Alapinformációk elérhetők a Kinizsi Százas hivatalos honlapjáról: www.kinizsi.org. További információ: bakancsos-szurikata.hu/kinizsi/ - Az eddigi Kinizsik áttekintő táblázata A következő, 42. Kinizsi időpontja 2024. május 25. (szombat).
Kivéve a kiszállási lehetőségeket, de térképen annak is utána lehet nézni. Az első felében viszonylag sűrűn lehet abbahagyni, Mogyorósbánya után már elég ciki lehet (azt nem próbáltam:))). Főleg, mert akkor már éjszaka van, és ki kell húzni valahogy az első buszig.
Ott van a hivatalos honlapon.
Fishtax, ha még nem derült volna számodra ki - azt a lapot én csinálom, itt se írnék neked mást!
És most már az idei túra adatai vannak fent.
Három értelmes feladási hely van: Dorog, ha kiderül, hogy nagyon elszámítottad magad.
De néhány 50-es, 60-as túrával a lábadban ez nem valószínű.
Mogyorósbánya, ha a fele után úgy érzed - még egyszer ennyi már nem menne.
Koldusszállás, ha kifutsz az időből, és már nagyon nem bírod a végét.
Ezen kívül úri stílusban (Westel 450+sofőr) lehet még néhányat gyártani, de az valahogy nem sportszerű. Meg az első félben van is még néhany normális - Kesztölc, Csolnok, Tokod, Tokodi pincék - de ezekre csak ritka esetekben kerül sor.
Mogyorósbánya utan hosszú erdő. Aki Pusztamaróton fuj ki, és levánszorog Héregre a hajnali buszhoz, az megérdemli a sorsát - már Mogyorósbányán éreznie kellet volna, hogy ez nem fog menni.
Bányahegyen van egy sátor, ahova felvisszük a korábbi évek talált tárgyaiból azokat a ruhaneműket, amelyekért nem jelentkezett a gazdájuk - ott át lehet vacogni egy éjszakát, és hajnalban lesántikálni Tardosbányára vagy Héregre az első buszhoz. Vagy megfűzni valamelyik autós kisérőt, hogy vigyen le egy értelmes helyre.
Peskő-nyeregben csak ez az utóbbi lehetőség van.
Koldusszálláson aki a feladáson gondolkodik, annak már hajnalodik. Néhany száz méter flaszteron, és Tarjánból jönnek a buszok (persze nem olyan sűrűn, mint délután négykor a Rákóczi-úton, de azért ebédelni már nem ott fogsz. Talán reggelizni se.)
Aztán megint hosszú erdő/mező/aszfalt/zúzottkő. Ugyan a fenti busz útját keresztezed, de ha 80-nál továbbmentél, akkor 83-nál se fogod feladni. És 3 km-el a cél előtt már akkor is továbbmész, ha belegebedsz, és záróra után érsz csak be, mert úgy érzed, ennyivel tartozol magadnak, és az addigi szenvedéseidnek.
Bocs, hogy Gödény helyett belekotyogok, de a honlapon tuti jól fent van minden lényeges info, az ellenőrző pontok helyét is beleértve. Az utolsó értelmes kiszállóhely Mogyorósbánya. A túrafüzetben szokott lenni busz-vonat menetrendi kivonat.
Nekem mániám a menetrendkészítés a Százashoz, úgyhogy íme egy résztávos bontás, a honlap adatai alapján.
Sziasztok!
Gödény,
ha már ennyire képben vagy, le tudnád nekem bontani a távot résztávokra, mondjuk olyan felosztásban, ahogy a hivatalos honlapon is fel van sorolva az útirány? Szeretném tudni, melyik pont hány kilométernél van, hogy hol tudom feladni a túrát anélkül, hogy bentragadnék egy erdő közepén! :-)
Vegyes a kép. Van olyan teljesítménytúra-rendező, aki be se rakatta a túráját az idei naptárba, mondván: ahányan megtudják innen-onnan, hogy van (főleg régi résztvevők), azokat még el tudja látni, de a létszám növekedésére nincs felkészülve. A Téli Mátra túra hasonló okból szűnt meg: azt írják a Hanák Kolos honlapján, hogy a nagy létszámot már nem tudják ellátni az általuk kívánatosnak tartott színvonalon.
Van ugyanakkor sok olyan rendezvény is, aki szeretné, ha népszerűbb lenne. Persze ez nemcsak a rendezőkön, a színvonalon múlik - vannak tájak, amelyek nem annyira vonzóak.
Mi nem "hajtunk" a tömegre, csak elviseljük azt. Nem növeljük csak azért az ellátás, a frissítő pontok számát, hogy népszerűbbek legyünk. Maradtunk a kezdeti, 20 éve lefektetett elveinknél. De ahogy növekedett a résztvevők száma az 1981-es 190-ről 1000 fölé is, megpróbáltunk vele együtt növekedni - nagyobb befogadóképességű épületet keresni a célnak, nagyobb konyhával mögé, erősebb gázlángot a teafőzéshez, több pontőrt és bélyegzőt a táv elejére, kézírás helyett nyomtatót az oklevél kiállításhoz, folyamatos indítást a tömegrajt helyett. Akinek így tetszik a Százas, örömmel látjuk. Aki csak morog a célban, annak - lehetőleg udvariasan - de megmondjuk: azt nyújtjuk, amit a kiírásban megígértünk; akinek az kevés, nem tetszik, ne vegyen részt. 4-5 éve még volt több ilyen morgás, hogy máshol van ez is, meg az is, kevesebbért. Aztán az utóbbi években csend lett. Úgy látszik, elterjedt, hogy ez egy ilyen rendezvény (mert a szájpropaganda/pletyka/élménybeszámoló hatásosabb minden írásműnél, honlapnál), és az jön, akinek így megfelel.
> Úgy gondolom az volna jó, ha a szervezők nem ingyen,
> csak a szép szóért és szenvedélyből csinálnák.
Ha állam bácsi hajlandó lenne a sport támogatására szánt kalapjából fizetni valamit, nem hárítanánk el (megszállottak vagyunk, de hülyék nem :-). Ha szponzori felajánlásokból, hirdetési díjakból marad valami aprópénz az egyesületnél, és abból mondjuk felszerelést lehet venni, már jobban jártak az érintettek, mintha adót, TB-t fizetne a rendezvény a személyi kifizetések után. De a résztvevőktől beszedni erre a pénzt - ehhez valahogy nem fűlik a fogunk.
Tudod, elmegyünk mi más teljesítménytúrákra is, részt venni. És ott visszakapunk valamennyit abból a munkából, amit befektettünk a Kinizsi Százasba.
>Tényleg nem lenne jó ennyire pénzesíteni a teljesítménytúrákat.
Szerintem nem erről van szó. Nyilván ha valaki valamihez nem ért, ha megfizetik sem lesz okosabb.
Ám ! Úgy gondolom az volna jó, ha a szervezők nem ingyen, csak a szép szóért és szenvedélyből csinálnák. Mert akkor előbb utóbb már alig lesznek és ez akaratlanul a színvonal rovására menne. Nem szégyen pénzt kérni kemény munkáért. Jelzem a teljesítménytúrázásból soha nem lesz nagy üzlet.
Szponzor pedig kell, mert nélkülük még vizet is nehéz adni. Meg lehet azt úgy csinálni, hogy ne legyen undorító.
A tanarakról pedig annyit, hogy alig van valami kevés idejük...
Egyébként cél egyáltalán a tömeg ???
Passz. Valószínűleg marad - nem elvtárs-, hanem úrvédelmi szempontok miatt. Mármint dolláros/márkás/schillinges vadász urak miatt. Koldusszállás ugyanis egy vadászház, ahol nyugati vadász urakat fogadnak - őket fogadták már 15-20 éve is - és nem hiszem, hogy az erdészetnek érdekében állna turista utat engedélyeznie a vadászterületére. De majd, talán egyszer erre is rakérdezünk. De az az út a Vértestolnai műúttól Koldusszállásig messze nem annyira rossz, mint jónéhány aszfaltos szakasz az Országos Kéken (mint például Nagyegyháza volt) - először azokat kellene gatyába rázni, ahol a főútvonalon megy a jelzés.
De ha már kőbordákról van szó, olvastam a szakorodalomban, hogy réges-régen, amikor még a Százas sem létezett, a Pes-kő tetején (kellemes ördögszántáson) ment a kék, és vadvédelmi (vadászat- és elvtársvédelmi?) okokból vitták le az oldalába. Visszakerül esetleg a jövőben, vagy a fenti, esetleg természetvédelmi okokból marad, ahol van? Egyáltalán, a Pes-kő tetejére fel szabad menni, vagy szigorúan védett terület?
Ahogy én tapasztaltam, egy-két óra után egész jól megszokja az ember a meredek helyen járást, kőbordán egyensúlyozást és hasonlókat. Erre mondom azt, hogy beveszi az ember a zergetablettát. (Nincs köze a célzóvízhez, csupán megszokás.)
Bizony, ez jól működik nálam is. Sajnálatos előzménye egy focizás közbeni bokatörés (na jó, csak repedés, az ezzel járó szalagnyúlás és ennek következményeként több kisebb-nagyobb kibicsaklás.
Tényleg nem lenne jó ennyire pénzesíteni a teljesítménytúrákat. Előbb-utóbb lenne egy profi és egy amatőr liga, McDöglesz hirdetések a rajtban, a pecséten bakancslenyomat helyett kólásüveg... ébresztő, rossz álom volt csak. Bár a tájfutók halvány emlékeim szerint (93-ban voltam utoljára versenyen) elég kulturáltan megoldják, igaz, őket sem veti föl a szponzori pénz.
Éjszakai jelzéskövetés. Az idei Százason kb. negyed hold lesz, az eddigi százasaimon is kb. ennyi volt. Pontosan már nem tudom, hogy volt, de nagy gondot nem jelentett - a szem elég jól hozzászokik a sötéthez. Arra emlékszem, hogy általában többen verődtünk össze, és nem nagyon használtunk lámpát. Elemcserére talán nem is volt szükségem. Valamennyit azért lát az ember, az út sok helyen elég jól adja magát, az elágazásokat lámpa nélkül is látni, és elég ott pásztázni, hogy merre tovább. Voltam már erdőben téli estén, ködben, és akkor sem kellett végig a lámpa.
Százason egyszer kavartam: a vértestolnai műút előtt mentünk - valószínűleg - egy útvillában rossz irányba, nem volt nagy a kitérő.
Jut eszembe, ismerősömék a '82-es túra előtt az éjszakai szakaszon kályhaezüsttel pingálták be maguknak a fákat.
Egyébként ha nagyon aggaszt a dolog, érj be sötétedés előtt. :-)))))))
> van egy beidegződött katapultreflexem:)): a másik lábammal azonnal
> elpattanok a földről, még mielőtt testsúlyt helyeznék a talajt tévesztett lábamra.
Magashegyen, nagy köves morénán az egyetlen módszer, ahogy elfogadható sebességgel lehet haladni a billegő kövek ellenére. Ha mozog, továbblépni. Ha az is mozog, arról is továbblépni. Azért egy idő múlva nem árt végre egy stabil lépés :-)
De, kimondottan hegyi terepfutásra készült. Legalábbis ez állt a prospektusban. A lábamat éppen prímán fogja, nem mozog benne, de azért van vérkeringés is elég. Azt pedig nem csípem, ha egy cipő tartja a bokámat - azt szeretem én szabadon mozgatni:))
Mostanában megfigyeltem, miért nem szokott ennek ellenére sem kimenni a bokám. Nyilván velem is előfordul, hogy rosszul lépek, de erre az esetre van egy beidegződött katapultreflexem:)): a másik lábammal azonnal elpattanok a földről, még mielőtt testsúlyt helyeznék a talajt tévesztett lábamra. Valószínűleg emiatt nem volt még problémám sose a bokámmal.
Egyszer viszont megcsúsztam a Getéről lefelé menet, és ügyetlenül kitámasztottam magam a kezemmel - másfél-két évig rendszeresen visszatért a csuklófájásom.
> Meg a testnevelő tanároknak és az osztályfőnököknek sem lenne rossz
> adni valamit, hátha több gyereket hoznának. Félek ez már így működik.
Szerintem így _nem_ működik. Sőt. A legbiztosabb módja megutáltatni az egészet az utánpótlással.
Ha ezért pénzt lehet kapni, akkor kötelezővé teszik. Vagy csak "melegen ajánlottá" - ami egy féljegyre álló kölök számára ugyan vajon mit is jelenthet ?
Ezzel szemben ha egy lelkes tanerő elviszi magával a kölköket, akik még élvezik is a dolgot (és ehhez olyan tanár kell, aki maga is élvezi), akkor ők fognak legközelebb jelentkezni: tanár bácsi, mikor mehetünk megint ?
Sokkal.
Amerikában, a Bell laboratóriumban állt a sarokban egy PDP gép, meg adva volt hozzá három unatkozó programozó. Ebből lett a Unix, meg a C nyelv.
> Az adatokat át lehetett vinni egyik gépről a másikra, vagy újra be kellett írni?
Programozó az, aki hajlandó néhány napot dolgozni azért, hogy megspóroljon egy fél órás munkát :-)))
Átvittük az adatokat.
> Hogy látjátok, az idei Százason mekkora lesz a létszám? A szokásos 800-1000?
Az ilyet sose lehet előre tudni. Azzal számolunk, hogy az utóbbi években szokásos 800 körülinél egy kicsit több, de nem nagyon sokkal.
> Akkor egy cipőben járunk, csak más irányból.
Ha az én cipőmbe csak egy kavics belekerül, már nem érzem jól magamat. De hogy még te is abban akarjál járni :-)))
Hál istennek a Kinizsi Százas pénzügyeivel nem nekem kell foglalkoznom - tehát konkrét számokat nem tudok mondani. Más túrákét még kevésbbé ismerem, de nem hiszem, hogy számottevő lenne ebben a műfajban a pénzért végzett munka :-))
Amennyire tudom - nagyjából nullszaldósok vagyunk. Rá nem nagyon fizethetünk, hiszen egy kis szakosztály vagyunk, és bár látszólag az ÉDOSZ (Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezete) a "bázisszervünk", a kezdeti időkben is kissebbségben voltak a szakmában dolgozók, most meg már alig maradt belőlük. Meg egyébként is - mi köze az ÉDOSZ-nak ehhez ? Tehát egy kis, baráti társaság csinálja a túrát.
A nevezési díj nagyjából arra elég, amit a résztvevők meg is kapnak - programfüzet, jelentkezési lap, ellenőrző karton, oklevél nyomdaköltsége, jelvény gyártatása (ez egy elég szép összeg, de a mai, kitűzős világban azért a valódi jelvénynek megvan még az értéke), tea Bányahegyen, gulyás vagy virsli a célban. Ha "rossz" az idő (ez nemcsak zuhogó esőt, hanem füllesztő meleget is jelenthet), akkor a nem teljesítők kajájának- és jelvényének árából marad valami.
Ha belelapozol a programfüzetekbe, láthatod, hogy néhány reklámot sikerül azért szerezni - az is valami kis pénz.
A tavalyi évben - először a 19 év során - az ISM pályázatán sikerült némi "állami" támogatásra is szert tenni.
Érdekes módon a két résztáv - 40 és 25 km - jobban produkál, hiszen az 50 Ft/emléklap, vagy 150 Ft/emléklap+kitűző ár - még úgy is, hogy ezeken a távokon gyakorlatilag mindenki célbaér - bőven fedezi az előállítási árat.
Pilisnyeregben az üdítő-árúsítás hasznából megint csak csurran-cseppen valami.
A pontőrök utiköltségére azért kell is elég rendesen pénz - mert ha ingyen is csinálja mindenki, de azt már tényleg nem várhatjuk el, hogy rá is fizessen. És a résztvevői létszámhoz a kellő személyzetnek meg is kell lennie. Volt már, aki azt mondta: minek rakunk pl. a Hosszúhegyi pontra 7-8 embert, elég lenne oda 2 is, és olcsóbb lenne a túra. De ha negyed órát kellene sorbanállnia a bélyezőért, biztos, hogy ő lenne a legjobban felháborodva. Aki a mezőny elején fut, sokszor csak azt látja: mindenütt ott a sok ember, és nem csinál semmit - mert mire ő megjött, a pont már kész: a sátor áll, a tea meleg -, és csak utána órákkal lesznek annyian a résztvevők, hogy megint mindenkire szükség legyen.
Az előkészítő munkát egy 5-6 főből álló csapat végzi, tényleg lelkesedésből. Az útvonal bejárása, a jelzések javítása is költséggel jár. A túra napján meg - mint Nyuszi a Micimackóból - barátok, rokonok, üzletfelek, mindenki mozgósítva van. Persze ebből is adódik gond - nem mindenki olyan turista, aki pontosan ismeri legalább az úvonalnak azt a részét, ahol ő van a ponton, és néhányuk nem tett meg még egy nap 20 km-nél többet. De azét túlnyomórészt rutinos, sokadszor eljövő segítőkről van szó. Egyedül a rendezvény orvosa kap valamit a jelenlétéért - de ő valóban nem közülünk való, és még így is jóval kevesebbet, mint egyébként egy 24 órás ügyeletért egy orvosnak járna.
Azt meg nem hiszem, hogy attól, hogy megfizetnénk a pontőröket, jobb lenne a helyzet. Ismered a viccet:
- Tud úszni ?
- Nem.
- És ha megfizetem ?
Aki eljön, az azért jön el, hogy segítsen, mert élvezi a dolgot; sokan már maguk jelentkeznek a további években: mi az, nem kellünk, pedig szívesen jönnénk. Nem a hozzáállással, hanem esetleg a tudással, a személyes tapasztalat hiányával van baj - de azért nem olyan nagy baj. Csak hát a szervező mag szeretné, ha mindenütt ott tudna lenni - az meg reménytelen.
Szóval összefoglalva: rá nem fizetünk. Hasznunk sincs. Néha egyik évről a másikra átcsúszik egy kis pénz az időjárás függvényében, de aztán feléljük. Persze nem ártana, ha lenne köztünk olyan, aki sokkal ügyesebben tud szponzorokat, hirdetőket találni - de valószínűleg a bevétel nagyobbik részét visszaadnánk a résztvevőknek - többet tudnánk nyújtani.
De hisszük: nem szabad, hogy ezt a világot csak a pénz mozgassa. És látjuk, hogy ezzel nemcsak mi vagyunk így, hanem a teljesítménytúrák - és általában a túrázás, természetjárás körében - sokan mások is, tehát azért olyan nagyon nem kedvetlenedtünk még el a 20 év alatt sem.
Ha nem titok, beavatsz egy kicsit a Százas pénzügyeibe? Nekem úgy tűnik, hogy a nevezési díjakból bejövő összeg
nem elég a költségek fedezésére, még úgy sem, hogy az összes szervezőmunkát hobbiból, ingyen csináljátok.
Szerintem nem lenne szabad ilyet hobbiból meg ingyen csinálni. Legfeljebb az első egynéhányat. Mert akadhat 2-3 megszállott, de a többség átlagember. Tiszta az ügy, ha korrekt a javadalmazás és azért elvárható a munka is. Annyit úgysem lehet fizetni, hogy nagyon megérje.
Szerintem az a futócipő remek, csak nem kimondottan terepre készült. A terepcipők nem ilyen könnyű szerkezetűek, ennél jobban fogják a lábat és tartják a bokát.
>De az anyag főleg az SzM4-es orosz csodagépen ( = PDP 40), Unix V6-os alatt volt; >meglátogatta a Videoton VT51-es gépet meg a Kodex-2000-es szövegszerkesztőt, amíg végül >PC-n landolt.
Az Unix még a PC előtti időkből származik?
Az adatokat át lehetett vinni egyik gépről a másikra, vagy újra be kellett írni?
>Ahogy nézegetem a teljesítménytúrák statisztikai adatait (éppen gyűjtöm őket össze), azért >töretlen a fejlődés - és bár úgy látszik, hogy a hosszútávú túrák kb. 8 éve, a normál távúak >néhány évvel ezelőtt beálltak egy fix szintre
Hogy látjátok, az idei Százason mekkora lesz a létszám? A szokásos 800-1000?
>Szóval - itt is a pénz, pénz, pénz.
Ha nem titok, beavatsz egy kicsit a Százas pénzügyeibe? Nekem úgy tűnik, hogy a nevezési díjakból bejövő összeg nem elég a költségek fedezésére, még úgy sem, hogy az összes szervezőmunkát hobbiból, ingyen csináljátok.
>> Te is korán kezded a napot.
> Ebben a budapesti közlekedés is ludas.
Az amerikaiak mind a futást, mind a gyaloglást úgy tudták "tömegesíteni", hogy népszerűvé, divattá tették. Persze ehhez pénz kell. De nem utolsó sorban olyan odaadó ember, akinek kiválló kapcsolatai vannak mondjuk az ISM-ben.
Az iskolások pedig csak jöjjenek, Övék a jövő. Meg a testnevelő tanároknak és az osztályfőnököknek sem lenne rossz adni valamit, hátha több gyereket hoznának. Félek ez már így működik.
Más... Ha eljön az éjszaka, akkor vajha hogyan lehet követni a jelzéseket ?
> Az a gyanúm, hogy alapjában véve túrázni is sokkal kevesebben járnak,
> mint rendszeresen futni.
Ezt nem hiszem - csak éppen a 10-20 km-es nyugodt kirándulástól egy 50 km-es teljesítménytúra van olyan távolságban, mint egy Váci utcai kirakatnéző sétától egy 5 km-es futás.
A futások mögött túlnyomó többségében cégek állnak, akik reklámot látnak a dologban. Teljesítménytúrából még csak egy tűnt fel eddig, amelyiket egy kis vidéki szálláshely rendezett, a többség egyesületek, szakosztályok - a dolgot más rendezvényeken művelők - szervezik a hozzájuk hasonló érdeklődésűeknek. Tájakat megismertetendő néha a helyi önkormányzatokat sikerül valami kis mértékben bepalizni, de ott még nem nagyon tartunk, hogy a polgármester indítson el valamit a falu érdekében (bár már ilyenre is van példa, de ott egy szakosztályvezető lett polgármesterré)
Szóval - itt is a pénz, pénz, pénz.
Ahogy nézegetem a teljesítménytúrák statisztikai adatait (éppen gyűjtöm őket össze), azért töretlen a fejlődés - és bár úgy látszik, hogy a hosszútávú túrák kb. 8 éve, a normál távúak néhány évvel ezelőtt beálltak egy fix szintre, a felkészítőek (<=30 km) nagy léptekkel gyarapodnak - a teljesítménytúrázás vonul be az iskolákba is. Ennek majd idővel meglesz a hatása.
A városi marathoni versenyeken évről-évre nő a résztvevők száma. Sok az amatőr futó (egyre több) és már elhiszik, hogy ilyen teljesítményre is képesek. Nagy a versenyek ismertsége.
A teljesítménytúrázás nem ismert ilyen széles körben. Az a gyanúm, hogy alapjában véve túrázni is sokkal kevesebben járnak, mint rendszeresen futni. Mellesleg a családot oda lehet állítani egy városi rendezvényre, de az erdőben össze-vissza... erre nem vevők.
> Te is korán kezded a napot.
Ebben a budapesti közlekedés is ludas. Így 5-10 perc alatt vagyok "vidékről" a budapesti munkahelyemen, 1/2 8 tájban már fél óra is lehet az út.
Nem csodálom, hogy nem ismered - a Műegyetemen volt belőle 4 db, karonként 1. Néhány nagy szekrény egy külön szobában, diszkrét elemekből (germánium-tranzisztorokból) épült. Már az utolsókat rúgta. Én meg ott dolgoztam.
De az anyag főleg az SzM4-es orosz csodagépen ( = PDP 40), Unix V6-os alatt volt; meglátogatta a Videoton VT51-es gépet meg a Kodex-2000-es szövegszerkesztőt, amíg végül PC-n landolt.
Te is korán kezded a napot.
A nevezett példányt nem ismerem, a suliban a korábban említetteken kívül még HT-1080Z és Primo volt, de inkább csak 83-84-től.
