Köszönöm hogy kimerítően válaszoltál.Szerintem is egyfajta figyelmeztetésnek,riogatásnak szánta Beltran ezeket a dolgait (háborúellenes volt szerencsére).Bár én azért kíváncsi lennék erre a készítményre,mert nyilván létezhet egyfajta kivonat,anyag stb összetevők,amiknek tényleg különös hatásuk van.Na meg az a könyv,amit az inkák titkos gyógyászati eljárásait rejti.Ki tudja,az inkák lehet képesek valamilyen anyagot kiválasztani állatokból.
Még jó hogy nem azt írta Charroux, hogy a spanyol nátha a világűrből (esetleg a Vénuszból) jött, de azt hiszem tán Fred Hoyle-nak volt egy hasonló elképzelése bizonyos járványokról (bár nagyon rég olvastam erről).
Charroux kétségkívül megosztó személyiség volt, akár a könyvei. Az El Sapo-ról szóló információt átvette Garcia Beltrantól, aki inkább misztikus volt, mint biológus (már eleve a "Nap fiának" hitte magát, és inka hercegek leszármazottjának). Természetesen Charrouxnak semmilyen bizonyítéka (vagyis inkább Beltrannak) se volt a spanyol nátha ezen eredetére (de a többi elképzelés a vírus eredetére is csak feltételezés, ahogy te is írod: "vagy az usa-ból, vagy pedig kínából").
Ahogy Mandics írta Charrouxról: "Charroux nevezetessége, hogy minden lehető lehetetlenség és lehetetlen lehetőség mellett állást foglal, néha egyazon fejezet keretén belül." Charroux-szot olvasni csak körültekintően szabad (de én minden hibája ellenére is szerettem).
Később Charroux szemére vetették, hogy elhitt egy csomó mindent a Párizsban élő Beltrannak, aki elég ködös (bár kétségkívül érdekes) figura volt. Igaz Charroux mindig jelezte, hogy ez Beltrantól van, de az olyanokat is állított, hogy az ember egy földön kívüli nő és egy tapír kereszteződéséből származott, a Titi-caca tavat atombombákkal alakították ki vagy hogy a két egyiptomi nagy piramisnak fém borítása volt. De ilyenekről volt már itt szó:
Beltrantól vette át, hogy a piscói Kandaláber földrengés-előrejelző műszer volt, kötelek és tárcsák nyomait fedezte fel benne. Mikor Charroux maga is megmászta a piscói hegyoldalt, az 1971-es könyvében korrigálta az adatokat (éppen erről írt cikket Jacques Victoor a híres Kadath magazin egyik 1976-os számába a Kandaláber kapcsán).
A spanyol nátháról szóló rövid fejezetet ezzel zárja Charroux: "Azok számára, akik az új korszak programját készítik elő, a Vízöntő korát (ahogy mondják az okkultisták); a Kondor korát, biztosítják az amerikanisták - a mi időnk a varázslótanoncok kora."
Egyébként szerintem Charroux ezt a rejtélyes spanyol nátha esetét arra használta fel (afféle jól-rosszul sikerült példázatként használva) hogy elmondja "A szentségtörő idők" c. nagyfejezetén belül a kétségeit egy lehetséges sötét jövőről, hogy elmélkedjen a mikrobatenyészeteken, a laborokban előállított veszélyes vírusokon, beszélve arról a professzorról például, aki a vadnyulakat akarta 1952-ben kiirtani a birtokán, majd az egész szörnyen félresikeredett. Lehet az az állítólagos inka gyógyszer, ami a spanyol náthát okozta, nem is érdekelte igazán, csak felhasználta, hogy hatásosabb legyen a figyelmeztetése.
Charroux ezen könyve csaknem hatvan évvel ezelőtt jelent meg, de ebben a fejezetben inkább az emberiséget figyelmezteti arra, hogy a Vízöntő korában (a mi századunkban) jönnek olyan vírusok, melyeket laborokban fejlesztenek ki, és szándékosan fognak ráengedni az emberiségre. Hiszen tudják azt is, hogy nincs olyan vírus, ami a "teljes" emberiséget kiirtaná. S "A legveszélyesebb titok" c. fejezetét ezzel zárja: "Jó okunk van azt hinni, hogy e járványok némelyikét nem az emberiség egy részének elpusztítása, hanem kísérleti céllal idézik elő. Pontosan, a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a lakosság nagyon nagy százaléka megmenekül a fertőzés elől, mintha a gondviselés erői ellenállnának a teljes népirtásnak. Úgy tűnik, lehetetlennek tűnik az emberi faj teljes megfertőzése vagy elpusztítása... A természet irtózik a fajok eltűnésétől." (1963).
A végén írod: "Saját véleményem szerint az inkák nem is jöttek volna rá az anyag (konkrét) mutációs képességére a körülményeik között." Ennek nehéz is lenne az ellenkezőjét bizonygatni, hiszen erre szerintem nem is utal régészeti lelet vagy más hagyomány.
Gyakran visszaolvasok a fórumban és ráakadtam egy érdekes hozzászólásodra.Újra átfutottam az Inka múmiák titka 1-2 részt.Konkétan a spanyolnáthát tartalmazó sorokat próbáltam értelmezni laikusként,de szerintem nem stimmel ezzel az elmélettel valami.Remélem nem haragszol meg ezért,de ez szenzációhajhászás esete.
Az első nagy gond az adott könyv szerzője:R.Charroux.Beleolvastam ebbe a könyvbe és R.C. polihisztor sarlatánnak tűnik,hisz olyan hivatásokba,tudományokba szól bele amit nem is tanult.(minta be lenne lsd-zve) Eddig semmit sem bizonyított be,csak spekulált.(konteós) Hivatkozik egy bizonyos Beltran nevű biológusra,aki pedig egy ismeretlen Dr L.(nincs neve?) nevű ismeretlen spanyol orvosra. Tipikus Carroux ködösítés. A spanyolnátha nem malagából indult,hanem vagy az usa-ból,vagy pedig kínából.De a kína valószínűbb,csak más betegségnek hitték. Amit végleg nem értek,hogy kik készítették ennek a dr L-nek a kenőcsöt és miből tudták hogy van veszély az anyagban.(1916 körül) A másik:a spanyolnátha az vírus,hogyan tenyésztett 100 évvel ezelőtt vírust a doki? A történetben a veszély egy enzim,akkor mégis milyen baktériumot vagy vírust tenyésztett volna?? Még az is nehezen hihető,hogy a disznóiban volt valami,amit mutálódott.(tuti ilyen enzim nincs a békában)és az lett virulens.
Saját véleményem szerint az inkák nem is jöttek volna rá az anyag (konkrét) mutációs képességére a körülményeik között.
Nimródról, Enkiről, Enmerkarról, Gilgamesről és legfőképpen a legrejtélyesebb figuráról, Lugalbandáról volt már itt szó 11 évvel ezelőtt (és nem félrevezető Sitchin felfogásában!). Nolanussal beszélgettünk róla:
Nimród király koronája egy égi jelenség mintájára készült. Egyiptomi gyűrűn is láthatjuk ezt, ami vagy a szimbólumok egyeredetűségét, vagy azok hatékony és gyors elterjedését mutatja meg, amely számtalan módon és okból megvalósulhatott azokban a csodás, nanoműanyagoktól mentes időkben.
Hogy ez melyik Nimród? Ezeken a leleteken nem tűnik óriásnak.
A ruháját szeretném látni, ami eredetileg az édenkertből száműzöttek tulajdonában volt. A kérdés eldönthetetlen, mivel lehet, hogy ő Gilgames, esetleg bármely "lázadó". Erről egy vélemény:
Ha találtak alatti római kori érméket, cserépdarabokat, vagy bár milyen szemetet: akkor igen vagyis inkább minimum római koriak!
De ahogy nézem, jó részük nem is római, hanem már arab építmény. Az meg mindenfelé a világban divatos volt, hogy a természetes sziklaformációkat belefoglalták az építményekbe.
Szárnyas ruha és egyedi kiegészítők; tetováció a karon hasonlót több képen is láthatunk lentebb
Szarvas korona, és golyók melyek neve: Ré szeme.
Lepsius munkáiból már hoztam és lesz is még, ezeknek minden részlete izgalmas! Sumer párhuzamok, láthatjuk itt is a jelenetet, mely Narmer - Meni óta folyamatosan feltűnik a legváratlanabb helyeken és időben: csapás az ellenségre.
1842 és 1845 között Carl Richard Lepsius tudományos expedíciót hajtott végre Egyiptomba Őfelsége, a porosz király, Friedrich Wilhelm IV. Az ott elért eredményeket az 1849 és 1859 között megjelent "Denkmäler aus Egypt und Aethiopien" című nagyméretű táblázatos munkájában foglalta össze. A Tafelwerk 12 kötetből áll, amelyek 6 részre oszlanak. Lepsius azt tervezte, hogy ezeket a táblákat magyarázó szöveggel egészíti ki, és a főműben nem szereplő rajzokat és feliratokat egy kiegészítő kötetben publikálja. Carl Richard Lepsius halála miatt egyik terv sem valósult meg.
Egy bronz a kevésbé különlegesek közül, de jön majd egy ilyen békalábas kép, ami egy mexikói ocarinát ábrázol.
" Djedi tudja az Iput* számát, Thot szentélyében. A fáraó sok időt töltött ezeknek a felkutatásával, mert valami hasonlót tervezett építeni, mint amilyen a horizontja. "
Máshol így fordít a google:
" Most a Király Felsége Felső- és Alsó-Egyiptomból igazoltan napokig kereste Thot szentélyének ezeket a titkos kamráit, hogy valami hasonlót építsen a sírjához...
Ez kicsit rámenős, a magyar fordítást is kivégzem majd.
A kutatásba belefáradt, csüggedt, ( szívében azért izzó indulatok és láncra vert démoni vadállatok hortyogtak ) fáraó meséket hallgat. Hasonlóan egy szultánhoz, aki éjjeli mese szeánszain, rituális áldozatként fogyasztja ezt a szert és haragvó lelkének gyilkos ösztönei ennek a titokvilágnak válnak szelíd játékává.
Kheopsz már nem kutat, otthon issza a történeteket, unatkozik. Felnőtt gyerekei vannak. Kézenfekvő a kérdés: hogy lesz ebből piramis? Horizont és komplexum! Hirtelen színre lép a varázsló aki birtokolja az erőt. Légzése nyugodt, szeme vidám, de ez csak álarc.
* Bizonytalan jelentésű szó, amelyet "lezárt kamra"-nak vagy "szentélynek" lehet fordítani; Az egyiptológusok vitatják a valódi jelentést.
Én örülnék neki, ha kommentálnád a képeket. Mit is érdemes nézni... Lehet, hogy elsikkad. Az meg nem lenne jó, nincs annyira sok emlék, hogy hagyjuk veszendőbe menni.
Robert Charroux francia szerző "A rejtélyes ismeretlen könyve" c. munkájában (1969) a következő elképzelést nyújtja a piramisok eredetéről:
"Nem lehet egyszerű egybeesés, hogy a gallok, a britek, a közép-európai népek, az egyiptomiak, a maják és az inkák egyaránt a tumulus vagy a piramis építészeti formáját adják temetkezési építményeiknek.
A tudományokat, művészeteket, ipart és a különböző társadalmi formákat érvényesítő kultúrák sorát öröklődő ismeretek, azaz a kromoszóma-emlékezet működése tartja életben a tudattalan síkján.
Ha mi „feltaláltuk” a gőzgépet, a turbinát és az ionikus felhajtóerőt, ez annak köszönhető, hogy távoli őseink e mechanikus minták felé ösztönző erőt és a fejlődés kezdeti impulzusának irányából következő privilegizált és uralomra törő képességet hagytak ránk örökül.
A kelták házakat építettek, mert a fehér uralom sajátja ez a fajta építkezés; egy magasabb, szakrálisabb síkon piramisokat emeltek, mert egy előző kultúrában ilyen módon építették meg a monumentumokat.
Hagyományosan, intuitív módon az atlantiszi építmények elképzelt ábrázolása mindig piramis formában jelentkezik.
E feltételezés alapján a piramis atlantiszi örökség volna, és legelső tartalma végtelenül távoli, földi vagy Földön kívüli korszakokra menne vissza.
Az a tény, hogy egy ilyen építmény fejlett technikát feltételez, arra mutat, hogy esetleg a földi civilizációtól idegen építészet és tudomány szülötte.
Ez a hipotézis egy egyetemes élet elméletéhez vezet el, ahol a világ uralkodóinak engedelmeskedniük kell a mindenféle és -fajta nép számára meghatározott, állandóan fejlődő szükségszerűségeknek.
Ami annyit jelent, hogy valamennyi azonos típusú bolygón nagyjából hasonló módon építenek házakat, és formálnak agyagedényeket az emberek, mint ahogy a fecskék építik a fészküket, mint ahogy más madarak szövik azokat, ahogy a tölgyfák zömök felépítésűek, a ciprus pedig lándzsahegy alakú.
A piramisok titkának tanulmányozása azt bizonyítja, hogy azok a tudományos ismeretek, amelyek architektúrájukat és felépítésüket megszabták, csak a kiváló atlantiszi vagy az időben még távolabbi ősök birtokában lehettek."
Lehet ugyanakkora lett "kinagyítva" is, mint a korábbi képen. Egyébként nemcsak tableten lehet így kézzel nagyítani a berakott képeket, de én mobilon (is) olvasgatom, s azon is tudom nagyítani a képeket, sőt laptopomon is, mivel érintőképernyős a monitora.
Raktál mér régebben is ilyen dinasztiák előtti (dél-egyiptomi) edényeken lévő háromszögeket, ami kedvelt motívum volt akkoriban. Gondolom azt is szándékosan:
"Az egyik legkedvesebb tudományos fantasztikus történet, amelyet ismerek, a világűrben játszódik. Egy űrhajóscsoport kalandjait mondja el egy olyan esztendőből, amelyre még néhány ezredévet várhatunk. Űrhajósaink a világűrben utazva találkoztak egy régimódi fotonrakétával, s abban egy mulatságos emberkét találtak, aki alig ért a derekukig, de ami még rosszabb: szünet nélkül bosszantotta őket azzal, hogy egyvégtében a maga gyönyörűséges bolygójának nagyszerű civilizációját magasztalta, és azon panaszkodott, hogy nem tudja hazáját a végtelen világegyetemben megtalálni. A bolygóközi végtelen térben úgy eltévedt, mint Jancsi és Juliska a sötét erdőben.
Űrhajósaink hamarosan torkig vannak az emberke kérkedésével. Hogy megszabaduljanak a hencegő Hüvelyk Matyitól, a sok milliárd galaxis közt megkeresik a többitől semmiben sem különböző, egészen közönséges csillagát, és elindulnak bolygórendszere felé. Közelednek a Harmadik Bolygóhoz. A kis űrrepülő szinte ugrál izgatottságában. Beszél a csodákról, amelyeket hamarosan mindnyájan saját szemükkel láthatnak, beszél a gyönyörű városokról, amelyeknek különös a nevük: Pá-rizs, Lo-n-don, beszél a tökéletes közlekedési hálózatról, szóval a virágzó civilizációról, amely előtt kénytelenek lesznek fejet hajtani az idegen űrhajó csúfondáros égimeszelői is.
Leszállnak – ámde a Harmadik Bolygó puszta és lakatlan. Itt-ott ugyan rábukkannak némi nyomokra, amelyek értelmes lények egykori alkotásaira vallanak, találnak romokat, s helyenkint a terep mintha rendezett lett volna – csakhogy nyilvánvalón hosszú ezredévek óta elhagyatott minden, és már réges-régen pusztulásnak indult. Az egész bolygó egyforma képet mutat, ám az űrhajó parancsnoki kabinjának képernyőin egyszerre csak feltűnik valami, ami bizonyosan nem természetes képződmény: hatalmas kőtömbökből álló, óriási négyoldalú gúlák látszanak rajta, s körülöttük mindenütt sivatag. A jókora űrhajó gyatra kis játékszer e gúlákhoz képest. Ez az egyetlen tanúbizonysága annak, hogy a végre megtalált bolygón egykor értelmes, dolgos lények – emberek éltek.
Az aprócska űrrepülő fogát összeszorítva kilépett az űrhajóból, s mintha sírás fojtogatta volna:
– Bámultok, ugye? Hát hogy tudjátok, ezt voltunk képesek felépíteni...
Bizony, a piramisok alighanem túlélnék az emberiség pusztulását is, hiszen voltaképp már épülni is rom formában épültek, mert így dacolhatnak legkönnyebben az időjárással, s valóban az örökkévalóságnak készültek. Az építészeti statika szemszögéből nézve a piramis a legidőtállóbb, legmegbízhatóbb építmény, amit csak el lehet képzelni. Erre a gyerekek is rájönnek, amikor az első színes építőkockákat kapják ajándékba. Miután néhányszor megpróbálkoznak azzal a rendkívüli merész kísérlettel, hogy egy kockára kettőt állítsanak rá, s a dolog persze rosszul végződik, nagyon hamar áttérnek a széles alapon nyugvó, felfelé keskenyedő, biztosabb építmények építésére, s ezek lényegükben: piramisok." (A betlehemi csillag nyomában, 1973).
John Michell írta a piramidológusokról és más amatőr piramiskutatókról:
"A tárgy ellenállhatatlanul vonzza az izgékony, megszállottságra hajlamos embereket, nem is beszélve az őrültekről, de az ilyen emberek megérzései sokszor megelőzik a józanabb kortársak meglátásait, és az az odaadás, amivel olyan sokan közülük a Nagy Piramissal kapcsolatos tanulmányokat kísérték, ahelyett hogy hitelét venné, inkább varázsát bizonyítja..."
