Gézoo, ha azon csodálkozol, hogy az instabil neutron súlyos tömeg = m(P)-m(e) kisebb mint a proton súlyos tömege m(P) és kisebb mint az ismert tehetetlen tömege a neutronnak, akkor fel kell hivnom a figyelmeden arra, hogy az instabil rendszereknél a tehetetlen tömeg nagyobb mint a súlyos tömeg. Az instabil részecskerendszereknél "tömegtöbblet" van. Ezzel szemben a stabiloknál tömeghiány lép fel.
A protonnak a g-töltése 1936-szor nagyobb mint a prozitron, vagy az elektron g-töltése /az elektron g-töltésének más az elöjele./ Az instabil neutron = (P,e,p,e), aminek a g-töltése = g (m(P) - m(e)), ahol a proton és elektron tömeg mellett a fajlagos g-töltés jelenik meg, amiböl viszont a gravitációs állandó vezethetö le G= g^2/4 pi. A g-töltés nagysága arányos a tömeggel.
A He3 mag szerkezete más mint a tricium mag szerkezete. Például az egyik stabil a másik instabil, de mind a kettöt tudom számítani. A He3-nál az (e,p,e) által reprezentált magkötés a három proton között van. A tricium meg inkább lineáris mag (P,e,p,e,P,e,p,e,P) ezért instabil. A tricium bomlásánál többek között egy (e,p)-neutrinó repül ki. A tricium szerkezetében egy (e,p,e)-képzödménnyel több van mint a He3-ban.
iszugyi, te tényleg elhiszed magadról, hogy te vagy a világ legjobb fizikusa, és alapjaiban megváltoztatsz mindent a relativitáselmélettől a kvantummechanikáig ? és csak egy nagy világösszeesküvés az, hogy nem a te fontos tanaid tanítják az MIT-n meg a Berkeley-n ? és miért pont egy magyarnyelvű internetes forumon terjeszted az igét ? merthogy nyomod nincs máshol. nem gondolod, hogy azért ez ok az aggodalomra pszichiátriai szempontból ?
Azért nem jó nekem a "szokásos" magszerkezet, mert csak azokat az elemi részecskéket tételezem fel az atommagban, amiket kijönni látunk. Ezek a proton, elektron és a pozitron. A neutront meg nem mint önnálló részecskét kezelek, hanem ez vagy (P,e) vagy (P,e,p,e). Ezenkivül nem látom a magban semilyen ismeretlen erö jelenlétét. Mint mondtam az egyenletet is ismerem, amivel a magokat számitani lehet. Itt csak az e.m.- és a gravitációs kölcsönhatás szerepel. A gravitáció meg elhanyagolható az elsö közelítésben, ha egy h(0) állandót elfogadunk. A h(0) meg 387-tel kisebb mit a Planck állandó. Így egy teljesen ismert mechanizmus áll a rendelkezésemre, amivel a magok tulajdonságait meg lehet magyarázni.
Továbbá, az m(i)/m(g) = 1-delta kifejezésben függ a delta az A tömegszámtól és a Z magtöltéstöl, tehát a delta = delta(A,Z). Az egy protonra számitott tömeghiány delta(A,Z) például más a vas különbözö izotópjainál /ahol az A változik/ de más a tritiumnál és 3He-nál is /ahol a Z változik/.
Csak lassan, lassan! A semleges atomokban tényleg annyi elektron (e) van a héjban mint amennyi a mag pozitív töltése. De az atommagban a plusz töltéshez járuló protonokon (P) kivül még annyi további proton van, amennyit a "neutronok" száma kimutat. A neutronokat képzel el mint (P,e). De ezen kivül a magban van még egy ismeretlen számú elektron + pozitron (p). Az (e,p)-rendszer megfelet az elektronneutrínónak. Ezek csinálják a magkötést és a számukat modellezéssel ki lehet számítani. A modellezés egyenletét ismerem.
A semmi lete, csakugy mint a 0 lete nem oldja meg a minimalis "epitoko" problemat, erre jo pelda a vegtelen is, amit megint nem tudsz matematikai ertelemben definalni. Mas szoval a 0 nem vegtelen apro epitoko, csupan csak a nem letezest fejezi ki.
A gravitációt tényleg nem tudjuk elszigetelni az elektromágnesseségtöl! Csak abban reménykedhetünk, hogy néha az e.m.-hatás sokkal kisebb mint a gravitáció, úgymondva elhagyagolható. Mit a bolygók mozgásánál. De a Föld felszinén nagyon vigyázni kell az elhanyagolással.
Gézoo gravtulálok ehhez a meglátásodhoz! Csak annyit szeretnék még hozzá füzni, az energiának a megfelelöje csak a tehetetlen tömeg növekvését (a lassulással együtt járó befogódásnál) vagy csökkenését (kisugárzásnál) idézi elö. A súlyos tömegen nem változik semmi.
