nem sok fogalmad van a nyelv fejlődéséről. a minek kérdés legfeljebb elméleti oldalról lehet érdekes, pl így: mi célt szolgál, mi lenne, ha nem lenne, halad-e a nyelv abba az irányba, hogy ne legyen, stb.
Nekem mindegy lenne. Tényleg. Abszolút semmi bajom se az ly-nal, se a j-vel. Tőlem irhatjuk simán y-nal is a szavakat, vagy akár /0-val is, de EGYSÉGESEN!
Tudod mit? Változtassunk! Yavaslom, hogy a kétféle írásmód közül ne az egyiket válasszuk ki, mert akkor yópáran abba kötnek bele, hogy miért nem a másik. Inkább íryuk Ypszilonnal! Vagy így mégsem oyan yó?
Tévedés. Nem azért tanulja meg az ember, mert érdekli, hanem mert különben megbukik, vagy lebunkózzák.
Tisztában vagyok azzal is, hogy a magyar (mint olyan) egy elvetemülten mazohista nép, mely komoly erőfeszitéseket tesz annak érdekében, hogy az élete még nehezebb legyen. Elszántan szivatjuk magunkat: ok. De a szegény gyerekeink nem tehetnek róla (egyelőre).
Valyon hüje, aki nem tudja rendesen használni? Miért szopatjuk a gyerekeinket (és magunkat) ezzel? Hagyomány? Az Isten szerelmére a 21. században élünk!