Tűző, nyári napra kitenni, vagy kályha mellé nem ajánlott a szalagokat, főleg ha még fontosak. Televízió archívumánál is korábban szó volt róla, hogy a takarékosság miatt nem a legmegfelelőbb hőmérsékletet biztosítva tárolták az archívumokat, melyek miatt jobban és hamarabb tönkrementek, ezért azok elsőnként feljavításra szorultak.
Hagyományos magnó szalagokból is amelyek üresen lettek megvásárolva és rá felvéve még mindig tartják a felvett anyag hangminőségét. Ellenben amit gyártók adtak ki műsoros zene kazettát, azon csak addig volt jó a zenei hang minősége míg az ő eredeti zenéjük volt rajta. Letörölve, rá felvéve mást akkor per pillanat még jó volt ugyan, ám pár éven (1-2 éven) belül eltűnt a magashang róla, totál mély és sz@r lett az egész, a felvett hang tisztasága teljesen eltűnt, ha ugyanabba a készülékbe tettem ami felvette akkor is, másikban is. Így csak ilyen szalagokkal jártam, amiken eredetileg gyártóilag volt zene felvéve. Más, eredetileg üres kazettákon a saját felvétel hangja tiszta maradt és nem tűnt el a magashang sem, bármelyik magnó ami nálam van jól játsza le.
Bár az LP-hez azért hozzá tartozik, hogy szalagkímélő Superdrive Panasonic videómban elég jól viselték magukat, sokat vettem fel ilyen üzemmódban is, eltelt több mint 10 év, a felvételek még mindig megtartották a minőséget. Szín, élesség, még mindig megvolt, bár a szalag a lejátszástól ebben az üzemmódban sokkal sebezhetőbb volt. Tracking terén ebben az üzemmódban már rosszabb volt a helyzet, egy másik gépbe áthelyezve. Tulajdonképpen csak LP-ben felvettekkel volt igazán Tracking problémám, szívott is a szaki is én is rendesen, mert nem tudta úgy beállítani az egyik Panám AC fejét és szalagvezető babáit úgy teljesen, hogy a több videóban felvett LP-ket ebben az egyben mind tökéletesen és zajmentesen menjen. SP-ben ilyen gondom sosem volt.
Úgy értettem, ha megvan egy komplett gép, egyszerűbb az egész mechanikát átcserélni, mint arról csak a hibás alkatrészt áthelyezni és megtartani a készülék saját eredetijét?
Átmágneseződés - a VHS szalagoknál ez mennyire jellemzőbb Ön szerint mint mondjuk egy nagyszalagos magnó tekercsnél. Jó persze azon csak hang van, kép nincs, viszont maradt korábban családból jó néhány tekercs, melyet úgy 10 évvel ezelőtt fellleltem. Akkor elhoztak nekem 1 nagy szalagos gépet, hogy egyáltalán megtudjam, hogy mik vannak a tekercseken. Átpörgettem őket, nem az egészet meghallgatva, hanem bele - bele, hol hosszabban, hol rövidebben. A minősége egyáltalán nem volt rossz, pedig már akkor is úgy számoltam, főleg a felvételek alapján, hogy úgy 30 éves szalagok lehettek. Nem recsegett, nem tűnt el a magashang, teljesen hangosan és jól játszotta le ezeket a régi tekercseket. Nem vettem át semmire, érdekelt, hogy mik vannak rajta, aztán mivel a készülék nem az enyém volt (nem is kellett volna) elvitték, a szalagokat nem mentettem sehova sem, feltételezem, mivel 10 évvel ezelőtt még tökéletesen rajta volt és hallgatható volt, mostanra sem tűntek el. VHS szalagok is mágneses alapon működnek, vannak olyanjaim amik megvannak már általános iskolás korom óta, felvétellel, már elég sokat voltak nyüstölve, mégis teljesen nézhetőek, nem rossz a kép és a hang se, nem remeg, tracking is bármelyik készülékbe tettem be eddig lejátszotta rendesen.
Fontosabb felvételek, mondjuk gyermekek ballagása, családi nyaralás meg ilyenek. Nekem az ilyen házi kamerával készült felvételek sem mentek még tönkre, olyan gyermekkori felvételnek még mindig olyan a képe, mintha tegnap vettem volna fel, színek, élesség, hang, persze főleg ami SP-ben lett felvéve. LP ilyen célra egy nagy vacak.
Az alkatrészek egyre beszerezhetetlenebbek. Sokkal egyszerűbb felhajtani egy jó állapotú mechanikát. És főleg olcsóbb. Egy két alkatrész, nyomogörgő, bordászíj 2000 forint. Egy ép magnó, ami már nem kell, 5000. Nyilvánvaló.
A szalagok állapota romlik, fokozatosan. Mind a tárolástól, mind a megtekintéstől. ÉS főleg, amiről szó volt itt az elmúlt hozzászólásaimban, a technikai adottságok nem biztos hogy garantálják a felvételek tökéletes lejátszhatóságát egy másik készülékkel.
A legtöbb embernek sokkal értékesebb felvételei is vannak, mint a televízióból felvehető sorozatok.
Miért kell egy egész mechanikát átcserélni egyikből a másikba? Nem lehetséges csak a hibás alkatrészt kicserélni egy adott készülékben? Ön a digitlaizálásnak ilyen nagy híve? Miért kell gőzerővel (ahogy hirdetik) mindenki mentse el régi kazettáit. Van akinek megvan vagy 20 éve és még mindig semmi baja, vagy ami van az a használattól lett és rajta van a hiba már több évtizede, attól rosszabb nem lesz. Miért kell most gőzerővel mindent digitalizálni? Jön a szalagkommandó és kisöpri a lakást, ha VHS kazettát talál? :-) Komolyan, ezt nem értem, ha valaki nem is nézi orrvérzésig amit felvett, esetleg időnként, mi történik ha hagyja az egészet a fenébe és nem digitalizálja be egyiket sem?
Mai digitalizálási igényekre a Panasonicok a legjobb megoldások véleményem szerint, a JVC-nek egy lehelettel ugyan jobb a képük, viszont a Panasonicok mechanikája sokkal robosztusabb, terhelhetőbb, jobb szalagfutást biztosítanak. Meg főleg ezek lelhetők fel a használt piacon, itt 10-15 éves gépekröl van szó, rengeteg JVC-nek, a legjobbaknak is ennyi idő alatt szétment a mechanikája. A Panák jobban bírják a strapát, felújítani is egyszerűbb őket a csereszabatos "G","K", "Z" mechanika okán, csak a fejszerelvényt kell cserélni, egyébként akár egy szimpla kérfejes magnóból is áttehető a "K" mechanika egy H1000, 950-be.
Ezen még békebeli állítható tracking van. Nem építettek be Auto Trackinget, így elég nagy a sáv szélessége ahogy leteszteltem más gépekben lejátszva, Panasonic, SANYO, ennek a felvételét. Persze az is igaz, hogy egy kommerszebb készülék már nem tudja ezeket a színeket így vissza adni, mint mondjuk egy SANYO.
Panasonic jobban, nem ennyire azért, de jó volt benne a felvétele. Nem is kell felvenni a műsort, elég csak a Hitachin keresztül nézni. És ebben nincs különbség, hogy Tunerjén keresztül, vagy Scarton keresztül bekötve kapja a tv adást, mind a kettőnek egyforma színezete lesz.
Kellemesnek kellemes a kép, de a nem is az a probléma, hogy mi történik akkor, ha felveszek egy filmet, majd visszajátszom. Mert ha valaki kellemesnek tartja egy adott magnó képének a karakterét, teljesen okés.
A gond a videódigitalizáláskor keletkezik. Az a baj, hogy a VHS szabvány sajátosságai miatt és a VHS magnók kivitelezése okán tény, hogy igazán tökéletesen egy felvétel azon a magnón játszható le, amelyiken felvették. Ha már ott is gond van, akkor az a magnó kukába való. Viszont másik magnón lejátszáskor már jelentkezhetnek problémák, ez mondom a rendszerben és az eszközökben keresendő.
Mik ezek a problémák?
Arra most nem térek ki megint, hogy a kommersz VHS magnók jelkezelő elektronikája a legtöbb esetben nem túl korrekt, inkább a bóvliba hajlik/hajlott. Sokszor a videó jel/zaj viszony csak 42-43 decibel volt. 45 decibelnél jobb jel zaj viszony általában a szerkesztésifunkcióval, forgó törlőfejjel ellátott SVHS magnók jellemzője, ezek már gondosabban megtervezett és kivitelezett gépek. A gyengébb jel/zaj viszonyú gépekben az automatikus vagy fix értékű analóg zajcsökkentő erősen elmossa a képet, hogy a zajokat eltüntesse.
A másik, amire főleg ki akartam térni, a tracking rendszer, illetve a komplett szinkron és szervó áramkörök. A VHS rendszer sávkövetési megoldása eleve csökevényes, a kontroll tracken lévő négyszögimpulzusok illetve a fejdobszervó és capstan szervó felépítéséból adódik, hogy a KONZUMER kategóriában a tracking nem kifejezetten finom felbontásban megy végbe, nem garantálható a tökéletes sávraállás. Ezt a tényt erősen rontja az is, hogy nagyjából a kilencvenes évek végén, miután a Panasonic is elhagyta a öntött "K" mechanikát és helyette a Z mechnikát kezdte el használni, tehát a gyártók egységesen kezdték "megölni" a VHS technikát, mert elég drága dolog volt előállítani a valóban minőséget képviselő készülékeket, szóval ettől az időtől megfigyelhető volt, hogy például már a gyárban a CTL fej, ami elolvassa a kontroll track jeleit aszalagról, az nem volt pontosan beállítva. Aztán mivel a kuzumer asztali VHS-ek szervóinak a szabályozási tartománya szűk, a felbontása kicsi volt, előfordult hogy X felvett egy műsort, szépen lejátszotta, Y magnóján meg zajos, szinkronhibás, és a zajcsökkentő , kikapcsolhatatlan autómatika jóvoltából életlen volt.
Itt vannak előnybena félprofesszionálisba hajló gépek, amiker linkeltem, illetve az eleve profi stúdió VHS/SVHS-ek, Panasonic AG sorozat. Csak egy-kettő: Panasonic AG7330, AG6500
Ha egy rögzítőeszköz magától (esetleges módon, ellenőrizhetetlenül, kiiktathatatlanul) megváltoztatja valahogy a rajra átmenő, vagy a rögzítésre kerülő műsort tónusait, az nagyon nagy baj. Mert vannak szinkorrektorok de ezek drága, precíziós eszközök, melyekkel fel lehet húzni egy kifakult, mondjuk super 8-as filmről átírt műsor szineit, kontraszt és gamma átfogását, de ez a filmrestaurálás kategóriája. Alapvető elvárás, hogy egy rögzítőeszköz minimálisan, vagy semennyire se torzítsa el a jelet, (mégha az a szubjektív nézői szemlélettel kellemesebbnek tűnik). Persze ez a kommersz VHS kategóriában nem igazán megvalósítható egy adott árú eszköz mellett.
Jel erősítőkkel meg tudják oldani, kifelé olyan erős jel megy, meg az átjátszó állomások is erősítik, hogy a végfelhasználókhoz már egy jó minőségű adás jut el.
A Hitachi VT-110E videóm is olyan, hogy ha Scarttal bekötöm a DVD-t és beteszem lejátszásra a lemezt, mivel átmegy a Hitachi áramkörén a Scarton keresztül, új színt kap, megváltozik a minősége, csillogóbb és nagyon színes lesz. Ha simán a TV-be kötöm be a DVD készüléket, akkor teljesen átlagos lesz a lejátszásának kép minősége. Volt már egy pár VHS a kezem alatt, a többin ilyet nem láttam. Átlagos szín és kép minőségük volt és ennyi, volt amelyik gyengébb és volt amelyik jobb volt, ilyen viszont egyik sem.
Nem elégíti ki a DVD a TV ipart, nem is úgy gondoltam, hogy csak az, hanem a komoly gépek mellett az is megvan és esetleg ezek az évek óta újra meg újra futtatott műsorok azokon mennek, ki vannak írva, mert változtatni való rajtuk már nincsen, így gondoltam.
Amiket belinkelt videómagnókat akkortájt Keravillban, Hertában nem láttam. Az átlag felhasználóknak más típusú készülékeket árusítottak ezek az üzletek, inkább átlagos tv műsorok felvételére és lejátszására, otthoni felhasználásra:
2001.-ben ilyeneket hirdetett a Herta nagy Panasonic üzlet videómagnók terén: Panasonic NV-FJ612, NV-FJ622, NV-SJ422.
Egy másik kérdés, hogy a DVD, mint tárolóeszköz nagyon-nagyon pici TV-ben előkerül, de ott nem DVD formátumról beszélünk, hanem hogy valamilyen digitális videó formátumot DVD-n tárolunk, a DVD-szabványnál nagyobb sávszélességgel, hogy a képminőség jobb legyen, mint a DVD-szabvány adta minőség esetén. De ez csak nagyon kis stúdióban mehet, nem a Story 4-5 nél.
Vágni való minden esetben van, elég csak arra gondolni, hogy egy IT. alapú adásrendszerben meg kell határozni képkocka pontossággal a vágási pontot egy reklám bejátszásához, ahol a bejátszó eszközt meg kell állítani.
A DVD, mint mondtam, nem elégití ki a műszorszóró ipar minőségi követelményeit.
Abból, hogy a műsor megáll eggy-egy másodpercre és blokkossá, (kockássá válik) nem kell DVD-re gondolni, valamennyi tömörített digitális szallagos rendszer ezt produkálja drop-outos szalag esetén. DV, DVCAM, BetaSX, stb. Ez akkor is igaz, ha a kazettát csak a médiaszerverbe való bejátszáshoz használnák és a programkijátszás onnan történne. Okozhatja a műsorszóró lánc hibája is, multiplexelés esetén, vagy olyan szakaszon ahol mikrohullámú a jeltovábbítás, valami elektromos, vagy meteorológiai zavar. DVD-re már csak azért sem kell gondolni, mert ha ott már olyan látható jelkiesés lenne, amit a kompenzáror áramkörök sem képesek korrigálni, az már jó eséllyel lejátszhatatlan lenne.
A Panasonic amikor az SVHS technika kezdett felfutni, hajlamos volt elmosni a határokat a konzumer-csúcs kategória és a félprofesszionális között. Emiatt ezek nagy tudású, jól terhelhető gépek voltak, kisebb-nagyobb utómunka stúdiókat és helyi kábeltévéket is kiszolgáltak, főleg mert felébe, harmadába kerültek egy valóban professzionális, direkt hajtású mechanikát használó, külső szinkronjelet fogadni képes gép árának, és a TBC jóvoltából akár adásba is lehetett kijátszani a műsort róluk, mert a TBC részint a különféle felvevőeszközök jitterét eltüntette, főleg pedig a vágási pontokban jelentkező szinkron, fázis hibákat korrigálta.
A HS930 kétségkívül a legutolsó ilyen Panasonic SVHS csúcsmodell volt, de 2002 körül, akkor már erősen lecsengőben volt az SVHS alapú közösségi műsorgyártás, otthon persze lehetett nyaralós, utifilmet vágni velük.
Úgy gondolja, hogy némely helyi televíziók, amik nem nagy kapacitással bírnak, (egy két tévéműsor naponta), vagy amiket már megvágtak és évek óta azt adják, például egy story4, vagy story5 évek óta egyfolytában ugyanazt a sorozatot nyomatja újra meg újra, azon már sok változtatni, vágnivaló nincsen, mondhatni semmi sem, (egy elkészült anyag) azt elképzelhetetlennek tartja, hogy kiírt DVD lemezről adják? Mert ezeknél a sorozatoknál is voltak olyan részek ahol úgy meg megállt és szakadozott lett a kép egy egy pillanatra, ahogyan egy hibásodó DVD lemez szokta.
Megnéztem a belinkelt videókat, a Panasonic HS930 kivételével elég stúdiósnak tűnnek, (már a kezelőszervből erre következtetek, nem ismerem őket). Ezek a készülékek nem úgy néznek ki, mint amilyenek az átlag háztartásban voltak, vagy lenni szoktak, amiket az emberek nagyrésze szimpla otthoni felvételre és lejátszásra vásárolt meg.
Ami nagyon fontos, hogy az alapokkal kell tisztában lenni, ha ez a téma érdekel valakit, akkor érdemes sokmindennek utánaolvasni. Tisztában kell lenni az analóg, digitális, konzumer, professzionális felhasználási körökkel, nyilván nem kell a broadcast iparági szabványokat fújni, :) de az alapjait érdemes tudni.
Azért is írtam a válaszomban a napokban, hogy a DVD elképzelhetetlen egy televíziónál, mert, - ha el is tekintünk attól hogy a tömörítés mértéke és jellege miatt aminősége meg sem közelíti a műsorszorás követelményeit, - olyan mpeg tömörítésről beszélünk, ami miatt a DVD, mint végfelhasználói médiaformátum, csak tárolásra és megtekintésre jó, semmi másra. Olyan finomságok, mint pl. vágás, beillesztés egy time code-al vezérelt adásrendszerben, nem megoldható, lévén mivel interframe-es mpeget használ. Persze vannak mpeg megoldások a televíziózásban, pl. Sony Betacam SX, MPEG IMEX, ott viszont intraframes tömörítést használnak, tehát nem a GOP szekvenciák alatt megy a tömörítés, hanem kizárólag egy képkockán belül. Ez csak egy érdekesség a sok közül, amivel nem árt tisztában lenni, ha valaki érdeklődik a téma iránt. Persze ezekkel a dolgokkal általában sok"garázsvállalkozás" sincs tisztában, akik manapság videódigitalizálásba vágnak... Csapnivaló eredménnyel.
Ez a színátmosódásos jelenség másolásnál még inkább előtűnik, ha ugyanazt egy párszor oda vissza másolja, egyre vacakabb lesz..
A gyárilag kiadott lemezek digitalizálása többnyire elég jónak mondható, csak nem mindegy, hogy milyen anyagról vitték rá a műsort. Többnyire úgy hirdetik, hogy az eredeti tekercseket használják fel hozzá, csak sok esetben az már nagyon is tönkremenet, felújításokkal, javításokkal pedig egyszerűen nem bajlódnak és ilyenkor lesz a rá került anyag egy nagy iszonyat..
Persze az a digitalizálás egészen máshogyan készül, mint egy házi, manuális.
A gyárilag kiadott DVD tartalmak sem mind voltak valami jó minőségűek, adtak ki korábban olyan sorozatot is, ami még rosszabb minőségben került a lemezre, mint ahogy a televízió leadta és a kiadók többnyire a sorozatokat (külföldi, magyar szinkronnal) a felénél abbahagyta és nem adta ki a többit. A nyomott DVD valahogy tartósabb, mint a saját felvétellel készült, bár azok közül is van ami megél sok sok évet és van ami szinte semmit se.
Persze pofás is legyen, meg aztán jó legyen, mármint műszakilag, ne legyen hibásodása. A.Dub funkciót például egyik korabeli Panasonicomnál sosem használtam ki, így nekem olyan nem is kellett volna, amit úgyse használtam volna.. Hitachi Panasonic típusok azért többnyire jók voltak, típushibákat leszámítva. Digitalizálásnál meg zajcsökkentő, képjavító programok rendelkezésre tudnak állni, nem használtam, csak már említették annak idején is, hogy vannak, azért ilyen szinten nem érdekelt a téma, hogy ennyire belefollyak, tehát mint átlagos felhasználó említem azokat amiket tapasztaltam, egy - néhány készülék esetében.
Televíziós ügyekben aztán végképp nem voltam jelen, meg játék szoftverek felfutásában és leáldozásában, megszemélyesítőként sem, csak amit leközöltek és megírtak, elmondtak, tehát a hivatalos magyarázat, mert az megvolt mindenre, korábban is, bőségesen.
Szinátmenet elkenődés VHS-nél MINDIG van jelen, a technológia sajátosságainak okán. Ezt lehet minimalizálni digitális jelfeldolgozó áramkörökkel. Analóg magnókban ott lesz. Például a 260.000 fornitot kóstáló Sony SLV-E1000-ben is jól látható volt, hogy mondjuk egy fehér táblán a piros betűk körül kifejezetten folytak a színek jobbra. Ezen kívül az Y/C delay jelenség (világosságjel-színjel futásidő külömbség) a jelfeldolgozó elektronikában, aminek hatására a színek jobbra-balra megelőzik vagy lemaradnak a kontúrtól az ami minden kommersz VHS magnón jelen van többé-kevésbé. Ez minimalizálható digit jelfeldolgozással, de minden analóg VHS magnóban jelen van, a technológiai sajátosságok miatt.
Érdekes dolgokat ír a témában a Rádiótechnia 1985-1993 közötti számaiban Sípos Gyula szakmérnök, gyakorló videótechnikus.
Na jó, hát valakinek mindegy a tudás, csak a lényeg, hogy pofás legyen. Engem a tudás érdekel.
A másik, hogy amit írtál, hogy a különféle korrekciókhoz, amit számítógépen végre lehet hajtani, ahhoz hogy a VHS bekerüljön a gépre, első és legfontosabb az időalap korrekció és a zajcsökkentés. Az pedig ha jól számolom 6 db panasonic készülékben van jelen, ami a régiónkban megjelent 1992-2002 között. Ezek közül pedig 3 db-ben van digitális zajcsökkentő is. Egyébként a VHS digitalizálás hihetetlenül macerás, gyakorlatilag nem lehet jól csinálni egy adott technikai feltétel minimum alatt.
TBC: Panasonic NV-V8000, FS200, HS1000
TBC+DNR Panasonic NV-HS950, HS960, HS930
Tényleg javasolnám, hogy olvass utána a témának a videódigitalizálás témakörben, mert látom érdekel a téma, viszont a hozzászólásaid 95 százaléka nem álja meg a helyét, egyszerűen laikus feltételezés.
Kinek mi tetszik persze ez is igaz, korábban volt választék bőven, manapság egyre szűkűl a kör ezen választék és stílus téren.
Egy másik Példa:
Nem tudom, hogy emlékszik -e a Pandemonium játékra? Két változatot adtak ki belőle. A másodiknál az volt a kritika, hogy túl színesre sikeredett. Nem volt pedig rossz, szerintem, más volt mint az első, de attól még Pandemónium, egy más világ (lehet, hogy jobban örültek volna, ha ugyanaz lett volna mindkettő), nagyon színes volt a másodikban minden, sok színt használtak fel, élénkeket. Valójában a 'fikázás' után nem lett belőle több, nem jött harmadik része, eltűnt a süllyesztőben.
Olyan rossz, mint amennyi kritikát kapott szerintem nem volt, sőt azért mert nagyon színes volt miért volt olyan rossz? Vannak érdekes dolgok azt meg kell hagyni..
Megnéztem a belinkelt Panasonic HS készülék fotóját, amit a neten találtam, nekem nem tetszett, boltban biztos, hogy annak idején sem választottam volna ezt. Egy Panasonic NV-HV51-es sokkal inkább és annak is éles és élénk a színe. Kis egyszerű, de nagyszerű készülék. Olyan extra funkciók, melyekkel némely gépek rendelkeznek sosem használtam, tehát nekem nem kellettek, most sem kellenének. Most már ha szalagon valami elfakulna, tönkre menne, vissza lehet vinni számítógépre és megfelelő szoftverekkel felújítani, kijavítani a hibákat és vissza archíválni szalagra. Plusz a számítógépen már minden Extra művelet elvégezhető, ehhez vannak ingyenes kis méretű szoftverek. A VHS (videóm) az legyen egy alap, viszont különleges és egyedi (műsorokat mintha kiszínezné, olyan színt ad neki), ami jelen esetemben a Hitachi VT-110E-s és ha még hozzáadom, hogy gyermekkori emlékem a készülék (ami már vissza nem jön az ember életében egyszer sem, gyermek csak egyszer lehet mindenki, egész életében), mindenképpen ez a megfelelő számomra, a Hitachi VT-110E, nem cserélném le semmilyen másra sem. Használom ameddig csak lehet és van mire, persze ha nem lenne akkor sem dobnám el. Ennek és még egy néhánynak a külseje is elég különleges és egyedi, elférne a lakásban akár bármely más holmi..
Az Ausztrál Expressz 1991. októberében ért véget és ezen év januárjában kezdték..
A technológiában meg főleg manapság mi nem számít elavultnak?!
Amit az adott pillanatban kiadnak.
Addig és csakis addig újdonság, mert a következő hónapban már jön az újabb és még újabb és aztán tovább tovább, egy folyamat.. Lehet, hogy aztán majd lesz benne egy kis megtorpanás, amikor már elért vagy túl lőtt egy bizonyos célt..
