A halhatatlanság halála 1976-ban meg lett filmesitve. Bennem vegyes érzelmeket keltett. A Dűne filmeket viszont nem néztem meg. A könyv tetszett, bár minden részét nem olvastam.
A legutóbbi, ahol a film és a könyv is jó volt és a kettőnek köze is volt egymáshoz, Crichton Idővonala volt. De azt is tizenvalahány éve forgatták. Meg egy nagyon régi Crichton: Androméda-törzs.
Sokszor azt látom, hogy modern technika akadályozza, hogy jó legyen a film. Korábban a rendezőnek sokat kellett töprengenie, hogy az akkori lehetőségekkel is hatásos legyen. Ma csak berak pár látványelemet.
Nem sci-fi, de ma pl. a 12 dühös ember hatalmasat bukna.
Az "igazán nagyok" felsorolása persze a teljesség igénye nélküli, csak aki hirtelen eszembe jutott. De akkor már van egy második vonal is, akik szintén jók és valami érdekeset, maradandót alkottak. Pl. a magyarok közt is vannak, akiket újra olvasok, ill. elovasok, ha meglátom a nevét egy könyvön.
Közben azon gondolkodtam, mitől lett/lehetett ilyen népszerű a fantasy napjainkban. Igazad van, mese felnőtteknek. S a mai fiatal felnőttek gyerekkorából gyakorlatilag kimaradt a mese, mint olvasmány. Hiánypótlás? Egyszer talán megérnek a sci-fire is... (?)
A filmezés technikája alapvetően megváltoztatta a dolgot: 50-es 60-as években még nem lehetett a látvánnyal a történet silányságát elkendőzni, így a könyvek voltak az érdekesebbek. L. Avatar- jó film: szerintem nem. Látványos film: igen. Vagy Jarassic Park - nagyon jó könyv, de a film gyenge. Viszont látványos.
A könyveknél még egy változás: az igazán nagyok (akiket felsoroltál) helyébe alig lépett valaki. Az új GBK sorozatból talán Robert Sawyer és Jack McDewitt, máshonnan Orson Scott Card említhető, de utóbbi inkább űroperák megokosítva műfajú) Többieknek van jó esetben 1-2 jó műve, de többre már nem futja az ötleteiből, vagy az ötlet/az író képességei nem elég erős egy regényhez. És mostanában a kiadók minden könyvből trilógiát akarnak.
Lehet, hogy csak a 30-as évektől pont volt egy nagyon tehetséges és természettudományosan is képzett generáció (akik a nagy ötletek többségét kitalálták és meg is írták).
Pl. Asimov után galaktikus birodalmakról lehet még újat írni? Clarke ötletbörzéjét is nehéz felülmúlni.
Utóbbi 1-2 évben ami új ötletet olvastam a Monokróm, Lator evangéliuma és az Alsó határérték volt.
Clarke írta egyszer, hogy szerencsés generáció voltak, mert ők még mindent el tudtak olvasni.
Sohasem értettem, hogyan tudják keverni a sci-fit a fantasyval.
A fantasynak egy felnőttek részére elkülönített polcon kellene lenni, hogy a gyerekek ne férhessenek hozzá. Mert a fanatasy mese kategóriába tartozik, csak nehogy az a veszély álljon elő, mint amikor csészékben tárolták a kamrában a marólúgot.
Mint könyvtárosnak, nekem is az a tapasztalatom, hogy a klasszikus sci-fi már csak az idősebb korosztályt érdekli. Egyre kevesebb az olvasó, s ők is a divatos fantasy műveket viszik. Bevallom, még nem volt energiám elolvasni ezekből egyet sem, sőt az ilyen műfajú filmeket sem nézem, mert kiütést kapok az első percekben. Próbálkoztam Harry Potterrel, de nem ment. Ez kimarad az életemből.
Maradok a jó öreg Asimovnál, Arthur C. Clarke-nál, Poul Anderson, Brian Aldiss, Ray Bradbury, R. Shecley, Jefremov vagy a Sztrugackij fivérek, stb... műveinél.
Van persze kivétel, mert minden műfajnak megvan a maga "krémje", hisz a tehetség akármiben nyilvánul meg, valami különlegeset, jót alkot. Az én fantasy kedvencem Ursula K.Le Guin tetralógiája. Ő azonban sci-fiben is jó.
Az emlitett helynek - ahol a bolygokat furkeszo szondaakat es leszallokat/marsjarokat gyartjak - magyar vonatkozasa is van: a muzeum/latogato kozpont epulete a kutato intezet alapitojanak, Kármán Tódor-nak a nevet viseli.
Sajnos, ahogy mas is megjegyezte, a fantasy es silany sci-fi [sic!] kiszoritotta az igazi sci-fi-t. En orulok, hogy abban az idoben szulettem, amikor meg venusz- es mars-lakok nepesitettek be a Naprendszert, a hivogato vilag[egyetem] ezer csodat tartogatott, es az akkori problemakra mind megoldast igero jovo fenyes es izgalmas volt...
Nekem is erdekes volt az, hogy nehany napja a kaliforniai Jet Propulsion Laboratory-ba ellatogatva (ahol egy az uj marsjaro osszeszereleset is lathattuk), a turavezeto huszoneves csaj azt mondta nekem, hogy korabban szeretett volna megszuletni (a fentebb emlitett okok miatt). Pedig o nem panaszkodhatna - lakohelyet es munkajat tekinve legabbis magasan elegett lehetne... es megsem erzi teljesen jol magat a neki szant korban...
Szoval nem [csak] nosztalgiarol van szo - amint a fenti pelda mutatja. De legalabb nekunk megvannak - es mindig meg is lesznek - a klasszikusok... ugy konyvben, mint filmben (es mint emlekben).
Érdekes élményem volt a minap egy miskolci könyvesboltban (a belváros egyik legrégibb, legpatinásabb szaküzlete). Alaposan megnéztem azt a polcrészt, aminek tetején a büszke "SCI-FI" felirat díszeleg. 6-8 sorban álltak a regények, összesen mondjuk 200 példány. Végigfutottam a gerinceket, a szerzők nevét és a címeket vizsgálva. Nos. Jópár évtizede követem a műfajt, elég szép, sok ezres állományú gyűjteményem van. Ám akiket és amiket én ismerek, abból kábé semmit sem láttam itt viszont. Ugyanakkor amik ebben a bolti kínálatban szerepeltek, legfeljebb féltucat író volt, akinek egyáltalán ismerősen csengett a neve. Olyan, akit én magam a Top100 sci-fi szerző között felsorolnék, talán egy se. Érdekes élmény volt.
(Pár ismerősebb nevet, amiből sok volt, és egy címet, ami szembe szökött, kiírtam példának: George R.R. Martin, R.A. Salvatore, Terry Pratchett, Orson Scott Card, illetve "Attila koporsója")
Ennek a jóembernek megragadt az agyában néhány szó, és "nagy szakértelemmel" használja kritikájában. Talán gondjai voltak történelem órán az anarchistákkal...;-)
Nem egy negativ kritikát olvastam az Orionról, de ilyen baromságot nem. Aki nem úgy viselkedik, mint jól idomitott birkák, azok már anarchisták. Igen, éppen azért különb McLane és legénysége, mert van bennük spiritusz, mernek gondolkodni, eltérni a szabályoktól, ha úgy hozza a helyzet. Ezért győznek, ezért sikerül kimászniuk minden bajból. Egyéniségek, gondolkodnak és a szabályokat felrugva cselekszenek, ha kell, és ezzel sikerül megoldaniuk a problémákat. De hát az emberiség történelmében nem igy volt mindig: azok vitték előre a haladást, akik mertek renitenskedni.
Nos, ezt a kritikát már rég elfelejti mindenki, amikor az Orion kalandjait még mindig nézik, újra és újra előveszik az "anarchista" csapatról szóló sorozatot.
Nem tudom megallni, hogy egy-ket szoval ne reagaljak arra a sok suletlensegre, amit a cikkiro osszehordott.
Az Orion-nal egyidoben startolo - es a nemet sorozathoz hasonlo vilagban jatszodo - Star Trek egyik filmjeben pl. a legenyseg ellop egy urhajot, amit azutan felrobbantanak... de senki [sem szereplo, sem nezo] sem vadolta meg oket azzal, hogy infantilisak es anarchistak. Pedig a Star Trek kapitanyai is felrugjak a szabalyokat. Csakhogy ok - ugymint az Orion legenysege - ezt eletek, vagy akar egy egesz bolygo [koztuk a Fold] megmentesere teszik.
McLane igenis minden helyzetben felelosegteljesen es jozanul cselekszik - es meg a vaganykodasai sem onceluak. Emberi "gyengesegei" csupan akkor mutatkoznak, amikor szabalyellenesen akarja egy baratjat megmenteni, vagy nem elpusztitani (pl. Lydia van Dyke illetve Hasso + Atan).
A targyszegenyseg egy masik nagy marhasag, ami csupan a cikkiro kobakjaban letezik. Szetnezett az illeto pl. a Starlight Casino-ban? Ugyanis ott [is] minden idok legjobb formaterveoitol szarmazo butorok es kellekek hemzsegnek - espedig egy teljesen megkapo. egyedi kornyezetben (a belsoepitesz egy kesobbi filmjeert Oscar-dijjat kapott.)
A cikk arra jo pelda, hogy hogyan ne irjunk kritikat: a szerzo ugyanis felepitett magaban a hamis kepet, egy eroltetten osszetakolt vazat, amire igyekezett a tartalmat rahuzni - ami persze az egyik helyen szetfeslik, a masik helyen meg lotyog. A szerzo ugy gondolta, hogy ha a kritikajat [sic!] megspekeli egy-ket eroltetett szoviraggal, mint pl. "(hadi)technika és fejlődési mítosza", akkor azzal azt a Parnasszus magaslatara emeli. Tevedett...
Nehogy mar komolyan vedd ezt az onmagat roppant bolcsnek tarto szerzot! A szamtalan targyi tevedese arra utal, hogy vegig sem nezte a sorozatot (legalabbis nem jozanul).
Több mint tíz éve előkerült itt ez a link, és az akkori cikket ma olvasva látok benne olyan érdekes meglátásokat, amik soha nem jutottak volna eszembe:
"A kapitány, a sorozat főszereplője, aki szerint a szabályok csak olyan helyzetekre vonatkoznak, amelyeknek ő nem szereplője. (...) Tombol az infantilis Orion, újra és újra ugyanazokat a bűnöket elkövetve menti meg a földet. A sorozat előrehaladtával azonban még náluk is anarchistább karakterekkel találkoznak, fellázadt gépekkel, protekciós és gazdag bölcsészekkel, űrgulágra száműzott politikai és tudományos börtöntöltelékekkel, akik mellett ők kedélyes szalonhőzöngőknek tűnnek. Ezen a nem teljesen helyes tapasztalaton át a legénység végül is visszatér egy körülhatároltabb függetlenséghez, amit az egyszerű kezdeményezőkészség szóval lehet leírni."
"A cselekmény maga is az anarchizmus és a szervezettség ellentétére épít. Az igazi konfliktus sosem az olykor támadó idegenek és az Orion közt van (ez bagatell, sose kétséges az Orion győzelme), hanem a hivatalok és az Orion közt. (...) Nem is az idegenek, hanem a kormány akarja minden egyes részben elpusztítani McLane-t, egy nagyobb szervezeti egység érdekében."
"Olyan, férfias, tárgyszegény világot teremtenek, ahol a (hadi)technika és fejlődési mítosza uralkodik."
