Akkor tessék abbahagyni a kukkolást, és irkálni ide minél értelmesebbeket!! (az iskola ellenére) :)))) Ha 85-ben végeztél, nem hiszem, hogy találkoztunk volna :)) Akkoriban tanárok? Blastik ott volt már? (Nekem osztálytársam volt.) Többiek?
>Most ugrott be, hogy a TKI a Gábor Áron úton volt. Talán ismerted a Bogosit. Sajnos nem, legalábbis nem emléxem, de lehet, hogy arcról. Pár hete jártam a Bonn MO Kft-nél, ott rányerítettem két volt TKI-sra, megörültünk egymásnak.
Nem hiszem, hogy sokkal többen olvasnák ezt a topicot, de ősszel lesz a KTMF találkozónk, majd kis reklámot csinálok neki, hátha jönnek újak is. Üdv!
Bár én már írtam ide, de az a nickem elveszett(wusu), most kicsit megvígasztallak Benneteket, hogy nem ketten vagytok, hanem hárman vagyunk, akik olvasgatják e topicot.
Most ugrott be, hogy a TKI a Gábor Áron úton volt. Talán ismerted a Bogosit. 3 évvel fiatalabb nálad. Amúgy a te neved nem ismerős nekem.
Én is '81-től "foglalkoztam" PCM-el mint üzemeltető.
Igen, ez annyira speciális szakterület, hogy csak a csúcson lévőknek éri meg. 100 emberből egynek. Egyszerűen máshol nem tudnak mit kezdeni ezzel az elvont tudománnyal. Logisztikusra ugyanakkor minden kft-nél szükség lehet. Tegnap óta ismét dolgozom mint logisztikus. Szerencsére a távközlésben szerzett tudás és észjárás áttehető, konvertálható erre a területre is.
Írhatsz mailt, tegnap én majdnem írtam, de idáig ez is megteszi.
Szia, lassan átmehetünk mailben csetelni, eddig senki más :)) Októberben lesz KTMF találkozónk (30 éves, a fene egye meg...), ott reklámozom kicsit ezt a topicot, hátha jön más is.
Magam PCMmel 81-től kb. 85-ig foglalkoztam a Távközlési Kutatóban. Tercier PCM-et (34 Mb/s) fejlesztettünk, még működött is, betettük a klímakamrába, ahol nedvességgel meg hővel meg füsttel bombáztuk, leginkább azért, mert olyan klímakamránk volt... Jól ment, persze a nyugati gyártmányok leverték, mint vak a poharat. Jártak tőlünk a fiúk a Telefongyárba az általuk fejlesztett PCM gyártásához, de oda engem nem engedtek, mert abban pénz volt... PKI-ben csak vendégként jártam, sosem voltam postás (MATÁVos).
Aha, akkor értem az üzemmérnök tanfolyamot, azt hittem, egy hónapos üzemmérnökképző volt :))) Mint volt KTMF-es, figyeltem iskolám pályafutását, miután átkerült Győrbe. Úgy hallottam, a távközl színvonala romlott, mert oda már nem mentek le tanítani a gyakorlati szakemberek a postavezérből, a helyköziből, stb., akik a Gyáli útra még eljöttek.
Ott összevontak minden közlekedési és távközlési tudományt, hajózást Szegedről, vasutat valahonnan Pestről, a postai dolgokat, stb., és Széchenyi egyetemet csináltak belőle. Legyen, sok sikert hozzá. Én sosem éreztem szakmai hátrányát, hogy főiskolán és nem egyetemen tanultam.
Az egyik Puskásos találkozón kitettem üres papírokat, hogy név nélkül mindenki írja rá, hogy mennyi időt töltött a távközlésben, és mennyi az évi átlagjövedelme. Volt két nagy csúcs, ők egy percet nem dolgoztak a szakmában. A legtöbbük jövedelme fordítottan aránylott ahhoz, meddig voltak távközlésiek. (Én kicsit javítottam a számértéken, akkor épp Ericssonos voltam). Aztán aki végig a szakmában dolgozott, az volt a sereghajtó... Nagyon tanulságos volt.
A KTMF szervezésében és értelem szerűen ott is volt megtartva az "Üzemmérnők továbbképzés PCM technikából". (KTMF: Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola; Azóta, vagy 5 éve egyetemi rangot kapott.)
A Posta részéről Dr. Hetényi Tamás tartott több előadást. Annál is inkább, mert ő volt kint a Franciáknál tanulmány úton. Külön megtiszteltetésnek tartottam, hogy akkor mint technikus részt vehettem rajta.
Azért gondolom, hogy ismerhetjük egymást, mert akkoriban PCM-el csak nagyon kevesen foglalkoztak, azok meg nagy valószínüséggel ismerték egymást. Persze nem esküszöm meg rá. Talán a Telefongyárból, vagy a PKI-ból.
Szia, az OAS-szal megijesztettél, az volt az Algériából kiebrudalt franciák terrorszervezete :))
Az az üzemmérnök tanfolyam milyen volt?? Milyen alappal, és mennyi idős? Mert én három évig végeztem, de azt nem tanfolyamnak hívták ... :))
>A primer berendezés (2,048 Mbit) telefongyári volt. Szívtunk is vele rendesen))) Akkor valószínűleg TKI-s fejlesztés volt. Dolgoztam hasonlóval a 80-as évek közepén, szívás megértve :))
Felügyeleti rendszer: a MATÁVnak az ausztrál XMATE, a Dózsa György úton volt a bemuti, aztán Városmajor, nomeg Déltáv. Tenderen az XM-et ajánlottuk, de nem kellett :)) Nevem az email-címemben. Honnan ismerjük egymást?
A katonaság után -'81-ben- nem volt meg a helyem az OAS-ban. (Országos Átjátszóadó Szervíz). Ekkor felajánlották, hogy az újonnan bevezetésre került/kerülő mikro-PCM összeköttetést üzemeltethetném. Nem örültem neki, mert annyira ne érdekelt, de nem volt más választásom. Kicsit száraznak tűnt és tűnik még most is. Viszont emiatt elküldtek üzemmérnök továbbképző tanfolyamra, -akkor még nem voltam üzemmérnök- a KTMF-re. Itt ismerkedtem meg a PCM-el. (13 szegmenses "A" karakterisztikájú kódolás-dekódolás, AMI-kód, HDB3, RZ-NRZ, szemábra, bitkonverzió, mintavételi elv, schannon-tétel, kvantálás; ami most hirtelen eszembe jutott felőle.)
A mikro PCM berendezést (Tercier, 34 Mbit) a Thomson CSF-től vette a matáv. A primer berendezés (2,048 Mbit) telefongyári volt. Szívtunk is vele rendesen)))
Hát röviden ennyit. Azért az érdekel, hová készítettetek felügyeleti rendszert mert minden ilyenről tudomásom van. Ebből kezdem gyanítani, hogy ismerjük egymást!
>Pedig vizettem volna neki, nem szivességből kértem. Aztán meg panaszkodott, hogy milyen nehéz a megélhetés. Én még a régi rendszerben futottam bele ilyen pofonba. PCM vizsgáló rendszert terveztünk egy postaigazgatóságnak. A fiúk főállásban is ilyennel foglalkoztak, aztán az akkori állami munkatempó szerint (egy év késés megszokott...) összehoztak valamit, de mindent nem csináltak meg. Végül nagy nehezen nullszaldóval ki tudtam húzni a lábam a dologból, pedig meg is gazdagodhattam volna belőle. Később hallottam, hogy valaki lenyúlta a munkát, de befejezni úgy sem tudta...
>Na, elárulom, hogy mi volt az oka annak, hogy eltávolodtam a televíziózástól. Akkoriban egy ismerősöm foglalkozott TV (meg szinte minden más elektronikai cucc) javításával. Úgy láttam, hogy ki sem látszott a munkából, és dőlt a lé is. Mostanra szűkült a piaca (jobbak a TVk :))) ), de közben biztos jól megszedte magát.
Én azokat az éveket állami cégeknél dekkoltam ki, közben tanultam. Aztán mikor indultak a GMK-k, kisszövetkezetek, később Kft-k, ott lehetett már pénzt keresni, és szerencsére komoly munkákkal, ipari vezérlőrendszer tervezése és gyártása az olajiparnak, irodai szoftverrendszer készítése, stb. Aztán mikor a távközlés is magáncég lett, visszahúzott a szívem, Controll, de inkább Ericsson.
Sajna míg külföldön dolgoztam, itthon elépült a telefonközpont piac, Ericssonnal megváltunk egymástól. Szerencsére közben gyűjtöttem annyit, hogy most csak olyan munkát vállalok, ami tetszik. Egyszer kölcsönadtak kereskedelmi igazgatónak is :)) Nemrég csináltunk egy GP-IB illesztőkártyát egy mikrohullámú fejlesztőcégnek, meg vannak érdekes fordítások, pl. egy közlekedési rendszer teljes tenderkiírása. Kieső időmben pedig egy modellvasúti terepasztalrendszert tervezek és csinálok, ezt szeretném termékké tenni.
Ősszel lesz a főiskolai találkozónk, azok fele a Puskásból jött, érdekes lesz látni, ki mire vitte. Csak az a baj, hogy a 70 %-uk Matávos, és tíz perc után átalakul az egész matávos termelési értekezletté :)) Úgyhogy mi nemmatávosok félrehúzódunk egy sarokba és beszélegtünk.
Terveztem én is helyi hálózatokat meg mikrohullámú láncokat a matávnak. De nagyon nehéz ám hozzájutni a munkához, meg elvégezni. Amikor segítséget kértem a barátomtól, hogy jönne-e velem fedlapokat emelgetni meg jegyzetelni amit diktálok, azt mondta, hogy majd a következő hétvégén, mert most a felesége testvéréhez mennek.... Pedig vizettem volna neki, nem szivességből kértem. Aztán meg panaszkodott, hogy milyen nehéz a megélhetés. Na, ez csak kitérő volt.
Az István terület telefonhálózat rekonstrukciós munkálatait pl. én terveztem.
Ma már nem foglalkozom ilyen bonyolult dolgokkal. Csak az érdekel, ami rövid távon megtérül. Nem helyes, de ez van.
Na, elárulom, hogy mi volt az oka annak, hogy eltávolodtam a televíziózástól. A 2 év katonaság. Ugyanis mire leszereltem, ott álltam egy szál gatyában üres zsebbel, miközben a hasonló korúaknak már lakásuk is volt. Erre fől elkezdtem másodállásban taxizni és ez meg is érte. Nem dőlt ugyan, de jött a pénz. Eközben a szama fokozatosan háttérbe szorult. 10 évig másodoztam, a Főtaxinál 4 évig, utána maszekban. Aztán egyre szarabb lett.
A főelőadói fizetésem nem volt túl biztató, csak ha volt mellette egyéb feladat is. 1996-ban egyik kollégámmal belefogtunk egy nagy projektbe. 1000 Mft-ról szólt a beruházás, de csak a felét adta rá a cég. Ebből kellett kihozni egy Data Varehause-t, Adattárházat. Napi 10-11 órát dolgoztunk. Viszont 3 havonta jött a prémium amit előirányoztam a projekt tagjainak. Ha teljesítettünk, akkor járt a kifizetés. Nekem Brutto 550 ezer volt a negyed éves célprémiumom.
Aztán befejeződött és újabb ötletünk nem lévén, nem akartam a napjaimat a főelőadói tevékenységgel folytatni. Hozzászoktam a pörgéshez.
Kiléptem mert csak így tudtam a KTV-Kft-hez átmenni. Sajnos ott a kezdeti változások annyira felgyorsultak és kedvezőtlenül alakultak, hogy közel egy év múlva eljöttem. Nem így gondoltam, de nem volt más értelmes megoldás. A másik cég ahová akartam menni, az meg nem vett föl végül is, mert sokat kértem.
Azóta 1-1 éveket dolgozom. Röhej, de a kis cégeknek nem érdekük, hogy sokáig alaklmazzanak valakit. Legutóbb műszaki igazgató voltam, igaz, nem volt nagy durranás, mert a matávos projektvezetés 100 X nagyobb feladat volt.
Bocs, de azt hiszem túl hosszúra nyúlt, meg nem is annyira izgalmas ez a történet.
>Sajnos a multivibrátoros időszakot alaposan túlléptük. Nem mondanám, utoljára egy hete használtam egyet egy illesztőkártyán, tegnap meg beterveztem egyet egy modellvasúti vezérlőrendszerbe... :))
Én többé-kevésbé mindig a szakmában maradtam, a régi rendszerben BHG (ott a külföldi munka volt a jó, igaz, hogy csak Csehszlovákia, de háromszoros fizetés), a TKI (ott meg tanulni lehetett), aztán az enyhülés után GMK-ban, kisszövetkezetben elektronikus vezérléseket csináltunk az olajiparnak, később meg irodai szoftvereket PC-re. Aztán a magán távközlési cégek létrejöttével Controll és Ericsson, az még meg is érte :))
Most is tervezek, nomeg fordítok, most épp egy távközlési segédrendszer leírását.
Igaz, hogy valamikor egy állami munkahely nem volt valami nyerő, akkor maszekolni kellett. Most meg inkább a nagy cégek helyei a jobbak. De hát változnak az idők...
Sajnos a multivibrátoros időszakot alaposan túlléptük. Én 30 éves koromra (15 éve már) rájöttem, hogy ez a szakma így nem fog eltartani. Pedig minden nap tanultam odahaza munka után. Az a rengeteg könyv még most is meg van, nincs szívem túladni rajtuk. (Csak megemlítem, hogy pl. tanultam PCM-technikát is egy tanfolyamon a KTMF-en Győrben)
Tény, hogy nagyon sok olyanról hallottam, amit ma már talán nem is tanítanak. Nem volt hiába való az első két év. A személyes gondom az, hogy nincs becsülete a tárgyi tudásnak. Itt mindenki "csak" kereskedni akar és ami a vicc benne, hogy a műszaki ember által létrehozott tudást akarja saját zsebre kisajátítani.
Szóval, sokáig ragaszkodtam a szakmához, de már feladtam. Szinte mindegy, hogy mi a munka tárgya, a lényeg, hogy érje meg. (Elég sokára jöttem rá...)
Bornyi egyszer említette meg, hogy van egy bátyja. Különben a Váci utcánál lakott talán a Bástya utcában.
A matematikát a Kutiné tanította. Sajnos már ő is meghalt, sőt, mondhatni fiatalon. A férje akkoriban kezdett Győrben tanítani. Késöbb ő lett a főiskola igazgatója. Ági néni rendes volt, de erőszakos. Könnyen eljárt a keze.
(Most hívtak állás ügyben, hogy hétfőn menjek be 2. fordulóra. Amióta kiléptem a matávtól, nem tudok egy stabil munkahelyet találni...)
>A kémiát Mátyás Ferenc tanította. Az egyik legkedvesebb tanár volt. '75-ben egyszer csak nem jött be reggel...
Elmesélte, hogy Párizsban, a Sorbonne-on tanult. Egy panzióban laktak, és egyik vacsora végén izotóppal besugározták a maradék húst. Másnap a fasírton ketyegett a Geiger-Müller számláló, tehát a maradékból készült. És úgy tudom, fehérvérűségben halt meg, amit okozhat a radioaktív sugárzás is...
Érdekes, Bornyi nem dicsekedett Gyula bátyjával, pedig az ismert személy volt, máig emléxem a nevére.
Magam is "bütyköltem" a Puskás előtt (meg alatt is), négy bites számláncot csináltam tranzisztorokkal, és megszámoltam vele a telefon tárcsájának az impulzusait. Eleinte mindig többet számolt, így fedeztem fel a prell jelenségét, kondival le kellett butítani a mechanikus impulzusadót. Meg feltaláltam a monostabil multivibrátort, később csalódással hallottam, hogy korábban már más is... :))
Igen, az első egy-két évben az alapozó tárgyak feleslegesnek tűnnek, de jók fejtágításra, meg kis kultúrát adni. Nomeg aki jó matekból, jobb a problémamegoldó képessége, mint aki sosem tanult.
Kerékgyártó nekünk a szabadkézi rajzot tanította. No, arról semmi emlékem nincs, hogy valami hasznosat tanultam volna...
Ja, elfelejttem amit már régóta akartam megemlíteni:
Azért volt számomra csalódás a suli, mert túl sokat vártam egyszerre.
Én úgy mentem oda, hogy már jelentős ismerettel bírtam a TV-kről. Nem részletezem, de könyvből és rajzról már akkor nagy eséllyel meg tudtam javítani egy készüléket. Persze a kirchoff törvényt nem ismertem, pedig e nélkül nem igazán lehet érvényesülni ebben a szakmában. Szóval, én már azt hittem, hogy majdnem mindent tudok, pedig dehogy... Mindig azt vártam, mikor tanítják azt ami érdekel, de arra várni kellett.
Utólag rájöttem, hogy nem volt helyes ennyire előreszaladni a dolgokban, mert alap nélkül hamar összeomlik a tudás. De ez nem az én hibám volt. Egyszerűen érdekelt a televíziózás és volt hozzá affinitásom. Legalább is a kezdeti sikerek elhitették velem, hogy "tudok". Pedig ez messze volt attól.
A föci csak elsőben volt. A kémiát Mátyás Ferenc tanította. Az egyik legkedvesebb tanár volt. '75-ben egyszer csak nem jött be reggel... Mesélte nekünk, hogy desszantos kiképzést kapott a II. vh-ban és elkapták. Nagyon összeverték. Na, ez van. Utána visszajött a Kerékgyártó tanárúr nyugdíjból vegytant tanítani.
A Bornyinak volt egy bátyja a Gyula, ő akkoriban az MTV-nél dolgozott, legalább is tv-filmekben utazott.
>Viszont ismétlem, állandóan éhes meg álmos voltam. Időben le kellett volna feküdni, reggel meg reggelizni :)) Én az alagsori műhelyben jártam, az tényleg börtön volt... "Tanárúr" Zemplényi, akit egyszer megkergetett egy tehén a prérin :))
Mi azt a kocsmát Testnevelési tanszéknek hívtuk. Jártak oda szépen :))
Ott ebédeltünk mi is a Javítóban (mostanra valami Kft.). Egyszer betettük az ebédjegyet a műanyag abrosz alá, a csaj el akarta venni, és kaparászta a műanyagot, erre nagyon dühös lett, de nem nagyon lehetett velünk bírni...
Gurbán azért szerette a kézilabdát, mert 67-től 71-ig járt az A-ba egy országos válogatott, és egész jó kis csapat alakult, mindenfajta bajnokságokat nyertek, akkor salakozták le az udvart, tornaórákon hetekig azt a böhönc nehéz hengert húztuk... Szóval mi is imádtuk a kézilabdát...
Mi nem is tanultunk földrajzot!! Mat, fiz, kémia, ami később átment munkaegészségtanba, történelem, magyar, szabadkézi rajz meg ábrázoló geometria... De majd megnézem a bizonyítványom.
Én is szeretem a precíz munkát. Viszont ismétlem, állandóan éhes meg álmos voltam. Így nem lehet tized millimétereket síkba reszelni. A műhelyben nem volt levegő, főleg ez álmosított el. Meg hát órákon keresztül a satu mellett állni kész büntetés volt számomra.
Bizony, voltak tanulók, akik kijártak valahogyan a szemközti kocsmába/gödörbe. (Volt valami neve, nem búsuló Postás?)
A javítóüzembe jártunk ebédelni. Gondolom ti is. Akkor már jobb volt, mert lement a délelött... Gurbán mindig a kézilabdát forszírozta. A föcitanár meg furmányoknak nevezett minket... A neve nem jut eszembe, 40-es kopaszodó volt.
Ja, a Hirling szokta volt mondani, hogy találkozunk filippinél... Lehet, hogy a topicnyitó Lippi innen vette a nickjét?
