Igazán rá jöhettek volna, hogy a súlyos tömeg nem egyenlö a tehetetlen tömeggel és hogy a gravitációs mezönek is van egy gravitó-mágneses (vektor) komponense.
Igazán rá jöhettek volna, hogy a súlyos tömeg nem egyenlö a tehetetlen tömeggel és hogy a gravitációs mezönek is van egy gravitó-mágneses (vektor) komponense.
Tévedsz! Philopónosz és Galilei óta .... Aztán mond csak, miért nem tudta az a sok okos/ügyes kisérleti fizikus az összetételtöl függö szabadesést rendesen megmérni? Jópár ezreléknyi a gyorsulás eltérése. Ez is egy szegénységi bizonyitványa a fizikának!
Köszönöm, hogy ily módon kiszámítottad azt, amit Korommal egyetértésben én is állítottam eddig, nevezetesen, hogy a fáziskülönbség egy adott szakasz mentén állandó marad akkor is, ha a szakasz nyuzgszik, és akkor is, ha mozog.
Így azonban nagyon zavarba jöttem, mert akkor miért is szóltál közbe? Hogy engem megerősíts, vagy hogy mmormotát támogasd?
Teljesen más dolog felismerni az igazságot, és elfogadtatni azt másokkal! Itt egyelőre az igazságról beszélgetünk, klételkedeve abban is, amit önmagunk állítunk. Azok, akik nem kételkednek sajéát magukban, nagyon veszélyes emberek, és legfőképpen önmagukra nézve. Szóval itt most az igazság egy igen pici részletéről -. a MM-kísérlet egy lehetséges értelémezéséről az étermodellben) beszélgetünk néhányan, és ebbe mindenféle oda nem való dolgokat közbe"kiabáltok" néhányan. Inadekvát a dolog.
Néhányam (pl. Te, lingarazda, és sokan mások) úgy viselkedtek, mint egy japán pincsi, aki körülugatja a gazdival beszélgető idegent, és folytonosan azt ugatja, hogy hülye vagy, hülye vagy, az én gazdimnak van igaza.
Tudod mi jut eszembe Rólatok? Az anekdota az egyetemi tanerőkről. Így szól:
Mit Tud a tanársegéd?
Tudja, hogy mi van a jegyzetekben, meg az Egyetemni Tankönyvekben!
Mit tud az adjunktus?
Tudja, hogy mi van a kézikönyvekben!
Mit tud a docens?
Tudja, hogy mi van az irodalomban!
És mit tud a Professzor?
Tudja, hogy hol van a docens!
Hát ezen a listán Te és a hozzád hasonlók valahol a tanársegéd meg az adjunktus között lehettek.
Ha ismernétek az irodalmat, tudnátok, hogy nem csak SR létezik a fizikusok fejében.
Na erről ennyit, és csak hülyézzetek nyugodtan tovább minden értelmes embert. A kutya ugat, a karaván halad.
Ez teljesen OK, de itt még nem tartunk. A fázisszögek változásairól a MM-kísérletben akkor kell majd beszélgetnümnk, ha megegyeztünk abban, hogy miként kell kiszámítani a fáziskülönbségeket mozgó rendszerekben.
Hamár már a Marsról diskuráltok, nem tünt fel Nektek hogy a Marsra születik meg a 3. Kepler törvénynél az R^3/T^2-re a legkisebb érték és ez 0.15%-kal kisebb mint az Uránuszé? Miért van ez így? Utána még mindig lehet az árapály hatásáról vitatkozni.
Akkor itt elcsúsztunk egy kicsit, én a mozgó M1M2 (vagy álló AB) szakaszról beszéltem... a forrás éterhez képesti mozgásának sebességét a 'v' jelöli. Tehát az L-l hosszú (álló vagy mozgó) szakasz két vége közötti fáziskülönbség továbbra is: FI = 2*PI*f0*(L-l)/c = 2*PI*f *(L-l)/(c-v)
Ha már a Doppler transzformáció szóba került, írjuk fel azt is képlettel:
c - hullám terjedési sebessége a közeghez képest vS - forrás sebessége a közeghez képest vD - megfigyelő sebessége a közeghez képest fS - forrás frekvenciája fD - megfigyelő által tapasztalt frekvencia TS - forrás periódusideje TD - megfigyelő által tapasztalt periódusidő lambda - hullámhossz
Ez esetleg azt sugallhatja, hogy ha a forrás és a megfigyelő azonos sebességgel mozog, az ugyanolyan, mint ha mindkettő állna, hiszen fD=fS, TD=TS. Ez azonban nem igaz, hiszen a hullámhossz függ a sebességtől, tehát ha pl azt kérdezzük, hogy egy mozgó szakasz hossza a hullámhossz hányszorosa, akkor a válasz hossz/lamdba=hossz/((c-v)*T)=hossz*f/(c-v), fázisszögre átszámítva 2*PI*hossz*f/(c-v).
A kvantumelektrodinamikához nem volt jó ötlet a természetben nem-létezö hv fotonokat felhasználni. A renormálási proceduráról történt megegyezés (Feynman, Schwinger, Dyson, Tomonaga/ meg egy szegénységi bizonyítvány kiállítása volt az egész elméleti fizikának. A többi relativisztikus kvantummezök meg úgysem renormálhatók. Nem tünt ez fel egyik 'nagy fizikusnak' sem?
Nevem Teve másra válaszolt, amit meg is írtam neki.
Tanár Úr ugyanezzel a kérdéssel kapcsolatban ezt írta kiegészítésül:
"Azért én is megpróbálom, kicsit részletesebben.
A megfigyelő egyállandó frekvenciát észlel. Olyan ez, mint ha egy állandó szögsebességgel forgó korong egy pontját nézné. Ha eltelik t idő, akkor az idő és szögsebesség szorzata lesz a frekvencia. Tökéletesen függetlenül attól, hogy hol van éppen a megfigyelő.
Természetesen ettől még kiszámolhatod a térben az adott időpontban a fázishelyzetet, és az pontosan annyi lesz, amennyit számoltam."
Az első mondat rendkívül pongyola. Egy kalap alá vesz legalább öt különböző megfigyelési helyzetet.
Az éterben nyugvó fényforrás bármilyen távolból észlelő (szintén éterben nyugvó) megfigyelő valóban állandó frekvenciát észlel, és valóban pontosan úgy, ahogyan azt Tanár Úr itt leírta.
Ezzel szemben minden más megfigyelési helyzet eltérő ereményt hoz.
Lássunk egyet részletesen:
Éterben nyugvó fényforrás és hozzá képest állandó sebességgel távolodó megfigyelő a változatlan f0 frekvenciával rezgő forrásból kiinduló, és a távolodó megfigyelőhöz az éteren keresztül szintén változatlan f0 frekvenciával érkező rezgéseket a mozgás következtében fennálló állandó fázisszög-eltolódás miatt vörös eltolódott ft frekvenciát észlel, ami szintén állandó, de nem egyezik meg a forrás eredeti frekvenciájával.
Talán elnézi nekem Tanár Úr, ha nem megyek végig minden variáción, tehát amikor a megfigyelő nyugszik az éterben miközben a forrás közeledik, stb.
Mi most azt a változatot beszéljük meg, amelyiknél mind a forrás, mind a megfigyelő v sebességgel halad az éterben ugyanabban az irányban, ahol az éterben mozgó fényforrás eredeti frekvenciája nem adóüdik át az éternek, csak fázisszög-eltolódással. Ezt a fázis-szög eltolódást a megfigyelő azonos sebességvektorú mozgása visszalakítja az eredeti frekvenciára.
Mivel valamit talán nem fejtettem ki elég világosan, ezért Tanár Úr nyilván jogosan félreérthette, megismétlem tehát kissé másként, remélhetőleg most már érthetőbben:
Először is szögezzük le, hogy a Michelson-interferométer mit mér. Nem fázist, és nem fáziskülönbséget mér, hanem két különböző fényrezgést megfigyelő három térbeli pont páronkénti (A, azaz a Splitter és a B tükör, valamint az A és D tükör) pillanatnyi fáziskülönbségeinek különbségét érzékeli.
Hogy ez miért van így, azt csak Korom ciikkének későbbi részén lehet megérteni, bár bizonyos vagyok benne, hogy a bennünket figyelők közül ezt már sokan az eddigiekből is átlátják.
Tanár úr tökéletesen, hiba nélkül kiszámítja azt a paramétert. amit kiszámol, tehát az alábbi ábrán az A_C közötti fáziskülönbséget arra az időpillanatra, amikor az A-nál hullámhegy van. Ezzel nincs semmi probléma, ezt úgy kell kiszámítani.
A probléma ott van, hogy a közegben történő mozgásuk miatt az A, B és D megfigyelési pontok folyamatosan elmozdulnak a fázistérben.
Amíg tehát a fény megteszi az s1 utat ( A_C szakasz), addig A elmozdul A1-be: Ez nem csak egy olyan mellékes változás, amelyet miknden további nélkül figyelmen kívül lehet hagyni a számításainknál, hanem lényegi különbség, hiszen mérőeszközünk a mérés minden időpillanatában csak és kizárólag azt a fáziskülönbség-különbséget tudja érzékelni (ezt méri), amelyet a mérési pontok és a fázistér pillanatnyi viszonya határoz meg.
Amikor az éterben nyugvó F1 forrásból az éteren át érkező rezgések egyik hullámhegye eléri az A pontot, az A_B szakasz két végpontja közötti pillanatnyi fáziskülönbséget az L1 szakasz mentén egymás után pillanatfelvétel-szerűen kifagyasztva elhelyezhető hullámhegyek-hullámvölgyek, valamint az L1 szakasz végén megmaradó töredék fázisok megszámlálása útján lehet meghatározni.
Amikor viszont a mérőeszköz valamennyi eleme együttesen továbbmozdul, és B éppen a C pontba kerül (B1 helyzetbe), akkor a C pontban megmutatkozó fázis már nem ugyanaz lesz, mint amit Tanár úr kiszámított annak a feltételezésével, hogy a hullámhegy éppen az A pontban van, ugyanis a fény haladásának megfelelően t1 =s1/c időtartam elmúlt közben.
Az A és a B pontok közötti fáziskülönbséget az étermodellben mindenkor csak és kizárólag.
1.) az optikai útkülönbség (pillanatfelvétel a hullámzásról egy adott időpillanatban), 2.) a frekvencia , továbbá 3.) a pillanatnyi fázisállandó határozzák meg!
Ugyanakkor semmi szerepe nincs a hullám terjedési sebességének és a megfigyelő mozgási sebességének.
Korom cikkében - ha van benne hiba - a mozgás során bekövetkező fáziseltolódások, tehát a fázisállandó változásainak helyes vagy helytelen figyelembe vétele során lehetnek hibák, és ez az, amit egyelőre még nem látok tisztán. Ide azonban el kellene jutnunk. Addig azonban nem lehet tovább menni, amíg meg nem egyezünk abban, hogy miként kell kiszámítani a fáziskülönbségeket.
Nézzük most azt a helyzetet, amikor a forrás távolodik, és azt "üldözi" azonos sebességgel a megfigyelő:
Amíg a B megfigyelő C-ből B1-be jut, addig a fény c sebességgel bejárja az s2 = C_A1 utat t2 időtartam alatt. Abban az időpillanatban, amikor B megfigyelő a C pontban tartózkodik, az A és B közötti fáziskülönbséget a közöttük lévő optikai útkülönbség (L1) és az éterbeli f2 frekvencia határozza meg, továbbá a pillanatnyi fázisállandó. Erről azonban később lesz szó.
Abban a másik időpillanatban, amikor B eléri a B1 pontot, A_B szakasz közötti optikai útkülönbség marad L1, a frekvencia ugyanaz, tehát az A_B közötti fáziskülönbség is ugyanaz. A kérdés az, hogy mi történiik közben a fázisállandókkal, vagy más szóval a fázisszögekkel?
Nem tudom, így már érthető, hogy hol tartok és mit akartam eddig kifejezni?
" nemcsak Neked, hanem másoknak, illetékeseknek sincs fogalma arról, hogy mi az az "árapály" "
Ahhoz képest, amennyi ostobaságot összehordtál te már itt is meg az origón is (a legszebb volt, amikor a Hubble-törvényt is az árapállyal "magyaráztad") kissé megalapozatlannak tűnik ez a magabiztos nagyképűség, amit bemutatsz.
" az L-l hosszú szakasz egy f0 frekvenciájú, az éterhez képest álló F0 forráshoz képest FI = 2*PI*(L-l)/lambda0 = 2*PI*(L-l)/(c*T0) = 2*PI*(L-l)/(c/f0) = 2*PI*f0*(L-l)/c fázisszög-elfordulást jelent, függetlenül attól hogy áll vagy mozog."
Minden szavad igaz, csak az a baj, hogy teljesen más problémáról beszélsz, mint amiről mmormota tanár úrral beszélgetünk.
Amit itt kiszámítottál, az a forrás saját belső fázisszöge. Ez a fázisszög valóban független attól, hogy a forrás áll, vagy mozog.
Azonban a közegben keletkező hullámtérben tovahaladó hullámok és a forrás közötti viszonyban már nem mindegy, hogy a forrás áll, vagy mozog.
Ha ugyanis a forrás nyugszik a közegben, akkor a forrás saját rezgése torzulás nélkül adódik át a közegre, ezért a közegben a forrás eredeti frelkvenciájának megfelelő rezgések keletkeznek.
Ha viszont a forrás mozogni kezd, a saját belső ugyan nem változik, de a mozgó forrás pillanatnyi helyzetétől és mozgási sebességétől függően a belső fázisdok és a közegben keletkezett fázisok között egy állandó, sebességfüggő fáziseltolódás lép fel, és ennek a következménye az, hogy a közegre nem a forrás eredeti frekvenciája, hanem egy annál kisebb, vagy nagyobb frekvencia adódik át, függően a mozgás irányától.
Egyszerűbben kifejezve, a Doppler-effektus abból adódik, hogy
a forrás mozgása miatt fáziseltolódások keletkeznek.
A matematikával és a képletekkel vigyázni kell, mert ha hibás a kiindulás, hiába hibátlan a levezetés, rossz az eredmény.
Épp a 11721-ben próbáltam erre válaszolni. "Pozitív lyukak" nem léteznek, ezeket csak szimbólikusan kell érteni. Dirac féle lyukakat a negativ energia tengerben meg felejtsed el. Ezek nem felelnek meg a pozitronoknak. A pozitronok "reális" részecskék. "Virtuális " pionok, amik Yukawa szerint a magkötéset okozzák, az atommagokban sem léteznek. Nem létezik egy "virtuális" részecske sem, amire a kvantumelméletek a kölcsönhatást visszavezetik. Fermi feltevésével is baj van. A proton, elektron és a neutrínó nem az instabil neutron bomlásánál "keletkeznek", hanem ezek "bent vannak" a neutronban. A "reális" részecskéknek van kétfajta invariáns töltése, és ezeket így kell kezelni. Foton és graviton nem létezik a természetben. Ilyen korpuszkulás részecskék nincsenek. Az viszont igaz, hogy a négy "reális" részecskének a helyét és sebességét nem lehet pontosan meghatázozni, de ennek ellenére lehet öket mint "igazi" részecskéket kezelni, még pedig sürüségekkel.
Szia Tégla Erre az észrevételedre kapásból csak annyit válaszolhatok, hogy valahol hiba kell, hogy benne legyen, hiszen amikor a föld szilárd kérge kialakult, akkor biztos olvadt volt akkor is, ha ez itt történt ez meg. Akkor miért nem tüntek el belőle a szilikátok? Ezek az anyagok egyébként a Napban is, persze nem mint ásvány,megtalálhatók.
Lingarázda Az USP az EGYETLEN olyan (instabil) pálya, amelynek alsó részén a tömegeket az árapály lefelé gyorsítaná, a felső részén meg távolítaná. Több ilyen pálya nincs! Most képzeld magad egy vonatban, amely sínen áll, de az egyik oldala 10 cm/s-al előre, amásik meg hátra szeretne menni. Valami, ami ennél rosszabb, játszódik le az USP pályán. Köze sincs ennek a Roche határhoz. Ez nem a gravitáció. Itt a gravitáció csak egy eszköz. Ő a kalapácsvető Mars kötele. Ha a Mars gyorsabban forog, mint a kalapács a kötél végén, akkor azt elhajítani törekszik. Ha meg annál lassabban, hogy az gyorsabb nála, akkor az gyorsítja a Marsot, miközben maga lezuhan. Ezért kritérium pálya az USP! Mert az dönti el, ki forog gyorsabban? A központi, vagy a távoli? És a Deimos távolabb van, mint a Mars USP-je jelenleg. A Deimos tehát csak lassan távolodik, mert közel van az USP-hez. A Hold évi~40 mm-t távolodik, a Deimos kevesebbet.
Ha megnézed a Naprendszer holdtáblázatát. akkor látsz sok olyan holdat, amelyek forgásideje kisebb, vagy nagyobb a bolygóénál. Az előzőek zuhannak, a többi távolodik.
A Marsnak valaha lehettek kisebb tengerei, azért forgását valószínűleg a Nap fékezte le. És így érte utol az USP-je a szerencsétlen minibolygót, és fektette ki, mihelyts rávetült arra.
Kedves lingarázda. A program, amit csináltam, tőkéletesen megmagyarázza, hogy évmilliárdok alatt hogyan csökkent le a Nap részesedése a kezdeti 100%-ból a kb. kétszázad részre a Naprendszer IM-jéből? Hogyan lett a Nap kezdeti 2-3 órás forgásideje a mostanivá? Hogyan vette át annak ~70%-t a JUPITER?
A magnetohidrodinamikának szerintem ehhez a vándorláshoz nem lehet sok köze. De ahhoz, hogy megkezdődjön a bolygók kiszakadása, ahhoz igen. Ezért ha Te értesz jobban hozzá, szívesen beszélgetnék veled a Nap kezdeti, instacioner állapotáról, amikor ez a jelenség szörnyű nagy lehetett, és a gáztömegek kivetődéséhez vezethetett. Ahogy most is. De akkor mint tűzhányó, most meg cigaretta füst. Vagyis érezned kell, hogy méltányolom amit mondasz, és tisztellek. De az érvelésed nem fogadom el.
Kedves lingarázda. Nagyon szeretném, ha a Te álláspontod az általában elfogadottal lenne azonos. Mert ez azt jelentené, hogy nemcsak Neked, hanem másoknak, illetékeseknek sincs fogalma arról, hogy mi az az "árapály" amit egyébként régóta sejtek, és egyre inkább bizonyítottnak látok. S mindez indokolná, hogy van okom a folyamatos tátogatásra... Tudod a legröhejesebb a hozzáállásotokban, ahogyan elhanyagoljátok, háttérbe szorítjátok a forgás, a keringés hatását. Csak a gravitációs vonzásra súlyozva. "Azonban a háromdimenziós térben mindkét esetben vonzás hat, a test a centrum felé zuhan." írod... No komment! Szeretném ha megértenéd, hogy a világegyetem nagyobbrészt két erő hatásán van egyensúlyban, és változik. És amennyit a vonzás vonz, a forgás annyit taszít, de pontosan. És ami ezt befolyásolja, zuhanásra vagy távolodásra késztetthet, akár évmilliárdok alatt, bárhol, bármikor... az főképpen az ÁRAPÁLY! Anélkül egy keringő rendszerben egy porszem se zuhan le-vagy távolodik... Ha megismered a mechanizmusát, megérted Te is.
Gézoo A probléma, amit sokszor hangoztattam máshol is, hogy a mai napig nincsen egy olyan ismeretterjesztő mű, aminek a tárgya:
A NAPRENDSZER KRONOLÓGIÁJA.
Amelyben le van írva, hogy mi hogyan, és mikor keletkezhetett? A bolygók a holdak? És be is van bizonyítva? Így azután lehet igaz az állításod, hogy olyat olvastál, hogy a Hold kétszer idősebb a Földnél- bár azt kizártnak tartom, hogy egy tudományos folyóiratban... Idáig még a tudomány sem züllött....talán. Bár az ütközéses elmélet az lehet, hogy érvel ilyesmivel? Hát, Te tudod, miben hiszel... Azt hiszem, hogy a Naprendszer kronológiája ügyében az együgyü excel program, amit csináltam, több lehetőséget teremt, mint nagyon sok "elmerengés", pld a csomósodás, vagy az ütközés irányáb. És ez a tudat biztonságot ad, hogy érveljek tovább.
Gézoo Szép dolog az elektrónika, amiről írsz, és kár hogy kellően nem ismerem, ennek tudatában vagyok. De látom, hogy mások meg mást nem ismernek kellően, amit én tudok. És arra gondolok, hogy azért van az internet, hogy összeadjuk, amit nem tudunk. Hátha tudás lesz belőle? :o) Szóval, én egyedül tudok valamit, amit sokan nem tudtok, vagy nem súlyoztok eléggé, és elmondom. Mert amit én tudok, éppúgy lehet alapja a gravitációnak, amiről Te meg azt állítod, hogy alapja annak amit én tudok. Csak egy még "mélyebb" szinten... Így azután elmondhatjuk majd, hogy egymást segítve egyre mélyebbre süllyedhetünk... :o)
"Milyen egy 'reális' részecske? Olyan mit az elektron, pozitron, proton és az elton. Csak négy 'reális' részecske van."
Kedves Iszugyi! Egyszer ugyan már feltettem a kérdést, de választ nem kaptam..... szóval ha megmondanád, hogy mi a különbség egy "reális" részecske, és egy általad "nem reálisnak" tekintett részecske(pl: félvezetésnél kialakuló "pozitív lyuk") között...
Arról is lehetne anonim felméréseket a fizikusok körében készíteni, hogy miért használnak zár és konzervatív rendszereket? Miért ilyen rendszerek az alapvetök a fizikában?
A mikroszkópikus fizikában nem lehet inerciarendszerekkel operálni, másra van szükség. Tölem mindenki használhatja az SR-t ahogy akarja. Én nem használom, mert meg vagyok gyözödve az SR-re nem alpul fel a fizika.
Akkor győzd meg azt a sok fizikust, hogy az egyetemen és a cikkeikben ne a SR-t használják és tanítsák, hanem a számukra tetszetősebb és egyszerűbb alternatívákat. Vagy javaslom, hogy készíts anonim felmérést a fizikusok körében, hogy van-e számukra tetszetősebb és egyszerűbb alternatíva, illetve hogy kényszer hatására cselekednek-e.
Akkor engedd meg, hogy a SR-nek is legyenek alapfogalmai és ne azt vesd a szemére, hogy a természetben nincs inerciarendszer. Bőven elég, ha a fizikusok érzik és tudják, mikor és miként használható a SR.
Kedves Gergo73, én az elméletemmel egy új axiómarendszert vezettem be a fizikába. Erröl lehet aztán alaposan diskurálni és kisérletekkel vagy alátámasztani, vagy falszifikálni. De úgy néz ki, hogy az axiómarendszer kozisztens és kielégítö a fizikai jelenségek magyarázatára.
Gero73: "De azt kétlem, hogy ne lettek volna alapfogalmaid, amiket nem vezettél vissza korábbi fogalmakra. " - Természetesen vannak alapfogalmak, amiket visszavezettem a korábbiakra, de csak keveset találtam ezekböl az 'elfogadott fizikában'. Ilyen például az invariáns elektromos töltés fogalma és a véges fénysebesség állandósága. A fénykibocsátás, ami mikroszkópikusan is hullám tulajdoságú, az elemi e-töltésekböl ered, Maxwell féle töltésekböl. /Ez is ismert érdemileg, csak ez éppen nem felel meg az SR-nek./ Továbbá feltételezem, és EZ ABSZOLÚT ÚJ, hogy a négy stabil részecskének (e,p,P,E) még egy fajta elemi töltése van, elemi gravitációs töltése. A g-töltések is Maxwell töltések így az általuk okozott gravitációs mezönek nagyon hasonló a szerkezete mint az e.m.-mezönek. /Más kölcsönhatásra nincs is szükség és az ÁR falszifikálva van./ MÉG EGY ÚJDONÁGOT vezettem be, a fizikai rendszereket alapvetöen mint nyílt és nem-konzervativ rendszereket kezelek. Ezek alapján kimutattam, hogy a Planck állandó egy Lagrange multiplikátor, ami azt jelenti, hogy a h nem kvantálja sem a részecskék energiáját sem az e.m.-mezöt. Einstein hipotéziseit és levezetéseit mind nem használom, söt kimutattam, hogy ezek nem voltak helytállóak. Èn a fizikát alapvetöen hét újra megfogalmazott alapelvböl vezetem le, ezek konzisztensek és többre szükség sincs.... A kvantumelméleteket én a kvantált elemi töltésekre épitem, tehát a FORRÁS-KVANTÁLÁSRA. Ez viszont lényegben különbözik a SM-ben elfogadott kvantumelméletektöl. Nincs az elméletemben például részecske generálás és annihilálás.
