Igaz .... bár az eleve elrendelés témában nem értünk egyet, de ennyi véleménykülönbség kell is, tök uncsi lenne, ha mindenki egyforma lenne, mindig, mindenről, mindenki ugyanúgy gondolkodna:-))
Csak hallassátok a hangotokat itt a fórumon gephard és .ETNA. (: mindenki tanulhat tőletek (:
Minden úgy van, ahogy írtátok, de szerintem nincs eleve elrendeltség, csak a választás..., döntés.... és következmény...mint tanulási folyamtat (: büntetés nélkül (: büntetni csak mi szoktuk magunkat (: de az már csak a tehetetlenségünk megnyilvánulása bizonyos esetekben (:
Ó, nagyon is értem, hogy mire gondolsz, van egy mondás, miszerint két ember áll az ablakban és a rácson át szemléli a külvilágot, az egyik a rácson túl a pocsolyákat látja ... a másik az égen a csillagokat. Azt szoktam mondani, hogy az élet, a sors, olyan, mint egy nagy hajó, a keretek, a hajó útvonala (születés-elmúlás) adott, de SZABAD választási lehetőséged van, hogy megválaszd a helyed és a feladatod a hajón. Az, hogy a gépházban húzod az igát 70 fokban (bár ott is lehetsz ám boldog és kiegyensúlyozott!!), a szobákat takarítod, vagy a kabinodba bezárkózva telnek a napjaid, esetleg a legfelső szinteken élvezed a napsütést és a mosolygó, vidám, fürdőző emberek között vegyülsz el... CSAKIS RAJTAD ÁLL ... mert, bár hiszek az eleve elrendelésben, de abban is, hogy bizonyos keretek között van lehetőségünk választani, hiszen bármelyik utat is választjuk... a sorsunk azon az úton is eleve elrendeltetett.... de a választás, mint lehetőség, egész életünk során adott. Bocsi, ha kicsit zavaros, ezt én találtam ki, amikor kis-tinédzser korában sokat kérdezett a fiam az életről, a sorsról, a lehetőségekről, a választásokról stb.stb.... és hát valahogy el kellett neki magyarázni, azt hiszem elég szemléletes magyarázat :-))
Nem a betegség hozta ki.... igazából mindig is bennem volt ez, azt mondanám, hogy inkább a többszáz könyv, amit kiolvastam....
Egyébként mindenkinek (barátoknak stb.) kiváló tanácsokat tudtam adni, s adok még most is, csak a saját életemmel "felejtettem" el mélyebben foglalkozni, pl. időben lelépni a stresszes és a végére már nagyon frusztráló munkahelyről (de hát olyan rendeske vagyok, ezért nem mentem soha táppénzre, túlóráztam, mert itt volt a férjem, vagy a szüleim, akik vigyáztak a fiamra stb.stb.), egyszóval nem értettem meg az üzeneteket...
Ugyan, dehogy sőőőőőőt, olyan szinten tökéletesen fogalmaztad meg, hogy nem is gondolnád:-) Nem akartam ennyire részletesen leírni, de szinte szó szerint így zajlottak le bennem a dolgok... s ezért is gondoltam arra, hogy nem véletlenül éppen akkor jött elő egy ilyen betegség. Később pedig nagyon örültem annak, hogy a sors úgy rendezte, hogy mindenféle hátrány (anyagi stb.) nélkül, megtehettem, hogy végül már akkor sem mentem vissza, amikor teljesen jól voltam (hála a kezeléseknek és a kitartásomnak, a szerencsés orvosválasztásomnak stb.stb.). Sőt azóta már kétszer is hívott vissza az ügyvezető... de nem vagyok rákényszerülve... így csak kedvesen (lehet, hogy bárgyún) mosolyogtam az ajánlatára:-)
Igen, ezt is így látom én is. A megpróbáltatások erősebbé tesznek, hisz másodszor ugyanaz már könnyebben leküzdhető az előző tapasztalatok alapján, a harmadik még könnyebben és végül már rutinos lesz a dolog, végül még automatikus is lehet és atest tudat alatt is megbírkózik vele.......
Ezekkel a sorokkal én is egyetértek. Majd minden dolog a fejben dől el. Ha boldog akarsz lenni, hát legyél, akarj. Mitől lennél boldog, hát csináld meg - és a test hallgat rád, csak tudni kell neki parancsolgatni. Másnak egyszerű parancsolgatni, ha az ember megtanul magának, akkor boldog lehet.
Nekem tetszik az az igazság, hogy nem az a boldog, akinek a legtöbb van, hanem az akinek a legkevesebb is elég..........
Hát a sorsot el kell tudni fogadni. Ez se nagyon ment 1979-ig. Nehéz volt nemhallással kecmeregni az életben. Aztán fordítottam egy nagyot a külvilággal kapcsolatban. Engem elég jól megviseltek a gyógyszerek, sok volt már. Van aki jobban bírja, van aki mást bír jobban stb...... A drogokra nem kábítószert értettem (azt sose próbáltam), hanem az orvosságokat, amiket felírtak nekem, mert azok is jóformán drogok. Rájuk szokik az ember és egyre nagyobb és erősebb adag kell.
Nem minden dohányos lesz tüdőrákos és nemdonányzó (még passzívan se) is kaphat tüdőrákot. De olvastam olyan cikket, melyben hivatkoztak valamiféle statisztikára, melyben az állt, hogy a tüdőrákosok 95%-a cigizik. 3 kollégám halt meg tüdőrákban, mindhárom kemény cigis volt. Az hogy az ismerősöd itt volt ott volt, ezt ette azt ette itta - azok csak tényezők a sok közül. Nagy befolyása van az életre, hogy mi folyik az emberben bent. Milyen gondolatok, gyötri e valami, szomorú e valamiért, mi fáj neki a lelke mélyén, hordja e magában. Ezek nagyban befolyásolják a dolgokat. Az ember lelkébe nehéz belelátni, legtöbbször ott van a kutya elásva...... Az élet nehéz szokom mondani, Te meg hogy az élet LUTRI.......
Én is már írtam, hogy az én nagypapim is püfögött (pipázott) nagyban, mégis 93 évet megélt és nem is az vitte el, hanem egy baleset......
Az hogy az immunrendszer erős, nem is jó kifejezés, lehet helyesebb volna azt mondani, hogy okos. De valami miatt egy kicsit ebből veszít és a sajátját is ellenségnek titulálja....
Nekem is gondok voltak kiskoromtól a mandulákkal, annyira, hogy ki is vették, 9 éves voltam. Azután nem is hiányoztam az alapsuliban és a gimiben sem, 1970-től kb jöttek a gondok......
Én is pozitívan állok a dolgokhoz, mindennek van előnye és hátránya is. Meg kell látni a hátrány előnyét is, már ha érted, hogy értem - és akkor már nem olyan súlyos. És a másik oldalon is, sok hitt előnynek, mint utólag aztán kiderül hátránya is van. Ezért mindig egyensúlyozni kell, akkor könnyebb az élet........
Én a pozitív életszemlélet és a "minden megpróbáltatás csak néhány pillanat" történet híve vagyok:-)
Gondolom a mély bölcsesség meg talán a betegség megtapasztalásától alakulhatott ki (: (én legtöbbször hálával gondolok a megpróbáltatásaimra, mert abból hihetetlenül sokat tanultam)
Egyet értek a lelki síkkal a betegség kiindulásában :a lelki terhek áttevődhettek tudati - kivetülés síkra, ezután a test csak szót fogadott a vágyaknak (ezt csak én gondolom)...
Az egyéni véleményem a történtekről :
...Áháá a "főnök" (a test és azon belül a lélektest ) szeretne kilépni a munkából, (a tudat, aki ellenőrzi a vágyakat, erre beleszólt..... "de külső okok miatt talán nem teheti meg" ....... Jött a betegség= megvan a megoldás - mégha súlyos áron is - a fizikai szándékra.
Véleményem szerint a tudatunk fantasztikusan megvalósíthatja azokat a "kéréseinket" amit kifejezünk! (: Persze ez csak filozófikus megközelítés, és nem szeretnék személyeskedni (:
Az ayurveda szattvikus étrendet javasol a vágyak csökkentési szándékának esetében (: persze a kialakult autoimmun betegség már orvosi választ igényel...bízom benne, hogy nem voltam bántó, mert nem az a szándékom, csak a helyzet kívánta, hogy megközelítsem más szemszögből. Előre is bocsánat, ha beleavatkoztam a személyes ügyedbe (:
Akkor légy nagyon hálás a jó sorsodnak:-) Ha amit írtál (drogok - gyengeség stb.) általános lenne, akkor a fél világ (vagy több) vonszolná magát az utcákon. Azért nem ENNYIRE egyszerű a helyzet, bár kétségtelen, hogy van, akinek a szervezete érzékenyebben reagál ezekre a bevitt (belélegzett stb.) káros anyagokra, van akinek pedig nem. Van olyan dohányos ismerősöm, akinek még a fogai is hófehérek, ahogy a tüdejével is minden rendben, de ugyanakkor egy volt kollégám rokona pedig tüdőrákban halt meg, pedig soha nem dohányzott, vidéken lakott, a saját maga termelte gyümölcsöket, zöldségeket stb. ette, ott helyben dolgozott, nem veszélyes üzemben... és mégis. Szerinted? Hát erről van szó. Az élet, már önmagában is, LUTRI!
Nem mellesleg, az édesapámnak is voltak ízülettel kapcsolatos problémái, nyugdíjas évei elején. Csak nála még "sima" ízületi gyulladásként jelentkezett, mert fájt a térde és a válla, fel is írt neki "fürdőjegyet" (vagy mifenét) a háziorvos. Természetesen el is ment a híres-neves helyi fürdő gyógyvizébe "áztatni" magát, s úgy begyulladt, az ottani víztől, az összes ízülete, hogy utána másfél hónapig kezelték (de kikezelték!) az ízületi gyulladását, a szintén helyi reumakórházban. Van ilyen, az egyiknek bejön valami, a másiknak nem.
Az RA-val kapcsolatban a teljes mondat igaz, és nem üti egymást, csak a második része feltételezés (!! az orvosok feltételezése). Jószerivel egyetlen egy autoimmunbetegség KIALAKULÁSÁNAK okát sem ismerik, ahogy magának az immunrendszernek a működését sem tudják fínoman hangolni. Ahhoz értenek, hogy kiiktassák, vagy felerősítsék, de hogy szabályozzák.... csak az okozatot tudják, ilyen-olyan gyógyszerekkel kezelni. Az autoimmunbetegség NEM AZT JELENTI, hogy az immunrendszer nem elég erős, vagy gyenge, hanem azt, hogy valami "porszem" került a motorba és egy bizonyos területe, egy bizonyos "feladatköre" nem jól működik. Pl. az RA-nál nem szabályozott vissza a normál szintű TNF alfa fehérje termelésre, azóta is úgy érzékeli, hogy fokozott termelésre van szükség... a megtámadható "ellenfél" hiányában pedig, a dologtalan "katonák" az ízületi belhártyákat ismerik fel testidegennek... nagy általánosságban erről van szó.
Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy az immunrendszerem - egyébként - elképesztően erős, most, hogy kimondottan az immunrendszert visszafogó gyógyszereket (sejosztódást, ill. TNF alfát megkötőt) szedek az RA miatt, sincs .... na inkább erről - babonából - nem is írok többet... de tudod, mire gondolok:-)
Jószerivel, életem során, betegségem is csak és kizárólag a manduláim miatt voltak, amíg ki nem vették, talán hamarabb kellett volna, de igazából erre sem volt rettentően komoly ok, hiszen a mandulagyulik sem voltak vészesek, nem volt tüszős, nem volt 3 hétig tartó ágyhozkötöttség, nem votlak "járulékos" bajok, mint pl. tüdőgyulladás, fülfájás stb.stb.stb. A mandulagyulladás menetrendszerűen megjelent, általában tavasszal és ősszel, jött, fájt, kaptam injekciót, vagy ha időben "elkaptam", csak méz+citromostea+szopogatós ez+az, összesen kétszer elment 2-3 napra a hangom... de mellette simán jártam dolgozni (szórakozni is) és nem úgy, hogy a földön húztam magam, csak fájt, ha nyeltem.... és ennyi. Én a pozitív életszemlélet és a "minden megpróbáltatás csak néhány pillanat" történet híve vagyok:-)
Hát igen, az élet, az ember nagyon is fizika meg kémia. Elég belegondolni, hogy csak egyetlen sejtben egyetlen mp alatt, hogy kb 7000 kémiai reakció zajlik. Elképesztő összhang. Na, ha ebbe belepofázunk vadidegen anyagokkal, akkor nincs ember, aki meg tudja mondani, hogy mi lesz........ Hát én igyekszem magamba nem belepofázni (másba meg duplán nem), hagyom a természetet dolgozni, csak igyekszem megérteni, hogy ebben ne igen akadályozzam - ez a melóm is már 38 éve - Földünk életét (is) kutatom, na meg a magamét is.........
Hát engem a 32 év alatt rengeteg vírus megtámadott, mégse látom, hogy autoimmun bajom lehet. Minden átvészelt, átharcolt fertőzés csak megerősített, okosabbá tett és tanulôtam belőle. A test meg elraktározta az infót és a későbbiek felhasználta.
Inkább az első 27 évemben éreztem azt,hogy valami ellenem dolgozik bennem mert olyan gyenge voltam, mert azt hiszem, hogy a szervezetem kimerült a sajátja elleni harcba - és én azt is belekalkulálom, hogy a sok méregtől, drogtól is, amit megetettek velem.
A szakirodalom szerint egyébként ismeretlen az ok, az immunrendszer későbbi kóros működését vagy vírusos, vagy bakteriális fertőzés, esetlegesen hajlamosító genetikai örökletesség váltja ki...
A mondat első és második része üti egymást. Az első része azt állítja, hogy ismeretlen az ok a másik rész meg hogy pont nem ismeretlen........
Hát én nem állítanám, de ha Te mondod, köszi........
Az egybefoly ószövegrengetegben elveszik a mondanivaló!
Hát ez igaz, de azt kell magadnak a rengeteg szövegből kibogozni
Beteg embernek nincs türelme olvasgatni!
Hát ez is igaz, a beteg embernek majd semmihez nincs türelme. Ez ellen küzdeni kell, hogy ne érezd ezt.....
Tőmondatokban kifejezve sok embernek segítene!
Először is, nyugodtan Tegezzél, így szokás itt a fórumokon, szerintem meg közelebbi is és emberibb is - jobban mutatja, hogy egyenrangúak vagyunk. Másodszor, én nem tudom, hogyan segíthetnék másokon, nincs olyan képességem, hogy másokon tudnék segíteni. Azt hiszem ilyen senkinek sincs. A legtöbbet saját magam tehetek magamért és úgy gondolom, hogy Te is így lehetsz ezzel......
Itt van egy igencsak velős, rövid egy képernyős táblázat. Az egyes boxokban csak 3-4 szó van. Egy 8-as utat mutat, 2x4-et. Az első 4 sorrendje fordított. Talán így működnek a dolgok. Ha megérted, örülni fogok........ Ha nem, lehet róla fecsegni a végtelenségig, sose lesz elég......
Belekalkulálta-e a kémiai, fizikai mérgeket!Vagy béta-blokkoló! Esetleg feleslegesen szedett antidepiket!
Emlékfát ültettem Balázsné Petrányi Aranka emlékére aki a Csernobili eset idején a tóban fürdött mikor az ég veres volt és esett az eső! Laborban dolgozott, növényvédőszerekkel kereskedett!
Auto-immun betegsége a 11-ik volt a világon /az a fajta/!
Nem hinném, hogy az antibiotikum kúra... inkább az a bizonyos hosszú idő láz-kihagyásos időszak utáni első súlyos vírus... vagy tudom is én milyen fertőzés, amit a zempléni hegyekben szedtem össze egy téli pihenéses hosszú hétvége alatt, s ami miatt egy hétig úgy feküdtem, mint egy "darab fa", egyfolytában lázas voltam, de 37 alá is csak kb. 5-6 nap után ment a hőmérsékletem, na és fájt a fejem, még felülni se volt kedvem az ágyban, általánosságban elmondható, hogy nagyon elesett voltam, ami rám, egyébként soha nem volt jellemző, beteg se igen voltam soha - szerencsére.
Legalábbis én erre a bizonyos betegségre gyanakszom + lelki vonalon lehet, hogy rásegített a munkahelyről való kitörési (elhagyási) vágyam, addig mondogattam, hogy ha felidegesítenek, egyszer úgy elmegyek egy év táppénzre, mint a pinty, hogy a végén összejött:-)) (sajnos)
A szakirodalom szerint egyébként ismeretlen az ok, az immunrendszer későbbi kóros működését vagy vírusos, vagy bakteriális fertőzés, esetlegesen hajlamosító genetikai örökletesség váltja ki...
Hát nem nagyon hiszen, hogy meg fog változni, bár ki tudja. Ha eddig nem változott meg. Van egypár rossz szokása szerintem, de az rajta múlik.........
Hát írtam egy összefoglalót, mert felkértek rá és fent van a facebook-on is és scribd-en is (az egyik topiktárs tette fel). A topik 3652. hsz-ban írtam linkeket, hogy hol található ez az összefoglaló és 2 topik, ahol ezeket a dolgokat tárgyalgattuk.......
Hát 1973-ban a kezelések utáni hetekben nekem se volt lehet több, akkor nem mértem még semmit. Csak gondolom, mert még az első emeletre is gond volt felmenni olyan megerőltető volt. De fokozatosan erősödtem és futkároztam, mozogtam stb. De csak jöttek a torokgyulladások, meg taknyosság, gyengeség, magasabb láz, majd orvos és gyógyszer - némely évben háromszor is. 1979-től (októberétől) aztán mondom, hogy egy kicsit másként és annál maradtam. 1985 körül már elértem az idei májusi időm előtt a legjobb eredményt 3 perc 7 mp. Ezt már nem tudtam túlszárnyalni. De legnagyobb meglepetésemre az idén elég drasztikusan túlszárnyaltam, mint ahogy írtam is a hsz-okban. Májusban, mikor már nem tudtam egy héten túlszárnyalni, abbahagytam az éjjeli rezgéseket és most megint kezdek egy kicsit ezzel foglalkozni és megint emelkedik a távolság 3 lélegzetre (mert csak azt mérem minden munkanap).......
Kedves ETNA az autoimmun betegség mögött nem valószínű, hogy antibiotikumos kúra állhat, mit mutattak ki a vizsgálatok?
Amúgy a gondolatok erejére építve már nagyon sok energiagyógyászati módszer létezik! Nézz körül ezekben a témakörökben is, hátha találsz valami neked (betegségednek) szóló dolgot is. Végül is a saját immunrendszered támad meg téged...
Köszönöm kedves szavaidat, én bízom az emberekben és abban is, hogy az egyéni felelősség felismerése és gyakorlása egyre közelebb kerül azokhoz is, akik eddig nem alkalmazták. Szerintem a te párod is átalakul attól, ahogy te élsz. A példamutatás fontos generáló tényező (:
Gratulálok az elért eredményeidhez! Gondolkodtál már valami információs csatornán "bemutatni" a kifejlesztett technikáidat? Könyv- netes megjelenés stb. stb..?
Hát nem sok gyakorlatot végzek, majd semmit. Itt ott éjjelente próbálkozom a rezgésekkel, úgy fekve ahogy vagyok mozgatom az ujjaimat, meg minden elképzelhető dolgot a testen. Hangokkal már alig rezegtetek, mondjuk egy keveset télen. A szemekkel foglalkoztam elég sokat, hogy feljavuljanak. Egyebek között a könnytermeléssel is. A könny sok mindent tartalmaz (még saját termelésű antibiotikumot is, hisz a szemről igencsak gondoskodott a természet, védeni kell), lehet ez is nagyon közrejátszott abban, hogy 2007-ben megállt a menet a torokgyulladással nálam. A könnytöbblet ugyebár lefolyik és megisszuk és ami benne van, lehet hasznomra vált. Általában decemberben kaptam el a kicsiktől vagy az asszonytól. 2008 decemberében kezdtem el foglalkozni a szemeimmel és lehet, hogy már akkor megvédtek a többletkönnyeim.
Én el tudom hinni, amit leírtál. Hisz én meg is tudom csinálni pár perc alatt, hogy follyon a taknyom és felmenjen a hőmérsékletem 39 fok fölé is. Párszor már megcsináltam, de már semmi kedvem hozzá, inkább azon igyekszem, hogy semmi bajom ne legyen....
Én például 32 éve voltam utoljára kiírva (október 19-én lesz 32 év) és gyakorlatilag azóta nem szedek antibiotikumot. Ez alól kivétel 2004, mikor jól elcsesztem magam a fülhallgatókkal (újból hallani akartam valamit, amit eddig nem, mivel gyakorlatig nem hallok születésem óta) kb 12 nap alatt. Az orvosok antibiotikumos kúrákat írtak elő (mást nem is igen vártam Tőlük), de végül nem is ez segített............ A belinkelt irományomban írtam róla....
Hát 2-3 mandulagyuli évente nem is olyan kevés és hozzá az injekciók. Lehet ettől is kialakulhatott nálad az autoimmun betegség. Lejjebb írtam, hogy mit csinál sok gyógyszer a belekkel. Egyik régi bárátomnál is hasonló a forgatókönyv. Ő is évekig szedett ezt azt a légzőpanaszaira, míg végül a belei már szinte lyukacsosak voltak és a teste tele méreganyagokkal. Szó szerint aszonta nekem, hogy a saját sejtjei kezdték felemészteni testét. Na erre megintcsak valami új gyógyszereket (jó drágák is) kapott és úgy ahogy kikecmergett belőle, de nem ismerek rá annyira felhízott. Persze nem csak gyógyszerek csinálnak galibát. Az a sok üzleti cucc se valami természetes dolog a sok vadidegen műanyaggal stb stb.......
hm... érdekes, hogy mire nem képes az agy. Szerintem ezt az agyad valahogyan tudatosan "szabályozza", függetlenül attól, hogy milyen gyakorlatokat stb. végzel a megelőzés, vagy a könnyebb "átvészelés" érdekében.
Én - amióta a saját bőrömön tapasztaltam - maximálisan hiszek az agy test felett gyakorolt hatalmában, a véletlenben pedig nem hiszek!! Amióta megtörtént az a bizonyos eset velem, mondhat nekem bárki, bármit (nem akarok meggyőzni senkit), én ugyanis a saját testemen, szervezetemen tapasztaltam meg, hogy ez igenis létezik!!! Történt, hogy 22 éve egy lelki-sokk hatására (már írtam róla itt a fórumon is) egyik percről a másikra, elmúlt a 40 fokos lázzal (miután bevitt a kórházba a mentő, az asszisztens megmérte a lázam - 39.3 volt) és iszonyatos, múlni és szűnni nem akaró köhögőrohamokkal kísért, éppen előtte, frissen (orvos által) diagnosztizált influenzám... mondjuk nem volt nehéz dolga, hiszen éppen influ-járvány volt a városban és az egész országban is. Mire hozták a lázcsillapítót a kórterembe, láz már sehol sem volt... ahogy elmúlt a köhögés is- NYOMTALANUL!!!!! Ezután 19 évig (!!) NEM voltam lázas:-)) Köhögni sem köhögtem különösebben ezalatt az idő alatt.
Ráadásul minden évben volt 2-3 mandulagyulladásom is (kétszer még a hangom is elment, alig tudtam beszélni), de lázas, akkor sem voltam. Valahogy tudatosan blokkolódott, vagy nem is tudom... Igaz én azért a háziorvosom segítségét is igénybevettem, hiszen minden mandulagyuli idején kaptam 3 Promcillin injekciót, de 19 év alatt egyszer sem voltam táppénzen, még a mandulagyuli idején sem, mert egyébként tök jól éreztem magam, csak a torkom fájt nagyon, de emiatt minek mentem volna ugyan táppénzre, max. más vette fel a telefont:-) Azt már csak remélni tudom, hogy az autoimmun betegségem nem emiatt alakult ki végül...
Hát az figyelemreméltó, hogy olyan emberekhez akarsz szólni, vagy ahogy írod, információt vinni beléjük. Én mondjuk nem nagyon akarom ezt se, mert ha az az ember akarna, akkor menne a dolog, csak az a baj, hogy nem akar. De a szándékod, hogy megpróbálod az figyelemreméltó........ Én még a feleségemmel se bírok, hiába mondom ezt azt - nem lesz más, nem csinál mást, nem változtat ezen azon és szenved ettől attól........ Most már jó pár éve nem is mondok neki semmit, ha kérdez mit hogyan, szívesen megmondom a véleményemet erről arról. Ha nagy a baj, szok azért kérdezni, hogy most mi legyen. Nehéz az élet, harcolni kell, mozogni, rezegni. Nem szabad feladni.........
Igen, a szavakban, gondolatokban hatalmas erő van. Jól írod, mindenki magáért felelős. Ez kezdett nálam működni 32 évvel ezelőtt. Vállaltam magamat. Azt akartam én feleljek magamért és ne az orvos, ne a gyógyszer, ne a gyógyteák stb. Így megtanultam egypár dolgot, amit másképp nem tanultam volna meg......
Igen tudni és érezni fontos. Most megérzek olyan dolgokat, amit régebben nem hittem, hogy meg lehet érezni. Tudom mi fog következni, de tudom azt is, hogy mit kell akkor tennem - és ez tényleg nyugalommal tölt el, ami nem vesz le a lábamról. Régen egy torokgyulladás annyira levert, hogy alig álltam a lábaimon. Ma azt se tudom, hogy van - igaz majd 4 éve megállt a mindenéves ment. Az utolsó 2007 decemberében volt. Hagyom magam meglepni, hogy mikor lesz a következő - a feleségemnek azóta vagy 9-szer volt és mellettem alszik még akkor is........
Hát Kedves, mindenképp megemelem a kalapomat a mély bölcsesség előtt, ami a szavaidon keresztül kiáramlottak hozzám (: MINDEN egyes szavaddal egyet értek, de én azokkal az emberekkel is szeretnék folglalkozni, illetve azoknak az embereknek a tudatába szeretnék információt juttatni, akik erre az IGAZSÁGra még nem jöttek rá, vagy nem tudják hol keressék (: az én szándékom az, hogy információt juttassak a "rendszerbe" mert véleményem szerint az igazi utakhoz a szavakon, betűkön át vezet az irány. TUDNI és érezni mindennél fontosabb, ettől lesz az, hogy előbb utóbb béke uralja az emberek gondolatát, és tisztába kerüljenek azzal, hogy saját életéért mindenki egyénileg felelős (: azt gondolom mindenkinek lehet adott élethelyzetéből még többet kihozni, mint ami épp elérhető, és ez a tiszta szándék által generálódik (: (szerinem).
