Értelemszerűen interferenciáról, a két különböző úton befutó hanghullám interferenciájáról beszélek. A mikrofon egy adott ponton a két hullám nyomásának összegét érzékeli. Ez teljesen hasonló ahhoz, ahogy a fénnyel működő ernyő egy pontja sötét vagy világos aszerint, hogy ellenfázisban vagy fázisban kapja-e a két különböző úton befutó fényhullámot.
A hanggal kivitelezett, az egyszerűség kedvéért csak egyetlen hosszirányú karral működő interferométer alkalmas-e szerinted a szélsebesség mérésére?
Vagy, hogy a dolog még szemléletesebb legyen, csináljuk meg vízhullámokkal egy folyó felszínén. Ez nagyon szemléletes dolog, a vízhullámokat ugyanis minden műszer nélkül is láthatjuk. Emiatt az esetleges tévedések azonnal, nyilvánvalóan kiderülnek.
Alkalmas-e a vízhullámokkal kivitelezett, egyetlen hosszanti karból álló interferométer a folyó sebességének mérésére? :-)
Például: a fényre ható árapaly miatt a taszító gravitáció a MM kísérletben negatív eredményt okozott, de eltonok jelenlétében a dolog másképp történhetett volna.
Nem igazán szeretek olyankor írni, ha a másik félnek nincs lehetősége a viszontválaszra. Még ha nyilvánvalóan igazam is van, akkor sem érzem tisztességesnek a helyzetet.
A brémaiak közölték az eredményeiket. Már korábban beidéztem pl. ezt:
www.physik.uni-jena.de/~tief/res2001_freefall.pdf
Az itt közölt mérésből az ekvivalencia elv teljesülésére:
az Eötvös-együtthatóra kappa= 2.7*10^(-8) +- 1.7*10^(-7)
jön ki. (kappa=0, ha teljesül az ekvivalenciaelv).
Vagyis 10^(-7) pontossággal rendben van a dolog, az ekvivalenciaelv teljesül a brémai toronyban is. Ez már eleve ellentmond a Te 10^(-3) nagyságrendű "eredmény"-ednek.
Amitől nem boldogok, az az, hogy ezzel szemben a jelenlegi legjobb ejtőkísérlet hibája 10^(-10) körüli, ők pedig ennél legalább egy nagyságrenddel jobbat, optimálisan 10^(-13) körüli hibát céloznak meg. Ezen dolgoznak. Ld. pl.
Itt most beidézem a hozzászólásodat, valamint az enyémet. Mégpedig azért (elnézést a copy-paste módszer miatt), mert így nyilvánvaló, hogy ismét nem adtál érdemi választ. A reagálásod köszönő viszonyban sem áll a hozzászólásom lényegével. Megismétlem: az Eötvös-Pekár-Fekete kísérletben mért anomális gyorsulás kisebb mint 10^(-8) g. Tehát a kísérlet az ekvivalencia elvet 10^(-8) pontossággal igazolta.
Nézzük mit írtál:
"Eöt-Wash group (ilyen elnevezést pofátlaság használi Eötvössel és a magyarokkal szemben, meg is írtam nekik) kisérletei nem döntött el semmit. Adelberger és Gundlachék, akikkel írásban vitatkoztam, nem foglakoztak a "zavarással" és az izotópok tömeghiányával. Az m(g)=m(i)-re és a G mérésre irányuló kisérleteik eredménye nem ér ezért egy fabatkát sem."
Továbbá
"Lingarazda reménytelen eset vagy. Ha az e.m.-zarvást elhagyagoljuk akkor a gyorsulás a Föld vonzó terében nem konstans, hanem függ az anyag összetételétöl: a(anyag) = const (1+delta(anyag)). A delta = 0.78% a hidrogén és a vas között és a vas gyorsabban esik. Száz méter esés után a különbség 78 cm és nem nulla!"
Erre válaszoltál:
>>>>>>> Az "a" konstanst ugye nem vetted észre?
Amit ideírtál, az a barionszám/atomtömeg arány, a hidrogénét véve egységnyinek. Egy másik dolog az anomális gyorsulás, ami Eötvös, Pekár és Fekete mérésében 10^(-8)*g-nél minden anyagra kisebb volt. Vagyis az ekvivalencia elv 10^(-8) pontosságig fennállt. Mindvégig ezt írtam, nem? Vagy nem tudsz olvasni?
Fischbach arra ment rá, hogy lehet-e valamilyen barionszám-függő ötödik erő a dologban (ilyen erőket jósolnak egyébként pl. egyes nagy egyesített elméletek). Ezért megnézte, korrelál-e szignifikánsan a az anomális gyorsulás a B/M-mel. A B/M-1 minden ismert anyagra 10^(-3) nagyságrendű. Ezt az analízist sokan vitatták, mert 1. az anomális gyorsulás mért értékei a hiba nagyságrendjébe estek (ld. az ábrán is) 2. bizonyos pontokat kihagyott, amiket belevéve már egyáltalán nem látszik semmilyen tendencia.
Teljesen csak az Eöt-Wash kísérletek döntötték el a kérdést. Direkt egy hegy oldalában mértek, így a környező anyageloszlás aszimmetriáját a lehető legnagyobbra fokozták (ennek köze van az effektushoz, ezt általam idézett cikk is tárgyalja, amikor Renner méréseivel veti össze az Eötvös-Pekár-Fekete-féle eredményeket), és elmentek 10^(-12) pontosságig. Effektusnak nem találták nyomát.
Tudományos kérdéseket így szoktak eldönteni, nem pedig ködösítéssel, amit itt művelsz ez ügyben már egy ideje. >>>>>>>
Ebből következően a mozgó megfigyelő számára a mozgó L1 rúd mentén egy adott időpillanatban nem L1/lambda0, hanem L1/lambdatávolodó számú hullámhegy fér el.
Ez nem igaz. Newtoni világban vagyunk. A rúd mentén L/lambda számú hullámhegy van a világ összes megfigyelője számára, akár mozog akár nem.
Az az érzésem, valami misztikusat, valami egészt mást képzelsz a hullámmozgás helyébe, mint bárki más, különben nem írnál le egy olyan nyilvánvaló tévedést, mint a beidézett mondat.
Képzeld el a szituációt vízhullámokkal. Látod a hullámhegyeket, meg tudod számolni őket. Nyilván nem jutna eszedbe, hogy ilyet leírj. Miért látna a rúd mentén több hullámot, aki csónakázik mint aki a parton áll???
Ha erre esetleg azt mondod, a vízhullám egészen más, meg kell kérdeznem hogy miben más? A víz hullámai a vízhez képest terjednek konstans sebességgel, a Doppler képlete vízhullámra is működik stb.
Végy fel egy éterben nyugvó f0 frekvenciájú F fényforrást, és távolodjon egy A megfigyelő v sebességgel az F-től. A fényrezgések folytonosan c sebességgel közelítenek A felé, de A folytonosan menekül a hullámhegyek (a fázisok) elől v sebességgel.
Ebből a folytonos mozgásból A számára nem egy f0 frekvenciájú, és lambda0 = c/f0 hullámhosszúságú rezgés képe rajzolódik ki, hanem egy f frekvenciájú, és lambda1 = (c-v)/f hullámhosszúságú rezgést érzékel. Ennek nagysága pontosan akkora, hogy eltünteti az a hullámhossz-eltolódást, ami a fényforrás mozgása miatt az éterben kialakul.
Az előbbiek fényében ezt már könnyű javítani: f = f0*(c-v)/c lambda = (c-v)/f = (c-v) / (f0*(c-v)/c) = (c-v)/(c-v)*c/f0 = c/f0 = lambda0
Egyelőre maradjunk az egydimenziós esetnél, a f=(c-vM)/(c-vF)*f0 képlet teljesen jó lehet, de ebből még nem következik, hogy a hullámhossz függene a megfigyelő sebességétől [lxrose mág jól emlékszik, hogy mennyit dolgoztunk ugyanebben a topikban a Doppler-effektus kiszámításán]
A hullámhossz, azaz két hullámhegy távolsága a forrás szerint: lambda = cF*T0 = (c-vF)*T0 = (c-vF)/f0, ahol c a hullám sebessége az éterhez képest, vF a forrás sebessége az éterhez képest, cF = c-vF a hullám sebessége a forráshoz képest, T0 a forrás periódusideje. Nagyszerű, mondod te erre, csakhogy a megfigyelő által tapasztalt periódusidő nem T0, hanem T=(c-vF)/(c-vM)*T0 az általa tapasztalt hullámsebesség pedig cM = c-vM. Rendben, mondom erre én, számoljuk ki a megfigyelő által tapasztalt hullámhosszt: cM * T = (c-vM) * (c-vF)/(c-vM)*T0 = (c-vF)*T0 = cF * T0. Mit is kaptunk? Azt, hogy a hullámhossz a megfigyelő sebességétől nem függ.
Számpélda (rajzold le koordinátarendszerbe): F(t)=Forrás(t)=t/2 M(t)=Megfigyelő(t)=t+3
Nagyobb jelentősége van ennek, mint aminek látszik. Elvi jelentősége van annak, hogy a kinetikai energiának tömegtulajdonságot adunk-e, vagy pedig nagyító alá tesszük az energiafajtákat, és nem mindegyiket vonjuk be a tömeg-energia cserébe. Itt a fórumon is az egyik legtöbb zavaros értelmezést generálja az, amikor a fény a papíron tömeggé alakul, mert rögtön felvetődik, hogy a fénynek mi a nyugalmi tömege. Ez pedig értelmezhetetlen felvetés.
Továbbra is nagy jelentőségűnek tartom azt a tényt, hogy Einstein revidiálta a korábbi nézetét, és kivette a mozgási energiát a tömeg-ekvivalenciából. Ha ezt elfogadjuk, akkor törölni kellene a szótárunkból a "mozgási tömeg" fogalmát.
Úgy gondolom hogy ezáltal letisztult a kép, és visszatérhetünk a "mozgási energia" használatára. Ez szerintem több mint tudámánytörténeti kérdés.
Nincs igazad. Hogy miért, azt elolvashatod az előbb NevemTevének írt váálaszomban. Az a baj, hogy folyton az éterben kialakult hullámok körül bolyongsz.
Ott, az éterben valóban az van, amit írsz. Azonban az éterben mozgó megfigyelő mégsem azt érzékeli. Ugyanis azok a hullámok, amelyek az éterben kialakultak, folytonosan késéssel érkeznek be hozzá, ami nemcsak a frekvenciát, hanem értelemszerűen az érzékelhető hullámhosszat is megváltoztatja. Ha később érkezik be hozzám egy hullám, értelemszerűen hosszabb lesz számomra a hullámhossza.
Kiegészítésül gondolkozz el az alábbiakon, talán segítenek a megértésben:
Végy fel egy éterben nyugvó f0 frekvenciájú F fényforrást, és távolodjon egy A megfigyelő v sebességgel az F-től. A fényrezgések folytonosan c sebességgel közelítenek A felé, de A folytonosan menekül a hullámhegyek (a fázisok) elől v sebességgel.
Ebből a folytonos mozgásból A számára nem egy f0 frekvenciájú, és lambda0 = c/f0 hullámhosszúságú rezgés képe rajzolódik ki, hanem egy f frekvenciájú, és lambda1 = (c-v)/f hullámhosszúságú rezgést érzékel. Ennek nagysága pontosan akkora, hogy eltünteti az a hullámhossz-eltolódást, ami a fényforrás mozgása miatt az éterben kialakul.
Teljesen igazad van, amennyiben az éterben kialakuló hullámhosszak kiszámítása a célod.
Itt azonban másról van szó. Azt kell megállapítanunk, hogy mit észlel a mozgó megfigyelő.
A mozgó megfigyelő számára az éterbeli hullámhosszak látszólag eltolódnak. A mozgó megfigyelő nem az éterbeli hullámhosszakat érzékeli, mivel az éterben c sebességgel felé közelítő hullámhegyek (fázisok) folytonosan és viszonylagosan kissé elmaradnak tőle (később érkeznek be hozzá, szmben azzal a esettel, amikor nyugalomban várja őket.
Ez a lemaradás az éterhez viszonyított saját v sebessége nagyságától függ.
A mozgó megfigyelő számára tehát egy olyan szinuszrezgés jelenik meg, amelynek fázisai az éterben nyugvó forrás f0 frekvenciájához és lambda0 hullámhosszához képest lambdatávolodó = lambda0 (1+(v/c)*cosbéta) hullámhosszúságot érzékel folyamatosan, bármely időpillanatot is veszünk alapul.
Ebből következően a mozgó megfigyelő számára a mozgó L1 rúd mentén egy adott időpillanatban nem L1/lambda0, hanem L1/lambdatávolodó számú hullámhegy fér el.
Ez a látszólagos hullámhossz-változás az, ami pontosan olyan mértékű, mint amekkora hullámhossz eltolódás a forrás éterbeli mozgása során fellép az éterbeli hullámokon, és ez a két ellenkező irányú, de azonos mértékű hullámhossz-shift eltünteti a fáziskülönbséget, ugyanis a fáziskülönbség-számítás használatos képletének nevezőjébe fényforrás eredeti konstans lambda0-t kell beírni.
Az a baj, hogy a fizika tankönyvek még egyetemi szinten is a Doppler-effektusnak csak a féloldalát tanítják, holott a klasszikus Doppler-effektus képlete ez, ahol M a megfigyelő és F a forrás:
Igen így is megy, csak kicsit nehéz megtalálni a betűket.
Igaz, elég offok vagyunk itt ezzel, de talán ezentúl láthatunk majd szép görögbetűs képleteket is itt. (Kár, hogy a fénysebességet latin betűvel jelölik.)
