Itt érkezett el a HELY ! A hely, ahol meg kell nézned valamit, ha tetszik, ha nem: van otthon egy tükröd ? biztosan. Most nézz bele. Szerintem egy komoly, - akár akadémikus - arc néz szembe Veled.
Na, itt a probléma. Nincs különbség. Ez ellen harcoltál évtizedeken át. A megcsontosodott nézetek ellen. Te most miken át látsz ? Azokon át, amit eddig megtanultál, és magadénak fogadtál el. Ők is ezt teszik.
Mit kellene tenned ? Befogadni azt az újat, ami utánad jön. Ha nem sikerül, akkor ott folytatod a végzést, ahol ők tudták ezt tenni, azaz - sehol,amit Te is proponáltál nemegyszer.
Én így látom. Persze, lehet engem fumigálni, mint Soknevű teszi, lehet engem lesajnálni, mint mások teszik, de egyet tudomásul kell venni: "....a kő marad..."
----------
A tükörbe már többször belenéztem és egyszer erre már válaszoltam eléggé kimerítően.
Azt is megmagyaráztam, hogy miért váltottam, mi volt az oka.
Mindegy. Mesélni lehet. A genetikát és régészetet nem lehet cáfolni.
Nem kell nyelvésznek lenni.(Én sem vagyok az) Lényeg: nyelvnek és etnikumnak semmi köze egymáshoz. Bolgároknak, lengyeleknek, morváknak (hadd ne folytassam) semmi köze a szlávokhoz, mégis szláv nyelven beszélnek. Délnyugat- Európa, Dél-Amerika népeinek semmi köze a rómaiakhoz, mégis újlatin nyelveken beszélnek. Mert azt érti meg a környezet.
Tehát az avarok, "árpádi törökök", tatárok, úzok, kunok, jászok, mongolok, örmények, böszörmények, kabarok, kavarok, kazárok, kvazárok, basgirdok stb. sajnos kénytelenek voltak a közvetítő magyar nyelvet használni, ha nem akartak póruljárni v. éhenhalni. Ennyi.
Neeem. TURK-nak tartották őket, mintahogy a perzsák nevezték a turáni-alföld lakóit. Horribilis különbség. A szavirok meg szabarok ld.DAI. ! Ez meg "tüchtig" magyar szó!
Anélkül, hogy kívánnánk, de így is a fejünkre vonva elmarasztalásukat: szerintem a sar-mada nép már eleve hordozta magával a ma magyarnak nevezett nyelvet, s tette ezt a mada révén..
Szerintem helyénvaló az, hogy a magyarnak nevezett nyelv KM-ben csontosodott ki, s innentől vált a szkita territórium "közvetítő" nyelvévé. Ezért lehetett valósság az, hogy a "bejövő" és az itt lévő népességek "rokonokat" láttak egymásban. Ez viszont nem kettős, hanem hármas/négyes "honfoglalást" jelent, ha az előttni népességről - esetleg -nem veszünk tudomást. Ti.: a sar-mada - hun -avar - madar vonal ezt is jelenti idősíkban.
Csak azt tudom, hogy a bizánciak, arabok türknek tartották őket. Meg azt, hogy a magyarság egyik fő összetevőjét a szavírok adták. Meg azt, hogy ennek ellenére a másik fő összetevő nevén ungar, stb. néven neveztek bennünket a kortársak. (Nyilván azért, mert ők adták a többséget.)
Azt állítom, hogy a magyar nyelv a Kárpátoktól keletre eső területről szivárgott a medencébe, de nem (csak) a honfoglalók által, hanem már jóval régebben, max. a hunokkal.
Azt állítom, hogy a honfoglalókkal is érkeztek magyar nyelvet beszélők, sőt, ők adták a többséget.
Azt állítom, hogy a magyar nyelv ősét beszélők a 850-es évektől kezdve intenzív kapcsolatban álltak más nyelvű tömegekkel, így a mai magyar nyelv itt a Kárpát medencében alakult ki a X szd táján, magába ötvözve a különféle egyéb nyelvek elemeit.
A kazárok-kavarok- szintén török nyelvűek voltak."
Vagy nem.
Van ugye egy adatközlőnk, aki szerint a kazárok voltaképpen szabarok, csak a perzsák nevezik "így" őket... A szabarok törökök voltak? (Vagy török volt itt már az Atyaúristen is, csakhogy kijöjjön valami eredmény?)
"Akik itt éltek kik voltak, ha a nyelvünket beszélték már századokkal korábban?"
Az avarok nem beszélhettek magyarul.
Viszont. Már akkor is lehettek itt ómagyar nyelvüek, és az avarokkal is sodródhattak ide.
680-ban (LGy) nagyobb magyar tömegek jöhettek, mely révén az avar mellett a magyar nyelv is egyenrangú lehetett, sőt, már az avarok elnevezésében is előfordult a csere (ungarórum és hasonló nevek megjelenése az avar szinonimájaként). És a további események következtében az avar elem erősebben pusztulhatott az ómagyarnál, azonban összességében mindkét nyelvcsoport jelentős létszámbeli veszteségeket szenvedett. (Nagy Károly hadjáratai, karoling kor).
Ennek eredményeképp a magyar nyelv jelenléte is meggyengült a Kárpát medencében.....majd jött a honfoglalás, ami aztán a magyar elem túlsúlyát hozta magával még akkor is, ha a honfoglalók vezető rétege nem magyar nyelvű volt (Szavír)
Ezt olvasd el mégegyszer, amit írtál. Mit is állítasz ? Mit is nem állítasz ? Mit is tagadsz?
Itt érkezett el a HELY ! A hely, ahol meg kell nézned valamit, ha tetszik, ha nem: van otthon egy tükröd ? biztosan. Most nézz bele. Szerintem egy komoly, - akár akadémikus - arc néz szembe Veled.
Na, itt a probléma. Nincs különbség. Ez ellen harcoltál évtizedeken át. A megcsontosodott nézetek ellen. Te most miken át látsz ? Azokon át, amit eddig megtanultál, és magadénak fogadtál el. Ők is ezt teszik.
Mit kellene tenned ? Befogadni azt az újat, ami utánad jön. Ha nem sikerül, akkor ott folytatod a végzést, ahol ők tudták ezt tenni, azaz - sehol,amit Te is proponáltál nemegyszer.
Én így látom. Persze, lehet engem fumigálni, mint Soknevű teszi, lehet engem lesajnálni, mint mások teszik, de egyet tudomásul kell venni: "....a kő marad..."
A kazárok-kavarok- szintén török nyelvűek voltak."
Vagy nem.
Tárgyaltunk itt egy eshetőséget, amit tomtom vetett fel. Mégpedig a kazár birodalom tudvalevően több nyelvű volt, és ha a kavarok a birodalom északnyugati részén éltek, akkor bizony akár ómagyar nyelvüek is lehettek.
"Akik itt éltek kik voltak, ha a nyelvünket beszélték már századokkal korábban?"
Az avarok nem beszélhettek magyarul.
Viszont. Már akkor is lehettek itt ómagyar nyelvüek, és az avarokkal is sodródhattak ide.
680-ban (LGy) nagyobb magyar tömegek jöhettek, mely révén az avar mellett a magyar nyelv is egyenrangú lehetett, sőt, már az avarok elnevezésében is előfordult a csere (ungarórum és hasonló nevek megjelenése az avar szinonimájaként). És a további események következtében az avar elem erősebben pusztulhatott az ómagyarnál, azonban összességében mindkét nyelvcsoport jelentős létszámbeli veszteségeket szenvedett. (Nagy Károly hadjáratai, karoling kor).
Ennek eredményeképp a magyar nyelv jelenléte is meggyengült a Kárpát medencében.....majd jött a honfoglalás, ami aztán a magyar elem túlsúlyát hozta magával még akkor is, ha a honfoglalók vezető rétege nem magyar nyelvű volt (Szavír)
Ha mar a "syginnae"-hez hasonlo nepnevet keresunk, nyilvanvaloan a "cigany" all a legkozelebb. Herodotos szerint apro szoros lovaik vannak, szekerrel jarnak, "med" ruhaba olteznek es szeretnek alkudozni :DD
(ezt nem kell komolyan venni, de vannak torteneszek akik ezt komolyan gondoltak)
Mint már korábban leírtam, nem mindenben egyezik meg a véleményünk és az általad baromságnak nevezett tények inkább a Te baromságaidra utalnak. Nekem mindegy, hogy Te mit hiszel, az még nem azt jelenti, hogy mindenben Neked van igazad!!
Hérodotosz a Kárpátok közötti területről írta (V.9.) , hogy "úgy hallottam, az Isztroszon túl egy ismeretlen nép lakik, a méd viseletben járó szigünnák. Azt mondják, területük egészen az Adriai-tengernél lakó enetoszok határáig terjed, s hagyomány szerint a médektől vándoroltak ki ide." Ezzel kapcsolatban Bóna István a következóket közölte a "Magyarország történeté"-ben: "Ha Hékataiosztól származik" (mármint Hérodotosz leírása) "akkor az Alföld szkíta vaskor előtti preszkíta lakosaira vonatkozik, mindenesetre az i. e. 6. század népességére. A Kárpát-medence preszkíta régészeti emlékanyaga ezt a lehetőséget valóban támogatná. Ha Hérodotosz közvetlen értesülése, akkor az Alföld-csoport legkorábbi, i. e. 5. századi emlékanyagával lehet a szigünnákat összekapcsolni.
A szigünnák méd (perzsa) viseletben jártak, de hogy valóban irániak lettek volna, abban Hérodotosz sem volt biztos. A lehetőséget azonban a mezőcsáti kultúra preszkíta emlékanyaga nem zárná ki. A szigünák lótartással foglalkoztak, de nem éltek nomádok módjára, lovasaikról nem tudnak szomszédaik." Tehát a régészeti feltárások megerősítették Hérodotosz adatait, így az a hagyomány sem lehet légből kapott, hogy a "szigün" nép méd (mádi, madai, azaz magyar) származású volt. A "szigün" név emlékeztet a mi "szegény" és "szégyen" szavainkra, persze ez véletlen hasonlóság is lehet. Kőszegi Frigyes írja erről a "preszkíta" kultúráról: "A mezőcsáti temető és köre, valamint a Gazdapusztai Gyula által elhatárolt leletcsoport (a dél-Aföldön és Észak-Jugoszláviában), melyet doboz-doroszlóinak ismerünk, mindenekelőtt sajátosan új temetkezési rítusával válik ki a térség urnamezős leletcsoportjaiból. Az urnasírokba temetkezők területén jelentkező csontvázas sírok egyértelműen azt jelzik, hogy teljesen új népesség jelenhetett meg." A csontvázas temetkezés, mint a szkítáknál, (és a szkíta-jellegű trákoknál is) jelzi a népesség magyar (finnugor) eredetét, a többi ténnyel (így pl. a lótartással) együtt. Nemcsak a Kárpátok közti területen éltek méd-magyarok, hanem a Strymon folyó bal partján is; latinos nevén Maedica: "a thraciai méd nép lakóhelye" volt. A szarmaták áradata után a Krím félszigeten még megmaradt az önnálló szkíta királyság, amelyben "az I. század derekától kezdve az egész II. századon át ismét némi fellendülést látunk. A fővárosát, Neapolist (a Krím-félszigeten, a mai Szimferopol közelében) feltáró ásatások az építkező-tevékenység, a kézműipar és a művészet felélénküléséről tanúskodnak. A helyi lakosság sírboltjait és kőpalotáit falfestmények borították...A III.században a skytha királyság hanyatlásnak indult. Kulturális élete egyre több sarmata vonást vett fel." A krími szkíta királyság tehát a Kr. u. III. században indult csak hanyatlásnak. A VI. századi Malálasz világkrónikájában a Kr. u. 527 és 528-as évvel kapcsolatban írta, hogy "a hunok" (nyilvánvalóan a krími szkíta őslakosságot nevezte az akkoriban divatos "hun" gyűjtőnéven) "Boszporosz közelében lakó királya, név szerint Gordász is a császárhoz folyamodott. Keresztény lett és megtért." De a kereszténnyé lett "hun", azaz szkíta-magyar király beolvasztotta az ezüst bálványokat, ami miatt "a hunok feldühödvén megölték őt, helyette a testvérét, Muageriszt tettek meg királyuknak." A Gordász név megegyezik a Magyarországon előforduló Kordás családnévvel, a Muagerisz-ben pedig a "magyar" népnév ismerhető fel. Ez ismét csak megerősíti azt, hogy a szkíták nyugati ága magyar eredetű volt, és alighanem "méd" (madai, azaz médiai magyar) kivándorlók voltak, akik a Kárpátok között, a Fekete-tenger északi partvidékén és Thrákiában telepedtek le.
5. Fekete magyarok Kr. u. IX. század második fele.
6. Szászok és románok Kr. u. 1200 után.
Marjalaki Kiss Lajos:
1929-ben leírta: "Úgy gondolom, hogy a mai tősgyökeres magyarság zöme nem Árpáddal jött be, sőt már az avarok, hunok előtt is itt élt és magyarul beszélt. Felfogásom szerint ez a magyarul beszélő pórnép nem más, mint a Kr.e. évezredben szkítha, majd szarmata gyűjtőnéven említett néptörzsek maradéka.
Marjalaki Kiss Lajos: Anonymus és a magyarság eredete. Miskolc,1929. (Történelmi tanulmányok. Miskolc, 1987.,86.o.)
Hérodotosz említi (IV.6.), hogy a szkíták együttesen magukat SZKOLotosz néven jelölték, királyuk neve után. Szküthának (=szkíta) a hellének, azaz a görögök csak utóbb nevezték el őket. A SZKOLotosz név első három mássalhangzója - akárcsak SZKÜLész és SZKYLurosz szkíta királyok neveiben--megegyezik a SZÉKELY népnév három mássalhangzójával. A "székely" név töve azonos a régi "szék" (v."szik") szavunkkal is, amely valaminek a belsejét, magvát jelenti, ahogy a "magyar" népnév is a "mag" gyökből képeztetett. Hérodotosz szerint a perzsák minden szkítát szaká-nak hívtak, és e "szaka" név egyik változata a "daha" (=dák) volt. (V.ö. finn "suku"= törzs, faj.) Baráth Tibor is arra a következtetésre jutott, hogy a székelyek a Kárpát-medencébe 2700 éve betelepült szkíták utódai, akik eredeti nevüket mindmáig megőrizték. Szerinte Kr. e. 500 és 300 között a szkíták (azaz a székelyek ősei) alkották az ország harmadik legnagyobb népcsoportját.
Fáy Elek írta, hogy "a mi szorosabb népcsaládunk szkíta nevének alapját én a latin sagitta (nyíl) szóban látom, és pedig annyival határozottabban, mivel a szkitháknak azon feniciai szukkoth neve is csaknem azonos hangzású a nyílnak asszír sukutu szavával." Nagy Géza is említi alapvető művében hogy a szkíták a nyíl használatában semmilyen európai néptől utol nem ért jártasságra tettek szert, "úgyhogy nevük egyjelentésűvé vált a »nyilas« -sal, a »nyíllövő «-vel, mint például a germán nyelvekben (v.ö. svéd skjuta, ónémet skiutan, ném. schütze, angol shoot)". A nyílnak a latinbeli "sagitta" neve a magyar "szakít" (=tép, stb.) szót is felidézi, de "szak[asz]" (vö. szakad, ebből szakadár, stb., a "szak" pedig "rész"-t jelent) szavunknak is lehet köze a "szkíta" népnévhez. Padányi Viktor a szkíta (szaka) népnév más jelentéseit tárta fel: "A »nép« szó, abban az értelemben, hogy vérségileg, vagy egyéb alapon összetartozó embercsoport, szumirban éppúgy, mint az összes őstörök nyelvekben, »szak«, »szaka«, »saag«, »sagga«. A szaka »emberekből összetevődő, szerves kötelék«, nép, törzs, nemzetség, »had« ...megvan a magyarban is, ma is »szék«, »szeg« formában, csak jelentése, mivel mindkét szónak van egy másik jelentése is, homályossá vált. A »székhely«, »székváros« innen ered s nem valami trónra vagy hivatali székre való utalás.
Ősi településű falvaink »szeg«-ei (Alszeg, Felszeg, Kovács-szeg stb.) mint egy-egy nemzetség, »had« által lakott falu, vagy városrészek szintén erre utalnak, de erre utalnak falu és városnevek is. Pl. Szeged, Bessenyszög, Kunszeg, Szeghalom, sőt maga a »székely« népnév is az ősi »szaka« szó elhomályosult származékai."
A szkíták eredeti "szaka" és "szákja" (=székely) nevének találó értelmezése lehetséges a finn nyelvből is (összefüggésben a sumérral és őstörökkel!) : a finn "suku" jelentése ugyanis "nemzetség, törzs, faj, származás, eredet". Hérodotosz írta: "A szküthákhoz tartozó szakák...egy szagarisz nevű csatabárdot hordtak" és "a perzsák minden szküthát szakának hívnak." A "szagarisz" nevű balta azonos lehet a magyar "szekercé"-vel. Mivel a szkíták (szakák) nemcsak, mint nyilazók voltak híresek, hanem arról is, hogy sátras kocsikon (szekereken) jártak, így valószínű, hogy "szekér" szavunk is összefügg a "szaka" névvel. Az agathyrs-szkíták kb. Krisztus előtt 600 évvel szállták meg Erdélyt (elsősorban a Maros menti területeket). Nevük a magyar nyelvből értelmezhető: aga-thyrs, azaz ág-törzs (=törzs-ág).
Az etruszkok őseként ismert Thyrsénos királyfi nevében is "törzs" szavunk rejlik. (V.ö. torzsa; és thyrsus= repkénnyel és szőlőlombbal körülfont bot). Azért hasonlították magukat a fák részeihez (törzs, ág), mert a fajt a magyarok a paradicsomi életfától eredeztették (mint a fa-> faj szavaink összefüggése is mutatja).