Azt hiszem vettem :) Vannak dolgok, amiknek a létezését csak sejtjük (pölö Columbo felesége, Hofi anyósa, stb... :)), ezekre aggatjuk a virtuális jelzőt.
A kettős Doppler-hatás egymást kiegyenlítheti, emiatt az MM-kísérletben véleményem szerint egy képzeletbeli, de Doppler-hatást produkáló közeggel matematikailag kimutatható a null-eredmény. Matematikailag, de ez még nem jelenti, hogy létezik éter.
Pl. (+5) és (-5) összege nullát ad, de nulla eredmény még nem bizonyíték arra, hogy 5 valóban létezik.
Vagyis más utakon is meg kell vizsgálni az SR létjogosultságát. Neked nem úgy tűnik, hogy ez már megtörtént? :-)
Ajánlom figyelmedbe Ortega Y Gasset kiváló tanulmányát (még 1924-ből) erről a kérdésről. A relativista felfogás lényege az, hogy a vonatkoztatási rendszereket egyenérttékűnek tartja, azaz a relatívat abszolutizálja.
Az abszolutista relativitáselméletek abban különböznek ettől, hogy feltételeznek egy vagy több kitüntetett vonatkoztatási rendszert.
Miért is nevezik virtuális bozonoknak? Talán mert a tudomány önmagához a legszigorúbb :-)
Az erőt 0, 1, 2 spinű bozonok hordozzák. Ha ezt az elvet meg akarjuk tartani, akkor a tört spinű fermionra történő minden erőhatást bozonnak kell tulajdonítani. Vannak olyan bozonok, amelyet részecskeként ki tudjuk mutatni, ezek a "valódi" bozonok. A virtuálisaknak csak a hatását látjuk, de részecskeként nem tudjuk detektálni.
Pl. két elektron közt fellépő taszítóerőt virtuális bozonnak tulajdonítjuk. Azonban ha két elektron elmegy egymás mellett, akkor már "valódi" bozonok (fotonok) keletkeznek. Talán emiatt van a megkülönböztetés.
Figyeld a Michelson-Morley vitát, ott nem ez a helyzet. Egyébként sajnos vaslóban igen sokan (a rtúlnyomó többség) a balhé, és nem az eszmecsere kedvéért jönnek ide. Kár.
Létezik ún. paraméter-tömeg, amikoris megmérjük a tárgyra ható F erőt, és az általa okozott a gyorsulást, a kettő hányadosa a paraméter-tömeg. Például amikor az autódat, vagy a repülőgépedet mach felé gyorsítod a levegőben, és mennél inkább gyorsítasz, annál nagyobb a veszteség, ezért a változatlan anyagmennyiségű test egyre kevésbé gyorsul ugyanolyan erőhatás mellett.
Azután létezik anyagtömeg, amikoris az anyagot a gravitációs erőtértől távoli vákuumban minimális erőhatás alkalmazásával gyorsítod, és akkor ugyanazt a hányadost kapod, mint az előző példában, de nem játszik közre a közegellenállás.
Már megint a jó öreg éter! Igen! Nem nélkülözhető, nevezheted akár vákuumfluktuációnak is, de a lényeg ugyanaz marad. Közeg kell a hullámjelenségeknek, különben nem hullámok, hanem részecskék.
A "hazugságot" elöször Lingarazda alkalmazta velem szemben, azután többször. De igazad van, hallgatok Rád és kijavítom: Lingarazda tudatosan nem mondja az igazat.
Figyeld mmormotával folytatott eszmecserémet. Amit itt írsz, ott dől el. Ha az 1887-es MM-kísérlet és Korom cikkének összehasonlítása során Michelson számítási móüdszere győz, akkor igazad van, ha viszont Korom mnódszere a nyerő, akkor nincs igazad. Amit itt leírtál, egyszerű ismétlése Michelson számítási módszerének. Kifelejted azt, hogy a forrás is mozog, és a megfigyelők is mozognak. Foytonosan. Te is - Michelsonhozt hasonlóan - mindíg csak a fény által megtett út hosszát és az ehhez szükséges időtartamot veszed figyelembe, holott ehhez még hozzájön az is, hogy nemcsak a források, de a megfigyelők is elmozdulnak a hullámtérben. Mindegyik azonos mértékben és azonos időtartam alatt. Közben nem változik közöttük az optikai útkülönbség.
Ha megengeded azt, hogy a fény különbözű utakat befutva különböző futási időket teljesítsen, akkor korrigálni kell(ene() a fáziskülönbség-számításodat az időkülönbséggel. Ez az, amit sem Michelson, sem senki más azóta nem ismert fel. Ebből az alapvető hibából származik az idő relativitásáról szóló rémtörténet.
Szóval javaslom, hogy várd ki mmormotával folytatott eszmecserénk végét, és ha azután is marad nyitott kérdés, akkor állok rendelkezésedre, vagy ezen a fórumon nyilvánosan kihirdetem, hogy szerintem is Michelsonék számoltak helyesen.
Abban igazad van, hogy Newton óta történt egy s más, abban viszont nem, hogy a hétköznapi nyelvvel nem lehet megfogalmazni azt, amit a matermatikával igen.
Kétségtelen, hogy sokszor van úgy, hogy egy fogalom nem létezik a hétköznapi nyelvbe, de alkothatók ilyenek és definiálhatók ugyanolyan pontossággal, mint ahogyan azt a matematikában tesszük. Newton előtt nem létezett gravitáció, de azért mégis elég jól lehet róla beszélgetni matematika nélkül is. A matematikának "csak" kvantitatív értelemben van szerepe, de értetlenül áll a minőségi jelenségekkel szemben. Ez csak egy példa, ahol a matek alul marad a logikával szemben. Számos egyéb példája van ennek.
Sőt, tovább, megyek, amelyik levezetés eredménye nem ellenőrízhető logikai úton, az szinte bizonyosan hibás. És ha mégsem, azt előbb be kell bizonyítani. Nem elég odalökni egy képletet, azután a fenséges matematika ködleplébe bújva kinyilatkoztatgatni abban a biztos tudatban, hogy a matematikusok meg a fizikusok úgysem számolnak utána, a többiek meg úgysem értik.
Szóval a sztereotíp kinyilatkoztatgatásokkal itt nem mégy semmire. Az mind benne van a tankönyveidben.
Ezt nem tudtam, de úgy tudom hogy ezek a görögök voltak (athomosz=oszthatatlan vagy valami ilyesmi)
Ez a virtuális részecske nagyon jól hangzik, pont alkalmas arra hogy a laikusok még nagyobb szemeket meresztve nézzenek ki a fejükből egy fizikai témájú írás láttán :)
Ha nekem szántad ezt a maliciózus megjegyzést, akkor jobb lenne, ha megpróbálnád gyakorolni azt, amit empátiának hívnak. Bele kellene élned magad a vitapartner helyzetébe is. Naponta egyszer tudok géphez ülni, mert meg is kell élni. És még az sem biztos, hogy minden nap. Tegnap pl. nemn jutottam hozzá.
Lehet, hogy Téged, meg néhány fizikust azért fizetnek a tanszékek, hogy ezen a topicon lógjatok egész nap és lehetőleg zavarjátok meg a komolyan vitatkozókat a közbeszólásaitokkal, de a többség nem ilyen. Szóval várd ki a választ türelemmel. Ha van érdemi válasz, rövidesen meg fog jönni, de nem akkor, amikor Te elvárod. Lehet, hogy egy kicsit később. Főleg akkor, ha alapodsan át alkarják gondolni, és nem vagdalkózni akarnak. Látod, hogy válaszoltam.
Nagyon is értem. Te nem értetted meg a válaszomat. Amennyiben az éter nem abszolút nyugalomban van, hanem együtt mozog a Földdel, és közben a Föld forog benne, az olyan, mint amikor egy csónak köröz egy álló tóban. Hiába halad körbe-körbe, a víz és a csónak közötti sebességkülönbség nem vált előjelet, hanem állandó marad, feltéve, ha a csónak pontosan küörben halad és nem változik a "kerületi sebessége".
Arra kérlek, hogy ezt a fonalat ne folytasuk egyelőre, mert nem az a kérdés foglalkoztat engem, hogy az éternek milyen e tényléeges mozgása állapota, hanem csak és kizárólag azt szeretném első lépésként tisztázni, hogy a MM-kísérlet null-effektusa alapjhján kizárható-e az abszolút nyugalomban lévő éter modellje, vagy sem.
Te is tudod, hogy ha csak a MM-kísérlet ereményét nézzük, akkor a ballisztikus fényelmélet a legjobb magyarázat. Egyedlőre az analízisnál tartunk, a MM-kísérlet analízisénél. A szintézis, tehát hogy van-e éter, és ha igen, akkor milyen, egy jóval későbbi kérdés.
Mivel valóban tényekkel érvelsz és nem sértegetsz, válaszolok.
Teljesen igazad van abban, hogy a kinematikában számtalan mérés igazolja azt, hogy a Lorentz-transzformáció nem hülyeség, hanem megvan a maga jól kiérdemelt helye a fizikában.
Ez azonban nagy valószínűséggel más fizikai okokra vezethető vissza. Nem a fénysebesség abszolút állandósága, nem annak tökéletes izotrópiája, nem általános geometriai okok nem a téridő sajátos visekedése, azaz nem a SR modellje szerinti megoldás a nyerő szerintem ezeknek a tapasztalati adatoknak a megértésében és magyarázatában.
Egy másik modell, a Korom-féle erőterek relativisztikus (viszonylagos sebességtől függő) egymásra hatása érthetően, és számszerűen azonos módon magyarázza azokat a jelenségeket, amelyekre itt teljesen jogosan hivatkozol.
Összehasonlítva a SR modelljét és az erőterek relativisztikus kölcsönhatásának modelljét, azok matematikailag egyenértékűek, ugyamakkor Ockham borotvája alapján az erőtér-modell torony magasan áll a SR felett, mert amellett, hogy azonos számszerű ereményeket hoz, még érthető is.
Ne feledd, hogy nem abszolút igazságokról, hanem versengő modellekről vitatkozunk.
Az itt kifejtettekbe részletesen nem megyek bele, mert a MM-kísérlet étermodell szerinti értelmezése a legfontosabb, ez a vége Ariadne fonalának, amely mentén ki lehet kecmeregni a SR körüli fogalmi problémák labirintusából. Úgyhogy a továbbiakban kár folytatnod ezt a szálat, mert nem megyek bele a részletekbe, mindössze megtiszteltelek azzal, hogy elmondjam Neked a véleményemet.
Itt Korom nem azt írta, hogy a két forrás alapfrekvenciája azonos, hanem azt, hogy a két forrás (a negatív végtelenben nyugvó), és az éterben v sebességgel mozgó forrás az éterben ugyanazt a frekvenciát generálja. Mégpedig azért, mert a gondolatkísérlet során Korom Gyula ilyen helyzetet tételezett fel kiindulási alapként.
Egyébként szeretnélek arra kérni, hogy tartsuk be az MM- kísérlet és Korom cikkének összehasonlítása során azt, amiben megegyeztünk, tehát hogy én kérdezek, és te felesz rá.
Azzal, hogy a logikai sorban előre szaladsz, nem könnyíted meg számomra a megértést, csak szükségtelen nehézséget okozol. Lehet, hogy igazad van, de ezt ezzel a módszerrel nem lehet belátni.
Naponta egy kérdést teszek fel Korom cikkével kapcsolatban, és Te arra válaszolj. Ha nem értesz egyet az adott napi penzumban leírtakkal, akkor azon, de csak azon, szívesen vitatkozom, hiszen akkor fogom megérteni az álláspontodat. Minden egyéb ellenvetést csak a maga helyén tudok értelmezni, mégpedig akkor, ha eljutunk odáig.
