Ej, Lenke, hat ezt sem tudod? Annakidejen volt egy nem teljesen sikeres projezt, amelybol kijott az egetemes valasz: 42, de addigra elveszett az ehhez tartozo kerdes. Igy kellett egy uj vilagot teremteni, hogy ezt megtalalja.... ;-)
Látom te is azon nagytudású bölcsek közé tartozol, akik birtokolják a mindentudást. Ismered a létezés célját, múltat és jövőt. Ismered az emberek rejtett vágyait, a halált, a halál utáni állapotot.
Biztosan tudod hát a választ a miértre is.
Biztos járok valami utat, de nem tudom, hogy nevezzem...az ihazság az, hogy nem is akarok neki nevet adni
pauler is jár egy utat, és az is atartalmasabb, mint ahogy ír róla. Nagy valószinűséggel pauler ha a cipőgyártásról írna, akkor is érezhető lenne ugyan az ami más mondanivalója szavai mögött rejtőzik...némi ráérzés amit nem sajnál az ember embertársától, persze szükségeltetik.
Ami te írsz a mögött is van egy magasabb tartalmi érték, de vajon kik érzik,éás kiket érdekel. Vajon paulert miért csépelik.
A tanitó csak akkor használhatja a botot, ha van tanítványa. Amúgy csak füstölög. Persze minek, ettől nem lesz szimpatikusabb
Nem érzékelek túl sok mindenkiben felfelé törekvést, önálló gondolkodást, önálló eszmerendszert. Ez az ő gondjuk. Igaz ezen is kár füstölögni.
Az ítélkezés nem helyettesíti a tanitást, de ítélkezni is felesleges, meg tanításokat kiabálni is.
Ki tudja a Quo Vadis utólsó mondatát? És ki érti?
'Az én utam, és mindenkinek aki ennek a tervnek a részese, a Jó útja. (az, amit te is írtál, de testben, nem csak elméletben!!)'
Pauler Kedves, ennek a tervnek minden eloleny a reszese, ha tud rola, ha nem. S nem elmeletben, hanem a hus ver testben. A szavak, az elmeletek csak eszkozok, hogy 'kozlekedjunk' egymas fele mi tudatos lenyek az 'itt-es-most' -ban...
Az emberi szellem szamara a szuletes csupan egy gondolat 'ez a testem'... s a halal egy masik gondolat 'mar nincsen testem'... A foldi test egy engergiarendszer az elme pedig egy adatrendszer. Ezek a rendszerek jonnek mennek, de a szellem az örök, mely a tiszta csendbol szuletik. A szellem nyelvén pedig csak az tud megszolalni, aki felajanlotta onmagat, aki lemondott, s mindent megkapott. A tiszta szellem allapotaban az esz belso parbeszede veget er, mert az 'én', ami darabokra szabdalta, már megszunt letezni. Ez az az allapot, ahogy ujra egyseges onmagaddal egyesulsz, mint ujszulottkent is az voltal. Ebben az allapotban a kettossegre osztott vilag létjogosultsaga veget er, mert az ellentétek egybeolvadnak. Ez Isten latasmodja, hiszen o barmerre tekint, mindenutt onmagat latja.
A szellemi letallapotra valo megszuletes egy hatalmas dolog a foldi ember eleteben, es hihetetlen kriziseken kell atlábolnia hogy elerkezzen odaig. Ez az egyesules a vilagegyetemmel, eggye valas, ahol veget er minden kereses. Minden szellemet hordozo foldi leny ez fele halad. Athalad a szenvedes es fajdalom allomasain, hogy ujra visszaterhessen a szeretetbe, a szellem csodaállapotába. Csodaallapot, mert a kerdesek eltoroltetnek a felfedezes altal, hogy mindennek szellemi oka van, hogy minden apro ugy egyben a vilagegyetem esemenye.
A vilag belso fenyt hordoz, s az anyag a szellem megnyilvanulasa. A szellemi tudatallapot az isteni tudatossag allapota is, ahol a szellem felismeri onmagat nem csak mint teremtettnek, hanem teremtonek is. A kulombseg a teremto es teremtmeny kozott felolvad, a szellem tokeletes egyseget alkot minden mas szellemmel. Ez a visszateres az artatlansagba, mely egyben a tokeletes tudas es a bizalom allapota is.
===============================================
'Nehéz a szívem, mert olyan közel látlak ahhoz az Igazsághoz, amiről írtam, de Jézus nevét használva, tudom, hogy keresztútra kerültél.' ... errol szeretnem ha bovebben irnal nekem, kerlek irj...
szeretettel: Bab
"ugy vagy képes látni és elfogadni, ahogyan azok a maguk valoban vannak"
Szépség, öröm forrása! Kegyelemmel teli szív teheti ezt valóságossan!
"A Jó megtapasztalása nem josagoskodast, emberi erot meghalado onfelaldozasok megtételét jelenti, - mert ebbol van elég itt és most, de inkább ártó méreg a létezésben...- , hanem azt, hogy Te Magad Válj 'A Jó'-vá... Ha fel tudsz lepni erre a deszkára, akkor valoban a Terv teljes részévé válsz..."
Igen, igen, igen!
A terv arról szólt (és szól), hogy a Jó láthatóvá vált, megismerhető lett, emberi formát öltött, testé lett, közel jött. MEGTAPASZTALHATÓVÁ VÁLT!
Amikor a Jó megszünt létezni a rossz is vele együtt pusztult el. Így szünt meg az ítélet. Ártatlanná vált az, aki ezt elfogadta.
A Jó viszont nem maradt a nemlétben. Nem maradhatott ott, mert hatalmasabb az elmúlásnál. Minden ott maradt, ami nem belőle volt.
A következő sorokat le kell írnom, hogy lásd, én honnan ismerem a fent leírt Igazságot.
Az evangéliumból tudom. Ez jelentette ki Isten tervét a világgal kapcsolatosan a számomra. A Jóban benne lenni, és átadni magad neki, ez az élet egyetlen valós értelme. Ennek gyümölcsei pedig a terv kitalálóját dicsérik. Számomra nem a gyümölcsök gyártása izzadság és önsanyargatás által a cél. Célom a Jóban való megmaradás. Kapaszkodom bele, és Ő cselekszi meg rajtam keresztül amit gondol. Én rá tekintek és nem a gyümölcseimet mustrálgatom.
Az én utam, és mindenkinek aki ennek a tervnek a részese, a Jó útja. (az, amit te is írtál, de testben, nem csak elméletben!!)
A testet öltött Jót, Jézusban ismertem meg.
Benne ez a terv már egyszer a végére ért.
Nehéz a szívem, mert olyan közel látlak ahhoz az Igazsághoz, amiről írtam, de Jézus nevét használva, tudom, hogy keresztútra kerültél.
Imádkozom érted:
Péter
Alternative Kedves! Irásaidat elolvasva a Forumon arra jutottam, hogy szemelyedben egy hatalmas tudassal s kiveteles erzekenyseggel rendelkezo lény van kozottunk, aki átlépve a beavatasok kuszobeit, már legyozte árnyékszemélyisége mocsárlázait, és kristálytiszta szellemiségével a fény utján járónak mondhato.
De! Képzelj el egy tanitót, aki belép az osztályterembe, s sorba allitja a gyermekeket, s minden bevezetes nelkul sorba mindet elpüföli. Amikor pedig megkerdezik a gyermekek, hogy miert tortent ez, akkor a tanito ezt valaszolja: 'Mert buták vagytok!'
Ha neked van mondjuk harom gyermeked, nem vajon arra torekszel mint szulo, hogy mindegyik hasonlo nevelesben reszesuljon, mindegyik megkapja a lehetoseget, hogy a maximumot hozhassák ki magukbol...?
Ugyanez folyik a Teremtesben is, vannak akik alsobb osztalyba jarnak, de torekednek a Feny felé. S ez a torekves tiszteletet kell hogy kivaltson, nem iteletet... A Teremtés Törvénye szerint, (mely szivedbe kell hogy vésve legyen, s tudom hogy ott van)... mindenkor segits ahol tudsz, az itélkezés helyett!!!!
Szeretettel: Bab
'... Nem lesz rossz. Nem lesz jó. Nem lesz ítélet. Ez az ártatlanság állapota. '
Igy, pontosan igy van Pauler Kedves, ez egy olyan állapot, mely itéletmentes mivolta miatt rádruházza a tökéletes szabadságot. Megszünnek az ellentétpárokhoz való kötôdések, és a világ dolgait a tovabbiakban ugy vagy képes látni és elfogadni, ahogyan azok a maguk valoban vannak, nem ahogyan azt szeretnék látni az emberi érzelmek átfütött skáláján.
'Ártatlanságra vágyik a világ, de ezt addig nem kaphatja meg, amíg át nem éli, meg nem tapasztalja a Jót, és ennek megszünését. Ennek a tervnek vagyok részese. Ez a terv hozza el azt a valóságot, amiben érdemes létezni. A terv kezdete......, és nem én.'
A foldi vilag mi vagyunk emberek, inkabb ugy fogalmaznék, hogy artatlan szemleletet var el a teremtes a tudatossaggal rendelkezo emberi lénytôl, egy allapotba valo visszaterest, ahonnan szarmazik.
A Jó megtapasztalása nem josagoskodast, emberi erot meghalado onfelaldozasok megtételét jelenti, - mert ebbol van elég itt és most, de inkább ártó méreg a létezésben...- , hanem azt, hogy Te Magad Válj 'A Jó'-vá... Ha fel tudsz lepni erre a deszkára, akkor valoban a Terv teljes részévé válsz...
Koszonom Pauler, hogy megértetted a szavaimat, s még tul azon is!
Szeretettel: Bab
kedves babu!
Sajnos régen olvashattalak, és mivel a nyári szünet miatt a fórumból is hiényzik a valódi értők sokasága, hát elég siralmas a szinvonal. Vigasz az, hogy nem sikára szeptember, és talán az is, hogy írsz máskor is, hogy legyen miről gondolkodni. Ez az írásod megint rendkivül gondolatébresztő, és elgondolkodtató. Többször elolvastam, szerintem logikus és hibátlan eszmefuttatás a relativizmus, a szubjektiv idealizmus jegyében. Manapság azonban sem a dolgok relatív dolga, sem a szubjektív ideakizmus lelket melengető eszmeisége nem elfogadott sok ember számára. Amint látod itt is mindenki abszolut "igazságokat", abszolut rögeszméket irogat. Mindenki azt gondolja hogy a megfoghatatlan objektivitás jegyében kell nyilatkoznia, és senki nem tudja itt felfogni, hogy nem szégyen annak lenni ami vagyunk:szubjektumok, és ha szerencsénk van még idealisták is mindazon folyamatok ellenére, melyek a világban zajlanak.
A fórumoin mindenki a teljes "bizononyosság" birtokosának érzi magát, és ez olyan szánalmas. Egymásba kést mártanak, pedig legfőképpen a keresztyéni hithez tartózónak vallják magukat. Ebben a szerencsétlen konstellációban sem hagyhatom ki, hogy a sekélyes cinikusok, és értetlenek (akik meg nem értett irásokra vélnek reagálni) milyen szánalmasak. De tudom, ha nem ez lenne az emberiségnek megfelelő statisztikus átlag, nem fetrengne a világ tudatlanságban, meg nem értésben, és lelki, fizikai terrorban, gyilkolásban. A félismeretekre alapozott vélt tudásnál (a buta okoskodásnál) nincs semmi mi taszítóbb lenne. Bizony az emberek nem keresni és látni, és érezni akarnak, saját filózófiájuk megalkotása érdekében, hanem azzal vannak elfoglalva, hogy a rég kitalált és elavult elméleteken, tanokon, dogmákon rágódjanak és veszekedjenek. Sokaknak elég a létfenntartás gondja, és igazán nem meglepő, hogy számtalanszor elhangzik a fórumon, hogy aki saját elméleteiről ir, saját gondolataiból, tapasztalataiból indul ki, és sajátos következtetéseket von le, az bolond. Csak az szent ami írva vagyon...pfujjj.
Mert ugyan nem tudom, Kant miért tekintélyesebb mint egy mai ember aki ismeri Kantot, és még az utána következőket is valamint nyitott szemmel és legfőképpen nyitott szívvel él a világban.
Amit big4-nek az első szakaszban írsz, igaz és való. A garanciák a "biztos dolgok" az elmélkedés gyilkosai. Az emberek a félkész vagy kész konyhai termékekre vágynak. Azzal nem kell bajlódni, csak fel kell melegíteni és lehet zabálni.
Tényleg számtalanszor elhangzott a mikrokozmosz és kozmosz sajátos és egylényegűfelvetése, látod mégis figyelmeztetni kell őket "ne a világbanélj, hanem hagyd, hogy a világ éljen benned"...gyanítom hiába írodf le, mert nem értik.
Abban is igazad van, hogy a tudat oktalan dolgokkal való táplálása mennyire értelmetlen, mert megtelik az edényed, és nem tudsz venni a következő fogásból".
Az értelem megértése sok embernek legalább olyan nehéz lecke, mint elhordani a Gellért-hegyet.
És azért a vákuumért külön hálá
s vagyok, mert sokan itt azt gondolják a hit és a nemhit az érem két oldala, ami félelmetes tévedése az itt gyártott "elméleteknek"
A szocreál kihunyt a művészetekből, de termékei a "papir...(akárkik)" a "kétdomenziósok" itt vannak közöttünk.
Legyél ártatlan! Amikor megismered a JÓT, és átéled a halálát, létének megszünését, ártatlanná válsz. Nem lesz rossz. Nem lesz jó. Nem lesz ítélet. Ez az ártatlanság állapota. A Jót pedig nem kell "félteni", ha valóban Jó volt, életre kel.
Ártatlanságra vágyik a világ, de ezt addig nem kaphatja meg, amíg át nem éli, meg nem tapasztalja a Jót, és ennek megszünését. Ennek a tervnek vagyok részese. Ez a terv hozza el azt a valóságot, amiben érdemes létezni. A terv kezdete......, és nem én.
'Sírva könyörgöm, akkor hol, mikor beszélhetünk tényekről, igazságokról, definíciókról, biztos dolgokról...?'
Mindenhol Kedves Big4, és Sehol.A 'Tények' 'Igazságok', ember kreálta definiciók 's 'Biztos Dolgok' idôlegesek, a pillanat töredéke alatt veszitik el jelentôségüket és értelmüket. A 'Biztos Dolgok'-nak, (Garanciáknak) van egy furcsa tulajdonsága, hogy amiben legjobban kapaszkodsz, az huz a legmélyebb bizonytalanságba...
Ne a világban élj, hanem hagyd, hogy a világ éljen benned. S szánj arra idôt, hogy eltöprengj a felett, hogy 'miért' látsz valamit, s ne csak arrra, hogy 'mit' látsz...
A viták többségét a gondolkodás okozza. Amit meglátsz belsô világodban, mindazt megvalositod a kulso vilagodban is. Ne gondolkodj, hanem láss! Láss itéletek, cimkék, meghatározások (definiciok) nélkül! Mint egy gyermek, az ártatlanság lencséjén keresztül. S akkor a világ felragyog számodra, megmutatva a számodra még soha be nem barangolt uj oldalait is.
Az értelem nem bir cimkék, itéletek, megitélések nélkül mükodni. Legegyszerübb szavaink is itéletet hordoznak. Eltünt az emberi látásmódbol az ártatlanság. Legtöbbször a 'Tények', 'Igazságok' helyett már csak a 'Definiciókat' s a hozzákapcsolódó cimkéket, érzelmi kavarokat 'látjuk', érezzük.
A Hit-nek fel kell oldódnia, azonosulnia kell az ártatlan látás folyamatában, egy olyan látásban, amit nem határoz meg az, amit látni akarsz. öltsd magadra a tisztaság biborpalástját, s láss átizzitva a csodálat aranyrezgésein át... A szem életet adó. Láss ártatlanul, hogy életet adhass, hogy felismerd a létezés minden elemében a benne lélegzô szeretetet. S az egyetemes értelmet, mely benne él minden atomban.
Látni annyi, mint ébernek lenni az egyetemes értelem számára. Az emberek tôrként használják értelmüket, hogy kiméletlenül egymásba vághassanak vele. S ezt ésszerü racionalitásnak nevezik, pedig semmi más mint erôszak. Nyomásra ellenyomás, eroszakra ellenerôszak, mely saját farkába harapó kigyóvá terebélyesedik...
A létezés a szemlélettôl függ. Az ember a látó, a világ pedig a látnivaló, ahol nincsenek kezdetek és végek, ahol az idô is csak mennyiségekre bontott örökkévalóság, s a halál is csupán hiedelem...
Kedves Big4! A Hit és Nem Hit között van egy vákum, mint két hang között a szünet, a gyógyitó csönd. Kétségeid között ott a kételkedô, mogotte a gondolkodó, s az mogott a tiszta tudatosság, ami már gondolataid megszületése elôtt is ott volt. Ne csak azon töprengj, elfogadod e ezeket a gondolatokat vagy elutasitod. Merülj a mélybe, s dobd le magadrol a Hit és Hitetlenség felszines rétegeit. Csak 'ott', ezen a szinten fogod tudni, hogy a hallhatatlanság nem puszta eszme, hanem élô valóság...
Udvozlettel: Bab
Ám bizalom kétféle van, tudtommal. Az egyik, amikor még ok és alap nélkül, kvázi ránézésre, megérzésre (mondhatni vakon) bízom (reménykedem) valamiben/valakiben. A másik pedig amikor a bizalom tárgya már bizonyított, átment a vizsgán. A hit ugyebár az utóbbi nem lehet, hiszen bizonyíték és bizonyosság nincs, tehát akkor csak vak lehet, azaz önámítás, azaz nem vagyok őszinte magammal, hazudok önmagamnak…?
En egyfele bizalomrol tudok. Bar a forumon tobbrn is emlegettek masfajtat, hiaba kerdeztem utana. Az egyetlen fajta magyarazat amit kaptam folytonos ellenorzesrol, szemrajtatartasrol szolt, ami szerintem pont a bizalom ellentete.
A te leirasodban az "ami bizonyitott" szvsz nem uj tenyezo. A bizalmat megrenditheti egy olyan elmeny ami feloldhatatlan, es ellentmond valamifele varakozasnak. A tobbi dolog viszont mit szamit ebbol a szempontbol?
Bizonyitek termeszetesen nincs valamifele "tudomanyos" ertelemben, de szukseg sincs ra. Es miert lenne ez barmiben hazugsag? Bizonyitek az bizonyitek, a hit meg hit. Hazugsag az lenne, ha a kettot keverne valaki. [Most felreteve a "bizonyitek" kapcsan felmerulo problemakat, ha nagyon le akarnank asni ennek a melyere -- ott is kiderulne, hogy egy alapig le kellmenni, ami viszont axioma, amit meg hittel fogadunk el.... Hisz vegtelen dedukcio nincs, csak az axiomakra valo visszavazates!]
Ez jól hangzik, de a gyakorlat tudtommal azt mutatja, hogy sok ilyen „biztos és stabil” fundamentum omlott már össze az emberiség történetében.
Termeszetesen mind az anyagnak megvannak a korlatai, nagy erok hatasara a legkemenyebb dolog is osszeroppan. Es az emberrel sincs maskent -- mint az 1984-bol is megtudhatjuk, ha az elet nem lenne eleg.
Hogyan alapozhatunk valamire ami nem minden kétséget kizáróan, tökéletesen biztos???
Ha meggondolod, ebben a kerdesben nincs semmi mas valasztasod. Vagy definialnad a "biztos" fogalmat?
De ezzel eljutottunk egy erdekes pontra. Ugy tunik hogy a gyakorlatban egyes axiomak maskepp, vagy masoknak "termeszetesek". Egyes axiomarendszerekben tobben tudnak gondolkodni mint masokban. Es hetkoznapi ertelemben a 'hit' szot egeys ilyen rendszerekre hasznaljak, mig masokra nagyvonaluan eltekintenek tole.
Említettem a placebót, ami tudomásom szerint, immár tudományos ténynek számít, tehát hazudok valamit a betegnek vagy akár hazudtatok valamit saját magával önmagának és egyértelműen megfigyelhető az állapota javulása.
A placebo ketseges, hog jo pelda ide. A szervezet nem olyan mint az epulet, ahol csak az odaszallitott anyagok es a tenylegesen csinalt munka szamit. A szervezet el, es gyogyitja onmagat. A terapia csak ezt a folyamatot segiti. A placeboval vegzett terapia is terapia, es a hazugsag nem arrol szol, hogy nem kap terapiat, csak a hatoanyag jellegere esetleg. A megfigyelesek szerint barmilyen terapia, beleertve a hatoanyag nelkulit is javitja a gyogyulas eselyet (lehet hogy nem minden embernel). engem ez a megfigyeles nem lep meg, de ez lehet egyszeruen post-faktum erveles es szakmai artalom kovetkezmenye.
En ugy tudom hogy a pontos hatas nem ismert -- igy amit az onszuggessziorol irsz mero talalgatas. Sot, szvsz az esetek tobbsegeben nincs semmi aktiv dolog, es a fo szempont a nyugalom elerese, a gyogyulast gatlo tenyezok (szorongas, stressz) csokkenese.
A "szep vagyok" szubjektiv megiteles kerdese. Miert lenne hazugsag barmi amit magadrol gondolsz? Bar itt is szvsz az onterapia nem arrol szol hogy szep vagyok-e vagy sem, hanem arrol, hogy erdekel-e a szepsegem. Sulyra vonatkozoan ez jobban kijon. Ha valaki 70 kilo, akkor barmit gondol, annyi lesz, a merleg szepen mutatja. De az, hogy a 70 kilo az "iszonyuan dagadt vagyok" erzest hoz ki, vagy "70 kilo pont az idealis suly, hurra" vagy "ki nem szarja le" erzest hoz ki, mar sajat megiteles, megeles kerdese. Es az ongyogyulas fontos eleme itt mindenfele gagyi kulso standardokrol (Nok lapja, reklamok, baratnok) belatni, hogy marhasag.
Emellett van olyan hit, aminek van teremto ereje es hatasa. Enelkul nem lenne egy csomo minden, a Lanchidtol a deli sark felfedezesen at a repulisig vagy az urutazasig. ;-)
. Pl sokat mondogatom életem során, hogy „á én hülye vagyok ehhez is, meg ahhoz is”, „mindent elfelejtek, szita a fejem” stb, lassan, de biztosan valóra is válik és valóban egyre maflább leszek
Ez igy van, es ugyanez a hatas, ha masok mondogatjak folyton -- altalaban. Ezek a dolgok alapvetoen meghatarozzak az attitudot, kovetkezmenyesen a donteseidet, a cselekveseidet.
>Ha ez így van, meglehet, hogy elég annyi hogy valamit szajkózok, már abból is keletkezhet valamiféle hit?
Talan. Az nem vilagos, hogy a hit maga hogy kerul bele a dologba. Mert a hatas valoban a hit kovetkezmenye. Amig nem hiszel valamiben, tokmindegy hanyszor hallod. Ha kialakul a hit, akkor mindegy, hogy keveset vagy sokat hallottad.
>Mint írtam, egy fórumtársunk ajánlotta, hogy tegyek úgy mintha hinnék és hinni fogok.
Es valoban vannak, akikkel ez tortent. Fogtak egy rendszert, es "probaidore" elkezdtek kovetni, mondvan ha problemak lesznek belole, akkor majd abbahagyjak. Aztan egy ido utan eszrevettek, hogy a modszer kivalo gyumolcsoket terem, es semmi ok abbahagyni. Aztan eletuk reszeve valt.
Masok meg ugyanezzel indultak, es eletuk vegeig csak ugy tettek, mintha. Megint masok egy ido utan meguntak es feladtak a projectet. Ha valki tudja hogy min mulik az eredmeny, szoljon.
Ha a keresztenysegrol van szo, akkor az altalam hallott esetek nem templomba kezdtek jarni, hanem Jezus tanitasait kovettek. (Aki egy szot sem beszelt templomrol, es Isten tiszteletet egesz masban hatarozta meg, mint gyakori oltarhoz jarulasban.) [Pl. eloashatod Tomm hozzaszolasait. a 'Van Isten, vagy nincs Isten?' topikban a 65. errol szol. vagy a 'Keresztények és a Biblia' topikban]
Az oszinteseg nem latom hogy lenne itt akadaly. Marmint a Tomm altal leirt uton, ami nem onbecsapasrol szol.
A 'tegy ugy mintha hinnel' nem azt jelenti, hogy jatszd meg magad, hogy masok olyat lassanak rajtad. Hanem hoyg a cselekedeteid legyenek olyanok, mint amilyeneket egy hivo tenne ha a te eletedbe cseppenne.
Érzelemmentes hitről mondj valamit, hogy miképpen zajlik? Mi a hit akkor?
Ki mit mond rá? A hit bizalom lenne? Akkor mi a bizalom...., a hit? Én amit írtam a keresztények által oly jól ismert "páli"/?/ Zsidók. 11,1 megfogalmazást boncolgattam...., hogy meg állja e a helyét, avagy sem?
Mi a mozgatója a hitnek, tudod é? Mi által keletkezik , erősödik, avagy foszlik széjjel?
A hit nem skizofrénia, sem nem hazugság és igazság kérdése..., mert az egyfajta állapot..., ami nem mentes az érzelmektől...., az értelemtől és a gondolatoktól....
A hit irányítható , ha az egyén eléggé befolyásolható....
A hit uralja gazdáját egy kölői megfogalmazás...., de a hit fanatikussá teheti az embert és így tényleg uralkodhat gazdáján, mert birtokosa a hitnek!
"Mint írtam, egy fórumtársunk ajánlotta, hogy tegyek úgy mintha hinnék és hinni fogok. Eszerint elég volna, ha lemennék egy templomba és megjátszanám (hazudnám), mind kifelé, mind befelé a hitet és előbb-utóbb megjönne? Aranyviki szerint igen. Én pedig nem tudom, de tartok tőle, hogy nem volnék őszinte önmagamhoz…"
Ez nagyon hülye tanács, akármilyen jószándékból is született. Ez csak képmutatásra jó, annak aki hitét díszes ruhaként kívánja hordani. Egyáltalán minek a templom? Az a placebo, mert úgy látszik sokaknak anélkül nem megy:) Persze a templomokat is lehet jól "használni". Azt kell mondjam, hogy akármennyire is erőlködik valaki, nem fog hinni. Ez így még nem sikerült senkinek, én egyetlen példát sem láttam rá. Az igaz hit tapasztalatból jön. Ugyanígy a bizalom. Ha őszintén meggondolod, nem igazán van olyan, hogy csak úgy megbízol valakiben, annak mindíg oka van. A naívság az más tészta...
Visszatérve tehát az állítólagos hit állítólagos teremtő erejére. Említettem a placebót, ami tudomásom szerint, immár tudományos ténynek számít, tehát hazudok valamit a betegnek vagy akár hazudtatok valamit saját magával önmagának és egyértelműen megfigyelhető az állapota javulása. Ezt a módszert – ha jól tudom - önszuggesztiónak is nevezik, amit különféle meditációs technikákban pl. az Agykontrolban is ugyebár előszeretettel alkalmazzák. Fogékony, ellazult (alfa stb) állapotban, valami vágyott dolgot vizionálunk. Ha kövérek vagyunk elképzeljük magunkat soványként. Ez addig nem is hazugság, amíg a jövőre vonatkozik, tehát „sovány leszek!”, „szép leszek!”, de amikor ugyanezt átültetjük a jelenbe, akkor hazudunk (nem?), hiszen tudjuk, hogy hiába mondogatom, hogy „szép vagyok”, „szép vagyok”, ha tudom, hogy nem igaz. Vagy mégsem hiába? Állítólag van egy pszichés reflexrendszerünk, egy afféle „valóra váltó gépünk”, amit reaktív elmének is neveznek. Ő lenne a hit erejének titka? Ha valamit, mindegy hogy igaz vagy sem (tehát lehet neki hazudni!) sokat mondogatok vagy gondolok, akkor ez valahogy reagál. Pl sokat mondogatom életem során, hogy „á én hülye vagyok ehhez is, meg ahhoz is”, „mindent elfelejtek, szita a fejem” stb, lassan, de biztosan valóra is válik és valóban egyre maflább leszek. Ha ez így van, meglehet, hogy elég annyi hogy valamit szajkózok, már abból is keletkezhet valamiféle hit?
Mint írtam, egy fórumtársunk ajánlotta, hogy tegyek úgy mintha hinnék és hinni fogok. Eszerint elég volna, ha lemennék egy templomba és megjátszanám (hazudnám), mind kifelé, mind befelé a hitet és előbb-utóbb megjönne? Aranyviki szerint igen. Én pedig nem tudom, de tartok tőle, hogy nem volnék őszinte önmagamhoz…
„A "hit" a vallasos ertelemben nem a "bizonytalan tudas" hanem a "bizalom" testvere.”
Legyen! Ám bizalom kétféle van, tudtommal. Az egyik, amikor még ok és alap nélkül, kvázi ránézésre, megérzésre (mondhatni vakon) bízom (reménykedem) valamiben/valakiben. A másik pedig amikor a bizalom tárgya már bizonyított, átment a vizsgán. A hit ugyebár az utóbbi nem lehet, hiszen bizonyíték és bizonyosság nincs, tehát akkor csak vak lehet, azaz önámítás, azaz nem vagyok őszinte magammal, hazudok önmagamnak…?
”A hit maga a fundamentum. Nem ezt kell valamire epiteni [nem is lehet], ellenkezoleg, erre epiti az ember az eletet.
Mar persze akinek van hite.”
Ez jól hangzik, de a gyakorlat tudtommal azt mutatja, hogy sok ilyen „biztos és stabil” fundamentum omlott már össze az emberiség történetében. Hogyan alapozhatunk valamire ami nem minden kétséget kizáróan, tökéletesen biztos???
„Jut eszembe egy regi kerdes, hogy ahhoz hogy valaki hittel rendelkezzen kell-e valami kepesseg.”
Jó kérdés. Nem tudom. Szerintem e képesség – már ha létezik – mindenkiben jelen kell legyen valamelyest.
„Sok ember van, aki kuszkodik, szeretne hinni, de nem jon ossze neki. Ez mitol van? Sot, ugyanezt a kerdest fel lehet tenni a hetkoznapi bizalomra is. Pl parkapcsolatokban. Amelyek alapja szinten a bizalom. Kellene hogy legyen. Es jo reszukben ehelyett a feltekenyseg uralkodik, es ha elbeszelgetek az erintett emberekekl, olyanok derulnek ki, hogy a "bizalom" az o fejukben mar fogalom sizntjen sem letezik, a helyen ellenorzes, allando felugyelet, szemrajtatartas szerepel. „
Tán azért, mert eljutottunk arra a „fejlettségi szintre”, hogy magunkévá tettük a „semmi sem biztos” alapfilozófiát, köszönhetően a tudománynak és az információáramlásnak. Ez valameddig hasznos is, hiszen óvatossá, körültekintővé tesz bennünket, de egy ponton ha túllép – és sajnos úgy tűnik, többnyire túllép, akkor visszájára fordul és frusztrál, depresszál…
”Es tovabbi kapcsolodo kerdes, hogy _felteve_ hogy egyes emberek tenyleg keptelenek bizalomra es/vagy hitre (mint
ahogy vannak szinvak, botfulu, stb emberek), ok kepesek lehetnek-e megerteni ezek termeszetet, es az ilyennel rendelkezo embereket? Vagy ez egy orok szakadek, melynek letezeset tudomasul kell venni.”
Képesség a hitre vagy annak hiánya? A kettő közül valamelyik biztosan gyógyítható… ;)
„A hit nem más, mint remény egy olyan dolog után, amiben nem születtünk bele, nem részeleme az életünknek..., avagy csak volt..... A hit egyfajta illúzió...., mélyről fakadó vágyakozás....,”
Nem értek egyet, ha pusztán remény és vágyakozás volna (most a tiszta igaz hitre gondolok, már ha létezik egyáltalán), akkor kevés volna „hegyek megmozgatására”.
Két azonos képességű sportoló közül vajon melyiknek nagyobb az esélye megnyerni a versenyt? Aki reméli és vágyik a győzelemre vagy aki hiszi, mitöbb biztosan tudja, hogy meg fogja nyerni..?
„A hit nem a reális tudásra épül, sem nem a józan észre..., hanem egy pszihikai tényezőre...., ami befolyásolja a döntéseinket..., érzelmeinket és tetteink ok-okozati összefüggéseit......”
No ez már érdekesebb. Tehát netán valami furcsa, rejtett, ismeretlen dolog az emberi pszichében, ami képes arra, hogy tökéletesen meggyőzze az illetőt valójában bizonytalan, alaptalan dolgokról? Lehet, hogy nem is mi hazudunk magunknak, hanem ez a valami hazudik nekünk a elménk mélyéről? Ha így van akkor ki-mi az? Mi magunk? Személyiségünk egy része vagy valmi külső megszálló? Lehet, hogy a hit akkor tulajdonképpen nem is hazugság, hanem skizofrénia…? ;)
„A hit a misztikumokról szól..., "lelki-szellemi" megygyőződésről, ami különleges "képpességek" birtokosává avatja alanyát.....”
Hmm… Háát iiigen. Hallani olyan kisérletekről, hogy hazudunk valamit valakinek, és az meg jól elhiszi azt, de úgy, hogy megfigyelhető (akár mérhető) fiziológiai reakciókkal válaszol. Ha jól tévedek, a placebó, az valami ilyesmi.
”A hit uralja a gatdáját....., a hitet meg a lelkiismeret, a bűntudat és a félelem hajtja!”
Öööö…most már annyi mindent olvastam a hitről, hogy végképp nem tudom pontosan mit is jelent ez a szó, illetve hogy hány egymástól különböző dologra használjuk…
„Lehet, hogy a hit nem is az, aminek látszik, avagy értelmezik? Mikor melyik oldalát mutatjuk úgy váltja a színeit?”
Hát bizony szerintem nagyon is lehet…!
”Hány féle hit is van, avagy csak egyféle az?”
Igen igen! Ezt kérdezem folyton én is!
Meglehet, hogy amit ki szeretnénk fejezni e szóval igazán, azaz az igazi hit vagy igaz hit, csak egyféle van, de az egy olyan meghökkentő, ritka és képtelen dolog, hogy kényelmesebb inkább elvesznünk a különféle hit-fogalmak labiritnusában.
„A keresztények is abban hisznek, hogy a bűneiik megbocsájtatnak...... „
Úgy tudják vagy abban hisznek? Mi a különbség? Ha valaki azt mondja „tudom, hogy van Isten”, az vajon hit vagy nem?
”Az emberben természetes módon van jelen a hit érzékelése és sok minden hat rá, vagyis befolyásolható az!”
Tehát meglehet, hogy a gondolkodás képességével egyúttal a hit képességével is megáldott vagy megvert minket a sorsunk? Befolyásolható, tehát manipulálható? Megvezethető hazugságokkal, melyet akár önmagunk is beadhatunk saját magunknak…?
”Nos a hit az nem kultusz, hanem az ember egyik tulajdonsága ami az érzelmi életének része!”
Érzelmi élet? Tehát a hit inkább érzelem volna, mint intellektuális jelenség? Nem lehet, hogy összetettebb? Nekem úgy tűnik, hogy nem csak érzelmi ráhatással, hanem logikus (vagy annak tűnő) érveléssel is lehet befolyásolni…
"Igen és ez szerintem kőkeményen korrupció ugyanis szerintem ez a bizonyos valahol, az a pont, amikor feladjuk és elütjük egy kis csalással, önámítással, tehát hazugsággal a dolgot"
Ez még nem feltétlenül hazugság, hiszen az emberek a legritkább esetben azért hagyják abba a "felfejtést", mert megbizonyosodva észreveszik, hogy valami kellemetlen van a fonál végén és ezért ijedten visszakoznak és görcsösen felejtenek, hanem mert nem jutnak eredményre, és úgy érzik, nem lesz elég idejük a gombolyításra, ezért inkább más elfoglaltság után néznek és megelégednek a részeredménnyel.
"De vajon kizárólag, vagy van egy harmadik lehetőség is?"
Mittomén. :] Mi a javaslatod?
"Nos ezt én – talán kissé merészen – kiterjeszteném a világ minden létezőnek és megtapasztaltnak kikiáltott dolgára, azaz a nagy büdös valóságra... ;)"
Az általánosan elfogadott, vagyis a legtöbb ember által megfelelő bizonyítékként értékelt módszerekkel azért elég sok mindent lehet bizonyítani. Például a "ne ugorj le a háztetőről, mert palacsintává lapulsz a gravitáció miatt" elég jó indok, ráadásul bárki kipróbálhatja és tetszése szerint kísérletezhet vele: érezni fogja a gravitáció jelenlétét. A kísértetek észlelésével kapcsolatban nem tudok ennyire bevált és hozzáférhető bizonyítási módszerről.
"Tehát szerintünk minden bizonyíték, bizonyság, igazság és tudás nem lehet objektív, hanem mindig egy szubjektív, személyes és főleg elfogadható, stabil alaptól mentes döntés eredménye, másszóval: nem létezik!"
Már miért ne létezne? A szolipszizmus érdekes világnézet, de nem látom hasznát.
"Ennek ellenére a legtöbben mégis fennhangon, gőgös sértettséggel (az esetleges megkérdőjelezők miatt) hangoztatjuk abszolút "igazságainkat", biztosságokat és nyilvánvalóságokat..."
Így van, sok a hülye. De ettől még maga a hit nem korrupt koncepció, legfeljebb ritka belőle a tiszta.
"Nem tudhatom, honnan tudhatnám hogy melyik verzió az igaz."
Nekem az az érzésem (és csak tippelek az eddigi tapasztalataim alapján), hogy egy körülbelüli irányba azért mindenki determinált, de csak úgy, ahogy egy ember valamelyik rasszhoz tartozik -- és ugyebár Michael Jackson óta tudjuk, hogy egy szegény néger kisfiúból gazdag fehér ...izé is válhat. :] Ritka kivételtől eltekintve tehát szerintem a hit természetének "átlagiránya" nemigen változik, de kisebb-nagyobb kilengések előfordulhatnak.
"Természetesen nem gondolom, hogy mindenki így van ezzel, csak az a gondom, hogy honnan tudhatnám meg, hogy ki az aki nem, hiszen ha elég ügyesen ásta el, akkor akár százezer százalékig, halálosan (sokan haltak és halnak is meg ilyesmikért ugyebár) is biztos lehet a dolgában, holott valójában valahol a mélyben ott lappang az a bizonyos (legalábbis általam feltételezett) rés a pajzson…"
Attól félek, erre nemigen találsz receptet. Próba -- cseresznye, egyéne válogatja. Sőt, talán egyéni és aktuális kedély- és elmeállapota.
"Ám halottam olyanról is, hogy ha egy dologban minél többen hisznek, annál inkább (legalábbis azok számára) valóra válik (és itt elértünk a hit állítólagos teremtő erejéről"
Ez simán elképzelhető. Ha sokan tolnak valamit egy bizonyos irányba, a másik oldalon tologatóknak lényegesen nehezebb dolguk lesz, már ha egyáltalán lesz még esélyük kifejteni a saját akaratukat. Ha éppen úgy tartja kedvünk és elfogadjuk az "idelent minden olyan, mint odafent" elvét, akkor ez akár a valóságra is igaz lehet, amit ez esetben a kollektív hit formál, és azért van gravitáció, mert azt hisszük, hogy van gravitáció. A "Mage: The Ascension" című remek kis szerepjáték is erre épült. Ott a mágusoknak az "alvók", az átlagemberek valóságformáló hitének erejével kellett felvenniük a harcot, és úgy tudtak csak varázsolni, ha természetes eseménynek álcázták a tevékenységüket -- ellenkező esetben jól megjárták, mert "a valóság visszaharapott".
"Akkor egy ilyen embernek azt mondok amit, akarok és mindent el fog hinni nekem?"
Ha elég hihetően mondod, ráadásul olyasmit mondasz, amit ő maga is igaznak vél, miért ne hinné el? Van, akit motivál, ha látja, hogy kezd kialakulni körülötte egy csapat.
"Mondhatjuk akkor, hogy a hit tulajdonképpen spontán emberi szeszély? És amikor egy szeszélyt kikiáltunk a világ legkomolyabb és legfontosabb dolgának, az abszolút igazságának, az hazugság."
:] Nem, úgy vélem, nem hazugság, mert nem ismerjük az igazságot, és még az sem biztos, hogy az esetleges igazság nem éppen a hitből keletkezik. :]
”Viszonylag régóta olvasgatom, a fórumot, ahhoz hogy kialakuhatott bennem egy kép, ami erről a nagyfokú kényszeres tevékenységről szól, ami itt folyik.
Egyfelől befejezettlen topikok, és kitárgyalatlan felvetések, másfelől valami kényszer, hogy újabb és újabb topikokat nyissatok, a legnagyobb képtelenségekről.”
Jó helyen jársz, hiszen szerintem a témához szorosan kapcsolódik a szubjektív, saját, relatív „igazságok” (talán éppen a hitek?) a többiekre való ráerőltetésének témája...
Nos tisztelem és elfogadom, hogy te így gondolod, urambocsá hiszed, ám ezzel együtt nem gondolom, hogy az objektivitáshoz túl sok köze lenne, maximum annyi mint bárki más véleményének, beleértve a saját magamét is…
Meglehet, hogy nem a legszerencsésebb megfogalmazás az, hogy hazugság. Többen írták már itt és a sok helyen a fórumon, hogy önámítás. Azt gondolom tán ez a szó is alkalmas lenne, azonban mi is az önámítás? Ámítás! Azaz? Hazugság!
De végül is nincs jelentősége szerintem, kár leragadni a szavakon.
”A hazugság valami szubjektiv de egészen konkrét dolgot takar, melynek másik oldala az igazság. „
Kösz a komoly és bölcs definíciót. Nem szeretnék belemenni, már csak azért is mert dilettáns vagyok, aki csupán csapongó gondolatait kisérli meg kultúráltan igyekezve megosztani és megvitatni másokkal. Annyit ehhez részemről, hogy szerintem az igazság ellentéte nem a hazugság, hanem a valótlanság, tehát ami valóban nem igaz. Csak éppen, ha őszinték kívánunk lenni önmagunkhoz, akkor szerintem be érdemes látnunk, hogy nem tudhatjuk egészen bizonyosan hogy melyik-melyik…
Innen kezdve csupán szubjektív és vélt igazságokról beszélhetünk. Ám amiben bizonytalanok vagyunk, nincs róla bizonyítékunk bizonyságunk és mégis biztosnak kiáltjuk ki az szerintem hazugság, még akkor is, ha esetleg valójában igaz.
A köznapi vallásra és hit világára lefordítva, ha én nem vagyok abban tökéletesen biztos, hogy Jézus az és Isten az, aminek vallom és hinni vélem, de mégis azt állítom, hogy biztosan hiszem, akkor hazudok, akkor is ha Jézus és Isten történetesen valóban azok, aminek mondom őket…
Hú, brrrr…. remélem követhető voltam. :)
”A hit azonban nem egy gyakorlati dolog. És fel nem foghatom, hogy ezen a skálán miért lenne mérhető, vagy a hitnek milyen jellemzője mérhető ily módon.”
Gyakorlat-elméleti? Hmm... Én sem fogom fel egészen miről te írkálsz, de nyilvánvalóan az én fogyatékosságom. ;) Kérlek Bölcsként légy türelmes és elnéző egy magamfajta tudatlannal!
”A hazugság-igazság fogalompár egy szubjektív tudati tényező. A hit azonban nem a tudat terméke. A hit a tudattalan legmélyén rejtőző csíra, mely tudatunktól függetlenül kibomlik, vagy sem. Ha megnyilatkozik, többnyire a tudatunkkal konfrontálódik.”
Már csak azt kellene egészen pontosan tudnunk, hogy mi az a tudat, mi a tudattalan, sőt azt is hogy mi a hit. Léteznek egyáltalán, függetlenek-e egymástól vagy egymás részei vagy valami más. Félek ezekre csupán elméletek, hipotézisek állnak rendelkezésünkre...
Sírva könyörgöm, akkor hol, mikor beszélhetünk tényekről, igazságokról, definíciókról, biztos dolgokról...?
„Vannak aki kényelmi okokból a hit iránti igényük beteljesitését elvetik, és a tudattalan ilyen irányú megnyilvánulásait elfojtják, vagy megtagadják.”
Meglehet és ezzel együtt szerintem vannak azok is, akik pedig szintén kényelmi okokból behazudják önmaguknak a hitet és e hazugság tényét fojtják el magukban, így tesznek szert egy alaptalan alapra...
„A hit szuverén.”
„a hit egyetemleges, eredete egy forrás, a hit forrása, mint ahogy a viz sem fakadhat, a köbányában, hanem ha csakis forrásból. „
„Mivel pedig erős lelki és szellemi vonatkoztatásokat követel, az ember pszichéjében vert gyökeret, majd a legméllyebb tudattalan legerősebb tényezőjévé vált.”
„A kérdés az, a tudattalan feltörekvő hittartamának kinyitjuk-e útjában a kapukat, vagy sem.”
„A hit minden, mentálisan egészséges ember tartozéka.”
„Ha a hit illuzió lenne, nem hit lenne a neve. Mivel azonban meg vannak szavakban is különböztetve valószinüleg nem szinonimái sem egymásnak.”
„A hitnek semmi köze a lelkiismerethez, a büntudathoz, a félelemhez. Sokkal inkább a hűséghez, az
elkötelezettséghez, az állhatatossághoz és az egy elvüséghez...de még a szeretethez is.”
„Ahit célja semmi más mint a legmélyebb tudattalan tartalom ami az ezredévek során az ember pszichéjében
kialakulhatott, maga az emberi mivolt egyik alapvetése „
„A hit nem egy gyüjtő fogalom, hanem egy fogalom. A gyüjtőfogalom a vallás. A szakrális tanok rendszere.
A hit szükséges és alapvető, a moralitás, és etika tekintetében.Ahhoz szükséges, hogy ilyen tartalmú életet
élhessünk.”
„Az észnek meg van az a képessége, hogy a hitet megértse. Nem csak hinni kell, hanem érteni belátni igazolni is kell a hit igazságait, hogy érvényeesülhessen a hit és tudás, a pszisztis és gnózis egysége. Petrus Lombardusra hivatkoznék: a hit igazságai az ész iagzságaival egyesülve, összeolvasztják az érzelmi és intellektuális funkciókat.”
…és végére eljutsz oda (ha jól értem) hogy a hit tulajdonképpen nem más, mint kultusz, ebből következően alkotó erő (egyébként ez utóbbi egy érdekes elmélet, mellyel még kívánok foglalkozni, mint már írtam)… Ajjajajj.
Természetesen nem zárom ki azt, hogy e brilliáns definícó-gyűjtemény mind így van, de ehhez kisértetiesen hasonló, számomra közhelyektől és frázisoktól hemzsegő – megbocsáss de – rizsát, sokat olvastam már ezoterikusnak kikiáltott Édesvíz és egyéb nyúédzses „tudományos” remekművekben… Bocs, meglehet, hogy az én hibám, de számomra ezeknek se füle se farka, nesze semmi fogd meg jól, nem tudok mint kezdeni vele.
” Ami itt folyik, az aggyaskodás.”
Így lehet. Ám mivel arra kárhoztattunk, hogy agyunk legyen és azzal kénytelenek vagyunk gondolkodni, kérlek bocsásd meg ezt nekünk!
„Az pedig nem hajlandó szembenézni egy ilyen elvont fogalom, megfelelő kezelésének kihivásaival.”
Megfelelő kezelés? Hmm… Úgy látom, keményen kerülgetjük a szubjektivitás forró kásáját barátom. Ugyan mi az, hogy megfelelő? Kinek megfelelő? Neked? Nekem? Másoknak? Bahh. Hagyjuk el már ezt szerintem!
”Mert dialektikus. mert szintetizáló, mert konszenzus kereső.”
És ezek számodra elvetendő dolgok? Értem. Akkor viszont miért írsz fórumra, hiszen az egésznek valahol ez a lényege itt. Vagy tévedek?
”Hogy ezen vitatkoztok, az annak a következménye, hogy manapság nagyitóval kell keresni a mentálisan egészséges emberpéldányokat.”
Iiiigen-iiiigen. És természetesen te ezen kevesek közé tartozol. Irigykedünk nagyon és csodálunk érte...
8-/
”Bolond ember az aki a gyakorlati életét, a hit büvöletében éli, valószinüleg éhenhal...amit meg is érdemel.”
Véletlenül nem inkább segítségre van szüksége?
Sajnos nagyon nehéz megfogalmazni azt a dillemmá(mat), amit szeretnék itt megvitatni...
Régóta szajkózom, hogy eleve a hit szó, több fogalmat takar. Talán megint az a baj hogy olyasmit akarunk szavakkal tisztázni, amire a szavak nem alkalmasak...
"Persze hogy az. Sarkítunk, hogy kiugrasszuk a tapsifülest a bukszusból.
Ám a sarkítás gyakran lehet frappáns és lényegremutató, mégha egyszerűsít, álatalánosít és felületes is...
Nem?"
najó. lássuk csak.
"minden hit".
ott van a sarkítás, hogy egybemossák pl. az istenhitet azzal, hogy mondjuk elhiszem anyámnak, hogy találkozott egy barátnőjével. mert valóban: az is egy olyan sztori, amit vagy elhiszek, vagy nem. akkor máris nevezzük ezt hitnek?
"minden hit".
Mr. Spock példálózott azzal, hogy amikor felkelünk az ágyból, hinnünk kell abban, hogy a lábunkat szilárd padlóra tesszük, és nem a semmibe zuhanunk le.
hát ez az. már párszor megingott e hitem is, mégsem zuhantam le.
tapasztalataim azt mutatják, a világ a hitünktől teljesen függetlenül működik.
és tapasztalataim azt mutatják, hogy ugyanez a tapasztalata minden olyan embernek, aki a világban nyitott szemmel és ésszel jár, és nem a szobája sarkában szövi a "zseniális" leméleteit arról, hogym inden csak hit, a világot csak mi teremtjük a képzelgéseinkkel.
hogy eme tapasztalatok is csak hit kérdései? nos, nem kell elhinni. nem számít, elhiszitek-e, vagy sem.
Szerintem a tudás sem más mint a meggyőződésünk helyességébe vetett hit.
Ebből kiindulva és néhány asszociációs lépcsőt kihagyva el lehet jutni oda, hogy a HIT=/=HAZUGSÁG, de a HAZUGSÁG=HIT.
(Az első "megállapítást" ha ledózerolnátok megköszönném. Nem vagyok hitbarát ugyanis, de ennek tükrében a "nem hiszek semmiben" paradoxonná avanzsál.)
