Aha, pont azt akartam mondani, hogy nem mindegy addig az átmeneti pár évig, ami után úgyis a kínai lesz a kötelező? :)))
Bennem az merül fel, hogy ha egyszer Merkel jól tud oroszul - ez tény - és Putyin jól tud németül - ez is tény, mondott beszédet is a német törvényhozásban németül - akkor ezek milyen nyelven dumálnak? Angolul? :)))
Lényeg a lényeg, ilyen időkben kár komoly politikai következtetést levonni az úgynevezett "nép" viselkedéséből. Sokkal többet számít, hogy a vezetőik mennyire hidegfejűek..vagy sem.
Nemár :) A majdaniak első hevületükben gyorsan NEM vezettek be semmiféle korlátozást :) A krímiek meg 2, azaz kettő darab nyelvről beszélnek. Tehát ez egy valós korlátozás. És nem első hevület, hanem jó sok idejük volt gondolkodni rajta :)
" ukrán nyelv jövőjével kapcsolatban egyelőre nem tud mit mondani, mert azt alig beszélik, szerinte jó, ha a krími lakosság egy százaléka használja a mindennapokban."
"És akkor jön a kérdés, hogy melyik a szabadabb? "
Számomra egyértelműen az a szabadabb, amikor mehetsz bármilyen alkalommal, amikor csak az egisztenciád erre lehetőséget ad. Fordítsuk meg, hiába van egzisztenciád, ha adminisztratíve le vagy szabályozva. Az első eset egy kvázi látszatszabadság, a második meg egy valós korlátozás. Nekem a második jobban fáj. Nem vagyunk egyformák :)
„Mindenkinek lehetőséget fogunk biztosítani anyanyelve fejlesztésére, a krími tatárok nyelvhasználatát semmiképpen nem fogjuk korlátozni. A köztársaság területén kétnyelvűség lesz, ez biztos” – mutatott rá a kormányfő, megjegyezve, hogy az ukrán nyelv jövőjével kapcsolatban egyelőre nem tud mit mondani, mert azt alig beszélik, szerinte jó, ha a krími lakosság egy százaléka használja a mindennapokban.
... valamivel azért normálisabbak, mint a majdaniak voltak első hevületükben...
ki tudja lehet ott is megy a pengetés, hogy ennyit meg annyit keres egy tanár az EU-ban :-DDD
lehet az uniótól majd még kap dellát mondjuk nyelvpótlékként, hogy fordít ukrán-orosz vica versa :-))), vagy plusz vágja a tatárt :-)))... mér nem ez van?
Az embernek szerintem egy egységes szabadsága van, az, amit megél... az McCartyzmus az USA egyik sötét időszaka... de azért lássuk be, azt azért még akkor sem merték megcsinálni, hogy "nekünk ezt is szabad mert mi vagyunk az erősek" alapon kirakatba tegyék saját jogrendjük saját tudatos kijátszását, Guantanamot... ahhoz kell az, hogy ne legyen szemben egy másik...
Naszóval, a szabadság meg ugye a freedom from/to probléma... jön egy atyafi, hogy "de jó, bezzeg ma akkor mehetek nyugatra amikor akarok, akár hetente is, bezzeg anno"... és előadja ezt másik 10 atyafinak, aki anno ugyanúgy 3 évente mehetett, de akkor tellett is rá neki, mert volt valamekkora garantált egzisztenciája, most meg a seggét törölheti vele, hogy "mehet naponta" mert 3 évente sem jut hozzá.
És akkor jön a kérdés, hogy melyik a szabadabb? És jön a visszakérdés, hogy a jogosultság, vagy a hozzájutás szempontjából? És akkor kialakul a társadalmi kettéesés, az "új rendiség", lesznek, akiknek jó az érdekérvényesítő képessége, akiknek a gátat a jogosultság jelent csak. (És ők mennek a Majdanra, jogot szerezni). És lesznek a rosszabb érdekérvényesítők, akiknek pont hogy attól romlik a jogosultságuk dacára a javakhoz való hozzáférhetősége, mert a felszabadított jogosultság folytán a javak a továbbiakban az "erősebb eb" elve alapján osztanak... és járni, jár... de nem jut nekik.
Szóval filozófra váltva úgy gondolom, hogy a szabadság elérhető optimumát a javak és jogosultak dinamikus aránya szabja meg. Ha extrém sok a jogosult és extrém kevés az osztható javak száma - éhinség, katasztrófa, akármi - akkora hadikommunizmus, a központi elosztás biztosítja a relatív legnagyobb szabadságot, akkor a legnagyobb a túlélési esély. Ha extrém sok a rendelkezésre álló javak mennyisége, és relatív kevés a jogosult, akkor a neoliberalizmus biztosítja a lehető legnagyobb elérhető szabadságot. A köztes állapotokban meg a köztes utak:)))
:-) kezdődik mán a pengetés, szal majd ott is révbeér a dolog.
itt van belekódolva a cikkbe, persze a tisztviselőkröl nem beszél, csak az állami (nyilván hasonló a helyzet mint itt, tehát közalk. ) dolgozókról. A többi, akinek megszűnik majdan :) a mókahelye, pedig nem számít.
Azért ezt nem mondanám. McCarthy? Mond ez a név Neked valamit? Biztos, hogy tisztában vagy azzal, hogy mi is történt akkoriban.
Azt gondolom, de méginkább úgy érzem, hogy sokkal nagyobb az egyén hagyományos értelemben vett szabadsága, mint a hidegháború időszakában. Ami pedig a modern technikai vívmányok által okozott szabadságdeficitet illeti...nos...az egy másik kérdés.
Én meg úgy vélem, hogy addig van nekem a relatív legnagyobb szabadságom, amíg a 2 dudás egymással van elfoglalva... és ez nem privát habók, nézd meg, hogy csökkent Nyugaton is az átlag szabadsága, amióta nincs másik dudás, és konkurrencia-kényszer...
Az a baj a makarenkói dolgokkal, hogy ismervén, milyen súlyos a medve mancsa, akár még túl nagyot is adhat, aminek megisszuk a levét...én inkább néznék egy nagy erős dudást egy csárdában és hallgatnám a zenéjét, bármennyire is szarul játszik, mint azt nézzem, hogy két erős dudás verekszik és közben szétverik a kocsmát.
Khmmmm... az elnöknek valóban, az közszereplő - és Putyin nem is fenyegette semmivel őket legalábbis hivatalosan biztosan nem. A felesége meg a tornásznő nem közszereplők ha nem töltenek be politikai funkciót. Próbálj az USA-ban valami egetverőt kamuzni Obama feleségéről, és meglátjuk, másnap találsz-e kiadót a lapodnak...
(őszintén remélem, hogy NEM, a sajtószabadságba nem értendő bele a rágalmazás joga)
"A Moszkovszkij Koreszpondent azt írta, Putyin külföldön titokban el akarta venni szeretőjét. Az elnök szörnyű haragra gerjedt, vadul cáfolta a hírt, s nem sokkal később a lap megszűnt.
Így megy ez arrafelé..
Oroszoknak kell még egy-két évtized a demokratizálódáshoz.
"Januártól bárki feljelentheti a neki nem tetsző újságokat és orgánumokat a Médiahatóság elnöke által kinevezett biztosnál, mindezt úgy, hogy adatai zárt kezelését kérheti. Tehát egy nevét nem vállaló bejelentő elindíttathat egy eljárást, amelyben a biztos az „érdeksérelemmel összefüggő” minden adatot elkérhet a kiadótól, még akkor is, ha az információ üzleti titoknak minősül. Az újság vezetői 15 napot kapnak az adatok átadására, igaz, a határozatot megtámadhatják a Fővárosi Bíróságon. Az ellenszegülő kiadókra akár 50 millió forintos bírság is kiszabható. A törvény értelmében több tíz-, esetenként százmilliós bírságokkal sújthatja a jogsértést elkövető orgánumokat, súlyos esetben törölheti a médiaszolgáltatókat a nyilvántartásból, vagy felmondhatja a velük kötött szerződést"
Így megy ez errefelé..
Nekünk is kell még egy-két évtized a demokratizálódáshoz.
