1. annak felülete is reflektál, így a beeső fény egy részét még vissza is veri,
2. nem tökéletesen tiszta az üveg, így a fény egy része az üvegen belül alakul hőenergiává - ami ugye nem ér hozzá a rézlemezhez, csak a kollektor-házat fűti.
Az üvegrúdnak semmi értelme nincs a dologban! Az 1mm-es (jó drága) rézlemez helyett az olcsóbb és könnyebb, akár 0,4 mm vastag fekete vaslemez is megteszi. Persze síkban kiterítve, hogy a négyzetméterenkénti 1200 W-nyi beeső napsütésből minél több érje. A csöveket meg miért dugnám el a háta mögé? Csak ki a napra! Érje közvetlenül a meleg!
Ha csak minimális többletenergia keletkezik, mi értelme van az egésznek? Nem értem, hova akarsz kilyukadni vele. S.P.T. "nem a kerék forog, hanem a szél." És? Hol veszed ki az energiát?
Sok hűhó semmiért! Ha bármilyen, zömmel dél felé néző kollektort nem síklemezzel, főleg nem nagyon jól tükröző üveglappal, hanem pl. UV-stabilizált műanyag hullámlemezzel fedsz, nagyjából eléred ugyanezt. Sőt, ezt még tovább is lehet fejleszteni. Meg jóval olcsóbb is!
Mielőtt a tornádos többletenergia szöveggel együtt ezt is minősíteném , kérlek tégy fel egy rajzot, mert nem értem, miként fog a 10mm-es üvegrúd az íves felületeken nagyobb energiát termelni, mint amennyi a felület vetületére eső napfény energiája?
Némi segítség napkollektort építőknek. Anyagszükséglet:1tábla rézlemez(1000x2000x1mm);1m hosszú,10mm átmérőjű TÖMÖR üvegrúd;lágy rézcső 8,vagy 10mm átmérőjű, kb 10m,hőcserélő.......stb.Meghatározom az üvegrúd gújtótávolságát.A rézlemezt az1000mm-es oldallal párhuzamosan,ívesre kell hengerelni,az ívek 120°-osak legyenek,rádiuszuk pedig azonos az üvegrúd gyujtótávolságával.Miután a teljes lemezfelületet megmunkáltam(1m-es párhuzamos ívek sokasága egymás mellett) a hátoldalra szerpentin formában ráforrasztom a rézcsövet,az elejére pedig rögzítem az üvegrudakat,úgy,hogy a rudak felülete egyenlő távolságra legyen a rézlemez felületétöl és a lemez az üvegrúd "gyujtóvonalában" legyen, majd mehet a tetőre. A 120°-os kiképzés miatt a kollektor napi 8 órán keresztül maximális hatásfokkal üzemelhet mozdítás nélkül.A hátoldali csőrendszerbe célszerű magas hőállóságú folyadékot tölteni mert az itt fellépő hőterhelés több száz C° is lehet. Meg kell említenem,az ötlet nem saját,Jekkel Jánosbácsi fejlesztése. Sok sikert a próbálkozáshoz.
1. Technical Data Type of PCM Hydrated salt Appearance Clear deliquescent Melting temperature 89°C Latent heat 63.6 Wh/L Solid sensible heat 0.84Wh/L °C Liquid sensible heat 1.29Wh/L °C Flammability Non-flammable Vapour pressure Not applicable Flash point Not applicable Useful temperature range 86°C to 92°C Recommended maximum operating temperature 105°C
Ja, egyébként PCM = Phase Change Material = fázisváltó anyag Úgy tűnik, megoldottak egy csomó problémát. Nem mérgező, nem korrozív, nem maró a töltőanyag. Ez biztató !
Valahol jóval lejjebb voltak adatok beszúrva ismert sókról. Előbb-utóbb meglesz
Másik ami érdekes lehet, Carboroboték egy kisebb méretű automatát ("Farmer") próbálgatnak, weblapjukon tavaszra ígérnek technikai adatokat.
Helem: A parkoba, ha nem is szélkerekeket szeretnék telepíteni, mindenesetre dolgozom olyan világítótesteken, amik őnfenntartóan, hálózati energia nélkül működnek.
NTT: Tényleg a tetszőleges szélirány az előnye a függőleges keréknek. Ez a spirális "szélpálya" dolog tényleg érdekes, ha tudsz valami forrást róla az jó lenne! Egyébként már elkezdett egy konstrukción járni az agyam! Végül is a hagyományos szélkerék kifordítása: nem a kerék forog, hanem a szél. Ennek leginkább a kevesebb (?) forgó alkatrész lenne az előnye.
JFery: Ezt hogy érted: "Az átforduló lapát súlypontját a tengelyében kell kialakítani, kiegyensúlyozni."
Tényleg nagy az asszimetrikus terhelés, ezért a felső csapágat feltenném egészen az alsó kereszttartókig (persze úgy hogy a lapát ne akadjon bele a merevítőkbe :-))
Te mekkorára építenéd?
A szárnyprofil egy kifinomultabb változathoz tényleg jó lenne, most megelégednék a súlyához mérten elég szilárd (és átlátszó) üregkamrás polikarbonáttal, azzal a kiegészítéssel, hogy lehetne csinálni egy kerek belépőélt (esetleg egy hegyes kilépőt), az már elég jól közelítené a szárnyprofilt.
Erbe: Igen, a viharvédelmét ki kellene dolgozni, lehet, hogy az első példánynál is. Ott gyakorlatilag úgy lenne a lapát, hogy a kereszttartók a lapát fölé, illetve alá kerülnek, és nem akadályozzák meg a kifordulást, ellenben egy rugós szerkezet tartaná széllel szemben a lapátokat a "hasznos" oldalon, az ellenkezőn pedig ugyan olyan szabadon átfordulhatna..
"hogy a beáramló levegő átfordul az ellenkező oldali kosárba, így hasznosítva még egy kicsit rajta." Ez a Savonius rotor lényege. Láttam olyan változatot, ami tömör anyagból volt, középen tengelyezve, végein kicsit meghajtva. Az csak hasonlít ! a Savonius kerékhez. Két lapátnál kb. 1/3-ad átfedés kell, több lapátnál nem kell átfedés, de alul-felül fedettnek kell lennie, akkor a belépő levegő csak a többi lapáton kilépve, azokat is hajtva tud távozni.
Főleg az tetszik benne, hogy a konstrukció egyszerűsége ellenére a rotor úgy van kitalálva, hogy a beáramló levegő átfordul az ellenkező oldali kosárba, így hasznosítva még egy kicsit rajta.
Fél délelőtt azon gondolkoztam, hol láttam már ilyet. Aztán rájöttem: a VS-propeller ugyanígy működik. Ami biztató lehet, ugyanis jelenleg ez a legjobb hatásfokú vízi hajtómű!
Műszaki rajzlapból két 5 cm átmérőjű, 7 cm hosszú félhenger, 8 cm átmérőjő alap-és fedőkorongokra felragasztva; ez utóbbiak közepén 7mm-es lyuk, ezeken épen keresztül lehet dugni egy filctollat, amire mindkét oldalról egy-egy kupakot feltéve éppen nem csúszik le egyik irányba sem a kerék.
Gyönyörűen forog, tegnap kivittem a 100 km/órásba, ott berregett is rendesen. Sétálva, futkosva a lakásban úgy tűnt, hogy kb. 2 m/s-nál indul be megbízhatóan.
Le akartam ma fotózni, de a fiam einstandolta: ma ezzel fog menőzni az oviban.
Önbeálló lapátozás: egy '80-körüli Ezermesterben volt tervrajz egy kvázi-Savonius kerékről: 4lapátos volt, és az önbeállóságot a lapátok külpontosfelfogatásával és visszahúzórogókkal oldották meg: alaphelyzetben sugárirányban álltak a lapátok, erős széllökések esetén, illetve centrifugális erőtől pedig fokozatosan kifordultak érintőirányba.
Nagyon ötletes! Ha megnézed a korábbi linkeket, a H-Darrieus kerék majdnem ugyanilyen, csak nem fordul át a lapát. Ellenben ott megoldották a szélviharvédelmet, a szélerő növekedésére vízszintesbe kifekszenek a lapátok. Még huszonvalahány éve tervezgettem hasonlót, ahol vitorlavászonból lenne a lapát, amit szél ellenében rugó kicsire összecsukna, szélbefordulva meg kinyílna. Persze, nem készült el! NTT A tornádót kb. ugyanannyi eséllyel lehet befogni, mint a villámot áramtermelésre. Helem A mai szélkerekeknél a szélsebességhez igazítást a lapát szögállásával szabályozzák. Túl nagy szélsebességnél élével fordítják a szél felé, megáll, és minimális lesz a légellenállása. A vitorlásoknál a felület "kurtításával" szabályoznak, míg szélviharban ott is mindent behúznak, kivéve egy "viharvitorlának" nevezett minimális felületet, hogy a hajó irányítható legyen.
Az átforduló lapát súlypontját a tengelyében kell kialakítani, kiegyensúlyozni. A lapátot célszerű szárnyprofil alakúra és kis tömegűre készíteni. A függőleges főtengelyt asszimmetrikus terhelésre kell méretezni, ki kell bírnia az árfordulások által okozott rezgéseket. A nem lineáris terhelés erősen korlátozza a felső mérethatárt. A toló oldalon egy túlbillenő irányú, rugós szerkezettel lehetne a szélterhelést és a fordulatszámot limitálni. Ez a lapáton belüli felület egy részét hagyná elfordulni a szélnyomás hatására.
A függőleges szélkeréktengelynek azonkívül,hogy mindig szélirányban áll van más előnye is a vízszintes megoldással szemben?Nem próbálta valaki azt a lehetőséget,hogy a légáramlatot spirális pályára vezetve,a tornádóhoz hasonló forgó mozgású "széllel"mit lehetne kezdeni?Én hallottam efféle eredményes próbálkozásokról,a részletekre már nem emkékszem.
Csináltam egy felülnézeti animációt is, így könnyebb megérteni.
Ugyan azon a linken lehet elérni.
Itt alulról fúj éppen a szél.
Az előbb azért írtam, hogy a jobb vállunk fölül, mert a kameraállás enyhén balra van, de tulajdonképpen felőlünk fúj a szél.
Gondolkodtam még egy olyan változaton is, ahol nem egyben fordul az egész lapát, hanem függőleges csíkokra van osztva, és mindegyik csík hol irányba áll, hol széllel szembe.
Ebben az esetben gyorsulna az átfordulás, tehát gyorsabb forgást is lehetne engedni, viszont sok forgó tengely lenne és sokkal nagyobb csattogás az átfordulásokkor.
Ha megfigyeled, nem pont a középvonalukon vannak felfüggesztve, hanem 10 cm-rel arébb. Amíg a lapátnak szembe fúj a szél, nem tud elfordulni, mert megtartja a kereszttartó. Amint a lapát hátulról elfordul a másik oldalra, a szélkakas elvén befordul szélirányba, és mindaddig szélirányban is marad, amíg bele nem akad a kereszttartóba (ekkor éppen legelöl van a lapát), tehát éppen ekkor fordul át megint a helyes oldalra.
Pont az a szép az egészben, hogy magától működik!
Az egyik oldalon szélre fordul, a másikon szélirányba áll.
