>Most ugrott be, hogy a TKI a Gábor Áron úton volt. Talán ismerted a Bogosit. Sajnos nem, legalábbis nem emléxem, de lehet, hogy arcról. Pár hete jártam a Bonn MO Kft-nél, ott rányerítettem két volt TKI-sra, megörültünk egymásnak.
Nem hiszem, hogy sokkal többen olvasnák ezt a topicot, de ősszel lesz a KTMF találkozónk, majd kis reklámot csinálok neki, hátha jönnek újak is. Üdv!
Bár én már írtam ide, de az a nickem elveszett(wusu), most kicsit megvígasztallak Benneteket, hogy nem ketten vagytok, hanem hárman vagyunk, akik olvasgatják e topicot.
Most ugrott be, hogy a TKI a Gábor Áron úton volt. Talán ismerted a Bogosit. 3 évvel fiatalabb nálad. Amúgy a te neved nem ismerős nekem.
Én is '81-től "foglalkoztam" PCM-el mint üzemeltető.
Igen, ez annyira speciális szakterület, hogy csak a csúcson lévőknek éri meg. 100 emberből egynek. Egyszerűen máshol nem tudnak mit kezdeni ezzel az elvont tudománnyal. Logisztikusra ugyanakkor minden kft-nél szükség lehet. Tegnap óta ismét dolgozom mint logisztikus. Szerencsére a távközlésben szerzett tudás és észjárás áttehető, konvertálható erre a területre is.
Írhatsz mailt, tegnap én majdnem írtam, de idáig ez is megteszi.
Szia, lassan átmehetünk mailben csetelni, eddig senki más :)) Októberben lesz KTMF találkozónk (30 éves, a fene egye meg...), ott reklámozom kicsit ezt a topicot, hátha jön más is.
Magam PCMmel 81-től kb. 85-ig foglalkoztam a Távközlési Kutatóban. Tercier PCM-et (34 Mb/s) fejlesztettünk, még működött is, betettük a klímakamrába, ahol nedvességgel meg hővel meg füsttel bombáztuk, leginkább azért, mert olyan klímakamránk volt... Jól ment, persze a nyugati gyártmányok leverték, mint vak a poharat. Jártak tőlünk a fiúk a Telefongyárba az általuk fejlesztett PCM gyártásához, de oda engem nem engedtek, mert abban pénz volt... PKI-ben csak vendégként jártam, sosem voltam postás (MATÁVos).
Aha, akkor értem az üzemmérnök tanfolyamot, azt hittem, egy hónapos üzemmérnökképző volt :))) Mint volt KTMF-es, figyeltem iskolám pályafutását, miután átkerült Győrbe. Úgy hallottam, a távközl színvonala romlott, mert oda már nem mentek le tanítani a gyakorlati szakemberek a postavezérből, a helyköziből, stb., akik a Gyáli útra még eljöttek.
Ott összevontak minden közlekedési és távközlési tudományt, hajózást Szegedről, vasutat valahonnan Pestről, a postai dolgokat, stb., és Széchenyi egyetemet csináltak belőle. Legyen, sok sikert hozzá. Én sosem éreztem szakmai hátrányát, hogy főiskolán és nem egyetemen tanultam.
Az egyik Puskásos találkozón kitettem üres papírokat, hogy név nélkül mindenki írja rá, hogy mennyi időt töltött a távközlésben, és mennyi az évi átlagjövedelme. Volt két nagy csúcs, ők egy percet nem dolgoztak a szakmában. A legtöbbük jövedelme fordítottan aránylott ahhoz, meddig voltak távközlésiek. (Én kicsit javítottam a számértéken, akkor épp Ericssonos voltam). Aztán aki végig a szakmában dolgozott, az volt a sereghajtó... Nagyon tanulságos volt.
A KTMF szervezésében és értelem szerűen ott is volt megtartva az "Üzemmérnők továbbképzés PCM technikából". (KTMF: Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola; Azóta, vagy 5 éve egyetemi rangot kapott.)
A Posta részéről Dr. Hetényi Tamás tartott több előadást. Annál is inkább, mert ő volt kint a Franciáknál tanulmány úton. Külön megtiszteltetésnek tartottam, hogy akkor mint technikus részt vehettem rajta.
Azért gondolom, hogy ismerhetjük egymást, mert akkoriban PCM-el csak nagyon kevesen foglalkoztak, azok meg nagy valószínüséggel ismerték egymást. Persze nem esküszöm meg rá. Talán a Telefongyárból, vagy a PKI-ból.
Szia, az OAS-szal megijesztettél, az volt az Algériából kiebrudalt franciák terrorszervezete :))
Az az üzemmérnök tanfolyam milyen volt?? Milyen alappal, és mennyi idős? Mert én három évig végeztem, de azt nem tanfolyamnak hívták ... :))
>A primer berendezés (2,048 Mbit) telefongyári volt. Szívtunk is vele rendesen))) Akkor valószínűleg TKI-s fejlesztés volt. Dolgoztam hasonlóval a 80-as évek közepén, szívás megértve :))
Felügyeleti rendszer: a MATÁVnak az ausztrál XMATE, a Dózsa György úton volt a bemuti, aztán Városmajor, nomeg Déltáv. Tenderen az XM-et ajánlottuk, de nem kellett :)) Nevem az email-címemben. Honnan ismerjük egymást?
A katonaság után -'81-ben- nem volt meg a helyem az OAS-ban. (Országos Átjátszóadó Szervíz). Ekkor felajánlották, hogy az újonnan bevezetésre került/kerülő mikro-PCM összeköttetést üzemeltethetném. Nem örültem neki, mert annyira ne érdekelt, de nem volt más választásom. Kicsit száraznak tűnt és tűnik még most is. Viszont emiatt elküldtek üzemmérnök továbbképző tanfolyamra, -akkor még nem voltam üzemmérnök- a KTMF-re. Itt ismerkedtem meg a PCM-el. (13 szegmenses "A" karakterisztikájú kódolás-dekódolás, AMI-kód, HDB3, RZ-NRZ, szemábra, bitkonverzió, mintavételi elv, schannon-tétel, kvantálás; ami most hirtelen eszembe jutott felőle.)
A mikro PCM berendezést (Tercier, 34 Mbit) a Thomson CSF-től vette a matáv. A primer berendezés (2,048 Mbit) telefongyári volt. Szívtunk is vele rendesen)))
Hát röviden ennyit. Azért az érdekel, hová készítettetek felügyeleti rendszert mert minden ilyenről tudomásom van. Ebből kezdem gyanítani, hogy ismerjük egymást!
>Pedig vizettem volna neki, nem szivességből kértem. Aztán meg panaszkodott, hogy milyen nehéz a megélhetés. Én még a régi rendszerben futottam bele ilyen pofonba. PCM vizsgáló rendszert terveztünk egy postaigazgatóságnak. A fiúk főállásban is ilyennel foglalkoztak, aztán az akkori állami munkatempó szerint (egy év késés megszokott...) összehoztak valamit, de mindent nem csináltak meg. Végül nagy nehezen nullszaldóval ki tudtam húzni a lábam a dologból, pedig meg is gazdagodhattam volna belőle. Később hallottam, hogy valaki lenyúlta a munkát, de befejezni úgy sem tudta...
>Na, elárulom, hogy mi volt az oka annak, hogy eltávolodtam a televíziózástól. Akkoriban egy ismerősöm foglalkozott TV (meg szinte minden más elektronikai cucc) javításával. Úgy láttam, hogy ki sem látszott a munkából, és dőlt a lé is. Mostanra szűkült a piaca (jobbak a TVk :))) ), de közben biztos jól megszedte magát.
Én azokat az éveket állami cégeknél dekkoltam ki, közben tanultam. Aztán mikor indultak a GMK-k, kisszövetkezetek, később Kft-k, ott lehetett már pénzt keresni, és szerencsére komoly munkákkal, ipari vezérlőrendszer tervezése és gyártása az olajiparnak, irodai szoftverrendszer készítése, stb. Aztán mikor a távközlés is magáncég lett, visszahúzott a szívem, Controll, de inkább Ericsson.
Sajna míg külföldön dolgoztam, itthon elépült a telefonközpont piac, Ericssonnal megváltunk egymástól. Szerencsére közben gyűjtöttem annyit, hogy most csak olyan munkát vállalok, ami tetszik. Egyszer kölcsönadtak kereskedelmi igazgatónak is :)) Nemrég csináltunk egy GP-IB illesztőkártyát egy mikrohullámú fejlesztőcégnek, meg vannak érdekes fordítások, pl. egy közlekedési rendszer teljes tenderkiírása. Kieső időmben pedig egy modellvasúti terepasztalrendszert tervezek és csinálok, ezt szeretném termékké tenni.
Ősszel lesz a főiskolai találkozónk, azok fele a Puskásból jött, érdekes lesz látni, ki mire vitte. Csak az a baj, hogy a 70 %-uk Matávos, és tíz perc után átalakul az egész matávos termelési értekezletté :)) Úgyhogy mi nemmatávosok félrehúzódunk egy sarokba és beszélegtünk.
Terveztem én is helyi hálózatokat meg mikrohullámú láncokat a matávnak. De nagyon nehéz ám hozzájutni a munkához, meg elvégezni. Amikor segítséget kértem a barátomtól, hogy jönne-e velem fedlapokat emelgetni meg jegyzetelni amit diktálok, azt mondta, hogy majd a következő hétvégén, mert most a felesége testvéréhez mennek.... Pedig vizettem volna neki, nem szivességből kértem. Aztán meg panaszkodott, hogy milyen nehéz a megélhetés. Na, ez csak kitérő volt.
Az István terület telefonhálózat rekonstrukciós munkálatait pl. én terveztem.
Ma már nem foglalkozom ilyen bonyolult dolgokkal. Csak az érdekel, ami rövid távon megtérül. Nem helyes, de ez van.
Na, elárulom, hogy mi volt az oka annak, hogy eltávolodtam a televíziózástól. A 2 év katonaság. Ugyanis mire leszereltem, ott álltam egy szál gatyában üres zsebbel, miközben a hasonló korúaknak már lakásuk is volt. Erre fől elkezdtem másodállásban taxizni és ez meg is érte. Nem dőlt ugyan, de jött a pénz. Eközben a szama fokozatosan háttérbe szorult. 10 évig másodoztam, a Főtaxinál 4 évig, utána maszekban. Aztán egyre szarabb lett.
A főelőadói fizetésem nem volt túl biztató, csak ha volt mellette egyéb feladat is. 1996-ban egyik kollégámmal belefogtunk egy nagy projektbe. 1000 Mft-ról szólt a beruházás, de csak a felét adta rá a cég. Ebből kellett kihozni egy Data Varehause-t, Adattárházat. Napi 10-11 órát dolgoztunk. Viszont 3 havonta jött a prémium amit előirányoztam a projekt tagjainak. Ha teljesítettünk, akkor járt a kifizetés. Nekem Brutto 550 ezer volt a negyed éves célprémiumom.
Aztán befejeződött és újabb ötletünk nem lévén, nem akartam a napjaimat a főelőadói tevékenységgel folytatni. Hozzászoktam a pörgéshez.
Kiléptem mert csak így tudtam a KTV-Kft-hez átmenni. Sajnos ott a kezdeti változások annyira felgyorsultak és kedvezőtlenül alakultak, hogy közel egy év múlva eljöttem. Nem így gondoltam, de nem volt más értelmes megoldás. A másik cég ahová akartam menni, az meg nem vett föl végül is, mert sokat kértem.
Azóta 1-1 éveket dolgozom. Röhej, de a kis cégeknek nem érdekük, hogy sokáig alaklmazzanak valakit. Legutóbb műszaki igazgató voltam, igaz, nem volt nagy durranás, mert a matávos projektvezetés 100 X nagyobb feladat volt.
Bocs, de azt hiszem túl hosszúra nyúlt, meg nem is annyira izgalmas ez a történet.
>Sajnos a multivibrátoros időszakot alaposan túlléptük. Nem mondanám, utoljára egy hete használtam egyet egy illesztőkártyán, tegnap meg beterveztem egyet egy modellvasúti vezérlőrendszerbe... :))
Én többé-kevésbé mindig a szakmában maradtam, a régi rendszerben BHG (ott a külföldi munka volt a jó, igaz, hogy csak Csehszlovákia, de háromszoros fizetés), a TKI (ott meg tanulni lehetett), aztán az enyhülés után GMK-ban, kisszövetkezetben elektronikus vezérléseket csináltunk az olajiparnak, később meg irodai szoftvereket PC-re. Aztán a magán távközlési cégek létrejöttével Controll és Ericsson, az még meg is érte :))
Most is tervezek, nomeg fordítok, most épp egy távközlési segédrendszer leírását.
Igaz, hogy valamikor egy állami munkahely nem volt valami nyerő, akkor maszekolni kellett. Most meg inkább a nagy cégek helyei a jobbak. De hát változnak az idők...
Sajnos a multivibrátoros időszakot alaposan túlléptük. Én 30 éves koromra (15 éve már) rájöttem, hogy ez a szakma így nem fog eltartani. Pedig minden nap tanultam odahaza munka után. Az a rengeteg könyv még most is meg van, nincs szívem túladni rajtuk. (Csak megemlítem, hogy pl. tanultam PCM-technikát is egy tanfolyamon a KTMF-en Győrben)
Tény, hogy nagyon sok olyanról hallottam, amit ma már talán nem is tanítanak. Nem volt hiába való az első két év. A személyes gondom az, hogy nincs becsülete a tárgyi tudásnak. Itt mindenki "csak" kereskedni akar és ami a vicc benne, hogy a műszaki ember által létrehozott tudást akarja saját zsebre kisajátítani.
Szóval, sokáig ragaszkodtam a szakmához, de már feladtam. Szinte mindegy, hogy mi a munka tárgya, a lényeg, hogy érje meg. (Elég sokára jöttem rá...)
Bornyi egyszer említette meg, hogy van egy bátyja. Különben a Váci utcánál lakott talán a Bástya utcában.
A matematikát a Kutiné tanította. Sajnos már ő is meghalt, sőt, mondhatni fiatalon. A férje akkoriban kezdett Győrben tanítani. Késöbb ő lett a főiskola igazgatója. Ági néni rendes volt, de erőszakos. Könnyen eljárt a keze.
(Most hívtak állás ügyben, hogy hétfőn menjek be 2. fordulóra. Amióta kiléptem a matávtól, nem tudok egy stabil munkahelyet találni...)
>A kémiát Mátyás Ferenc tanította. Az egyik legkedvesebb tanár volt. '75-ben egyszer csak nem jött be reggel...
Elmesélte, hogy Párizsban, a Sorbonne-on tanult. Egy panzióban laktak, és egyik vacsora végén izotóppal besugározták a maradék húst. Másnap a fasírton ketyegett a Geiger-Müller számláló, tehát a maradékból készült. És úgy tudom, fehérvérűségben halt meg, amit okozhat a radioaktív sugárzás is...
Érdekes, Bornyi nem dicsekedett Gyula bátyjával, pedig az ismert személy volt, máig emléxem a nevére.
Magam is "bütyköltem" a Puskás előtt (meg alatt is), négy bites számláncot csináltam tranzisztorokkal, és megszámoltam vele a telefon tárcsájának az impulzusait. Eleinte mindig többet számolt, így fedeztem fel a prell jelenségét, kondival le kellett butítani a mechanikus impulzusadót. Meg feltaláltam a monostabil multivibrátort, később csalódással hallottam, hogy korábban már más is... :))
Igen, az első egy-két évben az alapozó tárgyak feleslegesnek tűnnek, de jók fejtágításra, meg kis kultúrát adni. Nomeg aki jó matekból, jobb a problémamegoldó képessége, mint aki sosem tanult.
Kerékgyártó nekünk a szabadkézi rajzot tanította. No, arról semmi emlékem nincs, hogy valami hasznosat tanultam volna...
Ja, elfelejttem amit már régóta akartam megemlíteni:
Azért volt számomra csalódás a suli, mert túl sokat vártam egyszerre.
Én úgy mentem oda, hogy már jelentős ismerettel bírtam a TV-kről. Nem részletezem, de könyvből és rajzról már akkor nagy eséllyel meg tudtam javítani egy készüléket. Persze a kirchoff törvényt nem ismertem, pedig e nélkül nem igazán lehet érvényesülni ebben a szakmában. Szóval, én már azt hittem, hogy majdnem mindent tudok, pedig dehogy... Mindig azt vártam, mikor tanítják azt ami érdekel, de arra várni kellett.
Utólag rájöttem, hogy nem volt helyes ennyire előreszaladni a dolgokban, mert alap nélkül hamar összeomlik a tudás. De ez nem az én hibám volt. Egyszerűen érdekelt a televíziózás és volt hozzá affinitásom. Legalább is a kezdeti sikerek elhitették velem, hogy "tudok". Pedig ez messze volt attól.
A föci csak elsőben volt. A kémiát Mátyás Ferenc tanította. Az egyik legkedvesebb tanár volt. '75-ben egyszer csak nem jött be reggel... Mesélte nekünk, hogy desszantos kiképzést kapott a II. vh-ban és elkapták. Nagyon összeverték. Na, ez van. Utána visszajött a Kerékgyártó tanárúr nyugdíjból vegytant tanítani.
A Bornyinak volt egy bátyja a Gyula, ő akkoriban az MTV-nél dolgozott, legalább is tv-filmekben utazott.
>Viszont ismétlem, állandóan éhes meg álmos voltam. Időben le kellett volna feküdni, reggel meg reggelizni :)) Én az alagsori műhelyben jártam, az tényleg börtön volt... "Tanárúr" Zemplényi, akit egyszer megkergetett egy tehén a prérin :))
Mi azt a kocsmát Testnevelési tanszéknek hívtuk. Jártak oda szépen :))
Ott ebédeltünk mi is a Javítóban (mostanra valami Kft.). Egyszer betettük az ebédjegyet a műanyag abrosz alá, a csaj el akarta venni, és kaparászta a műanyagot, erre nagyon dühös lett, de nem nagyon lehetett velünk bírni...
Gurbán azért szerette a kézilabdát, mert 67-től 71-ig járt az A-ba egy országos válogatott, és egész jó kis csapat alakult, mindenfajta bajnokságokat nyertek, akkor salakozták le az udvart, tornaórákon hetekig azt a böhönc nehéz hengert húztuk... Szóval mi is imádtuk a kézilabdát...
Mi nem is tanultunk földrajzot!! Mat, fiz, kémia, ami később átment munkaegészségtanba, történelem, magyar, szabadkézi rajz meg ábrázoló geometria... De majd megnézem a bizonyítványom.
Én is szeretem a precíz munkát. Viszont ismétlem, állandóan éhes meg álmos voltam. Így nem lehet tized millimétereket síkba reszelni. A műhelyben nem volt levegő, főleg ez álmosított el. Meg hát órákon keresztül a satu mellett állni kész büntetés volt számomra.
Bizony, voltak tanulók, akik kijártak valahogyan a szemközti kocsmába/gödörbe. (Volt valami neve, nem búsuló Postás?)
A javítóüzembe jártunk ebédelni. Gondolom ti is. Akkor már jobb volt, mert lement a délelött... Gurbán mindig a kézilabdát forszírozta. A föcitanár meg furmányoknak nevezett minket... A neve nem jut eszembe, 40-es kopaszodó volt.
Ja, a Hirling szokta volt mondani, hogy találkozunk filippinél... Lehet, hogy a topicnyitó Lippi innen vette a nickjét?
>Az Ampó és Mezőfényi a Gurbánhoz jártak inni a szertárba. (2 L-es kövidinka) Nemcsak ők :)) Egyszer többen elkéstek műhelyről, mert a szemben lévő kocsmában voltak (Istenem, 3 Ft volt egy korsó sör! :), és hívták testnevelési tanszéknek is :)) ), és azt hazudták a műhelytanárnak, hogy a Gurbán tanár úrnál voltak. Az meg megérezte rajtuk a szesszagot, és megkérdezte, hogy mit csináltak a Gurbánnál?? :))
>Még a Defi sem volt rosszindulatú. Nem tudom, hozzánk egyszer jött be helyettesíteni, és azt mertem mondani, hogy szorzat tagjai, nem pedig tényezői, és kiabálva letolt. Egyszer meg, mesélték, két deák kergette egymást, az egyik kék köpenyben kirohant az ajtón, és balra fordult, aki kergette, az meg jobbra, meglátta a defit szintén kék köpenyben, és iszonyúan seggberúgta, hogy szegény futott két lépést. Megfordult, közölte, hogy "Nono!" és ment tovább, aztán semmi nem történt...
A műhelyt szerettem volna, ha nem primitív, fél-analfabéta, viszont nagyképű és pökhendi "tanár"om lett volna. Szeretek dolgokat jól megcsinálni, és ott lehetett pontosan dolgozni. Csak a körítés...
>Különben nagyon sokat köszönhetek Puskásnak. Nagyon jó nevű iskola még most is. Most már megint. Egy időszakában szakközépiskola volt, akkor veszített a nimbuszából. De nemsokára odakerült dr. Horváth László, korábban egyetemi tanár, és ő kimondott elitiskolát csinált belőle, kemény felvételivel, magas színvonallal, nomeg jó tornateremmel, számgéplaborral, meg egyebekkel. Az alagsorban meg csináltak egy szoborhelyet, azt mondják, oda az ő szobrát akarja tenni :)))
Biztosan a fia lehet. Szerintem is hasonlít. Különben fél éve láttam a Gírónét, semmit sem változott, ugyanúgy néz ki mint 25 évvel ezelött.
Tudom, hogy furcsa amiket mondtam a tanárokról, de hidd el, éppen ezért említettem meg. Bár igazad van, hogy pont másképpen vélekedsz róluk, -nem is csodálkozom rajta- de én egy-egy élethelyzetben megéreztem a jószándékot bennük.
Az Ampó és Mezőfényi a Gurbánhoz jártak inni a szertárba. (2 L-es kövidinka)
Szóval lehet sokféle képpen nézni őket. Viszont amikor segíteni kellett, akkor segítettek. Még a Defi sem volt rosszindulatú. Rosszindulatot egyedül a Kurinyecznél tapasztaltam. Ő azóta térmester -udvaros- valahol. Oda való. Semmit sem tanultam tőle, azt is elfelejtettem amit addig tudtam.
Különben a műhelyt nagyon útáltam. Hétre kellett menni és csak nagyszünet volt. Éhes voltam, álmos voltam és akkor a vaskockával csesztettek. Különben is nem szerettem ha tiszta dzsuva vagyok, még ma sem.
A 0-dik óra az egy szükség megoldás volt. Akkor is 7-re kellett menni. A 0-dik meg az 1-ső tornaóra volt. Nem szerettem de csak azért, mert nem maradt idő a mosdásra.
Különben nagyon sokat köszönhetek Puskásnak. Nagyon jó nevű iskola még most is.
>Az említett srácok jó fejűek voltak, csak rosszak. Az egyik pl. a Posta Vezérigazgató-helyettes fia volt. Hasonló a mi korunkban is történt. Az A-ba gyűjtötték a vidékiek (kollégisták) nagy részét, kb. a fele az volt, a B-be a mindenfajta fejes, maszek (tehát gazdag :)) ), stb. gyerekét, a C meg vegyes. A B-t menet közben szét kellett szedni, mert a kőfejűek akkori fogalmai szerint szervezkedtek... Hozzánk is került néhány B-s, de ők nem hozzánk járnak osztálytalálkozóra.
Nálunk még nem volt 0. óra. Az mire volt jó, tanteremhiány ellen?
>Ampovicsot, Gurbánt és Mezőfényit mint embert és tanárt sokra tartottam. Hááát... :)) Ampovics korábban matektanár volt, de többször lebukott, hogy árulja a felvételi tételeket, akkor műhelytanárnak tették, de azért ott is megszerezte... Gurbán korábban három évig járt ugyanabban a fecskében, az a végén megállt a saját lábán... Mezőfényi nem volt műhelyesem, de egyszer helyettesített. A körző hengeres rugóját csináltam. Csapon felpolíroztam, és odavittem hozzá. A háta mögül mentem, nem hallotta meg, a fiókból az akkor még tiltott Playboyt nézte, keze a fiók szélén, hogy gyorsan belökhesse. Krákogtam, belökte, de a keze bennmaradt, becsípte két ujját. Káromkodott egy rondát. Ronggyal fogva letettem elé a forró rugót. Zavarban volt, puszta kézzel felvette, legalább két másodpercig tartotta, akkor vágta a falhoz. Ritkán hallok olyan csúnya káromkodást... Azután valahogy nem szeretett, de nem zavart, nem volt kapcsolatunk. Sebján: Micsonász, lágííny?? Hovámész lágííny? (ami a legény akart lenni az ő tájszólásában...)
>A Postáné nagyon jószívű és korrekt pedagógus volt a látszat ellenére. Ezt felolvasom a következő osztálytalálkozón, lesz majd röhögés! :)) Nálunk egy szemét, sztálinista kivételező mocsok volt (egykikünk, akit nem tartott sokra, egész jól felelt. Ezt ő is elismerte, mert azt mondta: "Biriszló! Brávó! Nagyon jó! Megtáltosodtál! Kettes!") Ez nem vicc, azóta is emlegetjük.
Látok ma egy Gírószász László nevű politológust a TV-ben. Az arca formája is hasonlít. Lehet, hogy a fia?
Akkoriban is nehéz volt bejutni. Az említett srácok jó fejűek voltak, csak rosszak. Az egyik pl. a Posta Vezérigazgató-helyettes fia volt. Amúgy mindegyik srác a XVIII. kerületben laktak, ill. az 5. Budán. Sajnos a szakma egyáltalán nem érdekelte őket és ezért mondtam, hogy az iskola közelsége miatt jöttek ide. Bár a Vendéglátóipari az Ecseri úton közelebb volt...
Szóval, mint ahogyan nem is tagadtam, nekem csalódást okozott a suli. Otthon valamint az általánosban nem tudtak róla semmit mondani, a Puskásban pedig úgy gondolhatták, hogy minden 14 éves gyerek tisztában van azzal, hogy mire vállalkozott. Ez hiba volt részükről.
Különösen a tornaórát nem bírtam a 0-dik órában. Pedig a suli 2. legjobb futója voltam és a fekvőtámasz bajnokságot én nyertem 64-el. Na, mindegy. Meg aztán az egész iskola amolyan komor kinézetű volt belül és ez engem zavart. Nehezen tudtam megszokni.
'99-ben voltam ott focizni és nagyon kellemesen megváltozott az arculata. Ha akkor is ilyen lett volna, nagyon jó lett volna, haza se akartam volna menni. Hiába, sok múlik a komfort érzeten.
Jártam szakkörre is, de a Flönrich tanár úr elzavart mert azt hitte, hogy lopni akarok. Ugyanis túl sokáig néztem egy ellenállás kupacot. Hát ez sem volt kellemes érzés. Úgy hogy volt ott egy-két magukat sokra tartó, de amúgy emberileg nem sokat érő tanárok. Ezek mind meghatározták a hangulatomat. Ampovicsot, Gurbánt és Mezőfényit mint embert és tanárt sokra tartottam. Sebján megint kihúzta a gyufát valami apróság miatt. Azt mondta, az egyik szeme rajtam lesz. Kérdeztem, hogy aztán melyik. A Postáné nagyon jószívű és korrekt pedagógus volt a látszat ellenére. Gíróné minden fiút útált, de ennek meg volt neki az oka, de hagyjuk.
No, akkor már ketten legalább vagyunk! :)) Októberben lesz főiskolai találkozónk, azok fele Puskásos volt, majd népszerűsítem kicsit ezt a topicot. (Puskásos találkozó 2006-ban.)
>Kihagytad Bornyi tanár úrral kapcsolatban,
Félő, hogy örökre ki fogja hagyni, mert utoljára 2002-ben írt, és nem hiszem, hogy azóta rendszeresen figyeli ezt a topicot... Bornyinak tényleg voltak extrém dolgai, a magyar tanulásunk leginkább Petőfi Sándorra korlátozódott, és az érettségi előtt fél órával próbálta a fejekbe verni, hogy "múlt idő JELE, tárgyeset RAGJA", stb. Ott leginkább az általános iskolai tanulmányaimból éltem meg.
>Annyit még mondanék, hogy számomra azért volt nehéz az a 4 év, mert senki nem mondta meg, hogy mit fogok ott valójában tanulni. Én sejtettem, hogy mi jön, az első időkben pedig minden iskolában alapozó tárgyak vannak. Az biztató volt, hogy a felvételin kérdeztek olyasmiket, amiket nem kellett tanulni az általánosban, de aki a Puskásba készült, annak muszáj volt érdeklődni iránta.
> ...több olyan srác járt az osztályunkba, akik csak az iskola közelsége miatt jöttek oda ... Amikor mi kezdtünk, nehéz volt bejutni a Puskásba, több ismerősöm volt, akit nem vettek fel, mert többszörös volt a túljelentkezés. De, úgy látszik, változnak az idők...
Magam 67-től 71-ig jártam oda, ofő előbb Farkasné, de szerencsére felváltotta Takács G, aki akkor kezdett tanítani. Előbb Manó volt, később Pepi lett, örülök, hogy maradandót alkottunk :))
Annyit még mondanék, hogy számomra azért volt nehéz az a 4 év, mert senki nem mondta meg, hogy mit fogok ott valójában tanulni. Én imádtam foglalkozni a Tv-vel, de hamar rá kellett döbbennem, hogy az első 2 évben szóba se fog jönni, mi több, mindenféle "nyakatekert" tudománnyal tömték a fejünket. Az átvitelt főleg nem szerettem, a távbesszel valahogyan kibékültem, de nem kötött le. Igaz, utólag nem bánom, hogy ezeket is megismertem, de akkor csalódást okozott bennem.
Igazából szabotáltam a tanulást, de csak látszólag, mert azért foglalkoztam a háttérben mindennel ami kellett a szakmához. Persze nem volt könnyű. Ráadásul -nem tudom nálatok hogyan volt- több olyan srác járt az osztályunkba, akik csak az iskola közelsége miatt jöttek oda és zavarták az órát. Ez késöbb vissza is ütött rájuk is, de a többiekre is.
Ezt a néhány sort szántam egy rövid bemutatkozásnak. Remélem hamar idelátogattok és kialakul egy jó kis társaság.
Kihagytad Bornyi tanár úrral kapcsolatban, hogy szeretett a villamos lépcsőjén utazni. Akkoriban a 20-as vagy 30-as lépcsőjén szoktam látni, a piros sálja meg lebegett utána.
Igazából annyira töményen tanított a maga laza stílusában, hogy egy-egy magyar óra szinte kikapcsolódást jelentett a fizika után. Különösen, hogy -nagyon helyesen- mindig lekapcsolta a neon világítást.
A dolgozatot pedig csak töltött tollal volt szabad írni. Ez volt a belépő a 2-es ért.
cucu: 1973-1977, Nagy Ferenc (Rozsda). Igazgató: Kecskeméthy Emil, Igh: Nagy István...
Fájó szívvel taszítok le valakit a korelnöki székről, de >Ugye nem löktök ki innen egy vénséget, aki a hamut is mamunak mondja [ :-) ], aki '78-ban végzett egy sasszéval, Én meg 71-ben :))
>>én meg a blastik osztályába:)) Nekem meg osztálytársam volt :)) Ő is 71-ben végzett, a Takács Gábor (Pepi) osztályában. De öt évente találkozunk :))
