdarab, szintén új. Ez századon (!!!) belül volt.
aA harmadik és negyedik egy fotótubus, megy egy utángyártott orosz mikrométerds okulár. hááát...
Én nem profilkéssel csinálnám, hanem elfordított késszánnal. Elég combos esztergapad, késtartó és profilkés, valamint tökéletes állapotú főorsó és vezetékek kellenek ahhoz, hogy acélba 6mm-es profilt berezgés nélkül esztergályozni tudjon az ember. De még sárgaréz esetében is nagyon necces ez a művelet.
Az rendben van, hogy nem csak méret után lehet csinálni, hanem másolni is lehet. De szerintem akkor se fáj odatenni két görgőt a méréshez. Ráadásul akkor már lehet mikrométert használni. Az, hogy a digitális tolómérő 2 tizedes jegyre kiír valamit, sajnos nagyon nem jelenti azt, hogy az két tizedesre annyi is.
Gyakorlati célokra szerintem is elég ennyi. Különösen a toldat gép felőli végén. 15 mikronos pontosság a képkocka közepéhez képest felesleges, ez maximum pár pixelnyi eltérés. Sokkal jobban eltérnek egyazon revolverbe fogatott objektívek képközéppontjai.
Ha a gyakorlati utángyártásról van szó, egy-két példányról, akkor valószínűleg profilkéssel fog készülni, nem kúpesztergálással késtartóból.
akkor pedig én egyszerűen rámérnék egy használatlan gyárira egy jobb digitális tolómérővel, de nem a vékonyodó részével, hanem azzal, ami teljes vastagságú, ami így, kb mint a mérőgörgő, egy adott átmérőn fog felülni az élével. Tolómérőt lenullázod, és a munkadarabon mérve máris az eltérést látod - helyes szög esetén ugyanúgy felütközve.
A gyárit meg nyugodtan elfogadhatjuk etalonnak - amúgy lehet többet lemérni és átlagolni.
Ha a kúp mérete nem megfelelő, annak az a következménye, hogy nem lesz központos a tubus, nem az, hogy nem jól illeszkedik.
A 3D nyomtatással elérhető pontosság közelébe sincs az itt megadottnak (az előbb elnéztem a rajzon, a helyes tűrés logikus módon szimmetrikus: ą0.015mm)
Nem is egészen értelmezhető hogy ilyen pontosságú-e a nyomtatás, mert ott a kúp nem egy kúp, hanem egy meglehetősen durva lépcsős felület.
De ha még véletlen el is találod a méretet ekkora pontossággal, a műanyag rugalmassága miatt simán kint leszel a ą0.015mm központosságból attól függően, hogy mennyire húzod meg a szorító csavart.
Persze arról van szó, hogy annyira nem is kell ez a pontosság a legtöbb esetben.
Ez a C-mount képsík, mindegyik toldathoz (exa, praktina, stb.) más volt. Az M42-hez konkrétan 71,15 mm. A projektívtoldatnál, okulárkihuzatnál pedig 120 mm.
Az, hogy a tolómérővel épp a névleges méretre mérted ki remek, de azzal nem tudná legyártani egy esztergályos, ha szükség volna rá.
Ezért mérjük az ilyeneket két darab hengeres csappal. A csapok közé fogjuk a fecskefarkat, és a csapok külsejét mérjük meg.
Nézd meg a tűrést, 15 mikron, az nagyon kicsi, egy átlagos esztergályos nem is nagyon szokott ilyen pontosságon belül dolgozni. Azt a méretet nem tolómérővel mérjük, az nem elég pontos ehhez. Oda trükkösebb mérőeszköz kell. Zeisséknél valószínűleg megy-nem megy idomszert készítettek hozzá a nagyobb darabszám miatt.
Érdekes, nekem tolómérővel az eredetin épp a névleges méret jön ki. Valószínűleg véletlenül pont olyan magas a pofa, hogy a bemarás miatt eltalálja a helyes méretet.
Egyébként tegnap kiszámoltam, hogy - mivel azt a megadott 37,8mm-es méretet nem lehet közvetlenül mérni - ha a menetek mérésénél a gépiparban használt mérőpálcás módszerrel akarjuk mérni a méretet, akkor az 5,05mm-es mérőcsapot használva, a két csap külső oldalán 50,062mm méretet kell mérni, és akkor lesz pontos a munkadarab ezen átmérője.
A belső furat egyébként nem mindig (vagy többnyire nem) 30 mm-es. A legtöbb toldatomon 34 mm, az NU2 projektíves fotótoldaton 35 mm átmérőjű. De ez részletkérdés, a külső profil a lényeg.
Én is nagyítót kerestem úgy dobta ki a kereső, gondoltam hátha kell valakinek , nekem már van. A facebookon is megosztottam , onnan vette meg végül valaki .
Elfogyott a csapat ? Nagy a csönd a fórumon ! Barnásvörös algák tengervízből. Ebben az esetben a dic képek kevésbé tetszenek. Reichert diapan, 40x obj, Panasonic G7 Fókuszsorozatok 15-15 képből. A fókuszsorozat eléggé zajossá tette a képeket, nem érdemes tovább nagyítani.
Egyébként egész jó megoldás, védi az izzót tároláskor. Törtem már el így becsavart izzót. De még kell az objektívtartón kívül egy Nf/Ng lámpafoglalat a módszerhez, mint ebben az esetben is. :)
"A forintbankjegy UV-fényben történő valódiságvizsgálatának szempontjai (mindkét UV- tartományban való reakció ellenőrizendő):
az előoldalon a vízjelmezőbenUV-A fényben zöld, UV-C fényben pedig vörös színben fluoreszkálva látható a címletre jellemző motívum*,
a bankjegyen elő- és hátoldalon lévőalnyomatok egyes részei UV-A fénybenzöld, UV-Cfényben pedig vörös színben fluoreszkálnak.
a bankjegy előoldalának jobb szélén található, függőleges, két betűből és hét számjegyből álló sorszám UV-C fényben vörös színben fluoreszkál, UV-A fényre nem reagál."
Azt lenne jó kideríteni,hogy a bankjegyek melyik része érzékeny a 254 nm-es hullámhosszra? Vannak olyan pénzvizsgálók,amelyekben 2 különböző hullámhosszú cső van. Az egyik 254nm-es. Csak éppen nekem nincs ilyenem.... Pedig egyszerű teszt lehetne! :-)
Vagy pl. egy Spekol visszaverő rácsot használhatnál fluoreszkáló ernyővel. Ha előzőleg bekalibrálod az ismert látható sávok helyét hullámhosszra (pl. a Na 589 nm-es kettős sávot), akkor az UV sáv helyzetéből a hullámhossza meghatározható. A rácsok előnye a prizmákkal szemben az, hogy a hullámhossz és az optikai tengely-sáv távolság között egyenes arányú az összefüggés.
Spektrofotométerrel ki kell mérni, bár ez technikailag bonyolult lehet, mert a kijövő fényt be kell vezetni a spektrofotométerbe. A Spekol elrendezése még jó is volna ehhez -- hiszen a lámpája levehető és a hátulján van --, de a monokromátor beosztása nem megy 300 nm alá és a belső optikák se engedik át szerintem az ilyen távoli UV-t.
Gyors tesztre talán olyan anyagot lehetne használni, amelyik (csak) azon a hullámhosszon fluoreszkál.
Vannak minden féle UV sterilizátor néven hírdetett led-es eszközök. Arra van-e tipped,hogy hogyan lehetne ellenőrizni,hogy milyen hullámhosszon működnek ? A hírdetésekben nem (és a noname utángyártoot készülékekben nem bízom :-) )
A körfecskénél érdemes egy pillantást vetni az igényes műszaki rajzra a második képen. Aki ebből nem tudja legyártani a munkadarabot, az magára vessen...
Azt még nem, hogy a szenzor előtt levő üveg miért hatna így, de elhiszem.
Itt inkább az esetleges fluoreszcencia és fényszórás a zavaró tényezők, mivel a képelemek egy síkban vannak (bár azért azok se végtelen vékonyak).
Ami kontrasztcsökkenő jelenséget leírsz (az érzékelő kontrasztosságának a csökkenése) viszont ettől független, mindkét esetben csökkenti a kép kontrasztosságát.
Igen, de ezt az anyagok közötti nagyobb UV elnyelési különbség amplitúdótárgyak esetében ellensúlyozza. Ezeknél még előny is a szelektív erős UV elnyelés, így pl. kontrasztkülönbség lesz a fehérjék és szénhidrátok között, mígnem láthatóban mindkettő színtelen. Szóval sejttani vizsgálatokra azért jobb az UV a láthatónál, mert festés nélkül kontrasztosabb a sejt. A közeli infránál pedig ez odáig megy, hogy a melanintartalmú rovarpáncélok is egész átlátszóvá lesznek, a melanin közeli infrában egész jól átenged.
Úgy mondanám, hogy ha elsősorban fényelnyelés okozza a tárgy kontrasztját, akkor jobb az UV a láthatónál, ha pedig a fénytörés/elhajlás, akkor rosszabb a kontrasztot tekintve.
Ok, így már értem (és olvastam is már), legalábbis a film esetében.
Azt még nem, hogy a szenzor előtt levő üveg miért hatna így, de elhiszem.
Szóval az kavart meg, hogy azt írtad:
"Általában a nem fényelnyelő tárgyak, [...] kisebb kontrasztúak, mint láthatóban, [...] Az amplitúdótárgyak viszont [...] jobb kontrasztúak rövid hullámhosszú fényben."
Ami kontrasztcsökkenő jelenséget leírsz (az érzékelő kontrasztosságának a csökkenése) viszont ettől független, mindkét esetben csökkenti a kép kontrasztosságát.
Infra (vs. látható) vs. UV kontraszt: Ezeket szerintem nemigen érdemes/lehet igy összehasonlítani, mert egy adott (fényelnyelő) tárgy kontrasztossága lehet nagyon különböző a különböző tartományba, és minden irányban lehet eltérés.
- Az emulzió tetején elnyelődik a fény a zselatinban --> nem éri el az összes fényérzékeny gócot, kisebb maximális feketedés --> kisebb kontraszt. Emiatt használtak ilyenkor zselatint alig tartalmazó emulziójú Schumann-lemezt.
- A szenzor fedőüvegén a helyzet hasonló lehet. Hogy így van-e, az attól függ, miből van a fedőüveg. További csavar, hogy rövid hullámhosszú UV-ban egészen sok anyag fluoreszkál, tovább rontva a kontrasztot. Emiatt jobb a pucér szenzor(*).
- A szóródó fény oda is eljut, ahova nem kellene neki, a világos/sötét határvonalak közötti átmenet meredeksége (=kontraszt) csökken. Minél kisebb a hullámhossz, annál kisebb inhomogenitásra érzékeny.
Na ezért. Egyébként mikrofotós könyvekben írnak is erről a kontrasztvesztésről, így például a Barabás-Vadász "Mikroszkópos fényképezés" 95. oldalán ez áll: "Az UV-fényben való fényképezéshez az egész keményen dolgozó negatívanyagok adják a legjobb eredményt, mert minél rövidebb hullámhosszúságú fényben készül a felvétel, annál lágyabb lesz a kép".
* Az az igazság, hogy az én (látszólag) pucér szenzorú kamerámmal is kontrasztszegényebb az UV kép a láthatónál és főleg az infránál.
,,Általában a nem fényelnyelő tárgyak, pl. a kovamoszatok UV-ben kisebb kontrasztúak, mint láthatóban. Általában ez a kisebb penetrációs mélységgel függ össze, az UV a legtöbb anyagban hamarabb elnyelődik -- ez a film emulziójára és a szenzorok fedőüvegére egyaránt vonatkozik. A fényszóródás pedig a hullámhossz negyedik hatványának reciprokával arányosan nő, ergo minden kis inhomogenitás fokozottan szórja UV-ben a fényt. Ezért lenne jó teljesen pucér szenzor ilyen célra."
Ezt nem igazán értem. Ami érveket felhozol, azok vagy irrelevánsnak tűnnek nekem (pl. emulzió fényelnyelése, pucér szenzor) vagy inkább a kontrasztot növelő hatásnak tűnnek.
Általában a nem fényelnyelő tárgyak, pl. a kovamoszatok UV-ben kisebb kontrasztúak, mint láthatóban. Általában ez a kisebb penetrációs mélységgel függ össze, az UV a legtöbb anyagban hamarabb elnyelődik -- ez a film emulziójára és a szenzorok fedőüvegére egyaránt vonatkozik. A fényszóródás pedig a hullámhossz negyedik hatványának reciprokával arányosan nő, ergo minden kis inhomogenitás fokozottan szórja UV-ben a fényt. Ezért lenne jó teljesen pucér szenzor ilyen célra.
Az amplitúdótárgyak viszont az erősebb fényelnyelés miatt pont jobb kontrasztúak rövid hullámhosszú fényben. Régebben in vivo fehérje- és nukleinsavmérésekre használták az UV-t.
Ha Naphraxszal van fedve az A. pellucida, akkor tegyél le az ilyen alacsony UV-ről. Teljesen átlátszatlan ezen a hullámhosszon, csakúgy, mint szinte az összes lefedő (talán az Entellan vagy Eukitt átereszt, de nem tudom biztosan). Glicerin jó lenne, ha azzal meg az összes kontrasztot el nem vesztenéd -- amúgy se sok van UV-ben --, mert a kováéval szinte azonos a törésmutatója.
Nem is kell hozzá. Spektrállámpával csinálták -- olyan fényforrással, amelyik vonalas színképet ad és a 257 nm-es csúcs relatíve távol van a többi emissziós csúcstól. Így kvarcprizmával leválasztható a többitől és monokromatikus lesz a fény.
El se tudom képzelni,hogy annó,hogyan tudtak pár nm-es keskenysávú szűrőt csinálni olyan kivitelben,hogy az a mikroszkóphoz használható legyen.... De biztos megoldották az idősek! :-)
Méghozzá ehhez a gombhoz sikerült hozzájutnom nemrégiben:
Sőt megvan már egy másik gomb is egy jó ideje:
Szóval az lenne a cél, hogy remek UV felvételeket csináljak ezzel pl. Amphipleura pellucidáról. Elvileg elég komoly feloldást lehetne ezzel elérni - kb. egy NA=2.5-ös objektívnak felel ez meg a látható tartományban.
De kell hozzá egy csomó minden:
1. 257ľm-es UV fényforrás (van ilyen LED?)
2. Ezt vagy egyből odateszem az apertúrába, vagy kelleni fog egy kvarc kollektor.
3. Egy preparátum, amin átmegy az UV. Kvarcüveg tárgylemez és kvarc vagy uv fedőlemez kell.
4. Kvarc okulár. Régen folyamatosan volt az eBay-en, de most nem találok. Nincs esetleg valakinek elfekvőben?
5. És végül a képrögzítés: van szerintetek elérhető árú digitális cucc, ami ebben a tartományban dolgozik? Filmmel még problémásabb a dolog, mert akkor az élességállításhoz is kell egy extra segédeszköz.
Minden javaslatnak - ne adj isten felajánlásnak - rettentő mód örülnék.
A képfeltöltéssel kapcsolatos problémát nem értem. Van egy méretkorlát a feltöltéskor, de át egyáltalán nem alakítja a képet a fórummotor, legalábbis az IMG verzió mindig egy-az-egyben ugyanaz, mint amit feltöltesz. Pl. az általad feltöltött teljes képben ugyanazok a pixelek vannak, mint a croppolt verzióban.
Bevallom pixelenként nem hasonlítottam össze, de a böngészőben a kép sokkal kevésbé részletes és a színek is mások. Talán attól van, hogy a képbe épített ICC színkorrekciót nem veszi figyelembe. Mindenesetre a képernyőn látható kép már blokkosabb az eredetinél. Az IMG-eket nem szoktam rutinszerűen ellenőrizni, de szerintem a fórumozók közül nem mindenki ismeri ezt a trükköt.
Kellemes emlékeket ébreszt bennem. Emlékszel mekkora vihar lett abból, amikor bő 4 éve ezt a megoldást felvetettem a fluoreszkáló beágyazó problémára? (17949. és az azt követő hozzászólások)
Az elgondolást nálam is tett követte, l. 17972. illetve később az 17990. hsz., ez utóbbi már immerziós objektívvel.
Igen, valóban. Valamiért a 40/0,95 apokromátos hozzászólásodra nem emlékeztem már, csak az immerziósra.
1. Nekem úgy tűnik, mintha az én képemen árnyalatnyival több részlet lenne. Úgy is, hogy próbaképp felhúztam a kontrasztot a tieden. Ennek számos oka lehet:
a. Beágyazó (nekem naphrax).
Valószínűleg, ha nem is a törésmutató különbség miatt, ebben a két gyanta nem tér el jelentősen. Inkább az lehet, hogy az erősebben fluoreszkáló PPM gerjesztett fénye részben átmegy a szűrőn. Majd teszek próbát Naphraxszal.
b. Kondenzor. Én ék alakú foltrekeszt használtam. (és te?)
Nálam excentrikus kerek volt a nyílás, majd megismétlem ék alakkal. Talán így fényből is több éri a szenzort.
c. A szenzor. Az enyémnek talán nagyobb a felbontása.
Hát ez egész biztos, mivel az enyém 1,3 MPix (helytelenül említettem 1,2 megapixelesként). Ugyanakkor a képelemek 6,7×6,7 négyzetmikronosak, ami pedig a fénygyűjtés miatt jó. Azaz jó lenne, ugyanis sajnos a gyári szoftver csak kb. 1/8 s expozíciós időig engedi növelni. Még keresgélek, létezik-e "third party" program hosszabb időkkel, a hardver szerintem tudná.
2. Az enyém sokkal-sokkal zajosabb. Ennek a fő oka szerintem a Bayer filter: nálam 4 pixelből 3 csak zajt ad. Meg talán UV filter is van? Mindenesetre az emlékeim szerint sok-sok másodperces expozícióra volt szükség.
Hát ahogy írtam ez sajnos csak eddig tart, mert tovább nem tudom növelni a megvilágítást. Próbálkozom rövid snittekkel és összegzem a képkockákat, mint a csillagászok. Egyelőre mérsékelt a siker, bár valóban nem tűnik túl zajosnak az eredmény.
Majd nekiállok optikailag kontrasztot tovább növelni.
Egyébként előbb-utóbb veszek egy használt cserélhető objektíves gépet, amelyikről lepucolom az IR/UV blokkszűrőt. Nagyobb szenzor, jobb felbontás és korlátlanul hosszú expozíciós idő... De ez a kis kamera 2000 Ft-ot bőven megért.
Kellemes emlékeket ébreszt bennem. Emlékszel mekkora vihar lett abból, amikor bő 4 éve ezt a megoldást felvetettem a fluoreszkáló beágyazó problémára? (17949. és az azt követő hozzászólások)
Az elgondolást nálam is tett követte, l. 17972. illetve később az 17990. hsz., ez utóbbi már immerziós objektívvel.
Érdekes összevetni a kettőt, mert én sima fényképezőgépet használtam, és 380nm-es UV LED-et. Ez utóbbi kicsit kevésbé uv mint a tied, de nem számottevő a különbség.
1. Nekem úgy tűnik, mintha az én képemen árnyalatnyival több részlet lenne. Úgy is, hogy próbaképp felhúztam a kontrasztot a tieden. Ennek számos oka lehet:
a. Beágyazó (nekem naphrax).
b. Kondenzor. Én ék alakú foltrekeszt használtam. (és te?)
c. A szenzor. Az enyémnek talán nagyobb a felbontása.
Viszont:
2. Az enyém sokkal-sokkal zajosabb. Ennek a fő oka szerintem a Bayer filter: nálam 4 pixelből 3 csak zajt ad. Meg talán UV filter is van? Mindenesetre az emlékeim szerint sok-sok másodperces expozícióra volt szükség.
Szóval a tiedben szerintem jóval nagyobb potenciál van. Ki kéne próbálni 4:1 vagy 6,3:1-es projektívvel!
Ezen kívül próbáld ki a COL-t, az nagyon hatékonyan növeli a kontrasztot, 17990. hsz.-ban részletesen leírtam.
A képfeltöltéssel kapcsolatos problémát nem értem. Van egy méretkorlát a feltöltéskor, de át egyáltalán nem alakítja a képet a fórummotor, legalábbis az IMG verzió mindig egy-az-egyben ugyanaz, mint amit feltöltesz. Pl. az általad feltöltött teljes képben ugyanazok a pixelek vannak, mint a croppolt verzióban.
Végül pedig: már jó régóta halogatok én is egy bejegyzést UV ügyben, de az inkább kér(d)és lesz, mint mutatás.
Nem, 10 bites TIFF. De a fórumra sose tudom olyan minőségbe feltölteni, ahogyan eredetiben látszik. Vagy túl nagy a mérete, vagy utántömöríti a fórummotor. Egyébként a kamera 1,2 Mpix, tehát olyan sose lesz, mint egy nagy szenzoron (vagy akkor több képből kell összefűzni).
Ma sikerült három az egyben kísérletet elvégeznem a monokróm firewire kamerámmal:
- UV fotót készítenem 365 nm-es LEDdel.
- Ezt ráadásul az egyébként fluoreszkáló PPM-be ágyazott kovamoszatról.
- Feloldanom az Amphipleura pellucida striáit száraz (40/0,95-ös) apokromáttal.
Először a képek, első az egész 1,2 Mpix-es kocka, második a középső 640×480 pixel kivágva:
Kicsit részletesebben: a kamerát a trinotubusra gyutacsoltam és Mf Projektiv 2,5:1-et használtam a nagyobb nagyításért. Tulajdonképpen egy Mf K 4:1-et is elbírt volna az expozíciós idő 2,5×-re növelésével. Legközelebb ez lesz a projekt, ugyanis látni vélem a hosszanti striasor mellett a keresztbordázatot, de ilyen nagyításnál ez nem perdöntő (általában 90-100-as lencsével szokták fotózni az A. pellucidát, ez meg csak 40-es objektív). Mivel a PPM kékesen fluoreszkál, speciális megoldásra volt szükség megvilágításhoz. Az UG1-es UV gerjesztőszűrőt nem a kondenzor elé, hanem az objektív után raktam a tubus aljára. Ez kiszűrt minden 400 nm alatti sugarat, csak ultraibolya érte a fényérzékelőt. A kamera CMOS-a 350 nm-től 1000 nm-ig érzékeny minden fényre, semmilyen UV/IR levágó szűrő nincs a szenzor előtt.
Egyetlen kis gondom a kép közepén a fényfolt, pedig nincs a kamera túl közel a toldathoz. Majd próbálkozom kissé máshogy elhelyezni.
Persze, van belőle sok. Igazából vékonyréteg kromatográfiás lemez, csak lemosom róla az adszorbenst. A nagyobb kerek szűrőimet ebből szoktam kikoronafúrni.
De a macska és a kutya is az, meg mindkettő bolhás is, sőt a lakás tele van a folyamatosan hulló szőrükkel, ott alszik a kanapédon, felszemtelenkedik az asztalra is...úgy-hogy mind ez übereli a kis mókust. :-)
De hát nem is tudtam, hogy van házi mókusotok. Mit nem adnék, ha nálunk is lenne egy ilyen aranyos jószág amelyik ki-be jár a lakásba, össze - vissza mászkálja az embert, a kezéből eszik, betankol a pofazacskójába 8-10 mogyorót, mandulát aztán iszkirí ...meg kell zabálni..:-)
Gerle tolla felső világos látómezejű megvilágítással keresztezett polárok között. Vertival, 4×/0,10 Planachromat, Mf Projektiv K 2,5:1 + Kodak Retina R 1:3 reduktor. Fókuszsorozat.
Én egyedül azt nem értem, hogy ha valaki már gimnazista korában (általánosban?) be volt oltva fizika ellen, akkor az miért megy tudományos újságírónak.
Sejtettem , hogy valami ilyesmi , nem voltam biztos benne.
Az optikát kiprobáltam egy 16 mm komoly Abbe ortho okulárral , szám tátva maradt olyan minőséget kaptam.
Nem fogom a célnak gyártott üzemmódban alkalmazni, áll az eszem, hogy mint tubus lencse alkalmazzam egy házi gyártmányú végtelenre korrigált mikroszkópbant botanikai metszetek megfigyelésére.
Szerintem ez a lámpaház kuriózum, nem kéne szétbarmolni - megszólal bennem a muzeológus.
És megnyugtatlak, a lámpáim egyikét se alakítottam át véglegesen, erre mindig ügyelek. Meg van minden alkatrész és szükség esetén fél óra alatt nyom nélkül visszanyerhetik eredeti kinézetüket és funkciójukat :)
Egy 100 wattos lámpát kiváltó ledet betehet egy olyan lámpaházba is, ami nem ennyire ritka.
Szerintem ez a lámpaház kuriózum, nem kéne szétbarmolni - megszólal bennem a muzeológus.
Ott csöpög a nyálam most is az ebayen, mert 175 euróért árulnak most egyet, és elég régóta csak most van. De pénzem meg nincs rá, pedig nagyon régen szeretnék egy ilyen lámpát.
Muszáj izzónak lennie? Nagyon rövid az életideje, melegít és sokat fogyaszt. Én ledesíteném a helyedben. Igaz nekem is van át nem alakított foglalatom és pár izzóm a "hagyományos" 6 V/15 W-os lámpához, de ezeket elsősorban infrafotózásra tartom.
Ebayen néha láttam. De akkor tudnánk a legkönnyebben találni hozzá, ha tudnánk az eredeti kódszámát. Nem lennék meglepve, ha osram pölö még gyártana hozzá ( a 6v15wattos meneteset is gyártja, horror áron adnak is belőle).
Persze nem ezekre akarnék fókuszálni, hanem az elfekvő ebay készletekre, de a kód alapján egyszerűbb lenne.
Persze tudom, hogy nem tudod a kódszámot, de valahogy ki kéne kutatni.
Van esetleg tippje valakinek, hogy ehhez a lápához lehet-e még valahol izzót szerezni? Most egy motorkerékpár izzó van benne, ami passzol ugyan a foglalatba, de a teljesítménye jóval kisebb, mint ami a lámpába kellene (35 W a 100 W helyett) másrészt az izzószál sem igazán tengelyirányba világít. Minden ötletet előre is köszönök.
NEm tudom,ez segít-e: http://www.muddyfilm.net/2009/05/telecine01.html Mivel 1980-as években készült,nem valószínű,hogy manual-t fogsz találni a NET-en. A fenti link alapján érthrtő az alkalmazása. Ennyit sikerült levadásznom. :-)
Megérkezett a Mikroszkóp, mikrokozmosz című könyv, és kedvet is hozott a csiszolat készítéshez. Arra gondoltam, hogy először csonthéjas termésekkel próbálkozom. Milyen csiszolópapírokat vásároljak? Mekkora lépésekben?
Pedig itt is már figyelmeztettem a nagyközönséget, hogy ott van 200 darab 1mm átmérőjű csapágygolyó körben!
És igen, a tengely csapágyazásánál is van pár tucat szintén 1mm méretű golyó.
Ráadásul jó lenne, ha a kettő között nem lenne összecserélve a _használt_ golyó, mert a középsőket jobban gyötri a terhelés, esetleg jobban kopottak.
-
Szóval a külső körön szó szerint - elvileg 200 darab - annyi golyó kell legyen, amennyi telibe elfér.
A középső csapágyazás pedig szó szerint úgy működik, mint egy bicikli első kerékagy kónuszos csapágyazása. Oda is annyi golyót kell rakni, ami éppen befér.
Ha elvesztettél golyókat, amikor kibontottad, akkor javaslom az ebay-t, én is onnan vettem fillérekért
Elkezdtem ma foglalkozni gyakorlatban is a Hoffman moduláció kontraszttal. Egy 10X-es objektívet tervezek használni, A belseje 16mm átmérőjű, aminek a végén egy 7mm-es lyukon engedi ki a fényt felfelé a fejbe. Ilyen méretben már a kézügyességem elég hiányos, úgyhogy némi kartonpapíros mókázás után úgy döntöttem, tervezek egy tartót, amire majd az üveget (vagy a bármilyen anyagot) rá tudom fogatni, és belehelyezni az objektív belsejébe. Ami kérdésként felmerült, hogy az alsó rész nagyságrendileg hogy alakul, hogy tudom jól beállítani? Mint pl sötétlátótér esetén, hogy okulár nélkül nézek a mikroszkópba?
Az utóbbi képeid inkább makrók, mint mikrók. Szerintem - a szép technikai kivitelen túl - azért is érdekesek ezek, mert az ilyet könnyebben köti az ember a megtapasztalt valósághoz.
Köszönöm. Azért készítek ilyeneket mostanában, mert egyfelől tökéletesítem a fókuszsorozatos procedúrámat, másfelől éppen ezek a témák voltak kézközelben.
"Szép színei tulajdonképpen nem léteznek, a kis állat színtelen."
Nem nagyon tudok a "színes" szónak más definíciót kitalálni, mint hogy a különböző hullámhosszú (látható) beeső fény a szemlélő irányába különböző méretékben jut el.
Igen, persze, de úgy értettem, hogy anyagában nem színes -- úgy, mint ahogyan az optikai rács sem az. Tehát ha pl. egy azonos törésmutatójú színtelen folyadékkal átitatnám, akkor ezek a szép fémes színek eltűnnének.
Egyébként sokkal jobban érteni vélem azt, hogy ez a bogár miért kék, mint pl. hogy a rézgálic miért az.
A rézgálicban a rézionok elektronrendszere meghatározott hullámhosszú fénnyel gerjeszthető, ezért azt a fényt elnyeli a fehérből. Oldatban az elnyelés nem egy szűk sáv lesz a molekuláris mozgások és kölcsönhatások miatt, hanem egy szélesebb tartomány.
Az utóbbi képeid inkább makrók, mint mikrók. Szerintem - a szép technikai kivitelen túl - azért is érdekesek ezek, mert az ilyet könnyebben köti az ember a megtapasztalt valósághoz.
Más:
Ezt - bár többfelé hallottam már - de nem igazán értem:
"Szép színei tulajdonképpen nem léteznek, a kis állat színtelen."
Nem nagyon tudok a "színes" szónak más definíciót kitalálni, mint hogy a különböző hullámhosszú (látható) beeső fény a szemlélő irányába különböző méretékben jut el.
Szóval bizonyos hullámhosszok elnyelődnek, esetleg eltérítődnek, mások meg nem.
Hogy ez mi miatt van - interferencia, fénytörés, vagy valami más - az szerintem mindegy, ugyanúgy színes.
Egyébként sokkal jobban érteni vélem azt, hogy ez a bogár miért kék, mint pl. hogy a rézgálic miért az.
Kis fémdarázs (Chrysidiae család), fókuszsorozat 34 képből:
Micro Tessar 4,5/48 mm, kb. 121 mm képtávolság (nagyítás a szenzoron kb. 1,5:1).
Sajnos mikor elpusztult nagyon összegömbölyödött és alig tudtam valamennyire kiegyenesíteni Barber-oldattal, pedig azt ilyenre ajánlják. A jobb csápvége és a bal hátsó lába sajna az enyészeté lett.
Szép színei tulajdonképpen nem léteznek, a kis állat színtelen. Fényinterferencia adja ezeket az árnyalatokat.
A faszikám egyetlen monolitikus üvegből kialakított Schmidt-Cassegrain teleszkópokat készít. Az egész akkora, mint egy dió, f=120mm (van neki f=300mm-es verzió is), és az űrből egy nagyobb épületet már látni lehet vele.
És mindezt egy lábhajtású polírozógéppel csinálja a szoba sarkában.
Kiscsigák peteburokban, tele volt velük az edény széle:
Mindkét kép 4,5/48 mm Bausch&Lomb Micro Tessarral készült, csak a kihuzathossz más. Az első képen a nagyítás kb. 1,5:1 a szenzoron, a másodikon kb. 3,7:1.
Az jó lenne hozzá, egyébként létezik UV lézer is csak nem olcsó. Mostanában az EU biztonsági előírások miatt még a csillagmutatós zöld lézereket sem egyszerű beszerezni, egy csomót a boltoknak vissza kellett vonni, mert "túl nagy" az energiájuk.
Bár esztétikai szempontból messze nem olyan mutatósak, de íme a Halmos Feri képein látható harangállatka telep néhány másik lakója, élő állapotban, akridinnaranccsal festve és 488nm-es fénnyel gerjesztve. Nagyon jól megfigyelhetőek a "kukac" alakú macronucleusok.
Ehhez nem próbáltam, de a korom azért jobb, mert elnyeli a fényt és nem veri vissza. A reflexfény gondokat okozhat, ha valamelyik határfelületről visszaverődik. Meg kormozni gyorsabban lehet az ezüstözésnél és leradírozni is egyszerűbb.
Van fémgőzölt Hoffmann modulátorom, de szerintem króm lehet, nem ezüst. Ha fémmel próbálkoznék, akkor inkább fekete nikkelréteg lenne. Kemény és keveset ver vissza. Ezüsthöz pedig a szulfidos átalakítás lenne jó, attól feketésbarna színű lesz.
A féligáteresztő réteget óvatos kormozással tudod előállítani, a felesleget bodzabéldarabkával "leradírozhatod". A szélső félhold alakú, fényt át nem eresztő részt tussal feketére festett öntapadós papírcímkéből készítettem. Először felragasztottam a címkedarabot, azután bekormoztam kb. egyenletesen a szabad lencsefelületet, majd bodzabéllel letöröltem a lencse nagyobb részét, hogy csak egy sáv kormos rész maradjon. A kondenzorrekeszt méretre készíted a lencséhez, tehát a tárgy és a világítás beállítása után vonalzóval a kondenzor szűrőtartójának síkjában leméred, hogy milyen széles legyen a két fényáteresztő rés. A polarizátoroshoz használj 3D szemüveg darabot polarizátor oldallal felfelé.
Az objektívréteg legalkalmasabb helye a legfelső lencsetag alsó felülete, de egész jó eredményt ad ha egy kerek fedőlemezre készíted a modulátort és a legfelső lencsetag felett rögzíted vajas felével lefelé. Vigyázz, a koromréteg könnyen sérül. Igaz nem nagy dolog újrakormozni.
Köszi szépen, így leírás alapján annyira nem tűnik bonyolultnak az alapja. Egyedül azt nem tudom, mire kellene, és hogyan felvinni a teljesen és kevésbé elnyelő réteget a modulátorra.
,,(bár a retarder működését el sem tudom képzelni :) )''
Egyszerűbb, mint gondolnád: vannak olyan anyagok, amik éppen ezt csinálják. Ezeket nevezik kettőstörő anyagoknak. Gipsz, csillám kvarc - ezekből szokták csinálni a mikroszkópokon használatos retardereket. De a legtöbb műanyag, (fóliák, cellux, celofán) is ilyen, csak a vastagságot kell eltalálni.
Az elszínezés meg abból adódik, hogy a retarder csak egy hullámhosszon lesz pontosan 1 lambda. Ez alatt ill. felett nem cirkuláris lesz, hanem többé kevésbé ellipszis-
egyébként az epityp-be kell készítenem egy második alu foglalatot, ha már azzal elvacakolok egy csomót, legalább olyan polárszűrőt rakjak bele, ami tényleg jó.
De ha valaki meg akar lepni egy - akár hibás üvegű - kerettel, csak szóljon...
Az az érzésem, hogy kissé túlkombinálod a dolgot. Pár éve, amikor megvettem az első biológiai mikroszkópot,vettem fillérekért egy 3d-s műanyag szemüveget is egy moziban. Kiszedtem a két polárszűrő fóliát a keretből. Egyet ollóval méretre vágva beraktam a bino fej alá , a másikat pedig a fényforrás fölé. Tökéletesen működött, csak az alsót kellett egyszer megfordítani. Később az alsót kicseréltem a fényképezőgépem cirkuláris polárszűrőjére. Semmivel nem látszott optikailag jobbnak, de könnyebb volt kezelni a rajta levő fémkeret miatt.
(bár a retarder működését el sem tudom képzelni :) )
Akkor összefoglalva:
mikroszkópn a lineárisan polarizáló szűrőt lehet használni polarizátornak és analizátornak egyaránt, bárhogyan álljon bármelyik.
a cirkulárisan polarizálót is, de ott a polarizátornál a normálisan a lencse felé néző része kell a fényforrás felé álljon, így a másik oldalán lineárisan polarizált fény lép ki a mikroszkóp felé.
Analizátorként pedig úgy kell használni, hogy a lencse felőli rész nézzen az okulár felé, ekkor a kilépő fény cirkulárisan polarizált lesz - és ha jól gondolom, emiatt kevésbé igényes a binokulárra (nem kell "pol" binokulás, mert az már nem tud rajta mit polarizálni.
Vannak nagyon jó FK rendszerek és vannak nagyon rosszak (kontrasztgyenge, lágy, stb.). Barkácsolni mindig érdemes, de a gyári rendszert sok pénzért próba nélkül megvenni, azt nem :)
Szia! Igen, próbálkozni mindig érdemes :) Én annak idején a Mikroszkóp-Mikrokozmosz-ban leírt Anoptral (negatív fázis) gyűrűt csináltam meg, valamint egy másik lencsét Hoffmann-modulációkontraszttá alakítottam. Az utóbbi egyszerűbb és sokkal jobb eredményt ad, hasonlót a DIK-hez.
Telepes harangállatkák ( Epistylis) . Oszlopharangocska a magyar nevük. Ágas- bogas , fára emlékeztető száruk van. Ezek a baktériumokkal táplálkozó csoportosan élő egysejtűek a neten olvasottak szerint a rosszul kezelt akváriumokban megtelepedhetnek a halakon és azok elpusztulhatnak tőlük. Fehér foltokként szabad szemmel is láthatóak. A most begyűjtött példányok vízi növényeken nőttek. BÁ volt olyan kedves és bement értük a Holt-Duna derékig érő - és most már eléggé hideg- vizébe, a spéci guminadrágjában. Reichert diapan DIC 10x obj, Panasonic G7.
Akinek nem elég a cirkulárisan polarizált fény -- mert mint Jani írta színeltolódást ad forgatáskor --, az vehet jó drágán fejlettebb akromatikus "depolarizátort" a Thorlabstól:
Ez sem igazán depolarizál, hanem a két kvarcék -- melyből az egyik a másiknál kétszer vastagabb -- a fény áthaladási helyétől, beesési szögétől, valamint hullámhosszától függően fordítja el a polarizáció síkját. Végeredményben ezt a véletlenszerűen poláros fényt sokkal nehezebb visszaalakítani lineárisan poláros fénnyé.
Ez a "randomizálást" hasonlatnak nem rossz, eredménye valami hasonló, de valójában nagyon nem erről van szó.
Két réteg van, de a polárszűrő után levő randomizátor valójában egy 1/4 lambdás retarder, aminek a tengelye 45°-ban áll a polarizáció síkjára.
Egy ilyen retarder azt csinálja, hogy a tengelyirányra merőleges rezgésű sugarakat 1/4 hullámhossznyival késlelteti a tengelyirányban rezgőkhöz képest.
A polarizátorból kijövő fény egy irányba rezeg (álljon ez most srégen 45van). Ez a rezgés a retarger vizszintes-függőleges koordinátaredszerében nézve két egymásra merőleges szinkronban mozgó színusz rezgés lesz. (Aminek az összege persze éppen az eredeti időben jobbra-fel---balra-le kilengő rezgés)
A retarter ezek közül az egyiket 1/4 hullámhossznyival késlelteti, azaz a színuszból koszínusz lesz. Namost ennek a kettőnek az összege már nem egy ide-oda lengő rezgés lesz, hanem körbe forgó (ezért a cirkuláris elnevezés).
Láthatóan ennek már nincs iránya, bármilyen irányba álló polárszűrőn áthalad (nem a egész, csak egy része!)
De nem is "random" nem polarizált fény ez!!! Például egy fordítva berakott 1/4 lambdás retarderrel újra lineárisan polarizált fény tudsz belőle csinálni, ráadásul veszteség nélkül.
A nem polarizált fénnyel ezt nem tudod megcsinálni.
Vegyél két színuszjelet, amik egytengelyűek, de nem egy síkban rezegnek, és ráadásul fázistolás is van köztük. Aztán ezeknek vedd az eredőjét - térben, ugye.
Az lesz, hogy a rezgés iránya forogni fog a tengelyre merőlegesen.
Szimpla vektormatek. Valahol volt is ehhez egy gif a neten....
ok, ilyesmire gondoltam én is. a cirkuláris polárszűrőket a digitális gépekmiatt kezdték forgalmazni, mert az AF-rendszer nem tudta kezelni a polrizált jelet.
De tulajdonképpen hogy a bánatban "depolarizálja" a fényt?
Előttem van két (fotós) polárszűrő. Az egyik lineáris polárszűró, a másik cirkuláris. Ezekből akarok polarizátort vágni az EPITYP2-höz.
A lineárisnál teljesen mindegy, melyik oldala néz a fényforrás felé, ha egy nemfémes felületen tükröződő ábrát nézel, forgatva kioltja illetve újra látható lesz. LCD monitort nézve szintén. Az oldal nem számít.
Nem így a cirkuláris polár. Az egyik oldala ennek is kiolt/láthatóvá teszi az LCD monitort. A másik oldala viszont csak az árnyalatot változtatja meleggé (narancsos) illetve kékessé.
Sziasztok! Kicsit eltűntem a fórumos életből, többnyire FB-n vagyok aktív (bár az utóbbi 1-2 hónapban ott sem annyira) [legutóbbi képeim albumban]. Ma rendeltem egy JIS 20x objektívet, mert nem vagyok elégedett a DIN semiplan-al, és ami a lacerta travel mikimben volt, sokkal szebb képet adott. Rendeltem hozzá átalakítót is, kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Ami viszont felkeltette az érdeklődésem, az ez: https://www.micromagus.net/microscopes/diyphase.html?fbclid=IwAR3ui3oJz0kZYnDS8l2DLu3oIYJy66SYoteTlQAYdcLpGg-x3dVTyDAUXxg Szerintetek van értelme ilyesmivel próbálkozni? Vagy esetleg más technikát hasonló célra? Most nem költenék 130k-t a gyári megoldásra, de egy kicsit farigcsálni azért van hangulatom. Köszi!
Megnéztem most egy másik pók hálóját. Igazad van. Valóban sok-sok egészen vékony elemi szálból állnak a fonalak. Így már könnyen érthető az irizálás oka. Optikai rácsként működik valószínűleg. Az első képen egy virágpor is van a pókponálon.
A Facebookon dícsérte valaki a Loca nevű uv fényre kötő képernyőragasztót, mint jól használható mikroszkópos beágyazóanyagot. Ti is használtatok ilyent vagy hasonlót ?
Szódavízzel próbálkozzál, oxigénhiányos állapotba kerül és lelassul tőle. Ha óvatosan adagolod, akkor utána simán feléled, amint tiszta vízzel átmosod. Magnézium-szulfát vagy -klorid oldatot is használhatsz hasonlóképpen, ugyanúgy nyugtatja őket, mint az embereket a Magne-B6 :)
Először safraninnal, utána metil-ibolyával. A tárgylemezen levő egy csepp vízhez hozzákevertem egy injekciós tű hegyére tapadt , szinte nyomnyi festéket. Összekevertem , majd pár perc múlva leszívtam a vizet a jószág mellől és párszor kicseréltem tisztára. Utána megismételtem a másik festékkel ugyanezt. A látvány igazán szép a sztereó mikr. alatt volt, amikor a vizibolha természetes módon tudott mozogni, " működni". Teli volt bolyhokkal a felülete, amik az egyik hozzáértő szerint gombafonalak. Az is érdekes volt ahogyan a páncélja gyors nyitogatásával szűri a vizet. Volt benne 2 apró ivadék is. Kár, hogy nem tudtam a sztereó alatt levideózni, mert olyan gyorsan mozgott, hogy nem tudtam rendesen követni a tárgylemez mozgatásával. Sokkal szebb látvány mint a fedőlemez alatt a biológiai mikr. alatt. Olvastam valahol, hogy régen kokainnal kábítva lassították le a mikroszkópos vizsgálatok alanyait. Lehet, hogy furcsán néznének rám ha a patikában kérnék 2 mg-ot !!! :)
Mikroszkópos felvétel egy bolharákról. Előzetesen megszíneztem 2 féle festékkel a vizét. pár perc alatt szépen felvette a festékeket, majd vizet cseréltem. Reichert diapan dic 10x obj.
Ezeket az egyszer használatos gyorsteszteket nézegettem már, de nem gazdaságos ebből nagy mennyiségben vásárolni. Nem olcsók a kb 10-20ml-es flakonok se, de hosszú távra jobban megéri.
A kérdésem nem közvetlen kapcsolódik a mikroszkópozáshoz, de az is benne van a témában. A közeljövőben a biosz szakkörön a vérrel fogunk foglalkozni a gyerekekkel, megnézzük mikroszkópon is, de vércsoportmeghatározásos feladat is lenne. Ehhez keresek valódi (nem a művér+műszérum) AB0 vércsoporthatározáshoz szérumokat. Sajnos magánszemélyek részére nem adják ki sehol, csak kórházak, rendelők részére. Valakinek lenne hozzáférése itt ennek a megrendelésére, vagy olyan ismerőse aki be tudná szerezni?
az 5 méternek tehát van egy magyarázata - akkor pedig MINDEN optikának be kellene tartania, mert éppen az ilyen kis pontatlanságok összeadódásából állhat össze zavaró eltérés az ideálistól.
A mai technikával a lencse optikai tengelye századmilliméterre (ok, tizedre biztosan) meghatározható - ehhez képest szemre (!) állítja be az optikus egy filctollal feljelölve. A multifokálisnál ráadásul a távollátó pupillatávolságból levonnak 2 mm t, aztán annyi a közeli... Értem én, hogy nem mikroszkóp-jusztírozás, de az eredmény akár tartós fejfájás is lehet. (persze reménykedhetsz benne, hogy a Gauss-görbe közepén van a végeredmény).
Hozzájön még a feljelölt eredmény átjelölése egy papírlapra (mérés), ahol olyan parallaxishibalehetőség van, hogy még.
Van aztán a cilinder szögállásának a "jó lesz az úgy" , gyakorlatban 3-4 fokos pontatlansága.
Utóbbinál pl csak a 4-5 mérés átlagában hiszek.
Itt tartunk 2021 ben, amikor mondjuk egy működő Amplival áráért veszel egy szemüveget, 2 darab lencsével...
Ráadásul nekem a távol az a végtelen és nagyon zavar, ha oda nem tudok teljesen élesre állni.
Viszont az 5 méternek az az oka, hogy ha véletlenül kicsit túl erős lenne a szemüveged, akkor a végtelenbe is "közelre" kellene nézned (akkomodálnod). Ettől előbb-utóbb mindenféle bajod lesz (szemfájdalom, hányinger, fáradtság). Ennél az is jobb, ha kissé gyenge az üveg, tehát végtelenbe már nem látsz teljesen élesen. Nappal a szűk pupilla miatt a mélységélesség amúgy is besegít. Csak hát a csillagászkodásnál tág a pupilla...
Az volna a tökéletes megoldás, ha teljesen relaxált szemmel éppen éles lenne a végtelen, viszont a 0,25-ös lépésközű dioptrialépcső miatt ezt kevés embernél sikerülne eltalálni.
.
