Na akkor lécci áruljátok már el, hogy miről szól ez a Második Messiás! Ki az, Marcus Garvey, Malcolm X vagy a Rebbe Lubavics?
WMM: kösz, pedig átnézem néha a WECC-ben is a könykupacokat, és nem találom, pedig az összes sületlenség közül (már bocsesz) ez tényleg (valamiért) érdekelne. (Egyik kedvenc játékom erre épül.)
Osszián: Erzsébet, valóban - so far, so good.
> A szöveg hangvételéből én azt gondolnám,
> hogy leginkább az akkori nagymester mondhatta
> ezeket
haharin,
A 2.Messiásról talán már leírtam valamikor régebben a véleményemet, meg amúgy sem nagyon különbözik WMM-étől és Titkárétól, bár én valamivel szkeptikusabb vagyok.
Kígyó,
Fölraktam a feladványt a levelezőlistánkra, de eddig csak annyi reakciót kaptam (egyébként WMM-től), hogy feltehetőleg Erzsébet királyné meggyilkolásáról van szó. Erre egyébként magam is rájötte. (A gyér reakciót talán a nyári szabadság-szezon magyarázhatja).
A szöveg hangvételéből én azt gondolnám, hogy leginkább az akkori nagymester mondhatta ezeket. Ha a birtokomban lenne hát valamiféle magyar szk. kronológia, megnézném, ki töltötte be akkor ezt a posztot, s ő lenne a tippem.
De talán jön még be megfejtés...
Ja, és nagyon köszönöm az ÉS cikkről az infot, tényleg nagyon érdekes!
nemvendeg,
Az, hogy valaminek van szabadkőműves tagja, az még semmilyen kapcsolatot nem jelent.
Szerintem bárminek akad(hat) szk. tagja, az ebtenyésztők egyesületétől kezdve a politikai paletta bármely pártján át akármelyik egyházig.
Ha viszont, mint írod, vannak "általad elérheto források", akkor - amennyiben ezek publikusak - kérlek, írd le őket, vagy add meg az URL-jüket, mert érdekelnének minket (engem legalábbis), hogy egyáltalán mik is ezek a szervezetek.
"Engem az zavar, hogy olyan dolgokat vesznek bizonyítéknak, nyilvánvaló bizonyítéknak, kézenfekvő bizonyítéknak, támadhatatlan bizonyítéknak, amik a leírt adatok alapján egyszerűen nem védhetők, nincsenek bebizonyítva. "
Bocs, tényleg nem tudom, hogyan fordították, de az eredeti egyáltalán nem arrogánsan biztos a mondókájában, inkább végigvisz egy érdekes feltételezést. Annál sokkal kifinomultabbak a szerzők, hogy a csalhatatlanságot vindikálják maguknak.
teljesen egyetértünk, fordításban, lényegben egyaránt. Elfogadom, hogy érdekes gondolatkísérlet, még azt is, hogy nem nulla a valószínűsége annak, hogy egyes dolgok úgy történtek, ahogy azokat leírták. Engem az zavar, hogy olyan dolgokat vesznek bizonyítéknak, nyilvánvaló bizonyítéknak, kézenfekvő bizonyítéknak, támadhatatlan bizonyítéknak, amik a leírt adatok alapján egyszerűen nem védhetők, nincsenek bebizonyítva. Persze jó dolog, ha a szerző hisz abban, amit leír, csak attól tartok, hogy van néhány ember, aki a kinyilatkoztatás-szerű leírások alapján fekete-fehér tényekként kezeli majd az ott olvasottakat. Ismétlem, persze megengedem, hogy lehetnek benne valóban igaz dolgok is, csak hát... így nekem ez egy elgondolkodtató mese.
A Második Messiás fordítása sajnos csapnivaló. Nem csak félrefordításokkal van tele, de olyan mondatokkal is, amiknek egyszerűen nincs értelmük. (ld. páldául a könyv utolsó mondatait.) A rossz fordítás eredménye, hogy az ember még nagyobb kétkedéssel olvassa - a téma amúgy sem olyan, hogy azonnal azonosulnál minden gondolatával. Én ezeket a könyveket érdekes gondolatkisérleteknek tartom. A hivatalos történelemmel amúgy sem stimmel valami, hát akkor miért ne játsszunk el néhány gondolattal? A végén lehet, hogy nem is leszünk olyan messze az igazságtól...
wmm,
köszönöm, majd egyszer megpróbálom a többit is elolvasni
(és majd igyekszem függetleníteni magam a fordítástól, vagy az eredetivel próbálkozom...).
olvastam a Második Messiást - eredetiben. (Szerzők: Christopher Knight, Robert Lomas - szabadkőművesek). Nem tudom, milyen a magyar fordítás. A történet eléggé fantasztikus, és önmagában meglehetősen valószínűtlen, DE! Más könyveket is érdemes elolvasni, pl. John J Robinson "Born in Blood" (Vérben született) c. könyvét, amely igen alapos részletességgel foglalkozik a szabadkőművesség templomos eredetével. Egyébként nagyon érdemes Knight és Lomas korábbi könyvét, a Hirám Kulcs-ot is elolvasni (ennél sem tudom, milyen a fordítás, csak azt, hogy vagy nyócan küzdöttek vele :-( ), könnyebben érthető a 2. M. Még egy könyvükről tudok (Uriel's Machine), ez is megjelent magyarul "A múlt üzenete" semmitmondó cimmel. Nekem ez a kedvencem, az emberiség írásbeliség előtti történetével kapcsolatban roppant érdekes dolgokat tartalmaz, bár alig kapcsolódik a szk. témához...
Minthogy a hivatalosság mindig a maga ideológiáját nyomja, nyilvánvaló, hogy nagyon nehéz közvetlen bizonyítékokat találni arra, hogy egy sokáig üldözött, sok országban ma is betiltott mozgalom hogy-s-miképp ered egy betiltott középkori lovagrendből, melynek tagjait nagyrészt kivégezték. Ugyanakkor szívós történészek (többnyire amatőrök, akiket nem korlátoz a kanonizált történelem) sok apró mozaikból bizony sokszor meggyőző képet raknak össze... egy másik roppant érdekes (és nem teljesen ellentmondás-mentes) kanadai szerző Michael Bradley, aki - korántsem egyedül - azt állítja, hogy Kolumbusz pontosan tudta, hová megy, az India sztori csak fedő történet volt, és hogy Kolumbusz előtt száz évekkel rendszeres hajózás volt a skóciai Orkney szigete és a kelet-kanadai Nova Scotia között, a katolikus egyház elől menekülö személyeket mentve... hogy kik voltak-lehettek ezek a személyek, arra Bradley a "Holy Grail across the Atlantic" és "Columbus conspriacy" című könyveiben ad választ, de érdemes elolvasni a "Holy Blood, Holy Grail" című könyvet is, amely most magyarul is kapható "Az abbé titka" címmel, nem tudom, milyen a fordítás...
Sziasztok,
jó rég jártam utoljára erre, lesz mit olvasnom. Lenne egy kérdésem, remélem, nem ismételek meg már leírt dolgokat (ha mégis, akkor elnézést).
Néhány hete a kezembe került a Második messiás c. könyv, két angol írta (a nevükre sajnos nem emlékszem). El is olvastam. Azt próbálják bizonygatni, hogy a szk. egyenes ági leszármazottja a Templomos rendnek, valamint azt, hogy a ritusok jó részét tudatosan megsemmisítették, mert nem voltak összhangban a keresztény tanításokkal. Érdekelne, hogy vki közületek olvasta-e ezt a könyvet, és ha igen, mi a véleménye róla. Én bevallom, hogy az ő gondolatmenetük - megengedve, hogy egyes dolgokra tényleg rájöhettek - nekem nem tűnik annyira bizonyítottnak, amennyire ők azt gondolják. Viszont mint mesén, néha jól szórakoztam rajta (az már egyáltalán nem tartozik ide, de azért leírom, mert izgatja a csőröm, hogy ha egy kiadónak nincs pénze lektorra vagy vkire, aki gondozza a szöveget és kijavítja a nyilvánvaló hibákat, az ne adjon ki könyveket).
Igen, persze, igazad van. A hasonlóság mögött állhat az, hogy szándékosan utalni akarnak a sikeresebb kollégára...
Jó kis idézet ez, amit küldtél. Azt hiszem, tényleg fel fogom tenni a levelezőlistánkra a kérdést. Azonban most sietek ügyelni, úgyhogy sajnos csak hétfőn este fogok tudni vele foglalkozni. De nem felejtem el!
Mélt +kaptad?
Új rejtvény, ezúttal érdekesebb személytől és témában. Ő egy nagy formátumú, és mint majd olvashatjátok, egészen kiváló szónoki képességekkel rendelkező ember. Kevés ilyen hatásosan felépített beszédet olvastam vagy hallottam.
Az időpontot a beszéd elején említett merényletből pontosan ki lehet találni.
Szerintem érdemes vitatkozni erről a szövegről, vagy megmutatni a testvéreiteknek.
Na, ki a szerző?
Amidőn ma még egyszer elvonulnak lelki szemeink előtt a lefolyt esztendő eseményei, lehet-e, hogy még egy utolsó fájdalmas pillantást ne vessünk a hantra, melyet népek és nemzetek zokogó fájdalma diszitett a soha el nem évülő hála, a szeretet és hódolat virágaival. Lehet-e, hogy még egyszer meg ne emlékezzünk arról a szerető anyáról, ki után árván maradt a nemzet, arról a hűséges honleányról, kiben legdrágább gyermekét veszitette a magyar haza? Hűségesen osztozunk a nemzet gyászában, a Nagypáholy s egyes páholyaink meghatóan fejezték ki mély fájdalmukat; s e fájdalom nagyobb volt, és keservesebb, mint bárkié, mert bennünket kétszeresen sujtott a borzasztó csapás. A leketlen gyilkos tőre nemcsak szivünket járta át, hanem a sötét éjben czikázó villámként vetette irtóztató fényét a tátongó örvényre, mely mellett gondtalan gyermekekként játszadoztunk. Nem a gyilkosról beszélek sz. tt., kivel mint egyénnel a polgári törvény végzett; hozzá már nincs közöm.
De tőletek kérdem, t., tőletek és a világ szabadkőművességétől; megtettük-e kötelességünket? Igyekeztünk-e a tőrt kiragadni a gyilkos kezéből, hitet, reményt, szeretetet, irgalmat önteni generátiók nyomorából fejlődött vad gyűlölettel telt lelkébe? S a temetőből visszatérve volt-e a mi szivünkben is a fájdalmas gyász mellett más érzetnek helye, mint a gyűlöletnek? Nem szomjuhoztuk-e valamennyien a gyilkos életét? Még egyszer kérdem, megtettük-e m i n t s z a b a d k ő m ű v e s e k kötelességünket a gyilkosság előtt s után?
Nem én kérdem. Onnan dörög felénk, a genfi Golgotháról, abból az átdöfött angyali szívből, azokból a földre hullott szent vércseppekből az Ur szava: 'Ádám, hol vagy?'
Iszonyattal fordultok el a gyilkostól; a gyűlölet, a megvetés kiséri sötét börtönébe; nevét a Kainéval együtt fogják tanulni gyermekeink. És mégis, ember volt; ember fia; embertársunk.
De mi kitagadtuk őt. Kenyeret kért s mi kővel dobáltuk. Éhezett, amig mi dőzsöltünk. Nem volt mivel takarni meztelenségét, mig mi a fűtött kályha mellől néztük szenvedéseit s egymásnak tömjéneztünk. Szeretetet szomjazott s mi a rendőrök szuronyait szegeztük mellének. Kiüztük a sivatagba vad bestiák közé: vadállattá fajult. Megtanult gyűlölni és gyilkolni. A vadállat dühével rávetette magát a társadalomra; irtó gyűlöletet millióknak szólt: egy világot akart porba zuzni. Isten leküldte angyalát, szenvedne értünk vértanúhalált. Az anyátlan gyilkos tőre nekünk volt szánva, de azt felfogta saját nemes szivével a legjobb anya. Mint a Megváltó, ugy szenvedett érettünk, miattunk.
De megváltotta-e az emberiség örök bünét? Megszüntek-e éhezni és fázni a nyomorultak milliói, érzik-e az igaz szeretet melegét azok, kiket védő falai mögől kikerget a saját biztonságát féltő társadalom? Találtunk-e már irt az emberiség nyomorára? Börtön, tolonczház, nyaktiló -- ez a tizenkileczedik század egész tudománya.
Testvérek; legyünk őszinték. E szent sir mellett elnémul a hazugság; önámításnak itt már nem lehet helye. Mellünket verve ismerjük be -- nem tettük meg kötelességünket mi sem.
* * *
Voltak perczeink, melyekben a lelkesedés kitört belőlünk s nemes hévvel terveztünk egyet-mást szenvedő embertársaink javára; de a lelkesedést kitartó munka nem követte. Nem dolgoztunk eleget s nem dolgoztunk mindannyian. Saját egyéni érdekeinket resteltük a közjónak feláldozni; féltve őrködtünk kényelmünk, kedves szokásaink sérthetetlensége felett. Marokkal szórtuk a pénzt, mikor élvezethez juttatott, de éhező felebarátunkkal szemben számláltuk a garasokat. Hangosan hirdettük az egyenlőség igéit a páholyok falai között, de idegenkedtünk a munkás érdes tenyerétől; teli torokkal dicsőitettük a szabadságot s rabszolgái maradtunk évszázadok sötét előítéleteinek; imádtuk a testvériséget, de nem voltunk képesek jogainkból, igényeinkből, követeléseinkből akár csak egyet is feláldozni felebarátunk javára. Lelkesedéssel szavaltunk a szabadkőművesség feladatairól idebenn, de szépen hallgattunk a profán világban, az országgyűlésben, városi képviseletben, sajtóban -- pártérdekből, egyéni tekintetekből, saját társadalmi állásunk érdekében. Szabadkőművesek voltunk, de csak másodsorban. A szabadkőművességet feláldoztuk, ha kellett, de a szabadkőművességnek nem áldoztunk fel semmit. A páholymunkákon részt vettünk, ha vacsorára nem voltunk meghiva: az ülésekre eljártunk, ha másutt nem voltunk elfoglalva; kritizáltunk, de kritikát nem türtünk; szidtunk Nagypáholyt, főmestert, tisztikart -- de magunk nem vállalkoztunk munkára. Nem értünk rá.
(...)
A magyar szabadkőművesség létjoga, jövője forog kérdésben.
Ne hasonlítsuk magunkat össze a külföld szabadkőműveseivel. A szabadkőművesség külső formáinak betartása, a rituále titokzatossága, az alamizsnaosztogatás lehet bármely szabadkőművesség kenyere, nekünk magyaroknak nem elég. Egyszerű nép a magyar és igaz. A miszticzizmus itt kedvező talajra nem talál. Munka és küzdelem az, amit meg tudunk becsülni.
Vagy belemarkolunk az emberiség nagy kérdéseinek megoldásába, és minden páholy, minden t. egytől-egyig neki fekszik a munkának, vagy létezni meg szününk. Azaz, hogy megmaradhatunk egyletnek, mely a jótékonyság mellett az egyéni hiuság cultiválásával foglalkozik, vagy tisztességes emberek kaszinójának, amelyben szivesen eltöltünk egy pár órát; de a szabadkőművesség, az az igazi, eredeti, hamisitatlan szabadkőművesség, melyet királyi művészetnek nevezünk, az áldozatkészségnek, az önzetlen szeretetnek, az igazságnak iskolája létezni megszünik. A szabadkőművesség nem lehet idegen test a nemzet organismusában. Vagy magába szija profán környezetének minden hibáját, minden különleges tulajdonságát és erkölcsi tartalmában avval azonossá válik -- lesz pietista, antiszemita, antinéger, soczialista vagy anarchista, uti exempla docent, vagy átplántálja a tiszta szabadkőművesség tanait a nemzet szellemi életébe s abba lassanként teljesen beleolvad.
(...)
És műhelyeinkben a munka alig folyik. Tereferélve ácsorog vagy dictiózik legény s tanoncz. Nem halljuk a kalapácsok ritmikus ütését, elhagyatva áll pöröly s kohó. A munkába fáradt vén mester helyét ifjonti hév s erő betölteni nem siet.
(...)
S még ha menekülni lehetne. A társadalom alatt feneketlen kráterben izzó láva fől. Bennünket talán még megkímél, de gyermekeink, unokáink érezni fogják pusztitó hevét.
A szocziális kérdést meg kell oldanunk -- vagy vérben - lángban látjuk a világot egyhamar.
(...)
Nem lehet, hogy túl sokat tulajdonítasz a szk-nek? Persze értem, hiszen az vagy de ebből a szempontból:
titkos/misztikus/ilyenolyan társaságok vannak, rohadt sokan, meg mindig is voltak. Ezek közül kétségkívül a szk lett a "legsikeresebb" társadalmilag, anyagilag, befolyás stb. Szóval a többi "kispályás" mindössze hókuszpókuszozni akar, semmi többet, hogy nagynak lássék - azonban ezen a pályán a szk vitte eddig a legtöbbre: na és ezért vagyunk hajlamosak mindent, ami rituális, a szk-hez kapcsolni, mondván, hogy a többi azt utánozza - holott csak egy évszázados divatot követnek, a KKK, a MOVE stb.
Ez rossz lett, nem is kell válaszolni rá. Egyébként ez a MOVE érdekes, hogy mit csináltak, amikor becuccoltak - érdemes lenne többet tudni róla.
Ja, és a mostani (27-én megjelent) ÉS-ben van egy nagyon szórakoztató cikk az ilyen MOVE-szerű szélsőjobb szirszarok és a miszticista vagy tradicionalista filozófia kapcsolatáról. Tényleg vicces, de én nem tudok linket beszúrni.
Ezt mondom én is, hogy nincs közük. Azonban az említettek vagy az elnevezésekben, vagy a szertartásokban, vagy a feelingben mégiscsak valamiképp hasonlítanak (vagy hasonlítani akarnak) a szabadkőművességre.
A tévében láttam egyszer a Ku Klux Klan felvételi szertartását: döbbenetes volt, mert egy az egyben a szk beavatás menete, szimbolikája szerint zajlott. Azzal a nem csekély különbséggel, hogy amikor a bekötött szemű jelölt a vezetővel beszélgetett, nem az emberek egyenlőségéről tettek föl neki kérdéseket, hanem arra nézvést vettek tőle ígéretet, hogy soha nem fog feketékkel barátkozni, a fehérek uralmáért fog küzdeni, ilyenek.
MOVE: Amikor 1920. március 18.-n feloszlatták Magyarországon a szabadkőművességet, a Podmaniczky utcai székházba a MOVE költözött be. Ők állítólag az eredeti berendezést meghagyva, többé-kevésbé az eredeti szertartás szerint tartottak ott rendezvényeket, nyilván mivel úgy találták, hogy ennek a középkorias-misztikusos hangulata az ő céljaikra is kiválóan felhasználható :-(
Amiket az Orániai Rendtől kezdve felsoroltál, azoknak nem sok közül lehet a szk-hez, azon túl, hogy azok is szervezetek. Nem is értem, miért írtad a MOVÉ-t, ami egy militáns szélsőjobb csapat volt, tkp Magyarország kvázihadserege a háborúk között, amikor nem volt szabad fegyverkezni.
Hát, az említetteket egyáltalán nem ismerem. A videotékákban forog egy film Skulls címmel, úgy tűnik, meg kéne néznem :-)
Meg a "Tágra zárt szemek" orgia-jelenetének is van némi szk. feelingje, de persze semmi köze magához a szabadkőművességhez (sajnos/szerencsére).
De rengeteg olyan társaság van, ami szándékosan, vagy szándékolatlanul, de utal a kőművességre, vagy hasonlít rá. Van ezek között játékos-vicces (Diablo Páholy, Odd Fellows, Schlaraffia), semleges (Rotary, cserkészet), jobbos (Orániai Rend), sőt szélsőjobbos is (nálunk állítólag a MOVE csinált ilyesmit, valamint ismertebb a Klu Klux Klan).
Ezek kétségkívűl hasonlítanak hozzánk, de NEM szabadkőműves szervezetek, nincs velük semmiféle kapcsolatunk.
Legyen szabad Osszián helyett/előtt válaszolnom (de talán Ő is válaszol majd) -
amennyire mint 33. fokú skót szabadkőműves tudhatom, ezek az Általad említett izék nem szabadkőműves testületek. (Őszintén szólva én a 3 említettből csak homályosan a Trilateral Commission-ról hallottam, de nem szk. körökben).
Bele kellett ásnom az Internetbe, hogy megtudjam, mik ezek, azaz pontosabban, hogy megtudjam, mit is írnak róluk.
A Skulls and Bones társaság az érdekesebb most számunkra, mert a koponya és a lábszárcsontok valóban szk. jelképek, illetve inkább azok voltak - pl. a Hirám kulcs című könyvben látható néhány nyilvánvalóan többszáz éves sírkő koponyával és lábszárcsontokkal, amelyet a szerzők (angol szabadkőművesek) Skóciában fotóztak. Az Interneten talált írások alapján én azt gondolom, hogy ez a társaság, amely a Yale egyetemen létezik az Internetes oldalak szerzői szerint, valószínűleg egy titkos társaság, kapcsolati hálózat. Lehet, hogy szertartásaikat a szk. szertartásokról mintázták, és nagyon könnyen lehet, hogy tagjai között szk. páholytagok is vannak (attól, hogy valaki balkezes, még szeretheti a paprikás csirkét), de a szervezet nem tartozik a szabadkőművességhez. Ez elvi kérdés, mivel a szk.-ség NEM titkos társaság, és a belépőknek meg kell fogadniok, hogy NEM lépnek titkos társaságba, amíg a szk. szövetségnek tagjai.
Lehet persze, hogy csak tájékozatlan vagyok, hiszen ezen a fórumon már említettük, hogy sokezerre tehető csak azon fontosabb könyvek száma, amelyeket a szk.-ségről írtak évszázadokon át, én meg csak alig pár tucatot olvastam ebből :-)
A Bilderbergek, Trilateral Commission, Skull and Bones Society és hasonló társaságok mennyire tekinthetőek masonikus eredetűeknek? Ezeknek milyen kőműves vonatkozásaik vannak (ha vannak)?
Igen, igen, időigényes lesz mindent feldolgozni.
Most különben sem vagyok otthon, épp az EFOTT-ról írok...
Bár rá kell jönnöm, hogy kiöregdetem én már ebből a fiatalosságból :-(
örülök, ha segíthettem. Sokat vagyok könyvtárban, és bár mindig van teendőm, ha akarod, utána tudok nézni pár dolognak.
Kedves Könyvesember,
igen, én is láttam egy ilyen kutatópáholynak a honlapját - nagyon szép volt!!! Nemzetközi, és vannak magyar tagjai is, azt hiszem, kettő? Egyébként tényleg nagyon felkészült vagy.
Megkérdezhetem, hogy hol vagy/voltál főkönyvtáros? Magyarországon?
Köszönöm szépen, megkaptam!
Most egy darabig el leszek látva teendőkkel...
Jók az észrevételeid, végig fogok menni rajtuk, igyekszem megtenni a javításokat. Lehet, hogy időigényes lesz, de nagyon örülök a figyelmes kritikádnak.
Íme a válaszok:
Ezt a sok történeti dolgot, amit eddig leírtál, számon tartják a magyar szabadkőművesek? Részben. Nagy vonalakban illik (illene?) ismerni a szervezet nemzetközi történetét, de a magyarok talán többet tudnak a saját történelmükről. Nem merném azonban azt állítani, hogy minden magyar szabadkőműves ennyire elmélyült ezekben a dolgokban. Különben máshol sem jellemző minden részlet közismertsége - most finom voltam :)
Vagy tudják ezeket, és foglalkoznak ezzel? Kutatják (személyes) érdeklődésből) a saját történetüket? Lásd fent. Talán úgy pontos, hogy egyesek foglalkoznak vele. Magyarországon inkább személyes érdeklődésből - vagy akinek szakmájához, hajlamaihoz közelebb áll. Sok helyütt viszont vannak ún. kutatópáholyok (research lodges), latinos nevük gyakorta "Quator Coronati", amelyekben kizárólag a történelmi érdeklődésű tagok jönnek össze a Céh történetének kutatása érdekében. Vannak erre szakosodott társaságok, kiadványok is. Személy szerint én nagyon remélem, hogy még életemben megalakul majd a magyar kutatópáholy is :)
Engem a személyes érdeklődésen túl az segített, hogy vándorlásaim előtt tisztségemnél fogva (főkönyvtáros) mindenféle kiadvány megfordult a kezemben. És mivel nem tudom megállni, hogy bele ne nézzek... nos, az eredményét láthattad!
Ezt a sok történeti dolgot, amit eddig leírtál, számon tartják a magyar szabadkőművesek? Vagy tudják ezeket, és foglalkoznak ezzel? Kutatják (személyes) érdeklődésből) a saját történetüket?
örülök, hogy még emlékszel rá. Még aznap este megcsináltam, de úgy döntöttem, még finomítom. Viszont erre nem jutott időm, úgyhogy belekukkantok a draftba és azt hiszem, kis változtatásokkal mihamarabb elküldöm.
